167. A Szannyasz az a Legmagasabb Tét

Az a képességünk, hogy egymással és a Léttel összhangban legyünk, attól függ, hogyan viseljük magunkat. Attól függ, hogy minek adunk elsőbbséget az életben. És mi történik, ha nem választunk egyáltalán? Mi történik, ha elfogadjuk a dolgokat úgy, ahogy azok történnek velünk?

Eljött az ideje, hogy a lemondásról beszéljünk. A lemondás nem az élettől való megfutamodást jelenti. A lemondás azt jelenti, hogy az élettel együtt áramlunk mindenféle ellenállás nélkül. A Szanszkrit szó, szannyasz, erre a Léttel való bizalmi állapotra utal, amely lehetővé teszi, hogy az élet egyéb dolgai ne befolyásoljanak bennünket.

Szannyasz…

Létezik ez a gyönyörű történet Buddha életéből:

Megvilágosodása után Buddha sok helyet meglátogatott, ahol dhammáját, vagyis tanításait prédikálta, és beavatta az embereket a spirituális életbe.

Eljutott Kapilavasztuba, amely a születési helye volt. Tanítványaival az utcán sétált, a sáfrány színű tógát viselve. Mindenki csodálattal nézte őt.

Buddha felesége, Yashodhara, meghallotta az utcai zajt és megkérdezte, mi történik. Cselédjei azt mondták, nem más, mint férje tért haza, mint Buddha, a megvilágosodott lélek. Ő nem igyekezett, hogy találkozzon vele. Ehelyett a fiát, Rahult szólította. Rahul aznap este született, amikor Buddha elhagyta otthonát a megvilágosodás keresése végett.

Megkérdezte Rahult, 'Látod azt a sugárzó lényt, aki koldusedényt tart a kezében és mégis királynak látszik? Ő az apád, menj és kérd az örökséged.'

A fiatal fiú szaladt és utat nyitott magának a tömegben, hogy eljusson oda, ahol Buddha állt. Buddha lábai elé esett és bátran elismételte, amit anyja mondott.

Buddha gyengéden felemelte őt egy mosollyal az arcán és ránézett. Egyszerűen lecserélte az aranyozott ruhát, amit a fiú viselt, a sáfrány színű tógára.

A hétéves fiú megkapta az örökségét. Ő volt az első és egyetlen gyermek Buddha szerzetesi rendjében.

Valaki azt kérdezte tőlem, 'Ha az életben minden természetes módon fejlődik saját maga a fejlődés folyamatában -

A MEGFELELŐ FORRADALOM FEJLŐDÉSHEZ, VAGYIS A MEGVILÁGOSODÁSHOZ VEZET. ÉS EZ A SZANNYASZ - AZ EGYÉN LEGNAGYOBB FORRADALMA.

úgymint majomtól az emberig, rossztól a jóig -, végülis az ember nem fejlődne ilyen módon istenséggé? Akkor miért van szükség meditációra, szannyaszra..., miért van szükség ösztönzésre?'

Azt feleltem, 'Ötezer évre volt szükség, hogy a majom emberré váljon, és ugyanolyan hosszú folyamat lesz az ember számára, hogy istenséggé váljon. Ha hajlandó vagy annyit várni, számomra rendben van!'

Vagy dönthetsz úgy is, hogy tudatos módon élsz az életről, az univerzum törvényeiről és szerkezetéről alkototott tiszta felfogással és meditációval. Te forradalmasíthatod fejlődésed folyamatát. A megfelelő forradalom fejlődéshez, vagyis a megvilágosodáshoz vezet. Ez a szannyasz, az egyén legnagyobb forradalma. Ez olyan, mint úgy élni, mint egy Paramahamsza, mint egy megvilágosodott lény.

Ádi Shankara, az indiai megvilágosodott mester így szólt az ő munkájában, amelynek címe Vivekachoodamani*: A emberi születés ritka az összes élőlény között, és még ritkább a szattvikus (bölcs jóindulat) hozzáállás,

és még ritkább az, hogy kitartóan haladjunk a spirituális tevékenység útján, úgy, ahogy azt a Védák* írják...

Ezek a szavak nagy hatást gyakoroltak egy indiai megvilágosodott mester, Szvámi Vikekananda életére, aki Ádi Shankara után több ezer évvel élt. Amikor Szvámi Vivekananda jogi vizsgáira készült, ezek a szavak úgy érték őt, mint egy villámcsapás. Nem tudott tovább olvasni. Otthagyta könyveit és végigszaladt az utcán. A mesteréhez, Rámakrishna Paramahamszához szaladt. A futás közben Ádi Shankara szavainak igazsága zengett a lényében. Azt gondolta magában, 'Én mind a három dolgot megkaptam: Emberi lényként születtem. Meg van bennem a felszabadulás iránti vágy. Egy nagyszerű mesterem is van... akkor miért vesztegem az időmet még mindig? Miért vesztegetem az időmet még mindig?' Ezek a szavak üldözték újra és újra. Szvámi Vivekananda folytatta útját a megvilágosodásig, és folytatta Rámakrishna Paramahamsza missziójának terjesztését a világban.

A szannyasz az út azok számára, akik győzedelmeskedni akarnak maguk felett, akik örökre meg akarnak szabadulni az irigység, a harag, a stressz és a depresszió béklyóitól. Az emberek azt gondolják, hogy a szannyasz a vesztesek választása. Nem.

Természetesen akad néha olyan egyén, aki nem tud mit kezdeni életével és a szannyaszt választja. De ez nem a szannyasz szelleme.

Vivekachoodamani (ejtsd: Vivékacsúdamani) - Ádi Shankara megvilágosodott mester filozófikus műve.

---

Védák - Ősi szent iratok, amelyek mély spirituális Igazságokat magyaráznak. Négy alapvető Véda létezik – Rigvéda, Yajurvéda, Szamavéda és Athárvavéda. Ezek a szövegek elmagyarázzák az áldozathozatal formáját, és történetekből és dalokból állnak. A Védákat az Igazság megnyilvánulásaiként tartják számon, amelyek a misztikusok és a bölcsek számára tárultak fel.

SZANNYASZ, A LEGMAGASABB TÉT

A szannyasz azt az erőfeszítést jelenti, hogy első alkalommal tudatossá válj, megértsd azt a mechanizmust, ami téged, mint emberi lényt körülvesz. Te a Lét része vagy. A Lét a maga mechanizmusával működik, a maga zenéjével. Összhangba kerülni vele egyenlő a szannyasz tudományával. A szannyasz az egy lényi szintű kapcsolat, összhangban lenni a Lét egészével. Ez az élet sikeréhez vezető legrövidebb út.

Ahhoz, hogy a Lét dalát halljad, el kell kezdened a megfelelő térben mozogni. Ahhoz, hogy megtaláld ezt a teret, el kell hogy feledj mindent, amit eddig ismersz, és mély éberséggel kell figyelned a dallamot. Meg fogod találni. Abban a térben az élet úgy fog áramlani, mint egy folyó, amely a tenger felé tart. Bármilyen más út több időt vesz igénybe.

Amikor az élet egy áramló folyóvá válik, el kell érnie a tengert. Nem létezik más lehetôség. A szannyasz tudománya: a Lét természetes folyamatával együtt áramlani és végül feloldódni benne.