A szenvedésbe való mélyebb bepillantás🔗

Az élet minden szituációjában választásod van. Felveheted az életet vagy felveheted a szenvedést. Vagy felveszed az életet és azt választod, hogy élsz, vagy pedig felveszed a hazugságot, amit szenvedésnek hívnak. Ha fájdalmat és szenvedést veszel fel, akkor valami olyant veszel magadra ami nem valódi. Őszintén megmondom neked, engem az érdekel, hogy te ne vegyél fel hazugságokat. A fájdalom az egy hazugság. Amikor felveszed a fájdalmat akkor valójában felveszel egy hazugságot. Ezért mondom neked, hogy ne vegyél fel fájdalmat. Még egy dolog: amikor felveszed a fájdalmat, akkor nekiállsz fájdalmat adni másoknak. Amikor azt mondod, hogy fáj a fejed, akkor az azt jelenti, hogy fejfájást fogsz másoknak okozni! Ez azt jelenti, hogy egy fejfájás leszel mások számára. Ez azt jelenti, hogy fejfájásokat fogsz másoknak osztogatni. Ez az amit jelent. Így tehát jöjj arra rá, hogy mit jelent az elméd valójában. Bolond! Az csak szenvedésbe kerget téged. Mondom neked, mindent fel lehet az életért áldozni. Ugyanakkor sohasem kellene, hogy bármit is feláldozz egy örömteli életért. Ez az alaptörvény.

Krishna gyönyörűen mondja – Bármi, amit értem feláldozol, azért megkapsz engem és azt is amit értem feláldoztál. Ha engem bármiért feláldozol, nem csak, hogy én nem leszek a tiéd, de az sem lesz a tiéd. Én ugyanezt mondom. Akárki akármiért is feláldozott engem, nemcsak, hogy én nem leszek az övé, de az sem lesz az övé. Bárki bármit is feláldozott értem, nemcsak, hogy én az övé leszek, de még az is az övé lesz. Ez minden. Ez az igazság. Ez a végső igazság! Bármi, amit feláldozol az életért, megfogod látni, hogy az élet ott van gyönyörűen. Az életről alkotott erős, világos felfogásod fog létrejönni. Szóval amikor az elméd azt mondja, hogy megvéd téged, az azt jelenti, hogy szenvedésbe visz téged. Ez az amit az jelent.

Értsd meg ezt a szenvedéssel kapcsolatos mélyebb igazságot: a létezésed az szenvedés, hogy a Létező Lényedet a létezésed számára kifejezd. A benned elnyomott Éned próbálja a tőle telhető legjobbat megtenni, hogy ez alól az elnyomás alól kiszabaduljon és önmagát kifejezze a számodra.

A szenvedés az nem valami okból kifolyólag történik. Minden erőfeszítésed ami arra irányul, hogy a szenvedésre valami okot találj, az csupán a te saját próbálkozásod arra, hogy az igazi életből kimaradj.

Ha megpróbálsz okot találni a szenvedésedre, akkor bosszút fogsz állni azon az okon. Ha gyötrelemed okaként helytelenül a férjedet azonosítod be, akkor el fogsz kezdeni bosszút állni rajta. Újra és újra fogsz születni, csakhogy bosszút állhassál rajta. Ha úgy találod, hogy a főnököd az oka a te szenvedésednek, akkor meg fogsz próbálni rajta bosszút állni. Ha a kapcsolataidat fogod a szenvedésed okaként találni, akkor megint csak megpróbálsz bosszút állni rajtuk.

Ha az emberi társadalmat találod, a szenvedésed okaként, akkor újra és újra fogsz születni s terroristává fogsz válni, hogy bosszút állj rajta.

Folyamatosan bosszút állni a rossz okokon az az, amit én ‘punarapi maranam’-nak, ‘punarapi jananam’-nak hívok - születés és halálnak, meg születés és halálnak meg születés és halálnak.

Ezért mondom: amikor megpróbálsz valami okot a szenvedésedre beazonosítani, de nem találod az okot, akkor áldott vagy. Akkor rá fogsz jönni, hogy a szenvedésnek nincsen oka. Annak nincsen oka.

Amikor azt mondom, hogy ‘A fájdalom az egy hazugság’ és amikor azt mondom, hogy ‘A létezésed maga az szenvedés’, mindkettő igaz. Amikor azt mondod, hogy te semmi más nem vagy, mint szenvedés és amikor én azt mondom, hogy te a szenvedésen túli vagy, mindkettő igaz. Ha azzal azonosítod be önmagad, ahogyan te önmagadat felfogod, akkor te semmi más nem vagy, mint szenvedés. Viszont ha azzal azonosítod be ömagad ahogyan én foglak fel téged, akkor te a szenvedésen túl vagy. Viszont e kettő között van probléma!

Ma elmagyarázok egy fontos folyamatot. A Tudatosság az könnyebb, mint bármi más a Természetben. Még az éternél is könnyebb. Így az mindig levitál. Az felfelé húz téged. Az anyag, a föld, az pedig folyamatosan lefelé húz téged. A levitáció és a gravitáció mindkettő folyamatosan történik a testedben, az idegrendszeredben. A gravitáció és levitáció közötti súrlódás az maga a gondolatok. A gondolatok azok semmi mások, mint a levitáció és gravitáció közötti súrlódás, ami az idegrendszeredben folyamatosan zajlik.

A szenvedés azért jön létre, mert a levitáció és a gravitáció mindkettő zajlik a szervezetben. Ami azt jelenti, hogy a ‘chit’ és ‘jata’, azaz a tudatosság és anyag, az idegrendszeredben mindkettő húz téged erre az oldalra meg arra az oldalra.

Ha az a súrlódás a muladhara csakrában érződik (a gerinc kiindulópontjánál) akkor túl sok a gravitáció és a gondolataid durvák. Ha a súrlódás kicsit feljebb érződik, a swadishtana csakrában (a köldök alatt), akkor az kevesebb gondolatot jelent, viszont azok még nem finomak, még a durva szinten vannak. Ha a súrlódás a manipuraka csakrában érződik (a köldök központban) akkor egy kicsit tisztább vagy, ami kevesebb gondolatot jelent. Ha a súrlódás az ‘anahata csakrában’ érződik (a szív központban), akkor még annál is kevesebb gondolatod van. Ennek következtében ahol az idő nagy többségében súrlódás érződik a szervezetedben, az nagy szerepet tölt be a mentális felépítésedben.

A tér az mindig felfelé húz téged, míg az idő lefelé. Amikor azt mondom, hogy tér, akkor a belső teredet értem, a lélektani teredet, ami semmi más, mint színtiszta Tudatosság. Amikor azt mondom, hogy idő, akkor a belső idődet értem, a lélektani idődet, amely a benned futó gondolatok frekvenciája alapján mérünk.

Amikor a színtiszta, gondolatoktól mentes Tudatosságban vagy, akkor a teret sokkal erőteljesebben tapasztalod meg, mint az időt. Amikor másodpercenkénti gondolataid száma (TPS) emelt, akkor az azt jelenti, hogy az időt sokkal erőteljesebben tapasztalod meg, mint a teret. Amikor a tér amit magadban hordozol az be van az idő által fedve, akkor az gravitáció. Amikor az idő amit magadban hordozol be van a tér által fedve, akkor az levitáció. Ha az idő a tér elébe kerül, akkor az gravitáció. Ha a tér kerül az idő elébe, akkor az levitáció.

Nem könnyű a levitáció terét kezelni, mivel az elméd ahhoz szokott hozzá, hogy a sok gondolat terében van. Ezért van az sokszor, hogy az asztronauták akik a külső térben hirtelen megtapasztalják az alacsony gravitációs teret, elkezdenek depresszióba esni.

Ha megnézed, a Föld bolygón Tibet is egy kicsit alacsonyabb gravitációs térben van a magashegyi elhelyezkedése miatt. Így az asztronauták és a tibetiek is olyan térben élnek, ahol a gravitáció kicsit kevesebb. Viszont a tibetiek azok gyakorlottak abban, hogy egy kevesebb gondolati térben legyenek. Így ők könnyen megvilágosodnak. Ők ünneplik a kevesebb gondolati teret. Valahányszor megtapasztalod magadban a kevesebb gondolati tér pillanatait, dédelgesd azokat, emlékezz rájuk és élvezd azokat. Örvendezz bennük s akkor újra és újra meg fognak benned történni.

Viszont néha te nehéznek érzed magad kevesebb gondolattal, ‘Ó mi történt? Reggel óta olyan csendben vagyok. Semmi sem történik.. ‘Csupán a békébe kerülsz.’

‘Nem, nem, nem! Lehet, hogy depressziós vagyok. Nem tudom, hogy miért vagyok depressziós… ó, most már tudom. Két levél van azon a fán, három elszáradt s mindjárt le fognak esni!’

Találni fogsz egy ilyen vagy amolyan okot és sikeresen át fogod álakítani a kevesebb gondolati teredet depresszióvá!

Két út van ami a másodpercek alatti gondolatszámra (TPS) hatással van. Az vagy növekedhet vagy pedig lecsökkenhet. Ha a levitáció csökken le és a gravitáció növekszik akkor az több gondolattá válik. Ez az amit mi depressziónak hívunk. Élettelen szikla. Semmi más. Akár egy szikla. Viszont van egy másik út. Amikor a gravitáció csökken le és a levitáció nő az kevesebb gondolattá válik a másodpercek alatt. Ez az amit mi ‘szattvának’, azaz megvilágosodásnak hívunk.

Értsd meg, több gravitáció és kevesebb levitáció az ‘tamasz’ (azaz tunyaság). Amikor a levitáció és a gravitáció harcol az idegrendszeredben, az ‘radzsasz’ (azaz szenvedély és aktivitás). Minél több a levitáció, annál kevesebb a gravitáció, ez a ‘szattva’ (azaz tisztaság és jóság).

Értsd meg ezt, ez egy nagyon finom igazság amit most felfedek: Te színtiszta Tudatosság (chit) vagy. Te vagy mindennek a látója. Akármi amit csak látsz az ‘jata’ (azaz anyag).

A szenvedés akkor jön létre, amikor a chit (a tudatosság) és a jata (anyag) harcol egymással.

A látónak a látottként való rossz beazonosítása, valamint a látottnak mint a látó; ‘chit’ mint a ‘jata’ és ‘jata’ mint a ‘chit’ az ami minden szenvedésért felelős.

Amikor a látó és a látott egybeesik akkor jön létre a szenvedés.

Csak legyél tisztában azzal, hogy ki a látó és mi az ami a látott. Mindig dönts az életért. Ne dönts a szenvedés mellett. Szavazz mindig az életre.

Természetesen, végsősoron te a szenvedésen túl vagy, még akkor is ha az idegrendszerednek bármennyi számú gondolata is van, bármennyire is és akármennyi súrlódást is érzel a levitáció és a gravitáció között. Ez a végső igazság.

Itt van alul egy nagyon erőteljes meditáció, a levitációhoz való helyes tér megtapasztalására:

UTASÍTÁSOK

Ülj kényelmesen, a gerincedet egyenesen tartva.

Tartsd csukva a szemedet és ülj anélkül, hogy belül bármit is látnál. Ha belül bármit is látsz, ejtsd el.

Folyamatosan teremtsd meg és legyél abban a térben, ahol nem látsz semmit sem.

Akármilyen gondolat jön fel, ejtsd el.

Akármilyen érzelem jön fel, ejtsd el.

Tagadj.

Tagadj.

Tagadj.

Bármi ami látott az veszélyes.

Így hát legyél a látó terében, semmit sem látva.

való felülkerekedés

Különböző típusú szenvedéseket és érzelmeket lehet azokhoz a főbb betegségekhez kapcsolni amikben az emberek szenvednek. Például, ha cukorbetegségben szenvedsz, az azt jelenti, hogy olyan vágyakkal és gondolatokkal szenvedsz amelyek nem fognak számodra beteljesülést hozni.

A félelem az a vérnyomással kapcsolatos esetekért felelős. A folyamatos félelem az megemeli a vérnyomásodat. Még az én szervezetemben is láttam, hogy bármikor amikor a test a hatodik szintű szamádhiba esik, a test veleszületett túlélési rendszere felemeli a vérnyomást. Láttam, hogy néha az felmegy 150-re és három másodpercen belül, amikor a szamádhi szint leesik a hatodikról az ötödik szintre, akkor visszaáll a normálisba.

• Ha a túlélési ösztönöd folyamatos kihívás alatt van, a vérnyomásod meg fog emelkedni.

• Ha folyamatosan vágyaktól szenvedsz, amelyek fáradtá tesznek téged, a vércukorszinted felemelkedik.

Bizonyos érzelmi fájdalmak, ha azokat erősen hordozod a szervezetedben, meg fognak téged gátolni a kiterjedésben. Nem fogod tudni kiterjeszteni az életet és az identitást amit önmagadként tapasztalsz meg.