VII. ÖRÖMTELI ÉLMÉNYMEGOSZTÁS🔗

Gyógyulási Élmények.......................................................................................................... 425

Meditációs Programok ....................................................................................................... 426

Függelék .................................................................................................................................. i

Szójegyzék ............................................................................................................................. ix

A Pszichológia szerint a gondolatok az agyban születnek, míg az érzelmek a szívből erednek. Függetlenül attól, honnan erednek, az érzelmek és a gondolatok elválaszthatatlanok. Az ősi szent iratok szerint, gondolataink alkotnak bennünket. Érzelmeink úgyszintén. Érzelmeinkké válunk. Az érzelmeinkkel való bánásmód életünk átalakításának alapvető része.

Amikor valamit szemlélünk, az első dolog, ami megfordul bennünk, vajon mit nyerhetünk belőle. Lehet egy tárgy vagy személy, az teljesen mindegy. Gondolataink rögtön elkezdenek működni - vagy a félelmen vagy a mohóságon keresztül - és azt számítgatják, vajon mi is rejlik a helyzetben számunkra. Figyelmünk a tárgyra vagy a személyre irányul.

Van lehetőség arra, hogy figyelmünket a belső világunk, lelkivilágunk felé irányítsuk, és azt a kérdést tegyük fel: ‘Mivel járulhatok hozzá?’, ‘Mit nyújthatok?’, ‘Hogyan tudok másokat gazdagítani?’ Ha a gondolkodás csak ennek a kérdésnek a folyamata, ‘Mit nyerhetek belőle?’ , akkor az nem más, mint kapzsi vágy. Ha a folyamatban ez a kérdés merül fel, "Hogyan tudok hozzátenni valamit?", akkor az szeretet által vezérelt. A mohóság az olyan energia, amely követel. A szeretet az olyan energia, amely nyújt.

A szeretet lelkivilágunk intenzív élménye. Sokan azt hiszik, hogy a szeretet az választás kérdése, a szeretet élményét és kifejezését megválaszthatjuk, és ha akarjuk akkor törődünk vele, egyébként meg szabadjára ereszthetjük. Nem választás kérdése ez, a szeretet az élet alapvető szükséglete.

Amikor az életet említem, nemcsak a lélegzést és az életben maradást értem rajta, hanem életben maradást a lény szintjén, úgy mint egy élő tudat. Képesnek lenni szeretetet kifejezni és szeretetet átélni, az egyetlen út ahhoz, hogy élő tudatként létezz. Ha nem élsz át és nem fejezel ki szeretetet, akkor ugyan kilélegzel és belélegzel, de nem mondhatod, hogy élő lény vagy. Annyi állat és növény teszi ugyanazt, lélegzik éjjel nappal, te is így folytatod léted, és kész.

Egy kis történet:

Egy tanítvány így kérdezte Zen mesterét," Egy megvilágosodott mester beszél-e?"

Zen- egy japán buddhista gyakorlat amelynek eredete a dhyana vagy meditáció.

HA MECPRÓBÁLSZ SZERETET LÉTREHOZNI, AKKOR AZ OLYAN LESZ MINTHA ERŐSZAKKAL AKARNÁD EGY VIRÁG SZIRMAIT KINYITNI.

A mester azt mondta, 'Nem, a megvilágosodott egyén soha nem beszél. Csak aki nem ismeri a megvilágosodást, az beszél.'

Aztán a tanítvány tovább kérdezett, 'Tehát egy megvilágosodott mester csendben marad?'

A mester azt felelte, 'Nem, a megvilágosodott mester soha nem marad csendben. Ha csendben van, akkor nem megvilágosodott.'

A tanítvány gondolkodóba esett és megkérdezte, 'Azt mondod, nem beszél és nincs csendben. Akkor mit csinál?'

A mester így felelt, 'Ő énekel! A lénye dalol. Nem beszél, nem is hallgat. Maga a lénye egy dallam.'

A szeretet az emberi lény legmagasabb szintű élménye. Amikor ez az élmény történik, nem leszünk képesek az élmény birtoklására, hanem maga az élmény fog bennünket birtokolni! Ez az, amit a mester mond. Amikor ez az élmény birtokol bennünket, bármit teszünk, az olyan lesz, mint egy gyönyörű dal. Bármely kiejtett szó költemény lesz. Lényünk pille könnyű lesz, szinte lebegünk. Járásunk lesz maga a tánc. Testünk gesztusai bájosan sugároznak. Bármely megnyilvánulásunk egy nagy szolgálat lesz az emberiség számára.

Minden emberi lény szerető lényként születik. Az újszülött tiszta szeretetet sugároz. Vajon ismer-e valakit maga körül? Nem! Az energiája nem más, mint az ok nélküli szeretet. Amint felnövekszünk, a társadalom belénk csepegteti a félelmet és mohóságot, és szeretetünk is a félelmen és mohóságon keresztül tájékozódik. Az már többé nem ok nélküli szeretet. Az egy szeretet bizonyos okkal. Fullasztóvá válik. Elkezdünk olyan érzelmeket átélni, mint a féltékenység, az irigység, a félelem vagy a harag. A szeretet egy okhoz, egy célhoz kötődik, de egy kis tudatossággal, felébredéssel visszaigényelhetjük az eredeti szeretetetünket.

A szeretet soha nem alakítható ki a logikus döntéseddel. Magát a gondolkodásmódunkat kell olyanná formálni, hogy mi magunk legyünk a szeretet, és tetteink a szeretetről beszéljenek. Logikánknak kell sugároznia azt a szeretetet, ami túlszárnyalja a logikát! Ha megpróbálsz szeretetet létre hozni, akkor az olyan lesz, mintha erőszakkal akarnád egy virág szirmait kinyitni. Nevezhetjük-e azt virágzásnak? Nem. A szeretet az egy virág, amely mélyen a lényedben virágzik, és édes illatát küldi a külvilág felé, hogy azt megoszd másokkal.

Ramanuja életében történt egyszer ez a szép eset. Ha Ramanuja életét tanulmányozod, rájössz hogyan szentelte élete minden egyes lépését a megvilágosodás útjának.

Ramanuja - A Vishishtadvaita, vagy módosított dualitás elméletének megalapozója. Adi Shankara, Madhva és Ramanuja a hindu filozófia legnagyobb tanáraiként vannak számon tartva.

ÁRADÓ SZERETET

Ramanuja* tanára egy különleges zsoltárt adott számára beavatása jeléül. A tanár azt mondta, hogy senkinek ne adja tovább, különben a pokolba kerül. Ramanuja megkérdezte, mi történne azokkal, akikkel esetleg megosztaná. A tanár azt felelte, hogy őket a megváltáshoz vezetné.

Ugyan mi mit tennénk? Természetesen csendben azt gondolnánk, ‘Miért mennénk a pokolba feleslegesen?’

Ramanuja azonnal felállt egy templomban elhelyezett dobogóra, és az egész falut összehívta. Hangosan elénekelte a zsoltárt, amit a tanárától kapott, és azt mondta az embereknek, ‘Jussatok mindnyájan a mennyekbe! Nem érdekel, hogy én a pokolba jutok. Csak ti mindnyájan jussatok a mennyekbe!’

Amikor igazán mélyen szeretsz, úgy érzed, mint ha egész lényed nyitott lenne, és képes lennél bármely végletre bárki érdekében. Készen állsz áthágni bármely határt, mert nincs mit megóvni a lényedben. Lényed teljesen nyitott. Nem érzed magad bizonytalanul, amikor vadul szeretsz. Éppen ezért, akik szerelmesek, mindig kockázatos dolgokat művelnek. Vállalják a kockázatot, mert úgy érzik, nincs mit veszteniük. Semmi bizonytalanság érzet nincs bennük. Annyira túláradó minden. A szeretet hatalmas bátorságot és energiát nyújt. Teljesen nyitottá tesz. Végső ponton saját magad számára válsz elérhetővé. A mostani szinten nem vagy elérhető számodra. A szeretet elérhetővé tesz saját magad számára.

Amikor a tanár látta, amit Ramanuja tett, bevallotta, hogy egy leckét kapott tanítványától, és Ramanuja magasabb megértési szintet ért el, mint ő maga. Azt mondta, Ramanuja "Te most egy új térbe jutottál"

Az a probléma, hogy gyakorlatilag mindnyájan filozófussá válunk. Nem értjük, hogy az élet nem filozófia. Az élet egy spontán áradó energia. Minden pillanatban új. A filozófia az nem más, mint ugyanazon régmúlt dolgok megismétlése különböző formában, és kész. Semmi frissesség nincs benne. Az élet friss minden pillanatban. A filozófia elrabolja az élet frissességét.

Egy kis történet:

Tíz filozófust zártak börtönbe egy országban. Egy cellába zárták őket. Elhatározták, hogy valahogyan meg kellene szökniük. Összeültek és egy nagy tervet szőttek. Mintát vettek a börtönajtó záráról és kulcsmásolatot készítettek.

Végül kiválasztották a szökés dátumát.Az egész terv szépen ki volt dolgozva. Elhatározták, hogy kettejük kinyitja a börtön kapujáta hamis kulccsal és jelet ad a többieknek. Azok megszöknek, majd ők ketten szintén, miután bezárták maguk mögött az ajtót.

Eljött a szökés napja, és az a kettő elindult kinyitni az ajtót.A többi várta hogy jelet adjanak. Vártak és vártak, de semmi jel nem érkezett.

Ramanuja - A Vishishtadvaita vagy módossított dualitás elméletének megalapozója. Adi Shankara, Madhva és Ramanuja a hindu filozófia legnagyobb tanáraiként vannak számon tartva.

Három óra telt el. Hirtelen a kettő, aki elment kinyitni az ajtót visszatért és azt mondta, 'A szökési tervet el kell halasztanuk másik napra. Ma nem lehetséges. Át kell tegyük más időpontra.'

A többiek azt kérdezték, 'Miért, mi történt?'

Azt válaszolták, 'Mit tegyünk? A bolond őrök elfelejtették bezárni a börtönajtót!'

Aki filozofál nem képes semmi újat kitalálni! Mindig a régi gondolkodásmód kell hogy legyen. Ha valami változás vagy új szituáció adódik, nem tudnak alkotóan gondolkodni vele kapcsolatban, mert nem nyitottak. Olyanok mint egy zárt áramkör.

Amikor életünkről van szó, mi is olyanokká válunk mint a filozófusok. Megrekedünk a múlt mintáiban. Soha nem a jelen pillanatban létezünk. Ha bármi új történik, elvesztünk.

A filozófiával szemléleted meghatározott, és nagyon kijelentővé válsz. Ha kijelentő vagy, nem tudsz szeretni. A kijelentő stílus az agresszivitást jelez, amely nem fogadja be a szeretet. Amikor nagyon magabiztos vagy és teli előre meghatározott eszmékkel, hol van hely a szeretet számára? A szeretetnek szüksége van egy gyönyörű térségre, hogy virágozzon.

A filozófia nem hagy helyet a szeretetnek, az nem tud megállapodni a lényegi szintjén. Ilyen egyszerű: ha igazán meg akarod ízlelni a nektárt, meg tudod-e tenni csupán egyfajta elképzelések alapján? Nem! Te magad meg kell, hogy kóstoljad a nektárt, hagyni egy kis helyet számára, hagyni, hogy eltöltsön téged és megállapodjon a lényegi szintjén. Akkor fogod igazán ismerni az ízét. A szeretet megtapasztalásához néhány elképzelés magában nem fog segítséget nyújtani. Meg kell engedned, hogy a lényegi szintjén növekedjen benned, lényed belső világában. Csak akkor fogod ismerni. Engedd, hogy a szívedben növekedjen, ne a fejedben! Válaszd, hogy mindig a szíveddel leszel! Akkor megtapasztalod a szeretetet, amely növekedni fog benned.

Ami egyszer egy kudarc volt a fejben, most siker lehet a szívben! A szeretet igazán a szív sikere, amit mindenkinek meg kellene tapasztalnia. Könnyű a fej szintjén maradni. Az végülis egy megszokott és földhöz ragadt értelem. Bátorságra van szükség ahhoz, hogy a szív szintjére gyere le, mert a szív szintjén semmi sem megszokott, minden friss. A fej szintjén egy meghatározott személyiséget és magatartás mintát ismersz. A szív szintjén nincs személyiség, nincs magatartás minta. Az egy nyitott térség. Ahhoz, hogy ide belépj, hatalmas bátorságra van szükség. Éppen ez az oka, hogy nagyon sokan félnek a szeretettől. Az nem egy megszokott zóna. A fejjel kényelmes megszokottságban élünk.

Ha a világegyetem a nagy óceán, mi mindnyájan része vagyunk. Egyek vagyunk az óceánnal, nem egyéni cseppek az óceánban. Ha úgy gondolunk magunkra, mint cseppek az óceánban, akkor elhatároljuk magunkat a testünkben és az érzelmeinkben. Ez az egó meghatározása. Az 'Én' és az 'Enyém' lesz vezérelvünk. Mindaddig, míg ez az elválasztás fennáll, soha nem leszünk képesek a szeretet óceánját átélni. Abban az ok nélküli szeretet dagályban soha nem lesz részünk.

ÁRADÓ SZERETET

Mindaddig, míg csepp az óceánban módjára élünk, nemet mondunk az életnek. Nem szeretünk és nincs bizalmunk sem. A korlátlan boldogságot sem érezzük, mert az csak azok számára lehetséges, akik tudják hogyan kell szeretni és bízni. Csak azok számára nyílik meg, akik tudják, hogyan kell az óceán része lenni. Dicsőség csak akkor lehetséges, amikor szívünk igent mond, amikor a "nem" teljesen elhagyja lényünket. A "nem" sötétségre utal, míg az "igen" a fény jele. A "nem" az egó tere, az "igen" az egó mentesség szava.

A "nem" a tudattalanság útja. Az "igen" az éber egyén ösvénye. Minden konfliktus és szenvedés az életünkben a nemet mondásunknak tudható be. A "nem" az a Léttel folytatott küzdelem és harc. Az "igen" az a Léttel való kibékült állapot és szeretet. Az "igen"által mélyen egyetértünk létünk teljességével - mi vagyunk az óceán. Dicsőség vagy korlátlan boldogság a másik elnevezése ennek az egyetértésnek, ennek a harmóniának.

A korlátlan boldogsághoz vezető egyetlen út, hogy feloldódjunk ebben az óceánban, ne csak egy csepp legyünk benne, hanem egyesüljünk vele. Cseppnek lenni, egyenlő akadálynak lenni. Cseppnek lenni, az egyenlő az egóval létezni. Az egó minden gyötrelem gyökere. Amikor az egó nem létezik, a lét óceánjának minden pontjából a dicsőség árad felénk, mintha csak arra várt volna a lét, hogy az egó eltűnjön.

Az egó a tudat zárt állapota. Minden ablak és ajtó zárva van. Az élet maga elszigeteltté és kapszulába préseltté válik. Az egó körülvesz bennünket, mint egy kapszula. Egónk olyan, mint egy jól lezárt kapszula, még csak egy kis rés sincs rajta, hogy valami beférjen. Bezárja magát a félelem miatt és magába hervad. Így hozunk létre gyötrelmet számunkra.

A szeretet azt jelenti, hogy a Lét áramlatában létezünk teljesen átadván magunkat. Az egó az egy fagyott jégdarab. A szeretet az folyékony, mint a víz. Csak akkor válhatunk az óceán részévé, ha folyékonyak maradunk. Akkor nem lesz semmilyen egyéni célunk vagy útirányunk. Minden perc boldog, hihetetlenül mámorító, csak a kozmosz tervével kell együtt haladni.

Egyszerűen "csak létezni", áradni az maga az élvezet. De érzékenynek kell lennünk ahhoz, hogy a lét élvezetét átérezzük. Érzőkké kell fejleszteni magunkat. Érzőnek lenni az maga, amit szeretetnek hívunk. A szeretet érzi az egyszerű lét gyönyörét. Amikor ezt a szeretetet, érzékenységet fejleszted magadban, az élet többé nem független gondolatok összege, hanem egy folyamatos érzés áradata. Ezután az egó lassan feloldódik. Ha a gondolkodástól az érzésig jutottunk, már csak egy lépés hiányzik, ami az érzéstől a létezésig vezet, és ez már igazán egyszerű.

Az első lépés nehéz: a gondolkodástól az érzésig jutni. Az egó teljesen kiképezte az elmét, hogy mást se csináljon csak gondolkodjon, ez az alapja létének. A második lépés szinte magától adódik. Nem kell tennünk semmit érte. Az érzéstől a létezésig szinte alig van távolság. Bármely pillanatban megtörténhet. A költő bármikor misztikussá válhat. Szinte már meg is történt. Az igazi gond, hogyan jussunk ki a gondolkodás csávájából, és hogyan jussunk egyre inkább az érzés folyamába.

Csak hallgass a szívedre! Szeress még jobban, ennyi az egész! Érezz mégjobban! Élvezz még többet, hogy tápláld szívedet! Nézd a napfelkeltét, a naplementét, a felhőket, a szivárványt, a madarakat, az állatokat, a sziklákat és az embereket, nézd őket tudatosan! Nézz a szemükbe! Mindez a lét többszörös dimenziója! Tekints bele minden dimenzióba, mint egy költő! Dicsőítsd! Érezd!

Légy eksztatikus! Tágítsd tudatod és éld át szeretettel a Lét minden egyes részletét! Lassan az egó elveszti erejét és eltűnik.

A szeretet egyetlen akadálya a félelem. Amikor egyes dolgok történnek, félelem kerít bennünket hatalmába mert a szeretet által egy fúzióba kerülünk. Ez maga az egó alapjának veszélyeztetője. Az egó az elválasztás, míg a szeretet az egybeolvasztás. A félelem, amit érzünk az nem más, mint az egó feloldásától való félelem. Engedd, hogy ez a félelem jelen legyen. Egy kis ideig ott fog ólálkodni. Ha nem veszünk tudomást róla, elhagy bennünket. Nagy nap az, amikor az egó elvesztésétől való félelem elhagy bennünket. Ettől a pillanattól kezdve a fejlődés egyszerűvé, könnyűvé és magától adódóvá válik. Akkor mi már nem létezünk, csak a szeretet létezik.

Fogadj minden élethelyzetet mély szeretettel! Nemsokára tiszta szeretet leszel. Legyen az egy személy vagy a munkád, vagy aki melletted halad, vagy maga isten vagy bármi, csak fogadd mély szeretettel a szeretet kedvéért! Ha festő vagy, szeresd teljesen a festést! Ha táncos vagy, szeresd teljesen a táncot! Ha a számítógépeden dolgozol, bánj vele szeretettel és vesszél el benne! Légy teljesen őszinte és szeretettel teli minden pillanatban!

Ha festesz, de közben azon gondolkodsz, vajon melyik galériában állítsd ki a képedet, vagy mennyi pénzért add el, akkor légy tisztában vele, hogy nem vagy egy a szeretettel. Akkor csak egy bizonyos dolgot szeretsz, ebben az esetben a pénzt. Ha táncolsz és közben azt kalkulálod, vajon mit fogsz kapni a tánc végén, akkor légy tisztában vele hogy nem vesztél el a szeretetben. Ha így jársz el, akkor egyre több köteléket fogsz alkotni.

Ha minden percnek átadod magad, szeretetté válsz. Akkor a munkád alatt teljesen koncentrált állapotban leszel, mert mélyen szereted azt. Ezúton válik egész életed egy mély meditatív szeretetté.

Akkor elkezdesz mindent érezni, tisztelni és kapcsolatot teremteni mindennel, mint egy igazi élő lény. Még a másik személy gondolatait is érezni fogod. Elkezdesz viszonyulni és kapcsolatot teremteni vele, még akkor is, ha ő nem nyílt meg feléd. A kozmosz áttetszővé válik számodra, mint egy élő jelenlét. Hatalmas intelligenciával rendelkezel. Pontosan tudod, hogyan kell viszonyulni a dolgokhoz. Ez a szeretet hatalma.

A Szufi misztikus Jalaluddin Rumi így szól: ‘Bárhol vagy, bármely körülményben, mindig szeress! " Maga a Lét egésze egy mély románcot él saját magával. Te része vagy ennek. Tehát a természeted alapja, hogy szeress minden pillanatban. Csak akkor tudod az eredeti természeted beteljesülését megélni, ha így létezel.

Szufi-A Szufizmus, az iszlám misztikus dimenziójának követője

Rumi- Egy perzsa eredetű szufi költő a XIII-ik századból

Manapság az a legnagyobb probléma, hogy az emberek nem szeretik magukat. A társadalom nem tanít bennünket arra hogy lehetséges szeretni magunkat. Értsd meg amíg nem szereted magadat, más személyt sem szerethetsz igazán! Amikor képes vagy átadni magad saját magadnak, akkor tudod magad átadni másoknak. Arra tanítottak bennünket, hogy szükség van egy okra még ahhoz is, hogy magunkat szeressük. Ha kudarcot vallunk, akkor utáljuk magunkat. Ugyanezt a logikát alkalmazzunk másokkal szemben is. Szeretünk valakit, mert bizonyos okunk van rá, nem másért, nem ok nélküli módon történik a szeretet.

Ha nem szereted magad, cinikusan és negatívan viszonyulsz az élethez.

Minden nap szentelj néhány percet hogy leülj és túláradó szeretetet érezz magad iránt! Érezd milyen nagyszerű lény vagy! Érezd milyen mértékben vetted magad megszokottnak! Érezd magad a Lét részének, és szeresd magad emiatt! Olvadj bele a magad iránt érzett szeretetbe! Ha folyamatosan gyakorlod ezt naponta, akkor rájössz, hogy amely ponton keményfejű és önközpontú voltál, ott lágy és szeretetteljes leszel.

Ezután ha az emeberek szeretnek téged, nem fogod magad bűnösnek vagy érdemtelennnek érezni, mert éppen úgy ahogy ők szeretnek, te is szereted magad. Készen állsz arra, hogy elfogadd mások szeretetét. Általában ha mások kimutatják szeretetüket irántad, bűntudatod támad, vagy úgy érzed, nem érdemled meg, hogy szeressenek. Amint mély szeretetben találod magad saját magaddal, mások szeretetét is élvezettel fogadod majd.

Az élet az nem egy tárgy. Az egy élő energia. Minden egyes fa, minden egyes növényszál reagál szeretetedre, gyűlöletedre, minden gondolatodra.

Cleve Backster, egy poligráf szakértő néhány kísérletet folytatott, hogy megvizsgálja hogyan reagálnak a növények az emberi gondolatokra és érzelmekre. Azt találta, hogy a növények válasza az emberi gondolatokra hasonló az emberi reakcióhoz. Egyszerűen, ha valaki a növény leveleinek elégetésére gondolt, a növény poligráf adata egyenlőtlen rajzot eredményezett. Backster ezt "elsődleges érzékelésnek" nevezte - a növény, az állat és az emberi sejtek érzékelési képességét és reakcióját bármely emberi gondolatra.

Egy alkalommal Backster grafikái egyenes vonalat mutattak, ami az jelezte hogy a növények egy sokkos állapotban voltak. Megkérdezte a tulajdonost hogy vajon kárt tett-e a növényekben. A hölgy azt válaszolta, "egy pár levelet megszárítottam, hogy megtudjam a fajsúlyukat!"

Ha szereted az életet, az gyönyörű módon válaszol számodra.

Cleve Backster - Egy poligráf szekértő, aki a veszélyeknek vagy érzelmeknek kitett növények viselkedését tanulmányozta a hazugságvizsgáló gépezet segítségével.

Elkezdesz a körülötted lévő körülmények fölé emelkedni - emberek közti különbségek, szituációk, érzelmek és bármi fölé. Minden egy egységbe olvad, és ez az igazság. Minden az Egész része. A szeretet az egyetlen amely képes téged ráébreszteni erre az igazságra.

Indiában létezik egy hagyomány, a spirituális zarándoklat, amikor az ember széltében-hosszában gyalog átszeli az országot, és templomokat és zarándokhelyeket látogat. Mindig is azon csodálkoztam, hogyan voltak képesek minderre, különösen azért, mert erdőkön keresztül kellett menni, vadállatok társaságában tölteni az éjszakát és ételt koldulni. A titok abban rejlik, hogy teljes mértékben összekapcsolódnak a természettel, és az szépen megóvja őket. Ha esik, ha süt a nap, az állatok és a fák, minden vigyáz rájuk. Még ha logikával nehéz is felfogni, ez az igazság.

Ha elkezdesz egy kis tiszteletet és szeretetet mutatni az élet és annak minden teremtménye iránt, rájössz majd, hogy ezek a dolgok a te életedben is megtörténnek. A természet egyszerűen viszonozza a szereteted sokféle gyönyörű módon.

Nagyon gyakran a szeretetet összetévesztjük a tisztelettel. A gyerekek úgy nőnek fel, hogy mindig tudják a tiszteletadást, de soha nem a szeretet kimutatását. Hallhatod mindig, ahogy a gyerekeknek mondják "Tiszteld az idősebbeket!" Ritkán hallhatod, "Szeresd az idősebbeket!" Ez a probléma.

A tisztelet a legelső felelős azért a bűntudatért, amely azt érezteti veled, hogy alacsonyabb rendű vagy. Elválaszt téged attól a személytől, akinek a tiszteletet adod. A másik oldalon a szeretet az élvezet és az azonosság nézetét alakítja ki benned. Összeköt téged a másik személlyel és mindennel a Világegyetemben. A tisztelet együtt jár a félelemmel. A szeretet révén igazi tisztelet létezik, és a mély megértés lehetősége is fennáll. Csupán a tiszteleten keresztül nem sok megértésre van remény. A szereteten keresztül hatalmas megértés történhet, és átalakulás mehet végbe. A szeretet természeténél fogva átalakító hatású. Meglágyít és elolvaszt téged.

A tisztelet távolságot hoz létre közted és a másik közt. A szeretet áthidalja ezt a távolságot. Mivel az emberek nem tapasztalták meg a szeretetet, tiszteletet adnak az elfogadott viselkedés szabálya alapján. A tiszteletadás könnyebb ugyan, de nem valódi. A szeretet általi tisztelet önműködő és eredeti. Ha a tisztelet áll előtérben, a szeretet az csak látszat és erőltetett, talán soha nem lesz eredeti.

A Szeretet az eredeti vallás. Az minden szellemiség gyökere. Minden vallás csak annak a leszármazottja, alárendeltje. A szeretet az a fának a gyökere, és az összes vallás az nem más, mint a fa levelei vagy ágai. Még a legnagyobb vallások is csak ágaknak tekinthetők, ha összehasonlítjuk őket a szeretet vallásával!

ÁRADÓ SZERETET

A szeretetnek nincs temploma vagy szent irata. Olyan mint a gyökér, ami a földben fekszik, mégis táplálja az életet. Nélküle az egész fa meghal . A szereteten keresztül nagyon sok ág és levél keletkezik. De mit teszünk? Az ágakhoz és levelekhez csatoljuk magunkat ahelyett, hogy a gyökérhez ragaszkodnánk. Ha a gyökérhez csatoljuk magunkat akkor közvetlen táplálékban van részünk. Ha az ágakhoz csatlakozunk, akkor ugyannak a tápláléknak csak egy dimenzióját kaphatjuk meg. Ha egyre szeretetteljesebbé válsz, belépsz a szeretet láthatatlan templomába.

Egy kis történet:

Egy nap a mester azt kérte tanítványaitól hogy határozzák meg, hogyan lehet elválasztani az éjszaka végét a nap kezdetétől.

Egyikük azt mondta, ‘Amikor képes vagy megmondani hogy a távolságban lévő állat az egy tehén vagy egy ló’ A mester nemmel felelt.

Egy másik tanítvány válasza, ‘Amikor a távolba nézel és meg tudod különböztetni a fenyőfát a mangó fától’ A mester újból nemmel válaszolt.

Végül kérték a mestert, ‘Akkor mi is az mester?"

A mester így felelt, ‘Amikor bárki férfi vagy nő arcába nézel és felismered benne testvéredet. Ha erre nem vagy képes, mindegy hogy hány óra van, számodra az még mindig csak éjszaka.’

A mester sugallhat számunkra egy pár dolgot, egy kis célzást itt-ott de aztán nekünk kell megtalálni a magunk útját óvatosan és körültekintően. A szeretet az egy sugallat, de ha követjük lassan, nagyon lassan, meglepődünk, hogy isten egyre inkább valóssá válik számunkra. Az már többé nemcsak egy gondolat, egy eszme, hanem az, amit valójában képesek vagyunk érezni. Minél mélyebbre jutunk a szeretetben, annál közelebb kerülünk ehhez az érzéshez. Azon a napon, amikor feloldódunk a szeretetben, eggyé válunk az egész léttel.

Emberemlékezet óta a misztikusok végkövetkeztetése az volt, hogy az anyag a szeretet által képez egy bizonyos formát. Egy láthatatlan erő összekovácsolja az atomokat és molekulákat. Nem hullanak szét ennek a láthatatlan erőnek köszönhetően. A tudománynak még rengeteg teendője van hogy felfedezze ezt a magasszintű energiát. Néhány megnyilvánulását már megtapasztalták ugyan, mint a gravitáció és az elektromosság, de ezek csak nyers kifejezések. Azon a napon amikor a tudomány felfedezi a szeretet erejét, a vallás és a tudomány egy nyelven fognak egymáshoz beszélni.

Most csak örvendezz, mert a szeretet lehetséges! Légy boldog, hogy a szeretet a te belső potenciálod! A legmagasabbra emelkedhetsz a szeretet révén. Semmi nem lehetetlen a szeretet révén mert a szeretet képes magát istenné alakítani.

Sokan összetévesztik a szeretetet az élvezettel. Ez az egyik legnagyobb tragédia. Aki azt hiszi, hogy szeretet egyenlő a mohó élvezettel, az megragad a fizikai lét szintjén. Soha nem emelkedik e szint fölé. Nem is tudja, hogy létezik valami ezen túl. Háza alagsorában marad.

ÉLD A MEGVILÁGOSODÁST

A szex az alagsor. Ez nem az a hely, ahol élni lehet. Használhatod más célokra, de nem lehet az élettered. Az feljebb található.

ÉLETEDBEN LEGALÁBB EGY KAPCSOLATOD LEGYEN, AMELY MINDENFÉLE OK NÉLKÜL LÉTEZIK.

Az ember a lét három szintjén él: állati, emberi és isteni szinten. Az első az az élvezet síkja, az állati szint. Ez a szeretet legnyersebb formája. Nem lehet azt mondani, hogy a szeretet nincs jelen, de az a durva mohóság és vágy által szennyezett, ennyi az egész.

Lényünk kifinomul, ha belépünk a második szintre, az egyszerű emberi szeretet síkjára. Ez a szeretet magában hordozza a birtoklási vágyat és a féltékenységet. Összehasonlítván az állati szeretettel, ez a fajta szeretet nagyobb megértésen alapul, tehát képes a másik igazi értékét felismerni, nem csak a saját érdekeinek alárendelni.

A harmadik fajta szeretet az isteni szeretet. Ez a szeretet legmagasabb szintű formája, szinte egy imádság. Nem létezik a birtoklási vágy. Semmi földi jelenség nem található meg benne. Egy láthatatlan, de erőteljes hatalommá válik. Ez az amikor a szeretet átalakul imádsággá, és először érzünk egy nyugodt elégedettséget. Azért mondom nyugodt, mert a másik két szeretet fajta mindig akar még többet, vagy valami mindig hiányzik számára. Nyugalom nem létezik bennük. Amikor az isteni szeretet szintjére érkezünk, még a szex is egy mély és isteni aktussá válik az egyszerű testi élvezeten túl.

Az első tény, amit meg kell értenünk, hogy kapcsolatok létezhetnek mindenfajta ok nélkül. Ekkor fogunk rájönni, hogy a szeretet tapasztalata az sokkal fontosabb, mint a szeretet tárgya.

Életedben legalább egy kapcsolatod legyen, amely mindenféle ok nélkül létezik. Ha nincs ilyen kapcsolatod, légy tisztában vele, hogy - még pénzed ellenére is - a mélyen még mindig csak egy szegény vagy.

A mai naptól kezdve kerülj valakivel kapcsolatba mindenféle ok nélkül! Semmilyen pénzbeli előny vagy testi élvezet ne legyen része annak. Ha egyszer megtapasztaltad az ok nélküli szeretet érzését, ha később a pénz vagy a test megosztásra kerül, rendben van, mert a jellege teljesen más lesz. Nem vagyok a pénz vagy a házasság ellen. Nem vagyok a testi kapcsolat ellen, de ha az válik életed központjává, akkor valami nagyon fontosat veszítesz életedben. Ezt az üzenetet akarom tudomásodra juttatni. Lényed magasabb szintű dimenzióját, energia központját hanyagolod.

Mindig mondom az embereimnek, ‘Tégy valamit naponta csak fél órát, ami nem hoz számodra pénzt vagy jó hírnevet! Csak fél óráról van szó, vállalj valami szolgálatot! Ne tervezd, hogy megbízott leszel az adott helyen! Ne gondold, hogy jópontot gyűjtesz és a mennyekbe kerülsz...nem! Csak a fél órás munkára gondolj!’ Kezdetben arra gondolhatsz, hogy ez a fél óra egy időpocsékolás. Néhány nap múlva felfedezed, hogy csak abban a fél órában vagy igazán élettel teli!

ÁRADÓ SZERETET

Csak abban a fél órában vagy szabad mindenféle félelemtől és kapzsiságtól. Mosolyod mentes mindenféle számítástól. Különös módon őszintének érzed magad, mint azelőtt soha.

Ha megfigyeled magad észreveszed, hogy csak egy bizonyos mentális kalkuláció után kezdesz el mosolyogni. Még a nevetés előtt is körülnézel, kit találsz magad körül. Minderre alapozva eldöntöd, hogy milyen mértékben kell kinyitni a szád, mennyire kell udvariasnak lenned és milyen képet kell magadról alkotnod. A jelenlegi pillanatban minden tettedet a félelem és a mohóság vezérli. A félelem és a mohóság az üzemanyagod. Ezért leszel fáradt és ezért érzed magad egyedül.

Ha kipróbálod ezt a technikát, azonnal maglátod, hogy tested és elméd a félelem és a mohóság szüksége nélkül kezd el működni! Ha egyszer megtanulod ezt a trükköt, hogyan kell a testedet a félelem és a mohóság nélkül működtetni, légy tisztában azzal, hogy átlépheted a szeretet küszöbét. Megtanulod, hogyan kell a szeretet energia csapját kezelni. Megtanulod, hogyan éld életed a szeretet gyönyörű energiája által vezérelve. Csak akkor fogod tudni, mi is igazán a szeretet szó jelentése.

Egy új központ ébred fel benned. Egy új energia fog belőled sugározni. Akkor megérted a szerető és ok nélküli kapcsolatok létalapját.

A gyűlölet és a szeretet ugyanazon érme két oldala mindaddig, míg a szeretet feltételhez van kötve. A szeretet átfordulhat gyűlöletté, amikor úgy érezzük, hogy elvárásaink veszélybe kerültek. Az ilyenfajta szeretet csak addig tart, amíg a körülmények megfelelnek az elvárásoknak. Amint a körülmények megváltoznak, a szeretet is változik.

A SZERETET ÁTFORDULHAT GYŰLÖLETTÉ, AMIKOR ÚGY ÉREZZÜK, HOGY ELVÁRÁSAINK VESZÉLYBE KERÜLTEK.

Gyakran azt hisszük, hogy a szeretet időhöz és helyhez kötött. Amíg a távolság nagy a szerelmesek közt és az együtt töltött idő csak a minimum, addig szerelmet éreznek egymás iránt. Ahogyan közelebb jutnak egymáshoz és több időt töltenek el együtt, rájönnek, hogy nem is annyira szerelmesek! Ezért a szólás: ‘a megszokottság megvetést szül’. A megszokottság képes arra is, hogy a szeretetet gyűlöletté váltsa. Először is arra van szükség, hogy elfelejtsük az elvárásokat. Az elvárás a szeretet legfőbb ellensége.

Életünk során mindnyájan kapcsolataink számos fejlődési szakaszán megyünk keresztül. Ha igazán megvizsgálod a dolgot, bármely szakaszban vagyunk a szeretet igénylése nem más, mint a figyelem igénylése. Amikor azt mondjuk, hogy a másik nem szeret bennünket, igazából azt értjük rajta, hogy nem fordít ránk figyelmet kellőképpen. Minden emberi lény alapvető szükséglete, hogy figyeljenek rá. Ez az igény a figyelemre együtt a túlélési függőséggel az, amit szeretetként élünk meg.

A másoktól való függés lehet pszichológiai, testi vagy szellemi. Például, ha csak valaki vállán tudod magad igazán kisírni, akkor attól a személytől függsz pszichológiai szinten. Ha valakitől pénzt vársz vagy testi vágyaid beteljesítését, akkor a testi szinten vagy függő. Bármilyen úton elégül ki ez a függőség, a számunkra nyújtott figyelemre vezethető vissza! A szeretet egész eszméje nem több, mint valamely módon figyelmet kapni a másiktól.

A meditációs gyűléseink első szakaszában arra kérem az embereket, hogy készítsenek egy őszinte listát legalább egy-két személyről életükben, akit igazán szeretnek. A kezdetben általában egy hosszú listával állnak elő: férj, feleség apa, anya, báty, húg stb. Bevonják mindazokat, akiknek tetszeni kívánnak vagy muszáj tetszeni, hogy saját maguk boldogok legyenek. Amint meghallják tőlem az igazi szeretet szavát, elkezdenek áthúzni neveket a listán

Sokan azért foglalnak valakit a listájukba, mert az illető az úgynevezett ‘jóérzést’ kelti bennük. Mit értek ezalatt a ‘jóérzés’ kifejezésen? Ez egyfajta bizonyítvány osztás, ‘Te jó ember vagy, Te ilyen vagy, olyan vagy’ stb. Szeretünk bárkit, aki dícsér bennünket, ugye? Kétszer is meggondoljuk, hogy veszekedjünk-e vele. Segítségével titokban tápláljuk a jóhírünket a szeretet nevében. Ha visszavonná személyünk iránti jóváhagyását, talán depresszióba zuhannánk, tehát tovább tetszelgünk neki, tovább szeretjük. Ez a példa azt mutatja, hogy mindig van valami rejtett ok a szeretetünk mögött.

Néhányan azt mondják nekem, ‘Nem Szvámidzsi, Én egyáltalán nem ilyen okok miatt szeretem a lányomat vagy a fiamat.’ Megkérdezem, ‘Rendben, ha a fiad hirtelen elkezd saját döntései alapján cselekedni, és így hirtelen ő nem illik az általad kialakított sémába, nem hallgat tanácsaidra, nem a szabályaid szerint él, ugyanúgy fogod szeretni?’

Azt felelik, ‘Nem, szeretetem nem lesz ugyanaz. Az egy kissé le fog csökkenni!’

Mit jelent ez? Csak annyira szeretjük a jövő generációt, amennyire az megtestesíti a mi életünk meghosszabbítását. Mindaddig, míg az általunk megszabott minták szerint gondolkodnak, szokásaink szerint élnek, szeretjük őket. Egyszerűen saját vágyaink nyernek kielégülést rajtuk keresztül. Életünk nyer kielégülést rajtuk keresztül. Amit mi nem tudtunk elérni fiatal korunkban, megpróbáljuk elérni rajtuk keresztül. Ha orvos akartunk lenni, de valami miatt nem volt lehetséges, akkor arra fogjuk bíztatni, hogy legyen orvos. Amíg életünk meghosszabbítása szerint élnek és cselekszenek, addig a kapcsolat gyönyörű. De ha elkezdenek önálló döntéseket hozni, abban a pillanatban, amikor fullasztónak érzik a bánásmódot és nemet mernek mondani, a kapcsolat új fordulatot vesz.

Amíg a szeretetünk egy maghatározott tárgy felé irányul, még ha az ugyan egy személy, megpróbáljuk azt a személyt egy tárgy szintjére csökkenteni.

ÁRADÓ SZERETET

Pontosan ez történik amikor birtoklási vágy kerít hatalmába bennünket vagy valakihez hozzá vagyunk kötődve. Ugyanúgy, ahogy egy bútort, házat vagy más tárgyat akarunk birtokolni, az embereket is így akarjuk megszerezni magunknak. Azt akarjuk hogy az illető olyan legyen, amilyennek mi szeretnénk hogy legyen, ami nem más mint puszta anyagként kezelni őt.

Tehát, értsd meg, hogy ha szeretetünk egy meghatározott dolog iránt irányul, akkor csak anyagiasan fogunk tudni viselkedni, amivel szenvedést okozunk magunknak és másoknak! Nem fogunk mást elérni csak azt hogy megfullasztjuk az adott tárgyat vagy személyt. Ehelyett, ha figyelmünket maga a szeretet élményére irányítjuk, szabaddá tesszük a tárgyat, és mi magunk sem fogunk kötődni hozzá. Ez a szeretet gyönyöre, amikor csak tisztán mint szeretet létezik és semmilyen tárgyhoz nem kötött.

Ha elkezdesz valakit birtokolni, magad is lekötöd. Ha a kutyád pórázon vezeted, te is ahhoz vagy kötve. Ne gondolj arra, hogy csak a kutya van megkötve; te is ugyanúgy meg vagy kötve! Sem a kutya, sem te nem szaladhatsz el. Azt hiheted, hogy te tartod a pórázt, de talán a kutya ugyanezt hiszi, hogy ő tartja a pórázt. Ki tudja?

Legközelebb, ha valaki társaságában vagy - barát vagy akivel teljesen nyitott lehetsz -, ne felejtsd el gyakorolni ezt a technikát!

Csak ülj le szépen a közelébe! Ne törődj vele, mit fogsz csinálni, mit fogsz mondani! Csak ülj, annyi az egész! Ez a technika. Valójában a beszéd az nem más, mint a másik elkerülése. Mivel nem vagy képes a másik szemébe nézni, folytatod a beszédet. Ez az igazság. A másik személy figyel csak azért, hogy elkezdjen beszélni, amikor te egy kis szünetet tartasz! Ha valaki hallgat téged, akkor az azt jelenti, hogy vagy valami másra gondol, vagy arra vár, mikor kezdheti a magáét. Ott ül veled csak azért, hogy elkezdhesse, amikor te befejezed.

Ha kipróbálod ezt a technikát, az egy teljesen új térbe vezethet téged. Ha a mester vagy barátod vagy kedvesed társaságában vagy, vagy bárkivel, akihez mélyen kötődsz, bárkivel, akivel nyitott lehetsz, próbáld ki ezt a technikát! Egyszerű módon elvezethet téged a megvilágosodáshoz. Légy tisztában vele, nem azért tanítom ezt a technikát, hogy jobb kapcsolataid legyenek, vagy hogy személyiséged fejleszd! Nem! Azért osztom meg veled, hogy egyszerű módon legyen élményed a tiszta szeretetben, ami a megvilágosodáshoz vezethet.

Ez a technika hozzásegít ahhoz, hogy egy kvantum ugrást vigyél véghez a formától a forma nélküliségig, a birtokló szeretettől az ok nélküli szeretetig.

Amikor a szeretet a túláradó oknélküliség folyamában létezik, egyszerűen szabaddá teszed magad és a másikat is, mert a birtoklási vágy és a kötődés mindkét személyt kötelékben tartja. Azok kínoznak mindkettőtöket! Az igazi szeretet egyszerűen felszabadító hatású mindkét fél számára. Szabadságot nyújt számodra és a másik számára.

Amikor utazom a világban, az emberek azt kérdezik tőlem, ‘Szvámidzsi, jól aludtál az éjszaka? Ez egy új hely a számodra.’ Azt mondom nekik,

‘Csak akkor lesz egy másik ház új hely számodra és szenvedsz tőle, ha kötődsz egy bizonyos házhoz. Ha nem kötődsz egyetlen házhoz sem, akkor otthon érzed magad bárhová mész!’

AZ IGAZI SZERETET AZ OLYAN, MINT EGY KÖZÖSSÉG. KÉT LÉNY KÖZTI VISSZHANG, EGYFAJTA REZONANCIA.

Soha nem érzem, hogy egy bizonyos hely az enyém vagy nem az enyém. Mindenhol teljes mértékben otthon érzem magam. A kényelem mindig a belsőnkben van, nem kívülről származik. Amikor nem létezik belsőnkben kényelem, mindig kívül keressük azt. Ez a belső kényelem érzés az ok nélküli szeretet energiájának eredménye. Amikor nem kötődünk egy otthonhoz, az egész világban otthon vagyunk. Teljesen ellazultan érezzük magunkat az egész világban.

A valós életben mindig azt keressük, hogyan tudjuk szeretetünket valamilyen érezhető formában kifejezni. Manapság csak a kifejezett formában megnyilvánuló szeretetet fogadjuk el igazán szeretetként.

Az igazi szeretet az olyan, mint egy közösség. Két lény közti visszhang, egyfajta rezonancia. Érezhető mindenféle kifejezés nélkül. Nincs szüksége kommunikációra, mert már amúgyis létezik, mint egy közösség.

Ha igazából szeretsz valakit, testbeszéded teljes mértékben elárulja azt. Annyira nehéz lesz kifejezni szavakban. Úgy érzed majd, hogy nincs megfelelő szó, és bármit mondanál, csak lekicsinyítenéd a szeretetet, amit érzel. Ha szavakba kapaszkodsz valamely ponton, a szeretet nem történt meg valójában. Ha beszédre van szükséged ahhoz, hogy szeretetet fejezz ki, akkor valahol hazugság van abban! A szavakat azért használod, hogy kidíszítsd a hazugságot.

Az igazi szeretet szabaddá tesz, mert nem kényszerít arra, hogy örökösen bizonyítgasd. Csak létezik magában. Az igazi szeretet szabaddá tesz abban is, hogy szabadon kifejezd, amit kifejezni óhajtasz. Könnyedén kifejezheted ellentmondásod vagy haragod, és nem lesz úgy véve, mint csökkent szeretet.

Ezen felül, az igazi szeretet egyáltalán nem ismeri az uralom és hatalom játékot a kapcsolatokban. Mindenki egy gyönyörű virágként létezik bennük, amely sugározza az egyedi illatát, ennyi az egész.

Az igazi szeretetben nem létezhet félelem vagy bizonytalanság érzet sem. A közönséges szeretetben a távollét rengeteg bizonytalanságot és bizalom hiányt okoz.

Egy kis történet:

Egy fiatal katona a főtisztjéhez szólt, "Uram, a barátom még nem tért vissza a csatamezőről. Engedélyt kérek, hogy megkeressem és haza hozzam.'

A tiszt ezt mondta, 'Engedély elutasítva. A barátod valószínűleg halott. Nem akarom, hogy odamenj és kockára tedd életed.'

Mit sem hallva, a katona elindult és halálra sebesítve tért vissza barátja testét hordva.

A tiszt dühös lett és így kiabált, 'Mondtam neked hogy halott. Most mindkettőtöket elvesztettem. Mondd, érdemes volt odamenni és egy holt testet visszahozni?'

Halála küszöbén a katona azt felelte, 'Igen, Uram, érdemes volt. Amikor odaértem, még élt és

azt mondta nekem, Tudtam hogy eljössz értem.'

ÁRADÓ SZERETET

Az igazi szeretet nem keresi a hasznosságot. Puszta bizalomból cselekszik, és mindig túl van az idő és tér határain.

Mostanság, látom, annyiféle ajándékozás folyik az emberek között csak azért, hogy szeretetüket mutassák. Az ajándékozás vált a szeretet kifejezésévé. Ha az ajándékozás az ok nélküli túláradó érzésből származik, akkor rendben van, de ha valamely feltétel áll a központban, akkor az egy probléma! Akkor az ajándék az igazi szeretet szegény helyettesítője.

Amíg igaz szeretet létezik, egy kapcsolat sem lehet unalmas. Egyik ashram lakó azt kérdezte tőlem, "Minden nap látsz bennünket, minden hibánkat és zavarunkat. Mindennap ugyanaz számodra. Nem unsz bennünket?' Ez egy nagyon őszinte kérdés volt! Azt mondtam neki, 'A megvilágosodott lények számára - szeretetükből adódóan - mindenki egyedi. Nem számokként tekintenek az emberekre. Mindenkiben az egyediséget látják.'

Emiatt van annyi türelmük, hogy mindenkivel foglalkozzanak. Ha csak számok kérdése lenne, az egész dolog más volna. Amikor ezzel a szeretettel rendelkezel, a belső világod olyan, hogy nincs logikus magyarázat tetteidre. Csak érzed a kapcsolódást és sugárzod a szeretetet, ennyi az egész!

Sőt mi több, az ok nélküli áradó szeretet kifejezés módja az mindig teljes. Nem találhatók benne a félelem és mohóság szokásos gyengítő elemei. Tehát bárkit szeretsz, szeretni fogod teljesen, mindenféle fenntartás nélkül.Tekintet nélkül az illető tulajdonságaira, szeretni fogod. Ha ilyen módon szeretsz, még ha az a személy távozik is életedből, nem sopánkodsz. Ha egy személy meghal, csak azért szenvedsz, mert megbántad hogy nem szeretted őt igazán. Csak akkor szerethetsz valakit igazán, ha maga a szereteted teljes. Semmi köze a másik személyhez. Nem fontos, hogy milyen ember az, akit szeretsz. Ez az igaz szeretet gyönyöre. Szeretni maga a szeretet kedvéért, nem pedig a másik személy kedvéért.

Ha fájdalmat okoz valaki elvesztése, légy tisztában vele, hogy azért érzel fájdalmat, mert nem szeretted őt teljesen. Ha teljesen szeretted volna, akkor búcsút mondtál volna neki teljes nyugalommal, nem pedig fájdalommal. Valahol valamiben elvesztél, ebből ered a fájdalom. Legyen az apád vagy férjed vagy feleséged, teljesen mindegy. Ha ok nélküli szeretetet sugároztál míg éltek, akkor nem létezhet megbánás haláluk után. De ha szereteted tele volt észérvekkel, akkor távozásukkal, az irántuk érzett szereteted hiányossága egyfajta ragaszkodást alakít ki benned, és azt érzed fájdalomként.

Egymagad ülj le kényelmesen és csukd be a szemed!

Koncentrálj a szív területére! Zárj ki minden mást! Csak a szívre koncentrálj!

Jelenítsd meg a szívedet, mintha egy kimeríthetetlen terület lenne ahonnan áldások áramolhatnak!

Érezz mélyen minden szívverést! Engedd, hogy minden szívverés visszhangozzon benned!

Két szívverés között érezd magadban a szeretet energiáját!

Tested, elméd és lelked legmélyebb pontjain a szeretet energiája azt várja, hogy elismerd.

Kérd a szíved szeretet energiáját, hogy áramoljon szabadon és töltse meg tested, elméd és lelked legmélyebb pontjait!

Lassan kinyithatod a szemed.

Eddig beszéltünk a szeretetről. A szeretet a másokkal való kapcsolatainkról szól. A szeretet a saját magunkkal való kapcsolatról is szól. Ha nem szeretjük magunkat, akkor nem szerethetünk mást sem. Az állandó aggodalom vagy az ingerültség, amit magunkban gerjesztünk, gátol meg bennünket abban, hogy szeressük magunkat. Ha jól, ha rosszul mennek dolgaink, mindig aggódunk. Semmi sem annyira rozsdásító hatású az önbecsülésünk számára, mint az aggodalom. Mi is az aggodalom?

Egy kis történet:

Egy férfi tért be a kocsmába, aggodalommal telinek és mérgesnek látszott.

A kiszolgáló megkérdezte, 'Mi a gond? Úgy tűnik, nagyon aggasztja valami.'

A férfi azt mondta, 'Veszekedtünk a feleségemmel és azt mondta, hogy egy hónapig nem szól hozzám.'

A kiszolgáló így vigasztalta, 'Ugyan, ne csináljon belőle gondot! Egy hónap nem olyan hosszú.'

A férfi azt mondta, 'Tudom, a hónap ma ér véget!'

Mindenkinek megvan a maga aggodalom készlete! Ha azt kérdezem, miért aggódsz, azt válaszolod, ‘Nincs munkám, ez aggaszt.’ Szomszédod azt mondja, ‘Munkám a legfőbb aggodalmam.’ Valaki más majd így szól, ‘Gyerekeim okoznak aggodalmat.’ A másik pedig azt mondja, ‘Nincs gyerekem, ezért aggódom!’ Az egyik ember álma a másik aggodalma! Nem találsz benne semmilyen logikát .

Mit jelent az ‘aggodalom’? Az aggodalom akkor keletkezik, amikor a dolgok nem úgy történnek, ahogy te azt szeretnéd. Az aggodalom az ellentmondás az elvárásaid és a valóság közt. Például, úgy gondolod, fiad otthon kellene, hogy legyen melletted, míg ő azt érzi, egyedül kell lennie - távol tőled. Egy bizonyos időpontban akarod befejezni tervedet, de a dolgok lassúsága miatt képtelen feladattá válik. Ezek mind az aggodalom okai. Amit te akarsz és elvársz, nem illik össze azzal, amit mások akarnak és elvárnak.

Az aggodalom gyökere nem más, mint saját gondolataid vagy szavaid. Mindkét dolog állandóan jelen van benned. Az első az egy dialógus, a második az egy monológ - amit én ‘belső csevegésnek’ hívok. Vagy az emberekhez beszélsz, vagy folyamatosan csevegsz magadban. Bármely esetben a szavak és a gondolatok az aggodalom ‘építőkövei’.

Amikor másokhoz beszélsz, amit mondasz az szigorúan a társadalmi szabályok által vezérelt. Automatikusan elkerülöd a tiltott vagy ‘nem helytálló’ szavakat. De amit magadban mondasz, azt csak te tudod, senki más. Az igazi aggodalmad forrásai azok a gondolatok, amelyek a belső világodban keletkeznek.

Ez így néz ki: egy folytonos pletyka áramlat zajlik benned a nap huszonnégy órájában, a hét minden napjában. Ebben a folyamban néhány tövises ág meredezik. Ezeket a töviseket érzed és fejezed ki az aggodalmak formájában. Az aggodalmak csupán ezek a tövisek az állandó gondolat folyamban, ami benned zajlik.

Ezen gondolatok nagy része negatív. Ez a probléma. Ha arra kérlek, hogy írd le életed történetét egy pár oldalban, leírsz majd néhány eseményt, amelyekben kiemeled, hogyan és mikor szenvedtél. Nem fogod kiemelni az élvezetes eseményeket, amelyek szintén megtörténtek a szenvedések közepette. Az elme edzett abban, hogy csak a negatív dolgokat vésse be. Még ha valami élvezetes történt is, csak arra a percre fogsz emlékezni, amikor az véget ért, nem arra, amikor igazán örültél. Amikor az élvezet tetőpontján vagy, akkor is azért aggódsz, vajon mikor ér véget a boldogság! Már fiatal kortól kezdve elménk arra van tanítva, hogy azt gondolja, az élet az egyik aggodalomtól a másikig vezet, vagy egyik fájdalomtól a másikig, soha nem az egyik élvezettől a másikig.

Egyik osztályban a tanár úgy vélte, hogy egy kisfiú nagyon szomorú arccal üldögélt. Megkérdezte őt, ‘Mi történt veled? Miért vagy ennyire aggodalommal teli?’

A fiú így felelt, ‘A szüleim miatt. Apukám egész nap dolgozik, hogy jó ruhám legyen és kitűnő oktatásban vegyek részt. Megvesz nekem mindent, amit akarok. Anyukám a legjobb ételt főzi és vigyáz rám éjjel-nappal.’

A tanár tovább kérdezte, ‘Akkor mi a probléma? Mi a gondod?’

A kisfiú válasza ez volt, ‘Attól félek, hogy talán egyszer elszöknek.’

Az elme tisztán azonosul a fájdalommal, de soha nem az élvezettel! Ez az oka annak, hogy még az örömteli pillanatok felidézése is fájdalmat okoz. Az élvezet soha nem válik a gondolatok részévé, de a fájdalom igen. Ezért a belső emlékezetünk mindig negatív gondolatokat képez. Az élvezet mintha üres helyre kerülne! Például, vegyük, hogy az életed egésze egy idő tengelyre van építve, azon a tengelyen az élvezetes alkalmak üresen jelennek meg! Nem lesz semmiféle bejegyzés velük kapcsolatban. De a szenvedés és az aggodalom pillanatai tisztán láthatók fekete lenyomatként.

Buddha, a megvilágosodott mester használta ezt a szót, tathata - úgy látni mindent, mint amilyen. Olyannak látni azt, ami előttünk van, amilyen – ítélkezések nélkül.

De legtöbbször az aggodalmon keresztül fogjuk fel a dolgokat. A szólás szerint ‘Nem úgy tekintünk a dolgokra amilyenek, hanem úgy, amilyenek mi vagyunk.’ Ha úgy érzed, valami nincs rendben azzal, amit látsz, akkor nézzél vissza magad felé, mert amit a külvilágban látsz, az belső világod visszatükröződése. Ha tiszta szeretetet érzel magadban, akkor csak szeretetet látsz a külvilágban. Mindig veled van kapcsolatban ez, nem azzal amit látsz.

Hogyan tarthatod távol a gondolatokat a lét Igazságától? Hogyan élvezhetsz minden pillanatot állandó jelleggel?

Próbáld ki ezt a kis technikát! Amikor látsz valamit - mondjuk egy személyt vagy egy helyzetet, vagy egy könyvet, bármit -, általában régi gondolatok jönnek elő, és azonnal megszokott módon reagálsz. Tudatosítsd magadban, hogy ezek a korlátozó gondolatok és emlékek olyanok, mint a felhők ítélőképességed felett, és jelenítsd meg magad előtt, hogy darabokra töröd őket! Ezt követően nézd a helyzetet, személyt vagy tárgyat megújult módon, mint ha most látnád azt először! Hamarosan rájössz, mekkorát tévedtél, az aggodalmad és gondolataid miatt.

Még ha férjedet, feleségedet, testvéredet látod vagy bárki mást, akkor is úgy nézz rájuk, mint ha először látnád őket.

Azonnal észreveszed, hogy nem csak az aggodalom nem lesz jelen, hanem mindenkire egyformán fogsz tekinteni, legyen az idegen vagy ismerős. Ez a dolgok helyes módja. Senki nem megszokott, senki nem ugyanaz. Még a feleséged sem lehet megszokott számodra. Mindenki minden pillanatban változik egy folyamatban a Léttel. Csak elméd kívánja, hogy úgy tűnjenek, mintha állandóak lennének.

Amint elkezdesz úgy tekinteni mindenre, mint amilyen, az összes energiád egyesül benned. Nincs több aggodalom, nincs több konfliktus.

Valaki azt kérdezte J. Krishnamurtitól, a híres indiai filozófustól, hogyan kell összhangban lenni azzal ami létezik. Ő remekül azt felelte ‘Egyszerűen ne adj neki nevet, és azon kapod magad, hogy összhangban vagy vele!"

Szokás szerint vagy azonosulni akarunk azzal amit látunk, vagy megpróbáljuk elítélni. Például, ha azt mondják neked, pökhendi vagy, akkor vagy elfogadod azt vagy megpróbálsz úgy viselkedni, hogy ne bizonyulj annak! Nem érted meg soha mi is az, nem lépsz túl rajta.

Csak a támpontjaid határain belül tudod azt felfogni, csak azt, ami ismert számodra. Ennél fogva a korlátozott lehetőségek nézetének csapdájában találod magad. Túl kell lépned ezen a korlátozott nézeten ahhoz, hogy igazán megértsd. Ehhez annyit kell tenned, hogy többé nem nevezed néven, és kész. Nem létezik többé pökhendiség. A konfliktus mindig a néven nevezéssel kezdődik. Úgy tekintesz a dologra, mint amilyen - ha nem adsz neki nevet.

Buddha - Megvilágosodott mester és a Buddhizmus vallásának megalapítója.

J. Krishnamurti - Elismert indiai filozófus.

Ha úgy tekintesz mindenre, mint amilyen, akkor a mennyekben jársz. Ha csak azt akarod látni, amit te akarsz látni, akkor a pokolban vagy. Ha megérted, hogy minden jó előjelnek számít, nem fogsz többé elvárásokkal élni, és úgy tekintesz majd a dolgokra, mint amilyenek, mert bizony minden jó előjelnek számít.

Egy kis történet:

Egy tanítvány folyton azt kérdezgette a mestertől, "Mester, hol van a Paradicsom?'

Végül egy nap a mester megkérdezte, 'Igazán akarod tudni?'

A tanítvány kiegyenesedett és rávágta, 'Igen!'

A mester azt felelte, 'Rendben, első tanítványom Hemachandra a Paradicsomban van.' Így szólván, becsukta a szemét és meditációs állapotba került.

A tanítvány tudta, hogy sok idő fog eltelni míg a mester újból kinyitja a szemét. Így hát elment megkérdezni a többi tanítványt, hogy tudják-e hol él Hemachandra. De úgy tűnt, hogy senki nem tudja.

Végül egy tanítvány azt mondta, 'Én megmutathatom az odavezető utat, de még magam sem jártam ott. Egy mély völgyben van, túl a jégfedte hegyek vonulatán.'

A tanítvány alaposan lejegyzett minden iránymutatást és visszatért a mesterhez. 'Mester, szeretném meglátogatni Hemachandrát!'

A mester mélyen el volt merülve munkájában. Fel sem nézett de azt felelte, 'Előre vele.'

A tanítvány elindult útján. Sokáig gyalogolt, napsütésben, esőben, hóban. Teljesen kimerültté vált, holtfáradt volt. Száz napjába került, hogy elérje a völgyet. Amikor odaért, lenézett a völgybe és úgy vélte, hogy ez a völgy nem is annyira nagyszerű. Láttam már sokkal szebb völgyeket. Vajon miért hívta ezt a mester Paradicsomnak?

Körülnézett és tovább gyalogolt, és megtalálta Hemachandra kunyhóját. Hemachandra nagyon megörült a látogatásnak, megkínálta őt étellel, majd a mester és a többi tanítványok felől érdeklődött.

Mindezen idő alatt a tanítvány így gondolkozott magában, 'A mester ezt hívta Paradicsomnak? Hihetetlen számomra.'

Egy heti tartózkodás után útnak indult és visszatért a mesterhez. Újabb száz napra volt szüksége, hogy hazatérjen. Egyenesen a mesterhez ment és kijelentette, "Azt mondtad hogy az a hely a Paradicsom. De én a lehető legegyszerűbb helynek tapasztaltam!"

A mester azt mondta, 'Jaj istenem! Amikor a kérdéseddel jöttél hozzám, jobban részletezhetted volna a szándékodat, akkor megmondtam volna az igazat.'

A tanítvány megkérdezte, 'Mi az igazság?'

A mester azt felelte, 'Hemachandra nincs a Paradicsomban. A Paradicsom van őbenne!'

Amikor a Lét közelében élsz, mindenféle elvárás nélkül, mindent olyannak látva amilyen és áldást találva benne, akkor a mennyeket hordozod magadban!

NINCS MIÉRT AGGÓDNI

A Paradicsom nem földrajzi kategória, hanem pszicológiai, elmebeli. Ha úgy döntesz, a mennyekben lehetsz most ebben a pillanatban.

Az aggodalom az egy nem kívánt örökség, ami nagyszülőkről a szülőkre, majd a gyerekekre száll. A gyerekek olyanok, mint a szivacs. Egyszerűen magukba szívják a szülők testbeszédét és hozzáállását. A szülők szinte nincsenek is tudatában ennek a folyamatnak. Például, ha egy gyerek hallja az anyját egy bizonyos aggodalomról négyszer vagy ötször ismételten beszélni, a gyerek magába szívja azt a szokást. Úgy nő fel, hogy újra és újra felesleges kijelentéseket tesz, ami nem más, mint az aggodalom egyik jellegzetessége.

Végül magával viszi ezt az aggodalmat a házasságába, ahol mindketten - ő és újdonsült felesége

Egy férfi újszülöttjét tolta a babakocsiban.A csecsemő torka szakadtából sírt.

A férfi azt ismételgette nyugodtan, ‘Nyugi, György. Ne kiabálj! Minden rendben lesz.’

A felesége azt mondta neki, hogy maradjon csöndben.

Egy asszony mindezt látván odaszólt a feleségnek, ‘Miért ennyire durva vele? Mindent elkövet, hogy lenyugtassa a gyereket!’

A feleség sértődötten nézett az asszonyra, a férjére mutatott és azt mondta, ‘ő a György.’

Amikor a szülők állandóan aggodalmat fejeznek ki, akkor a gyerekek abban a tudatban nőnek fel, hogy az élet fenntartója az aggodalom! Értsd meg, hogy az élet nem miattunk megy tovább, hanem annak ellenére, hogy mi közbenjárunk! Az a probléma, hogy a szülők elvárják a gyerekeiktől, hogy aggódjanak. Ha nem aggódnak, akkor az lesz a minősítésük, hogy nem gondoskodóak. Lehetséges gondoskodni aggodalom nélkül. A gondoskodás az cselekedet, az aggodalom az fecsegés, amelynek nincs értelme. A fecsegés az nem más, mint átkelni a hídon mielőtt elértük volna azt.

Egy fiatal fiú a szomszédos faluba vitte anyját. Az autó már közeledett a faluhoz, amikor egy hídra emlékeztek, ami mindig is régi és használhatatlan volt.

Az anya nagyon ideges lett és azt mondta, ‘Én át nem megyek azon a hídon kocsival.’

A fia azt válaszolta, ‘majd meglátjuk, ha odaérünk.’

Az anya csak folytatta, ‘Biztos vagyok benne, hogy összeomlik alattunk, ha megpróbálunk átkelni rajta.’

A fia azt felelte, ‘Nézzük meg, milyen erős! Nem kelünk át rajta, mielőtt jól át nem vizsgáltuk.’

Az anya nem bírta tovább, ‘Ha valami bajunk történik, apád soha nem bocsát meg nekem.’ és egyre idegesebbé vált.

Nemsokára a helyszínre értek, és a régi helyén egy új híd állt!

Két dolgot kell itt megértenünk: időrendi tervezés és pszichés aggodalom. Időrendi tervezésre van szükség a feladatok vagy egy tervezet megszerkesztéséhez.

BÁRMI, AMIT TUDATOSAN SZEMLÉLÜNK, VÉGÜL ELOSZLIK.

Például, eldöntöd, "Felkelek reggel hat órakor meditálni, azután zuhanyozni hét órakor, és munkába indulni nyolckor. Végzek a munkával délután öt órára, és hazaérek este hat órára.'

Ez a fajta tervezés tökéletesen helytálló. De - még mielőtt minden egyes ponthoz eljutnál - már előre szorongasz. Érveket és ellenérveket gyártasz mindegyikhez. Ezt hívjuk pszichés aggodalomnak! Erre nincs szükség. Az időrendi tervezés az rendjén való, de a pszichés aggodalom nem szükséges. Az ugyanaz, mint ha át akarnánk kelni a hídon, mielőtt odaértél volna.

Annyi energiát elfecsérlünk az aggodalomra mindhiába. A történetben, amit az imént meséltem, a fiú válaszai nem azt jelentik, hogy nem törődik a dologgal, hanem törődése aggodalom mentes, és kész. Miért kell gondolni a hídra idő előtt?

Kitakaríthatod házad részeit és elemeit, a padlót, a szőnyegeket, de mi lesz házad belső terével? Ez a tér, az energia, ami áramlik körben a házban. Magába szív minden gondolatot, ami belőled sugárzik. Meghatározza magát a ház hangulatát. Az aggodalmaid pókhálókként függenek a légtérben. Ez az oka, hogy egyfajta jól ismert aggodalom mintát tapasztalsz, amikor átléped házad küszöbét. Ezek a minták, amelyek a házad terében maradnak, magukhoz ragadnak, amikor visszatérsz oda. Értsd meg, hogy gondolkodásmódod megtelepszik házad terében!

Az a legnagyobb gond, hogy annyira hozzászoksz az aggodalom mintáidhoz, hogy egy kis szigetté válsz, amely már nem érzi a kontinens illatát. Aggodalmaiddal elválasztod magad a Lét illatától. Nem veszed észre a Lét csodáit, amelyek állandóan történnek körülötted. Elfelejtesz értékelni és emlékezni, csak a panasz van jelen. Elfelejted a nevetést, csak az aggodalomra emlékszel. Elfelejted a boldogságot és csak a stressz jár a fejedben. Mindezen negatív érzések felidézése egy szokást alakít ki.

Hogyan lehet rendbe hozni elménk eltorzított programját?

A megoldás az éber tudatosság. Az éber tudat az olyan, mint egy jóindulatú vírus, ha egyáltalán létezik ilyen! Amint a tudatosság belép rendszeredbe, minél többet dolgozol az elmével, annál több tudatosság jut az aggodalom programba, míg végül megsemmisíti azt!

A tudatosság az nem más, mint arra koncentrálni, ami bennünk és magunk körül történik, tanúja lenni mindannak. Bármi, amit tudatosan szemlélünk, végül eloszlik. Ez a tudatosság hatalma; legyen az testi fájdalom, mentális gond, aggodalom vagy bármi más. Ha tudatosan szemléljük őket, akkor megálljt parancsolunk a bennünk lévő konfliktusoknak. Elkezdünk együttműködni a dolgok természetes folyamatával.

Amikor az aggodalmat tudatosan szemléljük, fényt irányítunk arra a pontra, ahol az aggodalom keletkezett és látjuk, milyen módon létezik. Ha eljutunk idáig, akkor az aggodalom kezd eloszlani és kezdjük tisztán látni a dolgokat.

NINCS MIÉRT AGGÓDNI

Létezik egy kis történet Buddháról és tanítványairól:

Egy nap Buddha megérkezett a szokásos reggeli beszélgetésére, amit tanítványaival folytatott. Egy csomóra kötött zsebkendő volt a kezében. Felmutatta a zsebkendőt a tanítványoknak, és megkérdezte, hogy valaki kioldaná-e a csomót?

Egy tanítvány elindult, hogy megpróbálja kioldani azt. Csak húzta és húzta, de a csomó egyre szorosabbá vált. Egy másik tanítvány is próbálkozott, ránézett a csomóra, szemlélte egy pár másodpercig és könnyen kioldotta.

Csak annyit tett, hogy ránézett és azonnal látta, hogyan kötötték meg a csomót eredetileg. Tehát egyszerűen megfordította a folyamatot, és így képes volt kioldani a csomót! Maga a csomó ajánlotta fel a megoldást.

Az életben az aggodalmak jelentik a csomót a zsebkendőn. Ha tudatosan szemléljük őket, tudni fogjuk hogyan kell őket eloszlatni. Pontosan fogjuk látni, hogyan keletkeztek, és tudni fogjuk a "kioldás" módját is. Maga az aggodalom fog megtanítani bennünket, hogyan kell tőle megszabadulni.

Ha jobban megvizsgálod, rájössz hogy a célkitűzések mindig aggodalmat keltenek bennünk. Amikor valamiféle cél irányában tevékenykedünk, akkor cselekedeteinket az eredmények iránti aggodalom határozza meg.

Krishna, az indiai megvilágosodott mester gyönyörűen részletezi az ősi hindu szent iratban, a Bhagavad Gitában, ‘Az aki nem vár nyereményt vagy nem tart veszteségtől, boldogan dolgozik, még csak motivációra sincs szüksége.’

Ha az eredményekért aggódsz, maga a szorongás fog befolyást gyakorolni azokra. Ha aggódsz, az eljárási módod szenved kárt. Csak ihlettel lenne szabad dolgozni és soha nem aggodalommal. Az ihlet kellene, hogy legyen bármely munka motivációja, nem pedig az aggodalom. Az ihlet az egy túláradó energia, amely kiterjeszti képességeidet. Teljes mértékben feltölt energiával. Ezzel szemben az aggodalom összezsugorítja képességeidet. Korlátoz abban, amire igazán képes vagy, mert elszívja energiád.

Amikor aggódsz, mindig az eredmények járnak a fejedben. Ha ihlettel dolgozol, akkor nem érdekelnek az eredmények. Csak arra gondolsz, hogy a legjobb módon teljesítsd a feladatot. Bármely feladat, amely az ihletés energiáján ment keresztül, csak jó eredményt hozhat.

Buddha - Megvilágosodott mester, a Buddhizmus vallásának megalapítója.

Krishna - indiai származású Megvilágosodott mester, aki a Bhagavad Gita Igazságait hirdette.

Hindu - A hindu vallás követője, több mint egymilliárd emberre becsülve.

Bhagavad Gita - A megvilágosodott mester, Krishna által hirdetett ősi indiai szent irat, amely az Upanishad, vagy más néven szent iratok lényegeként van számon tartva.

AMIKOR ELVÁRÁSOK NÉLKÜL ÉLSZ, MÁR ELEVE ELÉGEDETT VAGY. AZ AGGODALOMNAK NINCS HELYE.

Még ha nem is a várt eredményt hozza, amit cselekedtél, nem érzed magad rosszul amiatt, mert elégedettséggel töltött el egyszerűen az, hogy csinálhattad. Maga a tevékenység tesz téged elégedetté.

Amikor elvárások nélkül élsz, már eleve elégedett vagy. Az aggodalomnak nincs helye, az elégedetlenség nem alakulhat ki. Amikor nincs benned aggodalom, akkor úgy tekintesz a dolgokra, mint amilyenek. Nem érdekel, hogy mi lehetne vagy mi nem lehetne. Az aggodalom csak akkor létezhet, ha helyet hagysz neki. Az aggodalom élettere a múlt vagy a jövő. A jelen nem hagy számára helyet.

Egy kis történet:

Anyuka ételt készített kisfiának. Egy babkonzerv tartalmát a serpenyőbe öntötte és feltette főni. Abban a pillanatban megszólalt a telefon. Várta ezt a hívást, és fel akarta venni a kagylót, de aggasztotta, hogy kisfia magára marad egy időre.

Határozottan ráparancsolt, 'Maradj itt, amíg telefonálok. Mindjárt visszajövök. Ne csintalankodj, és főképp ne tömd a babokat az orrodba!'

Mindig azért aggódunk, ami éppen történik és azért is, ami történhet! A kisfiú talán nem is gondolt arra, hogy a babokat az orrába dugja, de az anyuka egy jó ötletet adott neki. Az aggodalom nagyon sok dolgot életre kelt, ami nem is létezett azelőtt. Amikor a kisfiú végül tényleg az orrába tömi a babokat, akkor aggodalma valóra válik! Azt a következtetést vonja majd le, hogy aggodalmai mindig jogosak.

Ha közelebbről megvizsgálod az aggodalmat, akkor megfigyelheted, hogy az abból a mély tudatlanságból születik, amely miatt figyelmen kívül hagyjuk az igazságot, hogy a Lét irányít minden eseményt. Minden aggodalom csak egy ábránd. Megértheted ezt, ha megfigyeled mi történik a halál pillanatában. Mivel élsz, ezerféle aggodalmad lehet, de képzeld el, hogy halálodon vagy! Abban a pillanatban - mit gondolsz - mennyi aggodalom lesz igazán mérvadó olyan módon, mint korábban életedben? Bizonyosan csak egy aggodalom lesz előtérben - az hogy meg fogsz halni. Egyetlen korábbi aggodalom nem fog nagy befolyást gyakorolni rád. Minden külső körülmény ugyanaz marad, mégis az aggodalmak eltűnnek! Csak szeretettel teli gondolatok lesznek benned azok iránt, akiket szeretsz.

Hogyan lehetséges ez? Csak úgy, hogy aggodalmaid soha nem voltak lényed részei már kezdettől fogva. Csupán elméd részei voltak. Nem voltak megalapozottak. Ha megalapozottak lettek volna, bizonyára valamely módon befolyásoltak volna téged halálod pillanatában is.

NINCS MIÉRT AGGÓDNI

Az aggodalom természete olyan, hogy mindig azért küzd, ami nincs jelen. Ha gazdag vagy, akkor a kapcsolatok mögött lohol, ha kapcsolataid rendben vannak, akkor tanulmányokat akar elérni, ha az is megvan, akkor azt nézi majd, hogyan kell jó megjelenést teremteni. Ha minden megadatott, akkor gyanakodni fog, hogy mi is az a Minden!

Amikor tisztán látod, hogy te része vagy a Lét nagy tervének, egyetlen aggodalom sem gyökerezhet meg benned. A Lét az élő energia. Egy hatalmas intelligencia birtokosa, amellyel életünk történetét irányítja. Mindnyájan része vagyunk. Ez a hatalmas energia, amely a Létet vezérli, számunkra is elérhető. Ha összhangba hozzunk magunkat vele, tetteink közvetlenek és folyékonyak lesznek, mint amilyenek a Lét történései. Ha nem jön létre ez az összhang, akkor aggodalmat és félelmet raktározunk el és zártak maradunk.

Annyi mindent tanulhatunk a Léttől! Vegyük például az állatokat. Hallottál már aggódó birkáról vagy aggódó tehénről? Nem! Ugyanúgy élik életüket, mint te; megszületnek, szaporodnak, ételt találnak és eljutnak a halálig - éppen úgy, mint az emberi lény.

Mondhatod: ‘Nekik nem kell azokkal a kihívásokkal szembenézniük, amelyekkel nekünk kell.’ És ha a többi tevékenységet vesszük, mint például szaporodás, halál, stb.? Aggódnak ők amiatt? Nem! Mégis mindez megtörténik velük is. Tehát tudatosítsd magadban, hogy az egész makrokozmosz irányítója az maga a Lét. Bizonyosan rád is tud vigyázni!

A legremekebb módja annak, hogy ellazítsd magad az aggodalomtól, egyszerűen átadni magad a Lét törvényeinek.

Ha komolyan átvizsgálod minden egyes aggodalmadat, meglátod, hogy azok kilencvenkilenc százaléka megalapozatlan. De ott van a gond, hogy az egó nem hajlandó ezt elfogadni. Az egó túl sokat fektetett be az aggodalomba. Nem lehet azt csak egyszerűen kizárni! Próbáld valakinek azt mondani, hogy aggodalmai egy fabatkát sem érnek! Nagyon meg fog sértődni. Talán azt hiszed, hogy boldognak kellene éreznie magát, ha azt sugallod, hogy aggodalmai nem valódiak. De nem így van ez! Meg fog sértődni. Az egó érzi magát megsértve, amikor aggodalmai nem részesülnek tisztes elismerésben.

Az egó tartja fenn az aggodalmat. Az aggodalom a tudatlanságból származik, de az egó tartja fenn azt. Az aggodalom lesz az a tengely, amely körül az egó forog. Ha az aggodalmat eltávolítjuk, az egó szenved. A munkával és a felelősséggel kapcsolatos egó egy klasszikus példa erre.

Észreveheted egyes embereken mennyire felnagyítják helyzetüket, hogy bebizonyítsák, az ő aggodalmaik a legnagyobbak a földgolyón! Ha megpróbálsz ellentmondani nekik, nagyon sértve érzik magukat.

Az is az egó problémái közé tartozik, ha azért aggódunk, vajon mások mit mondanak rólunk. Az egó mindig azon aggódik, hogy valaki lerombolhatja a magáról alkotott képet. Az egó az oka annak, hogy mindig különlegesek akarunk lenni. Jelentős mennyiségű időt töltünk a saját képünkkel kapcsolatos aggodalommal. Értsd meg, a legnagyobb áldás egy senkinek lenni és mégis boldognak érezni magad! Ez a legnagyobb különlegesség.

Azt mondják, hogy a legrendkívülibb dolog egy megvilágosodott lényben, hogy teljesen közönségesnek gondolja magát!

AGGODALMAINK EGY KÉNYELMI ZÓNÁT ALKOTNAK, AHOL ELREJTŐZÜNK. ÍGY TEHÁT HOZZÁJÁRULNAK LUSTASÁGUNK FENNTARTÁSÁHOZ.

Tehát értsd meg, hogy a megvilágosodás maga az az út, mely a saját magadban való ellazuláshoz vezet. Csak akkor vagy valaki különleges minden pillanatban, ha ejted az aggodalmat és az egót.

Ha igazán el akarod feledni aggodalmaidat, akkor most azonnal megteszed azzal, hogy nem próbálsz igazolni egyetlen aggodalmat sem.

De az a helyzet, hogy aggodalmaink egy kényelmi zónát alkotnak, ahol elrejtőzünk. A rejtőzködés és az aggodalmak puszta emlegetése hozzájárul lustaságunk fenntartásához.

Valaki azt kérdezi Mahavirától, egy indiai származású Jáin megvilágosodott mestertől, 'Hogy hívják azt, aki aggodalommal teli?'

Gyönyörűen így hangzik a válasz, 'Egy aggódó ember.'

Azt kérdezik tőle, 'Mi az aggodalom oka?' Így válaszol, 'A lustaság.'

Aztán azt kérdezik tőle, 'Ki vet véget az aggodalmaknak?'

A válasz, 'Az ember saját maga.'

Azt kérdezik, 'Hogyan lehet az aggodalmat megszüntetni?'

A válasz, 'A lustaság elhagyásával.'

Ha véget vetsz a lustaságnak, a helytálló cselekedet útjára lépsz. A helytálló cselekedet révén eloszlatod az aggodalmat. Azt hogy mennyire vagy elkényelmesedve az aggodalmakban, meg lehet állapítani arról, hogy milyen módon reagálsz mások aggodalmaira. Ha odafigyelsz, meglátod, bármikor, amikor valaki a gondjairól beszél, először így válaszolsz, 'Mit lehet tenni... ez a dolgok rendje...' Soha nem nyújtasz közvetlen megoldást. Ha így cselekszel, légy biztos, nemcsak őket, de magadat is arra biztatod, hogy maradj kényelmesen az aggodalom zónájában.

Az igazat megvallva, imádunk aggódni és beszélni róla. Úgy érezzük, hogy rengeteg problémát vagyunk képesek a vállunkon hordani. Fontosnak érezzük magunkat ezáltal, mintha a világ nem bírna el velük segítségünk nélkül.

Ha egy problémával találkozol és megoldást akarsz, nem gyötrődsz vele még egy másodpercig sem. Egyszerűen a megoldás kulcsáért nyúlsz, és kész! Hasonló módon minden problémára létezik egy azonnali megoldás. Csak akarnod kell; ez a kiút belőle. Az esetek többségében inkább az aggodalmad kényelmi zónájában maradsz. Az nyugalomban tart téged. Vegyük például, hogy gyermekedet látogatod az iskolában. Észreveszed, hogy néhány gyerek szobája rendetlen és egymás ruháit hordják. Eltárolod elmédben az egész

Mahavira - A 24-ik és egyben utolsó tirthankara, vagyis megvilágosodott lény, aki megalapozta a Jáin vallás alapelveit, amely Indiában született, de manapság milliók által gyakorolt világszerte. színteret és feltételezed, hogy ez a dolgok rendje a hálószobában. Felszólítod gyermeked, hogy tartsa rendben dolgait és ne hordja más ruháit. Annak ellenére, hogy azt állítja, a dolgait rendben tartja és nem hordja mások ruháit, nem változtatod meg egykönnyen a benned kialakult képet. Az elmédben korábban eltárolt információhoz ragaszkodsz.

Valószínűleg sok más szép részlet volt abban a szobában, például a diákok öröme, maga az iskola környezete, stb., de állandóan csak a lányod jár a fejedben, és ez az egyetlen információ létezik, ami aggaszt téged. Nem csak az, még el is mondod mindenkinek, akivel találkozol, milyen rendetlenséget láttál a szobájában, és milyen módon cserélgetik ruhájukat! Az információ, amit tárolsz nem fedi a valóságot, de azt választod a kényelmi zónádnak és meg is erősíted.

A gazdagsággal kapcsolatos aggodalom is ilyen. Ha a pénzkeresés aggodalmat kelt benned, akkor az azt jelenti hogy valahol a lustaság visszahúz az aggódás kényelmi zónájába. Ha kizárod a lustaságot és cselekszel, akkor pénzhez jutsz. Manapság temérdek lehetőség van pénzkeresésre.

Amikor az aggodalmon keresztül egyre több gondolatot alkotsz magadban, a köldök területére gyakorolt nyomás megnövekszik. A gondolatok és aggodalmak keletkezésének ez a területe. Amint egyre több gondolatod támad, érzed a nehézkességet a gyomodban. A köldök területén található energia központot manipuraka csakrának hívjuk. Ez az energia központ összezsugorodik az aggodalom súlya alatt.

AZ AGGODALOM AZ A SZOKÁS, AMI TÁVOL TART BENNÜNKET, HOGY TELJES POTENCIÁLUNKNAK MEGFELELŐEN ÉLJÜNK.

Ez az energia központ közvetlenül válaszol az aggodalomra és hatással van a gyomorra. Emiatt, ha valamiért aggódsz, akkor a gyomrod elkezd érzékennyé válni. Vagy, ha valami rossz hírt hallasz, ezt mondod, 'Nem tudom megemészteni...' Bármely zavaró hír felkavarja gyomrodat. A gyomor nagyon érzékeny a gondolatokra.

Egyszer volt egy orvos, híres az ízületi gyulladás rendkívüli és hatékony kezelési módjáról. Rendelője mindig zsúfolt volt.

Egy nap egy meghajlott hátú asszony sétált be hozzá egy botra támaszkodva. .Amikor sorra került, belépett az orvosi szobába, és csodás módon öt perc múlva kisétált teljesen kiegyenesedve, fejét magasan tartva.

Egy hölgy a várószobában odaszaladt hozzá és azt mondta, 'Ez egy csoda! Ön kétrét hajolva ment be és most egyenesen jár! Mit csinált a doktor ?'

Az öregasszony így felelt, 'Egy hosszabb botot adott nekem.'

Néha annyira hozzászokunk egyfajta módon élni hogy nem látunk egy jobb módot. Az aggodalom az a szokás, ami távol tart bennünket, hogy teljes potenciálunknak megfelelően éljünk és betegséget okoz a szervezetben. A betegség az elmében kezdődik.

Az aggodalomnak léteznek végletes formái, amelyek megszokottá válnak és lelassítják az egyént.

Manipuraka csakra - Kifinomult energia központ a köldök területén, amely az aggodalom érzelmével áll kapcsolatban.

Ez a fajta aggodalom forma diagnózisa az ún. GAD (General Anxiety Disorder), Általános Szorongási Rendellenesség. Sokkal nagyobb mértékű, mint amit a normál, mindennapi aggódás okozhat. Az amerikai Mentális Egészség Intézményének kutatásai alapján ez a betegség mintegy 6.8 millió felnőtt amerikait érint, és a nők számának aránya kétszerese a ferfiakénak.

Ha aggódunk, általában a pszichiáterhez fordulunk. Az aggodalom oka az elmében van, nem a külvilágban. Akkor hogyan segíthet csak az orvostudomány?

Az aggodalom kezelésére az érintettek nagy többsége a pszichiátriát választja. Az orvosság az rendben van, de pszichoszomatikus esetekben - mint például az aggodalom - a meditációra is szükség van.

A meditáció ellágyít téged. Amikor ellágyulsz, akkor a szeretet és a hála kezd benned áramlani. Ezután lassan az aggodalomnak nem lesz helye. Az aggodalom is egyfajta erőszak. Az erőszaknak egy finom változata. Egy álarcba öltöztetett háborgás a szervezetben.

A meditáció nagy mértékben növeli az éberséget. Amikor az éber tudat növekszik, külsőleg úgy tűnhet, hogy teljesen elvesztél a külvilágban, de belül érintetlen maradsz, történjen bármi. Ez az igazi aggodalom mentes élet.

Az aggodalom és a stressz nagyon közel állnak egymáshoz. Olyanok, mint a szülő és a gyermek, az egyik nem létezhet a másik nélkül. Ami igaz az egyikre, az igaz a másikra is. Ennek ellenére - mivel a stressz a mai életben az egészség legfőbb ellenségeként van számon tartva - érdemes mélyebben megvizsgálni ezt a témát.

Négyszáz évvel ezelőtt a francia filozófus, Rene Descartes[^] kijelentette, 'Gondolkodom, tehát vagyok.' Ez a kijelentés vált a modern gondolkodásmód alapjává. Emberek milliárdjai követték Descartes-ot[^] generációkon át abban a hitben, hogy amíg a másiknál nagyobbat nem gondolnak, addig nem lehetnek sikeresek ebben az életben.

Descartes-nak[^] igaza is volt, meg nem is. Igaza volt abban, hogy az emberi szervezet nem tud létezni az elme nélkül, a gondolkodás nélkül. Ennek eredményeképpen az emberi lény az elme szolgájává vált. Az ember egy kötelékben él.

Századokkal Descartes előtt, egy védikus[^] bölcs azt jelentette ki, hogy az ember addig nem kezd el létezni, amíg véget nem vet a gondolkodásnak. Ádi Shankara[^] nyolc éves korában szembenézett jövőbeli mesterével a szent Tungabhadra folyó vízén átkelve. A mester megkérdezte tőle, 'Ki vagy te?'

Válaszként Shankara[^] így szólt, 'Én nem vagyok az elme, nem vagyok az értelem, nem vagyok az egó és nem vagyok az érzékek. Én mindezeken túl létezem. Én a tiszta tudat vagyok.'

Puszta biológiai gépezetként létezünk mindaddig, amíg azt hisszük, hogy a test és az elme együttese vagyunk. A kezdeti állati létünknél csak egy árnyalattal vagyunk jobbak amíg hagyjuk, hogy érzékeink vezéreljenek. Az ember igazi potenciálja nem arra hivatott, hogy azon gondolkodjon és azt bizonygassa, az állatnál magasabb szintű. Az emberi élet célja, hogy meghaladja az elmét és egy magasabb szintű tudatosságra tegyen szert. Ezen a szinten igazán az eredendő isteni mivoltunkban létezünk.

Rene Descartes - Francia filozófus, gondolkodó, híres a 'Gondolkodom, tehát vagyok' eszméjéről.

Védikus - Az ősi szent iratokra, a Védákra utalva.

Ádi Shankara – Indiai megvilágosodott mester. Az Advaita Vedanta vagyis a dualitás mentesség doktrínájának legnagyobb képviselője. Mozgalmával elérte, hogy a korszakában hanyatló védikus hagyomány és hinduizmus visszanyerje dicsőségét.

TE NEM VAGY FESZÜLT ÁLLAPOTBAN. TE MAGAD VAGY A FESZÜLTSÉG.

Amíg el nem érjük az igaz mivoltunkkal való egyesülés állapotát, addig csak zavarban vagyunk. Ez a zavar - igaz természetünk és aközött, amiért küzdünk vagy aminek tettetjük magunkat - feszültséget vagy más néven stresszt hoz létre.

A Védikus pszichológia szerint nem vagyunk zaklatottak. Valójában mi vagyunk a zaklatottság forrása. Értsd meg jól, te nem vagy feszült állapotban, hanem te magad vagy a feszültség! Nem vagy stresszben, hanem te vagy a stressz forrása. Nagy különbség van a kettő között. Vizsgáljuk meg közelebbről. Akkor majd megérted, hogy nem feszült vagy, hanem te magad vagy a feszültség. Nagy a különbség a 'feszült vagy' és a 'feszültség vagy' között.

Egy híres és gyakorlott tudós csoport több éves kutatás után ezt a következtetést vonta le. Így nyilatkoznak: Nem tehetjük az embert felelőssé tetteiért mindaddig, míg meg nem tanítjuk, hogyan kell érzelmeivel bánnia, és hogyan kell kezelnie mindazt, ami belső világában történik.

Amit a Védikus iratok közöltek ötezer évvel ezelőtt, az egyezik a modern tudomány kijelentésével. Ezek az iratok választ és megoldást is nyújtanak erre az évezredes problémára. Áthidalják a modern és a védikus pszichológia közti különbséget.

A modern pszichológia állandóan fenntartja bennünk a reményt, hogy visszatérhetünk normális állapotba, fenntartván énünket. Például, ha melegnek érezzük a szobát, beszerelhetjük a klíma berendezést, hogy kellemesen hűvösben legyünk. De elfelejtkezünk egy fontos részletről. Abban a percben, ahogy a klímaberendezés elkezd működni, azt fenn is kell tartani. Ez hozzájárul ahhoz, hogy még több feszültség és probléma keletkezzen. Most szükségünk van elektromos áramra, számláink lesznek, amit ki kell fizetni, és ahhoz pedig pénzre van szükség. Amikor munkába mész, többé nem élvezed ezt a szobát. A szoba és a klímaberendezés megvan, de te valahol máshol dolgozol, hogy számláid kifizesd!

Elfelejtünk egy fontos részletet. Te amilyen vagy most, az nem más, mint egy fájdalom, betegség. A modern pszichológia szerint az elme az egy gépezet. A Védikus pszichológia szerint az elme, az egy folyamat. Az elme nem egy gépezet, hanem egy folyamat. Állandóan folyamatban van. A szanszkrit szó 'manasz', ami az elmére utal, szó szerint állandó történést jelent, azt, ami nem passzív és halott, hanem dinamikus és élő.

A modern pszichológia kitart az elme, mint biomechanikus gépezet egyetlen nézete mellett. A tudatalattinkban elhisszük, hogy az elme az anyag, egy tárgy, egy gépezet. Ez az oka annak, hogy állandóan összekapcsoljuk elménkben a múltbeli történéseket, egy láncolatot alkotunk és azt hisszük, hogy az elménk az egy szilárd tárgy.

Védikus - Az ősi szent iratokra, a Védákra utalva.

Hadd mondjak egy példát. A rosszkedv, amit tíz évvel ezelőtt tapasztaltál, a rosszkedv, amit kilenc éve tapasztaltál, a rosszkedv, amit nyolc évvel ezelőtt tapasztaltál, a rosszkedv, amit hét évvel ezelőtt tapasztaltál és a rosszkedv, amit tegnap tapasztaltál, mind teljesen független és nem összeköthető események. Mindezek az események különböző célokkal, különböző okok miatt, különböző időpontokban és helyzetekben történtek. Összekötöd őket és azt mondod, 'Egy depresszió az életem.'

A rosszkedv, amit évekkel ezelőtt, hónapokkal ezelőtt vagy napokkal ezelőtt tapasztaltál, mind független és különálló események. Tizenöt éve talán azért voltál rosszkedvű, mert elveszetted játékaidat. Kilenc éve talán azért voltál rosszkedvű, mert barátnődet vesztetted el. Egy pár éve talán azért voltál letörve, mert fiad nem hallgatott rád. Az érvek különbözőek voltak, a helyzetek különbözőek voltak és a kiváltó ok teljesen különböző volt. Ennek ellenére, ha összekötöd ezeket a rosszkedveket és így döntesz, 'Életem depresszióval teli', létrehoztad a poklot saját magad számára!

Abban a percben, amikor elhiszed, hogy életed egy depresszió, életed valójában olyanná válik. Légy szíves, értsd meg, csak azt fogod a jövőben újra létrehozni, amit a múltadnak hiszel! Mindnyájan tudjuk a múltból, hogy nem vagyunk képesek repülni. Hogyan tudnánk elhinni, hogy holnaptól fogva képesek leszünk rá? Nem, képtelenek vagyunk elhinni azt. Bármit, amit a múltunknak hiszünk, csak azt fogjuk lehetségesnek tartani a jövőben. Tehát, ha egyszer elhisszük, hogy múltunk teli volt depresszióval, akkor tudatalattinkban lérehoztuk azt a hitet, hogy jövőnk is ugyanolyan lesz.

Azzal a hiedelemmel, hogy az elme az csak egy tárgy, egy biológiai gépezet, létrehoztuk a poklot magunk számára. Szerencsénkre, az elme az nem egy tárgy. Van remény. Az igazság az, hogy az elme az nem egy tárgy, ahogy tanultuk; az egy folyamat. Az elme az nem főnév, hanem ige. Ha azt hisszük, hogy az elme az egy tárgy, akkor - az igazat megvallva - nem létező problémákat gyártunk.

Egy kis történet:

Egy férfi a pszichiátriai rendelőben így szól az orvoshoz, 'Doktor úr, az életem teli van problémákkal' Az orvos azt feleli, 'Mindenki élete egy probléma. Ne aggódjon! Hetente három alkalommal jöjjön el hozzám és száz dollár lesz az ár.'

A férfi így szól, 'Doktor úr, heti három alkalom és száz dollár minden alkalomért meg fogja oldani az ön problémáját. De mi lesz az én problémámmal!'

Értsd meg, ha elkezdünk abban a hitben élni, hogy az elme az csak egy gépezet, védtelenné válunk. Egyetlen pszichiáter, egyetlen pszichológus sem segíthet rajtunk. Semmilyen más módszer nem segíthet, mert az alapvető hit téves. Ha téves hitet hordozunk magunkban, bármi, amit építünk rá, csak téves lehet. Nem lehet igazság. Meg kell értenünk az alapvető igazságot, azt, hogy az elme az egy folyamat; nem vagyunk feszült állapotban, mi magunk vagyunk a feszültség.

Az érzékeinken keresztül felfogott információnak csak tíz százaléka raktározódik el a tudatban. Minden más közvetlenül a tudatalattiba kerül. Ezért sokszor nem emlékszünk arra a helyre, ahol naponta haladunk el. Ha az érzékek által nyújtott információ nem érdekes számunkra valamilyen oknál fogva, akkor az nem raktározódik el.

Nézzük meg, mi történik azokkal az érzékelésekkel, amelyek tényleg elraktározódnak a tudatban. Az elme részei szétválogatják és azonosítják ezeket a benyomásokat. A tudatod bejegyzi, hogy az előtted lévő személy az ismert számodra vagy teljesen idegen. Hogy milyen módon szeretnél vele kapcsolatot teremteni, az nem a tudati szinten kerül eldöntésre. Abban az esetben, ha ismered őt, hozzáállásod alapja, vagy bármely cselekedeted alapja az elmédbe bevésett emlékezetek lesznek. Ha a személy ismeretlen számodra, abban az esetben is maga a személy megjelenése a tudatalatti választát váltja ki. Mindkét esetben a jegyzék a tudatalattiba kerül, hogy az eldöntse, mit is kell tenned.

A legtöbb ember számára az elme alig tíz százaléka tudatos. Az érzékek által felfogott információnak kevesebb, mint tíz százaléka kerül tudatos bejegyzésre. Lehetséges, hogy döntéseidnek kevesebb, mint egy százaléka a racionális döntés!

Két út lehetséges ahhoz, hogy visszanyerjük az irányítást. Az első az, hogy csökkentjük a bennünket lekötő függőségeket. A meditációs programjainkban azon dolgozunk, hogy eltávolítsuk és feloldjuk ezeket a Szamszkárákat, amelyek lekötnek bennünket. A másik út az, hogy a jelenben vagyunk, teljesen éber tudattal és irányítással.

Gondolataid mindig a múltban vagy a jövőben járnak. Csak arra tudsz gondolni, mi történt a múltban vagy mi fog történni a jövőben. A múlttal kapcsolatos gondolataid általában megbánások a meg nem tett dolgokkal kapcsolatban, vagy bűntudat az elkövetett tettekkel kapcsolatban. A jövővel kapcsolatos gondolatok mindig arra irányulnak, amit szeretnél megtenni.

Légy szíves, vedd tudomásul, hogy sem a múlt, sem a jövő nem valódi! A múlt véget ért, nem létezik. Leggyakraban nem is tanulunk a múltból. Csak arra törekszünk, hogy használjuk a múltat a jövő irányítására. Ez olyan, mint autót vezetni és csak a visszapillantó tükörbe nézni! Biztos lehetsz benne, hová jutsz!

A jövő még ennél is valótlanabb. Még nem jött el az ideje. Nagyon kevés hatalmad van a jövőd felett ebben az állapotodban, mivel minden tetted a tudatalatti által irányított. A múltadnak az elmédbe befészkelődött emlékezetei irányítanak. Gondolataid nem mások, mint elméd ingázása a múlt és jövő közt. Az elméd soha nem akar pihenni. Ha pihenne, tudnád, hogy nélküle is megvagy!

Bárcsak megengednéd, hogy pihenjen vagy ösztönöznéd, hogy pihenjen, akkor tudnád, létezik a korlátlan boldogság állapota!

Szamszkára - Mélyen bevésett emlék (más néven: engram)

Az az állapot a jelen pillanata. Az egész jövőd ebben a jelen pillanatban kell, hogy megtörténjen. Amit ebben a jelen pillanatban elhatározol, az alkotja majd a jövődet. Ha egyszer gondot fordítasz a jelenre és tudatosan éled a jelen pillanatot, nem lesz többé ok arra, hogy megbánd a múltat vagy bűntudatot érezz.

A középen látható oszlop jelenti az 'időt'. Bármely időpontban, minél magasabb a TPSZ-ed (gondolatok száma másodpercenként), annál távolabb vagy a jelen pillanat tudatától. Akkor egyszerűen csak aggódsz a jövő miatt, és így megengeded, hogy az a múltba csússzon és még csak fogalmad se legyen a jelenről.

Amikor a TPSZ-ed lecsökken, egyre inkább a jelenbe lépsz, és ha ez megtörténik, akkor tisztábban látod a múltat és a jövőt. Azt kérdezheted, miért olyan érdekes tisztán látni a múltat? Könnyű megérteni, hogy a jövő nem világos, de a múlt miért nem?

Már megéltem azt, tehát miért lenne kusza? Rá kell jönnöd, hogy amire emlékszel az a múltadon alkotott ítélkezés, nem pedig az, ahogyan valójában megtörténtek a dolgok. Hányszor emlegetjük az aranyéveket? Mennyi mindent írtak az 'aranyévekről'? Nincs semmi arany a múltban. Csak a jó dolgok emlékét választjuk, így tehát az aranynak tűnik.

Amikor az ösztönös megérzés állapotában vagy, légy biztos benne, hogy azokban a pillanatokban a TPSZ-ed lecsökkent, és közelebb állsz a jelenhez. Amikor a TPSZ-ed a nullán van, akkor tisztán láthatod az egész múltadat és jövődet.

A pont, ahol a múlt és a jövő találkozik az a jelen. Ez az, amikor a gondolataid frekvenciája nulla, és te az elmementesség állapotában találod magad. Nem csak egyszerűen befolyásoltad és törölted elmédet, ami amúgyis lehetetlen, hanem meghaladtad elmédet, ami igenis lehetséges.

A meditáció pihenésre készteti az elmét. A meditáció kikapcsolja az elmét, így az nem tud tovább játszadozni. Elérhetjük ezt az állapotot a mester jelenlétében is. A mester mindig az elmementes állapotban van, ami azonos a nulla TPSZ állapottal. Amikor az ő tudati állapotában találod magad, testileg a helyszínen tartózkodva vagy más módon, a te TPSZ-ed is lecsökken.

ELÉRHETED A NULLA TPSZ-T EGYSZERŰEN A MESTER JELENLÉTÉBEN.

A mester jelenléte az egy meditáció. A mester tudati állapota az egy meditáció.

Eddig betekintést nyertünk a szent iratok üzenetébe, és abba, hogy én mit gondolok a stressz eredetéről. Nézzük meg, mit mond a tudomány!

Mindnyájan rendelkezünk agyunknak azzal a részével, ami a lélegzésért, emésztésért és hasonló önkéntelen, automatikusan végbemenő funkciókért felelős. A természet egy hibamentes rendszert tervezett agyunknak abba a részébe, amit hipotalamusznak hívunk. Amit a biológusok hüllő agynak neveznek, az is ehhez a részhez tartozik.

Az emberi viselkedést vizsgáló tudósok gyakran említik a ‘küzdj vagy menekülj’ reakciót. Amikor a test-elme túlélési veszélyt érzékel, a tudatalatti riasztja a hipotalamuszt. A tudatalatti milliószor gyorsabban működik, mint a tudat. Tehát mielőtt még a tudatunkig eljutna a veszély, már ösztönösen riasztva vagyunk. A hipotalamusz aktiválja a legfőbb, vagyis az agyalapi mirigyet, ami az adrenalint kiválasztó mirigyek aktiválásáért felelős. Az adrenalin hormon a végtagokba: kezünkbe, lábunkba jut, hogy készen álljunk ‘küzdeni vagy menekülni' - az energia felkészít bennünket arra, hogy leküzdjük, ami fenyeget, vagy elszaladjunk előle.

A tudatalatti hüllő agy dönti el, hogy kémiai anyagok kiválasztásával védelmet nyújtson-e számunkra. Ez a folyamat jól működött, amíg az ember barlangban élt és oroszlánokkal vagy tigrisekkel nézett szembe. Készen kellett állnia - szinte meg sem gondolván -, hogy küzdjön vagy meneküljön.

Az adrenalinnak a mai emberi lényre gyakorolt hatását atlétákon végzett tanulmányokkal igazolták. Rövidtávfutókat rajthoz állítottak, és a rajtjelző pisztoly felemelése előtti pillanatban a bíró leintette a rajtot. A rövidtávfutóknak vissza kellett térniük és újból rajthoz állni. Ezt hatszor megismételték, mire a futók szinte összeestek a rajtpontnál egy méter lefutása nélkül. A testükben keletkezett adrenalinszint veszélyesen magasra emelkedett. Az életmentő adrenalin gyilkossá válhat, ha cél nélkül termelődik.

Manapság nagyon kicsi az esélye, hogy tigrissel vagy oroszlánnal találkozzunk. Ennek ellenére a tudatalattink ugyanolyan módon küldi számunkra a veszély jeleit. Ekkor keletkeznek az úgynevezett 'ijedelmek' bennünk. A pszichológusok szerint naponta legalább hatszor tapasztalunk ilyenfajta ijedelmet, amelyek nagy mennyiségű adreanalint termelnek szervezetünkben. Megállapították, hogy a depresszió ennek az adrenalin termelésnek a közvetlen eredménye. A depresszió pedig a legtöbb krónikus és végzetes betegség okaként van számon tartva.

Az orvosi kutatások azt is kimutatták, hogy a gazdag országok fiataljainak erei - beleértve a tizenévesekét is - olyan mértékben voltak beszűkülve, mintha hatvan évesek lettek volna!

LÉGY KITŰNŐ STRESSZ NÉLKÜL!

Az orvosok kijelentették, hogy a testi állapot csak egy része a problémának. Az érzelmi állapot sokkal nagyobb szerepet játszik. Most már egészen nyilvánvaló, hogy egy érzelmi előidéző ok azonnal kialakítja a szívinfarktus vagy az agyvérzés körülményeit annak ellenére, hogy a kedvezőtlen testi állapot már huzamosabb ideje fennállt.

A stressz az gyilkos, de az ok az elmében található.

Egy informatikai cég vezérigazgatója kérvényt kapott egy tervre, amit elküldött ajánlattételre. A csoport, amely hasonló terveken dolgozott, áttanulmányozta a tervet és azt jelentette, hogy hat hónap alatt tudják teljesíteni egymillió dollár ellenében.

A csoportvezető felülvizsgálta és azt mondta, hogy képesek négy hónap alatt befejezni és negyedmillió dollárral kevesebbért. Az ajánlat a főigazgatóhoz ért, aki mindenkit összehívott és egy baráti beszélgetés útján arra ösztönözte őket, hogy három hónap alatt kellene teljesíteniük a tervet félmillió dollárért.

Ezután az ajánlatot a vezérigazgatóhoz küldte, saját ajánlataként feltüntetve.

A vezérigazgató felhívta az ügyfelet és megegyeztek két hónapos időtartamban és félmillió dolláros költségben.

Azok, akik nagyvállalatnál dolgoznak könnyen megértik, miről van szó. Akik a döntéseket hozzák és felelősséget vállalnak, nincsenek tisztában az alapvető körülményekkel. Amint a döntéshozatal megtörtént, a büszkeség, az egó kerül a játszma mezejére. Mindent fel lehet áldozni, csak azt nem! Egy egyszerű cégtörténet kimutatja, hogy mennyi cég ment tönkre vezetőik egója miatt.

Néhány üzleti életben mozgó tanítványom említette számomra az úgynevezett ötödik szintű líder kategóriát. Azokat a cégvezetőket lehet érteni rajta, akik a cégnek és alkalmazottainak szükségleteit tekintik elsődlegesnek, és nem a saját büszkeségén alapuló szükségleteket. Kutatások bizonyították, hogy a kereskedelemben folyamatosan sikeres cégek vezetőit a világ szinte alig ismerte! Ezek a vezetők szerények és magukba tekintők.

A munkahelyi stressz kiindulópontja maga az oktatási rendszer. Már nagyon fiatal kortól kezdve elkezdjük rangsorolni a gyerekeket. Amikor egy csoportban három kiemelkedő rangot kap, a többi hasznavehetetlennek tartja magát. Már kisgyerekkorban a versengésre oktatnak bennünket. Ez az összehasonlítgatás folytatódik a munkahelyen, ami így egy csatamezővé válik.

Az úgynevezett személyzeti programok állítják, hogy az embereket kategóriákba kell sorolni. Még azt is mondták nekem, hogy a cégeknél szinte bizonyítani kell, hogy a dolgozók tíz vagy tizenöt százaléka nem jól teljesít. Az embereket lekicsinyítik egy statisztikai adatra! A túlélés végett az emberekre ráerőltetik, hogy a másikat áldozattá tegye.

Valószínűleg ezért hívják ezeket a hivatalokat 'beton dzsungeleknek'!

Amíg az emberek a félelem és kapzsiság által vezéreltek, nem lehetnek ihletettek. Lehet őket ellenőrizni és irányítani, hogy rutin feladatokat hajtsanak végre, de nem lehet őket arra ösztönözni, hogy a lehetetlent is megpróbálják. Ez a dilemma, amivel a mai cégek szembenéznek. Szükségük van arra, hogy az emberek teljesítőképesek legyenek, de a motivációs technika készletük nem elegendő. Az csak esetleg egy ösztönző jutalékot tartalmazhat, nem többet.

Egy jólismert pszichológus kidolgozta azt a modellt, amely leírja, hogyan haladnak vágyaikban az emberek egyre magasabb szintre. Ennek a modellnek a mai neve: a szükségletek ranglétrája Maslow szerint. A piramis alján az alapvető túlélési - mint étel, hajlék -, majd egyéb anyagi szükségletek állnak. Ezután az ember abban a társadalomban, ahol él, ott kíván elhelyezkedni, kapcsolatokat építve. Ezután a szeretet és a figyelem szükséglete következik, amit a tisztelet és hírnév iránti igény követ. Mindezek után még mindig elégedetlen. Úgy érzi, hogy valami még mindig hiányzik az életéből.

Ez a valami a belső világban található. Maslow ezt ön-aktualizációnak hívta. Ez az a zóna, ahol szabaddá válunk és nincs többé stressz. Ez az önmegvalósítás zónája. A zóna ahol tudod, hogy azonos vagy az univerzális energiával. Dolgozol vagy nem, otthon vagy a hivatalban, vagy egy gyárban, mindig ezt az állapotot keresed, ahol összpontosítva érzed magad.

Ezt tanítjuk az alapszintû Life Bliss (boldog élet) program tanfolyamain. Maslow piramisának öt szintje megfelel a hét energiaszintnek, amit magunkban hordozunk. Ezt a hét energiaközpontot csakráknak nevezzük a védikus rendszerben. Minden egyes csakra megfelel egy érzelmi állapotnak, úgy mint egyfajta vágynak. Ahogy teljesítjük minden egyes csakra szükségletét, úgy haladunk felfelé egyre magasabb energia szintre, amíg el nem érjük a teljes elégedettség állapotát. Ez egy olyan folyamat, amelyen már emberek ezrei mentek keresztül kiemelkedő eredménnyel. Ezt a programot számos cégnél is tanítottuk világszerte. Én egy 'Garantált Megoldásnak' hívom.

Ez egy egyszerű, mégis erőteljes stresszmentesítő technika. A Life Bliss Programjainkban ezt a technikát tanítjuk a manipuraka csakra, vagyis a köldök energia központjának megtisztítására, mivel az a stressz trónusa. Ezt a technikát mindig evés előtt, éhgyomorra kell gyakorolni és néhány órával alvás előtt.

Álló helyzetben kiabálj, üvöltözz, mérgelődj, káromkodj olyan nyelven, amit nem ismersz! Ha valaki hallgatja, számára sem szabad, hogy értelme legyen. Légy agresszív es engedd ki minden érzelmedet, amelyek amúgyis ömleni fognak, ha egyszer nekikezdesz!

Maslow - Amerikai pszichológus, aki híres az öt szintű szükségletek ranglétrája nézetéről.

Csakrák - A test energia központjai. Szó szerinti jelentésük a 'kerék', mivel a misztikusok olyan módon érzékelték őket, mintha energia örvényben lettek volna. Hét fő energia központ található a gerincoszlop mentén: muladhara, szwadistana, manipuraka, anahata, visuddhi, ajna és szahaszrara.

Manipuraka csakra - Egy kifinomult energia központ a köldök tájékán, amely az aggodalom érzelmével kapcsolatos.

Sírj, ha úgy kívánod! A földön is hempereghetsz, ha érzelmeid arra vezetnek.

Ez a technika egy erőteljes meditáció. Akadálymentesíti a tudatalattid és hagyja, hogy a benned tárolt negatív élmények feloldódjanak. A megszokott pszichoanalitikus kezelések során, amikor a pácines beszél az orvosához, vagy katarzis során szétdobál dolgokat, még mindig csak a tudat szintjén lezajló folyamatok. Eltárolt emlékeidnek csak tíz százaléka távozhat ilyen módon. Eljárások - mint például a hipnózis - a tudatalattin keresztül mennek végbe, így tehát nincsenek ellenőrzésed alatt. Ez a technika egy tudaton feletti folyamat, amikor megőrzöd éberséged, miközben megtisztítod magad.

Gyakorold ezt a technikát húsz percig! Ezután ülj le csendben és hagyd, hogy az energia elárasszon tíz percen át! Ezalatt a csend alatt légy egyszerű tanúja a gondolataidnak! Ne nyomd el őket, de ne is űzd el őket!

A félelem az aggodalom mélyebb dimenziója. Az aggodalom gyomorfekélyt okozhat, de a félelem tönkre is teheti az életet. Ennek ellenére úgy tűnik, az aggodalom elkerülhető, de a félelem átszövi életünket. Lehetséges szembenézni a félelemmel félelem nélkül. Nem azt nevezhetjük bátornak, akiben nincs félelem, hanem azt, aki megtanult szembenézni a félelemmel, félelem nélkül.

A félelem a bennünk lévő energia egyik formája. Ez az oka, hogy nem tudjuk lerombolni. Az energiát nem lehet létrehozni vagy lerombolni, csak átalakítani tudjuk egyik formából a másikba.

Értsd meg, hogy a félelmed közvetlenül kapcsolódik az életenergiádhoz! Amikor túlélési veszélyben vagy, érezheted, hogy félelmed növekszik és adrenalin képződik testedben. Ez az adrenalin kibocsátás annyi energiához juttat, hogy képes lennél repülni. Ezt nevezzük a küzdj vagy menekülj reakciónak; vagy szembenézel a félelemmel és küzdesz, vagy elmenekülsz. Hatalmas energia szabadul fel a testedben, amikor egy túlélési veszéllyel állsz szemben. Amikor ez a veszély valós, a szwadistana csakra¹, amely az életenergia központja, teljes mértékben megrázkódik!

Amikor a vágy vagy a mohóság eredeti benned, tehát nem egy meghatározott tárgyhoz kötött, akkor az egy túláradó, mindent meghaladó teremtő energiává válik, amit ősrobbanásnak² is hívnak! Minden ok nélkül, egyszerűen kirobbanó energiával bírsz. Ha viszont a félelem létezik benned tisztán, vagyis mindenféle meghatározott tárgy nélkül, az összezsugorodást, a fekete űrt³ eredményezi.

A félelem természeted része, de ne kösd azt semmilyen tárgyhoz! Félni természetes dolog.

nagy sűrűségű állapotnak tudható be, és amely a mai napig folytatja kiterjedését.

még a fény sem kerülheti el.

A FÉLELEM AZ NEM MÁS, MINT EGY HARC A MAGADBA VETETT HIT ÉS A JÖVŐD IRÁNTI NEGATÍV ELKÉPZELÉS KÖZÖTT.

Egy tárgyhoz kötni a félelmet az társadalmi termék. A tiszta félelem segít a túlélésben és közvetlenségre késztet.

Mohóságod eredeti, ha hatalmas energia árad belőled minden ok nélkül. Közönségessé válik, ha az egy tárgytól függő. Hasonlóképpen, ha az energia ellankad benned minden ok nélkül, az az eredeti félelem. Ha mindez egy tárgy miatt történik, akkor az közönséges félelem. Amíg a 'fekete űr' nem válik élményeddé, az 'ősrobbanás' nem jöhet létre benned. Ez az élet része, a színjáték része. Az eredeti félelem azt jelenti, hogy ellazulsz magadban, hozzászoksz belső világodhoz. Ez az, amit pusztulásnak hívunk. A világegyetem születése az ősrobbanás, és halála a fekete űr. Lényed születése az az ősrobbanás számodra, míg lényed halála a fekete űrt jelenti számodra. A belélegzés azonos az eredeti vággyal, míg a kilélegzés azonos az eredeti félelemmel.

A Prána – az életenergia, amely a levegővel együtt jut beléd - az ősrobbanás miatt történik. Amikor a Prána elhagyja a szervezeted a kilélegzés során, az jelenti a fekete űrt. Ha ellenállsz vagy küzdesz akár a ősrobbanással, akár a fekete űrrel, zavart keltesz a szervezetedben.

Amikor félelem, vagyis a fekete űr keletkezik benned, az annak a jele, hogy a benned lévő béke felé irányulsz és készen állsz az ősrobbanásra. Ha az eredeti félelem jön elő, akkor felfrissülsz egy hatalmas ellazulás során, amely bátorságot és energiát hoz számodra!

Amikor attól félsz, hogy valamit elveszíthetsz vagy attól, hogy nem vagy képes elérni, amit szeretnél, akkor egy harc folyik a lehetőségeid és a jövőd iránti hozzáállásod között. Ha biztos vagy abban, hogy nincs lehetőség elérni valamit, mert nincs képességed hozzá, nem fogsz félelmet érezni.

Ha biztos vagy abban, hogy képes vagy elérni valamit, akkor sem fogsz félni. A félelem az nem más, mint egy harc; a magadba vetett hit az egyik oldalon és a jövőd iránti negatív elképzelés vagy elvárás a másik oldalon. Szó szerint küzdesz belső világod pozitív és negatív energiáival.

Tehát, értsd meg, ha nagyon biztos vagy abban, nem vagy képes valamire, akkor nem fogsz félelmet érezni. Ha nagyon bízol abban, hogy eléred, amit akarsz, akkor sem fogsz félelmet érezni. De amint nem vagy biztos benne, hogy el tudod érni azt, amit akarsz, akkor a félelem jelen lesz.

Ősrobbanás – A világegyetem kozmológiai modellje, amelyben a kozmosz eredete egy kezdeti nagy sűrűségű állapotnak tudható be, és amely a mai napig folytatja kiterjedését.

Fekete űr - Egy elméleti térség az űrben, amelynek a gravitációs mezeje olyan erőteljes, hogy még a fény sem kerülheti el.

NÉZZ SZEMBE A FÉLELMEIDDEL ÉS LÉGY SZABAD!

Ezt a dilemmát, ezt a harcot a két elképzelés között nevezzük félelemnek.

Két módon szökhetünk el előle. Az egyik módja az, hogy megakadályozzuk az összes lehetőséget. Ez annyit jelent, hogy meghalhatsz és nem lesz több félelem! A másik módja az, hogy leromboljuk a lehetőségek korlátait. Ha a lehetőségek végtelenek, ha nincsenek korlátok, ha semmi nem gátol téged, akkor félelemmentessé válsz. Ha ezt megérted, valamit érzékel lényed és számos félelemtől megszabadulsz!

Ime egy gyönyörű történet:

Valaki azt írta egy templom falára, ahová tanításokat lehetett írni, 'Szoham' 'Én Az vagyok.' Jelentése: 'Minden lehetséges számomra.'

Egy másik személy hozzátette, 'Daszoham' - 'Semmire nem vagyok képes. Egy szolga vagyok.' Ez is elfogadható kijelentés.

Egy harmadik személy ezt írta hozzá, 'Szadaszoham' - Mindig Az vagyok.'

Ha ez a felfogás áll közel hozzád, 'Semmire sem vagyok képes', akkor bakti jógi vagy - te áltadod magad. Ha azt gondolod, 'Mindenre képes vagyok', akkor gnyána jógi vagy - te kísérletezel és élményben lesz részed. Bármelyik úton jársz, van lehetőség a félelem meghaladására, de teljes mértékben követned kell vagy az egyik vagy a másik eszmét. Vagy készen állsz azon dolgozni, hogy 'Minden lehetséges számomra', vagy készen állsz azon dolgozni, hogy 'Semmi nem lehetséges számomra'.

Az emberek így szólnak hozzám, 'Nagyon sok félelmem van. Mi a teendő?' Azt mondom nekik, 'Ha sok félelmed van, nagyobb a megvilágosodás lehetősége. Több ajtó áll előtted!'

Akinek nincs félelme, annak számára kisebb a lehetőség, kevesebb ajtó áll rendelkezésére, mivel egyhangú életet él. Aki unalmas életet él, annak nincs félelme, nincs mit igazán elveszítenie, nincs sok döntenivalója. Nem kockáztat semmit.

Csak ennyit kell tenned: ha bármikor félelmet érzel, ne veszítsd el öntiszteleted! Ne veszítsd el a bizalmad, ne ítéld el magad azt gondolván 'Miféle egyén vagyok én?'! Valójában akik szembe tudnak nézni félelmeikkel, azoknak nincsenek jelentős problémáik. Akik félnek a félelmeiktől, még több problémát okoznak maguknak. Amikor túl sokat keseregsz a félelmeiden, azt a hitet alakítod ki magadban, hogy problémáid vannak.

Néha - egyszerűen gondolataid más irányba terelésével - képes vagy felülmúlni a félelmet. De ez nem jelent félelemmentességet. A félelemmentesség azt a kvantum ugrást jelenti, amikor tudatodban nem létezik többé a félelem attól, hogy bármit elveszíthetsz!

Légy tisztában azzal, hogy életed félelmei - úgymint a kudarctól való félelem, a szeretteid elvesztésétől való félelem, vagyonod elvesztésétől való félelem, félelem az ismeretlentől - bármely használható, mint egy ajtó, amely a megvilágosodáshoz vezet.

Bakti jógi - Az a személy, aki az odaadás, vagyis a bakti jóga útját választja a megvilágosodás eléréséhez.

Gnyána jógi - Aki a tudás útját követi az önmegvalósítás céljából.

ÉLD A MEGVILÁGOSODÁST

FÉLELMEID VALÓJÁBAN A HALÁLTÓL VALÓ FÉLELEM FORMÁI KÜLÖNBÖZŐ ÁLRUHÁKBAN.

Tudnod kell mégegy fontos igazságot:

Van benned egy lényegi rész, amely soha nem hal meg, amely az energiaforrásod. Van még valami benned, ami meghal, ami tulajdonképpen soha nem élő, még most sem. A haláltól való félelem alapja az a hit, hogy azt gondolod van benned valami most, amit majd elvesznek tőled. Nem! Bármi, ami létezik benned, nem vehető el. Bármi, ami elvehető, soha nem is létezett benned. Bármi, ami halandó benned, soha nem foglalhatja el belső világodat.

A félelem nem meghódítható. A félelemmentesség azt az értelmet jelenti, hogy megéljük az intenzív félelmet anélkül, hogy azt bármely tárgy felé irányítanánk. Amikor a félelmünknek nincs tárgya, az intenzív félelem intenzív ellazulást és békét fog nyújtani.

A félelem az egy erőteljes energia, amely mély ellazuláshoz és összpontosításhoz vezet. A félelem központ azonos a felfrissülés központjával.

Lásd tisztán: a félelemmentesség nem jelenti azt, hogy a félelem nem létezik! Azt jelenti, hogy a félelem jelen van, de hatalmas energiával vagy bátorsággal bírsz, hogy vele élj és szembenézz vele. A félelemmentesség azt jelenti, hogy energiával vagy bátorsággal rendelkezel még ahhoz is, hogy a maximális félelemmel élj – túlhaladjad azt, ne ragaszkodj hozzá, de ne is legyél közömbös vele.

Mégegy fontos dolgot kell tudnod, azt, hogy a félelem az élet természetének része. Csak akkor lehetsz félelem nélküli, ha a sírodban vagy! Ott nincs mitől félni, mert ott már nem veszíthetsz el semmit! Amint van valamid, amit elveszíthetsz, a félelem is veled lesz. Ez maga az élet természete.

Amikor a dolgok ismertek és meghatározottak, a félelem nincs jelen. Csak akkor van jelen, amikor a dolgok nem bizonyosak, csak valószínűek és bizonyos értelemben ismeretlenek. Például, a halál az egy lehetőség. Mint egy esemény meghatározott, de mikor és hogyan történhet, az nem világos. Tehát mindig félelem kötődik hozzá.

Ha képes vagy tudatosan a sötétbe, a félelembe nézni, keresztül mész rajta és felülmúlod azt.

Az emberi lény legnagyobb félelme a személyiségének elvesztésétől való félelem. Még az életének elvesztésétől való félelem sem olyan nagy, mint a személyisége elvesztésétől való félelem. A személyiséged elvesztésétől való félelem sokkal rosszabb, mint a haláltól való félelem.

Minden félelmünk – a testi egészség, elmebeli stabilitás, vagyon, hírnév vagy a szeretteink elvesztésétől való félelmek - mind a haláltól való félelem formái különböző álruhákban.

NÉZZ SZEMBE A FÉLELMEIDDEL ÉS LÉGY SZABAD!

Egy kis történet:

Egy férfi alaposan felkészült egy előadásra, amit egy rendezvényen kellett megtartania. Hirtelen mindent elfelejtett, amikor a színpadra lépett és a mikrofont a kezébe vette. A szereplési láz kerítette hatalmába! Néhány percig szó nélkül állt a hatalmas tömeg előtt.

Egy idő után hirtelen így szólt: 'Az emberi elme a legcsodálatosabb dolog ezen a világon. Elkezd működni, amikor megszületsz, és soha nem hagyja azt abba a halálodig – kivétel, amikor beszédet kell tartanod!'

A társadalom elutasításától való félelem arra késztet bennünket hogy olyan dolgokat vigyünk végbe, ami nem jó számunkra, de amivel a társadalom kedvére teszünk. Ebben a folyamatban feláldozzuk azt amit lényünk igazán akar csinálni. Az a félelem hogy a társadalom nem fogad el bennünket, az szintén a haláltól való félelem egyik formája - az egó halála ebben az esetben.

Minden tettünk a tudatalattiban kapcsolatos a halállal és a haláltól való félelemmel. A halál megértése képes megváltoztani az életről kialakított nézetünk egészét. Egyszerűen képes átalakítani a félelmeid kezelésének módját.

(a 'Halálról' szóló fejezetben részletes magyarázatot adunk a halál megértéséről)

A félelem vezet a haraghoz. A félelem az energia passzív formája, míg a harag az aktív kifejeződése.

Egy kis történet:

Egy férfi mérgesen szaladt a postahivatalba egy papírköteggel a kezében, és azt mondta, 'Hogy merészelnek fenyegető leveleket küldeni nekem!' A hivatalnok megerősítette, 'Igen, fenyegető levelek küldése jogsértő. Tudja, hogy ki küldte ezeket a leveleket?'

A férfi tovább kiáltozott, 'Persze, hogy tudom! Az adóhivatal emberei!'

Amikor dühös vagy, csak nézz bele haragodba! Annak gyökerében egy mély félelmet fogsz találni. Próbáld ki ezt magadban: ha félemet érzel, próbálj haragot kifejezni vele egyidőben! Hadonássz a kezeddel, toporzékolj - adj kifejezést az energiának! Tapasztalni fogod, hogy a félelem eltűnik. Azt is látni fogod, hogyan alakul át egyszerű módon a félelem haraggá. Hasonlóképpen a félelem gyűlöletté is átalakulhat. Csak ébernek kell lenned, hogy lásd milyen kifinomult módon alakulnak át az érzelmek egyik formából a másikba. Ha megérted ezt a játékot, könnyen kiszállhatsz belőle.

A pszichológusok kiemelik az ijedelmeket. Mondjuk, a kertben sétálsz sötétben és meglátsz egy kötél darabot - elkezdesz reszketni, mivel azt hiszed, hogy az egy kígyó. A hirtelen megdöbbenést ami téged ér - még mielőtt rájönnél arra, hogy csak egy kötélről van szó - hívjuk ijedelemnek. Az ijedelem ereje olyan, mintha egy rózsabokrot ráznánk a tövinél fogva - ha sokáig rázzuk, meghal.

ÉLD A MEGVILÁGOSODÁST

Állítólag naponta hattól a tizenkettőig terjedő alkalommal élünk át ijedelmet ébren és álmunkban is. Képzeld csak el, mi történik a lényünkkel! Az ijedelmek az éber tudat hiánya miatt jelentkeznek. Amikor tudatosan megfigyeljük őket, számuk lényegesen lecsökken .

Amikor szembe kell nézned a félelemmel, ne próbálj ellenállni annak, vagy elnyomni azt! Csak nézd a félelmet, érezd hogy jelen van és fogadd el! A félelem elfogadása feloldja magát a félelmet. Hagyd, hogy megrázzon téged! Ha tested reszket, hadd reszkessen! Ha szemed könnyezik, engedd szabadjára a könnyeket! Légy olyan, mint egy fűszál a szélben - ami meghajlik minden ellenállás nélkül!

Egy kis történet:

Sötét éjszaka egy férfi sétált egy keskeny ösvényen. Hirtelen megbotlott egy sziklában, elesett és lecsúszott. Sikerült megkapaszkodnia egy gallyban, amely a szikla felett lengedezett. Teljes sötétség uralkodott. A férfi erősen kapaszkodott az ágba. Segítségért kiáltott, de csak a saját hangját hallotta visszhangozni. A visszhang hallatán szörnyen megijedt, hogy talán egy mély szakadék torkában van.

Az éjszaka örökkévalónak tűnt, és a férfi kétségbe esetten kitartott valamely segítségben reménykedve. Végül megvirradt, és lenézett, milyen mély a szakadék, de nem volt ott semmilyen szakadék, csak egy nagy szikla fél méterrel lejjebb!

A te félelmeid is pontosan olyanok, mint az övé. Azt hiszed, hogy egy szakadék, de igazán csak néhány méterről van szó. Ha képes vagy szembenézni félelmeiddel, meglátod, hogy nincs bennük mélység. Mivel felnagyítod félelmeidet, úgy képzeled, mintha szakadék lenne ott. Választhatsz, hogy elengeded a faágat - a félelmet -, vagy továbbra is kapaszkodsz belé és kínozod magad.

Az elfogadás az egyetlen módja annak, hogy meghódítsuk az elkerülhetetlen dolgokat. Amikor elfogadod, hirtelen látod, hogy a félelem eltűnik, abban a pillanatban elveszti hatalmát feletted. Amikor nem küzdesz vele, a félelem egy mély békének tűnik. Amikor az ijedelem kerít hatalmába téged, csak éld át, ez az egyetlen út!

Amikor félelmednek van egy tárgya, fogadd azt el! Ez az elfogadás átalakít. Minél többet küzdesz, annál inkább megerősíted a félelmet. Ha eltereled a figyelmed a félelemről, akkor a félelem még ugyanúgy benned marad, tehát ez sem megfelelő út. Nem eredményez félelemmentességet.

Engedd szabadjára a félelmet, igazán éld bele magad kétszer vagy háromszor minden gátoltság nélkül! Hirtelen azon veszed észre magad, hogy többé nincs rád hatással!

NÉZZ SZEMBE A FÉLELMEIDDEL ÉS LÉGY SZABAD!

A félelem a szwadistana csakrával áll kapcsolatban, amely egy kifinomult energia központ és két ujjal a köldöktől lejjeb található.

Egy történet az életemből, amikor kisfiú voltam:

Szokásom volt körbejárni az Arunacsala hegyet minden nap. Általában korán reggel, négy óra körül kezdtem és körbejártam a hegyet kirtánokat énekelve.

Egy reggel nagyon korán, valamivel éjfél után kezdtem. Azokban az időkben nem létezett kiépített út és kivilágítás a hegy menti ösvényen. Egy sűrű erdő volt az egész út mentén. Boldogan énekeltem és gyalogoltam a földet nézve. Hirtelen egy kis folyó menti résznél megtorpantam, és amikor felnéztem, egy csapat vad tekintetű hiénát láttam velem szemben, készen álltak, hogy rám ugorjanak!

Abból a hirtelen mély félelemből egy hatalmas kiáltás eredt egyenesen a szwadistana csakrám, a harám mélyéből. Egy tiszta, igaz félelem kiáltása volt az, olyan, amilyet még soha nem tapasztaltam. Annyira teljes volt, hogy életemben soha többé nem éreztem magam megrázva a félelem által!

Teljes odaadást éreztem Arunacsala iránt és azt a mély bizalmat, hogy Arunacsala majd vigyáz rám. Hirtelen egy idős szannyaszi jelent meg előttem egy nagy bottal és elűzte a hiénákat. Amint a vadak elfutottak, az öregember is eltűnt!

A FÉLELEM LEGYŐZÉSÉNEK NAGYON HATÉKONY MÓDJA A VIZUALIZÁCIÓ, AMIKOR A LEHETŐ LEGTISZTÁBBAN MEGJELENÍTED, HOGY ÁTÉLED MINDAZT.

Ezután az eredendő kiáltás után úgy vettem észre, hogy a testem hirtelen könnyebbé vált. Inkább lebegtem, mint sétáltam, mintha lényem frekvenciája megnövekedett volna. A modern pszichiátriai kezelésben 'az eredendőség elméletét' alkalmazzák, amikor a páciens katartikus módon kiált a hara mélyéről, hogy megszabaduljon félelmétől és egyéb elnyomott negatív érzelmeitől.

A félelem legyőzésének nagyon hatékony módja a vizualizáció, amikor a lehető legtisztábban megjeleníted, hogy átéled mindazt. Ennek a technikának a szépsége abban rejlik, hogy akkor is használhatod, amikor nem vagy félelmi helyzetben, amikor nyugodt vagy és kezelni tudod magad.

Leülhetsz magadban és megjelenítheted azt a helyzetet, amely félelmet kelt benned. Érezd nyilvánvalóan a félelmet, amely növekszik benned; nézz vele szembe nagyon tudatosan! Ha szenvedsz, ha a tested kényelmetlenül érzi magát, az rendben van. Ne nyomd el a félelmet, hadd menjen végbe benned! Ha valamit egészében megtapasztalsz, akkor elengeded magadtól.

Arunacsala hegy – Egy szent hegy Tiruvannamalai-ban, Tamil Nadu állam, Dél-India. Shiva, a nagy megvilágosodott mester megtestesítőjeként tartják számon.

Kirtánok – Az áhítat dalai.

Hara – Az energia és az élet központja a japán és kínai hagyományok szerint, a has tájékához közel.

Szannyaszi – Szerzetes, aki lemond az anyagi világ javairól.

Ez egy nagyon erőteljes technika, ami a nap huszonnégy órájában használható. Bármikor, amikor a félelem kerít hatalmába, csak ülj le szépen és lazíts!

Légy éber és csak a kilélegzésedre figyelj! Ismételd a 'szah' hangot csendesen, amint kilélegzel; egyidőben a távozó lélegzettel. A kilélegzés tulajdonképpen egy ellazulás, amikor elengedjük mindazt, ami halandó, míg a belélegzéskor mindenáron ragaszkodni akarsz valamihez. Összpontosíts a kilélegzésre, ne is gondolj a belélegzésre! Amikor belélegzel, ismételd a 'ham' hangot csendesen!

Fektess nagyobb energiát és éberséget a kilélegzésbe! Segíts magadnak még mélyebben kilélegezni! Hagyd, hogy a belélegzés automatikusan menjen végbe a testben! Energiád, figyelmed, akaratod egyedül a kilélegzésre kell hogy irányuljon.

Ez egy csendes hangvételű 'ham..szah.., ham..szah..'. Ennek a hamsza mantrának* a csendes intonációja hirtelen az éberség állapotába juttat, ahol ellazulsz abban, ami nem halandó. Bármi, ami halandó, elhagyja a belső világod.

Ezt a technikát akkor is lehet gyakorolni, ha a félelem nincs jelen, ha ülsz, ha beszélsz, ha járkálsz vagy ha eszel, még alvás közben is. Ez egy nagyon hatékony technika. Állandóan, huszonnégy órán át figyelj a kilélegzésedre és csendben ismételd a hamsza mantrát*-'hamszah',' hamszah', 'hamszah'! Amikor belélegzel ismételd 'ham', és amikor kilélegzel ismételd ' szah'!

Értsd meg, ha állandóan ismételed ezt a mantrát, adzsapa dzsapává válik - akaratlan énekléssé. Ha erőfeszítéssel énekelsz, az dzsapa. Erőfeszítés nélküli éneklés, az adzsapa.* Azt jelenti, hogy automatikusan megy végbe benned. Csak kezd el az intonációt, kerülj összhangba vele! Egész nap benned fog zengeni.

Bármi ami halandó elhagy téged és rájössz, hogy ami halandó soha nem lehet részed. Ha azonosítod magad azzal ami halandó, ez az azonosítás kikapcsolódik és te üresbe kerülsz. Vonzalmat fogsz érezni, kapcsolódni fogsz ahhoz ami nem halandó. Ami nem halandó az maga a lényed.

Próbáld ki ezt a technikát mindössze három napon át! Hirtelen meglátod, hogy a vagyonod, szeretteid, testrészeid, egészséged elvesztésétől való félelmek, az ismeretlentől való félelem - minden félelmed eltűnik. Amikor tudatod a kilélegzésre összpontosul, bármi, ami elfoglalja belső világod és halandó benned egyszerűen eltűnik onnan és te szabaddá válsz.

Hamsza Mantra - Szoham mantrának is hívják, amit ‘hmmm’ hangvétellel gyakorolnak belélegzéskor és a ‘ssszooo’ hangvétellel kilélegzéskor.

Ajapa Japa (ejtsd:) Adzsapa dzsapa - Egy szent dallam akaratlan éneklése.

A félelem gyakran a fájdalom formájában fejezi ki magát. A világ legijesztőbb dolga a fájdalom.

Minden élőlény csak egy dologtól fél, és az a fájdalom. Ha jobban megnézed, az ember nem annyira a haláltól fél, mint inkább a fájdalomtól és az agóniától, ami a halállal járhat az adott pillanatban! Sokan félnek a szegénységtől, sokan a kapcsolatoktól és sokan a betegségektől. Mindezen félelmek alapvető oka a fájdalom, amit átélünk, amikor keresztül megyünk ezeken a dolgokon. Ezek a félelmek a fájdalomtól való félelem miatt léteznek.

A fájdalom lehet testi, elmebeli vagy érzelmi.

A testi fájdalom az egy alapvető szükséglet a test számára. Képzeld csak el, ha nem éreznénk fájdalmat testünkben, akkor véletlenül kárt tehetnénk magunkban vagy elkezdenénk átalakítani arcunkat, kezeinket és lábainkat úgy, ahogy a hajunkkal tesszük manapság! Valójában a fájdalom az egy kérelmi levél, amit a test küld elménknek így szólván, 'Légy szíves, fordíts gondot rám!', mert a figyelem az energia. Amikor figyelmet fordítunk valamely testrészre, akkor az energiává válik azon rész számára. Amikor a test fájdalmat közöl, akkor tulajdonképpen figyelmet, energiát igényel, amely majd hozzásegíti a gyógyuláshoz.

Az elmebeli vagy érzelmi fájdalom az nem más, mint az a pszichológiai érzés, ami akkor keletkezik, amikor szembe kell nézned olyan dologgal, amit nem szeretsz. Kutatások igazolják, hogy az érzelmi fájdalom mélyen megzavarhatja a fizikai testet. Például a pszichológiai érzés, ami a szexuális elnyomásból ered, deréktáji panaszokat okozhat, vagy a túl sok felelősség érzete vállfájdalmat eredményezhet.

Akár testi, akár érzelmi fájdalom, lényeges, hogy megértsd, a fájdalom mindig a jelen pillanatnak való ellenállásból születik.

Ha egy fájdalmas esemény történik valaki életében – gyermek elvesztése, férj vagy feleség távozása, egy közeli barátság megszakadása -, az illető szenved, de lassan, az idő múltával elfogadja a történteket. Talán sír és kesereg sok éjen és napon át, de végül belenyugszik a dolgokba. Az idő gyógyító hatású.

MIND AZ ÉLVEZET MIND A FÁJDALOM AZ ELME TERMÉKE. AZ ELME AZ EGYIK VÉGLETBŐL A MÁSIKBA ESIK.

Ez egy jólismert szólás. Értsd meg, hogy azért volt szükséged időre a gyógyuláshoz, mert nem voltál felkészülve, hogy elfogadd a fájdalmat tudatos és éber módon, amikor az esemény történt.

Ha képes vagy belenézni a fájdalomba és megfigyelni az érzelmet tudatosan, látni az elme játékát mialatt a fájdalom fennáll, akkor a megértésben lesz részed és azonnali gyógyulás megy végbe. Időre van szükség, mert nem állsz készen erre a megértésre. Tehát egy nagy szenvedésnek teszed ki magad. Az idő múltával, néhány hét, hónap vagy talán évek után az esemény elhalványul és távoli emlékké válik.

Ennek ellenére a fájdalom nem távozott szervezetedből teljes egészében. Ha valakivel találkozol, aki csak egy kicsit is emlékeztet elvesztett gyermekedre vagy férjedre, a fájdalom előjön. Például, ha az illető hasonló módon beszél, jár vagy nevet, a seb újra kinyílik. Fájdalmas, hiszen még mindig hordozod magadban a múltat. Emiatt úgy hiszed, hogy az élet nagyon kemény, egy teher, amit el kell viselni. Te választod, hogy az egész múltadhoz ragaszkodj: amikor gyerek voltál, amikor kamasz voltál, amikor először álltál munkába. Ragaszkodsz minden életszakaszhoz annak minden élményével, fájdalmaival és hibáival. Ez a teher és érzelmi súly rajtad, amely a múlttal kapcsolatos, a felelős azért a fájdalomért, amit múltad átélésének minden egyes alkalmával érzel. Ha úgy döntesz, hogy elhagyod a múltat és minden helyzetet friss szemlélettel tekintesz, nem fogsz ennyi fájdalmat érezni. Azonnal rendbe jössz. Nem lesz szükséged sok időre.

Egy kis történet:

Egyszer egy tanítvány mesteréhez fordult és azt mondta, 'Mester, nem vagyok képes meditálni. Fájdalmat érzek a lábaimban és szétszórt vagyok.' A mester csak azt felelte, 'El fog múlni.'

Egy hét múlva, a tanítvány visszatért a mesteréhez, most így szólt, 'Gyönyörűen meditálok. Annyira ébernek és boldognak érzem magam.'

A mester újból azt felelte, 'El fog múlni.'

A fájdalom és az élvezet eredete egy és ugyanaz. Ugyanaz az érzés két különböző elnevezéssel. Olyan, mintha két különböző személynek lenne része egy azonos személy általi testmasszázsban. Az egyik számára gyönyörű fiatalító hatásúnak tűnik, míg a másik véleménye az, hogy fájdalmas volt! Ugyanaz a masszázs fájdalmasnak vagy élvezetesnek bizonyulhat attól függően, hogy ki részesül benne.

Az életnek is megvannak ugyanezek az ellentétei: az élvezet és a fájdalom. Mind az élvezet, mind a fájdalom az elme terméke. Az elme mindig az egyik végletből a másikba zuhan. Ritkán zuhan a középső útba. Az élvezettől a fájdalomig jutsz, majd a fájdalomtól az élvezetig. Ahogyan láttuk az előbb, az élvezet és a fájdalom teljesen attól a személytől függ, aki azt tapasztalja. Lehet, hogy ami élvezetes számodra, ugyanaz az élmény fájdalmas lehet más számára.

A FÁJDALOM NAGY TANULSÁGGAL SZOLGÁL

A Bhagavad Gitában, vagyis a híres szent iratban, amely az Önmegvalósítás különböző útjairól beszél, Krishna, a megvilágosodott mester így szól gyönyörűen, 'Ő, aki egyformán tekinti az élvezetet és a fájdalmat, ugyanazzal a szemmel nézi a földdarabot, a követ és az aranyat, aki bölcs és egyformának tartja a felmagasztalást és az ítélkezést, aki változatlan a tiszteletben és a szégyenben, aki egyformán kezeli a barátot és az ellenséget, az bizonyára meghaladta a természet módjait. Élvezet és fájdalom azonos számára és készen áll a megvilágosodásra.'

Buddha, a megvilágosodott mester így szól, 'Szabadítsd meg magad az élvezettől és a fájdalomtól.' Az élvezetért áhítozni és a félelmet pátyolgatni ugyanazon élmény két különböző megnyilvánulási formája. Mindkettő egy börtönlánc. Talán a fájdalom egy csúnya láncnak tűnik, az élvezet pedig gyönyörű láncnak. Úgy, ahogy a nappal követi az éjszakát és az éjszaka a nappalt, a fájdalom és élvezet is mindig követik egymást.

Amikor megérted, hogy az élvezet és a fájdalom, mindkettő az elme terméke, arra is rájössz, hogy mindkettő csak időleges; előjönnek és elszállnak, mint a szappanbuborékok. Nincs szükség senkire, hogy elvegye tőled az élvezeted, mert elméd természeténél fogva inga módjára a másik végletbe, a fájdalomba mozdul majd!

A FÁJDALOM CSAK AZ ÉBERSÉG HIÁNYÁBAN LÉTEZHET.

Ez az egyetlen módja, hogy meghaladd mind az élvezetet, mind a fájdalmat. Nem azt jelenti, hogy el kell nyomni az élvezetet és elfelejtkezni a fájdalomról. Az éberség az, ami átalakítja a fájdalmat a korlátlan boldogsággá - azzá az energiává, amely bármilyen külső körülmény ellenére létezik. Ez a fajta boldogság a természeted lényege és nem veszítheted el. Mivel ellenállsz a történéseknek, fájdalmat érzel és elfelejtkezel a természetes boldogságodról.

A fájdalomnak - legyen az testi, elmebeli, vagy érzelmi - csak negatív léte van ugyanúgy, mint a sötétségnek. A sötétség csak a fény hiányában létezhet. Így hát nincs saját pozitív léte. Hasonlóképpen a fájdalom csak az éberség hiányában létezhet. Ahogyan a sötétség automatikusan eltűnik, amikor világosságot hozunk a szobába, hasonló módon a fájdalom is feloldódik automatikusan, ha az éberséged energiáját összpontosítod rá.

Bármely elmebeli vagy érzelmi fájdalom, amit magadban hordasz, csupán a jéghegy csúcsa. El kell érned a gyökereit ahonnan ered. Az alapvető okon kell dolgoznod, hogy azt semlegesítsd. Ha nem így jársz el, nagy a veszélye annak, hogy másokon fogod kiélni ezt a fájdalmat, vagy még jobban kárt teszel magadban. Mindig azt mondom az embereknek, 'Ha fájdalmad van, dobj el minden mást és dolgozz rajta! Lásd, hogyan gyógyul a kiváltó ok! Csak ekkor lehetsz biztonságban.'

Bhagavad Gita - A megvilágosodott mester, Krishna által hirdetett ősi indiai szent irat, amely az Upanishad vagy szent iratok lényegeként van számon tartva.

Krishna - Indiai származású megvilágosodott mester, aki a Bhagavad Gita Igazságait hirdette. Másképpen sem te, sem pedig a körülötted lévők nincsenek biztonságban.'

Amikor bármely fájdalommal tudatosan szembenézel, rájössz, hogy te nemcsak a tested vagy. Tudatában leszel annak, hogy egyetlen fájdalom sem érintheti a valós 'téged'. Ha egyszer felfedezed azt, hogy létezel a fájdalmon túl, a fájdalom fölé emelkedsz, hogy elérd a dukkha ateeta[^] (aki meghaladta a szenvedést) létet. Azon ritka szabadság érzetben lesz részed, ami magával hozza a testhez kötöttség hiányát. Ez a szabadság veled marad egész életedben. Földi életet élsz a háttérben és átlépsz egy szellemi síkra. Az anyagi világ egésze eltűnik, és egy új lenyűgöző világ tárul eléd: az ártatlanság, a boldogság és az együttérzés világa.

A fájdalom önkéntesen elpárolog, amikor látod a fájdalom okát és természetét intenzív belső tisztánlátás útján, mert a tisztánlátás elpárologtatja belőled a fájdalom okait. Ez a felismerés magával hozza az abszolút boldogság állapotát, ami nem más, mint a megvilágosodás.

Egy érdekes eseményt szeretnék megosztani veled a vándorló éveimből. A zarándok utam napjaiban egyszer egy törzsi néppel éltem együtt India Madhya Pradesh államában. Egy kis templomban laktam a falu közepén. Egy nap egy terhes asszonyt láttam bevonulni egy kis kunyhóba. Körülbelül fél óra múlva kijött onnan, egy kis újszülöttel a kezében!

Se fájdalom, se doktor, se nővér, sem orvosság, még csak kiáltozás sem. Fél óra múlva sétált a csecsemővel a kezében. Megdöbbentem! Nem tudtam megkérdezni semmit, mivel nem ismertem a nyelvüket. Egy hónap múlva láttam egy másik asszonyt ugyanazt művelni. Fél órán belül előjött a csecsemővel a kezében. Megkérdeztem a helybeli papot, aki eljött a templomba, 'Hogyan lehetséges ez? Nem éreznek fájdalmat?' Azt kérdezte, 'Fájdalom? Minek a fájdalom?'

Lenyűgözve éreztem magam. Maga az a nézet, hogy a szüléskor fájdalmat kell érezni, nem létezett a társadalmukban! Ez még nem elég, senki nem szenvedett nőgyógyászati vagy menopauzás panaszoktól.

Elkezdtem kérdezősködni az életmódjukról. Megértettem, hogy a társadalmukban a nők nagy tiszteletben részesülnek. Amint a lány testileg éretté válik, tisztelettel elismerik, hogy most már képes anya lenni. Az emberek a lába elé járulnak, ő pedig megérinti és gyógyítja őket! Emiatt - a különböző bánásmód miatt - nem szenvednek a más kultúrákban magától értetődő fájdalmaktól.

[^]: Dukkha ateeta (ejtsd: dukka atíta) - A bánaton és fájdalmon túli.

A FÁJDALOM NAGY TANULSÁGGAL SZOLGÁL

'Fantom' Fájdalom

Számos bejegyzett példát találunk a 'fantom fájdalomra', a fájdalomra a test nem létező részeiben. Egyszer a Második Világháborúban egy katona lábát amputálni kellett, mert súlyosan megsebesült. Furcsa módon, amikor magához tért még mindig panaszkodott a fájdalomra, amit a lábában érzett. Mivel be volt takarva egy lepedővel, nem volt tudomása arról, hogy eltávolították a lábát. Lehúzták a lepedőt és megmutatták számára, hogy lába többé nem létezik. Magán kívül volt!

További kutatások igazolták, hogy a test minden része az agy egy meghatározott részével áll kapcsolatban. Amikor a test meghatározott része érzi a fájdalmat, a hozzá tartozó agyközpont mutat aktivitást. Ebben az esetben az adott agyközpont még mindig olyan módon vibrált, mint amikor a láb a test része volt. Sok ilyen példa van, amikor is az ember fájdalmat érez azon az üres helyen, ahol végtagját amputálták. Ezt nevezzük 'fantom fájdalomnak.'

Placébó Hatás

Az elme hatalmas befolyással van a testre. Még a testi fájdalom érzete is megváltoztatható az elme által. A tudomány 'placébó hatásnak' hívja azt, amikor egy egyszerű cukortabletta ugyanazt a hatást kelti, mint egy fajdalomcsillapító, egyszerűen azért, mert a pácienssel elhitetjük, hogy a cukortabletta az maga a fájdalomcsillapító!

A TESTI FÁJDALOM ÉRZETE MEGVÁLTOZTATHATÓ AZ ELME ÁLTAL.

A napokban olvastam az amerikai Michigan Egyetem egyik kutatásáról, amely az Ideggyógyászat Tudománya lapjában jelent meg. A kutatás alanya egy fiatal férficsoport volt, amelynek tagjai hozzájárultak, hogy egy magas koncentrátumú sóoldatot fecskendezzenek az állkapocs menti izmokba, fájdalmat okozva ezáltal. Az agynak erre a fájdalomra adott válaszát PET (pozitív elektront kibocsátó tomográfia) segítségével vizsgálták, ami azt mutatta, hogy a test természetes fájdalomcsillapítójának, az endorfinnak megfelelő tevékenység volt folyamatban.

Az egyik vizsgálatban azt mondták a férfiaknak, hogy fájdalmcsillapítót kaptak, de igazából az csak placebó volt - olyan anyag, aminek nincs fájdalomcsillapító hatása. Ezután arra kérték őket, hogy állapítsák meg a fájdalom erősségét 0-tól a 10-ig terjedő skálán, mialatt az agynak a fájdalommal kapcsolatos tevékenységét mutató PET vizsgáló is működött. A kutatók így képesek voltak az agyi tevékenységet vizsgálni és azt is, amit a férfiak igazából éreztek.

A lenyűgöző megfigyelés az volt, hogy a fájdalom, amit a férfiak éreztek kisebb volt, amikor placebót kaptak, ami nem fájdalomcsillapító, hanem egy természetes anyag. Olyan volt, mintha a fájdalomcsillapítót kapták volna! A PET kimutatta, hogy az endorfin (természetes fájdalomcsillapító) aktiválódott az agyban. ‘Placebo Effects Mediated by Endogenous Opioid Activity on μ-Opioid Receptors’, Journal of Neuroscience, August 24, 2005, 25(34):7754-7762

‘Neurobiological Mechanisms of the Placebo Effect’, Journal of Neuroscience, November 9, 2005, 25(45):10390-10402 Az agy magasabb szintű aktivitást mutatott a placébóval csak azért, mert az illető elhitte, hogy az fájdalomcsillapító volt! További kutatások bizonyították, hogy ezt a placébó hatást lehetett megfigyelni az emberek 70%-nál és a fájdalom lecsökkent 22%-kal. A tudomány még mai nap is folytatja ennek a lenyűgöző jelenségnek a tanulmányozását, amely világosan rámutat a test és az elme kapcsolatára.

Egy kis történet:

Egyszer egy tanítvány vándorolt egy Zen * mesterrel együtt, amikor egy libaraj szállt el a fejük felett. A mester azt kérdezte, 'Mik ezek?' A tanítvány azt felelte, 'Ezek vadlibák, mester.' A mester aztán ezt kérdezte, 'Hol vannak?' A tanítvány válaszolt, ‘ Már elszálltak.'

A mester hirtelen fogta a tanítvány orrát és jól megcsavarta. A tanítvány felkiáltott fájdalmában. A mester így szólt, 'Azt mondod elszálltak, de hiszen ők mindig is itt voltak. ' A történet szerint a tanítvány abban a pillanatban megvilágosodott.

Lehet, hogy ez a történet nagyon furcsán hangzik, de a legtöbb Zen mesternek ez a módszere. A fájdalomnak nagy értéke van abban, hogy felébresszen téged a valóságra. Ezért használta azt annyi mester, hogy felébressze az alvó tanítványt. Általában mit csinálunk, ha valaki fájdalomtól szenved? Vigasztalunk. Akaratlanul hozzásegítjük őt ahhoz, hogy tovább aludjon. De a mester nem érdekelt a vigasztalásban. Az egyetlen érdeke az, hogy felébresszen téged. A nagy fájdalom pillanatában az elme működése leáll, és csak a fájdalom létezik. Ebben a pillanatban az Igazság elénk tárul! A történetben láthatod, hogy a fájdalom pillanatában a tanítvány belső világa készen állt az Igazság befogadására a mestertől, tehát a mester kézbesítette azt!

A fájdalom átalakulhat egy rendkívül kreatív energiává. Az Istenre való emlékezéssé válhat. Imává válhat. Meditációvá válhat. Éberséggé válhat. Hatalmas átalakuláshoz vezethet téged.

Az élet fontos titka, amit meg kell, hogy érts, hogy ha éberré tudsz válni valamivel kapcsolatban, akkor attól nagyon könnyen meg is szabadulhatsz. Ha nem vagy éber vele kapcsolatban, akkor nem merül fel a tőle való megszabadulás kérdése. Veled marad. A fájdalom azért fájdalom, mert a tudatalattidban létezik és nem az éber tudatodban. Félelmed, hogy szembenézz a fájdalommal, megengedi, hogy az egyre jobban növekedjen, mint egy daganat. Egy mester egyszerűen eltávolítja ezt a daganatot az ő 'mesteri sebészete segítségével!' Amikor távozik belőled, akkor átalakulsz egy új személlyé. Egyszer egy hívő azt kérdezte tőlem, Szvámidzsi értem hogy szükség van sebészetre a belső világom megtisztításához. De a mester vajon ad-e fájdalomcsillapítást a 'mesteri sebészetéhez?'

Zen - Japán buddhista gyakorlat. A dhyana, vagyis a meditáció az eredete.

A FÁJDALOM NAGY TANULSÁGGAL SZOLGÁL

Milyen hozzáállás szükséges ahhoz, hogy megbirkózzunk a mester fájdalmas 'sebészeteivel'? Néha csupán az éberség elegendő a fájdalom feloldásához. Sokszor csak rámutatok a fájdalomra, semmi más. Az egyszerűen eltűnik és elpárolog.

Tehát, mi is a helyes hozzáállás hogy megbirkózzunk ezekkel a fájdalmas 'sebészetekkel'? Teljesen bízni kell abban, hogy bármely 'fájdalom', amit a mester okoz, csak a javadra szolgál. Maga a 'sebészet' létének alapja az ő végtelen szeretete és együttérzése irántad. Ha ezt világosan megérted, akkor – még ha fáj is - átéled a folyamatot és mély hálát érzel azért, amit érted tesz. Mondhatom, hogy a fájdalomcsillapító a mester részéről az a szeretet és együttérzés, amit feléd sugároz csak egy pillantásával.

Mégegy részlet: a fájdalom csak azért fájdalom mert azt gondolod róla, és ezt a címkét teszed rá. A mester képes megtanítani két vagy három másodperc alatt azt, ami egyébként egy életbe telne, vagy több száz évbe, vagy több életciklusba. A mester az intenzív élet. Ő egyszerűen eltávolítja a 'daganatot' és elhajítja azt. Az intenzitás ellenére jobb a mesterrel együttműködni, mint az élettel, mert ez egy nagyon gyors folyamat. Ha megérted, mit tesz érted a mester, akkor ezt életed legmagasabb szintű eseményeként is élvezheted.

Megjegyzendő, hogy tovább élni az életet ezekkel a 'daganatokkal' sokkal rosszabb lesz, mint a fájdalom élmény, amit a mester okoz eltávolításukkor. A 'daganat' eltávolítása nem több, mint egy pár perc; a mester egyszerűen eltávolítja azt, kész vége. Ha egyszer ezt megérted, ezt a folyamatot, akkor többé nem teszel fájdalom címkét az átalakulásra. Inkább üdvözölni fogod. Nemcsak üdvözölni fogod, hanem hálás leszel, mert ami a tudatalattidban lappangott az felszínre és eltávolításra került.

A fájdalom az nem más, mint a figyelem hiánya, tehát a megoldás a 'jelenlétedben' rejlik. Létezik egy egyszerű és gyönyörű öngyógyító meditációs technika, amely levezeti jelenléted a fájó testrészbe vagy a szenvedő elmébe. Kipróbálhatod legközelebb, amikor fájdalmat vagy szenvedést tapasztalsz. Mindenképpen jobb módszer, mint a fájdalomcsillapítók alkalmazása, amelyek mellékhatásai néha rosszabbak, mint az eredeti panasz.

Csak próbáld ki ezt! Feltételezd, hogy fájdalmat érzel a lábadban, vagy egy külső behatás miatt szenvedsz. Feküdj le egy sötét szobában! Tégy tudatos erőfeszítést arra hogy, elfelejtsd egész testedet, csak összpontosíts arra a pontra, ahol a fájdalmat érzed! Ha elmebeli szenvedésről van szó, felejtkezz el testedről és összpontosíts arra az eseményre, ami a szenvedést okozta! Ahogy átéled a fájdalmat, szándékosan távolítsd el elmédből a 'fájdalom' szót!

Az elméd fecsegése továbbra is azt az üzenetet küldi majd, hogy fájdalmat érzel. Kapcsold ki! Érezz mélyen; kísérletezz nyitottan! Nézz bele, mi is történik elmédben!

A TE BELSŐ AMBULANCIÁD AZ, AMIT FÁJDALOMNAK HÍVSZ!

Hamar rájössz arra, hogy elméd felnagyította a fájdalmat. Teljesen összpontosítsd tudatodat a fájdalom központjára, és az nemsokára össze fog zsugorodni egy pici fájdalom pontra! Most összpontosíts teljesen erre a pontra, és hirtelen majd felfedezed, hogy a fájdalom eltűnik és boldogság lép a helyébe!

Ezt a technikát alkalmazhatod a test bármely részét érintő testi fájdalom feloldására.

Amikor testi fájdalommal nézel szembe, ellazult módon légy tanúja a fájdalomérzetnek abban a bizonyos testrészben! Látni fogod, hogy először a fájdalom előtérbe kerül, de rövidesen egy pontra csökken, majd eltűnik. Amikor testi behatás ér, abban a pillanatban tested intelligenciája sürgősen energiát küld abba a meghatározott részbe, hogy azt meggyógyítsa. Ezt az energia áradatot nevezed te 'fájdalomnak'. Ha ellazult módon tanúja vagy ennek az energia áradatnak és gyógyító folyamatnak, akkor a fájdalom eltűnik, és gyógyulás megy végbe. Ha megértjük ezt, akkor nem fogunk ellenállni és megszenvedni a fájdalmat, hanem együtt fogunk működni a test természetes gyógyító energiájával.

Saját tapasztalatomból beszélek. Egyszer valaki az ujjamra csukta a kocsi ajtaját. A körülöttem lévők idegesen rohangáltak, hogy előősegélyt szerezzenek. Egyszerűen mondtam nekik, hogy ne zavartassák magukat.

Amint az ujjam elkezdett dagadni , világosan megfigyeltem, mi történik a testemben. Éreztem az energiát, ami a köldöktáji energia központból áradt az ujjam felé. Tisztán láttam, hogy a test intelligenciája válaszol magától a vészhelyzetre. Magától meggyógyult az ujjam.

A te belső ambulanciád az, amit fájdalomnak hívsz!

Ez a tanúsító összpontosítás, amit a fájdalomnak szentelsz, be fogja bizonyítani számodra, hogy több vagy, mint egy egyszerű test. Érinteni fogod az energia bázisodat, és rájössz, hogy több vagy, mint a test és az elme.

Vizsgáld a fájdalmat intenzíven, de ne ragaszd hozzá a 'fájdalom' szót és a 'szenvedés' jelentést! Egy rövid ideig úgy tűnhet, hogy a fájdalom erősödik, de majd hamarosan feloldódik.

Valójában a test kellőképpen értelmes ahhoz, hogy energiát küldjön a testnek abba a részébe, amelynek szüksége van energiára. De ellenállsz ennek az energia áradatnak azzal, hogy 'fájdalom' címkét teszel rá. Csak engedd, hogy az energia szabadon áramoljon azzal, hogy teljesen tudatában vagy a bizonyos testrésznek! Nézz bele kíváncsian az energia áradatba! Légy teljesen kívülálló; ne vegyél részt a folyamatban! Csak engedd, hadd áramoljon az energia abba a részbe és dolgozz rajta! Tapasztalni fogod a gyógyulást.

A félelem és a vágy olyan alapvető energiák, amelyek irányítják az életünket. Vagy vágyból cselekszünk, hogy megkapjunk valamit, elérjünk valahová, vagy félelemből, ha nem akarunk valamit megtapasztalni. Vonzalom és taszítás nemcsak a sejtekben létező erőhatás, hanem az emberi magatartás lényegi eleme is.

Az emberi élet egyik nagy hajtóereje a vágy. Ha betekintünk életünkbe, láthatjuk, hogy időnk legnagyobb részében a vágy vagy a félelem vezérel bennünket.

Számtalan vágyunk van, és sokszor úgy érezzük, hogy nincs energiánk beteljesíteni azokat. A Jáin hagyomány szerint az Isteni erő úgy küld bennünket, hogy elég energiával és képességgel bírjunk összes vágyunk teljesítéséhez. De legtöbben nem így érezzük. Vajon miért?

Van egy különbség igazi vágyaink és 'kölcsönvett' vágyaink között. Az igazi vágyainkat 'szükségleteinknek' hívjuk. A kölcsönvett vágyainkat 'kívánalmainknak' hívjuk. Elegendő energiával rendelkezünk ahhoz, hogy igazi vágyainkat, vagyis szükségleteinket kielégítsük. Mik az igazi vágyaink?

A Life Bliss Program (Nithyananda Szpurána program) második szintje alkalmával az egyik részben arra kérjük a résztvevőket, hogy írják le vágyaikat, szükségleteiket, kívánalmaikat. Ezután meditáció következik, amellyel a vágyakon dolgoznak. A meditáció végén arra kérem őket, hogy idézzék fel memóriájukban a vágylistájukat. Általában amire emlékeznek, az csak egy kis része annak, amit leírtak. Olyan, mintha egy nagy fa teli levéllel - amely a vágyaik jelképe - lett volna a kiindulópont, és a meditáció alatt a fa lehullatta volna szinte az összes levelét, azok megszáradtak és elhaltak volna. A levelek, amelyek a fán maradnak, arany színben tündökölnek. Ha megérted, melyik vágy a veled született és melyik az összegyűjtött vágy, spirituális fejlődésben lesz részed automatikusan.

Amikor vágyaink valódiak és a sajátjaink, amelyek az igazi szükségleteinket tükrözik, nem érzünk semmilyen kétségbeesést amiatt, hogy teljesítsük őket. Felismerjük, hogy az események természetes folyamatában ezek a vágyak teljesülnek.

Amikor fejfájásod van, nem érzed magad komfortosan, mert tudod, hogy az nem az igazi természeted. Az igazi természeted az, hogy ne fájjon a fejed. Hasonlóképpen, ha valamilyen vágyad támad, azonnal végezni akarsz vele, mert a mély elégedettség az igazi természeted, és a vágy kiegyensúlyozatlanságot okoz ebben az elégedettségben.

Meg kell értened két fontos igazságot:

1. Egész életed események hosszú láncolata, amelynek célja a beteljesülés. Bármit csinálsz - legyen az evés, ivás, kapcsolatok, gazdagság vagy élvezet - mind a beteljesülés felé irányul. Keresed ezt a beteljesülést mindenféle irányban ahelyett hogy egyenesen keresnéd.

2. A beteljesülés benned van, ez a természeted. Ezért próbálsz mindenáron kijutni az elégedetlenségből. A tény, hogy beteljesülést keresel, bizonyítja hogy az ismert számodra. Egyébként nem keresnéd! Életed szakaszaiban, amikor éreztél valamiféle elégedettséget, azt is remélted, hogy újból részed lesz benne. Ezért hosszúra nyújtod az életed.

A vágyat amely tiszta és nem irányul egy meghatározott tárgy vagy személy felé, egyszerűen egy túláradó energiának, iccha shakti-nak vagyis a 'vágy energiának' hívjuk.

A köldök tájékáról származó energia, tiszta energia. A szív tájékában ez az energia átalakul a vágy erejévé. Ezután ez tovább alakul szavakká a torok területén. Amikor ez az energia átalakul szavakká, azt 'vák-nak' vagyis a 'beszéd energiájának' hívjuk. Egy analógiával szolgálva, a köldökből származó energia olyan, mint a gyapot. A torokban válik az pamutfonállá. Így is elképzelheted: a köldökből eredő energia az olyan, mint az olvasztott vas. A torok a kovácsműhely, ahol a termék formálódik!

A beszéd energia tovább jut az agy felé, ott tudásként tárolódik vagy átalakul egy küldetéssé. Az agyban az energia tárolódhat, mint a tudás ereje, vagy gnana shakti. Például, a testtel kapcsolatos vágy energia átalakulhat a testtel kapcsolatos tudássá.

A másik lehetőség, hogy a szavak átalakulnak paranccsá, és azok teljesítésre kerülnek. Ez a parancs az egész testet bejárja, ami cselekvésre késztet. Ez a tett ereje, vagy kriya shakti. Például, a testeddel kapcsolatos vágy kifejeződhet a tett erejében, ami nem más, mint tested mozgatása.

A tiszta iccha shakti, vagy vágy energia, amely lényedből ered, a torok területén átalakul gnyána shaktivá - a tudás energiává, és kriya shaktivá - a tett energiává.

Ha az energia nem megfelelően kerül feldolgozásra és nem megfelelően irányul, akkor a tudás és tett elszakad a tiszta vágy energia erejétől. A tudás és a tett összhangban kell, hogy álljon a tiszta vágy energiával.

A VÁGY, MINT DINAMIKUS ENERGIA

Ebben az esetben egy erényes körfolyamat jön létre, amely jobb tudáshoz és tetthez vezet, ami viszonzásul tisztább vágyakat eredményez!

Mondjuk, vágysz arra, hogy egymillió dollárra tegyél szert. Ha ez a vágy kellőképpen kerül átalakításra a tudás formájában, akkor világos tervvel állsz elő, és a megfelelő tetteket viszed végbe, míg milliomossá nem válsz. Ha a vágy energia a túl sok tudás és kevés tett formáját ölti, akkor csak egyre többet gondolkodsz és fellegvárakat építesz.

A másik véglet az, amikor a vágy energia túl sok tettben és kevés tudásban nyilvánul meg, ekkor vakon dolgozol a terven. Például, keményen dolgozhatsz, ha egy kamiont Los Angeles-ből New York-ba vezetsz, de vajon milliomossá tudsz-e válni ezzel? A tett létezik, de nincs megfelelő tudás. Szükség van arra, hogy a vágy megfelelő módon alakuljon át tudássá és tetté. A nem megfelelő átalakulás oka az éberség hiánya.

Amikor őszinte és egyesült vagy vágyaddal, akkor nem létezik konfliktus, és végbemegy a megfelelő átalakulás.

Talán volt részed ilyen élményben az életedben, mint például: egy nő, aki fél átkelni egy forgalmas úton, de ha látja gyermekét átszaladni, hirtelen utána ugrik nem törődvén saját biztonságával.

Meg kell értenünk, hogyan vesztette el félelmét nagy hirtelen. A gyermek iránti szeretet az oka, amely felélesztette benne az anyai gondoskodás dimenzióját. Hasonló az eset minden szereteten alapuló kapcsolatban. Ha valakiben virágzik a szeretet érzése, hirtelen minden félelem távozik belső világából.

Értsd meg, a szeretetnek hatalmas ereje van és a vágynak úgyszintén! Ha sok energiával rendelkezel a muladhara csakrádban*, az azonnal semlegesíti az összes többi csakrát*. Nem lesz több félelem a szwadishtana csakrádban*, és nem lesz több aggodalom a manipuraka csakrádban*. Ezek a magasabb szintű csakrák* nem működnek, amikor a muladhara csakra teljes erővel bír. Az illető - tudta nélkül - felszabadítja az ismeretlen, de benne rejlő potenciált. A külvilágba is kiterjeszti ezt a potenciált.

Különböző személyek különböző dimenziókat hoznak működésbe benned. Ha szeretőd van, a szeretet érzése éled fel benned.

Muladhara csakra – Kifinomult energia központ a gerincoszlop tövénél, amely a mohóság és a vágy érzéseivel kapcsolatos.

Csakrák – A test energia központjai. Szó szerint 'kerék' a jelentésük, mivel a misztikusok úgy tapasztalták meg őket, mintha energia örvények lennének. Hét fő csakra létezik a gerincoszlop mentén: muladhara, szwadhistana, manipuraka, anahata, vishuddhi, ajna és szahaszrara.

Szwadhistana csakra – Kifinomult energia központ két ujjnyival a köldök alatt, amely a félelem érzésével kapcsolatos.

Manipuraka csakra – Kifinomult energia központ a köldök tájékán, amely az aggodalom érzésével kapcsolatos.

Ha van gyermeked, akkor az anyai gondviselés dimenziója éled fel benned. Amikor elméd készen áll a különböző dimenziók befogadására, azok virágozni fognak benned.

Ha teljesen nyitott vagy, minden egyes személy, akivel találkozol, hozzá fog segíteni ahhoz, hogy tovább fejlődj. De ha önző vagy, akkor még szeretőd vagy házastársad sem képes erre. Légy szíves, értsd meg, nagy felelősséged az, hogy nyitott és önzés nélküli elmét csiszolj ki magadnak mielőtt egy kapcsolatba lépsz, legyen az házasság vagy a szeretők kapcsolata! Akkor maga az érzés fog téged folyamatos jelleggel átformálni. Ha ez a folyamat nem megy végbe, akkor életed legfőbb dimenzióját vesztegeted.

Miért nem vagyunk képesek igaz szeretetre? A szamszkárák^{szamszkárák} az okai, vagyis a múlt emlékeihez való érzelmi ragaszkodásunk. Belső világod túl sok múlttal kapcsolatos dologgal van teli. Tehát az nem áll készen a jelen befogadására. Csak azokat a személyeket tudod szeretni, vagy csak azokhoz tudsz kapcsolódni, akik összhangban vannak a múltbeli kedves élményeiddel. Ha el tudod magad szakítani a múlthoz való érzelmi ragaszkodástól, akkor hirtelen rájössz, mennyi belső tér válik szabaddá számodra. Akkor közvetlenül nyitottá válsz bárki előtt anélkül, hogy múltja iránt érdeklődnél.

A vágy egy elsődleges érzés amit a természet nyújt számunkra a faj megőrzése céljából. A vágy túlhaladása egyenlő az első legnagyobb lépéssel az emberi lét igazi potenciáljának felfedezéséhez.

Az emberi lény mindig összezavarodik a szeretet és a vágy között. Azt hiszi hogy az állatok csak bujálkodnak. Az igazság az hogy csak az állatok cselekednek igazi vágyból a párzás idején. Az ember az értelmezései közepette sem igazi vágyat, sem igazi szeretet nem képes kifejezni. Innen ered az elégedetlenség és a beteljesületlenség.

A szex olyan, mint a szén, a szeretet pedig, mint a gyémánt. A szex az a mocsár, és a szeretet a lótusz, amely kivirágzik belőle. Mindkettő ugyanabból az anyagból áll, csak tudnod kell a kidolgozás módját! Hagyd el elvárásaidat, és temérdek energia árad majd belőled!

Ma már tudjuk, hogy biológiai szempontból egy férfi sem 100%-ig férfi, és egy nő sem 100%-ig nő. Egy férfi csak 51%-ban férfi és 49%-ban nő. A nő úgyszintén, csak 51% -ban nő és 49%-ban férfi; csupán 1% a különbség, vagy egy kicsivel több.

Apád és anyád energiáiból születtél. Hogyan is lehetnél csak férfi, vagy csak nő? Hisszük vagy nem, mind a férfi, mind a női energia megtestesítői vagyunk. Egészek vagyunk nem megosztottak.

A VÁGY, MINT DINAMIKUS ENERGIA

Már a születés pillanatában a társadalom rád nyomja bélyegét, férfinak vagy nőnek nyilvánítva téged és elvárja, hogy annak megfelelően viselkedj. A magától értetődő emberi természet a beteljesülés. Ezért az elvesztett részét megpróbáljuk a külvilágban megtalálni. A fiú gyerek a női jelenlétet kutatja, a lány gyerek pedig a férfi jelenlétet. Itt kezdődik a szex egész története. A kutatás megindul a mi 'vágyott részünk' elképzelésével.

Egy kis történet:

Egy 90 éves öregember a tengerparton ült mindennap reggeltől estig, és figyelte az ott sétáló embereket. Egy másik férfi, aki felfigyelt rá, oda ment hozzá, és azt kérdezte, 'Mit csinál maga mindennap itt ücsörögve?'

Az öregember így felelt, 'Keresem a nőt, aki a feleségem lehetne.' A férfi megdöbbent ilyen válasz hallatán, és azt kérdezte, 'Miért nem kereste fiatal korában?'

Az öregember azt felelte, '30 éves korom óta keresem.' A férfi megrökönyödve tovább kérdezősködött, 'Milyen különleges nőt keres maga?' Így felelt, 'Keresem a tökéletes nőt.' 'Még nem talált egyet sem?' kérdezte a férfi.

'Találtam egyet aki egyezett azzal, amit én elképzeltem, de nem igazán sikerült a történet vele.' válaszolta az öregember. A férfi megkérdezte hogy miért nem.

Az öregember válasza az volt, 'Ő pedig a tökéletes férfit kereste!'

Ez a végeredmény amikor megpróbálunk az elménkben kialakított képnek megfelelő társat találni.

Hosszú keresgélés után találunk valakit aki távolról megfelel ennek a képnek. Ekkor történik az, amit úgy hívunk 'szerelmesnek lenni valakibe'. Ez a szerelembe esés tudománya. Vedd észre, hogy ez mindig 'esést' jelent, soha nem 'felemelkedést' a szerelembe! A saját erőteljes igényünk és elvárásaink miatt a dolgokat úgy látjuk, ahogy mi akarjuk látni őket. A dolgok jól mennek amíg egyfajta távolság fennáll. Továbbra is rávetítjük saját elképzelésünket a másikra. De amint lassacskán a másik közelebb kerül hozzánk, rájövünk, hogy a fantázia és a valóság teljesen különböző!

Meg kell értenünk azt hogy egyetlen egyén sem képes megfelelni az elménkben hordozott képnek, egyszerűen azért, mert a kép nem a valóságon alapul. Egyetlen kép sem összeegyeztethető a valósággal mivel a nap végére csak egy kép, egy elképzelés marad!

Mi az alkímia? Amikor alsóbbrendű fémet, például rezet vagy vasat arannyá változtatunk, ez a folyamat az alkímia. Hasonló módon, amikor lényünk érett, a vágy, mint alaprendű érzés átalakul szeretetté, képesek válunk a legmagasabb rendű érzésre.

Ennek megfelelően, távolítsd el a fantáziáid által keltett tisztátlanságot, és helyettesítsd azt a kapcsolataid baráti tisztaságával és türelemmel kezeld a folyamatot! Kezdetben, talán az emberek nem értik majd a benned végbemenő változást.

Folytasd csak tovább hittel és bizalommal magadban! Őszinteséged és akaraterőd nem vezethet másra, mint arra, hogy a körülötted lévőket pozitívan érintse.

Adj hozzá barátságot a szeretethez! Jelenleg a vágyunk nem más, mint egy mélyen gyökeredző erőszak, amely a másik személy birtoklását célozza. Adj hozzá barátságot a kapcsolathoz! Köszöntsd társadat és fogadd el őt olyannak, amilyen! Nem csak elfogadni kell hanem köszönteni az elméjét, testét, a lényét amilyen! Ekkor láthatod, hogy a vágy átalakul szeretetté és lényed korlátlan boldogságban találja magát.

A szeretet életet ad, még az ember számára is. Szeretettel az ember egy lélek, egy élet! Szeretet nélkül az ember lealacsonyodik egy tárgy, egy eszköz szintjére! Ha nincs benned szeretet, és egy gyönyörű férfit vagy nőt látsz, csak az jár az eszedben, mit kaphatsz tőle, akkor egy tárgy szintjére alacsonyítod le. Ha szeretettel nézel rá, csak akkor válhat ő lélekké, egy élő lénnyé.

Az önmegtartóztatás az nem más, mint nem áhítozni a benned elnyomott részre, és kész. Ha férfi vagy, olyan elégedettséget kell megtapasztalnod magad iránt, hogy ne hiányozzon a benned elnyomott női rész. Ha nő vagy, akkor olyan mértékben vagy elégedett magaddal, hogy nem keresed a külvilágban a teljesség élményét. Ha eléred ezt a beteljesülést, függetlenül attól, hogy házasságban élsz vagy sem, elméd békés lesz. Csak ekkor lehetsz önmegtartóztató igazán, még a házaséletben is! Ez az igazi önmegtartóztatás.

Teljes időtartam: 30 perc

Ez a meditációs technika minden elnyomott érzelmedet felszínre hozza benned.

A lélegzés nagyon szoros kapcsolatban áll az elmével. Ha gondolatmeneted nyugodt, akkor lélegzeted is ellazult. Ha gondolatmeneted agresszív, akkor lélegzeted is agresszív.

A legjobb ha üres gyomorral, reggel gyakorlod ezt a technikát. 21 napon át végzett Dukkha harana átalakítja lényedet, mosolyt varázsol arcodra, és tested is tündökölni fog.

Első rész: 10 perc

Állj egy helyben csukott szemmel! A meditáció első részében elméd rendszere teljesen életre kel a mély lélegzés során. Ez a felélesztett energia elolvasztja az elnyomott érzelmeket, mint ha a jég olvadna el.

Lélegezz mélyen és zihálva tested teljes erejéből, mindig az orrodon keresztül, tehát csukott szájjal! Mozgasd karjaidat, hajlítsd be térdeid, hajolj le és emelkedj fel!

Mozgásod olyan legyen, mint amikor a madár száll, fel és le, térded hajlik, majd kiegyenesedsz, karjaid fel és le mozognak összhangban a lélegzettel!

A mozdulatok kifinomultak legyenek, a belélegzés legyen összhangban a felfelé irányuló mozgással, míg a kilélegzés legyen összhangban a lefelé irányuló mozgással.

Második rész: 10 perc

Továbbra is csukott szemmel légy, és feszítsd meg tested minden egyes részét sorjában, végtagról végtagra haladva, majd lazítsd el őket! Feszítsd meg, majd lazítsd el a végtagot, majd folytasd a következővel! Kezdd a talpaiddal; majd térj a lábaidra, a combjaidra; a csípőre; azután a gyomorra és derékra; azután a mellkasra és a hát felső részére; majd a karjaidra az ujjaktól a vállig, ezután a nyak és a vállak következnek; majd az arcod és végül a fejed teteje! Lazíts el minden egyes részt mielőtt a következőre térnél! Mire a 10 perc végére érsz, belül üressé válsz; higgadt és nyugodt leszel.

Harmadik rész: 10 perc

Továbbra is csukott szemmel ülj le és dúdold a 'hú' hangot, csupán a 'hú' hangot! Nincs szükség arra, hogy mélyen vagy hangosan dúdold, csak ellazult módon tedd! A dúdolás közben légy tanúja bárminek, ami történik benned vagy körülötted!

Ennek a technikának az első két része gyakorlatilag a harmadik rész előkészítője, hiszen az maga a meditáció. Amikor a harmadik részhez jutsz, meglátod, hogy elméd csendessé válik magától, minden erőfeszítés nélkül.

Maradj ebben az ellazult állapotban mosollyal az arcodon és örömteli hangulatban! Ezalatt az idő alatt nagyon sok tapasztalatot szerezhetsz. Csak figyeld őket, mint ha a televízióra figyelnél! Figyeld meg elmédet gondolatról gondolatra!

Amikor vágyakozol valamire, a bűntudat is benned él. A bűntudat ellenkező oldala a vágy. Egyszer bűnösnek érzed magad mert szerinted nem helyes arra a bizonyos dologra vágyni. Amikor pedig vágyaid teljesülnek, úgy érzed, hogy nem érdemled meg amit kaptál. Ha vágyaid nem valósulnak meg, újból bűntudatot érzel mert talán nem tetted meg mindazt, amit kellett volna. A vágyak mindenképpen bűntudathoz vezetnek.

A bűntudat eredete nem más, mint a múltban hozott döntések és tettek felülvizsgálata a jelenlegi intelligenciád által.

Például, amikor iskolás voltál, talán egy pár sértő szót mondtál barátodnak, ami miatt a baráti kapcsolat megszakadt. Évek múltán előhívod az emlékeket, és bűntudatod támad. Érdemes? Nem! Akkor egyfajta intelligenciával rendelkeztél és annak megfelelően cselekedtél.

Most a jelenben egy újfajta intelligenciával rendelkezel tehát nincs értelme felülvizsgálni a múltat.

Ami elmúlt, az elmúlt. Ami megtörtént, az megtörtént. Nincs mit tenni.

Ha állandóan a múltban élsz és bűnösnek érzed magad, tönkre teszed a jelen pillanatot és a jövődet is. A bűntudatnak nincs semmi haszna. Mit lehet tenni? Az egyetlen lehetséges dolog amit tehetsz, hogy nem formálsz mintát a múltból, és nem ismétled meg ugyanazt a viselkedést. Annak idején úgy cselekedtél, és kész!

A múlt az elmúlt, nem létezik többé, ezért hívjuk múltnak. Mindezek ellenére, mégis hagyjuk hogy a múlt befolyásoljon bennünket. Hogyan is történik ez? Kétfajta módon:

1. Ha felülvizsgálod a múlt eseményeit vagy a múltban hozott döntéseid a jelenlegi intelligenciáddal, akkor bűntudatot keltesz lényedben.

2. Ha jelenlegi döntéseidet a múlt tapasztalatai alapján hozod, akkor a múltat fogod ismételni a jövőben is, talán egy kissé modernizált formában.

Talán nem pontosan ugyanazt a hibát fogod elkövetni de ugyanazon a tapasztalati szinten, ugyanazon a síkon fogsz mozogni. Elménk működése egy meghatározott pályára terelődik, amely arra késztet, hogy mindig azt tegyük, amit eddig is tettünk. Tehát a hibák is ugyanazok lesznek.

Megkülönböztethetünk három fajta bűntudatot, amelyek gyökeret vernek bennünk és intelligenciánk gyilkosaivá válnak:

1. a közeli család által keltett bűntudat

2. a társadalom által keltett bűntudat

3. saját magunk által keltett bűntudat

Hétéves korodig bármely bűntudat a közeli családodtól származik. Ha nem úgy teszel ahogy szüleid kívánják, azt mondják, Isten nem helyesli, amit művelsz és bűnössé válsz. Szegény Isten, mennyi mindent kell meghallgatnia! Vagy egyszerűen - mivel a szüleid - hallgatni kell rájuk, nehogy boldogtalanná tedd őket. A bűntudat magja legelőször a családban van elszórva. Te pedig folytatod a gyerekeiddel. Átadjuk, mint a koronát, generációról generációra.

Mivel nem tudod kellőképpen elmagyarázni a dolgok rendjét, inkább egy szabályt hozol és ráerőlteted a gyerekeidre, ezúton keltve bűntudatot bennük. A gyerekek, például, szeretnek forogni, izegni-mozogni és élvezni a mozgást. Ilyen természetes módon gyűjtenek energiát. De mi mit teszünk? Álljt parancsolunk és félelmet keltünk bennük, jaj, nehogy elessenek szegények! Addig nem nyugszunk, míg a gyerekek élettelenné nem válnak, pontosan olyanokká, mint mi felnőttek vagyunk!

A gyerek talán szeretne kint a napon játszani, virágot szedni vagy csak szaladgálni a friss levegőn. Igazán nem sok, amit kér, de anyuka nemet mond, a forró nap ártalmaira hivatkozva. Ilyen kifinomult módon jut a helyzet uralmába, a nemet mondás hatalmat ad neki. Lehet hogy a napra hivatkozik, de ez ennél összetettebb.

Ez a kiejtett szó - a nem - mély hatást gyakorol a gyerekre. Bűntudatot érezve vagy megerőlteti magát és benn marad vagy pedig elszökik anyuka elől. Mindenféleképpen elfojtottuk az eredeti, az igazi energiáját. Odabent maradva nem tudja levezetni az energiáját, ha kiszökik, akkor fél, hogy valaki meglátja és még bűnösnek is érzi magát. Mindez csak azért mert játszani akart egy kicsit a napon.

Amint a gyerek növekszik, ez a fajta bűntudat mélyen gyökeret ver benne. Amikor felnőtté és függetlenné válik, ezek a gyerekkori emlékek bármikor feléledhetnek, talán amikor egy napsütéses napon a füvön ülve, hirtelen kényelmetlenséget érez és bűntudat fogja el, nem tudván az okát. Nincs semi rossz abban hogy a füvön ül, de a régi emlékek feléledtek benne. Ilyen módon születik a bűntudat. Ezek a gyerekkori emlékek, jelentéktelennek tűnő események hozzájárulnak ahhoz hogy a bűntudat életmódod természetes része legyen.

AZ EREDETI BŰN, AZ MAGA A BŰNTUDAT

Miért nem tudjuk élvezni és kultiválni azt a természetes élvezetet és boldogságot, amelyben a gyerek él?

Ha jobban megvizsgáljuk a dolgot, rájövünk, hogy maga a boldogság is kapcsolatos a bűntudattal. A kisgyerekben nem létezik egy szemernyi bűntudat sem, ő teljes mértékben természetes. Éppen ezért olyan lenyűgöző élmény látni egy kisgyereket. Bármit csinál, teljesen átadja magát annak, mert még nem ismeri a civilizáció álarcát. Még vad és eredeti, teli életenergiával. Csak élvezet és kíváncsiság árad belőle, szinte remeg a benne áramló energia erejétől.

A gyerek csak szeretne élvezni mindent, de a szülők - a társadalmi lét feltételei által gátoltak - tele vannak bűntudattal, komolysággal és álszentséggel. A gyerek szeretne kiáltozni, ugrálni és táncolni, mert ez a természetes kifejezési módja. De a felnőttek szépen leállítják, "Ne kiabálj! Ez illetlenség. Jól kellene viselkedned, úgy mint mi!" Szépen lassan a szabadság és boldogság fogalma a bűntudat érzésével társul.

Hét és tizennégy éves kor között a társadalom kelt benned bűntudatot a magatartási szabályain és rendelkezésein keresztül. Azt a bűntudatot, amely a félelmen alapul, a társadalmi normák keltik.

Tizennégy éves korig a család és a társadalom felelős a benned kialakuló bűntudatért. Nagyon fontos megemlíteni a szexhez kapcsolodó bűntudatot. A szülők vagy a család soha nem beszélnek erről a témáról. Amikor az a bizonyos hormonális változás történik a szervezetedben, úgy érzed, mintha teljesen új lennél. Rengeteg kérdésed van, és szeretnéd tisztán látni a dolgokat, de senki nincs felkészülve rá, hogy igaz választ adjon.

Ráadásul itt jön a média is, hogy elárasszon fantázia üzenetekkel, még jobban összekavarjon és vágyakat teremtsen benned ebben az érzékeny korban.

Ez még mindig nem elég: a társadalom beléd kell, hogy nevelje, nem vagy elég jó. Bűntudattal kell, hogy élj mindazért, ami vagy, mindazért, amit teszel! Ha sikerült meggyőznie bűnösségedről, akkor átadtad magad a társadalom bilincseinek. Többé nem leszel képes igazán élvezni az életet.

Szerintem a legnagyobb bűn, az maga a bűntudat. Más bűnök halálod után büntetnek téged. De ez egy büntetés az életedben.

A Tibeti költő, Szent Milarepa[^] így énekelt, "Az én vallásom élni - és halni - megbánások nélkül."

Szent vagy vagy bűnöző, a társadalom dönti el. Amíg a társadalom szentként tisztel téged, addig szent vagy. Ha bűnözőnek nyilvánít, akkor bűnös vagy. Ha megölsz valakit, akkor gyilkos a neved és büntetés vár rád. De ha a csatamezőn ölsz meg valakit, akkor hőssé válsz és nagy jutalomban lesz részed. Tehát nincs abszolút mérce, mi a helyes és mi a helytelen. A társadalom saját logikája a döntő.

[^]: Milarepa -Tibeti Yogi és Marpa, egy tibeti buddhista tanár tanítványa

A bűntudat keltés egy nagyon kifinomult és ügyes módja manapság a menyország és pokol fogalma. Kihasználják félelmed és mohóságod a menyország és pokol felfestésével. Így majd félsz a pokoltól és mindent megteszel, hogy a menyországba kerülj. Azt mondják, "Ha így vagy úgy teszel, jutalmad lesz a menyország", de ha másként jársz el "büntetésed a pokol". Amikor a magatartási normák a félelmen és a mohóságon alapulnak, azok közvetlenül képesek mély bűntudatot kelteni benned.

Egy kis történet:

Egyszer egy katonatiszt ezt kérdezte egy Zen Mestertől,

"Mester, mi a menyország és mi a pokol?"

A Mester megkérdezte, "Mivel keresed a kenyered?"

A tiszt válaszolt, "Én katonatiszt vagyok."

A Mester csak nevetett, "Ki volt az a hülye, aki tisztet csinált belőled?

Inkább hentesnek nézel ki."

A tiszt mérges lett, elővette kardját és így kiáltott, "Darabokra szaggatlak"

A Mester csak felemelte a karját és azt mondta,

"Íme a pokol kapui!"

A tiszt felismerte ostobaságát, mélyen meghajolt a Mester előtt és bocsánatért esedezett.

A Mester folytatta, "Íme a menyország kapui!"

Légy tisztában vele hogy a menyország és pokol nem egy meghatározott helyhez kötött fogalom, hanem elméd pszichológiai állapota. Egyik pillanatban elméd lehet a pokolban, a másikban pedig a mennyekben - a menyország és pokol kapui bármely pillanatban váltakozva megnyílhatnak és bezárulhatnak előtted.

Huszonegy éves korig a családodtól és a társadalomtól szeded össze mindazt az információt, ami bűntudatot ébreszt benned. Ezután a kor után a család és a társadalom által elvetett bűntudat magja ereszt benned gyökeret. Most már mindenfajta ok nélkül képes vagy magad is újabb bűntudatot gyártani. A bűntudat lesz állandó vendéged a lényedben!

Az a bűntudat, amit a család és a társadalom alakít ki benned, az kívülről származó, egy generációs örökség, mint a korona. A legrosszabb a harmadik fajta bűntudat amit saját magad gyártasz. Amikor a félelmen és mohóságon alapuló bűntudat részeddé válik, képes leszel újabb fajta bűnöket gyártani magadnak.

Abban a percben amikor bűnösnek érzed magad valami miatt, bárki kihasználhat. Ha még ráadásul küzdesz magaddal, még könnyebben árthatnak neked.

Vizsgáld meg életed és lásd, minden pillanatban keresed a módját, hogy magaddal ellenkezz és elégedetlenkedj! Nem tudsz konfliktus nélkül élni, szükség van egy kis szenvedésre, mert azt tanultad, a boldogság az bűn.

AZ EREDETI BŰN, AZ MAGA A BŰNTUDAT

Arra születtél, hogy úgy élj, mint a szabadon áramló folyó. A bűntudat sziklát gördít a folyó útjába. A társadalom finom módon bűnnek nyilvánította a boldogságot. Épp ez a probléma. Emiatt - amikor minden simán megy - észreveszed, hogy lappang benned a bűntudat érzése. Arra tanítottak, hogy boldognak lenni és élvezni az életet, az egyfajta felelőtlenség. Tehát bűnösnek érzed magad.

De amikor szomorú és depressziós vagy, ugyanígy érzel-e? Nem!

Arra tanítottak, hogy az élet szenvedések és nehézségek sorozata, talán néha a boldogság is közbelép.

Ez is oka annak, hogy az emberek nem bírják elviselni, ha örökösen boldog és mosolygós vagy. Mindent megtesznek azért, hogy visszatérítsenek az úgynevezett valóságba - beléd erőszakolván a bűntudatot.

Például, amikor élvezel valamit - táncolsz vagy a tengerparton pihensz -, hirtelen azon kapod magad, hogy elfog a bűntudat érzése, mennyi munkát hagytál függőben, mennyi minden kötelezettség vár rád.

A bűntudatnak nincs létjogosultsága, mégis képes lerombolni egész életed. Ha képes vagy bűntudat nélkül élni, az élet minden pillanatát élvezni fogod mindenféle megbánás nélkül, és még dolgaidat is ellátod.

MINDADDIG, MÍG SZABADON ÁRAMLÓ FOLYÓ VAGY, RENDKÍVÜLI INTELLIGENCIA KIFEJEZÉSÉRE LESZEL KÉPES AZ ÉLETEDBEN.

De lényed teli van egy tömeg zajával, amely nem a részed. Anyukád hangja, apukád hangja, tanárod hangja, szomszédod hangja... stb., és mindezek együttese! Mindezek a hangok benned élnek. Ha csak egy hang van ott benned, soha nem lesznek problémáid. Elméd folyója szabadon fog áramlani. De annyi hang visszhangzik benned, hogy a bűntudat sziklái gördülnek utadba.

Mindaddig, amíg szabadon áramló folyó vagy, rendkívüli intelligencia kifejezésére leszel képes az életedben. Olyan energiával fogsz rendelkezni, amely túlárad minden percben. Abban a pillanatban, amikor befogadod magadba a bűntudatot - megállítván a szabad áramlatot -, energia blokkok keletkeznek a lényedben.

Amikor tudatára ébredsz annak hogy milyen mértékben befolyásol téged a bűntudat, készen állsz arra, hogy megszabadulj tőle. Minden gyakorlat - természetes módon - botlásokkal jár. Amikor a bűntudat nélküli életet gyakorlod néha mindenképpen vissza fogsz csúszni a mohóság és a félelem régi magatartás mintáiba. És hirtelen eszedbe jut, "Ó, megint félelemből cselekedtem", "Megint mohóságból cselekedtem". Aztán frissen újra kezded az egészet. Ezek a felismerések természetes módon jönnek elő majd.

SENKI NEM SEGÍTHET RAJTAD ADDIG, AMÍG MEG NEM ENGEDED. SENKI NEM BÁNTHAT MEG, KIVÉVE HA MEGENGEDED.

Egy kis történet:

Egy nagy spirituális rend egyik szerzetesét egy távoli faluvidékre szolgálni küldték. Egy nap a vezetőség rengeteg panaszt hallott a szerzetesről.

A panaszleveleket olvasván az elnök így szólt, "A megfelelő embert küldtük."

A titkár megkérdezte, "Hogyan lehet ez Uram?" Panaszok érkeznek hozzánk róla, és Ön azt mondja, hogy megfelelő?" Az elnök így felelt, "Ha panaszkodnak, az azt jelenti, hogy elkezdte munkáját, folyamatban van a dolog!"

Amikor elkezdesz valamit, három fázison mész keresztül - az első az ellenállás. A következő az elhárítás - az ember nem áll ellen, de nem is törekszik igazán. A harmadik az elfogadás.

Hasonlóképpen, amikor elkezdesz valami munkát a belső világodban, a fejlődés is megkezdődik, de ez a három fázis is jelen lesz. Először az ellenállás. Az új praktikum nehéznek bizonyul a jelenlegi rendszered számára. Emiatt a következő lépés, amit teszel, az lesz, hogy elkerülöd mindazokat a lehetőségeket, ahol a változást kellene gyakorolnod. Újra és újra visszatérsz a régi útra. Rendszered ellenáll és mepróbál mindenféle bonyodalmat kelteni és minden lehetséges érvet felhozni. Ha szabadon engeded ezt az ellenállást, akkor saját magad ellenségévé válsz.

Krishna így szól a Bhagavad Gitában, “Emeld fel magad saját lényed által! Ha nem így teszel, a legnagyobb ellenségeddé válsz." Csak tőled függ, hogy segítesz-e magadon, mint magad legjobb barátja, vagy kárt okozol magadnak, mint magad legnagyobb ellensége.

Légy tisztában ezzel: Senki nem bánthat meg, kivéve ha megengeded! Senki nem segíthet rajtad addig, amíg meg nem engeded.

Ha elfelejetetted a gyakorlatot, csak emlékezz újból és emeld fel magad! Ne zuhanj depresszióba, ne érezz bűntudatot! Ne hidd, hogy nem vagy képes rá!

Ha Buddha élettörténetét olvasod, amikor arra készült, hogy elhagyja testét, tanítványai az utolsó üzenetéért esedeztek, és még akkor is ezt mondta: Atma Deepo Bhava - Légy a magad fénye, hadd vezessen saját Lényed!

Ha bűntudatot érzel, akkor bűnös vagy. Tulajdonképpen ez az egyetlen bűn. Az emlegetett pokol nem időhöz és térhez kötött, hanem bennünk található, amikor bűntudattal gyötrődünk, és nem teszünk semmit a gondolkodásmódunk megváltoztatásáért.

Minden bűntudatod, minden fájdalmad, az egész egy elképzelt híd, amit a fejedben építettél. A tíz évvel ezelőtt elkövetett hiba, a hét évvel ezelőtt elkövetett hiba és a három évvel ezelőtt elkövetett hiba,

----------------------------------------------------

Krishna - India Megvilágosodott Mestere, aki a Bhagavad Gita igazságait hirdette.

Bhagavad Gita - A megvilágosodott mester, Krishna által hirdetett ősi indiai szent irat, amely az Upanishad, vagy iratok lényegeként van számon tartva. AZ EREDETI BŰN, AZ MAGA A BŰNTUDAT

mind független és összeköthetetlen eseményekhez tartoznak. De amikor összekötöd őket gondolataiddal, bűntudatot hozol létre. Folyamatosan bűnösnek érzed magad. Ez az egyik fajta megközelítés.

Létezik egy másik fajta megközelítés is: amikor hibázol, vizsgáld meg objektíven, miért hibáztál, és milyen módon követted el a hibát. Légy egy megfigyelő és lásd, hogyan és miért ismétlődik! Vizsgáld meg tudományos módon a bűntudat keletkezésének folyamatát! Ez a tudatos hozzáállás egy új kaput nyit meg előtted, és soha nem követed el újra ugyanazt a hibát, mert - ha egyszer jól belenézel és rátalálsz az okra - az egyszerűen eltűnik. Ha valamit teljes mértékben ismersz, egyben meg is szabadítod magad tőle.

Légy szíves, értsd meg, hogy az erkölcsösség alapja csak az integritás lehet, soha nem a bűntudat!

Mit értek az integritás fogalma alatt? Az integritás azt jelenti, hogy a jelenben élsz és egy meghatározott személyiség vagy, nem pedig különböző, egymással ellentétes személyiségek. Az elme játéka nélkül tekintesz a valóságra. Amint az elme közbelép, a kettősség is megjelenik. Ha intenzíven a jelen tudatában élsz, az integritás elérhető. Ekkor csak egy személyiség létezik benned és nincs harc kettő, három vagy még több személyiség között. Amikor az elme a múlt és a jövő között szálldos, kettéhasadt személyiség vagy, és az integritás nem lehetséges. Ha az elme a jelenben van, automatikusan eggyé válsz, így létre jön az integritás.

SOHA NEM FOGSZ HIBÁZNI, HA MÉLYEN TUDATÁBAN VAGY A HIBÁNAK AZ ADOTT PILLANATBAN.

Egy kis történet:

Egyszer egy pap Isten elé térdelve elkezdett hangosan rimánkodni. ‘Bűnös vagyok. Légy könyörületes velem, Ó Istenem!’ A közelben lévő, csendben imádkozó férfit megihlette ez a jelenet, és ő is elkezdett a pap mellett térden állva imádkozni. Aztán egy másik férfi is csatlakozott térden állva és rimánkodva. A pap ezt látván oldalba lökte az elsőként csatlakozó férfit így szólván: ‘Nézd csak, ki hiszi el magáról hogy bűnös!’ Minden alázatunk, erkölcsösségünk többé-kevésbé egy látszat mások és magunk felé. Látszatot keltünk, mert belül nem vagyunk szilárdan egyesülve lényünkkel. Magunk sem tudjuk, hogy vajon melyik az igazi személyiségünk, tehát ilyen fajta játékok rabjaivá válunk. Ha egyesülünk igazi személyiségünkkel, minden tettünk eredeti lesz, és az erkölcsösség automatikusan követ bennünket.

Légy szíves, értsd meg, hogy soha nem fogsz hibázni, ha mélyen tudatában vagy a hibának az adott pillanatban! Amikor tudatos vagy, akkor egyetlen meghatározott személyiség vagy és erkölcsös is egyben. Ha eltérülsz a tudatos léttől, akkor sok személyiségként létezel, és az erkölcstelen. Az erkölcsösség a tudattal kapcsolatos, nem a társadalmi szabályokkal. A tudatosság az egyetlen út a természetes erkölcsösséghez.

AMINT EGYESÍTED MAGAD, A TUDATOSSÁG LESZ A KÖZPONTOD.

A tudatosság segít téged abban, hogy közvetlen módon a megfelelő döntést hozd, a megfelelő helyzetben. A megfelelő helyzetben hozhatsz rossz döntést az erkölcsösség által vezetve, mivel annak nincs megfelelő alapja. Az alapját a társadalom építette, az nem a tiéd, tehát nem érzed a magadénak. Amikor valamit nem érzel magadénak, nem tudsz érte bizalommal fellépni. Amint egyesíted magad, a tudatosság lesz a központod. Ha megosztott maradsz, akkor nem lesz benned tudatosság, és az erkölcs támaszára szorulsz.

Ha a társadalom szabályai válnak részeddé, egy mély sebet ejtesz a lényeden. Lerombolod a veled született intelligenciát. Úgy vélem, hogy a gyerekeknek kezdetben egy bizonyos mennyiségű szabályra van szükségük csak azért, hogy ne térjenek le a tudat útjáról. De nem sokkal később maga az élet értelmét kell megértetni velük, és azt, hogy a tudat szükséges hozzá, nem a lelkiismeret.

A tudatos lét egy erkölcsös életet eredményez. Hogy megértsd, miért van szükség a tudatra, nézz csak bele az erkölcsi nézeteidbe! Az erkölcsösség csak felszínes, míg a tudat a lényed mélyéből fakad. Tudatod megpróbál áttörni a lekiismereteden. Tudatod állandóan harcol a lelkiismereteddel. A lelkiismeret, a kötelességtudat az társadalmi termék. Az öntudat az természetes. A lelkiismeret az öntudat szegény helyettesítője.

Az emberek azt kérdezik tőlem, 'Mester, hogyan értsük ezt? Leírod az egész társadalmi struktúrát. Akkor hogyan élhetünk erkölcsös módon?' Mindig azt mondom, 'Légy vele tisztában, csak a gyerekeknek van szükségük rájuk erőltetett erkölcsi szabályokra. Nekik el kell mondani, 'Légy csendben, akkor kapsz cukorkát.' Persze manapság a gyerekek így válaszolnak, 'Boldog vagyok a cukorkád nélkül, kit érdekel a cukorkád!' A gyereket korlátozhatod ilyen módon, cukorkát kínálva. Ráerőltetheted a félelmen és a mohóságon alapuló erkölcsi szabályokat. De számodra eljött a felnőtté válás ideje. Te már nem vagy gyerek többé. Csak emelkedj fel a tudattal! Amikor a tudatról beszélek, lényed intelligens energiáját értem rajta.

Amikor egy szabály kívülről ráerőltetett, mindig megpróbálod elkerülni. Például, ha nem látsz rendőrt, rálépsz a gázpedálra.

Egy kis történet:

A rendőr leállít egy autót a sztrádán a sebesség túllépése miatt. Amikor a jogosítványt kéri, a vezető így válaszol, "Rendőr Úr, csak biztos távolságban akartam maradni a mögöttem lévő autótól!"

Ha vakon engedelmeskedsz a szabályoknak - a lényegük megértése nélkül -, ez lesz a vége, csak egy kifogásra vársz, hogy túllépjél rajtuk.

AZ EREDETI BŰN, AZ MAGA A BŰNTUDAT

Tedd fel magadnak őszintén a kérdést: ha nem lennének szabályok és azok betartását ellenőrző hatóság, ugyanaz a személy lennél, mint aki most vagy? Ugyanúgy intéznéd dolgaid, ahogyan most teszed? Ha a válaszod nem, akkor légy vele tisztában, hogy a szabály a kötelességtudatodból, nem pedig az öntudatodból táplálkozik! A szabály lényege nem vált részedé, vagy nem értesz vele egyet. Emiatt számodra nem természetes módon jársz el.

Könnyen láthatjuk, ha a gyerekeknek azt mondjuk, ne csináljanak valamit, leginkább vonzalmat éreznek ahhoz a tetthez. Ha nem emlegeted, hogy csináljanak vagy ne csináljanak valamit, talán figyelmet se vetnek rá. Abban a pillanatban, ahogy elszólod magad, ne csináljanak valamit, mindenáron azon lesznek, hogy igenis.

Egy kis történet:

Egyik ember azt mondja, ‘Én a dolgok végrehajtásának három módját ismerem’. A barátja megkérdezi, ‘Mi az a három mód?’

A férfi válaszol, ‘Először is, csináld magad. Másodszor, alkalmazz valakit. Harmadszor, mondd a gyerekeidnek, mi a munka, amit nem kell csinálni. Kész vége, biztos, hogy meglesz!’

Valójában egyfajta izgalmat kelt az, ami nem ajánlott cselekedet. Az esetek többségében egy azonnali sürgősség alakul ki benned a megtiltott dolog iránt. Élvezetet és izgalmat kelt azt tenni, ami nem helyes. Minden emberi lény alap tulajdonsága ez.

EGYFAJTA IZGALMAT TALÁLSZ ABBAN, AMIT NEM KELLENE TENNED.

Egy kis történet:

Egyszer egy fűszeres próbált mindent elkövetni, hogy több árut adjon el. Különböző eszközökkel próbálkozott - leárazás, vonzó reklámok, jobb kiszolgálás -, de semmi nem segített. Egy nap egy fekete függönyt akasztott a kirakatba, és egy kis lyukat vágott rajta, majd egy táblát akasztott alá, amin ez állt, "Kukucskálni szigorúan tilos!"

Attól a naptól kezdve tömeg gyűlt a boltja előtt, és mindenki kíváncsian nézelődött a kis lyukon keresztül, vajon mi lehet odabenn! Az eladás magától növekedett, mert most az emberek igazán odafigyeltek, hogy mennyi mindenféle fűszeráruval rendelkezett a boltja.

Amikor arra intenek, hogy ne tegyél valamit, az alapvető emberi tendencia az, hogy pontosan azt tedd, ami nem javasolt.

Kamaszkorban azt hissed, ha nemet mondasz szüleidnek, ezzel bizonyítod, hogy független vagy. Amikor nemet mondasz, úgy érzed, hogy különleges vagy, más a többiektől.

Amíg az igen a válaszod, úgy érzed, hogy csak egy kisgyerek vagy. A "nem" kiejtésével úgy hissed, felnőtté váltál.

Az az érzésed, hogy csak akkor vagy férfi, ha nemet mondasz apádnak. Mindaddig csak egy gyerek vagy. Azért, hogy bizonyítsd férfi mivoltodat, elkezdesz nemet mondani apádnak. Ez egy alapvető pszichológia. Amikor nemet mondasz, úgy hiszed, vagy valaki, enélkül pedig senki. Tehát, légy tisztában vele, bármit mondasz, a felnőtt fiad nemmel fog válaszolni, mert valaki akar lenni!

Az idő múltával a legtöbb szabály, amelynek volt bizonyos jelentése annak idején, jelentéktelen, vak szabállyá válik.

Indiában - az elektromos áram bevezetése előtt - a szabászok és varrók kézzel dolgoztak, gyenge fényű lámpás mellett. Tehát naplemente után már nem varrtak, mert a gyenge fény kárt okozott volna a szemükben. Ez a munka mindig a nappali órákhoz volt idomulva.

De még manapság is Indiában az idősebb emberek a háznál azt mondják, hogy nem jó dolog naplemente után varrni! De ennek a szabálynak a valós oka már egyáltalán nem létezik! Elektromos áram és megfelelő fény áll rendelkezésre. A szabály egy szokássá vált, még az eredeti céltól való elválása ellenére is.

Egy kis történet:

Egyszer egy ejtőernyős televíziós interjúban vett részt. A riporter így szólt, ‘Az Ön élete igazán kalandos lehet.’

Az ejtőernyős azt válaszolta, ‘Igen, vannak félelmet keltő pillanatok.’

A riporter azt kérdezte, ‘Mi volt élete legagasztóbb élménye?’

Az ejtőernyős válasza így hangzott, ‘Amikor egy ház füvére szálltam le, és megláttam egy táblát amin ez állt, ‘Gyepre lépni tilos!’

Amikor nem rendelkezel megfelelő intelligenciával vagy megértéssel, minden dolog vakon követendő szabállyá válik számodra.

Ha megfelelően értelmezed a dolgokat, bármely helytálló szabály a boldog élethez szükséges, barátságos technikává válhat. A szabályok és a szertartások igazából egyfajta technikák a megvilágosodásodhoz. Amikor a megvilágosodást említem, egy korlátlanul boldog, tisztánlátással teljes életet értek rajta. Természetesen, ha igazán mélyen rajta vagy, a megvilágosodás végső állapotát érheted el.

Egy kis történet:

Egy vasúti alkalmazott egy vonaton történt gyilkosságról tett jelentést, ‘A gyilkos belépett a fülkébe, és többször megszúrva végzett aldozatával. Ezután a szemközti ajtón keresztül kiugrott a sínekre - megszegvén a vasúti szabályokat.’

Megfelelő értelmezés nélkül az egészből félreértés származik, és következésképpen az ostoba cselekedet. Az igazi magyarázattal rendelkezve megérted, hogy bármely szabály létének alapja az, hogy te és a körülötted lévők boldog életet éljenek.

Amikor a szabály lényege világos, nem okoz gondot a követése. Ha ilyen módon követed a szabályt, tetteidben csak jóindulat lesz és boldogan fogod azt teljesíteni. De ha a szabály alapja félreértett, akkor minden tévesnek bizonyul, az élet maga pedig unalmasnak és élettelennek tűnik.

Vedd például a meditációt! A meditáció arra szolgál, hogy belső világod felé irányulj, tekintet nélkül a külvilág zajaira és szituációira. Láttam, hogy néhányan - mielőtt elkezdenék a meditációs gyakorlatot - először igyekeznek zajmentes teret teremteni maguk körül. Mindenkit csendre intenek. Szinte befagyasztják a másikat csak azért, mert ők meditálni akarnak.

AZ EREDETI BŰN, AZ MAGA A BŰNTUDAT

Amikor a lényeg elmarad, a dolgok vakon követett szertartássá válnak. A lényeget nem látod és zavart keltesz!

A szabályok eredetileg egy harmónikus életvitelhez készültek, megértve, hogy ha te nem ölsz meg és én nem öllek meg, akkor mindketten boldogan fogunk élni. Ez volt létjogosultságuk alapja. De az idő múltán normákká váltak.

Minden szabály célja a boldog és harmónikus életvitel volt, de amint a szabályok megfelelő értelmezés nélkül válnak részeddé, bűntudatot keltesz. Mindaddig, amíg jól értelmezve követed a szabályokat, boldog leszel. Amint a szavaknak tulajdonítasz jelentőséget és nem az alapcélnak, akkor bűntudatot keltesz.

Amikor el akarod kerülni a törvényt, mit teszel? A törvény szavaiba kapaszkodsz, és elfelejted azok alapját. Ezután kitekered a szavakat, és elkerülöd a törvény betartását. Amikor a szavakba kapaszkodsz, csak egy bürokrata vagy, aki nem érti a lényeget. Csak akkor tudsz egy értelmes, bűntudat nélküli lénnyé válni, ha képes vagy a lényeget alapul venni.

Létezik egyfajta bűntudat, amely használható számodra, intelligens hozzáállással segít, hogy előre haladj életedben. Ez nem más, mint amikor érzed, hogy képes vagy valamire - sőt annyi minden lehetőség rejlik benned, amit nem használsz ki -, hogy intelligenciád bűntudatot hoz létre benned. Ez a fajta bűntudat képes arra késztetni, hogy olyan dolgokat vigyél véghez, amelyek által ezen képességek egésze felszínre kerül.

Néha, egyes helyzetekben tudjuk magunkban, hogy igenis meg tudnánk változtatni a dolgok folyását. De mégis csendben maradunk, és csak szemléljük az eseményeket vagy lustaságból, vagy az összeszólalkozás félelmétől tartva, vagy akár a felelősség elkerülése végett. Ez a fajta helyzet mély bűntudathoz vezethet. Ez a bűntudat jelentős. Ha mégis megtesszük azokat a lépéseket, amelyeket úgy érezzük, hogy meg kell tennünk a helyzet megjavítása érdekében, akkor ez a bűntudat eltűnik, és mi is fejlődünk.

Ez a fajta bűntudat képes rávezetni arra, mi a teendő. Természeténél fogva olyan, hogy nem tartogathatod magadban túl sokáig. Meg kell szabadulnod tőle. Az egyetlen útja, hogy megszabadulj tőle az, hogy megtedd, ami szükséges. Ha ez megtörtént, maga a bűntudat is eltűnik. Mindaddig fogsz szenvedni tőle, amíg magadban tartod és nem lépsz tovább. Ez az egyszerű logika benne.

Ennek a bűntudatnak egy másik fajta megnyilvánulása az egód felszínre kerülése bizonyos helyzetekben, amikor úgy érzed, nem tudsz mit tenni ellene. Képes vagy érzékelni, megszagolni az egódat, ugyanakkor nem vagy képes azt kordában tartani, tehát bűntudatod támad. Ez a bűntudat is jó, hiszen ez annak a jele, hogy mélyen tudatában vagy egódnak. Segít abban, hogy őszintén dolgozz annak az egónak a leküzdéséért.

A bűntudat az intelligencia biztos gyilkosa. Szerintem, az intelligencia legkegyetlenebb gyilkosa. Soha nem hagy előre lépni az életben.

Egyik hívőnk a medencecsont területén lévő daganattól szenvedett húsz éven át. Eljött hozzám panaszkodva, 'Légy szíves, segíts rajtam, gyógyíts meg! Évek óta szenvedek ettől a daganattól. Műtét után újból előjött.'

Elkezdtem szépen beszélni hozzá, hogy megtaláljam a probléma okát. Néhány kérdést tettem fel neki, mire ő végül megnyílt és elkezdett sírni. Megkérdeztem, 'Él benned valami bűntudat a szexualitásoddal kapcsolatban?'

Lassan bizalmassá vált, és azt mondta, hogy gyerekkorában testi erőszakban volt része egy közeli családtag által, hosszú éveken át.

A bűntudat nem hagyta nyugodni. Azt mondta, 'Elkezdtem gyűlölni testem azon részét. Úgy éreztem, hogy annak a résznek nem kellene léteznie bennem, az nem lényem része. Az illető családtag iránt érzett gyűlölet a testem ellen fordult.'

A gyűlölet olyan mély volt benne, hogy tovább beszéltem hozzá. Egyre inkább bizalmassá vált, és ahogy a bűntudatot felszínre hozta, meg is szabadult tőle. Pszichológiai szempontból gyógyulttá vált.

Egy meditációs technikát ajánlottam számára, kifejezetten erre a területre alkazmazva. 'Fejezd ki haragodat, amit a férfi iránt érzel! Sírj, kiáltozz, üvölts, üss! Csukd be az ajtót, végy egy párnát, képzeld el, hogy az ő, és add ki haragod! Ezután ülj csendben, és érezd sajátodnak testednek,azt a részét is! Érezz szeretetet iránta!'

Meglepődsz, ha azt mondom, hogy tíz nap múlva a daganat eltűnt! Soha nem újult ki többé.

Bántalmaink legtöbbje pszichológiai zavaroknak tudható be, amelyben a bűntudat játszik főszerepet.

Legtöbbször az energia áramlat akadályba ütközik bennünk a bűntudat miatt. Ha jól megnézed, bárhol, ahol nem vagy képes mozdítani a kockán, bárhol, ahol nem vagy képes döntéseket hozni, bárhol, ahol félsz valamitől, ott biztos, hogy valamilyen formában a bűntudat lappang.

Az elfogadás gyönyörű eszközül szolgál ahhoz, hogy megszabadítsd magad a múlt és a jövő huzavonájától. Az elfogadás által egyenesen a jelenben találod magad. Elsőként el kell fogadni a külső világ, majd a belső világ minden történését. Bármely probléma adódik számodra a külső világban, és bármely probléma adódik számodra a belső világban, egyszerűen fogadd el mindazt teljes mértékben! Add össze mind, amit problémaként tapasztalsz, és fogadd el őket teljesen!

Fogadj el minden bűntudatot, minden hibát és minden kudarcot! Még ha nem tudod elfogadni őket, fogadd el ezt a tényt, hogy nem tudod elfogadni! Így majd ellazulsz, és a bűntudat elhagyja elmédet.

Próbáld ki ezt a kis kísérletet:

Lazulj el három napig teljes elfogadással!

AZ EREDETI BŰN, AZ MAGA A BŰNTUDAT

Ha három napig ellazítod magad és mentesülsz a külső világ és belső világ huzavonájától, elveszted összes javadat? Biztos, hogy nem! Tehát nincs probléma, három nap alatt nem vész el semmi. Miért nem próbálod ki? Csak három napig, őszintén, teljes mértékben, száz százalékig fogadj el mindent, ami zajlik az életedben!

Ha nem vagy képes a száz százalékos elfogadásra, akkor fogadd el ezt a tényt! Még ha ezt mondod, ‘Nem vagyok képes a külső és a belső világom elfogadására,’ akkor is eléred, hogy a múlt és a jövő nem fog ide-oda ráncigálni. Abban a pillanatban, ahogy megérted, ‘Képtelen vagyok megszabadítani magam a vágyak és félelmek huzavonájától, nem vagyok képes elfogadni a valóságot,’ maga a belátás elkezd dolgozni rajtad és megteszi a magáét.

Ha képes vagy a jelenben lenni, ellazulva a külső és belső világ dolgaitól, három nap alatt lesz egy sejtésed arról: Mi is az élet? Mit jelent a jelenben élni? Ha ezt megtapasztalod, olyan eksztázisban, olyan másfajta térben és életben lesz részed, mint eddig soha.

Egy saját filozófián alapulva éltél eddig talán harminc évet. Három napig próbálj meg nem átalakítani senkit a külvilágban! Meglátod, ha ezekkel a nagyszerű technikákkal kísérletezel, csodákat művelnek a lényedben. Egy nagyszerű alkímia folyamat indul meg a lényedben. Ha nem tudsz őszinte lenni, fogadd el hogy nem tudsz őszinte lenni! Még ez az őszinteség is elegendő. Egy újfajta dimenziót kezdesz majd látni magadban.

Ülj le és csukd be a szemed! Végy lassú és mély lélegzetet néhány percen át! Mindezzel együtt érezd, hogy a fejed a szívedbe lesz szorítva, a mellkas területére! Légy teljesen fej nélküli! Most nincs fejed. Fej nélküli vagy.

Érezd, hogy a szíveden keresztül lélegzel! Érezd, hogy a szíveden keresztül látod a világot! Érezd, hogy a szíveden keresztül érzed az aromát! Érezd nagyon tisztán, hogy a szíveden keresztül lélegzel! Hallgass a szíveden keresztül, láss a szíveden keresztül és érezz a szíveden keresztül!

Állj fel! Légy a szíved tudatában, és kezdj el mozogni a lehető leglassabban! Ne sétálj! Csak mozgasd a tested lassan! Emlékezz, hogy a szívedből mozogsz! A központod a szíved, nem a fejed. Újból és újból felejtsd el a fejed! Mozogj a szívedből! Emlékezz, egy fej nélküli lény vagy!

Állj egy helyben! Most növeld a sebességet lassan, nagyon lassan! Emlékezz, a szívedből mozogsz, nem a fejedből! Felejtsd el a fejed! Egy fej nélküli lény vagy, aki mozog.

75

(Néhány perc múlva)

Ülj le ott, ahol vagy! Egyszerűen légy a fej nélkül! Csak a szíveddel ülj! Lazíts!

(Néhány perc múlva)

Lassan, nagyon lassan, nyisd ki a szemed!

76

A félelem, a vágy és a bűntudat érzelmei szubjektív érzelmek. Azt értem rajta, hogy nincs szükséged egy másik személyre, vagy akár egy tárgyra, hogy létrehozd ezeket az érzelmeket. Képzeld el, hogy egy hangszigetelt szobában vagy, csukott szemmel, és nincs mit megérinteni, ízlelni, vagy szagolni! Még így is érezheted a félelmet vagy a vágyat. De ahhoz, hogy összehasonlítsd magad egy másik személlyel, és irigységet érezz iránta, szükség van a másik személy jelenlétére. Tehát az irigység az egy objektív érzelem. Szüksége van egy tárgyra, hogy aktiválja magát.

Egy kis történet:

Este egy férfi üldögélt a feleségével egy padon a parkban. Észre sem véve őket, egy fiatal férfi ült le melléjük a barátnőjével. A fiatal férfi nagyon szerelmesen elkezdett beszélgetni a barátnőjével.

Hallgatván mindezt, a feleség odasúgta férjének, 'Azt hiszem, meg fogja kérni a kezét. Köhints egyet vagy csinálj valamit, hogy vegye észre magát!'

A férj azt felelte, 'Miért kellene figyelmeztetnem? Engem soha senki nem figyelmeztetett!'

Az irígység az összehasonlításból ered. Állandóan összahasonlítgatjuk magunkat különböző területeken - kinézet, vagyon, tudás, hírnév és baráti kör -, hogy csak néhányat említsek. Amikor összehasonlítgatjuk magunkat másokkal, azt érezzük, hogy a másiknak több van, mint nekünk, és az irigység rabjai leszünk.

Az összehasonlítás a mag, és az irígység a gyümölcs!

Vajon miért is hasonlítjuk össze magunkat másokkal?

Először is azért, mert soha nem értettük meg magunkat mindezidáig. Nem vagyunk tudatában, kik vagyunk és mink van.

Másodszor, a társadalom arra tanított bennünket, hogy másokra alapozva értékeljük magunkat. Az összehasonlítás a gyerekkorban kezdődik. Az iskolában az osztályzati rendszer bevezeti a gyereket a versengés és az összehasonlítás világába.

MINDEN CSAK VISZONYLATBAN LÉTEZIK.

Létezik egy egységes mérce, ami alapján felmérjük a gyerek adottságait, úgy mint matematikai készség, művészi hajlam, atlétikai képesség, zenei tehetség és így tovább. De nem vesszük észre, hogy egy egységes mérce használata az nem más, mint az összehasonlítás alapul vétele a gyerek felmérésére. Az iskolai jutalom rendszerrel - szó szerint - megbüntetünk minden gyereket.

A gyerek hozzászokik ahhoz, hogy magát másokon keresztül ismerje vagy ítélje meg az összehasonlítás alapján. Nincs magáról saját tudata. Csak másokhoz viszonyítottan tud magáról.

Egy kis történet:

Egyszer egy férfi tanúvallomást tett a bíróságon egy útmenti balesettel kapcsolatban. Hirtelen észrevette, hogy a bírósági szóvivő lejegyezte, amit mondott. Amint a férfi egyre gyorsabban beszélt, a szóvivő is egyre gyorsabban írt.

Hirtelen azt találta mondani a szóvivőnek, 'Legyen szíves, ne írjon olyan gyorsan! Nem vagyok képes követni magát!'

Bármilyen ítéletet hozol magadról, annak alapja mindig valamilyen összehasonlítás. De vajon miért szerepel elmédben a másik eszméje? Azért, mert nem néztél magadba, és nem jöttél rá, ki vagy. Nem tapasztaltad azt a boldogságot és hatalmas potenciált, ami benned rejlik. Nem érzed magad egésznek, mert nem voltál még képes úgy kifejezni magad, amilyen igazából vagy. Tehát az üresség és az elégedettség hiánya benned az oka annak, hogy alacsonyabb rendűnek érzed magad másoknál.

Buddha így szól, ‘Minden csak viszonylatban létezik’. Feltételezd, hogy te vagy az egyetlen személy a földön, hogyan tudnád összehasonlítani magad? Hívhatnád-e magad magasnak vagy alacsonynak, csúnyának vagy szépnek, gazdagnak vagy szegénynek, okosnak vagy butának? Nem! Amikor nincs kivel összehasonlítani magunkat, akkor csak vagyunk!

Értsd meg, hogy a jelenlegi helyzetben sincs semmilyen mérce ahhoz, hogy valakihez hasonlítsd magad! Minden egyén egyedi.

Össze tudod hasonlítani az oroszlánt a lóval? Hasonlítjuk-e magunkat a virágokhoz, madarakhoz vagy hegyekhez? Akkor mi az értelme más emberi lényekhez hasonlítani magunkat?

Egy gyönyörű Zen történet:

Egyszer az egyik király egy mesterhez fordult, hogy olyan technikát tanuljon tőle, ami hozzásegíti ahhoz, hogy nagyobb hatalommal bírjon, mint a szomszédos királyok. A mester elé ült és előadta látogatása célját. A mester türelmesen figyelt a királyra.

Aztán azt mondta neki, hogy menjen a királyi kertbe, ahol egy rózsabokor és egy ciprusfa nő egymás mellett. Azt mondta a királynak, 'Ők a tanítóid. Ők képesek megtanítani téged arra, amire szükséged van.'

A király ellátogatott a kertbe, meglátta a két növényt, de nem tudott rájönni, mit is kellene tanulnia tőlük. Visszatért a mesterhez és azt kérdezte, 'Mester, mi a lényege annak, amit mond? Képtelen vagyok megérteni, mit és hogyan tudnának tanítani nekem ezek a növények.'

TE VAGY A LEGJOBB, MIÉRT HASONLÍTGATSZ?

A mester elvezette a királyt a növényekhez és elmagyarázta, 'Ez a ciprusfa hosszú éveken át a rózsabokor mellett növekedett. Soha eszébe nem jutott rózsabokorrá válni. Hasonlóképpen a rózsabokornak eszébe nem jutott, hogy ciprusfa legyen. Ha az ember lett volna a ciprusfa, akkor bizonyára összehasonlította volna magát a rózsával és irigy lett volna arra, hogy mennyi figyelmet kap az emberektől. Vagy, ha az ember lett volna a rózsabokor, akkor bizonyára irigyen nézte volna a ciprusfát, hogy az milyen nyugodtan áll, és nem kell elszenvednie a kínt, hogy az emberek egész nap szaggatják.'

A két növény fejlődött, mert összes energiájukat befektették, hogy saját növekedésükkel törődjenek ahelyett, hogy a hasonlítgatásra vesztegetnék azt.

Abban a pillanatban, amint véget vetsz a hasonlítgatásnak, minden irigység eltűnik belőled. Inkább elégedetté válsz magaddal és hálás leszel a Létnek, amiért annyi mindent nyújtott neked és amiért egyedinek alkotott.

Ha irigységet érzel mások iránt, akkor szenvedni fogsz. Állandóan harcolni fogsz másokkal nyíltan vagy magadban. Ha valaki nevet, azt hiszed majd, hogy rajtad nevet. Ha valaki barátias a másikkal, magányosnak érzed majd magad és irigy leszel rá. Igazából arra vársz, hogy valaki fájdalmat okozzon neked. Az irigység, amit szabadon engedsz magadban, az olyan, mint a nyílt seb. Bármely tett, aminek nem célja, hogy megbántson, megérinti a sebet is, ami fáj.

Tehát amikor megsértve érzed magad, vedd észre, hogy egy sebed van! Ne hárítsd a felelősséget a másikra!

AMIKOR MEGSÉRTVE ÉRZED MAGAD, VEDD ÉSZRE, HOGY EGY SEBED VAN!

A sebnek be kell gyógyulnia, és az irigységnek fel kell oldódnia. Akkor senki nem tud megbántani. Légy tisztában vele, hogy senki nem tud megbántani téged a te szótlan beleegyezésed nélkül!

Összehasonlítod magad, mert úgy érzed, valamely ponton valamilyen módon hiányosságaid vannak. Őszintén szólva, fogalmad sincs az igazi, az egyedi potenciálodról! Ha lenne fogalmad róla, egy másodpercet sem töltenél azzal, hogy a külvilágban keresd a választ a kreatív és elégedettséget nyújtó élet módjára. Minden bizalom, intelligencia és lendületes energia, amire szükséged van, már eleve létezik benned. Benned van a lehetőség, hogy úgy élj, mint isten ezen a földön. Ne hidd el azokat a korlátozó dolgokat saját magaddal kapcsolatban, amit eddig elhitettek veled! Csak nézz magadba! Kísérletezz és fedezd fel az igazságot magadról! Akkor egyszerűen minden erőfeszítés nélkül kisugárzod majd ezeket a tulajdonságokat.

Feltételezzük, hogy egy hatalmas létrán a világon mindenkinek fel kellene állnia egy fokra, növekvő sorrendben, aszerint, hogy mennyire sikeres bármely téren, például szépség vagy okosság. Valószínűleg valahol középtájra sorolnád be magad. Sokan feletted állnak, de sokan vannak alattad is. A feletted állókra irigy vagy, ezért állandóan arra törekszel, hogy jobb legyél, mint ők és feljebb juthass a létrán.

Életed egy bizonyos pontján talán rájössz ennek a véget nem érő játéknak a haszontalanságára.

MINDNYÁJAN A TETT, A BIRTOKLÁS ÉS A LÉT KÖRÉBEN MŰKÖDÜNK.

Akkor le akarsz szállni a létráról. És lenézel. Most mit látsz? Rengeteg ember van alattad. Hirtelen boldognak érzed magad ennyi ember láttán és reménykedsz, hogy nem is vagy annyira alacsonyabb rendű, mint amit hittél, míg a feletted lévőket szemlélted.

Itt kezdődik a harc. Amikor felfelé tekintesz, nyomorultnak érzed magad, amikor lefelé tekintesz, boldog vagy. Annak ellenére, hogy már sejted a haszontalanságát annak, hogy életed a feltörekvéssel töltsd, még mindig nem vagy képes leugrani a létráról, mert ha így teszel, akkor egyedül maradsz. Senki sem lesz feletted vagy alattad.

Mindnyájan a tett, a birtoklás és a lét körében működünk. Cselekszünk, hogy legyen valamink anélkül, hogy élveznénk a létet, és ez az oka a nyomorunknak. A tett soha nem éri utol a birtoklási vágyat! Minden alkalommal, amikor egy vágy teljesül, hirtelen az a vágy elveszti a húzóerejét.

Egy megvilágosodott mester, Ramana Maharishi így szól gyönyörűen, 'Az elme az olyan, hogy egy kis mustármagot felnagyít egy heggyé addig, amíg az a tiéd nem lesz. Amint az a tiéd, akkor még a hegy is olyan jelentéktelennek tűnik, mint egy mustármag!'

Amint egy vágy beteljesedett, egy másik kezd téged vonzani. Még arra sincs időd, hogy élvezd és elégedett légy. Talán így gondolkodsz, 'Hadd legyen még az a dolog is. Aztán lazíthatok és élvezhetem, amim van'. Légy tisztában vele, elméd soha nem fogja hagyni, hogy ez megtörténjen.

Az egyetlen módja annak, hogy igazán éld és élvezd az életet, az, hogy élvezd magát a cselekedetet! Akkor a tett, a birtoklás és a lét automatikusan eggyé válik, és mindhárom megtörténik.

A természetnek megvan a maga egyedi módja a fejlődéshez mindnyájunk számára.

Vegyük például a kínai bambuszt. Amikor kihajt, az első négy évben nem jelentős a növekedése. De aztán az ötödik évben a bambusz harminc métert nő hat hét alatt! Ez nem azt jelenti, hogy az első négy évben egyáltalán nem nőtt. A növekedés nem volt látható ugyan, de a gyökerei erősödtek azért, hogy képes legyen gyorsan és biztonságosan egy nagy fává nőni!

A bambusz növekedéséhez hasonlóan, nincs más mérce, csak a magadhoz való viszonyítás. Ha az összes energiádat arra fordítod, hogy magadba nézz, óriás léptekkel fogsz fejlődni.

Először is értsd meg, hogy isten az művész és nem mérnök! Ha mérnök lenne, akkor alkotott volna egy tökéletes férfit és egy tökéletes nőt, majd másolatok millióit ebből a mintából!

Ramana Maharishi - Megvilágosodott mester, aki Tiruvannamalaiban, Dél-Indiában élt. Ő az önvizsgálat módszerét tanította, 'Ki vagyok én?' kérdésén keresztül, ami egyben az önmegvalósítás útja.

TE VAGY A LEGJOBB, MIÉRT HASONLÍTGATSZ?

Nem! Isten mindnyájunkat egyedinek alkotott. Teljesen mindegy, hogy rózsa vagy liliom vagy vadvirág, a lényeg az, hogy a vadvirág meg kell, hogy valósítsa a legmagasabb potenciálját, mint vadvirág, és a rózsa úgyszintén kell, hogy aktualizálja a benne rejlő potenciált. Az illat, ami belőled árad miközben egyedi potenciálod megvalósítod, mindenkit megérint körülötted és még csak erőfeszítést sem kell tenned érte.

Legyen az szépség vagy okosság, te egyedi vagy. Amikor nem tiszteled az egyediségedet, csak akkor kezded magad összehasonlítani másokkal. Még akkor is, ha a kedvenc mozisztárod vagy modelled nagyon gyönyörű, tudsz-e élvezni akár csak egy pohár vizet azon a testen keresztül? Nem. Csak a saját testedet - a legjobb barátodat - használva élvezheted a vizet. Fogadd el és üdvözöld őt!

Létezik egy gyönyörű verssor az ősi szent iratokban, amely a maya¹ hatalmáról mesél: az energia, ami a világegyetemet irányítja, az irigységet használja eszközül, hogy arra késztessen, tedd meg, amit ő akar.

Indiában sok ember cirkuszi bemutatót tart majmokkal az utcán.

A VERSENGÉS AZ NEM MÁS, MINT EGY NAGY EGÓ JÁTSZMA. IGAZÁBÓL, EGYÁLTALÁN NINCS SZÜKSÉGED FEJLŐDÉSRE.

A férfi egy pálcikát használ, és amint felemeli, a majom azt teszi, amit mond neki. Ha csak gesztikulál, akkor a majom nem hallgat rá. Még ha tudja is, hogy bármely pillanatban a pálcika felemelkedhet, addig amíg meg nem történik, a majom nem hallgat semmire. Ha felemeli a pálcikát és azt mondja a majomnak, hogy sétáljon egyenesen, akkor a majom egyenesen fog sétálni. Ha a férfi azt mondja a majomnak, hogy ugorjon háromszor, akkor az ugrik háromszor.

A férfi úgy használja a pálcikát, mint a porondmester a cirkuszban. Hasonlóképpen a maya¹ ereje a versengés nyomása alatt és az irigység varázspálcáját használva késztet téged arra, hogy azt tedd, amit ő akar.

Értsd meg, hogy a versengés az nem más, mint egy nagy egó játszma! Igazából, egyáltalán nincs szükséged fejlődésre. Elegendő étel, hajlék, orvosi ellátás és ruházat áll rendelkezésre a földön az alapvető igényletek kielégítéséhez. Nincs miért versengeni!

Az irígység nagyon szoros kapcsolatban áll számos negatív érzelemmel, mint a harag, a kapzsiság, a birtoklási vágy és a depresszió. Mindezek az érzelmek feloldódnak, ha véget vetünk az irígység ördögi körének.

Az irígységet nem lehet legyőzni, sem azzal, hogy elszökünk előle, sem azzal, hogy utáljuk az irigységünk tárgyát. Csak annyit kell tenned, hogy teljesen éber leszel, amikor az irígység érzése előjön benned. Meglepődsz majd, hogy az teljesen eltűnik.

A megvilágosodott mester, Buddha azt mondja, 'Tépd ki az irigykedő gyökereket, és élvezd a hosszantartó békét!'

Egyszerűen légy éber, és rombold le az irígységet, versengést, összehasonlítgatást, amelyek elraboltak igazi természetedtől, vagyis a korlátlan boldogságtól! Használd az éber tudat fényét, hogy rávilágíts ezen negatív érzelmek árnyékaira! Egyébként csak az egerek versenyének rabjává válsz. Mindig azt mondom embereimnek, még ha meg is nyered a versenyt, akkor is csak egy egér maradsz!

Értsd meg, hogy az irígység elnyomása vagy tagadása nem jelentheti a kiutat! Az irígység kifejezése és bátorítása sem lehet kiút, mert ekkor nem vagy hajlandó éber módon szembe nézni vele.

Csak figyeld, hogyan keletkezik benned az irígység, hogyan fejlődik mindaz az irigységed tárgya iránt érzett gyűlöletté, hogyan képez benned nyugtalanságot és szorongást, és hogyan veszíted el belső békéd miatta!

Légy tudatában az irígységnek ahelyett, hogy gyűlölnéd, vagy gyűlölnéd az irigységed tárgyát! Csak figyeld meg úgy, mint ha semmi közöd nem lenne hozzá! Figyeld meg tudományos hozzáállással! Mit értek tudományos hozzáálláson?

Amikor egy tudós kísérleteket végez, azt ő minden ítélkezés és előre meghatározott következtetés nélkül teszi. Ha létezik egy végkövetkeztetés az elméjében, akkor nem lehet tudós, mert ez a végkövetkeztetés befolyásolhatja a kísérletet.

Most te vagy a tudós a belső világ tudományának laboratóriumában. Légy belső világod tudósa, és hadd legyen elméd a laboratórium! Légy éber és megfigyelő mindenféle előítélet nélkül!

Ne ítéld el az érzelmet csak azért, mert erre lettél tanítva! Az még nem vált élményeddé. Ha az irigység, mint negatív érzelem igazából a saját élményed, akkor magától elhagyod azt. Még nem vált a saját élményeddé, azt csak felvetted másoktól. Az irígység és összehasonlítás, mint negatív érzelmek megértése egy élményen kell, hogy alapuljon, ha nem így van, akkor ez a megértés nem válik részeddé.

Ne ítéld el az irígység tárgyát! Ez a tárgy nem kívülről hozta létre benned az érzelmet. Az irígység a belső világodban alakul ki. Amint éberen megfigyeled irígységed, rájössz, hogy egyáltalán nincs létalapja. Amikor ez megtörténik, az irígység automatikusan eltűnik. Semmit sem kell tenned, hogy elhagyd.

Buddha – A Buddhizmus vallásának megalapítója, amelyet emberek milliói követnek világszerte.

TE VAGY A LEGJOBB, MIÉRT HASONLÍTGATSZ?

Egy kis történet:

Egy hölgy megkért egyszer egy festőművészt portréja megfestéséhez. A művész kellő gonddal elkészítette a nagy portrét, azután megmutatta neki és azt kérdezte, 'Hogy tetszik?'

A hölgy megnézte és helyeselt, 'Igen, nagyon szép. De hozzá tudna tenni egy pár dolgot? Szeretném, ha hozzátenne egy csillogó gyémánt nyakéket, aranyórát és karkötőt, smaragd fülbevalót és néhány gyöngy gyűrűt az ujjaimra.' A művész csodálkozott és azt mondta, 'De hölgyem, a portré gyönyörűen néz ki ilyen egyszerűen amilyen. Miért akarja agyon zsúfolni ezekkel az ékszerekkel?'

A hölgy azt felelte, 'Azt akarom, hogy a gazdag szomszédjaim megőrüljenek, látván a képet és azt gondolván, hogy mennyi ékszerem van.'

Az irigység tüze képes téged felemészteni, ha nem tartod készenlétben éberséged tűzoltókészülékét.

Az irígység nem hagyja, hogy az igazi természeted - vagyis a szeretet és a boldogság - legyen az élményed. Az élet és saját magad félreértéséből származik. Félreérted a szeretetet azt gondolván, hogy az kívülről származik, hogy azt meg kell szerezni. Ez még nem elég, azt hiszed, hogy a szeretet az egy mennyiség, amit szükséges megosztani. Emiatt félsz, mert azt hiszed, hogy a szeretet megosztásával kevesebb rész marad számodra.

Érstd meg hogy a szeretet az egy minőség benned! Az nem egy korlátozott mennyiség, hanem egy véget nem érő folyamat, ami túlárad belőled. Nem lehet gátolni semmi és senki által, kivétel általad, hiszen ez a természeted.

Amint a szeretet elkezd áradni, a féltékenység, a birtolási vágy és minden más egyszerűen nem létezővé válnak. Ha el tudod magad fogadni olyannak, amilyen vagy, akkor másokat is el tudsz fogadni olyannak, amilyenek.

Másokkal való összehasonlításunk alapja az, hogy mit gondolunk magunkról. Az irigység eloszlik, amikor megértjük egyedi mivoltunkat, viszont újabb problémával nézhetünk szembe. Talán olyan különlegesnek hisszük magunkat, hogy túlzásba esünk a komolysággal.

Mi a komolyság?

A komolyság az nem más, mint túlzott jelentőséget tulajdonítani valaminek, minden más rovására. Ennek az az eredete, hogy képtelenek vagyunk az életet úgy felfogni, mint egy színjátékot, amely minden percben lejátszódik. Túl sokat várunk az élettől, és a komolyság az eredmény.

Egy kis történet:

Két kisfiú homokvárat épített a tengerparton. Hirtelen veszekedni kezdtek, és az egyik fiú mérgében belerúgott a homokvárba.

A másik elment a királyhoz, és elpanaszolta nagy bántalmát. A király nagyot nevetett rajta, hogyan is lehet ilyen mérgesnek lenni ostoba homokvárak miatt. De a király tanácsadója, egy Zen szerzetes elkezdett nevetni a királyon.

Azt kérdezte, 'Amikor te harcolsz, te is álmod veszted a kővárak miatt, miért nevetsz ezeken a kisfiúkon a homokváraik miatt?'

Minden komolyságunk tárgya csak egy homokvár! A gyerek számára, fiatal korban, a homokvár tűnik értékesnek, míg felnőtt korunkban a kővárak az értékesek, ennyi az egész. Legyen az homokvár vagy kővár, a háttérben álló komolyság ugyanaz. A tárgy különböző, de a komolyság ugyanaz. Tehát ne nevess, ha a gyerekek homokvárak miatt veszekednek!

A komolyság bezárja elméd az élet szabadsága és nyitottsága előtt. Unottá és halottá tesz téged. Lefékezi gondolkodásod és arra késztet, hogy egy jól ismert mintához ragaszkodj, amit állandóan követsz.

Egy kis történet:

Egy Zen kolostorban versenyt rendeztek a tanítványok között, ki ápolja a legszebb kertet. Az egyik tanítvány nagyon komoly természetű volt. Komolyan is vette ezt a versenyt. Ő mindig tisztán és rendezetten tartotta kertjét, mindig felseperve.

AZ ŐSZINTESÉG AZT JELENTI, HOGY A LEGJOBBAN VÉGZED EL A FELADATOT ANÉLKÜL, HOGY TÚLZOTTAN AGGÓDNÁL AZ EREDMÉNYÉRT.

Minden fűszál egy magasságban állt, minden bokor szépen formára vágva. Biztos volt benne, hogy az első díjat kapja.

A verseny napján a mester körbejárta a kerteket. Aztán visszatért és rangsorolta azokat. A tanítvány kertje kapta a legkevesebb jelölést. Mindenki megdöbbent. A tanítvány nem tudta magában tartani és megkérdezte, 'Mester, mi a baj a kertemmel? Miért kaptam a legkevesebb jelölést?'

A Mester ránézett és megkérdezte, 'Hol vannak a lehullott levelek? Az ennyire ápolt kert nem életteli. Ez egy halott kert.'

A komolyság megöli a közvetlenséget. A komolyság lerombolja az alkotó képességet.

Maga a tudomány is bizonyította, hogy ha egy feladatot ellazultan és könnyedén hajtasz végre, akkor a gondolkodásod és döntéshozó képességed automatikusan megnövekszik. Ugyanaz a feladat komoly módon végrehajtva, eltompítja elméd. Amikor valamit nagyon komolyan veszel és nagyon érdekel az eredmény, akkor tulajdonképpen nem hagyod, hogy optimális szinten teljesíts.

Természetesen, szükséged van tervekre és előre gondolkodni. De tedd mindezt őszinteséggel és ne komolysággal! Az őszinteség és a komolyság nem ugyanaz. Az őszinteség az nem más, mint lelkesen és fiatalos erővel koncentrálni a feladatra. Az őszinteség azt jelenti, hogy a legjobban végzed el a feladatot anélkül, hogy túlzottan aggódnál az eredményért! Amikor komoly vagy, nem élvezed a dolgot, nem nevetsz. Hogyan is tudnál nevetni, ha komoly vagy?

A tökéletességre törekvés mindig az elmédből származik. Céloddá válik. Úgy dolgozol érte, mint egy kitűzött célért. Ha úgy dolgozol érte, mint ha egy cél lenne, akkor az élettelenné és múlandóvá válik. De ha teljességgel, a szívedből cselekszel, akkor egy mély élményben lesz részed. Az eredmény csak szép lehet és még élvezetet is nyújt számodra. Akkor bármit teszel, összhangban leszel a Léttel. Bármit teszel, tedd azt teljesen átadva magad, és akkor az teljes lesz. Nem kell majd aggódnod egyáltalán a tökéletesség miatt.

A tökéletességre törekvés soha nem nyújt számodra élvezetet; csak az egódat elégíti ki. Még akkor is, ha valamiféle elégültséget érzel, az csak az egód elégedettsége, soha nem a lényedé. Légy tisztában vele, hogy a tökéletességre törekvők a legnagyobb önzők. Elfelejtkeznek a teljesség dimenziójáról. A teljesség csak akkor lehetséges, amikor mélyen behatolsz egy témába. A tökéletesség soha nem lehetséges, mert az elmében formálódik a fogalom, és az elme mindig változtatja a fogalom jelentését!

Legtöbben közülünk a tudatalattinkban azt gondoljuk, hogy az élet a logikánk által irányított események összessége. De maga az élet újra és újra emlékeztet téged arra az igazságra, hogy az élet túlszárnyalja a logikád.

Különösen akkor jössz rá erre a tényre, amikor valamely közeli barát vagy családtag meghal, vagy valami váratlan dolog történik. Ha elveszted munkádat, akkor látod, hogy az élet nem a te irányításod alatt áll. Hirtelen ráébredsz a valóságra, hogy az élet túlszárnyalja a logikád. Akkor elkezded az Igazságot keresni.

Különösen, ha városban élsz, a mindennapi rutinod szinte meghatározott. Pontosan tudod, hogyan fog lezajlani a nap reggeltől estig. Tudod, merre fogsz menni, mit fogsz csinálni és mit nem, mit fogsz enni és mikor.

Gyakorlatilag az egód adja az ötletet, a logikád érezteti azt veled, hogy életed az irányítása alatt áll. Ezért van, hogy amikor olyan esemény történik, ami meghaladja a logikád, akkor teljesen megrázkódtatva érzed magad. Nem vagy képes feldolgozni azt. Nem tudod, mi a teendő. Vagy depresszióba zuhansz, vagy szenvedsz.

Meg kell értened, hogy létezik egy fontos igazság, egy abszolút titok! Soha ne gondold, hogy a dolgok azért mennek rendben, mert te irányítod őket! A dolgok rendben mennek annak ellenére, hogy te közbenjársz! Ez az egyik legfontosabb titok. Mindaddig, amíg azt hiszed, hogy te rendezed a dolgokat, állandóan szenvedni fogsz az egóval.

AZ EGÓVAL NEM TUDJUK MEGÉRTENI AZ ÉLET IGAZI ÉRTELMÉT.

Az Upanishad-ok szerint, amíg azt hiszed, hogy az életnek van egy célja, és ezért a célért harcolsz, addig önző személy vagy. Amikor felfedezed az élet célnélküliségét és annak gyönyörét, akkor elhagytad egódat. A mester az a személy, aki megérteti veled az élet célnélküliségét. Bármiről, amiről most azt hiszed, hogy értékes, valójában nem az az igazán értékes dolog. Az önző ember mindig a célt keresi, és elhalad a valóság mellett.

A halál világosan rámutat arra, hogy bármilyen elmével élted életed, annak nincs igazi léte. Amikor felfedezed az élet célnélküliségét, egy új fajta tudat kezd benned virágozni. Abban a pillanatban, amikor felfedezed, hogy nincs mit elérni, hogy a gyémántok, amiket őrzöl nem gyémántok, hanem kövek, és életed nagy dolgai nem mások, mint egyszerű játékszerek, megérted az élet célnélküliségét.

Az egóval nem tudjuk megérteni az élet igazi értelmét. Amikor elhagyod az egódat, akkor megérted az élet Isteni célját, az Isteni játékot, vagy leelas-t (ejtsd: lílasz). Élvezni fogod a színjátékot. Ha továbbra is azt gondolod, hogy az életnek van egy célja, és várod, hogy elérj valamit, akkor magát az életet fogod elfecsérelni.

Az élet maga az út és a cél. Ha egy célt tűzöl ki magadnak, akkor szaladni fogsz utána. Lábaid nem érik majd a földet, és elfelejtkezel a Lét vagy a természet szépségéről. Amikor lemondasz a célról, a hangsúly az úton lesz.

Upanishad – Iratok, amelyek a Védák ősi szövegeinek lényegét alkotják. Szó szerint azt jelenti, 'ülni a mesterrel'. Tizenegy jelentős Upanishad létezik, amelyekhez Adi Shankara, megvilágosodott mester fűzött magyarázatot.

AMIKOR MEGÉRTED AZ ÉLET CÉLNÉLKÜLISÉGÉT, MEGÉRTED, MIT JELENT ÉLNI.

Amikor megérted az élet célnélküliségét, megérted, mit jelent élni. Mindaddig csak egy 'élő holt' személy vagy. Az a személy, aki kómában fekszik a kórházi ágyban és az a személy, aki nem fedezte fel az Igazságot, mindketten a megfelelő tudat nélkül élnek. Az élet értelme egyet jelent a Lét lényegével.

Mondj le a célról és élvezd az életet! Meditálj ezen a tanításon újra és újra! Az Igazság világossá válik előtted, és a nithyananda lét kezd benned virágozni, az a lét, amely az élet valós jelentése.

Sokszor megfigyelhetted, hogy amikor valaki mond számodra valamit, a benned lévő első reakció az egyfajta ellenállás lesz a 'nem' formájában. Amikor 'nemet' mondasz, az kielégíti az egót. Belül határozottnak és szilárdnak érzed magad. Amikor 'igent' mondasz, akkor folyékonynak és sebezhetőnek érzed magad. Az egó alárendeltséget érez, ami nem kényelmes helyzet, tehát 'nemet' mondasz.

Ez az oka annak, hogy olyan jól érzed magad, amikor szabályokat hágsz át otthon, az iskolában, munkahelyen vagy vezetés közben. Az egó telítettnek érzi magát amikor 'nemet' mondasz a szabályokra. Megfigyelheted a kisgyerekeken. Abban a percben, amikor bizonyos dolgokat eltiltunk tőlük, biztos, hogy csak azokat kérik majd!

Ha megpróbálsz az egódért élni, tönkreteszed saját életed és mások életét. Legtöbbször a nehézségek, amelyekkel szembe kell nézned az életedben, nem mások által keletkeztek. Te hoztad őket létre, szinte nem is tudván róla. Talán nem is származik előnyöd belőlük, de csak azért, hogy bizonyítsd egódat, létrehozod őket.

Egy kis történet:

Egy megvilágosodott mester, Suzuki Japánban élt. Amikor az ő mestere meghalt, nagy sírásba kezdett. Valaki megkérdezte tőle, 'Te egy megvilágosodott egyén vagy. Miért sírsz a mestered halálán?' Suzuki azt felelte, 'Mesterem a legrendkívülibb ember volt ezen a földön.' Az illető elcsodálkozott és azt kérdezte, 'Mi volt benne annyira rendkívüli?'

Suzuki azt válaszolta, 'Soha nem láttam olyan rendkívüli embert, aki azt hitte magáról, hogy ő a legközönségesebb!'

A mindennapi életben minden átlagos személy azt hiszi hogy ő rendkívüli. Amikor úgy érzed,hogy a lehető legnagyobb szenvedésen mentél keresztül, egód jól érzi magát, mert képes voltál egy kemény élettel megküzdeni. Csak akkor érzed magad nagynak, ha az ellenség is nagy. Ha az ellenség kicsi, akkor te is kicsinek érzed magad.

NEM AZ VAGY, AKINEK GONDOLOD MAGAD!

Hasonló okból, ha a szenvedésed nagy akkor jól érzed magad. Az egód kielégítve érzi magát. Életed mércéje nem más, mint a szenvedésed mennyisége. Tudtodon kívül kínozol másokat és magadat. Suzuki mestere rendkívüli volt, mert azt hitte, hogy ő a legközönségesebb, viszont ezen a világon mindenki más azt hiszi, hogy ő a rendkívüli.

Ha akarod tudni, hogy átlagos vagy-e, vagy sem, akkor tedd ezt a kísérletet! Ha különlegesnek érzed magad, légy tisztában vele, hogy átlagos vagy. Ha közönségesnek érzed magad, akkor rendkívüli vagy!

Ti mind különböző szerepeket játszotok és különböző álarcokat viseltek a mindennapi életetekben. Egyfajta álarcot használsz anyáddal, egy másikat apáddal, egy másikat a főnököddel és így tovább.

Mindaddig, míg a megfelelő álarcot használod a megfelelő személlyel, minden rendben van. Amint egy téves álarcot öltesz egy személlyel kapcsolatban, akkor légy tudatában annak, hogy az egód lépett közbe!

Csak annyit kell tenned, hogy hatékonyan változtass álarcot és élvezd a játékot! Akkor egy megfigyelő leszel. Csak akkor teheted ezt, ha tudod, hogy te az álarcon túl létezel. Ha nem így van, akkor az álarc irányít téged és elveszted az élet teljes varázsát. Amikor tudatában vagy annak hogy csak álarcokat használsz, vágyaid megszűnnek.

Amikor felnősz, automatikusan elhagyod játékaidat, hasonlóképpen, amikor értelemmel tekintesz ezekre az álarcokra, nem fogsz vágyni rájuk, csak használni fogod őket szükség szerint.

ELMÉD AKKOR LÉTEZIK, AMIKOR ELTALÁLJA SZENVEDÉSED TERÜLETEIT.

Ha te egy kimondottanan önző egyén vagy, akkor nincs szükséged egy olyan helyre, mint a pokol, mert az elme csak a konfliktusban és az elégedetlenségben tud létezni. Az elégedettség és boldogság révén elveszted körvonalaidat. Ezért nem kívánsz örömet vagy boldogságot. Soha ne gondold, hogy boldogságot kívánsz! Nem! Valójában félsz a boldogságtól és az örömtől. Amikor egy békés és aggodalom mentes érzésen mész keresztül, figyeld meg magad! Amikor nincs min gondolkodni, úgy érzed, hogy valami hiányzik! Ha nincs valami lényeges megfontolni való, akkor nem érzel egy jól meghatározott körvonalat a belső világodban.

Elméd akkor létezik, amikor eltalálja szenvedésed területeit. Nem érzed körvonalaidat vagy más néven személyazonosságodat, amíg nem érzel kellő mennyiségű szenvedést.

Ha kicsit mélyebben megfigyeled, sokszor magányosnak érzed magad, amikor nincs miért aggódnod vagy nincs miért szenvedned. Ilyen módon hiszitek el, hogyan kell létezni, mert az elme természeténél fogva csak negatív dolgokat tud elraktározni. Az elme virágozhat, alkothat több és egyre több gondolatot, sokkal tisztábban tudja azonosítani magát a szenvedéssel, az elégedetlenséggel. Az öröm minősége a körvonalak hiányát jelenti. Amikor örömteli vagy nem fogod érezni körvonalaidat. Amikor nem érzed körvonalaidat akkor egy örömteli állapotban és elégedett hangulatban találod magad.

Nem tudsz létezni a szenvedésed nélkül. A szenvedés az egód gyökere. Ez egy fontos dolog, amit meg kell értened. Mindig azt gondoljuk, hogy az egót zavarja a szenvedés. Nem! Az egó gazdagodik a szenvedés által. Még egy fontos részlet: ha a szenvedésed kevesebb, akkor az egód is kisebb. Úgy érzed, túl kicsi vagy, tehát megnöveled szenvedésedet, hogy érezd, vagy valaki.

Minél kevesebb a szenvedés, annál gyengébb az egó. Minél többet szenvedsz, annál erősebbé válik egód. Tehát mindig eltúlzod a szenvedésed. Az a gond, idővel elfelejted, hogy eltúloztad. Akkor te is ugyanannak a hálónak a csapdájába kerültél. Talán nem értesz egyet és azt mondod, 'Nem, te nem tudsz semmit az életemről, nem tudsz semmit a szenvedésemről.' De légy tisztában vele, hogy egy idő múlva annak a hálónak leszel a foglya, amit te magad készítettél!

Mi mindnyájan kettős személyiségtudattal élünk; a személyiségtudat, amit a külvilágnak mutatunk és a személyiségtudat, amit magunkról hiszünk a belső világunkat tekintve.

Azt a tudatot, amit magadról hiszel az elmédben, a szanszkrit nyelv mamakar-nak hívja. Ez mindig jóval kevesebbet tükröz, mint ami igazából vagy. Hordozni fogod, vagy emlékezni fogsz az összes kudarcaidra, múltbeli hibákra, bűntudatra, és állandóan javítani akarsz rajtuk.

Ahankar a neve annak a személyiségtudatnak amit a külvilágnak mutatsz. Az ahankar a névjegykártyád. Mindent rányomtatsz, amit úgy kívánsz hogy mások tudjanak rólad. Mindez azon a tudaton alapul, amit a külvilág felé mutatsz. Ez mindig több lesz, mint amid van, több lesz, mint ami vagy. Sokkal több lesz mint ami vagy, mert azt gondolod, hogy el kell adnod magad. Egy alapszükségletté válik ez, különösen azokban a társadalmakban, ahol piacra kell dobnod magad.

Az ahankar alapja egy felsőbbrendűségi komplexus lesz. Az ahankar a félelemre épül. A mamakar alapja a kapzsiság.

Az az alapvető igazság, hogy te sokkal több vagy ennél a kettős személyiségtudatnál. Amikor kikapcsolod magad ezekből a személyiségekből, hirtelen rájössz, hogy rajtuk túl létezel. Amikor ez megtörténik, a két személyiségtudat soha többé nem korlátozhat téged.

Egy esemény Ramana Maharishi életéből:

Ramana Maharishi egyik tanítványa egy másik nyelvre fordította mestere egyik könyvét.

Mamakar - A belső egó, amely állandóan azt sugallja, hogy kevesebb vagy, mint aminek képzeled magad.

Ahankar - A tiszta belső lény hamis azonosítása a külvilággal; az egó egyfajta formája, amely arra késztet, hogy hamis személyiség tudatot vetíts a külvilág felé.

Ramana Maharishi - Megvilágosodott mester, aki az önvizsgálat módszerét tanította, 'Ki vagyok én?' kérdésén keresztül, ami egyben az önmegvalósítás útja.

A könyv belsejében az ő neve is szerepelt, mint fordító. Amikor a tanítvány meglátta a könyvet, megrökönyödött ezen a tényen. Leszidta az illetékes intézményt ezért a hibáért. Ezután elment Ramana Maharishihez és azt mondta neki, 'Bhagavan, nem kellet volna közölni a nevemet. Nem érzem szükségét a nevem közlésének. Én nem vagyok az a fajta személy.'

Bhagavan így szólt, 'Az egó, amely azt kívánja, hogy a név jelen legyen, és az egó, amely azt kívánja, hogy ne legyen jelen, az egy és ugyanaz, nyugodj meg!'

Légy tisztában azzal, hogy a kisebbségi érzés egója, mely megpróbál szerénységet kifejezni, az is egy egó!

A felsőbbrendűségi komplexussal, az erőszakos egóval rendelkező legalább leckét kap a társadalomtól. Ez az egó nagyon szembetűnő. A szerénység egója igyekszik elmenekülni a társadalomtól, ami veszélyesebb. Ez a ravasz egó, amely szépen megóvja magát. Az egó nem más, mint a tudat, amit magadról alkotsz.

Az aktív egó szemben a passzív egóval

Az aktív egót nagyon könnyű felismerni. Az aktív egó típusú személyek nagyzoló stílusban fognak viselkedni; nyíltan kikövetelik saját fontosságukat. Ők az arrogáns jellemek. Az igazat megvallva, a mester könnyen el tud bánni ezzel az egóval. Néhányszor odasújt és az megtörik!

Egy kis történet:

Egy pszichiáter megkérdezi páciensét, hogy szenved-e önközpontúsággal kapcsolatos fantáziáktól. A férfi azt feleli, 'Egyáltalán nem. Igazából sokkal kevesebbnek hiszem magam, mint ami vagyok!'

Az aktív egó típusa semmi áron nem akarja feladni azt.

A passzív egó nagyon kifinomult és ravasz. A passzív egó típusú egyének nagyon szerényeknek mutatják magukat, félnek szembe nézni az emberekkel, és szégyenlősködnek, ha elismerésben van részük. Az a legrosszabb ebben hogy azt hiszik, ők nem önzőek, ezért viselkednek így. Valójában gondosan őrzik egójukat minden bántalomtól és tudat alatt azt hiszik, hogy ők nagyon szerények!

Az aktív egóval rendelkezők olyanok, mint elszáradt rügyek a fán. Könnyen letörhetők. A passzív egóval rendelkezők olyanok, mint a zöld rügyek a fán, minden egyes alkalommal, amikor egójukat megsértették, meghajlanak, de nem törnek el. Egójuk olyan jól megőrzött állapotban van, hogy nehéz velük bánni. Igazából keményen dolgoznak azon, hogy megőrizzék az egót, de mindezt egy kedves és passzív módon teszik.

Az 'Én' az egó jelképe, a félelem forrása. Az 'Enyém' - 'ez az én házam', 'az az én autóm', 'ők az én barátaim'-, pedig a mohóság forrása.

Az 'Én' állandó cselekvést foglal magában. Az 'Enyém' állandó birtoklást foglal magában. Egyfolytában arra törekedsz, hogy kiterjeszd magad. Állandóan meg akarod változtatni a körülötted lévő dolgokat. Ki akarod terjeszteni az 'Enyém' határvonalait. Például, rendelkezel egy egyszerű autóval, de most éppen egy luxus autót akarsz; vagy több autót akarsz. Már van egy házad, ahol élhetsz, de egy nagyobbat akarsz. Ez a fajta személy a birtoklási vágyra alapozottan él.

HA AZ ELMÉDET KÖVETED, AKKOR NEM KÖVETHETED A MESTERT.

Ezek az emberek csak akkor érzik jól magukat és akkor nyugodtak ha egyre több és még több dolgot birtokolhatnak.

A bizonytalanság mély érzéséből, a félelemből ered az hogy egyre mohóbban vágynak még több dolog birtoklására. Ezen állandó birtoklási vágy nem más mint egy mély bizonytalansági érzet.

Általában biztonságban érezzük magunkat ha több barátunk, családtagunk van és bizonyos dolgok léteznek körülöttünk. Ezzel a nagyobb biztonságérzettel úgy érezzük mintha senki nem tudna kimozdítani bennünket ebből a világból.

Az emberek azt kérdezik tőlem, 'Miért kell mesterek tanításait követnünk?' Azt válaszolom, 'Nem kell mesterek tanításait követni. De ha nem azokat követed, akkor az egódat fogod követni, és kész. Csak ez a két lehetőség áll előtted. Vagy a mesterre hallgatsz vagy az egóra'.

A mester az a lény, aki már elérte az örök boldogság, a nithya ananda állapotát. Ha őt követed, te is eléred ezt az állapotot. Ami az egót illeti, jól tudod, hogy mit ért el, és azt is tudod, hogy milyen irányban halad! Ha boldog és elégedett vagy és kényelmesen érzed magad azon az úton, amelyen egód vezet téged, akkor követheted őt. Nincs semmi gond. Ha egy kicsit is kényelmetlenül érzed magad, ha változásra vágysz, akkor kövesd a mester útját!

Csak két dolgot lehet követni: a mestert és az elmét. Ha a mestert követed, akkor nem követheted az elmét. Ha az elmét követed, akkor nem követheted a mestert.

Létezik ez a gyönyörű szó, 'na maha'. Azt jelenti, 'nem az enyém', 'nem én vagyok' - odaadóan lemondok az 'Én'-emről és az 'Enyém'-ről, a mester vagy isten lábai előtt.

1. Meditáció a Harmadik Szemen

Teljes időtartam: 25 perc

Ez egy rendkívül hatékony technika, a leghatékonyabb, ha a mester jelenlétében vagy a mester szemeit ábrázoló kép előtt gyakorolják.

Első lépés: Időtartam: 5 perc

Csukott szemmel légy, és csak nézzél keresztül mindazon, ami megjelenik előtted a csukott szemed mögötti térben!

Második lépés: Időtartam: 5 perc

Most nyisd ki a szemed, és a harmadik szemeden (két szemöldök közötti terület) keresztül nézz intenzíven a mester harmadik szemébe a képen! Nézz keresztül a szemeiden (fókusz nélküli tekintet)!

Harmadik lépés: Időtartam: 5 perc

Csukott szemmel légy, és csak nézzél keresztül mindazon, ami megjelenik előtted a csukott szemed mögötti térben!

Negyedik lépés: Időtartam: 5 perc

Most nyisd ki a szemed, és a harmadik szemeden keresztül nézz intenzíven a mester harmadik szemébe a képen! Nézz keresztül a szemeiden!

Ötödik lépés: Időtartam: 5 perc

Csukott szemmel légy, és csak nézzél keresztül mindazon, ami megjelenik előtted a csukott szemed mögötti térben!

Ezalatt a meditáció alatt lehetséges, hogy kedvenc bálványaidat fogod látni, vagy úgy látod majd, hogy a mester alakja helyébe egy fénysugár lépett. Az is lehetséges, hogy teljesen üresnek találod a képet. Ne ess kétségbe és ne veszítsd el éberséged ezekben a pillanatokban! Ez nem hipnózis! Valójában ez egy olyan folyamat, amelyben megszabadulsz a hipnózistól. A felsőbbrendű lényed kel életre. Ha csak fényt vagy üres teret látsz, az azt jelenti, hogy őszintén végezted ezt a meditációt. Ez a természetünk lényege; mi mindnyájan energia vagyunk, nem más.

Ha a szemeddel nézel, az 'Én'-t valósítod meg. Jelenleg a saját valóságodat építed. Ha a szemeden keresztül nézel, ráébredsz arra a valóságra, ami valójában létezik!

Amikor felismerjük, hogy a Lét teljes szerkezetének részei vagyunk és szeretettel gondoskodik rólunk minden percben, hála tölt el bennünket. Igazából köszönetet mondunk azért, amit minden percben kapunk, még akkor is, ha az olyan alapvető dolog, mint végtagjaink és érzékeink használata.

A hála nem más, mint a válaszod, amivel elismered a Lét bőségét. Ez egy gyönyörűen virágzó energia benned.

Ha létezik egy energia, ami mindenről gondoskodik az életedben, az a hála energiája! Ha csak egyszer is azt érzed, hogy valami hiányzik életedben, az azért van, mert kevesebb hálaérzet van benned.

Váljon a hála lélegzeteddé! A hála az egy olyan energia, amely képes téged átalakítani. Átalakítja a benned és körülötted végbemenő folyamatokat. Ez az az energia, amely összhangba hoz téged a világegyetem energiájával, és hatalmas bőséget hoz számodra. A hála révén látni fogod, hogy a Lét egyszerűen felel számodra, mint egy élő lény. A hála egy csatorna, amin keresztül egyesülhetsz a Léttel!

Amikor hálás vagy, minden nagyszerűen működik, és a vonzás törvénye alapján a hála nagy jólétet hoz számodra. Hogyan lehetséges ez?

Egy kis történet:

Akbar*, az ősi India nagy királya és Birbal,* a tanácsadója egy nap együtt sétáltak az utcán.

Egy szantálfa kereskedő mellett haladtak el, és Akbar* azt mondta Birbal*-nak, 'Nem tudom miért, de kedvem lenne felakasztatni ezt az embert.'

Egy hónap múlva mindketten újból elsétáltak a kereskedő mellett.

Ez alkalommal Akbar* azt mondta, 'Különös, de ma úgy érzem, hogy valami adományt kellene juttatnom ennek az embernek! Hogyan lehetséges ez?

Birbal* így válaszolt, 'Ó, Királyom! Egy hónappal ezelőtt a szantálfa kereskedő üzlete rosszul ment, és amikor meglátott téged, azt gondolta magában, 'Ha a király meghalna, akkor az udvar emberei sok szantálfát vásárolnának tőlem a temetési máglyára.'

Akbar - Mogul uralkodó.

Birbal - Akbar uralkodó egyik minisztere, aki híres volt intelligenciájáról. Emiatt számos történet szövődött Akbar és körülötte.

A HÁLA RÉVÉN A LÉTET FOGOD VISSZHANGOZNI, ÉS EGY GYÖNYÖRŰ EMBERI LÉNNYÉ ALAKÍT TÉGED.

Ő ezt a negatív frekvenciát küldte feléd, ami miatt a gyűlölet érzése támadt benned iránta. Múltkor ezért érezted azt, hogy felakasztanád minden ok nélkül. Azonnal vásároltam tőle rengeteg szantálfát asztaloknak és székeknek az udvarunkban. Nagyon boldog lett emiatt, nagyon hálás neked mindezért. Most téged ezek a pozitív frekvenciák befolyásolnak, és ezért érzed, hogy adománnyal kellene jutalmaznod őt!'

A Vonzás Törvénye szerint: egyfajta energia ugyanazt a fajta energiát vonzza. Hogyan lehet ezt alkalmazni a hálára? Értsd meg, hogy ha hálát érzel minden iránt, akkor az azt jelenti, hogy teljességet érzel és boldog vagy! Tehát, amikor hála sugárzik belőled, akkor a teljességed energiája teljességet vonz hozzád anyagi javak, jó kapcsolatok, egészség formájában, és így tovább. Ez így működik.

Az a legfőbb dolog, hogy a hála révén a Létet fogod visszhangozni, és egy gyönyörű emberi lénnyé alakít téged.

Pszichológusok tanulmányozták a hálaérzet hatásait az embereken. Az első tanulmány során két kutató, Dr. Michael McCollough Texas államból, a dallasi Southern Methodist Egyetemről és Dr. Robert Emmons a kaliforniai Davisben, a Kalifornia Egyetemről megállapította, hogy a hála az emberi lény jólétében alapvető szerepet játszik.

A tanulmányok eredményei igazolták, hogy a mindennapos hála gyakorlatok magasabb szintű éberséget, lelkesedést, határozottságot, optimizmust, energiát eredményeztek és kevesebb depressziót és stresszt. Javasolták, hogy bárki növelheti jóléte érzését és pozitív szociális hatást válthat ki, ha egyszerűen számon tartja élete áldásait.

Amikor azt mondom az embereknek, hogy éljenek hálaérzettel, azonnal elkezdenek indítékok után kutatni. Az igazi hála soha nem függ semmitől. Az mindenféle ok nélkül virágzik benned. A virág talán valamely oknál fogva virágzik? Nem! Azért virágzik, mert ez az igazi természete. A hála az igazi természetünk, ami feltételek rétegeihez kötődött a társadalom által.

Az a probléma, hogy a társadalom nem ismeri a hála nyelvét. Csak a hasznavehetőség nyelvét ismeri. Egyenesen beléd önti a mohóságot és a félelmet, hogy annak megfelelően hozz eredményeket. A társadalom nem ismeri azt a tényt, hogy létezik a hála útja, amely sokkal jobb eredményeket nyújt, mint a félelem és a mohóság útja.

Végtelen azon dolgoknak a száma, amiért hálát érezhetünk. Maga az élet egy ajándék, amit mi kaptunk. Dolgozott-e érte valaki, hogy megkapja? Nem. Az emberi tudattal való születés az első áldás, amit kapunk. Ennek kellene hálánk kiindulópontjának lennie. Hálát kellene éreznünk csak azért, mert létezünk.

A HÁLA ELEGENDŐ!

Egy fiatal lány ült az ebédlő asztalnál. Elkezdett enni, amikor az anyja leállította. Azt kérdezte tőle, 'Mondtál hálát evés előtt?'

A lány azt felelte, 'De hiszen semmi nincs a tányéron, amit meg nem köszöntem volna már legalább egyszer!'

Értsd meg, ha csak egyszer is azt érzed, hogy az élet unalmas, nem olyan jó, mint amilyennek lennie kellene, az azért van, mert a hála nem vált részeddé! A hála energiája teszi életedet intenzívvé és izgalmassá minden percben. Ez az élet alapvető titka.

Mindent biztosra veszel és ez a legfőbb oka annak, hogy nem éled át a hálát. Azt hiszed hogy ha bármit tesznek érted, az a te veled született jogod miatt van. Értsd meg hogy bárki tehet bármi mást ahelyett, hogy érted tenné azt! Tehát ajándék tőlük minden amit meg kell köszönnöd.

Vedd ajándékul, bármilyen kis dolog is az az életedben! Amikor leülsz enni, köszönetet mondtál-e valaha az ujjaidnak? Van akinek nincs ujja, amivel enni tudna! Gondoltál-e erre valaha? Soha! Csak azokra tekintünk, akiknek gyémántgyűrű van az ujján. Soha nem tekintünk azokra, akiknek nincs ujjuk.

Amikor kis dolgokért érzünk hálát, érzékenységünk teljes mértékben megnövekszik. Sokkal kifinomultabbakká válunk.

MINDENT BIZTOSRA VESZEL, ÉS EZ A LEGFŐBB OKA ANNAK, HOGY NEM ÉLED ÁT A HÁLÁT.

Egy kis történet:

Egy férfi mesélte barátjának, hogyan tévedt el a sivatagban.

Azt mondta a barátjának, 'Teljesen kétségbe esve, térdre borultam és azon imádkoztam, hogy valami kivezessen engem a sivatagból.'

A barátja elámult a történeten és megkérdezte, 'És, isten válaszolt az imádra?'

A férfi így felelt, 'Ó, nem! Még mielőtt válaszolt volna, egy felfedező került elő a semmiből, és megmutatta a kivezető utat.'

Ilyen mértékben vagyunk érzéketlenek az élettel szemben. Egyfolytában mindent biztosra veszünk! Ha érzékenyekké válnánk a hála révén, akkor semmit nem vennék biztosra; sem az ujjainkat, sem a gazdagságunkat, sem az élet megfelelő időben érkező jóakaratát. Amikor az érzékenység válik részünkké, az élet történéseinek minden percét mély csodálattal szemléljük.

Az első dolog, amit meg kell értenünk, senki nem született csak arra, hogy bennünket szolgáljon. Mindenki más az élet útján halad úgy, ahogy mi. Mint egy kedves gesztus, szeretetből tesznek értünk bizonyos dolgokat.

Különösen a társak egymás között rengeteg dolgot biztosra vesznek. Ez az eszme valahogy mély gyökeret vert a társadalmunkban. Emiatt manapság nagyon sok házasság szétbomlik.

HA IGAZI HÁLÁT ÉRZEL A KAPCSOLATAIDBAN, AKKOR SOHA NEM PRÓBÁLOD BIRTOKOLNI A MÁSIKAT

Én mondom, hogy még a testi kapcsolat során is mély hálát lehet érezni a másik teste iránt. Ha így van, akkor az egész dolog egy isteni élménnyé alakul, a puszta testi élvezet helyébe lép. Amikor ilyen nagy élvezetben van részed a másik személy révén, miért ne lehetne hálát érezni iránta? Ha kezdettől fogva létezik egy mély tisztelet a másik iránt, akkor nagyon sok házasság fennmarad.

Egy kis történet:

Egy férfi istenhez imádkozott, 'Ó, Uram, légy kegyes hozzám! Keményen dolgozom, míg a feleségem otthon van. Élvezi az otthonlétet, mialatt én küszködök egész nap. Légy szíves, teljesíts egy kívánságomat, amiben én átalakulok a feleségemmé, ő pedig az én helyembe lép! Meg akarom tanítani arra, hogy milyen kemény a férfi élete.

Isten teljesítette kívánságát.

A következő nap reggelén a férfi, aki most a nő volt, felkelt kora reggel, becsomagolta a gyerekek ebédjét, reggelit tálalt, felkészítette a gyerekeket az indulásra, majd az iskolába vitte őket az autóval. Azután hazajött, a mosógépbe tette a ruhákat, elment a bankba, hogy befizesse a csekkeket, a villany- és telefonszámlákat. Ezt követően bevásárolt a piacon, majd kiteregette a ruhákat, elment a gyerekekért az iskolába, megoldotta a problémáikat, segített a házifeladataikban, nézte a televíziót és vasalt közben. Ezután elkészítette a vacsorát, megetette a gyerekeket, lefektette őket, ő maga megvacsorázott és végül az ágyba került.

A következő nap a férfi újból istenhez imádkozott, 'Ó, Uram, azt hiszem, nem leszek erre képes holnap. Arra kérlek, légy szíves, alakíts vissza férfivé!'

Isten így felelt, 'Természetesen visszaalakítalak, de várnod kell kilenc hónapot, mert most éppen gyereket vársz!'

Minden egyén egyenlő szerepet játszik az életben. Senkit nem kellene biztosra vennünk. Mindenki iránt kellene valamilyen fajta hálát éreznünk ezen a földön. Mindig azt mondom az embereknek, még akkor is, ha a házasság nem működik és el kell váljatok, váljatok el hálaérzettel!

Az a gond hogy azt hisszük, az emberek arra várnak, hogy kárt okozzanak nekünk. De ez nem így van ám! A saját bizonytalanságunkat tükrözzük a másikon.

Annyian hálátlanok a szüleik és a társadalon iránt a sok szabály és feltétel miatt! Légyszíves, értsd meg hogy csak a mostani intelligenciádon keresztül látod azt hogy nem megfelelő gondolkodásmódot adtak át neked annak idején! Akik ezt a testet és elmét nyújtották nekünk, nem kívánták, hogy valamitől is megvonjanak bennünket vagy zavarjanak bennünket bármiben. Mindent - ami ismeretükben volt - átadtak nekünk. Most mi túlhaladjuk mindazt mert nagyobb intelligenciával rendelkezünk. Csak érezz hálát irántuk, ennyi elég!

Még egy részlet: ha igazi hálát érzel a kapcsolataidban, akkor soha nem próbálod birtokolni a másikat. Úgy fogsz tekinteni rá mint egy gyönyörű egyénre, és megállapodsz ezen a ponton.

A HÁLA ELEGENDŐ!

A birtoklási vágy csak akkor áll fenn ha úgy tekintesz a másikra mintha egy tárgy lenne. A hála révén hagyod,hogy a másik személy megtartsa a saját terét.

Hozz egy tudatos döntést arra hogy az elkövetkező napokban tiszta szeretettel és hálával fogsz reagálni, bármilyen helyzet legyen az! Automatikusan minden egyes személyt a Lét egyedi teremtményeként, az isteni jelleg megjelenítőjeként fogsz szemlélni.

Mindezen túl, még hatalmas együttérzést is fogsz érezni minden iránt amit magad körül találsz. Ha olyan személy vagy, aki hamar haragra gerjed, azon veszed észre magad, hogy a harag lassan eltűnik. Minden energia amit ezekbe a negatív érzelmekbe fektettél, felszabadul a növekvő hálaérzet révén. Együttérző és szeretetteljes személlyé válsz.

Egy kis történet:

Egy középkorú asszonyt kórházba szállítottak szívinfarktus miatt. A műtőasztalon a halálhoz közeli élményt élte át. Ezalatt az élmény alatt találkozott istennel, és megkérdezte, vajon ez volt- e az élete vége?

Isten azt felelte, hogy még harminc vagy negyven év áll előtte.

Amint magához tért, úgy döntött, a kórházban marad és számos operációt végeztet el magán, úgymint arcfeltöltés, állkapocs műtét, orrműtét és zsírleszívás. Még a haját is befesttette. Úgy gondolta, mivel még harminc évet fog élni, egy új kinézettel kell nekivágnia annak.

Miután befejeződtek a műtétek és éppen elhagyta volna a kórházat, egy mentőautó elgázolta és meghalt. Isten elé érkezett és megkérdezte, 'Isten, úgy értettem, hogy még van harminc évem az életben.'

Isten azt felelte, 'Bocsánat, de nem ismertelek fel!'

Minden egyes emberi lény isten egyedi műalkotása. Éppen ezért nincs két egyforma test. Isten nem egy mérnök, ő egy művész. Éppen ezért, mindenki máshogy néz ki. Ha mérnök lenne akkor mindnyájunkat egy formába öntött volna, mint egy gyári szalagon végbemenő folyamatnál! De ő mindnyájunkat egyedinek alkotott. Ennek ellenére, nem hisszük el hogy kellőképpen szépek vagyunk. Állandóan összehasonlítjuk magunkat másokkal és megpróbálunk úgy kinézni mint ők. Soha nem éreztetjük testünkkel, hogy szép.

Testünket befolyásolják a gondolatok, amelyeket hozzá fűzünk. Minden egyes sejt válaszol a testünkkel kapcsolatos gondolatainkra és érzéseinkre. Ha hálát érzünk testünk iránt, akkor ő az egészség megnövelésével válaszol. Ha utáljuk testünket, akkor ő összezsugorodik a betegségek által. A Szufi hagyományban a testnek nyújtott hálaadás az egy mindennapos meditáció, amelyben a test minden egyes részét szeretettel átérzik és minden egyes résznek köszönetet mondanak.

Szufi - Az Iszlám misztikus dimenziója.

Egy dolgot jól meg kell értenünk. Az egész Világegyetem nem más, mint jó előjelek sorozata. Mivel része vagy ennek a Világegyetemnek, minden körülötted lezajló esemény is jó előjelnek számít. Ez a Lét igazsága. Egyetlen történést sem lehet rossz előjelnek tekinteni. Minden egy áldás, amiért hálát kell éreznünk.

Ha ezt jól megértettük, akkor nincs miért panaszkodnunk az életben. Ha ezt jól megértetted, akkor a szemedben tükröződik a hála. A hálát kifejező szem mindent rendkívülinek lát. Semmi sem látszik közönségesnek. Minden csodának tűnik.

Egy kis történet:

Egy nap a kacsavadász egy zsákmányt kihalászó kutyát akart venni a piacon. Nagy ámulatára talált egy kutyát, amely képes volt vízen járni! Azonnal hazavitte.

Meghívta egy barátját a másnapi vadászatra, és magával vitte a kutyát. Amikor egy kacsaraj került a közelükbe, célzott, lőtt, majd csendben figyelt. A kutya a vízen járva kifogta a madarat. Barátjára nézett reakcióját keresve, de az csendben maradt.

Megkérdezte tőle, 'Látsz valami furcsát a kutyámban?'

A barátja azt felelte, 'Igen, a te kutyád nem tud úszni.'

Szemünk előtt folyamatosan történnek a csodák, de mi folyamatosan elszalasztjuk őket, néha még az élet is unalmasnak tűnik. Amikor meglátjuk ezeket a csodákat, egész életünk csodává válik. Az az igazság, hogy túl sok csoda történik körülöttünk az életünkben.

Csak fogadd el és ünnepeld a Létet, minden ellentmondásaival és különböző dimenzióival együtt! Ne bírálj semmit! Folyamatosan minden történést elbírálunk. Úgy érzed, hogy van ami helyes, van ami helytelen, van aminek így kellett volna történnie, van aminek amúgy.

Légy tudatában annak, hogy bármi is történjen az életben az jó előjelnek számít! Az egész világban kétfajta ember létezik. Az első úgy gondolja, hogy minden történés jó előjel. A második azt gondolja, hogy minden az akarata ellenére megy végbe, és a dolgokat mindig valamilyen módon meg kell változtatnia. Ez a fajta ember mindig igyekszik megváltoztatni, elbírálni, kritizálni és fejleszteni a világ dolgait a saját eszméje szerint. Ez a fajta ember mindig szenved hiszen mindig változtatást kíván.

Értsd meg: minden valamilyen üzenettel szolgál számunkra, beleérte a halált és a betegséget! Minden történés tanítani akar nekünk valamit. Minden történés növeli intelligenciánkat és a tudatosságunk frekvenciáját.

Egy fontos részletet kell, hogy ismerj: nincs minőségi vagy mennyiségi különbség közted és egy megvilágosodott lény között, kivétel, hogy ő boldognak érzi magát a belső és a külső világban, míg te nem így érzel. Te azt érzed hogy valami mindig hiányzik. A Világegyetem azt kívánja hogy ő itt legyen ezen a bolygón, és azt hogy te is itt legyél.

A HÁLA ELEGENDŐ!

Te itt nem egy baleset vagy hanem egy esemény. A Lét csodája vagy. Ez az egyszerű és közvetlen igazság. Ne képzeld, hogy ez pozitív gondolkodás! Nem. Ez a teljes igazság. Ha bízol ebben az igazságban, akkor automatikusan pozitívvá válsz, ennyi az egész. Értsd meg hogy te egy beteljesülés vagy a Lét számára! Ha nem vagy itt, akkor a Lét hiányolni fog téged. Gazdagságod, kapcsolataid, stb, nem véletlenül alakulnak. A Lét akarja, hogy mindez a tiéd legyen; rajtad keresztül akarja élni mindezt, beteljesíteni magát rajtad keresztül! Légy tisztában ezzel!

Egy kis történet:

Volt egyszer egy falu, elszigetelve kukoricaültetvények hektárjai által. A várostól nagyon messze volt, tehát igazán nyugodt hely volt.

Egy reggel a falusiak megláttak egy bölcs embert, akit nem ismertek. Egy banján fa alatt ült. Megkérdezték tőle, honnan származik, mire azt felelte, 'Eljöttem néhány napot veletek tölteni, mert a testvéreimnek tartalak benneteket.'

Ezt hallván a falusiak boldogok voltak és építettek neki egy kis kunyhót. Hamarosan a bölcs elkezdett gyógyítani és megoldotta a problémáikat.

Egyszer egy járvány sok madarat elpusztított. A falusiak jelentették ezt a bölcsnek. Ő azt mondta, 'Ez szomorú, hogy ennyi madarat elveszítettetek, de ha bíztok a Létben és imádkoztok, akkor ez a veszteség még nyereségnek bizonyulhat.'

A falusiak nem értettek vele teljesen egyet, de mivel tisztelték, ezért ennyiben hagyták a dolgot.

A következő héten a falu összes kutyája elszökött. A falusiak idegesek lettek, hiszen a kutyák őrizték a falvat a rablóktól. Elmentek a bölcshöz jelenteni a dolgot. Ő egyszerűen megismételte az üzenetét, 'Ha bíztok a Létben és imádkoztok, akkor még ez a veszteség is nyereségnek bizonyulhat.'

Egy pár nappal később nagyon furcsa dolog történt. Azokban az időkben még nem létezett gyufa. Az emberek két követ ütögettek össze, hogy tüzet gyújtsanak, vagy állandóan égve tartották a tüzet a kemencéikben. Egy nap minden ház tüze kialudt. Megpróbáltak tüzet csiholni a kövek segítségével, de nem jártak szerencsével. Nagyon haragosak lettek.

Újból a bölcshöz járultak, hogy elmeséljék, mi történt. A bölcs azt mondta, 'Úgy tűnik, egy különleges jelenségnek vagyunk tanúi.' A falusiak most már kételkedtek a bölcsben. Elkezdtek azon gondolkodni, hogy vajon milyen mértékben felsőbbrendű hozzájuk képest, és tényleg van-e megalapozottság abban, amit mond nekik. Néhányan a falusiak közül elindultak megoldást keresni a szomszédos faluba, de a bölcs megállította őket, keményen rájuk szólva, hogy ne menjenek.

A következő nap kora reggel néhányan - ennek ellenére - útra keltek a szomszédos faluba. Hamarosan egy homokviharhoz hasonló jelenséget láttak a távolban. Néhány perc múlva rájöttek, hogy az egy hatalmas lovas hadsereg volt. Éppen azon voltak, hogy kizsákmányolják a várost és a körülötte lévő falvakat.

A LÉT AZ NEM EGY BALESET, AZ EGY FÜGGETLEN INTELLIGENCIA.

A falusiak elbújtak a fák mögött és figyelték őket. A hadsereg megállt a falu előtt, és egyikőjük elkiáltotta magát, 'Vegyük be ezt a falut is!'

Egy másik azt mondta, 'Annak nem lenne semmi haszna. Itt egy madár sem csiripel, még ilyen kora reggel sem, egy kutya sem ugat, még csak füst sem száll a kéményekből. Úgy tűnik, hogy egy lélek sem lakik itt.'

A hadsereg visszavonult.

Az elrejtőzött emberek visszaszaladtak a falujukba és elmondták a történteket. Hirtelen felismerték, milyen igaza volt a bölcsnek! Elindultak hozzá, hogy elmeséljék, mi történt, de a kunyhó üres volt. A bölcs távozott. Senki nem tudta, merre ment.

A Lét az nem egy baleset, az egy független intelligencia. Amikor megérted, hogy az független intelligencia, egy mély misztérium, amit meg kell tapasztalni és nem megoldani, akkor életed minden történése megnyílik előtted, és eléd tárul a lecke, amit neked hozott.

Néhányan azt kérdezik tőlem, 'Szvámidzsi, hogyan tudjuk mi kifejezni mély hálánkat irántad?' Azt mondom nekik, hogy az irántam való hálaérzet kifejezésének legjobb módja, élni a megvilágosodást épp úgy, ahogy leírtam számotokra. Ez a legjobb dolog amit tehettek értem és amit én tehetek értetek.

Az emberek azt kérdezik tőlem, 'Milyen szolgálatot nyújthatunk a missziónak?' Azt válaszolom, hogy a legnagyobb szolgálat, amit a világnak nyújthatunk, az a saját tudatunk virágzásáért végzett munka. Ha ez létrejön, akkor automatikusan ott fogsz szolgálni, ahol szükséges, nem az egó miatt, vagy hogy elismerésre tegyél szert, hanem azért mert ünnepelsz és túláradó energiád késztet rá. Akkor ezt nem lehet szolgálatnak nevezni. Akkor ez egyszerűen a túláradó energia megnyilvánulása. Ilyen módon kell szolgáltatást nyújtani, nem adományként hanem önzetlen megosztásként.

A Szufizmus teljes mértékben a hálán alapuló vallás. Ha az egész Szufizmust egy szóban kell összefoglalnom, akkor az a hála szava. Láthatod, hogy minden híres Szufi költő, például, Jalaluddin Rumi összes versében milyen módon áramlik a hála energiája a szavaikban. A hála révén egy áramló energiává alakulsz.

A hála az olyan, mint a tűz, amely képes megsemmisíteni a karmáidat. Mi a karma? Az egy általad be nem teljesített tevékenység, amely újra és újra arra hív téged, hogy tejesítsd. Azért születünk újra és újra ezen a földön, hogy beteljesítsük és kimerítsük mindazokat a karmákat, amiket összegyűjtöttünk.

Szufizmus - Az Iszlám misztikus dimenziója.

Szufi - A Szufizmus követője.

Rumi - Perzsa Szufi költő a XIII. századból.

Karma - Az a védikus fogalom, amely szerint saját szabad akaratunkból származó tettek döntik el a sorsunkat. Egyszerűen a hálaérzet energiája révén ezek a karmák megsemmisülnek! Ilyen hatalma van a hálának.

Amikor a hála válik imáddá, több jóindulatot vonzol magadhoz. A hála az a valódi ima, amely többet hozhat számunkra, mint amit el tudunk képzelni. Az igazi ima az nem imakönyv olvasását jelenti, nem jelenti azt, hogy istennek anyagi javakat kellene felajánlani vagy pénzt adományozni a templomnak, hanem az egy mély és csendes hálaérzet az egész Lét iránt, mindazért, amiben megnyilvánul. A hála révén egy megingathatalan bizalommal vagyunk az iránt, hogy a Lét gondoskodik rólunk.

Sokan azt hiszik, hogy az ima és a hála egy köteléket hoz létre. Nem. Ők tesznek igazán szabaddá téged, kiszabadulsz az elégedetlenség kötelékéből. Imádnak a benned lévő hála és a teljesség túláramlását kellene tükröznie. Néhányan azt kérdezik tőlem, 'Miért megyünk a templomba imádkozni?' Értsd meg, hogy az ima a Lét jóakaratának ünneplését jelenti! Amikor imánk ilyen jellegű, akkor a Lét válaszol. A Lét válasza az életedben megnyilvánuló több jóindulat formájában érkezik hozzád. Ez az ima és az áldás hatásos körfolyama!

Mindig egy Szufi szentről szóló gyönyörű történetet idézek embereimnek. A Szufizmus vallásának gyökere a hála. Maga a vallás nem más, mint a Lét egésze iránt érzett hála.

AZ IMA A LÉT JÓAKARATÁNAK ÜNNEPLÉSÉT JELENTI.

Egy Szufi szent és tanítványai zarándoklaton voltak. Három napig ennivaló nélkül vándoroltak. A negyedik napon a falusiak még el is zavarták őket, így egy temetőben aludtak azon az éjszakán. Másnap - szokásához híven - a szent elmondta a hálaadó imát. Tanítványai nem hittek a szemüknek; hosszú napokon át ennivaló és fedél nélkül vannak, és a mesterük hálát mond istennek. Ők megtagadták, hogy kövessék példáját.

A tanítványok megkérdezték a szentet, 'Miért kellene hálát adni az Úrnak, amikor nem kapunk ennivalót és szálláshelyet három napja?'

A szent így válaszolt, 'Harminc éven át volt ennivalótok és szálláshelyetek. Miért nem adtok hálát ezért?'

Az ima a hála kifejezése mindazokért a dolgokért, amivel a Lét folyamatosan eláraszt bennünket.

Ülj le és próbálj két listát készíteni! Egyik legyen azon dolgok listája, amivel rendelkezel, a másik legyen azon dolgok listája, amivel nem rendelkezel. Az elsőnek tartalmaznia kell minden egyes dolgot, kezdve a szemeiddel, füleiddel, kezeiddel, lábaiddal, mert bizony élnek emberek ezen testrészek valamelyike nélkül. Foglalj minden testi és mentális képességet ebbe a listába, mielőtt az anyagi javakra térnél! Ha őszintén mindent leírsz, nem leszel képes a lista végére érni! Ez az igazság. Ha úgy érzed, ennek a listának nincs vége, akkor a hálaérzet elkezdett működni benned.

Az a probléma, hogy állandóan elvárunk valamit. Ezért nem működik bennünk könnyen a hála folyamata. Ha elvárással dolgozunk, az olyan, mint ha olajat öntenénk a tűzre, hogy eloltsuk. Lehet a tüzet eloltani olajjal? Soha! Hasonlóképpen soha nem érezhetsz beteljesülést, ha tetteid alapja az elvárás. Csak azt éred el, hogy érzékeid kifáradnak.

Kétféle módon élhetsz: vagy elvárással vagy hálaérzettel, a kettő egyszerre nem lehetséges. Ha elvárással élsz, akkor arra vágysz, hogy birtokoljál dolgokat. Tulajdonossá válsz. Ha hálával élsz, akkor te leszel az, aki élvezi a dolgokat. Ha tulajdonos vagy, akkor csak azt a néhány dolgot tudod élvezni, ami a tulajdonodban van. Ha te az vagy, aki élvezi a dolgokat, tulajdonképpen mindent élvezel a Létben. Ha tulajdonra vágysz, semmi nem lesz elég. Ha élvezed a létet, minden túláradónak fog tűnni! Ez a nagy különbség.

Egy kis történet:

Egy faluban az éjjeliőr ügyeletet tartott és néha sípjába fújt.

Pipája is volt, amit teletömött dohánnyal, és gyufa után kutatott. Nem talált egyet sem.

Elindult a közeli kunyhó felé, ahol egy öregasszony élt. és kérte, hogy adjon neki egy kis parazsat a tűzhelyéről. Az öregasszony azt válaszolta, hogy három napja nem gyújtotta be a tűzhelyét és ő maga is a templomban kapott ételen él.

Különböző helyeken próbálkozott, de hiába. Végül a falu vezetőjéhez ment, és megkérte a cselédeket, hogy gyújtsák meg a pipáját.

Az egyik lány ránézett és azt kérdezte, 'Tüzet a pipádhoz? Miért nem használod a lámpát, amit a kezedben hordasz?'

Az őr nem hitt a szemének. Egész idő alatt a lámpát a kezében tartotta, mialatt gyufát keresett!

Mindaddig, amíg úgy hisszük, amire szükségünk van, az a külvilágban található, addig állandó elvárásban élünk és folyamatosan keresgélni fogunk, mint az éjjeliőr! Ha hiszünk abban, hogy a Lét mindig megadja nekünk mindazt, amire szükségünk van, akkor mindig mindent megtalálunk magunkban.

Amikor elvárással élünk akkor egyfajta erőszakot hordozunk a testbeszédünkben; nem szándékos erőszak ez hanem a természetedben rejlő erőszak. Ha egy kicsit is odafigyelünk a testbeszédünkre, akkor rájövünk erre.

Figyeld meg magad, amikor a számítógépen írsz, amikor telefonhívásokat fogadsz, hogyan teszed vissza a kagylót a helyére, milyen módon jársz, és minden mast! Látni fogod hogy mindenben ott rejlik egy kifinomult erőszak.

A hála által testbeszéded egésze megváltozik. Amikor elkezded átélni a mély hálaérzetet, a különböző helyzetekre adott válaszod is megváltozik. Elkezded a Létet visszhangozni, és tested ezzel a visszhanggal azonosulva fog mozogni, finoman és higgadt bájossággal.

104

A HÁLA ELEGENDŐ!

Minden cselekedeted ebből a kedvességből és finomságból indul majd ki. Nem létezik többé erőszak csak az élvezet lesz jelen. Bármit teszel, csak még édesebbé varázsolja az életet.

105