A szenvedés nem éri meg🔗

Van egy gyönyörű Buddhista szutra: ‘Nincs szenvedés, nincs ok, nincs vég’.

Végsősoron, ez után az összes folyamat és módszer után amire rá fogsz jönni, az az, hogy semmilyen szenvedésed sem éri meg! Akár testi élvezetért szenvedsz, vagy a gazdagságodért, vagy az egészségedért – egyik sem éri meg.

Végsősoron csupán az élet egyetlen törvénye létezik, ami a szenvedésre vonatkozik – a nem-szenvedés törvénye.

Krishna közvetlenül adta át ezt a tanítást tanítványának, Arjuná-nak: ‘na tvam shochitum arhasi’ - Ne bánkódj. Nem éri meg.

Néha az emberek olyan rafináltak; azt mondják, ‘Én spirituális okokból kifolyólag szenvedek.’ Értsd meg, a spiritualitás az ‘na tvam shochitum arhasi’ - Ne bánkódj. Nem éri meg.

Például, amikor egy faluban nagyon sok kölcsönöd és túl sok ellenséged van, majd hirtelen rájössz, hogy egy új életet kezdhetsz egy nagyon messzi városban. Azt fogod érezni, hogy a világ az túlságosan is nagy. ’Lehet egy új életem egy új helyen’. Így aztán eltűnsz, egy új helyre mész és így természetszerűleg kijutottál az összes szenvedésedből. Nem törődsz a kölcsönöddel, sem pedig az ellenségeiddel. Viszont itt újra elkezdesz kölcsönöket felvenni és ellenségeket begyűjteni, mivel csupán a helyedet változtattad meg, önmagadat viszont nem!

Egy másik poklot teremtesz a magad számára. Beletelik neked legalább három-négy évbe, hogy újraépítsd a saját poklodat. Aztán megint megtudod, hogy van egy ennél is nagyobb város, vagy egy másik ország ahol új életet kezdhetsz, ugrasz és odamész. Folyamatosan kiterjeszted a teredet, hogy kint maradj a szenvedésből.

Mondom neked, amikor valóban tudod, hogy a világ az túl nagy és a tered az határtalan, akkor kint vagy a szenvedésből! Az Univerzum az túl nagy s neked túl sok választásod van. A Föld bolygó az egy kis falu az egész Univerzumban. Így bármilyen okot is adsz a szenvedésednek, az csak egy kicsi porszem az Univerzumban. Akármi is az, amit szenvedésként ismersz, a nem-megvilágosodás, tudatlanság, egészség hiánya, gazdagság hiánya, akármit is gondolsz szenvedésnek, végsősoron semminek sincsen jelentősége. Az igazi Univerzum az ‘avyaktam achintyam’ – meg nem testesült, ami mindazon túl van amit csak el tudsz képzelni. Ismerd ezt fel és ne bánkódj.

Végül is azután, hogy letelepedtél az USA-ban az összes luxussal, kényelemmel és gazdag élettel, amikor néha visszaemlékezel az otthoni falubeli életedre, azt fogod érezni, ‘Ó Istenem! Micsoda ostoba okok miatt szenvedtem! Egy nap elloptam egy biciklit a szomszédomtól s az az ember össze-vissza vert engem, csak az miatt a hasztalan ezer Rupit érő bicikli miatt!’ Amikor visszanézel azt fogod érezni, hogy az összes szenvedés amin átmentél az hasztalan volt, oktalan s érdektelen.

Ugyanezt éreztem amikor a megvilágosodásom után megállapodtam a testemben, ‘Ó Istenem, micsoda szükségtelen szenvedéseim voltak!’ Minden nap felmászni az oszlopokra, fújjni az orrom, ezt a folyamatot meg azt a folyamatot csinálni...!

Mondom neked, nem kell megvilágosodnod s aztán rájönnöd, hogy az életed mekkora részét s mennyi sok időt vesztegettél el szenvedéssel. Tehát most értsd meg, hogy a végső tér az 'avyaktam achintyam avikaaryam' – az megtestesületlen, elgondolhatatlan, megváltoztathatatlan. Így tehát ne búsulj. Ne búsulj. Ne búsulj. 'Na tvam shochitum arhasi' - ne búsulj semmiért sem. Határozd el, 'A nem-szenvedés az én élet-szabályzatom'.

Amikor ezt az egy fogadalmat leteszed, 'Nem fogok szenvedni', akkor az elméd, a tested, a bio-memóriád, az izom-memóriád, minden automatikusan a megvilágosodás irányába állítja be magát. A megvilágosodáson kívül minden más valamikor az életed folyamán szenvedést fog neked okozni. Amikor azt mondod, hogy 'Nem fogok szenvedni', akkor természetszerűen a megvilágosodáson kívül minden el lesz véve tőled. Azok el fognak téged hagyni. Te fogod elhagyni őket!

Nehogy azt hidd, hogy meg kell ahhoz világosodnod, hogy a nem-szenvedésnek eme igazságát felfogd.

Csupán egyszerű, józan észre van szükséged – ami szokatlan dolog! Ennyi az egész, semmi más, csupán egyszerű, józan ész ahhoz, hogy az igazsággal azonosítsd be önmagad. Amennyit csak fel tudsz fogni, abban a mértékben azonosítsd be magad. A spontán beteljesítés akkor jön létre, amikor egyszerű józan ésszel gondolkodsz.

Az Upanisadok kijelentik: ‘prajnaanam brahma’, az intelligencia az Isten. Én azt jelentem ki, hogy: a józan ész az Isten! Egyszerű józan ész az Isten. Azt tudom neked mondani, hogy az egyszerű józan ész az meg tudja változtatni még annak a módját is, ahogyan a tested viselkedik. Bármikor amikor az emberek mély depresszióval jönnek hozzám, amikor megnézem az energiájukat azt látom, hogy valahogy a józan ész hiányzik belőlük.

A józan ész az semmi más, mint az egyszerű készenlét ahhoz, hogy a döntéseidet és elgondolásaidat megváltoztasd. Gyerünk, legyél profi az életben, ne rekedj meg az erős, hasztalan törvényeiddel amelyeket a magad számára hoztál létre! Ha valakinek nincs érdekeltsége, hogy a te életedben legyen, csak búcsúzz el attól a személytől. Ennyi volt! S ha valami nem működik, csak változtasd meg az elgondolásodat. Ennyi volt. Viszont amikor én mondom ezt azoknak az embereknek, akkor azt mondják, 'Ó, hogyan lehetne ez lehetséges?'

Értsd meg, hogy mit értek az alatt amikor azt mondom, hogy józan ész. Egyszerűen csak legyél könnyed, legyél szabad, legyél folyékony a változásra. Ez az az útja annak ahogyan az élet van – ez oké! Legyél egyszerű! Legyél folyékony. Csak legyen benned egyszerű józan ész; csupán folyni fogsz az élettel. Meg fogod érteni, hogy 'Á, ez az ahogyan az élet van! Mit lehet tenni? Hadd legyünk már egy kicsit intelligensek. Hadd alkalmazkodjuk. Hadd éljünk!'

Viszont az emberek valahogy úgy érzik, hogy ez túl nagy teljesítmény. Nem! Ez az első igazság amit el akarok neked mondani. Abban a pillanatban amikor megérted, hogy a józan ész az Isten, felülkerekedtél a szenvedésen.

Mondom neked, nem kell semmi mást csinálnod az életedben. Nincs szükséged jógára. Nincs szükséged meditációra. Nincs szükséged légzésgyakorlatokra (pranayamára). Nincs szükséged odaadásra. Nincs szükséged semmire sem. Csak tedd le ezt az egy fogadalmat. Nem fogok szenvedni, ennyi az egész. Ne engedj meg semmi féle szenvedést magadban, akár az testi, mentális, lelki és/vagy érzelmi. Ne engedj meg semmi féle szenvedést sem.

Bármikor amikor a szenvedés rád van erőltetve – például a testi fájdalom – nézz abba bele, és ne engedd, hogy a fájdalom elgondolása leüllepedjen benned. Minden törekvésed és tetted, minden akkor kezdődik, amikor elfogadod azt, hogy az élet az fájdalom.

Ez nem az igazság! Neked nem kell semmit sem tenned az életedben, ha meg akarsz világosulni, egészséget vagy egy billió dollárt akarsz. Minden isteni kedvezőségű dolog amire vágysz, s azok az isteni kedvezőségű dolgok amikről azt gondolod, hogy az életedben szükséged van rájuk, azok megadatnak neked.

Megmondom neked őszintén, hogy azon a napon amikor eldöntöttem, hogy nem leszek szomorú, minden elkezdett körém gyülekezni. Mind a jó testi egészség, mentális egészség, gazdagság vagy öröm, s mind az érzelmi egészség vagy gyönyörű környezet ahol élek, minden egyszerűen elkezdett körülöttem gyarapodni.

Ha bemész egy szénbányába és kijössz, természetszerűen fekete por fog a testeden összegyűlni. Ugyanígy csak dönts ez felett az egy igazság felett – ‘nem fogok szenvedni’. A megvilágosodás rád fog ülni, mint a por. Mondom neked, a megvilágosodás az semmi más, mint egy kis por annak az embernek a számára, aki eldöntötte, ‘Én nem fogok búsulni’.

Az emberek kérdezik tőlem, ‘Swamiji, hogyan tudom abbahagyni a szenvedést? Nem tudom logikusan felfogni, hogy hogyan lehetek örömmel teli ilyen szituációban.’

Azt mondom nekik, ‘Rendben, amikor annyit tudsz szenvedni a rossz logikát használva, akkor miért nem tudod jól érezni magad a rossz logika használatával?’

Sokszor a szenvedésednek nincsen támasza. Viszont te folytatod a szenvedést. Gyakran még fel is fogod, hogy logikailag az nem helyes. Viszont kifejlesztesz egy sablont, amiben még akkor is, ha az logikusan rossz, folytatod a szenvedést s még ha az logikusan helyes is lenne, akkor sem akarod magadat jól érezni. Csak nem akarsz örülni.

Értsd meg, még akkor is, ha az a rossz logikából fakad, még akkor is ha csupán ésszerűsítesz, ha belekapaszkodsz a felfogásba, hogy ‘Ez így oké, nem fogok többé búsulni’, egyszerűen át fogsz esni a jó logikába. A rossz logikával nem tudod a szenvedést hosszú ideig letagadni. Néhány év múlva, valamikor rá fogsz majd ébredni a helyes logikára.

Ne búsulj semmi miatt sem. Csupán döntsd el világosan – ‘Nemet mondok a Szenvedésnek’! Fanatikusan döntsd el: ‘Nemet mondok a Szenvedésre!’

Mondom neked, még a lélegzetvételed hosszának egy pillanata sem éri meg, hogy szenvedj. A szenvedés az túlságosan kicsi. Minden pillanat amelyben megtapasztalod, hogy te életben vagy az túlságosan is sokat ér ahhoz, hogy azt mindennapi szenvedéssel töltsd.

Ez egy egyszerű de nagyon erőteljes meditáció a nem-szenvedés terének megtapasztalására:

ÚTMUTATÁSOK

Ülj pár percig ezzel az egy igazsággal: ‘Nem fogok szenvedni’.

Dönts tudatosan, ‘Nem fogom a férjemnek megengedni, hogy kínozzon engem és hogy szenvedést okozzon nekem. Nem fogom a feleségemnek megengedni, hogy kínozzon engem, hogy szenvedést okozzon nekem. Nem fogom semminek sem megengedni, hogy szenvedést okozzon nekem. A nem-szenvedés az én vallásom.’

Vedd ezt úgy, mint egy lelkiismeretes elhatározást.

Az eredeti szenvedésed megértése az hatalmas enyhülést tud számodra hozni az életed minden szenvedése kapcsán – mivel meg fogod tudni, hogy minden egyes szenvedésed az egy és ugyanaz a szenvedés, különböző módokon kifejeződve. S az NEM úgy szenvedés ahogyan azt te felfogod.

Figyelj: maga a létezésed az szenvedés, mivel a kozmikus létezés szenved és küzd, hogy a létezését a te létezéseden keresztül kifejezze. Ez olyan, mint amikor a gyermek próbál kijönni az anya méhéből. A megvilágosodás próbál kijönni belőled. A fájdalom az ok nélküli a létezésed teljes hossza során – éppúgy, mint egy anya esetében aki éppen szüli gyermekét, s aki próbálja a fájdalmát diagnosztizálni a kisujjában lévő fájdalomként, vagy hátfájásként, fejfájásként vagy lábfájdalomként. Bármi okot is fedez fel a fájdalma okaként, bármilyen diagnózist is alkot a fájdalmára, az a rossz diagnosis lesz és csak félre fogja vezetni. Ugyanígy bármi okot is találsz a gyötrelmedre, a szenvedésedre, az csak félre fog vezetni. Mivel csakúgy, mint a baba ami próbálja megszülni önmagát, próbál kijönni belőled, a Kozmosz is próbálja rajtad keresztül megszülni önmagát. Amíg azt meg nem engeded, addig hordozni fogod ezt a gyötrelmet. Az a szenvedés ott lesz.

Az eredeti szenvedés az, ami néhány keresztény szent életében nagyon szépen úgy van leírva, mint 'a lélek sötét éjszakája'. Addig amíg egy emlékkép alapú problémával küzdesz, addig nem tudod megtapasztalni sem pedig elcsípni a valódi problémát. Az első lépés az a helyes probléma megtalálása. Az igazi probléma megértése az, ami a keresztény teológiában úgy van leírva, mint a lélek sötét éjszakája.

Vannak emberek akik ha depressziósok akkor nem is törődöm velük, mert az nem a valódi probléma. Az egy emlékkép alapú probléma. Az csupán egy mentális szokás a számukra. Ha bármiféle figyelmet fordítok rájuk, akkor elkezdenek még egy emlékképet építeni, 'Á, ha szenvedek, akkor Swamiji még több figyelmet fordít rám'. Az még egy emlékképpé fog válni. Így tehát nem is fogok velük törődni. Viszont vannak emberek, akik mégha csak egy kicsit is

depressziósok, közvetlenül ellátom őket, ha a depresszió egy igazi problémából fakad. Addig, amíg hozzátársítasz valami okot a szenvedésedhez, addig félre vagy vezetve. A rossz irányba futsz. Nem diagnosztizáltad magad megfelelően. Amikor megérted, hogy nincsen ok a szenvedésre, a szenvedés el fog tűnni.

Én csak akkor nevezek egy lelket léleknek, amikor az egy független s felébredt energiává vált. Amikor bármiféle incidens történik egy ilyen ember életében, az csupán a leckét fogja belőle összeszedni. Amikor a tapasztalatod valósággá válik, amikor az érzelmeid valósággá válnak anélkül, hogy bármi helytelen észlelést és helytelen tettet végbevinnél, akkor megtapasztalod a ‘pratyekatma chaitanya jagrata-t’ – az egyéni lélek felébredését.

Még az is ha magadat okolod, az is helytelen észlelés. Amikor felhagysz a szenvedésedre vonatkozó bármiféle különös ok észlelésével, akkor az azt jelenti, hogy a belső felébredésed megtörtént. A lélek érettsége kezdődik. A lélek sötét éjszakája veszi kezdetét. A lélek sötét éjszakáját nem szabad rosszul felfogni. Kérlek, értsd meg, az egy rettenetes depresszió ami a teljes lényt betölti, de nem szabad ezt a rossz értelemben venni. A Kozmosz próbálja kifejezni a létezését a te létezéseden keresztül.

Ez olyan, mint a szülési fájdalom. A szülési fájdalmat nem szabadna baljóslatú tapasztalatként érteni. Az egy új életnek a Föld bolygóra való hozásának egy isteni kedvezőségű megtapasztalása. Ugyanígy a lélek sötét éjszakája is még egy megvilágosodott lény Föld bolygóra való hozásának isteni kedvezőségű kifejezése. Azt tudom mondani, hogy azon a napon amikor megtapasztalod a lélek sötét éjszakáját, a lélek érettsége veszi kezdetét.

Így hát ne észleld rosszul a szenvedésedet. A családod nem felelős a te szenvedésedért. A barátaid nem felelősek a te szenvedésedért. Az ellenségeid sem felelősek a szenvedéseidért. Még az emberi társadalom sem felelős a te szenvedésedért. Szenvedsz, mivel te szenvedsz, ez minden. A létezésed a megvilágosodásig az szenvedés.

Figyelj: a természeted maga az ‘sat-chit-ananda’ – azaz létezés

Az életrajzod az folyamatosan íródik. Ahogyan élsz, az folyamatosan felvételre kerül. Minden pillanat amikor örömmel vagy tele az be lesz írva az életrajzodba. Ha szenvedsz, legyél vele nagyon tisztában, akkor annak több és több üres oldala lesz.

Az áldott-boldogság és az öröm vibrálást ad az életedhez. Mondom neked: nem-szenvedni az a végleges spirituális gyakorlat. Felnősz arra a szintre ahol nem törődsz a megvilágosodással; az csupán a mellékhatás, mint a por ami felszáll amikor sétálsz. Mint ahogyan a por összegyűlik a lábaid körül amikor sétálsz, a megvilágosodás fog a lábaidnál összegyűlni.

Mondom neked, a legnagyszerűbb útja a megvilágosodásnak az, amikor az a lábaid előtt van felkínálva, nem pedig a koldustállal való hosszú ideig való ácsorgás, amikor végül az a táladba lesz ejtve. Nem! Ha az bele lett ejtve a táladba, akkor azt bármikor el is lehet venni. Elveszítheted azt. Ha a nem-szenvedés gyakorlatát meg tudod tartani, akkor még a megvilágosodás is, mint csupán por lesz a lábaidnál.