168. Mint az Áramló Folyó

Egy folyó csak a tenger felé tarthat. Sehol nem rekedhet meg. Egy szannyaszi csak a célja felé tarthat, ami a megvilágosodás. Ő nem ismer semmilyen eltérítést. A folyó boldogan áramlik bármilyen dolgot dobnak belé az útján. Annyi mindent beledobnak a folyóba - virágokat, gallyakat, ételt, állatokat, halott testeket, stb. -, de a folyó csak áramlik, nem törődve semmivel.

Ilyen módon egy szannyaszi boldogan él és semmi nem befolyásolja, ami az útján éri őt.

A SZANNYASZ EGY TUDATOS VÁLLALÁSA ANNAK, HOGY AZ IGAZSÁGOT ÉLD AZONNALI HATÁLLYAL.

Az áramlat átsegíti a folyót az akadályokon, és az állandó zubogó zenével halad a tenger felé. A kozmikus intelligencia átsegíti a szannyaszit az akadályokon, amint az a legfőbb cél felé tart. Ő nincs tudatában, milyen akadályok azok, mert számára minden egy lépcsőt jelent a boldogság felé vezető úton.

Egyszer egy Zen mestertől azt kérdezték, 'Mi a Zen?'

Azt felelte, 'Haladj tovább!'

A Zen buddhizmus gyönyörűen mondja, az élet olyan mint egy folyó, mely áramlik és megtölt minden formát és eloszlatja saját korlátait, hogy kiterjessze kapacitását. Ez az élet és a szannyasz lényege. A szannyasz nem filozofálás, hanem tanulás az akció során, ahogy az élet halad. A szannyasz egy erő nem egy dogma. Egy igazi szannyaszi számára az élet egyszerűen a helyes irányban halad. A tanulás a folyamat során jön létre nem egy különálló dolog formájaként.

A szannyasz nem más, mint az igazságok közvetlen gyakorlata minden egyes pillanatban. Elég filozófia létezik a világban, de senki nincs, aki gyakorolná azokat. A szannyasz egyszerűen a tudatos vállalása, hogy az igazságot éld azonnali hatállyal.

A Zen mester gyönyörűen mondja tanítványának, 'Az igazság filozófikus tanulmányozása nem más, mint prédikációs anyag gyűjtése. Emlékezz, hogy állandó gyakorlat nélkül az igazság fénye benned kialudhat!'

281

EGY SZANNYASZI ÁLLANDÓAN A LÉT INTELLIGENCIÁJÁVAL HALAD, ÉS A MEGADÁS A HOZZÁÁLLÁSA.

A gyakorlat nem más, mint az állandó helyes irányban való áramlás, megakadás nélkül. Még a megakadás idején is jelen lesz a mozgás, amelyben az újbóli áramlás keresése megy végbe. Nincs megállás.

Egy szannyaszi állandóan a lét intelligenciájával halad, és a megadás a hozzáállása. A megadáson nem az akció hiányát értem. Akciót értek rajta a megadás hozzáállásával. Nincs megállás. A jelenben él spontán módon és a jelen pillanat szükséglete szerint, amit folyékonyságnak lehet nevezni.

A Szannyasz Nem Lemondást jelent

A szannyaszt téves módon mindig a lemondással kapcsolták össze. Nem kell lemondanod semmiről. Csak azt kell megértened, hogy te átmeneti megőrzője vagy egy bizonyos vagyonnak, amely a Lét része úgy, ahogy te magad vagy. Akkor nem kell lemondanod, mert eleve nem birtokoltál semmit! Még akkor is, ha el kell hagynod a világot és vagyonod, nem fogod azt érezni, hogy odaadod vagy elveszted javaidat. A probléma a birtoklási hozzáállással kezdődik, az 'enyém' érzésével.

Egy szannyaszinak nem kell lemondania a világról, és egy szamszárinak* (családi életet élő) sem kell a lemondástól félnie. Az egyszerű megértése, hogy a Lét a megfelelő pillanatban ad és vesz el, elegendő. Akkor tudod, ami történik az helyes az adott pillanatban, és az élet úgy halad, ahogy haladnia kell. Ez a felfogás kialakít egy mentális űrt közted és a vagyonod közt, ezt az űrt lehet lemondásnak nevezni! Az csak egy űr, a birtoklási hozzáállás megtörése, semmi más. Téves módon használták a lemondást a szannyasz fogalmával összefüggésben.

Egy kis történet:

Két szerzetes utazott együtt. Egyikük erősen hitt a vagyonszerzésben. Ezen keresztül gyakorolta a spiritualitást. A másik szigorúan betartotta a lemondás elveit. Elkezdték megvitatni a két életstílust. Amint vitatkoztak, besötétedett és elérték a folyót, amin át kellett kelniük.

Amelyik hitt a lemondásban, nem tartott magánál semennyi pénzt. Azt mondta, 'Nincs pénzünk arra, hogy átkeljünk a folyón. Töltsük itt az éjszakát, és majd valaki segítségével átkelünk a folyón holnap reggel!'

A másik azt felelte, 'Az nem lehetséges. A vadállatok prédáivá válunk, ha itt töltjük az éjszakát. Nálam van pénz, fizessünk a csónakosnak, és átkelünk a folyón.'

Amint biztonságosan átkeltek a folyón, megkérdezte a társát, 'Most hogyan értelmezed a pénz értékét? Ha én is a lemondás pártján lennék, mi történt volna velünk?'

Az így felelt, 'A te lemondásod segített, hogy átkeljünk a folyón. Megváltál pénzedtől, hogy átkeljünk a folyón!'

Szamszári - Aki megrekedt a szamszára, vagyis a születés és halál ciklusában.

---

SZANNYASZ, A LEGMAGASABB TÉT

A lemondás azt jelenti, hogy 'birtokolunk' a birtoklás tudata nélkül, és 'megválunk' a javaktól a megválás tudata nélkül. Más módon a külső gazdagság egyszerű lemondásával nem nyersz semmit. Csak azt éred el, hogy érezni fogod az 'enyém' feláldozásának fájdalmát. A szannyasz nem jelenti az 'enyémtől' való megfutamodást. Azt jelenti, hogy túlhaladod az 'enyémet'. És az csak a megfelelő megértés során lehetséges. Ha megértéssel mondasz le, az rendben van. Egyébként az 'enyém' egyszerűen követ téged, bárhová mész. Nemcsak az, hanem a tudat, hogy lemondasz a 'tiédről', egy rossz alapon hozott jó cselekedetté válik! A külső gazdagság egyszerű lemondásával soha nem lehetsz szannyaszi. A szannyasz egy belső mentális világban hozott változást jelent, nem a külső anyagi világ változását. A külső gazdagság lemondása azért, hogy szannyaszi légy, az egyenlő a rossz alapon hozott jó cselekedettel.

A gazdagság és a szannyasz nem zárják ki egymást. Valójában a szannyasz az a gazdagság gördülékeny módon való megteremtésének művészete és tudománya.

Ha a védikus iratokat olvasod, láthatod, mindig az élet bőségéről beszélnek. Soha nem oktatnak arra, hogy megszökj tőle. Azt tanítják, hogyan lazíts a ragaszkodáson, nem pedig azt, hogy lemondj vagy gyűlöld a gazdagságot. A szannyasz azt jelenti, hogy látod az élet végeláthatalan bőségét, mint egy egész egységet, és emiatt nem ragaszkodsz a te kis birtokaidhoz. Azt a tudást jelenti, hogy a gazdagság is a Lét megnyilvánulása, és nem maga az élet lényege.

A szannyasz az nem öngyilkosság. Az élet. A szannyasz az óriási gyönyörűségben élni, mind a belső, mind a külső világban.

Értsd meg, hogy a külső szépség és a gazdagság nem ellenségei a szannyasz útjának. Kiegészítik azt. A szannyasz belső gazdagságot és szépséget ad hozzá a külső gazdasághoz és szépséghez. Intelligenciát nyújt számunkra, hogyan kezeljük a külső szépséget és gazdagságot.

Szamszár és Szannyasz

A szamszár szó szerint a 'világot' vagy az 'utat' jelenti. A mindennapi világban folytatott életünkre utal, mely a végtelen születések és halálok ciklusát okozza.

Kétféle módon haladhatunk bármilyen útról: vagy poggyásszal és emberekkel együtt, vagy egyedül. Az első esetben sokáig kell várnod. A második esetben elérheted célodat ebben a pillanatban.

A szannyasz azt a döntéshozatalt jelenti, hogy nem viszünk magunkkal poggyászt miközben haladunk az úton. Mindened meglehet, de nem kell magaddal vinned. Amikor nem hordasz semmit, akkor a Lét hozza el számodra, amire szükséged van az adott pillanatban. Ez a szannyasz!

Egy gyönyörű történet Buddha életéből...

Buddha tanítványai egy nap köréje gyűltek és arra kérték őt, hogy tanítsa meg nekik a szannyasz lényegét. Egy kis történetet mesélt nekik: 283

ÉLD A MEGVILÁGOSODÁST

A SZANNYASZI AZ ÉLET ÓCEÁNJÁNAK ÁTKELÉSÉRE HASZNÁLJA A CSÓNAKOT. A SZAMSZÁRI MAGÁVAL VISZI A CSÓNAKOT AKKOR IS, AMIKOR MÁR NINCS RÁ SZÜKSÉG, MERT NEM TUDJA, HOGY IGAZÁN MEGVÁLHATNA TŐLE.

Egy ember magabán élt egy szigeten. Hirtelen elfogta az az érzés, hogy el kell hagynia a szigetet. Nem volt csónakja. Tehát készített egyet gallyakból, ágakból, levelekből, és felhasznált bármit, amit talált. Nehéz úttal kellett megküzdenie, de valahogy eljutott a másik partra.

Buddha megkérdezte a tanítványokat, 'A másik part elérése után az embernek szüksége van-e a csónakra, vagy megválhat tőle?'

A tanítványok különböző válaszokkal álltak elő.

Buddha tovább folytatta a tanítást, 'A szannyasz embere megválik a csónaktól, mert tudja, hogy a jövőben a szükséglete szerint lesz ellátva. A szamszár embere megtartja csónakot, nehogy erőfeszítései kárba vesszenek, ha esetleg vissza akar térni!

A szannyaszi gondolatai a Lét felé irányulnak miközben vándorol. A szamszári miközben vándorol, azon gondolkodik, hogyan létezzen. A szannyaszi az élet óceánjának átkelésére használja a csónakot. A szamszári magával viszi a csónakot akkor is, amikor már nincs rá szüksége, mert nem tudja, hogy igazán megválhatna tőle. Ez a különbség. Nincs ebben semmi helyes vagy helytelen, ez csak két különböző életforma.

Hadd magyarázzam el a szannyaszt a karmával összefüggően, mivel a szannyasz a karma kimerítéséhez vezető rövid út!

A karma nem más, mint a múltadból származó beteljesületlen tettek összessége, amelyek újra és újra a születésre kényszerítenek azért, hogy beteljesítsd őket. A születés és halál ciklusának közvetlen oka. Arra késztet, hogy újra és újra szüless mindaddig, míg ki nem merül.

Három fajta karma létezik: szancsita*, prárabdha* és agamya*. A szancsita* karma a több életen át összegyűjtött beteljesületlen tetteidnek (karma) az egyenlege. A prárabdha karma a szancsita* karmának azon része, amelyet ebbe az életbe hozol, hogy kimerítsd. Minden alkalommal, amikor megszületsz, egy kis szancsita* részt hozol magaddal kimeríteni a prárabdha karmádként. Magába foglalja az összes beteljesületlen vágyadat, kívánalmadat, haragodat, félelmedet és hasonló dolgokat. A harmadik, vagy agamya* karma az új karma, amit ebben az életben hozol létre az új beteljesületlen tettek miatt.

Végső ponton erre a három dologra van szükség, hogy az összes karmát teljes mértékben kimerítsük. Először is, nem kellene új agamyát* létrehozni, mert csak hozzáadódik az egyenleghez, vagy szancsitához az élet végén. Másodszor, a prárabdha, amivel érkeztél, ki kell, hogy merüljön, vagy be kell teljesednie ebben az életben teljes mértékben, hogy semmilyen nyomot ne hagyjon. Harmadszor, a szancsita terjedelmét valamilyen módon meg kell semmisíteni, hogy születéseid száma lecsökkenjen.

Szancsita - Összegyűjtött karmák egyenlege, amelyből választunk egy néhányat, hogy magunkkal hozzuk ebbe az életbe, prárabdha karma formában.

Agamya - Azon tettek összessége, amelyeket valaki szabad akaratából folyamatosan végrehajt, miután megszületik a földön. Ezek nem igazi vágyakból születnek, hanem másoktól megfigyelt, kölcsönvett vágyakból.

---

SZANNYASZ, A LEGMAGASABB TÉT

Ez úgy jön létre, hogy az életed során beteljesül a prárabdhád, és nem gyűjtesz agamyát.

Ha a prárabdha a megfelelő módon merül ki, nem keletkezik agamya. Az az intelligencia, amely gondoskodik az agamya megfelelő kimerítéséről, gondoskodni fog arról is, hogy ne alakuljon ki új agamya. A szancsitát csak a megvilágosodott mester kegye merítheti ki.

Most világosan értsd meg: ha a prárabdhád fantáziája az intelligenciádnál nagyobb mértékű, akkor a szamszár (családi élet) útja a megfelelő számodra! Ha a prárabdhád fantáziája kisebb mértékű, mint az intelligenciád, akkor a szannyasz a megfelelő út számodra! A szannyasz útján intelligenciád győzelmet arat a prárabdhád felett, ellenőrzése alá vonja és kimeríti azt. A szamszár útján az élet tanít meg téged arra különböző módon, hogyan merítsd ki a prárabdhád a születések milliói során.

Patanjali a Jóga Szutrákban* a megvilágosodáshoz vezető nyolc részből álló utat írja le. Mind a nyolc részt egyidőben kell követni. Három rész a nyolc közül a pratyahára, dharana és a dhyána. A pratyahára azt jelenti, hogy az elmét belső terünk felé irányítjuk, függetlenítve az öt érzékünktől. Ezt követi a dharana, vagyis elolvasztani az elmét a belső Lényben. A harmadik a dhyána, vagyis a meditáció.

Akkor tudjuk függetleníteni az elmét az öt érzéktől, amikor az elme maga feloldódik a belső Lényben! Például, képes vagy elmozdítani a lábadat a létra alsóbb fokáról, amikor megtaláltad a magasabb fokát a létrának, nemde? A fa alacsonyabb ágáról a magasabbra rugaszkodhatsz, amikor megkapaszkodtál a magasabb ágban. Azt hisszük, hogy csak a világbeli dolgainkról való lemondás után juthatunk el Istenhez. Nem igaz! Az igazság, hogy Istenhez való eljutás után rázhatjuk le magunkról igazán a világbeli dolgainkat. Csak amikor megtapasztaltad nithyanandát - a korlátlan és végtelen boldogságot -, akkor vagy képes lerázni magadról mithyanandát, a világbeli fantáziáidat.

EGY SZANNYASZI ELMÉJE MINDIG BOLDOG. AMIT KAP AZ ÉPPEN AZ, AMIT KÍVÁN.

Ha képes vagy tudatossá válni és erőteljesen a magasabb létrafokba kapaszkodni, talán hamarabb elengeded az alacsonyabb létrafokot. Ezt a tudatosságot hívják szannyasznak. Ez a megértés folyamata, amelyben a magasabb fokra lépsz és elhagyod az alacsonyabbat. Amint haladsz, a lemondás lesz a melléktermék. Mert rájössz, ahhoz, hogy feljebb mássz, nincs szükséged másra, mint saját magadra! Bármi, amit magaddal viszel, csak megnehezíti a mászást.

A szamszári azért mozog, hogy fantáziáit hajkurássza. Azért megy különböző helyekre, hogy lássa a Lét gyönyörűségét. A szannyaszi már eleve mindent isteninek és gyönyörűnek lát maga körül! Az ő fantáziája az, amit lát! Amikor egy szamszári elkezd maga felé fordulni akkor szannyaszivá válik. Amíg el nem éri az égető szükségletet erre, jobb ha folytatja, amit addig csinált. Egy szannyaszi elméje mindig boldog. Amit kap, az éppen az amit akar. Mindig a hálás elfogadás hangulatában él. Egy szamszári elméje túl sok konfliktussal van teli. Továbbra is azt próbálja elérni, amit ő akar. Az intelligencia segítségével a szamszári ráébredhet az igazságra: amit kap, az épp az, amire az adott pillanatban szüksége van, és épp az, amire a végső beteljesedéséhez szüksége van.

Jóga Szutrák - a megvilágosodott mester, Patanjali (ejtsd: Patandzsali) által a jógáról íródott könyv.

---

285

ÉLD A MEGVILÁGOSODÁST

A szamszári az anyagi dolgokkal törődik, és az életet korlátolt formában éli. A szannyaszit a halál érdekli - mindannak a halála, ami nem ő, az egó, a birtoklási vágy, kívánalmak, harag, félelem, féltékenység és az elégedetlenség. Tudja, hogy ő mindezen túl létezik. Minden kihívása megtalálni, ami mindenen túl létezik, mert ha egyszer meglelte, akkor megtalálta a létra magasabb fokát is és elrugaszkodhat az alacsonyabb fokról, ahol ezen érzelmek és anyagi dolgok állandó huzavonája zajlik.

Szannyasz a válasz keresése arra a kérdésre, 'Ki vagyok én?' Egy szannyaszi összes energiáját abba fekteti, hogy felfedezze a választ erre a kérdésre. Ha az emberek megkérdezik, 'Ki vagy te?', általában azt feleled, 'Én ennek és annak a gyereke vagyok, Én egy mérnök vagyok, tanár vagyok.' De ezek a szavak csak a világgal való kapcsolatodról beszélnek. Ha nem lenne világ, akkor ki lennél?

Híres megvilágosodott mesterek, akik a világ vallásait alapították, mindig azt ismételték, 'Aham Brahmasmi', amely azt jelenti ' Én AZ vagyok' a hindu hagyományban, vagy 'Légy nyugodt és tudd, hogy Isten vagy!' a keresztény hitben, vagy Anal Haq, amelynek jelentése 'Én vagyok az Igazság' az iszlám hagyomány szerint. Az emberi élet lényege, hogy megtapasztald isteni mivoltodat.

Amint ezt a lényeget megtapasztalod, a nagy mesterek által említett belső boldogság kezd kialakulni benned. Akkor megérted, hogy a külső világ az egy gyönyörű színpad, ahol az isteni komédia játszódik. Minden világbeli nehézségtől mentes, abszolút szabadság létezik benne. Te teszel és mégse teszel, te beszélsz, mégse beszélsz. Te sírsz és mégsem sírsz. Belső világodat nem érinti semmi. 'Végtelen boldogságban' élsz, aminek neve - nithya ananda.

Az a gond, hogy az emberek azt hiszik, a szannyasz akadály az élet előtt. Azt hiszik, hogy a szannyasz komolyságot jelent. Nem! A szannyasz egyfajta optimális életminőség. A komolyság soha nem vezet arra, hogy az életet a teljes potenciáljában éljük. Csak az őszinteség és a nevetés segíthet. A nevetés a legnagyobb spirituális tulajdonság.

Egy mester leült a tanítványaival áradó érzelmi hangulatban, így tanítványai elhatározták, arról fogják őt kérdezni, milyen szakaszokon kellett átjutnia, hogy elérje az Isteni mivoltát.

A mester elkezdte gyönyörűen magyarázni...

'Isten először kézen fogva vitt engem a Tettek Földjére. Néhány évig ott maradtam. Ezután Isten visszatért és elvitt engem a Siralmak Földjére. Mély bánatokat éltem át, de végül túlestem rajtuk. Boldog voltam. Ezután úgy találtam, hogy Isten a Szeretet Földjére helyezett. Égető érzelmeken mentem keresztül és végül alaposan megtisztultam. Ezután a Csend Földjére vitt engem. Ott megtanultam az élet és a halál rejtélyeit.'

A tanítványok azt kérdezték, 'Mi volt kihívásod utolsó szakasza?'

A mester így felelt, 'Egy nap Isten azt mondta, Ma a szívem közepébe vezetlek... és elvitt engem a Nevetések Földjére.'

A szannyasz az alapenergiád. Hogyan lenne az akadály bármi előtt? 286

SZANNYASZ, A LEGMAGASABB TÉT

A szannyasz energiájával mindig fiatal vagy. A szannyasz energiájával készen állsz az élet kihívásaira.

Az emberek azt kédezik tőlem, 'Miért nem folytathatjuk a szamszár életet a szannyaszi tudatosságával?' Lásd, az ember természete olyan, hogy amíg egy határozott döntést nem hoz, nehéz megteremtenie az állandó tudatbeli átalakulást. A szannyasszal egy tudatos döntést hozol, hogy átalakítsd a tudatod. A szannyasz az egy tudatos döntés. Ezért van szükség a fogadalomra. A tudatos döntés során az éberség folyamatossága lesz biztosítva. A folyamatos éberség csökkenti a visszacsúszás esélyét. E nélkül semmi nem köti az egyént, hogy az úton tartsa magát. Könnyen lecsúszhat.

A szannyasz során ugyanazt fogod tenni, amit eddig, de sokkal jobb módon. A szannyasz során megfigyelője leszel mindennek. Egy megfigyelővé válsz. A megfigyelés miatt egy rés keletkezik közted és a másik személy közt. Ezt a rést félreértik és 'lemondásnak' veszik. Ha észreveszed, a rés azelőtt nem létezett. Mindenki fojtogatta a másik egyént. Most a rés létezik. A rés nem egyenlő a távolság résével, hanem az éberség résével.

A szannyasz azt is jelenti, hogy nem élsz tovább a belső nő vagy belső férfi terhével. Mit jelent a belső nő vagy belső férfi fogalma? Nem mást, mint az elméd rejtett kéjét, a fantáziákat, amiket elmédben kialakítottál. Shiva mondja gyönyörűen a Tantrában*, 'A férfi, aki elhagyta magában a nőt, az szannyaszi még akkor is, ha családban él. 'Ezzel ellentétben, ha egy szannyaszi elméjében léteznek a nővel kapcsolatos gondolatok, akkor nem lehet szannyaszinak hívni. Ez a mércéje, hogy egy férfi szannyaszi-e valójában.

EGY SZANNYASZI FELELŐSSÉGET VÁLLAL A LÉT EGÉSZÉÉRT. NEM ISMER KÜLÖNBSÉGET A CSALÁDJA ÉS A VILÁG KÖZÖTT.

Buddha tanításaiban, a Négy Fő Igazságban, a második igazság a szenvedés okairól beszél. Azt vallja gyönyörűen, hogy a szenvedés oka az élettől minden pillanatban elvárt követelmények sorozata. Ez olyan, mint azt várni a banánfától, hogy mangót teremjen! Megértjük ezt a szokást, amikor éberré válunk.

Ezen túl, a megfigyelés során észreveszed, pontosan hogyan mennek végbe a a kapcsolatokban zajló eljárások. Látod, hogy az elvárások milyen módon irányítják a dolgok egészét. Látod mindenben a végső okot.

Egy Szannyaszi Felelőssége

Kevesen tudnak arról az igazságról, hogy egy szannyaszi a Lét egészéért vállal felelősséget. Nem ismer különbséget a családja és a világ között. Mindkettő egy és ugyanaz. A felszabadulást

kívánja bárkinek, aki elé kerül. Míg a szamszári egy családért vagy esetleg egy pár intézményért vállal felelősséget. Ez a felelősségvállalás mindig egy meghatározott célért történik,

Tantra - ősi védikus hagyomány, amelyben a megvilágosodást a spirituális technikákon vagy gyakorlatokon, meditáción és szertartásos áhítaton keresztül keresik. 287

ÉLD A MEGVILÁGOSODÁST

vagy azért, hogy jószolgálati pontokat gyűjtsön, eleget tegyen valamely kötelességnek, vagy azért, hogy a körülötte lévő emberekkel jó kapcsolatban éljen.

A szannyaszi felelősségének természete teljesen más. Számára az egész világ egy család. Nem a kötelességtudat vezérli. Felelőssége teljes mértékben a belső lényének minőségéből ered. Egy szamszári megpihenhet élete egy bizonyos szakaszában, miután teljesítette kötelességét. Egy szannyaszi állandóan dolgozik, mert az embereknek állandóan szükségük van az igazságokra az életükben.

Egy szannyaszi kapcsolatai mélyrehatóak. Az emberek azt gondolják, hogy a szannyaszik elmenekülnek az emberi kapcsolatoktól. Egyszer egy fiatal lány kérdezte tőlem egy iskolai gyűlésen, 'A sikertelen szerelem okozta, hogy szannyaszi legyél?'

Azt mondtam, 'A sikeres szerelem okozta, hogy szannyaszi legyek!' Valójában a szannyasz lágyít meg téged igazán a valódi szeretethez; az a szeretet, amely nem csak egy személy felé irányul, hanem a Lét egésze felé.

A mindennapi szeretet mögött mindig létezik egy ok vagy egy vágy. Az igazi szeretet nem ismer okot. Az egyszerűen egy ok nélküli, túláradó energia a Lét minden része iránt.

Igazából a szannyasz: királyi módon élni. A szannyasz a királyi élet kezdete, mert amikor megtisztítottad magad szenvedéseidtől akkor mindent elnyertél, amit nyerni lehet! Sokkal többet nyersz mint amit az egyszerű gazdagság nyújthat.

A szannyaszi felismeri a Lét vegtelen bőségét. Látóköre óceáni jellegű. Nem reked meg szűklátókörű felfogásokban. A Létet egy egységként érzékeli. Az egész részének érzi magát. Ez gazdagságának lényege. Egy gazdag ember aki birtokában van egy pár hektárnyi területnek, nem igazán gazdag ember. Aki érzi a Lét bőségét, az az igazán gazdag ember.

Lásd, maga a 'gazdag' szó tartalmát félreértettük! Hogyan lehet gazdag, aki egy pár házat élvez? Nem, ez képtelenség! Az a gazdag ember, aki minden körülötte lévő dolgot folyamatosan képes élvezni. Gazdagsága egyenlő az egész Lét gazdagságával. Mindent élvez anélkül, hogy ragaszkodna bármihez.

Integritás – a Szannyaszi Jellemvonása!

A 'penitencia' szó maga annyit jelent, hogy egyesíted magad, egyetlen lénnyé formálod magad. Azt kérdezheted, 'Nem ilyenek vagyunk jelenleg?' Ha közelről megvizsgálod, akkor láthatod, hogy különböző lényekként létezünk, soha nem egyetlen lényként. Minden létezik életünkben, kivétel az integritás.

Ha mélyen magadba nézel, megérted, hogy hangok ezrei szólnak hozzád folyamatosan a belső világodban. Amikor az elme azt mondja, 'Csináljuk ezt a dolgot!', a következő pillanatban megérkezik a gondolat, 'Nem, ne csináljuk!' A mellékhatásokon és utóhatásokon gondolkodva, az elme elkezd ingadozni.

288

SZANNYASZ, A LEGMAGASABB TÉT

Az elme széttöredezett részeinek egyesítése az élet igazi lényege. Egyesíteni az érzelmeidet az elméddel, egyesíteni az arcodat az elméddel, biztosítván azt, hogy az arcod ugyanazt mutatja, amit az elméd gondol, az élet lényege.

Ha a híres mesterek életét tanulmányozod, és ha megpróbálsz egy alapvető lényegi részt találni bennük, azt találod, hogy nem a tudás vagy az áhítat a lényeg. A lényeg az integritás! Amiben hittek, azt élték meg. Ennyi az egész! Az integritásuk szilárd alapokon állt. Készen álltak életük feláldozására, de nem voltak hajlandók feladni integritásukat.

Chaitanya Mahaprabhu*, egy híres indiai megvilágosodott mester az utcákon vándorolt, egyszerűen az áhítat dalait énekelve. Soha nem törődött azzal, hogy mások mit gondolnak róla. Amit érzett, azt kifejezésre juttatta. Egy mélyreható áldozatra való készség szükséges ahhoz, hogy ilyen lény. Bátorságra van szükség, hogy mindent feláldozz azért, hogy integritással élj!

Ezért van, hogy bármi, amit ezek a mesterek tettek az életükben, végtelen jószerencséhez vezetett! Bármi, amit tettek, annak az erőfeszítésnek a megnyilvánulása volt, hogy egyesítsék magukat mély őszinteséggel és elkötelezettséggel. Az intenzív erőfeszítést önmagunk egyesítésére hívjuk penitenciának, ami mindig jószerencsét hoz.

BÁTORSÁGRA VAN SZÜKSÉG, HOGY MINDENT FELÁLDOZZ AZÉRT, HOGY INTEGRITÁSSAL ÉLJ.

Megszámlálhatatlan dolog fog veled történni az életedben állandó jelleggel. Felvenni a harcot velük, miközben egyre intenzívebbé teszed integritásodat - aminek neve a penitencia -, vagy megengedni, hogy az élet történései megrázzanak és szerencsétlen módon végezd. Tőled függ, hogy melyik utat választod.

Ádi Shankara egy nagyszerű indiai megvilágosodott mester volt. Fiatal fiú korában azzal a dilemmával küszködött, mikor válassza a szannyasz útját. El akarta hagyni otthonát, de az édesanyja engedélyével, aki viszont nem volt hajlandó megválni tőle.

Egy nap lement fürdeni a folyóhoz. Hirtelen édesanyja hallotta őt hangosan segítségért kiáltani. Kiszaladt utána és látta, hogy egy krokodil elkapta a lábát. Küzdött azért hogy szabadon engedje.

Hirtelen bevillant számára a gondolat, hogy azt kiáltsa, 'Anyám, ha engedélyt adsz, hogy szannyaszi legyek, ez a krokodil szabadon enged engem, hogy folytassam életemet.'

Az anya meglepődött és azt kérdezte, hogyan lehetséges ez. Ő elmagyarázta: 'A Védák szerint, ha belépsz egy új ashramába, vagy életszakaszba, az egyenlő az újjászületéssel. Tehát, ha* megengeded, hogy belépjek a szannyasz korszakomba, talán Isten egy friss életbérlettel jutalmaz meg!'

---

Ashrama - Az élet négy szakasza: brahmacsarya mint tanuló, grihasztha mint házas ember, vánaprasztha a termékeny házas élet vége felé, és szannyaszi mint az a személy, aki lemond az élet összes anyagi megnyilvánulásairól. 289

ÉLD A MEGVILÁGOSODÁST

Az anya teljesen tehetelen volt. Hirtelen elhatározta magát. Jobb, ha szannyasziként látja a fiát, mint halottként. Tehát beleegyezett.

A krokodil azonnal elengedte őt a szorításából! Ádi Shankara hatalmas örömmel futott anyja felé. Megélte az igazságot, amit a pillanat hozott... és az eredményhez vezetett.

Lásd, három dolog létezik:

Az Igazságra gondolni

Az Igazságot beszélni

Az Igazságot élni

Az első kettőt könnyű követni. De a harmadikat, vagyis minden alkalommal élni az Igazságot, az nehéz dolog. Nagyon ritka alkalommal adódik. A szannyasz az a bátorság, hogy megéljük azt, amit Igazságnak hiszünk. Fontosságot tulajdonítunk annak, hogy az Igazságot mondjuk. De az Igazság megélése a legfontosabb. Ha az Igazságodat éled meg, a magad iránti tisztelet növekedni fog. Ez benne a szépség.

Amikor egyesíted magad és az Igazságot éled, lemondasz az álszentségedről. Álszentség annyit jelent, igyekszel az lenni, ami nem vagy, elbújni különböző helyeken, hogy az emberek ne lássák, ki is vagy igazán. A benned lévő töredékek uralnak téged és tesznek álszentté. Amikor megküzdesz töredékeiddel és győzöl, akkor dheera (ejtsd: díra) vagy, vagyis egy bátor lény! Könnyű másokkal küzdeni és nyerni. Amikor másokkal küzdesz és nyersz, akkor veera (ejtsd: víra) vagy, egy katona. De magaddal küzdeni, több bátorságot követel. Csak akkor küzdesz magaddal, amikor belefáradtál magadba. Csak akkor fogadod el, hogy el kell kezdeni a harcot, amikor elfáradtál.

Amint egyesíted magad, első alkalommal válik világossá számodra, ki is vagy valójában. Minden álarc lehull. Készen állsz arra, hogy kapcsolataidban nyíltan lépj fel. Sokkal eredetibb leszel. Hirtelen rájössz, hogy saját magad voltál az oka annak, hogy bizonyos dolgokat hiányoltál. A szannyasz arról szól, hogyan váljunk eredetibbé. Ezen azt értem, hogy amikor eredeti vagy, akkor a saját egyéniségedet sugárzod a személyiséged helyett. Az integritással egyéniséggé válsz. Az egyéniség annyit jelent, hogy saját szemeden keresztül látod a benned rejlő eredetiséget. A személyiség a társadalom szemében kialakított kép. A mester munkája az, hogy olyan teret hozzon létre számodra, amelyben nem kell a személyiségedet őrizned, ahol szabad lehetsz, ahol csak az egyszerű megértés átalakulást hozhat létre benned.

Buddha mondta tanítványainak, 'Csak a szannyasz fogadalma után számítsd az életedet!'

Valaki azt kérdezte tőlem, hogy a brahmacharya* vagy szannyasz fogadalma a megvilágosodáshoz vezet-e? Az, hogy a fogadalom megvilágosodáshoz vezet-e, másodlagos. De ha a fogadalmat szigorúan betartod, egy hónapig és sikert aratsz, a magad iránt érzett tisztelet nagy mértékben megnövekszik. Ez elegendő! Ezt úgy hívják, hogy aszatya szadhana, vagyis a látszólag lehetetlen feladat sikeres teljesítése. Ez azt jelenti, hogy végrehajtod, amire elméd azt mondja, nem vagy képes! Olyan technikák, mint például a parázson való séta, ebbe a kategóriába tartoznak. Egyszerűen elméd azt állítja, hogy nem tudsz gyalogolni egy parázssal teli ágyáson. Ha egyszer végrehajtod, a magad iránt érzett tisztelet megnövekszik! Akkor az integráció folyamata végbemegy benned.

Brahmacharya (ejtsd: brahmacsarja) - Szó szerint azt jelenti, hogy valaki a realitás területén jár. A védikus hagyományban az élet első szakasza, amelyben valaki az önmegtartóztatást vállalja.

---

SZANNYASZ, A LEGMAGASABB TÉT

Az integritást kétféle módon kell értelmeznünk.

Az első rész, amikor az elme küszködő részeit egyesítjük. Lásd, az élet egésze elfecsérlődik az elme ingadozásaiban! Ha egy ösvényen haladhatsz, akkor kitartasz mellette. Például, tegyük fel, két úton lehet eljutni Bangalore-ba. Az egyik 30 kilóméternyi, míg a másik 30,000 kilóméter hosszú. Ingadozol a kettő között, melyiket válaszd. Ha választasz egyet és elindulsz rajta, akkor eljutsz Bangalore-ba.

De ha továbbra is ingadozol, ha egyiken mész fél óráig, azután meggondolod magad, és a másikra térsz egy másik fél órára, mi fog történni? Soha nem érsz Bangalore-ba! Ha legalább eldöntöd, hogy a 30,000 km-nyi utat választod, el fogsz jutni Bangalore-ba még akkor is, ha egy évre van szükséged rá! De ha továbbra is ingadozol a két út között, még harminc év után sem jutsz el Bangalore-ba.

Még akkor is, ha a választott út téves, aki integritással halad, az végül automatikus módon rátalál a helyes útra. Eléri, amit el kell érni. Kétféle embertípus létezik a földön: aki integritással él és aki integritás nélkül él, ennyi az egész! Egy ember felmérésének mércéje nem az, hogy milyen úton haladt, hanem hogy integritással élt-e.

Az integritás az az erő, hogy a hited szerint élj, történjen bármi.

Másodszor, az is integritást jelent, hogy nem engedjük, a külső behatások feloldjanak bennünket. Az a képesség, amellyel nem hagyjuk, hogy integritásunkat megváltoztassák, vagy nem hagyjuk magunkat elveszni a belső konfliktusokban vagy külső behatásokban. Aki integritással él - még akkor is, ha a vonatállomáson hal meg -, azzal az elégedettséggel fog meghalni, hogy teljes mértékben élte életét. Aki integritás nélkül él - még akkor is, ha a legjobb kórházban hal meg -, elégedetlen lesz. Egy emberi élet minőségének mércéje az, hogy milyen mértékben élt összhangban azzal, amit ő életnek érzett. Például, ha ő egy ateista, és szigorúan istentagadó életet élt és úgy is halt meg, nincs semmi gond. Eléri az igazságot! A kitartó ereje, amint mélyebbre és mélyebbre hatolva kutat, megmutatja számára az igazságot!

Az élet lényege az elme integrálása. Határozd el hogy mindig azt mondod és teszed, amit helyesnek érzel! Akkor egy hatalmas tisztánlátás és meggyőződés lesz a jutalmad mind a belső világban, mind a külvilágban.

Szvámi Vivekananda élettörténetében meséli hogy mestere, Rámakrishna Paramahamsza*amikor meghalt, ráhagyta a missziója felelősségét. Ugyanabban az időpontban halt meg Szvámi Vivekananda édesapja aki szegénységben hagyta a családot. Szvámi Vivekananda volt a család egyetlen reménye. A családja és a világ megmentése között kellett döntenie. Senki nem ismerte el a missziót amiről ő beszélt. Gyönyörűen mondja, 'Ugyan ki adna hitelt egy fiatal gyerek képzeletének?' Végülis egy fiatal fiú volt még!

Rámakrishna Paramahamsza - Az indiai Nyugat-Bengália területéről származó megvilágosodott mester. Szvámi Vivekananda volt legközelebbi tanítványa.

---

ÉLD A MEGVILÁGOSODÁST

AZ INTEGRITÁS EREJE A VÉGSŐ SZABADSÁGOT ÉS BOLDOGSÁGOT HOZZA EL.

Azt a pár napot 'leírhatatlan pokolként' élte meg. Egy kis csoporttal együtt élt minden pénz nélkül, csak egy dolog állt rendelkezésére; az integritás, hogy az életet aszerint élje, amiben hitt, aszerint az élet szerint, amit mestere tanított. Tíz évvel később azt írta, 'Tíz éve nem voltam képes száz embert összeszedni, hogy a mester születésnapját ünnepeljük. Ma ötvenezren vagyunk!' A szannyasz erőteljes döntéshozatal arról hogy nem hagyjuk hogy a tudatalatti gátolja a tudatos elmét, valamint arról, hogy a mesterre és szavaira alapozzuk tudatosságunkat.

Szvámi Vivekanandát kétségbe vonták amiatt hogy elhagyta családját egy nehéz pillanatban. Gyönyörűen felelt erre, 'Hittem abban hogy Paramahamsza Rámakrishna tanításai értelmet hoznak India és sok külföldi nemzetiség számára. Ez a hit segített felismerni, jobb elsőbbséget nyújtani annak, hogy ezek az eszmék ne vesszenek ki a világból. Ha egy anya és két testvér meghal, legyen az egy áldozat. Áldozat nélkül nem történhetnek nagy dolgok. Egy vérző szív oltárra helyezésével nagy dolgokat lehet elérni!'

Ilyen mértékű volt az integritása.

Akik azt mondták, hogy elhagyta családját, nem ismerik a tényeket. Teljesítette kötelességét azzal, hogy ellátta őket az alapszükségletekkel. Még a bíróságra is eljárt, hogy elintézzen egy jogi vitát, amivel szembe kellett nézniük.

Egy kis történet:

A japán polgárháborúk idején egy ostromló hadsereg érkezett a városba és irányítása alá vette azt. Mielőtt a hadsereg elérkezett volna egy bizonyos faluba, mindenki elmenekült, kivéve egy Zen mestert.

A főparancsnok kíváncsi volt, miféle ember ez a mester, tehát elment a templomba. A mester el sem ismerte a parancsnokot. Az nagyon mérges lett, mivel nem részesült a megszokott tiszteletben.

Elővette kardját és azt kiáltotta, 'Te őrült! Nem látod, hogy olyan ember áll előtted, aki keresztül döfhetne téged egy szemrebbenés nélkül?'

A mester higgadtan azt kérdezte, 'És te nem látod, hogy olyan ember előtt állsz, akit keresztül lehet döfni és a szeme sem rebben?'

Az integritás ereje a végső szabadságot és boldogságot hozza el. Szabadsággal és boldogsággal nem létezik a félelem sem a belső világban, sem a külvilágban!