Hitelesség: ‘Sradda’🔗

A hitelesség az az állapot, ahol a képességed csúcsán vagy megalapozódva és az életre innen reagálsz, mint akiként te saját magad, mint önmagadat felfogod, akiként kivetíted magad a mások számára, és amit mások elvárnak tőled, hogy a számukra legyél.

Figyelj!

Nem csak egy identitásod van, mint ahogy azt te képzeled. Négy identitásod van! Magadban mindig, mindenkor négy identitást vagy dimenziót hordozol együtt. Ez a négy dimenzió együttvéve a te személyiséged. Mindezekért a identitásokért felelős vagy.

Az első identitás ebből a négyből a MAMAKARA vagyis a belső kép.

Ami a belső képből és abból a tapasztalatból tevődik össze, amit önmagadról hordozol: 'Én egészséges vagyok' – 'Csúnya vagyok' – 'Intelligens vagyok' – 'Nem tudom elviselni a kemény munkát' – 'Szeretem az embereket' – stb.

Sok ilyen mamakarát hordozunk magunkról. Sajnos az elgondolás amit magadról hordozol az mindig kevesebb, mint amit kivetítesz mások felé, hogy te az vagy!

A második identitás az AHANKARA vagy külső kép.

Ez az a kép, ahogyan kivetíted magad mások felé. Lehet, hogy próbáljuk magunkat erőteljesnek, tehetségesnek, őszintének, segítőkésznek vagy bárminek kivetíteni. Sajnos amit kivetítesz az mindig sokkal több, mint amit magadban magadról hiszel, hogy te valóban vagy.

Függetlenül ettől a kettőtől, ott van egy harmadik identitás amit hordozol, ez az a kép vagy azok az elvárások, amit mások veled kapcsolatban hordoznak.

Ezt ANNYAKARÁ –nak, vagy mások képének hívják.

Az ahogyan mások téged érzékelnek az lehet, hogy különbözik attól, ahogyan te kivetíted nekik magad, mivel az emberek inkább a finom jelekből alkotnak véleményt rólad, mint abból amit te nyíltan kivetítesz. Az emberi lények elég intelligensek ahhoz, hogy elcsípjék még azt is amit nem mondasz ki – vagy főként azt, amit nem mondasz ki!

A negyedik identitás az nagyon finom, mivel az nem közvetlenül kapcsolatos veled.

Azt SVA-ANNYAKARÁ-nak, vagyis életképnek hívják.

A sva–annyakara az, ahogyan te az életet saját magad számára megtapasztalod. Például, lehet, hogy úgy érzed, hogy az Élet az magányos, vagy hogy az Élet az bonyolult, vagy az Élet az rémült, vagy hogy az Élet az ijesztő, vagy hogy az Élet mindig mindennel eláraszt engem, amire csak szükségem van.

Kérlek, értsd meg, ez is a te személyazonosságod, mivel meghatározza azt a pontos tapasztalatot amit az emberektől és az életed szituációiból befogadsz!

Elmélkedés

Nem csak egy identitásod van, mint ahogyan azt te képzeled. Négy identitásod van!

A hitelesség azt jelenti, hogy minden dimenzióban a csúcsteljesítményeden élsz.

❖ Akármit is hiszel, hogy az te vagy – hozd fel azt a csúcsára, feszítsd ki, emeld fel, terjeszd ki azt! ❖ Amit mások felé kivetítesz, hogy az te vagy – hozd fel azt a csúcsára, feszítsd ki, emeld fel, terjeszd ki azt! ❖ Ahogyan mások rád vonatkozó elvárásainak eleget teszel – hozd fel azt annak a csúcsára, feszítsd ki, emeld fel, terjeszd ki azt! ❖ Ahogyan az életet a saját magad számára megtapasztalod - hozd fel azt a csúcsára, feszítsd ki, emeld fel, terjeszd ki azt!

Feszítsd ki magad a csúcsra, hogy minden dimenziónak eleget tegyél!

Hozd magad a csúcsra, akár az a testeddel, a szakmáddal, a kapcsolataiddal vagy az egész életeddel kapcsolatos!

❖ Amikor a tested képességének csúcsán teljesítesz, azt EGÉSZSÉG-nek hívják. ❖ Amikor a szakmai képességednek a csúcsán teljesítesz, azt SIKER-nek hívják. ❖ Amikor a kapcsolataid képességének csúcsán teljesítesz, azt BETELJESÜLÉS-nek hívják. ❖ Amikor az egész életedre nézve a képességeid csúcsán teljesítesz, azt MEGVILÁGOSODÁS-nak hívják!

Hozd magad folyamatosan a csúcslehetőségbe anélkül, hogy a fáradtságnak, unalomnak megengednéd, hogy az életedbe lépjen. Ne törődj azzal, hogy mások így csinálják vagy sem. Amikor hiteles vagy, kiterjeszkedsz, ez minden.

❖ Ha csupán akkor vagy hajlandó kifeszülni, amikor a másik ember is hajlandó kifeszülni, akkor az üzleti tranzakció. ❖ Ha várni fogsz a másik emberre, hogy kifeszüljön mielőtt te kifeszülnél, az ravaszság. ❖ Amikor megpróbálod a körülötted lévőket kifeszíteni anélkül, hogy te magadat kifeszítenéd, az erőszak! ❖ Amikor kifeszíted magad anélkül, hogy törődnél azzal, hogy mások kifeszítik magukat vagy sem, az a hitelesség. ❖ Amikor kifeszíted magad s a körülötted lévőket is a csúcs-lehetőségeikre feszíted, az igazi vezetői képesség.

Figyelj: a mamakarádnak tapasztalati ereje van. Az ahankarádnak kifejezési ereje van.

A mamkarádnak tapasztalati ereje van - megtapasztalva amit te önmagadként gondolsz és érzel. Az ahankarádnak kifejezési ereje van - kinyilatkoztatva és bizonygatva önmagad. Amikor az integritás hiányzik, akkor a kettő különbözik, amikor integrált vagy, mindkettő megegyezik.

Újra és újra erősítsd meg a mamakarádat azokkal a tulajdonságokkal, amiket ahankaraként vetítesz ki. Erősítsd meg az ahankarádat mindannak a gondolkodási erőnek a felhasználásával, amivel a mamakara rendelkezik. Hozd mindkettőt integritásba - amit csak magadról gondolsz, hogy az te vagy és mindazt amit kivetítesz magadról, hogy az te vagy - s te azzá fogsz válni! Az ahankara összes tulajdonságát öntsd bele a mamakarádba. Ha kijelented a világnak, hogy te erős és intelligens vagy, akkor tedd azt is a mamakaráddá.

A mamkarádat az ahankaráddal összehangolni az integritás, mivel amit önmagadként kivetítesz, az mindig magasabb lesz, mint amit hiszel, hogy te vagy.

Az ahankarádat és az annyakarádat összehangolni az annyi, mint felelősséget vállalni. Folyamatosan kiterjeszteni a mamakarádat és az ahankarádat, s eleget tenni az annyakarának az hitelesség.

Gyakorlat a Belső Kép és Külső Kép összehangolására

A munkafüzetedben hozz létre két oszlopot, nevezd őket BELSŐ KÉPNEK és KÜLSŐ KÉPNEK.

Az első oszlopba írd be a 10 legjellemzőbb Belső Képedet – a magadról alkotott hiedelmeket, mint például, 'gyenge vagyok', 'barátságos vagyok', 'szerencsétlen vagyok', stb. A második oszlopba írd be a megfelelő Külső Képedet, amit másoknak vetítesz ki. Például, lehet erősnek, barátságosnak és szerencsésnek vetíted ki magad.

Most hasonlíts össze minden egyes Belső Képet és Külső Képet amit lejegyeztél. Ha mindkettő ugyanaz, akkor hagyd figyelmen kívül azt a pontot és menj a következőhöz.

Ahol konfliktus van, ott kezdd el a Belső Képedet és Külső Képedet összehangolni – amit önmagadként észlelsz és amit önmagadként vetítesz ki mások felé – úgy, hogy mindig a jobb elgondolást válaszd. Például, ahol a Külső Képed jobb, mint a mamakarád, határozd el, hogy a mamakarádat a Külső Képedhez hangolod. Ne csökkentsd le azt ahogy mások számára kivetíted magad, hanem növeld azt, amit önmagadról észlelsz, hogy te az vagy. Legyen a mérce az amit kivetítesz.

Ismételd ezt meg minden ponttal. Mindkét identitást hasonlítsd össze. Mindkettőben azokat amik a legjobb tulajdonságok, azokat válaszd. Rajzolj egy csillagot minden legjobb belső észlelésedhez. Rajzolj egy csillagot minden legjobb külső kivetítésedhez.

Ha van pár nagyszerű tulajonság a Belső Képedben, akkor fel kell emelned hozzájuk a Külső Képedet, hogy összeilljenek. Ha van néhány nagyszerű tulajdonság a Külső Képedben, akkor a Belső Képedet kell felemelned, hogy összeilljen azzal, amit kivetítesz. Használd a feladatlapot, hogy folyamatosan a csúcs-identitásodhoz tudd hangolni magad.

Sokan kérdezik tőlem, 'Swamiji, én értem, hogy felelős vagyok azért amit saját magamként érzek és azért, ahogyan mások felé kivetítem magam. Viszont miért kellene, hogy a mások tőlem való elvárásaiért is felvállaljam a felelősséget?'

Figyelj!

Szeretném, ha mindegyikőtök megértene egy nagyon finom igazságot.

Te felelős vagy még azért is, amit mások hisznek, hogy te vagy az ő számukra.

Akár felismered vagy sem, te folyamatosan, finoman együttműködsz a mások rád vonatkozó elvárásaival, így felelőssé válsz értük. Például, lehet, hogy úgy gondolkodsz magadról, mint hétköznapi ember, de aztán úgy vetíted ki magad mások felé, mint egy nagy szent. Most akkor néhány ember lehet elhiszi, hogy te egy szent vagy, lehet néhányan azt hiszik, hogy te egy hétköznapi ember vagy, lehet mások pedig azt hiszik, hogy te egy csaló vagy! Viszont minden egyes ember hitéért felelős vagy, mivel te finoman együttműködsz vele.

Lehet, hogy egy lány tudatlanul egy fiú minden jelére válaszol a testbeszédén keresztül. Viszont amikor az odamegy a lányhoz, az azt mondja, 'Én sohasem bátorítottalak!' Lehet, hogy szavakkal nem mondasz semmit sem, viszont még akkor is, ha finoman együttműködsz a másik elvárásaival, felelőssé válsz értük.

A házasságban például sok fogadalom van, ami nincs szavakban kifejezve, viszont értelemszerűen magától értetődik. Amikor megházasodsz, felelőssé válsz azért, hogy azokat az elkötelezettségeket is teljesítsd.

Még azért is felelős vagy, amit mások hisznek, hogy te vagy a számukra.

Ez egy még misztikusabb igazság!

Mi mindannyian csupán a fizikai test szintjén vagyunk külön. Ahogy mélyebbre és mélyebbre mész, mi tejesen össze vagyunk kapcsolva és az univerzális Tudatosság részei vagyunk. Az egész egy tömeg csupán, bármifajta elkülönülés nélkül.

Bizonyos részeid, melyek általad el vannak nyomva, melyek fel akarják önmagukat ismerni – azok a részek mennek és beleülnek mások szívébe, s az ő, rád vonatkozó elvárásukká válik, hogy az elnyomott rész fel legyen ismerve. Az a te saját vágyad, ami a másik személyben elvárássá válik!

A mamakara gyökerénél mindegyikünk össze van kötve. Így ha egy testben elnyomod a vágyat, az egyszerűen előjön egy másik testen keresztül. Ez olyan, mint amikor a luftballon egyik oldalán kinyomod a levegőt, ugyanaz a levegő a luftballon másik oldalába nyomul, egy dudort létrehozva ott!

Tehát amikor nem vagy kész arra, hogy a saját szívedre hallgass és egy bizonyos irányban kiterjeszkedj, az Isten segít neked azzal, hogy ugyanazt az elvárást másokban megteremti, hogy kiterjeszkedhess.

Kérlek figyelj, te saját magad, mindazoknak a belső tudatosságában ülsz, akiknek elvárásai vannak veled szemben, s te vagy az aki elvárattja velük azokat az elvárásokat. Néhány szavad, testbeszéded felelős azért, hogy az az elvárásuk tőled. Tudva vagy tudatlanul elkötelezettséget tettél nekik, amiért felelős vagy.

Amíg ezt megérted, hordozni fogod a mások elvárásai elleni tiltakozásodat, mint a belédállt tüskét. A kérdés, Miért, Miért, Miért, Miért, Miért, Miért, Miért? Folyamatosan benned lesz mint a mentőautó szirénája!

Ez az egy megértés el fogja venni az összes szenvedésedet és nyugtalanságodat, amit mások elvárásainak beteljesítésével kapcsolatban hordozol.

Gyakorlat

Írj le jó néhány dolgot, amit mások elvárásai miatt tettél, viszont később rájöttél, hogy te magad vágytál arra, hogy azt megtedd, viszont te magad nem merted megkísérelni. Például, a medencében való úszás a fóbiádat elfelejtve, a kedvenc számod tömeg előtt való éneklése.

Mindig a másoknak tőled való elvárásai azok, amik a tehetetlenség érezését hozzák fel benned. Így ma azt szeretném, hogy meditálj az 'annyakara' szón. Annyakara azt jelenti, amit mások hisznek, hogy te vagy, függetlenül attól amit te önmagadként vetítesz ki.

Az okozott annyakarák, akár jók vagy akár rosszak, mindig meglepnek téged – mivel rendszerint soha sem vagy annak a tudatában, hogy milyen elvárásokat hozol másokban finoman létre!

Az az ahankarad és mamakarad közötti zavarosság ami az annyakaráért felelős. Ha az annyakara meglep téged, öntudatlanság van benned. Dolgozz azon, hogy hogyan vagy az annyakaráért felelős.

Én nem lepődök meg egy olyan követőn, aki kész az életét is odaadni értem, sem pedig egy olyan követőn, aki kész arra, hogy elvegye az életemet is a saját céljai érdekében. Én mindkettővel teljes vagyok, mivel ismerem a lehetőségeket!

Ma elmélkedj az annyakarán.

1. Mik azok a szenvedések az életedben, amelyekről azt gondolod, hogy egy annyakara okozott, amely független volt a te ahankarädtól?

Először nézz bele az életedbe és írd le mindazokat a jó és rossz dolgokat, amelyek úgy érzed, hogy mások tőled való elvárásai miatt történtek az életedben, melyeket mások rólad magukban hordoznak s melyek függetlenek attól, ahogyan te kivetíted magad nekik.

2. Most nézd meg, hogy hogyan vagy még azért is felelős, amit mások, mint te tartanak számon. Minden egyes incidenshez írd le az annak megfelelő mamakarát, amit magadról hordozol. Például, ha valakinek az az elvárása, hogy pénzügyileg gondoskodni fogsz róla, nézz magadba, s nézd meg, hogy mit tartasz magadról te saját magadként. Azt érzed magadról, hogy gazdag vagy, nagylelkű és együttérző? Valami a mamakarádban kiváltotta azt az annyakarát a másik emberben.

Csináld ezt az összes annyakarával, amelyekért azt érzed, hogy nem vagy felelős.

Egy szál ki fog ebből emelkedni, ahol a saját mamakarádat tisztán fogod látni, s azt, ahogyan felelős vagy mások rád vonatkozó annyakarájáért.

3. Most teljesíts be az összes annyakarával és azokkal az emberekkel, akik azt az annyakarát fenntartják a számodra. Állítsd vissza az integritásodat és hitelességedet ezen kapcsolatok mindegyikében.

Mások veled kapcsolatos elvárásai azok nem az ellenségeid. Kérlek értsd meg, bármely másoktól jövő elvárás az csupán egy ébresztő amit te állítottál be!

Az ébresztő az nem az ellenséged, TE kérted, hogy ébresszen fel. Így amikor mások elvárnak dolgokat tőled, hajolj meg előttük, mintha az 'antaryami' – a legbelső Éned megtestesülései lennének, akik felébresztenek téged!

Hányan jöttetek rá arra, miközben elkezdtétek magatokat kifeszíteni mások rátok vonatkozó elvárásaihoz, hogy ugyanaz volt a ti elvárásotok is saját magatokkal szemben?

Az önfelismerés útján utazol. Addig, amíg azt gondolod, hogy csupán a mások tőled való elvárásai miatt feszülsz ki, folyamatos irritációt, nyugtalanságot, nehézséget fogsz magadban hordozni.

Amikor rájössz, hogy ez a te, saját magadtól való elvárásod is, beteljesülést fogsz érezni, a 'vairagya' (feláldozás) örömét, és a 'tyága' (lemondás) örömét.

Lehet azt kérdezed, 'Hogy lehet a lemondás örömteli?'

Mondom neked, ha a lemondás vagy feláldozás mások elvárásai miatt van megtéve, az csak fájdalmas lesz. Amikor rájössz, hogy a te saját magaddal szembeni elvárásodnak teszel eleget, akkor

onnantól kezdve nincs annyakara, az mamakara! Így most már senki sem kényszerít téged. Az a te saját választásod.

Az én saját tapasztalatomból mondom neked, – amikor én eldöntöttem, hogy a mások tőlem való elvárásainak eleget teszek, rájöttem, hogy az volt az én saját magammal szembeni elvárásom is.

Amikor mások rád vonatkozó elvárásainak eleget teszel, és rájössz, hogy az volt a te saját magaddal szembeni elvárásod is, az önfelismerés terébe kerülsz.

Ma kötelezd el magad, hogy eleget teszel mindenki rád vonatkozó elvárásainak, azzal a megértéssel, hogy az egyben a te, saját magaddal szembeni elvárásod is. Meglátod, az ellenállás és fuldoklás érzése egyszerűen el fog tűnni.

Az Élettel kapcsolatos hitelesség mélyreható, óriási világosságot nyújt a számodra.

Hitelességgel, mivel nincsen többé tér az öntudatlan életre, mindig tudatában leszel az okoknak és eredményeknek amik az életedben játszódnak. Tudatában leszel a tetteid lehetséges következményeinek. Amikor hiteles vagy, az élet soha sem hoz sokkokat a számodra.

Csupán amikor az világossá válik a számodra, hogy semmi sem tud téged meglepni, akkor mersz az életedben majd mindenért felelősséget vállani. Amikor nem hordozod az élet által való kihasználás félelmét, benned lesz a bátorság, hogy tudatos világossággal mások életébe lépj s kifeszítsd magad, hogy másokat át tudj változtatni. A hitelességgel sohasem fogsz másokról lemondani.

Az Annyakara az Élet rád vonatkozó elvárása – más emberek, szituációk, események, cselekedetek formájában. Amikor beteljesítetted az annyakarát, az élet sohasem tud sokkot okozni a számodra.

Shíva története leírja, hogy hogyan nyelte le a mérget ami elpusztította volna a világot. Ez egy hatalmas áldozat volt, viszont Shíva meghozta, mivel a világ ezt várta el tőle. A méreg nem volt meglepetés Shíva számára, mivel a világ annyakarájával teljességben volt – mégha ez igazságtalannak is tűnik a mi számunkra!

Az annyakarával való beteljesítés az, ahol az embereknek hiányzik a hitelessége. Könnyű a mamakarával és az ahankarával hitelesnek lenni, mivel mindkettő a te irányításod alatt áll. Viszont az annyakarával kapcsolatban sohasem tudod, hogy mi az ami tőled meg lesz kívánva!

Mondom neked – ha az annyakarával beteljesítettél, akkor kijelentheted, hogy Isten vagy! Hitelességgel kijelentheted, hogy Isten vagy.

Amikor hiteles vagy, az élet sohasem tud sokkokat okozni a számodra.

Mielőtt a szavadat adod, a hitelesség bátorságának benned kell lennie.

Az integritás gondoskodik arról, hogy betartsd a szavad. A hitelesség gondoskodik arról, hogy lelkesedve tartsd be a szavad. A hitelesség izgatottságot hoz az integritásodba, mivel elpusztítja a régi életformát és a régi módon való gondolkodást. A hitelesség az halál az unalmad, a lustaságod és a ravaszságod számára. Az élénk izgalmat hoz az élethez. A hitelesség az egy élénk elkötelezettség arra, hogy az életet a csúcsán éld.

A Shaiva tradícióban a követők szent hamut kennek a homlokukra a végső Igazsághoz való elkötelezettségük deklarálásaként. A követő elkötelezi magát, – 'Minden ezen a szent hamun kívül csupán hamu, mivel egy napon az hamuvá fog válni. Így a világ ezen dolgai, melyek egy nap hamuvá fognak majd válni, nem a végső céljai az életemnek. Az életre való stratégiám, még a kapcsolataimra, sikeremre s bármire szóló stratégiám is, csupán hitelességből fakadó lehet.'

A szent hamu felkenése az egy folyamatos emlékeztető ahhoz, hogy minden döntés erre az egy dologra legyen alapozva – a Véglegeshez való hitelességre.

Gyakorlat

Írd le azokat az alkalmakat, amikor a gondolataid, szavaid, tetteid hitelesek voltak; idézd fel, hogy azokban az időkben mekkora bizalmat tudtál a körülötted lévő emberekben építeni.

Jegyezd le azokat az alkalmakat, amikor kifeszítetted a belső képedet a külső képed szintjére, s jelöld meg azokat, amelyek során ebből kifolyólag beteljesítettséget éreztél.

Minden vonzalmad az élvezet iránt az semmi más, mint az érzékszerveidben lévő beteljesítetlenség. Amikor meglátsz egy személyt, tárgyat vagy szituációt ami élvezetet fog neked adni, a bio-memóriádban egyfajta beteljesítetlenség ébred fel, ami annak az élvezetnek a választása felé húz téged. Például, amikor úgy döntesz, hogy iszol vagy húst eszel, még akkor is, ha tudod, hogy az rossz és nem hiteles, akkor felébredt a nyelvedben lévő beteljesítetlenség.

A vágy az semmi más, mint a bio-memóriádban lévő beteljesítetlenség, amely néhány beteljesítetlen múltbeli tapasztalat eredménye, ahol megpróbáltad élvezni azt az élvezetet, de nem voltál általa beteljesülve. Nem teljesítettél be annak az ételnek az elképzelésével, a nyelvedben lévő ízzel, a hangulattal amit az ad neked azután, hogy megeszed, s az érítésével a kezedben. Ez beteljesítetlen bio-memóriákat hagy benned. Ezek a beteljesítetlen bio-memóriák felelősek azért, hogy a nem-hitelességet választod.

Mondd meg nekem, miért választasz pizzát enni, amikor tudod, hogy az nem a legegészségesebb étel a számodra? A szemekben, nyelvben, érintésben, illatban lévő beteljesítetlenség miatt. Az érzékszerveidben lévő beteljesítetlenség a jóra nézve vakká tesz téged, s helyette az élvezetet választod.

Mivel a bio-memóriádban még mindig beteljesítetlenséget hordozol, a nem-hitelesség veszélye folyton ott van benned. Semmi baj a pizzával – viszont az, hogy te a rossz okokból választod a pizzát, az nem hiteles.

Az élet minden pillanatban mindkét választási lehetőséget eléd kínálja – a hiteleset és a nem hiteleset. Az a te felelősséged, hogy tudatos választást hozz.

1) Jegyezd fel a kis és nagy kísértéseket amelyek úgy követnek téged, mint az árnyék.

2) Nevezd meg azokat a kísértéseket amelyikeknek könnyen engedsz; s nevezd meg azokat is amelyeknek könnyedén ellen tudnál állni.

3) Mi az pontosan ami megállít téged, hogy egy bizonyos kísértésnek ellenállj? Írd le néhány sorban.

Miért van problémánk azzal, hogy hitelesek legyünk?

Mert a nem-hitelesség az mindig az élvezetben gyökerezik, míg a hitelesség az Igazságban gyökerezik.

A nem-hitelesség kezdete és vége – mindkettő az élvezet. A nem-hitelesség az élvezet-emlékekből ered, s ugyanakkor az élvezet felé hajt téged.

Az élvezet emléke az út a nem-hitelességbe. A nem-hitelesség hossza az a korábbi élvezeti emléktől a következő élvezeti tapasztalatig tart. Minden egyes élvezet egy emlékké válik, amin táplálkozunk s amely még több előrelátott élvezet felé hajt a jövőben minket. Ez egy ördögi kör – a 'Maja' (azaz illúzió) köre.

Ha ezek bármelyikének véget vetsz, a nem-hitelesség el fog tűnni. A Maja el fog tűnni. Ha az élvezet elgondolását eltávolítod a múltbeli emlékből vagy a jövőbeli cselekedetből, a nem-hitelesség összezsugorodik s eltűnik.

Amikor megindoklod a nem-hitelességedet, egy kanyart hozol létre ebben a körben – a Maját végtelenné téve! Hányan érzitek azt, hogy 'Istenem! A Maja olyan nagy előttem, az végtelen! Mikor fogok én ezen valaha is átvágni?'

A nem-hitelességed végtelenné válik, amikor azt a mentségeddel elferdíted. A szanszkrit szó Maja szószerint azt jelenti, 'az amely nem létezik'. Így a Maja az valójában egy végtelen illúzió, egy végtelen nulla. Viszont amikor megvédesz egy nem-hiteles cselekedetet, a körön egy kanyart hozol létre, a Maját végtelenné (∞) téve, amin lehetetlen átjutni.

Amikor felhagysz vagy a múltbeli élvezet emlékével, vagy a jövőbeli élvezetre való várakozással, akkor megtöröd a kört és szétrombolod a Maját. Amikor felhagysz azzal, hogy megvédd a nem-hitelességedet, akkor az végtelen nullává fog válni!

Az igazi lemondás az: eltávolodni mindattól ami a nem-hitelesség felé sodor téged. A nem-hitelességhez való ragaszkodás feladása az az igazi lemondás.

Gyakorlat

Az elmúlt három hónapban, hányszor engedett az elméd az élvezeteknek, annak ellenére, hogy a belső lényed óvott téged attól? Például, a hitelkártyádról több pénzt fizettél egy étteremben, mint amennyit megengedhetnél magadnak, teljesen jól tudva, hogy mekkora többlet pénzügyi terhet fog az a számodra okozni.

Jegyezd fel minden alkalommal amikor ilyen történik, s dolgozz azon, hogy ezeknek az eseteknek a számát nullára redukáld.

Hogyan tudjuk megvalósítani a Lehetőség terét?

Figyelj: először is meg kell értened, hogy mi az ami eltávolít téged a Lehetőség terétől. Ahogy mondtam, sokszoros identitásaid vannak.

Általában a belső identitásunk vagy belső képünk sokkal alacsonyabb, mint az identitás amit mások számára kivetítünk, ami azt jelenti, hogy a magasabb identitás az már ott van, mint a csidakasád (chidakasha), azaz elképzelési tered!

Értsd meg, amit csak el tudsz képzelni, amit csak önmagadként el tudsz képzelni, ahhoz neked már megvan a képességed, hogy valósággá váltsd! Máskülönben az egyáltalán nem lenne az észlelésedben. Például, ha bolondnak érzed magad, de mások számára inelligensnek vetíted ki magad, akkor az azt jelenti, hogy már megvan a képességed ahhoz, hogy intelligens legyél. Máskülönben nem képzelnéd azt folyamatosan.

Így hát, ha van egy magasabb elképzelésed, mint amit kifelé vetítesz, de belül nem érzel ugyanúgy, akkor elutasítod a saját tered, a Lehetőséged saját terét! Ez nem-hitelesség.

Nagyon ritkán van az, hogy magas a belső képed, de az alacsonyabb képet vetíted kifelé. Például, lehet, hogy belül erősnek érzed magad, de valamilyen okból gyenge személyként vetíted ki magad, talán azért, hogy bizonyos felelősségek alól felmentesülj. Nem ismerni be azt amit te tudsz magadról, hogy az te vagy, az felelőtlenség.

Amikor a konfliktus nem a belső és külső kép között van, hanem ugyanazon a képen belül, az az integritás hiánya! A nem-hitelességgel és a felelőtlenséggel legalább a belső és külső képeid harcolnak egymással. A nem-integritással az egy belső harc.

Például, sokszor össze vagy zavarodva a saját belső képed kapcsán. Néha azt érzed, hogy erős vagy és néha ugyanabban a szituációban gyengének érzed magad! Amikor azt érzed, hogy elég erős vagy, hogy kezelj egy bizonyos szituációt, egy fajta elkötelezettséget teszel magadnak, viszont később úgy érzed, hogy nem tudod kezelni, s kivonod magad az elkötelezettséged alól.

Ugyanígy lehet, hogy másoknak egymásnak ellentmondó módokon vetíted ki magad. Lehet, hogy elnyered mások bizalmát a képességeiddel kapcsolatban, s később cserben hagyod őket azzal, hogy nem érsz fel azokkal. Amikor megszeged az elkötelezettséget amit magadnak teszel, az az önmagaddal szembeni nem-integritás. Amikor megtöröd azt az elkötelezettséget amit másoknak teszel, az a másokkal szembeni nem-integritás.

Amikor az összes identitásod össze van hangolva, amikor összhangban vagy azzal amit csinálsz és amit csinálni akarsz, amikor amit te önmagadként érzel (mamakara) szinkronban van azzal amit a világnak mutatsz (ahankara), akkor ahogy mások téged felfognak az támogat téged! Amikor az identitásaid össze vannak hangolva, az egész Kozmosz siet, hogy támogasson téged. Ez a pozitivitás, lehetőség, vezetőség és megvilágosodás tere. Ez a csodák tere! Amikor a belső és külső képed össze van hangolva, a mások rólad való képe folyamatosan gazdagítani és támogatni fog téged a kockázat-vállalásaid során.

Gyakorlat

1. Fürkészd át az egész életedet és azonosítsd be a belső képed (mamakara) azon sajátos aspektusait, melyek ellentmondásban hagynak téged önmagaddal kapcsolatban.

2. Azonosítsd be az életed azon területeit, ahol erőtlennek érzed magad vagy konfliktusban vagy magaddal bizonyos elgondolások miatt, amelyeket magaddal kapcsolatban hordozol.

Például, szeretnél sikeres lenni az életedben, de nem vagy képes sikert elérni. Ha mélyen magadba nézel, a belső teredben látni fogod, hogy lehet újra és újra abban hiszel, hogy egy kudarc vagy, és lehet azt gondolod és azokat a szavakat használod, hogy egy kudarc vagy, és hogy te nem lehetsz sikeres.

Értsd meg, amikor csak erőtlennek érzed magad, vagy pedig konfliktusban vagy az élettel, biztos, hogy valami nem-integritás és nem- hitelesség van abból a szempontból az életedben.

1) Azonosítsd be a szavakat amelyeket önmagadról mondasz saját magadnak, melyek nem a csúcs-képességeidnek megfelelőek, - például, mi az amit te a csúcsképességednek gondolsz, s mi az amit mások gondolnak, hogy az a te csúcsképességed.

2) Nézz mélyen magadba, és azonosítsd be a nem-integritást és nem- hitelességet azokban az ellentmondásos aspektusokban amelyeket magadban hordozol.

3) Most ülj le és teljesíts be magaddal (csináld végig a swapúrnatva kriját). Állítsd helyre az integritásodat és hitelességedet az életed azon aspektusaiban.

Amikor beleszülettem ebbe a testbe és mialatt felnőttem ebben a testben, az Életet csupán, mint HATALMAS lehetőséget láttam magam előtt. Bennem sohasem volt az elgondolás, hogy – 'Ah, ez olyan nehéz, ez lehetetlen!'

Még mindig emlékszem arra, amikor elkezdtem az életem, amikor elkezdtem kifejleszteni annak az érzését, hogy én az egyéni én vagyok, s az életet, mint hatalmas lehetőséget kezdtem el látni. Amikor megláttam egy templomi tavat, tudtam, hogy simán beleugorhatok és úszhatok benne, annak ellenére, hogy sohasem tanultam úszni. Amikor megláttam egy nagyon nagy darab földet, tudtam, hogy virágos kertet növeszthetek rajta, vagy gyümölcsöskertet, vagy akármit amit csak oda akarok. Amikor bementem a vizsgára az iskolában, tudtam, hogy át tudok a vizsgán menni, annak ellenére, hogy nem dolgoztam keményen érte. Amikor megláttam az Istenszobrot a templomban, pontosan tudtam, hogy el tudom Őt érni! Minden amit a szemeim előtt láttam, csupán egy hatalmas Lehetőség volt, vagy a Lehetőség emlékeztetője – sohasem akadály.

Hitelesség annyit jelent, hogy a Lehetőség terében lenni. A Lehetőség terének észlelése az a hitelességhez való visszatérés. Az aki valaha is megalapozódik ebben a térben az egy avatar.

Valamikor a gyermekkorodban valamilyen szituációban először érzékelted a Lehetetlenséget. Abban a pillanatban kicsúsztál a hitelességből. Meghoztad a döntést, hogy ne feszítsd ki magad, mert a Lehetetlennel állsz szemben. S az egy sablonná vált benned.

Most menj vissza ahhoz az incidenshez és éld át újra. Fejtsd meg, hogy az kivel, mit, mikor, hol történt. Teljesíts be azzal az incidenssel.

Azután csináld ezt végig az életed összes incidensével ahol visszaemlékezve látod, hogy a lehetetlenség oldalára álltál.

Az elkövetkező három napban csupán, csinálj spontán beteljesítést minden olyan alkalommal amikor azon kapod magad, hogy a lehetetlenség oldalára állsz.

Ma arról az egyedülálló egyenletről fogok beszélni, amely a hitelesség és az életed valósága között létezik.

Figyelj! Ez egy finom igazság.

Amikor kiterjeszted azt amiről azt hiszed, hogy te vagy, közvetlenül azt is kiterjeszted amit önmagadként vetítesz ki, valamint azt is kiterjeszted s annak is eleget teszel, amit mások elvárnak tőled.

Csakúgy, mint egy film ami a kivetítő fénye elé van helyezve a kivetítő vásznon valóságként látható, a mamakarád (belső képed) a Tudatosságod elé helyezve Valóságként látható az életedben! A hitelesség kiterjeszti a mamakarát, ami a Tudatosság kivetítője elé helyezett dia – így természetesen az életedet is átváltoztatja.

Amikor elkezdesz a hitelességen dolgozni, folyamatosan, minden nap emlékeztetve vagy arra, hogy a mamakarádat kiterjesztd – azt amit önmagadként észlelsz, amit önmagadként megtapasztalsz s amit önmagadként érzel. Értsd meg, az Életnek természetes intelligenciája van; amikor az életre vonatkozó felfogásod megváltozik, az Élet spontán reagál arra a változásra. Mivel mi nem tudjuk, hogy az Élet az intelligens, mi ezt csodálatosnak találjuk!

Értsd meg, az élet természetesen támogatja a kiterjeszkedést! Az arra van beprogramozva. Az életed az semmi más, mint egy tér arra, hogy a tudatosságodat kiterjeszd! Így az élet mindig támogat minket a kiterjeszkedésben – mi vagyunk azok, akik annyira félnek a kiterjedéstől!

Amikor megpróbálsz kiterjeszkedni, meg fogod érinteni azt a finom 'súrlódási pontot', egy dörzsölési pontot, ahol a lustaság, félelem és makacs ellenállás sablonjai össze fognak ütközni a hitelesség által megkívánt kiterjedéssel.

A hitelesség azt jelenti, hogy azzal a dörzsölési ponttal újra és újra kapcsolatba lépsz s kiterjeszted a komfort zónádat addig, amíg azt is magába foglalja.

1) Írd le az életed öt csúcs 'súrlódási pontját', ahol folyamatosan ellenállást tapasztalsz a saját kiterjedésed felé.

2) Éld újra a fő szituációkat, ahol ezzel a súrlódással néztél szembe és teljesíts be azokkal az incidensekkel.

3) Most képzeld el magad, hogy abban a kiterjedt térben kényelmesen elvagy.

4) Amikor az életed során újra beleütközöl ezekbe a szituációkba, hozd vissza ezt az elképzelést, a kiterjedésed simán-menetelének támogatásához.

Figyelj!

Nem dolgozni azon, hogy önmagad kiterjeszd, az egyenlő a halállal -mivel mindennek ami életben van folyamatosan ki kell terjednie, csak ahhoz, hogy életben maradjon!

Kiterjeszkedés az élet, a stagnáció az halál. Értsd meg, nem azt mondom, hogy az összehúzódásod az halál! Azt mondom, hogy maga a stagnáció halál, mert az az élet folyásának törvényével ellentétben van.

Addig, amíg kiterjeszted azt amit önmagadként érzel, – a belső képed – addig életed lesz! Még ha a tested össze is esik, egyszerűen fel fogsz venni egy másik testet, egy másik életet és folytatni fogod a kiterjedésed. Azon a napon, amikor azt gondolod, hogy nem tudod a belső képedet már jobban kiterjeszteni, halott vagy – még akkor is, ha a tested még működik.

Mi lehet izgalmasabb számodra, mint a saját éned? Így a belső képed kiterjesztésén dolgozni az egy végleges izgalom amit megtapasztalhatsz. Azt gondolni, hogy már nem tudod a belső képedet lecserélni, az a legrosszabb unalom és depresszió, amiben szenvedni tudsz.

Amikor a belső identitásodon dolgozol, az élet izgalmas. Amikor elhatározod, hogy már nem tudod a belső világodat átváltoztatni, az a halál! Az azt jelenti, hogy lemondtál magadról. Amikor lemondtál magadról, még akkor is ha a testedben vagy, halott vagy.

Még a spiritualitás is csak akkor tud izgalmassá válni a számodra, amikor a belső identitásodat elkezded kiterjeszteni s látod, hogy az a külső világban eredményeket hoz. Mi a spiritualitás? Amikor az átváltozás, amit a belső világban okozol a külső világban eredményként látható, az a spiritualitás!

Nincs olyan dolog az életben amit úgy hívnak, hogy 'ugyanazon a helyen való maradás'.

Ha nem terjeszkedek ki, akkor haldoklom.

Kiterjeszkedtem én ma valamilyen formában?

Tekints az életedre úgy, mint egy ipar űzésére.

A belső képed a termék, az értékesítésed az ahogyan a külső világba kivetíted magad, és amit mások elvárnak tőled az a visszajelzés, amit a vevőktől kapsz.

Ha ipart űznél, milyen fontos lenne számodra a vevői visszajelzés? Felbecsülhetetlen – mivel az az, ami segíteni fog neked abban, hogy a termékedet tökéletesítsd. Viszont ugyanezt érzed te az életeddel kapcsolatban is? Az annyakara az a te vevői visszajelzésed! Az életed fejlesztéséhez szükséged van az annyakarára.

Tehát folyamatosan fogadd a visszajelzéseket és fejleszd a termékedet. Csupán akkor fogsz az életben helytállni! Ez az ahogyan életben leszel és ahogyan majd a piacon túl fogod vészelni. Ha az emberiséggel dolgozol, ez az élet törvénye. Abban a pillanatban, ahogy már nem engeded meg a vevői visszajelzést s nem annak megfelelően fejleszted a termékedet, halott vagy.

Akármilyen nagy, vagy megalapozott is a márkád amit te képviselsz, ha leállsz a társadalom visszajelzésének elfogadásával és a belső identitásod feljesztésével, akkor a társadalom el fog kezdeni elutasítani téged. Értsd meg, ha nem fogadod a vevőid visszajelzését, azok másoknak fogják a visszajelzésüket adni – ami igen veszélyes!

Ha te nem veszed át a vevői visszajelzést, mások fogják azt a visszajelzést megkapni. Ez igen veszélyes! Még a tudtodon kívül meg lesz semmisítve a márkád.

Így tehát az annyakara, a növekedésedhez szükséges legbecsesebb beviteled.

Mások tőlem való elvárásai a legbecsesebb bevitelek az én növekedésemhez.

Amikor hitelessé válsz, el fogod felejteni, hogy volt egyáltalán múltad!

Figyelj: ez nem csak közönséges elfelejtés! Rendszerint, minden elfelejtésünk beteljesítetlenségből származik. S annak a gyökere az vagy az öntudatlanság vagy pedig az elfojtás.

Általában mi vagy azért felejtjük el életünk múltbeli incidenseit, mert mi sohasem néztünk azokkal tudatosan szembe, vagy mert túlságosan fájdalmasnak találtuk és erősen elfojtottuk azokat. Viszont a hitelesség az elfelejtést a beteljesítettségből hozza ki! El fogod azt felejteni, mert teljesen ki lesz törölve a belső teredből, mivel az többé már nem része a belső terednek.

Abban a pillanatban, hogy elhatározod, hogy hitelességet hozol az életedbe, megannyi történést fogsz a belső teredben látni.

Értsd meg, a múltbeli emlékeid kudarca az, ami nem enged téged a jelenben hitelesnek lenni. Túl sok múltbeli kudarc és csalódottság sebeit hordozod. Még akkor is, amikor te ki akarod magad feszíteni, túl sok elgondolásod van a kudarcokról, amik az utadban állnak. Néha még a kudarctól való félelem is – bármi tényleges kudarc nélkül – azt érezteti veled, mintha egy kudarc lennél!

Miért válsz nem-hitelessé? Mert a múltad igen erőteljesen mondja neked, 'Te sohasem tudsz hiteles lenni, én mindent tudok rólad! Tudom, hogy hányszor adtad a szavad és szegted azt meg; tudom, hogy hányszor tűztél ki célt s nem érted azt el!'

A múltad az olyan, mint egy komédiás, aki benned ül és vicceket gyárt veled kapcsolatban s azt érezteti veled, hogy bolond vagy! Te mindig hős akarsz lenni. Viszont sokszor helyette komédiássá válsz, mivel a belső tered folyamatosan azzal cukkol téged, hogy a múltadat idézgeti.

A bátorság, hogy a múltaddal szembenézz, az hitelesség.

Figyelj: az az ember, aki nem fáradt a saját múltjától az egy 'dzsívanmukta' (jeevanmukta) – egy élő megvilágosodás. Azon a napon, amikor anélkül kezdesz el élni, hogy a múltadtól fáradt lennél, s anélkül, hogy a múltbeli kudarcaid miatt nem-hitelessé válnál, dzsívanmukta vagy.

Melyek a múltbeli kudarcaid azon emlékei amelyeket magadban hordozol?

Ma elevenítsd fel azokat és teljesíts be velük.

A napfelkelte első hatása az lesz, hogy látni fogod, ahogy a homály eltűnik. Azután a hőmérséklet elkezd emelkedni, majd a virágok elkezdenek kinyílni, s megannyi hatás szemmel láthatóvá válik. Viszont a napfelkelte első hatása az lesz, hogy a homály eltűnik.

Ugyanígy, a hitelesség első hatása az lesz, hogy abbahagyod azt, hogy spontán hazudj bármiféle szituációban, csakhogy mentsd a bőrödet.

Lehet, most azt gondolod, 'Mi, én hazudni?!' Ez az amit mi rendszerint magunkról gondolunk! Az igazság az, hogy a legtöbb ember, az esetek többségében a spontán hazudozáshoz folyamodik a nem-hitelességével való szembenézés félelméből kifolyólag.

Mi az a spontán hazudozás?

Amikor sarokba vagy szorítva, el vagy csípve, kérdőre vonva egy hiba miatt, s egyszerűen csak kiböksz valami hazugságot, hogy kiszabadulj a szituációból, az a spontán hazudozás.

A spontán hazudozás természeténél fogva öntudatlan, így gyakran az emberek nincsenek annak tudatában, hogy van egy spontán hazudozási sablonjuk. Ezért van az, hogy amíg be nem igazolódik, hogy nincs igazuk, addig takarni fogják a nem-hitelességüket és folytatni fogják a szavak használatát, hogy megvédjék magukat!

Figyelj: ha te még mindig spontán hazudsz, hogy a bőrödet mentsd, az azt jelenti, hogy még a hitelesség első lépése nem történt meg benned.

Értsd meg, a spontán hazudozás lehet, hogy ártalmatlannak tűnik, még néha 'aranyosnak' is, de az sokkal veszélyesebb, mint az eltervezett hazudozás – mert azt mutatja, hogy a hazudozás a természeted részévé vált. Ha egy stresszes szituációra az első reagálásod egy hazugság, az azt mutatja, hogy a hazudozás természetessé vált a számodra!

Igazából nagyon nehéz a krízis pillanatában hazudni, mivel a logika olyankor már nem működik. Ha a hazudozási sablonod a logikádnál erőssebbé vált, akkor az igen veszélyes a számodra.

Gondold csak át.

Írj le legalább 10 olyan incidenst amire emlékezni tudsz, amikor spontán hazudtál. Legyél nagyon őszinte magaddal, még akkor is ha fáj.

A spontán hazudozás az a félelem közvetlen mellékterméke. Most menj vissza és nézd meg, hogy melyik félelem hozta létre benned ezt a sablont.

Mi a gyökér-incidens ami ezt a félelmet létrehozta?

Még akkor is, ha az incidenst nem is tudod kinyomozni, a félelemmel be tudsz teljesíteni.

Amikor belenézel a spontán hazudozás sablonjába, meg fogod látni, hogy az okok amiért hazudsz azok nem mindig nagyok. Sokszor csak azért hazudsz, hogy elkerülj néhány kényelmetlen szituációt, beszélgetést vagy embert. Általában csupán azért hazudsz, hogy kitérj olyan szituációk elől, amikről tudod, hogy arra fognak kényszeríteni, hogy szembenézz az igazsággal magaddal kapcsolatban.

Ahelyett, hogy megváltoztatnád azt a szituációt amiért az a szituáció megesett, azt gondolod, hogy egy hazugsággal kimenekülhetsz belőle. Ez a becstelenség alapfonala ami az életedben fut.

A legnagyobb probléma az, hogy a társadalom bekondícionál téged arra a hitre, hogy ez így oké. S te elkezded azt hinni, hogy ez egy éles eszű út ahhoz, hogy kényelmetlen szituációkból kivond magad.

Egy rövid történet:

Egy zsebtolvaj bűnösnek lett nyilvánítva a bíróságon és 8 hónap börtönre lett ítélve azzal az opcióval, hogy letesz 200 Dollár óvadékot.

A védőügyvédje tudván, hogy a kliense nem tudná ezt az összeget kifizetni, szót kért a bírótól – 'Tisztelt bíró, a kliensem csupán 50 Dollárt tud magának megengedni, de ha megengedi, hogy egy pár percre elvegyüljön a tömegben...’

Amit te csinálsz az nem különbözik ettől. Ugyanannak a módszernek az alkalmazása révén próbálsz meg kikerülni a problémádból, ami eredetileg a bajba sodort! Az sohasem hozhat békét a számodra!

Az igazság mindig fáj, mert az megkívánja, hogy valamit kicserélj, hogy valamit megváltoztass. Ezért van az, hogy a hazugság olyan kényelmes! Megpróbálsz elkerülni egy rövidtávú problémát s ott kötsz ki, hogy egy tartós problémát választasz! Bármely cselekedet ami a nem-integritásban gyökerezik, az életedben még több szenvedés hozzáadásának okává válik.

A spontán hazudozás a mély öntudatlanság teréből adódik.

Amikor éberséget viszel a szavaidba amiket magadnak és másoknak mondasz, a spontán hazudozás magától el fog maradni.

A spontán hazudozás az a sablon, ami soha semmi átváltozást nem enged meg benned. Az első lépésnél megállítja az átváltozásodat.

Figyelj: az életed bármely területén, ahol spontán hazudsz, azon a területen kihagyod az Életet! A spontán hazudozás elveszi tőled az Életet.

Például, ha ezt a sablont beleviszed a kapcsolataidba, az szétrombolja a kapcsolataidat.

Ha a feleségeddel kapcsolatban hordozod ezt a sablont, akkor ő sohasem lesz képes, hogy mindazt hozzáadja az életedhez, amit neki hozzá kellene adnia. Lehet elvárod, hogy szeretetet és romantikát vigyen az életedbe, de addig amíg ezt a sablont hordozod, sohasem lesz képes azokat az életedbe vinni. Ugyanígy, annak ellenére, hogy azt szeretnéd, hogy a férjed biztonságot vigyen az életedbe, amíg ezt a sablont hordozod, sohasem fogod biztonságban érezni magad mellette.

Ha az anyukáddal kapcsolatban van benned a spontán hazudozás sablonja, ki fogsz mindent hagyni, ami az anyukád jelenléte révén az életedhez adható.

Valamint a spontán hazudozás az egy olyan szerencsétlen, s a legostobább sablon, amivel egyszerűen megakadályozod, hogy a Mester áldása rád áradjon.

A spontán hazudozás az egy bonyolult sablon, amelyben a nem-hitelességedet a nem-integritásoddal takargatod! A hazudozás az a nem-integritás nyílt cselekedete. Amikor hazugságot használsz arra, hogy a hibádat elrejtsd, akkor a nem-integritást használod arra, hogy a nem-hitelességedet támogasd.

Mivel a spontán hazudozás a nem-integritásból eredő nem-hitelesség, először azon kell dolgoznod, hogy az integritásodat helyreállítsd. Az integritás a tudatos gondolkodásból adódik. Ha egész nap tudatos a gondolkodásod, az folyamatosan össze fog hangolódni azokkal az elkötelezettségekkel amiket teszel.

Amikor nem vagy belül, önmagadban integrált, akkor van az, hogy spontán hazugság révén kell megvédened magad. Amikor nem vagy azzal az elgondolással beteljesítve amit saját magaddal kapcsolatban hordozol, akkor folytatod a spontán hazudozást. A spontán hazudozás a nem-integritásod szagát hordozza magával.

A spontán hazudozás a legnagyobb akadály az átváltozásodban. Minden alkalommal amikor kimondasz egy hazugságot, az életed igaz folyásával szembe mozdulsz, ami a Véglegeshez tudna vinni téged. A spontán hazudozás a 'páncélod' ami sohasem engedi a Mester energiáját, hogy dolgozzon rajtad. A spontán hazudozási sablonod megakadályoz engem abban, hogy áldást adjak rád.

Törd meg ezt a spontán hazudozási sablont! Ez olyan, mint a mag kemény héja, ami nem engedi a magot fává válni. Csupán amikor a mag készen áll arra, hogy kitörjön a héjából és kiterjessze az identitását, akkor tud csak az fává változni!

Érted?

Tehát fogsz akkor hazudni?

Vizsgáld át az életedet, s azonosítsd be, hogy az életed mely területén vetted fel leginkább a spontán hazudozás sablonját.

Azután tedd azt félre és nézz mélyen a mamakarádba.

Az integritás hiánya szorosan kapcsolódik azokhoz a belső konfliktusokhoz, melyek a belső képedben vannak. Beteljesítetlen vagy a mamakarád némely részével kapcsolatban? Mi az, ami az öntudatlan viselkedésre visz téged amit te 'tévedésnek' hívsz? Nagyon sürgősen be kell, hogy teljesíts azzal!

Teljesíts be, vállald fel a felelősséget s hangold magad össze újra a hitelességgel.

Egy rövid történet:

Élt egyszer két rakoncátlan, féktelen fivér, akik a falujukban mindenkit zaklattak. Az egész falu eldöntötte, hogy elegük van már a fivérekből s már nem képesek tovább azt a poklot állni amit azok ott teremtettek. A falusiak mentek a szüleiknek panaszkodni. A szülők nem tudván, hogy mit tegyenek, elmentek a falusi paphoz. A pap eldöntötte, hogy felvállalja a felelősséget és azt mondta, 'Ne aggódjanak, én jó útra térítem őket.'

A pap először hívta a fiatalabb fivért és elkezdett vele beszélgetni. Megkérdezte tőle, 'Fiam, láttad Istent?'

A gyermek elkezdett sírni s elrohant, de olyan gyorsan, amilyen gyorsan csak tudott. Rátalált a testvérére és mondta neki, hogy nagyon gyorsan el kell rejtőzniük. Azzal mindketten elszaladtak s egy, a falun kívüli kunyhóba rejtették el magukat.

A fiatalabb fivér mondja az idősebbnek, 'Mi most tényleg bajban vagyunk!'

Az idősebb fivér kérdezte, 'Miért?'

A fiatalabb fivér ráfelelte, 'Nagy hibát követtünk el azzal, hogy a falusi házaktól pénzt és ételt loptunk! Most az ISTEN hiányzik, s a pap engem kérdezett, hogy hol van!'

Figyelj: mi ugyanabban a térben vagyunk, mint ezek a gyerekek!

Először folyton csak azt mondjuk, 'Nem, nem én', amikor bármi kapcsán kérdőre vagyunk vonva. Aztán eljön az a pont, amikor minden élethelyzetre ez lesz a válaszod. Még amikor nem kell, hogy hazudj, akkor is gondolkodás nélkül hazugságot böksz ki!

Csak ezzel az egy sablonnal elveszíted magát a bizalmat ami bármely kapcsolat alapját képezi.

Értsd meg, mivel hordozod a lehetőségeidtől való félelmet, a 'lehetetlenség' terébe kerülsz.

A sablonjaid, az aggályaid, minden, csupán egy vonalba van rendezve – a lehetőségeidtől való félelmed vonalába.

Megosztok egy példát a saját életemből.

Tizenkét éves koromban volt az első megvilágosodási tapasztalatom.

Abban az időben, abba az örömbe voltam szerelmes, amit abban az állapotban megtapasztaltam. Ezen túl nem volt ott annak az észlelése, hogy elértem a 'végső igazság' állapotát. Valami ilyen óriási, mint a megvilágosodás megtapasztalása - ez az észlelés beteljesítetlen volt.

Ez után az élmény után a bio-memóriámnak még 10 évbe tellett, hogy elhiggye, hogy amit akkor átéltem az a végső igazság volt, és hogy ezzel a lehetőséggel leüllepedjen – mivel a legnagyobb úttorlasz az a határtalan lehetőség volt, ami az első megtapasztalást követte volna!

Nem könnyű a saját fontosságodban hinni, abban a lehetőségben, amivé te ténylegesen válhatsz!

Egy felszínes szinten lehet azt hiszed, hogy szembenállsz a sablonjaiddal és azokkal a korlátozásokkal amiket a sablonjaid rónak ki rád. Viszont mélyen benned, a saját kiterjedésed elleni ellenállásod az, ami korlátoz téged.

Ez miatt a 'lehetőségedtől való félelem' miatt jutsz a 'lehetetlenség' terébe! Mert ha hiszel a lehetőségedben, a bio-memória elveszíti a hatalmát feletted, a lustaságod elveszíti a feletted lévő hatalmát, - s ez miatt úgy érzed, hogy 'te' el fogod veszíteni a hatalmat magad felett!

Figyelj: te erősen abban hiszel, hogy csupán akkor tudod az életedet sikeresen működtetni, ha folyamatosan manipulálod az életedben lévő embereket és szituációkat – magadat beleértve.

Azt érzed, hogy az élet túlságosan hatalmas, ismeretlen és veszélyes ahhoz, hogy közvetlenül kapcsolatba lépj vele.

Így hát felveszed az összes támogatást, amit csak tudsz, – mint a lustaság, ellenállás, spontán hazudozás – hogy egy kicsike kis, biztonságos, kényelmes szigetet hozzál létre magadnak ebben a hatalmas életben! Ezek mind azok a módok, amelyeken keresztül az életet manipulálod, hogy azt biztonságossá és kényelmessé tedd a saját magad számára.

Viszont elfelejted, hogy – te oroszlán vagy nem pedig róka!

Nincs szükséged manipulációra ahhoz, hogy sikerrel járj. Nincsen szükséged a manipulációs elmédre.

Nincs! Az integritás és a hitelesség a te erősségeid, nem pedig a manipulációs elméd.

Hagyd el a manipulációs szellemi beállítottságodat, és jelentsd ki a hiteles élethez való elkötelezettségedet.

Elmélkedés

Az a te, saját kiterjedéseddel szembeni ellenállásod ami korlátoz téged.

Mivel hordozod a lehetőségeid félelmét, a 'lehetetlenség' terébe kerülsz.

Egy napon egy fiatal ember könyörgött az Istenhez, 'Istenem, kérlek nyeresd meg velem a lottót!'

Azon az este tele reménnyel ment el aludni, viszont a következő reggel semmi sem történt.

Aztán aznap este megint könyörgött, 'Istenem kérlek, áldj meg, hogy megnyerjem a lottót.'

Következő reggel semmi sem történt.

Aztán aznap este megint könyörgött, Istenem kérlek, hadd nyerjem meg a lottót, könyörgök hozzád!' S keserves sírásra fakadt.

Következő reggel semmi sem történt.

Ez ment 60 éven keresztül!

Az ember könyörgött, könyörgött meg könyörgött, de sohasem nyerte meg a lottót.

Végül egy napon a halálos ágyán volt.

Aznap nagyon sírt Istennek, kérve Istent, hogy jelenjen meg előtte.

Így Isten megjelent és megkérdezte: 'Drága fiam, mit szeretnél?'

A férfi azt monja, 'Istenem, én mindig kértelek, hogy segíts nekem, hogy megnyerjem a lottót, de te sohasem segítettél!'

Mire Isten azt mondta, 'Fiam, én mindig készen állok! De miért nem vettél lottót legalább csak egyszer?'

Figyelj, a kiterjedés az lehetséges, ha készen állsz, hogy egy kicsit kifeszítsd magad érte!

Sokszor, nagyon sokszor a tudatlanságodat, mint egy akadályt megtartod, ragaszkodva a tudatlanságodhoz és a lustaságodhoz, s csak folyamatosan azt várod, hogy majd csodák fognak történni az életedben.

Elvárni, hogy mások kifeszítsék magukat, anélkül, hogy te kifeszítenéd magad, az nem más, mint erőszak. Magadat a maximumra nyújtani és ugyanazt elvárni az élettől az Hitelesség.

1) Írj le öt szituációt az életedből, amikor nagyon el voltál keseredve, mert nem kaptál meg valamit, amit nagyon akartál.

2) Most menj vissza azokhoz a szituációkhoz és nézd meg őszintén, hogy ezek közül mely szituációk voltak azok, ahol te NEM tettél meg hitelesen mindent amit csak tudtál, hogy azt megvalósítsd.

3) Teljesíts be azzal a lustasági és nem-hitelességi sablonnal.

Hányszor állítottad már meg magad, hogy a legmagasabb potenciálodat elérd, csupán 'az oké' hozzáállásból kifolyólag?

Az 'az oké' szavak azok amik romba dönthetik az életed! 'Az oké, ha most, csak ma kihagyom a tenisz órámat... az oké, ha eszek még egy csokit... az oké, ha megcsalom a feleségemet, csak most az egyszer... az oké, ha csak egy spirituális fogadalmat nem tartok be...' aztán végül, egy napon már bármi oké lesz.

Nehogy azt hidd, hogy azonnal nagy bűncselekményekkel fogod kezdeni! Az integritás elvesztése mindig egy kis 'az oké'-val kezdődik. Az öntudatlanság pedig kis cselekedetek által lép a szervezetedbe.

Sri Ramakrishna egyik kiváló tanítványa – Swami Brahmananda – az egyik fiatal szerzetest a monostor elhagyására kérte, egyszerűen azért, mert azon kapták a monostor konyhájában, hogy öntudatlan módon pucolta a krumplit. A 'szannyász' (azaz szerzetesi élet) a legmagasabb fokú integritást követeli meg, mivel amint felveszed a 'szannyász' életet, az egész világért felelőssé válsz.

Még akkor is, ha úgy érzed, hogy akkor úgy vannak a dolgok, ahogyan te akarod, amikor azt mondod, hogy 'az oké', légy ébren: az csak az erőtlenség egy állapota. Nem a maximumodnak megfelelően teljesíteni, az bizony nem erő! Sohase bízz azokban a döntésekben, amiket akkor hozol amikor erőtlennek érzed magad; helyrehozhatatlan kárt tudsz magadnak okozni, évekig fog tartani, hogy azt kijavítsd s még az akarat, hogy azt kijavítsd is eltűnhet.

'Az oké' az a termesz, ami el fogja enni az integritásodat s romba fog téged dönteni anélkül, hogy tudnál róla. Egy kis idő után ez a hozzáállás le fog benned ülepedni, s még azt is el fogod felejteni, hogy nem-hitelességben élsz. A nem-hitelesség ereje az akkora, hogy két nap után elfeledteti veled, hogy nem vagy hiteles. Nagyon fájdalmas rá emlékezni, ezért felejted el olyan könnyen.

Sohase gondold, hogy egy kis nem-hitelesség az oké! Rendszerint félreteszel egy kis nem-hitelességet, megindokolva önmagadnak, hogy CSUPÁN kivételes szituációban fogod majd használni, amikor nem lesz más választásod. Ez olyan, mint egy kis mérget tárolni a házad egyik sarkában, mert lehet, hogy két év vagy öt év múlva szükséged lesz majd rá! Nem! Jelentsd ki most világosan, hogy nem fogod egyetlen 'az oké'-nak sem megengedni, hogy elpusztítsa a lehetőségeidet. A halottszemle az nincsen az életed hasznára! Csinálj jövő-szemlét, a belső teredből dobd ki az 'az oké' hozzáállásodat, mielőtt megsemmisít téged.

A következő alkalommal, amikor azon kapod magad, hogy azt mondod, hogy 'az oké' csípd el magad – melyik beteljesítetlenség ébredezik benned?

Amikor csak érzed, hogy az 'az oké' sablonja feljön benned, egyszerűen válaszolj rá azzal, hogy 'az NEM oké'! Minden alkalommal, amikor 'az NEM oké'-t választod, egyre jobban és jobban hitelessé válsz. A hitelesség stabilizálja a lényedet.

Nehogy azt hidd, hogy a munka iránti utálatod és a folyamatos szabadsági vágyad az csak egy egyszerű dolog!

Értsd meg: az a részed, ami az élet folyásából szabadságot kér, az a te legnagyobb ellenséged. A szabadságra való szükség másnapossága az semmi más, mint a benned lévő perverzió, amely el van a haláltól bűvölve, ami folyamatosan szórakoztatja a halál gondolatát benned.

Kérlek értsd meg, van egy részed, ami folyamatosan arra vágyik, hogy összezsugorodjon, meghaljon. A bio-memóriád egy része az életutálat néhány sablonját hordozza. Ez az életellenes másnaposság az, ami a szabadságra való, mély vágyakozásként fejezi ki magát.

Ha az életben be vagy teljesülve, sohasem kérsz szabadságot. Nincsen szükséged arra, hogy az életből szabadságra menj. S ha ki is veszel szabadságot, és azt beteljesültségből teszed, akkor azt élvezni is fogod s megfiatalodva térsz majd a rutin-életedbe vissza. Valójában nem is fogod érezni, hogy a rutin-életed az különbözik a szabadságtól!

Viszont amikor azért próbálsz meg szabadságot kivenni, hogy elmenekülj az élet elől, sohasem leszel beteljesült. Még ha szabadságra is mész, meg fogod látni, hogy egy néhány órára vagy egy pár napig nyugtalan leszel.

Mondom neked, addig amíg bele nem fáradsz a szabadság ötletébe, az élet nem kezdődik el a számodra.

Én akkor érzem élénknek, örömtelinek, kisugárzónak magam, amikor folyamatosan az embereket gazdagítom. Ha az emberek nincsenek ott, akkor nem az van, hogy hiányolni fogom őket. Akkor a kévalatvámban - azaz az egyedüllétemben csak ülök a szamádimban (megvilágosult állapot, egység a Kozmosszal).

Viszont még abban a kévalatvában is gazdagítok valakit, aki a segítségemet kéri! Még az egyedüllétemben is azokat az embereket gazdagítom, akik a gazdagításukat kérik. Akkor miért ne használjam ezt a testet is az emberek gazdagítására?

A másoknak való elkötelezettség egy csontszerkezetet ad a számodra ahhoz, hogy az életedet működtesd. Ez olyan, mint ahogy az útnak készen kell lennie ahhoz, hogy az autód azon menni tudjon! A szabadság az olyan, mint a sziklás terep, ahol nem tudod az életedet futtatni.

A szabadságra való vágy az a benned ülő méreg-sablon – mely az integritásodat és hitelességedet folyamatosan megtöreti veled.

1) Jegyezd le az összes olyan esetet amikor egy szívedhez közeli projekten dolgoztál.

2) Kérdezd meg magadtól – háborgatott téged a lustaság és a fáradtság azokban az időkben?

Figyelj: a társadalom a rossz kontextusban tanítja nekünk az elégedettséget. Az elégedettség amit a társadalom tanít, az csupán egy akadály annak a kiterjedésnek az óriási lehetőségében, ahogyan egy emberi lény már eleve létezik. Az emberi lényeknek beteljesítettségre, nem pedig elégedettségre van szükségük. A beteljesítettség kontextusában az elégedettség megesik, de nem fordítva.

Olyan kényelmesen elvagy a negativitásoddal, hogy az sokkal természetesebbnek érződik a számodra, mint a beteljesítettség állapota. Sokkal természetesebbnek érződik, hogy ott maradj ahol vagy, ahelyett, hogy a tényleges lehetőségedet felfedeznéd.

Értsd meg, amíg a felszínen te azt hiszed, hogy a sablonjaiddal állsz szemben, meg azokkal a korlátozásokkal amiket a sablonjaid rónak ki rád, valójában mélyen, belül, te vagy az aki ellenáll a kiterjedésnek. Az úgynevezett tudatlanságod is csupán a kiterjedéstől való félelem miatt van. Sokszor a kudarctól való félelem miatt tudatlannak tetteted magad!

Az élet az a kiterjedésre való óriási lehetőség.

Sajnálatos módon, te félsz ettől a lehetőségtől!

Elégedettnek lenni, mivel nem tudsz a kiterjedés lehetőségeiről, vagy mert félsz a kiterjeszkedés lehetőségeitől az nem igazi elégedettség! Elégedettség akkor történik, amikor az önmegvalósítás legmagasabb lehetőségeit megérintetted. Ez az elégedettség a beteljesítettségből ered, nem pedig beteljesítetlenségből. Ez a valódi elégedettség.

Klikk

Az elégedettség a kiterjedés óriási lehetőségének akadálya csupán.