172. Az Igaz Szeretet Nem Áll Az Útba

Egy igazi anya elengedi magától a gyermekét, amikor annak eljön az ideje. Annak az anyának, aki birtokolni kívánja a gyermekét, talán meg kellene gondolnia, hogy szüljön-e gyereket egyáltalán! Maga a szülés folyamata is egy megválás, hiszen megengedi a gyermeknek, hogy elhagyja a testét! Csak az az anya lehet igazi anya, aki készen áll a második szintű megválásra is, aki képes ösztönzést nyújtani.

Ha birtokolni vágysz, ha szomorú vagy amiatt, hogy elválsz a gyermektől, akkor nem kellene a gyereket megszülnöd! Állandóan a köldökzsinórodon keresztül kellene táplálnod. A köldökzsinóron keresztüli kapcsolatot kellene állandóan fenntartani! Hasonlóan ahhoz hogy kilenc hónap elteltével a gyerek már csak az anyaméhen kívül, a születés után tud fizikailag növekedni, pszichológiai szempontból csak akkor tud növekedni ha egy bizonyos idô után hagyod hogy önállósítsa magát.

A születés az a fizikai elválás. A szannyasz az a pszichológiai kikapcsolódás.

Ebből a szempontból én nagyon szerencsés vagyok. Amikor anyukámhoz járultam, hogy kijelentsem neki, elhagyom az otthont a szannyasz miatt, késő este volt, tizenegy óra körül. A templomban töltöttem az időmet, szokásomhoz híven, és a szokásos időpontban tértem haza. Kinyitottam az ajtót a kulcsommal és beléptem.

A SZÜLETÉS AZ A FIZIKAI ELVÁLÁS. A SZANNYASZ AZ A PSZICHOLÓGIAI KIKAPCSOLÓDÁS.

Egy olyan fapapucsot hordtam amilyet a vándorló aszkéták viselnek. Hatalmas zajt keltettek a kőpadlón! Anyukám szokás szerint minden alkalommal felkelt, elkészítette a választásom szerinti ételt és kiszolgált, amint beléptem. Ha véletlenül a templomban vacsoráztam, akkor megmondtam neki, és mind a ketten aludni tértünk.

Azon az estén is felkelt és nekiállt ételt készíteni. Magamhoz hívtam és azt mondtam neki, 'Elhatároztam, hogy elhagyom a házat, és a szannyasz útjára térek. Ma este még vacsorázok, annak ellenére, hogy már ettem. Most még eszem de holnap útnak indulok.

Ez egy nagyon köznapi kijelentés volt részemről. Természetesen, őt megrázta a dolog, de nem szólt semmit. Egy dolgot már ismert rólam az egész családom, meggyőzni engem, hogy máshogy cselekedjek, soha nem hoz eredményt. Tudták hogy mielőtt kijelentek valamit, nagyon biztos vagyok abban a bizonyos dologban. Csak akkor beszélek róla hangosan miután tudom mit kell tenni. Amikor kimondok valamit, akkor az azt jelenti hogy úgy lesz - és kész!

Szemei könnybe borultak. Ránéztem és azt kérdeztem, 'Mit jelentenek a könnyeid? Azt akarod mondani hogy ne menjek?'

Fejét rázta és azt mondta, 'Nem, nem azt akarom mondani, hogy ne menjél. Azért sírok mert nem vagyok képes tartóztatni magam. Nem vagyok képes elfogadni ezt. De nem mondhatom hogy ne menjél.'

305

ÉLD A MEGVILÁGOSODÁST

Ő mindig tudta, hogy egy nap ez meg fog történni. Egyszer csak vándorútra kelek. A horoszkópomban megjósolták. Az volt mindebben a szépség, hogy soha nem mondott 'nemet!' Nem csak azt nem mondta, hogy nem mehetek, még ő hirdette ki mindezt az apámnak. Az apám azt hitte, hogy ő kiabált velem, vagy valamilyen más gondot okozott, és azért akarok elmenni. Megkérdezte tőle, 'Kiabáltál vele? Valamilyen gondot okoztál neki? Már ismered őt, hogy milyen!'

Anyukám azt felelte, 'Nem, nem kiabáltam és nem szóltam semmit. Ő saját maga jött el és mondta nekem mindezt.' Ekkor az apám megnyugodott.

Egy egyenes és egyszerű kijelentés volt. Az apám eljött hozzám, leült és azt kérdezte, 'Szvámi, anyukád néhány szavadat idézi nekem. Igaz mindez?'

Mókás módon, már akkor 'Szváminak' hívott engem!

Azt válaszoltam, 'Igen, elhatároztam, elhagyom az otthont, hogy a szannyasz útjára térjek és megvilágosodjak.

Megrázkódtatás volt ez számára, de látta, hogy mindez nagyon világos előttem, összeszedett, határozott és nyugodt vagyok. Csak egy kijelentést tett. Így szólt,'Ha beteg vagy, légy szíves, értesíts bennünket! Szeretnénk gondodat viselni.' Ennyi volt. Egyszerűen azt mondta, 'Ha bárhol utad során megbetegedsz, légy szíves, értesíts bennünket! Gondoskodni akarunk rólad. Ez az egyetlen, amit kívánunk, semmi mást. Egyébként, tégy ahogy jónak látod!'

Szüleim soha nem álltak az utamba. Értsd meg: bármely kapcsolat, beleértve a szülői kapcsolatot, csak akkor egészséges kapcsolat, amikor az egyén készen áll arra, hogy a következő életszakaszba lépjen. Olyan fiatalok ezreit láttam akik kellőképpen lelkesek és határozottak voltak, kellőképpen bátrak voltak ahhoz, hogy erre, a keresés útjára lépjenek. Ennek ellenére a szüleiktől tartva ,meg sem próbálják a felfedezés útját.

A szülők egyszerűen megadják magukat a köznapi életnek, azért élni hogy más emberek egójának eleget tegyenek és gyerekeket neveljenek. Nagyon ritkán adódik néhány lelkes lélek aki bátran kiáll a felfedezésért. Próbáld megérteni, én nem azt kérem, tanítsd vagy erőltesd a gyermekedet arra, hogy szwami legyen! Nem! Azt akarom mondani, hogy ha valaha is érzi az elhivatottságot a szannyasz iránt, ne állj az útjába!

Légy intelligens és vedd észre az utat, amit a gyerek választott! Az abszolút utat választotta. Még akkor is, ha küszködik és sír és kudarcot vall, nincs semmi gond - ha ettől tartasz. Lehet, hogy én kudarcot vallottam az előző tíz életemben. Ezért van, hogy most sikert arattam! Értsd meg, amikor a küzdelem a szannyaszért folyik, még akkor is, ha a megvilágosodás nem történik meg, nem lehet kudarcról beszélni! Az egy nagy siker, mert integritással éltél, és ráadásul a tudatos zónában. A tudatos zónában a Lét teljes mértékben figyel rád. Minden lépésedre ügyel. Tehát, értsd meg, bármely - a tudatos zónában folytatott - felfedezést, kutatást és kalandot megengedni, bíztatni és támogatni kell!

Örök hálát érzek a szüleim iránt, hogy nem álltak az utamba. 306