154. Értelmezz Ártatlanul!

Amikor ártatlan vagy, egyszerűen élvezed a pillanatot. Ha megfigyeled az ártatlan embereket, akkor látod, hogy soha nem állnak elő nagy célokkal.

J. Krishnamurti - Elismert indiai filozófus.

---

237

AZ ÁRTATLANSÁG ISMERI A CÉL NÉLKÜLISÉG SZÉPSÉGÉT.

Egyszerűen élvezik a pillanatot teljességgel és egyszerűséggel. Az ártatlanság megérti a jelen pillanatot, míg a tudás figyelmen kívül hagyja azt. A tudás csak a célt ismeri, míg az ártatlanság ismeri a cél nélküliség szépségét.

Ha félreteszed tudásodat, akkor készen állsz, hogy a jelent és az igazságot értelmezd. A jelenben van az igazság elrejtve. Az a gond, hogy a mai oktatási rendszer csak tudást tanít és azt, hogyan kell okosnak lenni. Nem az ártatlanság az oktatás alapja. Hol tanítanak ártatlanságot az egyetemeken?

Manapság minden hangsúly az okosságra helyeződik. A gyerekek elvesztik ártatlanságukat, kiszolgáltatva annak a feltételnek hogy a 'hogyan kell okosnak lenni' nevében szerzik a tudást. Idővel, mint ennek a kisfiúnak az esetében, még az ártatlanságot is arra használják, hogy az okosságot igazolják!

Egy apa az első alkalommal büszkén mutatta be fiát a hivatalbeli kollégáinak.

Amint minden kolléga a fiú köré sereglett, az apa azt mondta, 'Fiam, mondd meg nekik, hány éves vagy?'

A gyerek azonnal így felelt, 'Amikor otthon vagyok, akkor hét éves vagyok. De amikor a buszon vagyok, akkor csak öt.'

Ilyen módon nevelik a gyerekeket manapság. Arra nevelik őket, hogy mindenben használhatóságot keressenek. Az oktatás a saját hasznosságod alapján mér fel téged. De te nem vagy egyenlő a hasznosságoddal. Te a lényeddel vagy egyenlő. A lényt soha nem lehet felmérni. Csak az elmét lehet felmérni, és maga az elme az egy kitalált jelenség! A társadalom hozza létre ezt a jelenséget, amit az elmédnek hív, és eléd tartja, mint egy mérőlécet, amivel felmér téged. Ez az oka annak, hogy a tudás manapság annyira népszerű.

Egy kis történet:

Négy barát élt egy városban. Nagyon sok időt töltöttek együtt. Hárman közülük nagyon tanultak voltak. A negyedik nem volt annyira tanult, de bölcs igen.

Egy nap elhatározták, hogy elindulnak világot látni, megmutatni, mit tudnak és kenyeret keresni vele.

A negyedik barátnak nem volt mivel büszkélkednie, de kifejezte vágyát, hogy szeretne velük menni.

Az első barát azt mondta, 'Nem tudsz sok mindent. Ha velünk jössz, akkor feleslegesen meg kell osztanunk veled a pénzünket.'

A második barát azt mondta,,'Igen, ez igaz. Jobb, ha itthon maradsz.'

A harmadik barát kedvesebb volt. Így szólt,,'Együtt nőttünk fel mindezen évek során. Nem helyes azt mondani neki, hogy maradjon itthon. Velünk kell jönnie.'

Tehát négyen nekiindultak az útnak.

Egy sűrű erdőn keresztül vezetett az útjuk. Sok vadállatot láttak, és rengeteg izgalmas pillanatot éltek át. Hirtelen egy nap egy rakás állatcsontra bukkantak.

Egyikük azt mondta, 'Azt hiszem, remek alkalom ez, hogy próbára tegyük tudásunkat. Keltsük életre ezt az állatot!'

A másik kettő egyetértett, de a negyedik barát így szólt, 'Úgy érzem, hogy ezek a csontok egy nagy állat csontjai, és jobb, ha nem kísérletezünk ilyen dolgokkal.'

A három barát kinevette őt és gyávának nevezte. Azt mondták, 'Ha lenne egy kis tudásod,

A VISSZANYERT ÁRTATLANSÁG MEGNYITJA AZ ÉLET KAPUIT

olyan, mint nekünk van, akkor nem félnél ettől. Maradj nyugodtan és nézz bennünket!'

Hárman nekikezdtek a kísérletnek.

Egyikük olyan módon rendezte el a csontokat, hogy az egy megfelelő állati formának tűnt. Ezután néhány strófát szavalt, szent vizet öntött rá, és a csontok hirtelen egy csontvázat formáltak. Lenyűgözve álltak tudásuk hatalmától.

A második is nekilátott, még több strófát szavalt és még több szent vízzel locsolta azt, mire a csontváz hirtelen feltöltődött izommal, hússal, vérrel és szőrbundával. Egy oroszlán lett, és csak az életerő hiányzott belőle.

A barátok nem győztek ámuldozni.

A harmadik barát vállalkozott arra, hogy életet leheljen belé.

A negyedik barát megint figyelmeztette őket, de azok nem törődtek vele. Ő pedig lassan felmászott egy fára, és onnan figyelte a dolgot.

A harmadik barát életre keltette az oroszlánt.

Egy hatalmas üvöltéssel az oroszlán elkezdett feléjük indulni. Felnéztek a fára, keresvén a negyedik barátot, aki ott függeszkedett a fán, figyelve a jelenetet.

Az oroszlán hamar végzett velük.

A tudás az egy eszköz. Nem vezet közvetlenül az intelligenciához. Az csak egy eszköz. Amíg egy hatékony eszközként használjuk, amikor szükség van rá, addig minden rendben van. Csodálatos dolgokat művelhetünk vele. A hibát akkor követjük el, ha az egész életünket a tudás gondjaira bízzuk. Viszont az ártatlanság közvetlenül vezet a tiszta intelligenciához.

Az intelligencia képes értelmezni olyan dimenziókat, amelyeket az okosság figyelmen kívül hagy. Lehet, hogy az ártatlanság figyelmen kívül hagyja a tényeket, de megkaparintja az igazságokat. Amikor az okosság elvegyül az ártatlansággal, akkor születik az intelligencia és az ártatlanság ritka kombinációja. A tudás félretétele az ártatlanság javára egyenlő az intelligenciával. Nem azt mondom, hogy többé ne gyűjts ismeretet. Csak értsd meg, hogy a tudás nem helyettesítheti az ártatlanságot!

Amikor a falusi embereket megfigyeled, akik nem tanultak, meglátod, hogy tiszta intelligenciát mutatnak fel! Ezért úgy találod, hogy amikor egy helyben topogsz egy problémával, egy falusi ember minden nehézség nélkül fellép és kisegít téged. Az ártatlan intelligencia képes erre.

Manapság minden egyetem azon dolgozik, hogy az egyén intellektuális képességeit élesítse. Azt tanítják, hogyan váljunk hasznossá a társadalom számára, és hogyan legyünk termelékenyek vagy hatékonyak. Nincs semmi rossz a termelékenységben és a hatékonyságban, de ezek elérésének a folyamatában elfeledkezünk arról, hogyan kell ártatlannak és befogadóképesnek lenni. Elfelejtjük, hogyan kell megnyitni magunkat a kozmosz, a Lét előtt. Elfelejtjük, hogyan lépjünk összhangba a kozmosszal, hogyan egyeztessük a termelékenységet a kozmikus tervvel, amely az összes termelékenység forrása. Ez azért van mert a 'tenni' és a 'birtokolni' köt le bennünket, és elfeledkezünk 'lenni'.

Háromfajta lényeges állapotról beszélhetünk: lenni, tenni és birtokoni. Most éppen a tennitől a birtokolni felé mozdulunk. Állandóan 'teszünk' valamit. Megtanulunk valamit, és a tanult dolgot egy hasznos akcióba fektetjük. Akkor 'megvan' az, amit akarunk: pénz,

239

ÉLD A MEGVILÁGOSODÁST

kapcsolatok, kényelem és minden más. Akkor még több dolgot akarunk, vagy még jobb dolgokat akarunk, tehát folytatjuk a tevékenységet. Állandóan a tenni és a birtokolni között mozgunk. Ebben a folyamatban a lenni elfelejtődik. Az igazi ellazulásunk kulcsa a lenni állapotában van. Emiatt - bármennyire is tevékenykedünk vagy birtokolunk - továbbra is keressük a nyugalmat. Ezt az érzést hívjuk a 'lény hívó szavának'.

Ha tápláljuk a lenni állapotát és hagyjuk, hogy a tevékenység a lenni minőségéből eredően jöjjön létre, akkor nem kell sokat dolgoznunk a birtoklásért. Akkor az egyszerűen létrejön, mint melléktermék. Ez a Lét titka. De az egyetemek nem veszik ezt közvetlenül hasznosíthatónak a társadalom számára. Ez a gond. De ez az, ami az igazi hasznosságot kínálja minden egyén számára, és nemcsak a társadalom számára, de a kozmosz egésze számára. Mindig az Egészre kellene gondolnunk.

Az ősi indiai egyetemeken, mint Takshila* vagy Nalanda*, a hallgatókat mindig a lenni szintjén készítették fel a tudásra. A külvilág információinak elsajátítása egyszerűen megtörtént, mint természetes következmény. India mindig is arra összpontosított, hogy a lény ártatlanságát gazdagítsa, mert csak az vezethet a lény erősségéhez. Amikor a lény erős, bármi elérhető.

Paramahamsza Yogananda* gyönyörűen fogalmazza meg a spirituális tanulmányok célját. Azt mondja, hogy a trilliónyi sejt a testben egyenként intelligens lény. Minden sejtben van egy DNS* szubsztancia, amely magában foglalja az információt és az intelligenciát, hogy egy új testet és agyat hozzon létre. Ezt az alvó intelligenciát fel kell ébresztenünk azért, hogy az elme ne a szenvedés irányába térjen, hanem a boldogság állapotában maradjon.

Így folytatja: a spirituális oktatás felmágnesezi a sejteket, mivel életerőt küld az agyba és a gerincoszlopba, így biztosítva az egyén fejlődését. Ezzel az isteni mágneses erővel minden sejt egy élő aggyá válik és készen áll arra, hogy a tudás legkisebb részletét is értelmezze. Ezzel a felébresztett aggyal az egyén mentális kapacitása megsokszorozódik, és bármilyen fajta tudásra szert tud tenni erőfeszítés nélkül! Ilyen nagy a spirituális tanulás behatása.

Nagy Sándor, perzsa uralkodó, aki meghódította a világ háromnegyed részét, Ázsia felé tartott, hogy azt is meghódítsa. A Szindhu folyó mentén szállt meg, hogy Indiát is meghódítsa.

Ugyanazon a folyóparton élt egy remete.

Amint Nagy Sándor és hadserege elhaladt mellette, a remete éppen meditált, és nem állt fel köszönteni őket.

Takshila – A hindu eposzokban, a Rámayánában és Mahabharátában említett oktatási központ Pakisztán észak-keleti területén, amely most az ENSZ által védett műemlékként létezik.

---

Nalanda - A mai Bihar területén létező, híres Buddhista oktatási központ, amely egy egyetemből és egy könyvtárból áll.

Paramahamsza Yogananda - Egy megvilágosodott mester, aki az 'Egy Jógi önéletrajza' könyvéről közismert. Ő alapította 1920-ban az USA-ban a Self Realization Fellowship (Önmegvalósítás Szövetsége) mozgalmat.

DNS - Dezoxiribonuklein sav, minden élőlény alapköve, amely a genetikai kódot tartalmazza.

A VISSZANYERT ÁRTATLANSÁG MEGNYITJA AZ ÉLET KAPUIT

Nagy Sándor megalázva érezte magát, és rákiáltott, 'Hogy merészelsz nem üdvözölni engem?' Majd elővette kardját, hogy levágja a fejét.

A remete ránézett és elkezdett nevetni.

Nagy Sándor megrökönyödött, 'Meg foglak ölni, és te nevetsz ezen?' kérdezte.

A remete így szólt, 'Kíváncsi vagyok, kit fogsz megölni! Engem soha nem lehet megölni. Halhatatlan, örök és elmúlhatatlan vagyok. A fegyverek nem vághatják szét, a tűz nem égetheti el, a víz nem áraszthatja el, a szél nem száríthatja fel ezt a lelket.' Idézte a Bhagavad Gitából.

Nagy Sándor eldobta kardját és üdvözölte a remetét, így szólván, 'India emberei olyan nagyszerűek, hogy nem félnek a haláltól. Minden tiszteletem ennek a rendkívüli országnak.'Egy bölcsebb emberként vonult vissza az Indiai földrôl.

A múltbeli egyetemek tanításai lehetőséget nyújtottak a legfelső szintű tudás megszerzésére és arra, hogy az egyénekben virágozzon a magabiztosság, ugyanakkor megőrizzék az ártatlanságukat. Így minden hallgató a bölcs ember minőségét sajátította el. Egy bölcs ember terjedelmes tudással rendelkezik, ami a külvilágot illeti, és a legnagyobb ártatlansággal a belső világban.

Valaki olvashat itt és ott egy pár dolgot és elszórakoztathatja magát vele. Ha a szándék csak a könyvolvasásra irányul, akkor az jó szórakozáshoz vezethet, de soha nem a megvilágosodáshoz. A szórakozás különbözik a megvilágosodástól. Csak azért mert néhány könnyvvel elfoglalta magát, az még nem jelenti azt, hogy megvilágosodott. Értsd meg hogy azok a könyvek, amelyek élesítik logikádat, azt az érzést nyújtják, hogy te sok mindent tudsz! Itt kezdődik a probléma.

Még egy részlet: nem vonhatjuk felelősségre a modern kort az ártatlanságunk elvesztéséért is. Lord Krishna azt mondja, 'Én az Idő vagyok.' Amikor ezt mondja Krishna, azt kell értened rajta, hogy a modernizáció is a Lét isteni játékának része. Az ember a megfelelő fényben kell, hogy megértse a modernizációt és nem úgy, mint ha az az ősi fejlődési alapfeltétel helyettesítésére szolgálna.

Légy Sebezhető!

Amikor ártatlan vagy, akkor nyitottan állsz arra, hogy befogadd mindazt, amit a Lét tanítani kíván számodra! Ha bezárulsz, akkor egy falat építesz magad körül. A fal nem engedi, hogy friss szellő érintse a lényedet, és azt sem, hogy kilépj és érezd a friss szellőt. A sebezhetőség annyit jelent, áttöröd a falat és beengeded a friss szellőt, hogy az megérintse lényedet minden egyes alkalommal, amikor odaáramlik.

A sebezhetőség annyit jelent hogy megengeded hogy bármi megérintse lényedet. Az egész kozmosz feléd tart, amikor sebezhető vagy.

A sebezhetőség nem jelent gyengeséget. Az áttört fal nem jelent veszélyt számodra. Maga a fal építése egy mély félelemből ered - félelem attól hogy előtárd a valóságodat. A sebezhetőséged egyenlő a valóságoddal, és annyira félsz feltárni azt a kozmosz előtt. Mélyedben tudod azt, hogy ha feltárulsz és elengeded magad, akkor az ártatlanság söpör magával. Tehát bezárulsz. De fullasztó odabent lenni mivel ott is ugyanaz a levegő áramlik. Ugyanazokat a mintákat tapasztalod, amit az elme ismer. Akkor mi haszna a falnak?

241

AMIKOR IGENT MONDASZ RÁ, ENERGIÁT ELKEZD EGY ÚJ IRÁNYBAN ÁRAMLANI.

Amikor a fal leomlik, rájössz hogy semmit nem vesztesz. Ahelyett egy dolgot nyersz: az élet frissességét.

Két asztrológus találkozott az úton egy szép őszi napon. Egyikük megjegyezte, 'Gyönyörű ősz. Olyan amilyet még soha nem láttunk.'

A másik így válaszolt, 'Igaz. Emlékeztet 2070 őszére.'

Amikor sebezhető vagy, akkor mindent a lényed szintjén tapasztalsz meg. Amúgy a fejen keresztüli élménnyé válik. A lény az költemény, a fej az próza. És a költemény az élet.

Egy este a feleség a férjét a gyermekük bölcsője mellett állva találta.

Amint ott állt a csecsemőre tekintve, látta, hogy arca különböző érzéseket tükröz, hitetlenséget, ámulatot, kételyt, csodálatot és még megannyi mást.

Lassan odament hozzá, átölelte és azt mondta,'Egy fillér a gondolataidért.'

A férj így felelt, 'Ez ámulatba ejtő. El nem tudom képzelni, hogy valaki képes ilyen szép bölcsőt készíteni csak 45 dollárért!'

A fejeddel képtelen vagy nyitottságra! És amikor nem vagy nyitott, akkor a házad nagy fala mögött ücsörögsz. Az élet még nem kezdődött el. Az élet a sebezhetőség útján történik.

A sebezhetőséggel az igazság felé tartasz egy különleges ösvényen, egy örömteli ösvényen, mert minden pillanatban egyenesen az Léttől kapod az élményt. A Lét képes azt számodra nyújtani, mert sebezhető vagy és készen állsz azt befogadni! A Létnek megvan a maga etikája. A megvilágosodott mestereknek saját etikájuk van. Amikor létezik a nyitottság, akkor egyenesen eláraszthatnak téged élménnyel. Amikor létezik a fal, akkor mindez nehézzé válik. Az etikájuk nem engedi, hogy behatoljanak oda. Tehát várnak, hogy a fal ledőljön.

Amikor sebezhetővé válsz, akkor 'igent' mondasz a Létnek. A Lét az a legnagyobb misztérium és az örök tanár. Amikor igent mondasz neki, az energiád egy új irányba kezd áramolni. A fejedtől a szíved felé áramlik, és befogadod azokat a tanításokat, amelyek a lényed számára fontosak. Bármi, ami 'nem' volt azelőtt, most igenné válik. Ekkor rájössz, hogy a világ az nagyon különbözik attól, amit gondoltál róla.

Az emberek azt kérdezik, hogyan kell a jelenlétemben 'lenni'. Légy teljesen nyitott és ártatlan! A nyitottsággal egyenesen a lényed fogja fel az igazságot. A mester a Lét tiszta kifejeződése. Ha befogadod őt akkor a Létet fogadod be magadba. Amikor a Lét belép akkor a igazság egy lenyomatát hagyja a lényedben. Minden egyes darshannal vagyis a mester érintésével ez a lenyomat egyre mélyebbé válik. Ez a benyomás mélyebb bármely tanításánál.

Értsd meg: egy mester nem taníthat számodra spiritualitást, de te tanulhatsz olyan módon, hogy nyitott vagy és bizalommal vagy iránta. A spiritualitásnak semmi köze a szavakhoz. Az egy élmény. Arra van szükség hogy azt magadba szívd oly módon 242

A VISSZANYERT ÁRTATLANSÁG MEGNYITJA AZ ÉLET KAPUIT

hogy megfigyeled a mester testbeszédét és átérzed a megvilágosodás illatát, ami árad belőle. Ha éber vagy, akkor ez lehetséges.

Amikor sebezhető vagy, akkor az egész válaszadó rendszered nyitott. Nem sürgős számodra hogy kérdéseid feltegyed. Teret engedsz hogy a kozmosz intelligenciája cselekedjen rajtad keresztül.

Csak a nyitottsággal kifejezni magadat, annyit jelent, szabadnak lenni, mint a madár, nem aggódni a múlt vagy a jövő miatt, csak lenni. Ez az amit a Zen mesterek tanítottak tanítványaiknak.

Add Át Magad Bizalommal!

A hatalmas bizalom átadáshoz vezet. Az átadás egyenlő a szív egyszerűségével. Azt jelenti, tudod, hogy nem kell döntened az Igazságról, hanem csak annak az útján kell haladni. Amikor ráébredsz az Igazság erőteljes jelenlétére, akkor létrejön az átadás.

Ha megfigyeled a kedvenc kutyád, rájössz, hogy még akkor is, ha becsapod néha, az újból visszajön hozzád, a legnagyobb bizalommal irántad. Bizalma abszolút és ártatlan. Ennek a bizalomnak nincs oka. Nincsenek kérdései, tehát válaszokra sincs szükség. Nem néz hasznot semmiben, csak létezik, mint egy nyitott könyv, ennyi az egész.

Két aranyhal beszélget a vízzel telt medencében. Egyik megkérdezi a másikat, 'Bízol Istenben?'

Mire a másik így válaszol, 'Természetesen, mit gondolsz, ki cseréli a vizünket naponta?'

Csak az ártatlanság képes arra, hogy egy nagy lépést tegyen a bizalom és az átadás felé.

CSAK AZ ÁRTATLANSÁG KÉPES ARRA HOGY EGY NAGY LÉPÉST TEGYEN A BIZALOM ÉS AZ ÁTADÁS FELÉ.

A tudás valahogy mindig a hasznosíthatóságot keresi mindenben. Mindenben az okot keresi. Az átadás és az ok kizárják egymást. Az átadás a bizalommal kapcsolatos. Az átadás csak az ártatlanságból eredhet mivel az ártatlanságból ered a bizalom.

Az átadás során egy nagy ellazulás jön létre. Az átadás során egy friss inteligencia születik, amely ismer egy másfajta síkot. Ezen a síkon nem létezik az eredmény iránti aggodalom; csakis az akció létezik, amelyet egy tiszta energia hajt. Az energia egyenlő az intelligenciával. A bizalom nem jelent akciómentességet. Azt jelenti, hogy továbbra is végrehajtjuk az akciót, az intelligenciát használva az intellektus helyett. Azt jelenti, hogy bizalommal vagyunk a gondolat iránt, és intelligenciával hajtjuk végre az akciót.

Egy tanítvány érkezett teveháton egy Szufi mester sátrához. Leszállt a tevéről, besétált a mester sátrába, jól meghajolt előtte, és azt mondta, 'Mester, annyira bízom benned, hogy a tevémet meg sem kötöttem odakint, biztos vagyok benne, Isten megóvja azok érdekeit, akik szeretik őt.'

A mester rákiáltott, 'Bolond, menj és kösd meg a tevét! Az Isten nem ügyelhet mindenre, amire te magad tökéletes módon képes vagy ügyelni.'

A bizalom az egyfajta hozzáállás. Nem helyettesíti a megfelelő tettet. A bizalom szelleme maga az élet lényege. Ártatlansághoz, átadáshoz, ellazuláshoz és boldogsághoz vezet. Ha teljes megértésből eredően követjük akkor nincs mit veszteni ezen az úton. Mindaddig csak a bizalomhoz vezető ösvényen járunk.

A megvilágosodott mesterek szilárdak abban az ismeretben hogy semmi sem lehetetlen a Lét terében.

243

ÉLD A MEGVILÁGOSODÁST

Ők a bizalom élő megtestesítői. A boldogságuk mindennek a kifejeződése. A világ minden tudásához hozzáférnek de mégis végtelenül ártatlanok. Tudatában vannak hogy tudásuk a Lét tudása. Tudásuk nem is igazán tudás, hanem a jelen igazságának áramló élménye.

Nekünk is van tudásunk. De tévesen azt hisszük hogy a mi tudásunk az egyetlen helyes tudás és az összes többi helytelen. Értsd meg hogy a legfelső szintű tudás ugyanaz mindannyiunk számára! Bármi köztes dolog csak egy csokor kölcsönvett eszme. Ha ezt világosan megértjük, akkor létrejön az átadás, lemondunk a tudás terheiről és ártatlanokká válunk.

Hogyan kezdjük tudni azt hogy mi nem tudunk? Elegendő annak a tisztánlátása hogy nem tudunk. Meditálj a Léten, amely minden tudás forrása! Mindig légy vele az ima és az átadás hangulatában! Légy szilárd a Lét tudásának való átadásodban! Látni fogod a csodákat, amelyek körülötted történnek majd.

Létezik egy történet Hanuman-ról, a Hindu mitológia majomistenéről, aki Lord Ráma* hívő tanítványa volt.*

Hanuman-t egyszer megkérdezték, hogy a holdnaptár melyik napját írják.*

Azt felelte, 'Én nem tudok semmit a hónapok napjairól, sem a csillagok állásáról. Egyedül Rámá-ra gondolok.'*

Amikor az Igazság csodájában létezel, akkor annyira ártatlanná válsz, hogy maga az életed válik meditációvá és csodákká. Hanuman* volt az, aki átszelte az óceánt Indiától Sri Lankáig, egyetlen lépéssel és Ráma* nevének éneklésével. Rámának egy hidat kellett építenie, hogy átkeljen a hadseregével! Ilyen nagy a hatalma a Léthez és annak minden formájához való ártatlan megadásnak.

Mégegy dolog: amikor bízol és átadod magad, akkor nehéz lesz becsapni téged. Az ártatlan bizalom mindig megvéd a csalódástól, mert az ilyen mértékű energiát sugároz.

Élt egy híres Szufi szent, akinek a neve Habib Adzsami volt. Egy nap elment a folyóhoz fürödni, otthagyván a kabátját a parton.

Egy ember arra tért és látta a kabátot. Azt gondolván, hogy valaki figyelmetlenségből elhagyta és meg kell hogy óvja, elkezdte őrizni mindaddig, míg a tulajdonosa vissza nem tér.

Habib visszatért és kereste a kabátját. A férfi megkérdezte tőle, 'Kinek a gondjára bíztad a kabátot, amikor fürödni menté? El is lophatták volna!'

Habib válasza ez volt, 'Az Ő gondjára bíztam, aki azt a feladatot adta neked, hogy őrizd!'

Amikor a bizalom a teljes megértéssel társul, semmit nem lehet elveszíteni. A bizalom minőségében rejlik a bizalom igazi lényege. Mindig a zarándoklataim során a Himalájában látott szerzetesekről beszélek tanítványaimnak.

Hanuman - A Hinduk által tisztelt majomisten, Ráma tanítványa.

Ráma - Az Ayodhya Királyság hercege az indiai eposzban, a Ramayánában.

---

A VISSZANYERT ÁRTATLANSÁG MEGNYITJA AZ ÉLET KAPUIT

Azért jönnek a Himalájába, hogy meditáljanak és mindent maguk mögött hagyjanak. De ott a saját kis vízhordó edényükért veszekednek! Csak a birtoklási vágyuk tárgya változik meg, semmi más! Értsd meg ezt! Amikor bízol, minden anyagi tulajdon úgy tűnik hogy a Léthez tartozik. Akkor egyszerűen a birtoklási hozzáállás szűnik meg. Ez ellazítja az elmét. Ez az ellazulás tere.

2004-ben egy kis csoportként mentünk a Himalájába. Életedben legalább egyszer meg kell látogatnod a Himaláját! Gomukh*-ba mentünk, amely a szent Gangesz folyó forráshelye. A hegymászás öszvérháton történik, ami öt órán át tart felfelé és öt örán át tart lefelé. Az ösvény szélessége csak négy lábnyi távolság. Ha elvéted a lépést, akkor a lent zubogó Gangeszbe zuhansz! Amint elértük Gomukh*-ot, eltöltöttünk ott egy kis időt, és a csoport visszatért, míg én néhány tanítvánnyal még ott maradtam.

A visszatérő csoport naplementekor kezdte el az utat. Mondtam nekik hogy ne aggódjanak, a Lét majd vigyáz rájuk. Vak sötétségben, nem tudván, hogy az öszvér vajon bekanyarodik-e az ösvényen vagy megy egyenesen a sötétségbe, az egész csoport megtette az utat. Másnap megkérdeztem tőlük, milyen volt az élmény. Egyikük azt mondta, 'Szvámidzsi, megtapasztaltuk hogy mit jelent a vak bizalom!' Ha azokat a bizalom perceit meg lehetne hosszabbítani, akkor azok alkothatnák életed lényegét. Akkor egyszerűen csak cselekednél és az eredményt a Létre bíznád.

Még egy fontos részlet: amíg az ártatlanság nem jön létre, addig az intimitás sem lehetséges. Az intimitás a Lét nyelve. Az elme nem ismeri az intimitást. Csak a lény ismeri azt.

AMÍG AZ ÁRTATLANSÁG NEM JÖN LÉTRE, ADDIG AZ INTIMITÁS SEM LEHETSÉGES.

Az intimitás során létezik a nyitottság, és azt mondhatod vagy teheted, amit őszintén és a szívedből kívánsz. A szavaid és tetteid eredetiek lesznek. Olyan energiát sugárzol, amely magad köré vonz másokat, hogy ők is ártatlanok és nyitottak legyenek. Akkor lehet megtapasztalni a Lét igazi szépségét.

Spiritualitás – Út az Ártatlan Engedelmességhez

A híres mondás szerint, 'Ha aggódsz, akkor biztosan nem imádkoztál. Ha imádkoztál, akkor pedig ne aggódj!'

A spiritualitás az egyenes út ahhoz, hogy átadjuk az aggodalmat és szabaddá váljunk. Ez egy hatalmas megkönnyebbülés a modern ember számára. Ez egy bizonyított tudomány. A mai tudomány és tudás világában a lény hívó szavát együttérzéssel és azonnal kell meghallgatni. A spiritualitás az út ehhez. A spiritualitás visszaadja a kozmosznak a neki járó szent és misztikus jelleget. Emlékezteti az embert arra, hogy nem ő a legnagyobb teremtmény a földön. Emlékezteti őt arra, hogy a Lét erőteljes energiája áthatja az egész világegyetemet. A nemtudást és az ártatlan átadást hozza létre az elmében.

A spiritualitás az nem egy szertartás. Az a Léttel való elvegyülés tudománya. Ősi időktől fogva a világ minden vallása első dologként azt tette,

Gomukh - A Gangesz folyó forráshelye.

---

ÉLD A MEGVILÁGOSODÁST

hogy létrehozott egy teret az istenségnek, hogy az az élet részévé váljon. Egy templom az egy olyan tér, ahol visszakapcsolódsz a kozmikus energiához és ellazulsz benne. Minden világvallás alapvető célja ez volt. Amikor ez a kapcsolódás megtörtént, az egy boldog térré alakult az ember lelkében. A vallás az egy tiszta lépcsőfok volt a spiritualitáshoz.

Amikor az ember csak a tudományt hajszolja, akkor túlzottan tudálékossá válik, mert a felfedezései és találmányai úgy tűnnek, mint az ő saját találmányai. Úgy tűnik, hogy minden az ő értelme körébe rendeződik. Ezzel ellentétben a spiritualitás életben tartja a kozmosz misztériumát. Egy szerény engedelmességet alkot az életerő irányában, amely hatalmasabb az értelemnél. Emiatt van, hogy a spiritualitás képes arra, visszanyerd az ártatlanságot.

Egy azonnali szükség van arra, hogy engedelmeskedjünk a kozmikus erőnek, és lecsillapítsuk az értelmet. Az engedelmességgel friss intelligencia születik, amely a kozmikus tudatnak tulajdonítja minden tevékenység központját. Akkor az ember nem fog félni a mérhetetlen kozmosztól, hanem egyszerűen összehangolja magát vele mély hittel, szeretettel és eksztázisban.

India legnagyobb szentjei, akik rendelkeztek azzal az akarattal, hogy a kozmosz feleljen számukra szerető módon, a spiritualitáson keresztül érték el mindazt.

Élt egyszer egy ember, Muruganar, aki Shiva szenvedélyes hívője volt. Mindennap, hajnal előtt a folyó hideg vizében fürdött, virágot gyűjtött a fákról, mezőkről, a folyópartról, a futónövényekről, hogy a templombeli Shiva bálványnak füzért készítsen belőle.

Mindennap elsétált a templomhoz, ügyelve minden lépésére, nehogy megzavarja a virágokat a füzérben! Miután felajánlotta őket az istenségnek, hosszú órákon át szent strófákat szavalt.

Azt mondják, elérte a megvilágosodást, egyszerűen ezen az ártatlan imádaton keresztül.

Ma úgy tisztelik, mint a 63 szent, vagy Nayanmar*-ok egyikét, aki elérte a megvilágosodást az ártatlan isteni imádaton keresztül.

Akik megtagadják a spiritualitást, azok még nem ízlelték annak az átalakító hatású édességét. Ők azok, akik azt hiszik, a spiritualitás komolyságot jelent. Nem! Az Isten az mindig a boldogság megtestesítője, akkor hogyan lehet a spiritualitás egyenlő a komolysággal? Az ember tette azt komollyá, mivel lealacsonyította a köznapi szertartások szintjére.

Mestereink még azt is meghatározták, melyik az alkalmas időpont arra, hogy lényünk mélyebb területeivel teremtsünk kapcsolatot az imán keresztül. Azt mondták, a jó időpont a kora reggel. Mi ennek az oka? Az értelem kipihente magát az éjjel és reggel még nem kezdett el tevékenykedni. Amikor a spiritualitást ebben az időpontban gyakoroljuk, akkor az nagyobb hatással van az elmére. A behatás akkor történik, amikor az elme még friss és ártatlan, amikor még nem kezdte el rágcsálni az értelmet. A nagy mesterek nem semmiért ajándékoztak meg bennünket a spiritualitással.

Nayanmarok - Shiva megvilágosodott mester 63 tamil hívő szentje, akiknek életét a Periya Puranam könyv tárgyalja.

---

A VISSZANYERT ÁRTATLANSÁG MEGNYITJA AZ ÉLET KAPUIT

Amikor a szándékot megértjük, a spiritualitás egyenes úttá válik ahhoz, hogy visszanyerjük az ártatlanságot és a bizalmat.

Egy kis történet:

Egy este a gazda a piacról hazamenet azt vette észre, hogy hiányzik az imakönyve. Kocsija kereke éppen az erdő közepén esett le, és sajnálkozott, hogy ezen a napon nem tudja elmondani imáit.

Tehát kitalált egy imát az Istenhez. Hangosan beszélt, 'Ó, Isten, egy ostobaságot követtem el! Ma elfelejtettem magammal hozni az imakönyvet. Az emlékezőtehetségem pedig olyan rossz, hogy képtelen vagyok egyetlenegy imára a könyv nélkül. Tehát ezt fogom tenni. Elismétlem ötször, nagyon lassan az ábécé betűit, és te - mivel ismered az összes imát -, légy szíves, rakd össze a betűket, amelyek az imákat képezik és amikre én nem emlékszem!'

És aznap Isten így szólt az angyalaihoz, 'Az összes mai nap hallott imából, kétségkívül ez volt a legjobb, mivel szívből jött, egyszerű és őszinte volt.'

A spiritualitás egyenlő azzal a megnyílással, amely az ártatlanságot akarja kifejezni, annak a legtisztább formájában. Az ártatlanság maga az egy ajánlás Istennnek. Az ártatlanság maga a legnagyobb ima Istenhez.

A vallás az magában helytálló, és nem pedig a belőle gyártott hitek miatt. Minden vallás az azt megalapító nagy mester mély spirituális élményének eredménye. Amit ők átéltek, azt vallásként nyújtják át az emberiségnek, amelyen keresztül ők is megtapasztalhatják ugyanazt. A szándék soha nem volt ettől eltérő. Ha ezt megértjük, akkor bárki gyakorolhat bármilyen vallást. Ez a szépsége az összes eredeti vallásnak.

Ugyanez igaz amikor a mester közelében vagy. Légy az ártatlan átadás hangulatában! Amikor ártatlan vagy és imával teli hangulatban akkor a mester csendje behatol lényedbe. A csend vallása a legnagyobb vallás. Az a nagy mesterek és a nagy tanítványok vallása. Az az igazi spiritualitás is.

Felejtsd el a Ravaszságot, és Légy Közvetlen!

Amikor Szatyakama történetét meséltem egy csoportnak, valaki azt kérdezte, 'Szvámidzsi, talán ezek a technikák a magasszintű lelkek számára szolgálnak? Ebben a történetben a tanítvány megvilágosodik, amikor a mester egyszerűen megáldja. Biztosan egy magasszintű léleknek kellett lennie, hogy ez megtörténhessen.'

Azt feleltem ennek a személynek, 'Nem, az nem magasszintű lelkeknek való. Az a nagy mértékben ártatlan lelkeknek való!' Értsd meg ezt! A magasszintű lényeknek nincs szüksége technikákra. Az ilyenfajta technikák, mint amit Szatyakama kapott, azon ártatlanok számára szolgálnak, akik belefáradtak a ravaszságba. Értsd meg a kifejezést: belefáradtak a ravaszságba! Mi a ravaszság? Az intelligencia ellentéte. Vagy ravasz vagy, vagy pedig intelligens; soha nem létezhet a kettő együtt. A ravaszság a sebezhetőség ellentéte is. Amikor ravasz vagy, akkor nem lehetsz nyitott. Amikor sebezhető vagy, akkor olyan tiszta vagy, mint egy gyermek.

247

Egy gyermek képes intelligens és ártatlan lenni egyszerre.

A SZÁMÍTGATÁS JÓ A SZÁMTANHOZ, DE NEM JÓ A LÉNYNEK.

Idővel az intelligenciája növekszik, de az ártatlansága irányt változtat a ravaszság felé. Ekkor már nem tiszta többé. A társadalmi feltételekhez kötés teszi azt, hogy az ártatlanság a ravaszság felé fordul. A gyerekek ártatlanok maradnak, ha magukra hagyják őket. De annyi mindent tanítunk nekik, hogy társadalmi állatokká válnak. Értsd meg ezt! Nagy a felelősségünk abban, hogy úgy neveljük gyermekeinket, ne váljanak ravasszá.

Khalil Gibran*, a költő így szól gyönyörűen a gyerekekről.

Nyújthatsz szeretetet nekik, de nyújtsd a gondolataidat,

Mivel nekik megvannak a saját gondolataik.

A ravaszság megosztást jelent. Az egy állandó számítgatás. Gátolja a szabad és ártatlan kifejezőkészséget. Csak azt a kifejezésmódot ismeri, ami a számítgatásból származik. A számítgatás jó a számtanhoz, de nem jó a lénynek. Rossz okokból számítgatunk. Számítgatjuk-e valaha az áldásainkat? Soha! Egyszerűen magától értetődőnek vesszük őket.

A ravaszság az Egész megosztásával kezdődik. Az ártatlanság akkor vész el, amikor az elme megtanulja a megosztást. Amikor rátalál a fonalra, tovább folytatja, és az elme eltávolódik az eredeti ártatlanságától.

Két kisbaba volt a babakocsiban egymás mellett a sétaúton.

Egyikük a másik felé fordult és megkérdezte, 'Lány vagy, vagy fiú?'

'Nem tudom,' válaszolta a kisbaba.

Az első azt mondta, 'Én megmondhatom.' A ruhák alá kukucskált, majd előbújt és kijelentette,

'Te lány vagy, én pedig fiú.'

A lány kisbaba meglepődött és azt kérdezte, 'Honnan tudod?'

A válasz már készen állt, 'Ez egyszerű. Neked rózsaszín kiscipőd van, nekem pedik kék!'

Már korai időszaktól a gyerekeket a megosztásra tanítják azok, akik maguk a ravaszsággal küzdenek. A gyerek tudatán kívül vásárba bocsátja ártatlanságát a ravaszságért cserébe.

A ravaszság veszélye az, hogy mélyen gyökeret ver különböző irányban, és megszilárdul az egyén alapvető természeteként. A személy nem is lesz tudatában annak, hogy ő ravasz. Nem is lesz tudatában annak hogy minden magával való küzdelmének oka a ravaszsága.

Egyszer valaki eljött hozzám és elkezdte mesélni, 'Szvámidzsi, házasságon kívüli kapcsolataim vannak.' Azt kérdeztem, 'úgy gondolod, hogy ez helytelen?' Azt felelte, 'Igen, teljesen tisztában vagyok vele, hogy helytelen, amit teszek.' Azt mondtam neki, 'Akkor fejezd be!' Így felelt, 'Nem,

csak te tudod megállítani ezt.' Azt mondtam neki, 'Hé, nem én vagyok az, akinek kapcsolatai vannak és meg kellene állítanom valamit! Te vagy az, és neked kellene döntést hozni és befejezni!'

---

Khalil Gibran – XX. századbeli libanoni származású amerikai költő, aki híres 'A Próféta' című művéről.

A VISSZANYERT ÁRTATLANSÁG MEGNYITJA AZ ÉLET KAPUIT

Csendben állt előttem. Megkérdeztem tőle, 'Mit értesz azalatt, hogy nekem kellene megállítani? Azt, hogy vegyem el az autókulcsaidat, hogy ne tudj odamenni? Mit értesz rajta, hogy én állítsam meg?'

Ez a ravaszság. Azt mondta nekem, 'Nem, mivel átadtam magam neked, neked kell ügyelni rá!' Azt mondtam neki, hogy ez egy jó történet! Ezután azt mondtam, 'Épp most mondtad, hogy mindent átadtál nekem. Rendben van, akkor csak ülj itt nyugodtan és meditálj!' Azt kérdezte, 'Mi a szándékod ezzel, Szvámidzsi?' Én azt feleltem, 'Te mondtad nemrég, hogy mindent átadtál nekem! Akkor tedd azt, amit én mondok! Ne mozdulj innen csak ülj nyugodtan!' Arra ő nem volt képes!

Egy kis történet:

Egy nap a folyók összegyűltek és panaszt tettek a tenger ellen. Megkérdezték tőle, 'Miért van az, hogy mi friss és iható vízzel érkezünk hozzád, és te sóssá és ihatatlanná változtatsz bennünket?'

A tenger meghallván a panaszt, ellene visszaválaszolt,'Ne gyertek, akkor nem váltok sóssá!'

Ha nem állsz készen egy egyszerű megoldásra, akkor biztos lehetsz abban, hogy egy ravasz játékot folytatsz! Mindaddig míg bele nem fáradsz a ravaszságba, nem lehet rajtad segíteni. Nincs technika, amely segít rajtad, mert a ravaszságod tudja, hogyan kell megszökni minden egyes technikától. Az emberek hozzám fordulnak és azt mondják, 'Szvámidzsi, minden amit mondasz, az helytálló, de...' Értsd meg ezt! Abban a pillanatban, amikor kiejted a 'de...' szót előttem, az azt jelenti, hogy nem értettél meg! Amint azt mondod 'de', kész vége. Megpróbálsz elszökni a ravaszság útján.

Néhányan ezt mondják, 'Bármi, amit mondasz, igaz, de légyszíves, vegyél rá arra, hogy azt tegyem, amit mondasz.' Mit értesz ezen? Talán két vagy három emberrel kellene hogy állandóan figyeltesselek, hogy megtedd, amit kell? Felejtsd el a ravasz játékod, és automatikus módon nekikezdesz azt csinálni amit mondok! A ravaszság az egy bújócska amit magaddal játszol. Velem nem játszhatod. Rögtön tudom hogy hol bújkálsz. Nem kell mennem hogy megkeresselek. Tehát vedd észre, hogy csak magaddal játszol! Hozz egy magabiztos döntést, hogy teljes mértékben őszinte és valós leszel magadhoz! Csak ekkor leszel képes véget vetni a ravaszságodnak.

Amikor a ravaszság feloldódik, a valódiság és őszinteség nyer teret és hamar megvilágosodsz. A valódiság miatt képtelen leszel a pletykára. A pletyka a ravaszság elsőrendű kifejeződése. Amikor olyan ravasz vagy, hogy képtelen vagy valamit az ember szemébe mondani akkor elkezdesz a háta mögött beszélni.

Amikor véget vetsz a ravaszságnak akkor a közvetlenség virágzik benned. A közvetlenség az ellentéte a számításnak. Az intelligencia hozzáadva az ártatlansághoz közvetlenséget eredményez. A közvetlenség az nem más, mint az ártatlanságod kifejeződésének folyama. Az egy számításoktól mentes elmebeli állapot. Sahaja* a neve, amikor minden tehertől mentesen létezel, önmagad vagy. A teher az állandó számítgatás terhe.

Sahaja (ejtsd: szahadzsa) - Spontán isteni élvezet.

---

249

A HAMISSÁG PROBLÉMÉJA ABBÓL ERED, HOGY A TÁRSADALOM MINDIG AZT VÁRJA, VALAKI KÜLÖNLEGES LÉGY.

Értsd meg ezt, lehet hogy azt hiszed, a ravaszsággal sok mindent nyersz de az igazság az, hogy elveszíted az ártatlanságodat. Elveszíteni ártatlanságodat annyit jelent, mint elveszíteni az egész életed. Bármit elveszíthetsz de nem engedheted hogy elveszítsd az ártatlanságodat.