153. A Visszanyert Ártalanság Megnyitja az Élet Kapuit

Lehet, furcsának tűnik, hogy az intenzitás után az ártatlanság témájára kerül sor, de őszintén szólva, nem tudsz intenzitással fellépni semmiben, amíg az ártatlanság nem szerepel a fontos dolgok között. Az ártatlanság, amiről én beszélek, lehet, hogy nem ugyanaz, mint, amit a te szótárad ért rajta. Én a gyermeki ártatlanságról beszélek. Egy gyermek intenzív mindabban, amit csinál. A felnőttek elvesztették ezt a tulajdonságot, de ez visszanyerhető.

Mi az Ártatlanság?

Az ártatlanság a belső világ tisztaságát jelenti, amelyet nem befolyásolnak a gondolatok vagy a bevésett emlékek. Kereken kimondom, annak ellenére, hogy nem fejezed ki érzelmeidet, haragot, mohóságot, vágyat, de azok jelen vannak a belső világodban, akkor még nem vagy egy teljes és ártatlan lény. Talán a társadalom szempontjából tiszta vagy, nem több. Viszont, ha kifejezed haragodat, mohóságodat és vágyadat, de semmi nem érinti belső világodat, és ártatlan gyermek módjára élsz, akkor vedd úgy, hogy egy tiszta lény vagy!

Láthatod, hogy a gyerekek is megharagszanak. A gyerekek is ismerik a mohóságot. Személyiségüket legfőképpen a mohóságra építik. Éppen ezért vannak annyira az 'enyém' tudatában és őrzik azt éberen. Próbálj elvenni egy játékot a gyermektől! Úgy fog viselkedni, mintha az életét vennék el tőle. Sírni és kiabálni fog. Ez azért van, mert az egész személyisége az 'enyém' tudatán alapul. A gyerekek ismerik a mohóságot és a haragot, mégsem mondhatod őket tisztátalannak. Bármi amit tisztátalanságnak gondolsz, nem érinti a belső világukat. Leülnek játszani a játékaikkal, egy pár óra múlva félredobják őket és másfelé mennek. Semmit nem hordanak magukban. Belső világuk szép és tiszta.

Az ártatlanság egyenesen a belső világgal kapcsolatos. Semmilyen módon nem kapcsolódik a külvilághoz. A Shiva Szutrákban* Shiva megmutatja a módszert, hogyan lehet eljutni ehhez az ártatlansághoz. Ha követed Shiva életét, ahogy az a Hindu mitológia történeteiben van leírva, nem találsz semmilyen hagyományos, társadalmi ártatlanságot benne.

---

Shiva Szutrák – Shiva epigramma formában előadott tanításainak, mint technikáknak a gyűjteménye, amely magába foglalja a Vignana Bhairava Tantrát, Guru Gitát, Tiru Mandiramot, stb.

'SHIVA' A SZANSZKRIT NYELVBEN MAGÁTÓL ADÓDÓ JÓSZERENCSÉT JELENT.

De árad belőle a tiszta és abszolút ártatlanság. A hely, ahol él, nem áll közvetlen kapcsolatban tisztaságával vagy ártatlanságával. Shiva a temetkezési helyeken él, a lelkek társaságában, ott, ahol a testeket égetik.

A Shiva szó a szanszkrit nyelvben magától adódó jószerencsét jelent. Ez a magától adódó jószerencse, az energia, amely boldogságot teremt bárhol jár, bárhol jelenik meg, az ártatlan belső világából ered.

A védikus hagyományban írott szent szövegek az Upanishadok, amik a szanszkrit nyelvben a mester azon tanításaira utalnak, amelyeket a tanítványainak mondott miközben együtt ültek. 108 ilyen Upanishadról beszélhetünk. Ezek a megvilágosodás tudományának lényegét jelentik, amelyeket a védikus idők nagy mesterei hagytak ránk. Ezek közül az egyik, a Chandogya Upanishad* egy gyönyörű történetet mesél:

Egy Szatyakama nevű fiú egy mesterhez fordul a megvilágosodás ügyében. A mester négyszáz tehenet ad neki, és azt mondja, 'Vidd ezeket a teheneket! Menj velük az erdőbe és vigyázz rájuk! Amikor ezer tehén lesz a kezed alatt, hozd őket vissza hozzám!'

Szatyakama elindul az erdőbe a tehenekkel élni és várni, hogy szaporodjanak. Nagyon sok évre van szükség ahhoz, hogy a tehenek ezerré szaporodjanak. Mindezen évek alatt ő csak ül, nem beszél senkihez, csak a tehenekre ügyel.

Nemsokára elfelejti az emberi beszédet. A mély csendben, mivel nem lép kapcsolatba egyetlen emberi lénnyel sem, lassan elveszti a külvilághoz fűződő azonosságtudatát. Mire az ezredik tehén is világra jön, elfelejt számolni. Ő csak egyszerűen ül és vár egy gyönyörű eksztatikus érzéssel.

Végül egy tehén így szól hozzá, 'Uram, már ezren vagyunk. Már visszamehetünk a mesterhez.'

Azt válaszolja, 'Tényleg? Rendben van.'

Szatyakama eksztázisban van. Elfelejtette a visszavezető utat. A tehenek vezetik őt. A visszaút idején az állatok, a madarak, még a tűz is, amin az ételét készíti, a Brahman természetéről, az abszolút igazságról tanítja.*

Amikor Szatyakama visszatér a mesterhez, az ránéz és mosolyog. Azt mondja, 'Szatyakama, olyan kisugárzó vagy, mint aki ismeri az Igazságot. Ki tanított rá?'

Szatyakama elmondja neki, hogyan értelmezte az Igazságot az állatokon és madarakon keresztül, és megkéri a mestert, hogy tanítsa őt az Igazságra a saját szavaival.

A mester így szól, 'Te már ismered az Igazságot,' majd áldását adja.

A történet arról szól, hogy csupán a létezés során, hallgatván, amit a természet sugall, Szatyakama megvalósította önmagát az Igazságban, megvilágosodott.

A teljes mértékű ártatlanság a megvilágosodáshoz vezet.

Chandogya Upanishad - A főbb szent iratok, vagy Upanishadok egyik legősibb tagja.

Brahman - Az abszolút, a Kozmikus Tudat, a forma nélküli isten, stb. Mindaz, ami az egyetemes energiaforrásra utal, amelynek egy holografikus része a lélek egyéni energiája.

---

232

A VISSZANYERT ÁRTATLANSÁG MEGNYITJA AZ ÉLET KAPUIT

Szatyakama megvilágosodás miatt fordul a mesterhez, és a mester azt kéri tőle, hogy teheneket szaporítson! Sokan azt kérdezitek, mi köze van a teheneknek a megvilágosodáshoz? Szerencsére, Szatyakama nem volt ilyen intellektuális beállítású. Szerencsére, nem volt része formális tudásra alapozott oktatásban. Tehát számára nem merült fel ez a kérdés! Ő egyszerű volt, ártatlan és szerény, készen állt az átalakulás folyamatára. Nem rendelkezett logikával.

Értsd meg, hogy mindaddig, míg logika mentes nem vagy, vagy bele nem fáradtál a logikába, nem állhatsz készen az átalakulásra! A logika még azt sem teszi lehetővé, hogy megértsd a saját életed. A logika még azt sem teszi lehetővé, hogy megvizsgáld elmédet. Hogyan tenné lehetővé a változást?

Az emberek azt kérdezik tőlem, 'Szvámidzsi, miért vagy a logika ellen?' Én nem vagyok a logika ellen, csak azt mondom, hogy minden szenvedésed oka az intelligencia nélküli logika. Logikád reggeltől estig gyártja benned a temérdeknyi politikát.

Mi a politika? Nem más, mint ugyanazon témához kötődő eltérő véleményalkotás, ugye? Most nézd meg az elméd! Az egy dolgot mond reggel, és különböző dolgot mond este ugyanarról a témáról. Ez kelti a dilemmát az elmédben. Maga az elméd az egy ilyen dilemma.

Azt mondják hogy minden spirituális szervezetben sok a politika. Azt kérdezem tőlük, 'Mit értesz ezalatt?' Akik ezt mondják, azok belső világában van sok politika! A politika megalkotásához még két személyre sincs szükség, egy éppen elegendő. Egyetlen személy a logikával elegendő, mert reggel ez a logika mond valamit és este megint mond valami mást! Természetesen, a küzdelem közted és közted az nem más, mint politika! Igazam van? Akkor, miért állítod, hogy a spirutuális intézmények politikával teltek?

MINDADDIG, MÍG BELE NEM FÁRADSZ A LOGIKÁBA, NEM ÁLLHATSZ KÉSZEN AZ ÁTALAKULÁSRA.

Ha magad elé teszed és összeveted azokat a döntéseket, amiket reggel és amiket este hozol, meglátod magadban a politikust!

A logika nem hagyja, hogy egyszerű és ártatlan légy. Nem hagyja hogy az átalakulás könnyen végbe menjen. A logikát túl kell szárnyalni az átalakuláshoz. Csak akkor létezhet ártatlanság amikor a logika megszűnik. Az átalakulás megfelelő tere az ártatlanság.

Szatyakama, szerencséjére, mentes volt minden logikától. A tanítvány a mesterhez fordul a megvilágosodásért, és a mester azt mondja, 'Rendben, vidd ezeket a teheneket az erdőbe és maradj velük, amíg ezerré nem szaporodnak! Azután gyere vissza!'

A mai kereső a tanítvány helyében azt mondta volna, 'Úgy hiszem, hogy a mester megpróbál engem kihasználni. Szüksége van ezer tehénre, ezért csináltatja velem ezt a munkát. Velem végezteti el a munkát.' Az ártatlanság nem ismeri a logikát! Ezért van az, hogy a modern világ keresője nem kap ilyen elbűvölő technikát.

Értsd meg: ez nemcsak egy történet! Egy nagy igazság áll mögötte. Az ártatlansággal lényében, Szatyakama egyszerűen követte, amit a mester mondott. 233

ÉLD A MEGVILÁGOSODÁST

Később elveszítette a számolás logikáját. Teljesen elmerült az eksztázisban és élvezetben. Az elme megszűnt létezni. Már nem érdekelte, hogy ezer vagy kétezer. Csupán az ártatlanság és az elfogadás eljuttatta őt a legnagyobb eseményhez - a megvilágosodáshoz! Amikor teljesen elfogadsz valamit, akkor nincs szükséged az elmére. Az elmére csak akkor van szükség, amikor küzdesz és szenvedve élsz. Most ebben a pillanatban fogadd el magad a külvilágban és a belső világban! Megvilágosodva fogsz kisétálni innen.

Annyi éven át, teljesen elfogadva azt, amit a mester mondott, Szatyakama egyszerűen csak létezett. Mi más történhetne számára, mint a megvilágosodás?

Azt gondolhatod, 'Hogyan végezhet el ilyen nagy munkát az egyszerű elfogadás?' Az a probléma, hogy még a spirituális tudást is az intellektuális elme terén keresztül közelítjük meg. Az intellektuális térből ered a kérdés, 'hogyan'. Az értelem mindig kérdést tesz fel. Az ártatlanság egyenesen elkezdi megvalósítani, amit a mester mond. Ez a különbség.

Amikor végtelenül ártatlan és nyitott vagy, a beavatás megvilágosodást jelent számodra. Csak egy szó elegendő a megvilágosodásodhoz. Shiva azt mondja a Shiva Szutrákban*, 'Egyszerűen, hallgasd, ahogy a mester kifejezi az igazságot - és juss el a megvilágosodáshoz!'

Hogyan vezethet a megvilágosodáshoz az egyszerű hallgatás? Miért történt ez meg Szatyakámával, és miért nem történik meg velünk? Először is: ő ártatlan volt, tehát kellőképpen intelligens, hogy a mester utasításait elfogadja. Másodszor: elegendő bátorság volt benne, hogy annak megfelelően éljen. Teljes mértékben bízott a mesterben. Az ártatlanság mindig bizalmat eredményez.

Én nem kérlek arra hogy hozz nekem ezer tehenet. Nem! Arra kérlek, hogy Szatyakama hozzáállását hozd magaddal! Gyere ugyanazzal az ártatlansággal! Nem kell pontosan azt tenned, amit Szatyakama tett. De olyannak kell lenned, mint Szatyakama. Ha lényed olyan, akkor az átalakulás most azonnal megtörténhet. Most ebben a pillanatban a fény átadása megtörténhet.

Maradj Üresen!

Az upanishad szó azt jelenti, 'ülni a mester lábai előtt'. Az ősi Indiában létezett a gurukul* hagyomány a mesterek és tanítványok között. A gyerekeket hét éves korukban a mester gondjaira bízták így azok gyönyörű módon a tudatukra összpontosítva nőttek fel. A mesterek a szent iratok megtestesítői. Gondolataik, szavaik és tetteik az abszolút Igazság termékei. A tanítványok felismerik ezt az igazságot azáltal hogy körülöttük élnek.

Szvámi Sri Yukteshwar Giri*, egy indiai megvilágosodott mester így szól, 'A mesterrel együtt ülni, nemcsak a fizikai jelenlétében való tartózkodást jelenti, hanem azt is, hogy a szívedben hordozod őt; egy vagy vele az alapelvekben és ráhangolod magad.'

---

Shiva Szutrák – Shiva epigramma formában előadott tanításainak, mint technikáknak a gyűjteménye, amely magába foglalja a Vignana Bhairava Tantrát, Guru Gitát, Tiru Mandiramot, stb.

Gurukul - Védikus oktatási intézmény.

Szvámi Sri Yukteshwar Giri - Paramahamsza Yogananda megvilágosodott mester mestere.

Ez az egész upanishad technika lényege. A mester az egy felső szintű tudat energiája. Amikor ráhangolod magad, akkor ráhangolod magad erre az energiára. Csak az ártatlanságon, a nyitottságon keresztül vagy képes ráhangolódni.

A nyitottság egyenlő az ürességgel. Ne a tudás töltsön meg téged! A tudás az egy eszköz, de nem a lényeged. Tagadj meg minden tudást, azt mondván, 'nem ez', nem ez'. A megtagadáson azt értem, hogy nem elégszel meg semmilyen középszintű tudással, hanem csak az abszolút Igazsággal. Mert, amikor mindent feladsz, ami folyamatosan keletkezik benned, akkor egyszer csak nincs más lehetőség. Visszazuhansz magadba, és ebben a térben találod meg az abszolút Igazságot. Ekkor állsz készen, hogy az Igazság elárasszon téged. Ez magában elegendő ahhoz, hogy az upanishad megtörténjen.

Ha figyeled a gyerekeket, láthatod, hogy a szemeik mindig csodálatot és frissességet sugároznak. Belül annyira üresek. Nem hordoznak magukban semmilyen véleményt. Nyitottak arra hogy befogadjanak dolgokat. Ez a nyitottság tükröződik a szemeikben. Láttál már felnőttet ilyen szemekkel? A szemek elvesztik a sugárzást az évek során, mert tompává válunk azzal a tudással, amit megszerzünk. A tudás tompává tesz bennünket. Rendelkezhetünk tudással, de az semmilyen módon ne tompítson bennünket. Lelkünkben mindig üresen kellene maradnunk.

Ha az életre minden véleményalkotás nélkül, minden leírás nélkül, minden előre megszabott eszme nélkül tekintesz, akkor olyan vagy, mint az üres teás csésze, amelybe a frissen főzött tea önthető. Azért fogadsz be dolgokat, mert nem tartasz magadnál semmit, mert üres vagy. Ekkor soha nem veszted el a lelkesedésed. Soha nem unatkozol. Olyan vagy mint egy gyerek, ártatlan és friss.

AZ ÁRTATLANSÁGBAN ANNYI FRISSESSÉG REJLIK. AZ ÉLET AZ EGY KIBONTAKOZÓ MISZTÉRIUM.

Egy fiatal lány egy papírra írt valamit. Apja megkérdezte, hogy mi az.

Azt mondta, 'Egy levelet írok.'

Az apja megkérdezte, 'Kinek?'

'Saját magamnak.' válaszolta.

'Miről szól a levél?' kérdezte az apja.

A lány így felelt, 'Honnan tudnám? Még nem adtam fel, és még nem kaptam meg.'

Az ártatlanságban annyi frissesség rejlik. Az ártatlansággal az élet egy minden percben kibontakozó misztériummá válik. Ez az igazság. Az élet az egy állandóan kibontakozó misztérium.

Az elme szorítja azt skatulyába. Az elme mindig a saját formája szerint kívánja az életet. Az ártatlanság átöleli az életet, elfogadván annak saját formáit.

Ha bújócskát játszol a gyerekekkel, akkor megfigyelheted, hogy mindig ugyanarra a helyre bújnak, ahová te az előző alkalommal bújtál! Nemcsak egyszer, hanem többször is! Hogyan lehetséges ez? Egy oka van ennek: az ártatlanság irányítja őket. Nincs semmi eszme a fejükben. Egyszerűen a szívükre hallgatnak. Nagyon bíznak benned, nem is gyanakodnak, hogy te ott fogodőôket keresni! Ez benne a szépség.

Az ártatlanság bizalommal lép fel. Az ártatlanság nem törődik azzal, hogy kihasználják.

235

AZ ISMERETLEN CSAK AKKOR VÁLHAT ISMERTTÉ, HA ÁTADOD MAGAD NEKI.

Az idegrendszer kutatói most már magyarázattal szolgálnak erre. Azt mondják, hogy öt vagy hat éves életkorig a gyerek agyhullám mintái a théta és a delta szinteken találhatók. Ezek az elme különösen befolyásolható állapotai, amelyekben álmodunk és alszunk. Ezek azonosságtudat mentes állapotok. Tizenkét éves korig az agyhullámok az alfa állapotban vannak, amelyek még mindig nagyon befolyásolhatók. Ezért hisznek a gyerekek mindabban amit a felnőttek mondanak nekik. Ártatlanságukban bizalmat mutatnak.

Amikor üres szemmel nézel, minden amit látsz mélyre hat és új megértést kelt benned. Az élet egy örökké kibontakozó misztériummá válik. A kérdéseid természete változik meg. A kérdések természete árulkodik a kérdező ártatlanságának mélységéről.

Három módon lehet egy kérdést feltenni: kérdezhetsz az ártatlanságodból eredően, vagy a tudásodból eredően azért, hogy felmutasd, te is tudsz, és a harmadik mód, amikor azért kérdezel, hogy megerősítsd, amit tudsz, az helytálló. Amikor az ártatlanságból eredően kérdezel, akkor teljesen készen állsz befogadni a választ. Amikor a tudásból eredően kérdezel akkor teljes mértékben figyelmen kívül hagyod a választ. Amikor megerősítés miatt kérdezel akkor ellenállsz a válasznak. A megfelelő tanulásnak és tudásnak az alapvető titka, hogy az ártatlanság állapotából működjünk.

Az a gond, hogy aki nem üres, az soha nem ismeri fel, hogy nem üres. Nem mondhatod nekik hogy telítettek. Nem értenék meg és nem fogadnák el. De az ártatlanság embere mondhatja, 'A tudásom miatt figyelmen kívül hagytam. De igazából én nem tudok semmit. Most arra vágyom, hogy tudjak.' Abban a percben, amikor ez a tér létrejön, a tanulás folytatódik. Ebben a térben nem létezik a tudás egója. Az ellenállás megszűnik, és csak a tiszta befogadás állapota létezik.

J. Krishnamurti*, a híres filozófus, így szól gyönyörűen, 'Akkor lehet a tudástól szabaddá válni, amikor megértjük a tudás felhalmozásának indítóokát.'

Általában mi a tudás indítóoka? Lásd: a jelen az a Lét kibontakozó csodája és misztériuma. Próbáljuk megmarkolni őt a tudás hálójának segítségével. Ez a tudás motivációja. De ez soha nem lehetséges! Az ismeretlent soha nem lehet csapdába ejteni az ismert által. Az ismeretlen csak akkor válhat ismertté, ha átadod magad neki. Ez az átadás egyenlő az intelligenciával! Az intelligencia felismeri a jelen pillanat misztériumát, és örömmel átadja magát neki. Ez az öröm az ártatlanság öröme.

A tudás pedig tagadja a jelen misztériumát. Megpróbálja meghatározni azt minden percben, de a jelen nem meghatározható. Tehát, te mindig egy ponton maradsz, 'az ismeretlentől való félelemben.' Az ismeretlentől való félelem gyökere az a folyamat, amelyben megpróbálod meghatározni a jelent. Amúgy nincs félelmed! Tisztában vagy vele, hogy a jelen pillanat az egy misztérium!

---

J. Krishnamurti - Elismert indiai filozófus. 236

A VISSZANYERT ÁRTATLANSÁG MEGNYITJA AZ ÉLET KAPUIT

A tudás által valamilyen módon megpróbálsz elszökni a jelen pillanat 'nem ismertségétől'. Az egó számára nem ismerni valamit, annyit jelent, mint semminek lenni. Az egó nem bírja elviselni, hogy semmi legyen. De az ártatlanság azt jelenti, hogy semmi vagy és élvezed a jelent! A jelen az egy kibontatlan ajándék. De a tudás ellopja a meglepetést belőle. Amikor a tudás megérti azt, hogy a Lény módszerei kifürkészhetetlenek, akkor többé nem nehezíti a felsőszintű tudás folyamatát. Akkor egy eszközként szolgál, és csak akkor lép fel, amikor szükség van rá, de nem áll útjába annak, hogy átöleljük az élet misztériumait.

Amikor a tudás szilárddá válik a Lényben, akkor nincs többé hely az élményekre. Csak a tudás újra lejátszására van lehetőség. Minden valamilyen múltbeli tudás, valamilyen múltbeli végkövetkeztetés visszatükröződése lesz. A jövő a múltbeli minták és élmények folytatása lesz. Már ismered a virág illatát. Már ismered a hullámok hangját.

Értsd meg: A Lét az nem folytatása semminek! Az minden pillanatban új. Tehát semmit nem lehet ismerni. Honnan tudod, mi jön a következő pillanatban? Ha ezt megérted akkor minden tudást elhagyhatsz. Akkor csak a bölcsesség létezik, és a bölcsesség egyenlő az ártatlan intelligenciával mert hagyja hogy az élmény létre jöjjön anélkül, hogy a tudás megnehezítené a dolgot.

Akkor megtörténnek a Lény és a Lény körüli dolgok nagy felfedezései valamint a misztérium, ami mindkettőt összeköti.

J. Krishnamurti* helyesen mondja, hogy a hit kizár sok lehetőséget, és egyfajta aktivitásra késztet.

AZ AKTIVITÁS FÁRADTSÁGHOZ VEZET, MÍG AZ AKCIÓ ENERGIÁT ÉS ÖSZTÖNZÉST NYÚJT.

Mivel az elme mindig aktivitásra vágyik, követed a hitet. Az egész életünket a hitre alapozzuk. Emiatt elmerülünk az aktivitásban, de nem az akcióban. Az aktivitás állandó üzemanyagot igényel, a hitből merítve azt. Az aktivitás nem engedheti meg magának, hogy megálljon. Ha megáll, az elme depresszióba zuhan. Az akció akkor történik, amikor szükség van rá, és olyan módon, amilyen módon szükség van rá, azután leáll. Az aktivitás eredete a hit, míg az akció a megértésből származik. Az aktivitás fáradtsághoz vezet, míg az akció energiát és ösztönzést nyújt. Amire szükséged van, az az akció és nem az aktivitás.

Lásd be, hogy a hit az nem más, mint a te saját értelmezésed valamiről, de az nem az igazság! Bármilyen helyzetben négy különböző ember négy különbözô hitet hozhat létre következtetésképpen. A hitben nincs abszolút igazság. Az csak egy egyszerű egyéni felfogás. De az ártatlanság nyitottan hagyja ezt a felfogást. Ez benne a szépség. Nem hoz végkövetkeztetést és nem zárja be a kaput semmi előtt.

Bármit értelmezhetünk megszámlálhatatlan módon. Az ártatlanság lényege az, hogy nem ragaszkodunk egyetlen értelmezéshez sem. Akkor életben tartjuk szellemünket.