24. Mi az Aggodalom?

Egy kis történet:

Egy férfi tért be a kocsmába, aggodalommal telinek és mérgesnek látszott.

A kiszolgáló megkérdezte, 'Mi a gond? Úgy tűnik, nagyon aggasztja valami.'

A férfi azt mondta, 'Veszekedtünk a feleségemmel és azt mondta, hogy egy hónapig nem szól hozzám. '

A kiszolgáló így vigasztalta, 'Ugyan, ne csináljon belőle gondot! Egy hónap nem olyan hosszú.'

A férfi azt mondta, 'Tudom, a hónap ma ér véget!'

Mindenkinek megvan a maga aggodalom készlete! Ha azt kérdezem, miért aggódsz, azt válaszolod, 'Nincs munkám, ez aggaszt.' Szomszédod azt mondja, 'Munkám a legfőbb aggodalmam.' Valaki más majd így szól, 'Gyerekeim okoznak aggodalmat.' A másik pedig azt mondja, 'Nincs gyerekem, ezért aggódom!' Az egyik ember álma a másik aggodalma! Nem találsz benne semmilyen logikát .

Mit jelent az 'aggodalom'? Az aggodalom akkor keletkezik, amikor a dolgok nem úgy történnek, ahogy te azt szeretnéd. Az aggodalom az ellentmondás az elvárásaid és a valóság közt. Például, úgy gondolod, fiad otthon kellene, hogy legyen melletted, míg ő azt érzi, egyedül kell lennie - távol tőled. Egy bizonyos időpontban akarod befejezni tervedet, de a dolgok lassúsága miatt képtelen feladattá válik. Ezek mind az aggodalom okai. Amit te akarsz és elvársz, nem illik össze azzal, amit mások akarnak és elvárnak.

Hogyan keletkezik az aggodalom?

Az aggodalom gyökere nem más, mint saját gondolataid vagy szavaid. Mindkét dolog állandóan jelen van benned. Az első az egy dialógus, a második az egy monológ - amit én 'belső csevegésnek' hívok. Vagy az emberekhez beszélsz, vagy folyamatosan csevegsz magadban. Bármely esetben a szavak és a gondolatok az aggodalom 'építőkövei'.

Amikor másokhoz beszélsz, amit mondasz az szigorúan a társadalmi szabályok által vezérelt. Automatikusan elkerülöd a tiltott vagy 'nem helytálló' szavakat. De amit magadban mondasz, azt csak te tudod, senki más. Az igazi aggodalmad forrásai azok a gondolatok, amelyek a belső világodban keletkeznek.

Ez így néz ki: egy folytonos pletyka áramlat zajlik benned a nap huszonnégy órájában, a hét minden napjában. Ebben a folyamban néhány tövises ág meredezik. Ezeket a töviseket érzed és fejezed ki az aggodalmak formájában. Az aggodalmak csupán ezek a tövisek az állandó gondolat folyamban, ami benned zajlik.

Ezen gondolatok nagy része negatív. Ez a probléma. Ha arra kérlek, hogy írd le életed történetét egy pár oldalban, leírsz majd néhány eseményt, amelyekben kiemeled, hogyan és mikor szenvedtél. Nem fogod kiemelni az élvezetes eseményeket, amelyek szintén megtörténtek a szenvedések közepette. Az elme edzett abban, hogy csak a negatív dolgokat vésse be. Még ha valami élvezetes történt is, csak arra a percre fogsz emlékezni, amikor az véget ért, nem arra, amikor igazán örültél. Amikor az élvezet tetőpontján vagy, akkor is azért aggódsz, vajon mikor ér véget a boldogság! Már fiatal kortól kezdve elménk arra van tanítva, hogy azt gondolja, az élet az egyik aggodalomtól a másikig vezet, vagy egyik fájdalomtól a másikig, soha nem az egyik élvezettől a másikig.

Egyik osztályban a tanár úgy vélte, hogy egy kisfiú nagyon szomorú arccal üldögélt. Megkérdezte őt, 'Mi történt veled? Miért vagy ennyire aggodalommal teli?'

A fiú így felelt, 'A szüleim miatt. Apukám egész nap dolgozik, hogy jó ruhám legyen és kitűnő oktatásban vegyek részt. Megvesz nekem mindent, amit akarok. Anyukám a legjobb ételt főzi és vigyáz rám éjjel-nappal.'

A tanár tovább kérdezte, 'Akkor mi a probléma? Mi a gondod?'

A kisfiú válasza ez volt, 'Attól félek, hogy talán egyszer elszöknek.'

Az elme tisztán azonosul a fájdalommal, de soha nem az élvezettel! Ez az oka annak, hogy még az örömteli pillanatok felidézése is fájdalmat okoz. Az élvezet soha nem válik a gondolatok részévé, de a fájdalom igen. Ezért a belső emlékezetünk mindig negatív gondolatokat képez. Az élvezet mintha üres helyre kerülne! Például, vegyük, hogy az életed egésze egy idő tengelyre van építve, azon a tengelyen az élvezetes alkalmak üresen jelennek meg! Nem lesz semmiféle bejegyzés velük kapcsolatban. De a szenvedés és az aggodalom pillanatai tisztán láthatók fekete lenyomatként.

NINCS MIÉRT AGGÓDNI