170. A Függővé Tétel a Vétkes

Ha az élet célja a megvilágosodás, melyik ponton vagyunk megrekedve jelenleg? Életünk mely területein haladunk rossz irányban? Értsd meg, a probléma a megfelelő cél felfedezésében van! Ha a cél megfelelő, akkor el is érted azt. Ha a cél megfelelő, azt jelenti, hogy már jelenleg is éled azt.

293

ÉLD A MEGVILÁGOSODÁST

A SZANNYASZ FOGADALMÁVAL MEGTESZED AZ ELSŐ LÉPÉST AHHOZ, HOGY A MÚLTAT MAGAD MÖGÖTT HAGYD ÉS BELÉPJ EGY ÚJ VILÁGBA.

A függővé tétel az oka annak hogy eltéveszted a célt. Amikor megszülettél, szabad madárként érkeztél mint egy Paramahamsza - a nagy hattyú -, hogy lebegjél és szálldossál körbe-körbe és élvezd a Lét egészét. De megérkezésed után nemcsak körbeszálldostál, hanem tudtod nélkül landoltál is a földön. Ez volt a hiba. Sokan várnak ilyen madarakra hogy elkapják őket a földön. A társadalom arra vár, hogy beillesszen téged a nemzetiség, a vallás, a kaszt, a közösség és faj keretébe.

Egy édes lélek voltál amikor megérkeztél. Nem voltál Hindu vagy mérnök vagy segédmunkás. De értsd meg hogy a társadalom mérnököket és segédmunkásokat kíván! Nem érdekli a tudatod. Valójában sem a szüleid, sem a társadalom nincs tudatában hogy létezik egy olyan dolog, amit tudatnak hívnak. Ők maguk nélkülözik ezt az intelligenciát. Azt tanítják neked amit ők tanultak. Ennyi az egész. Függővé tételük nem egy előre megfontolt szándékú kísérlet arra hogy korlátozzanak vagy függővé tegyenek téged.

A függővé tétel egy nem kívánt hozomány amelyet generációkon és életeken át adtak tovább egyik személytől a másiknak. Először is léteznek a szülői feltételek, aztán a társadalmi feltételek. Erre a kettőre alapozva alakítasz ki magadnak egyfajta etikát. Ezt hívjuk önmagad függővé tételének, a saját dharmádnak*, a saját helyes cselekedeted útjának.

Mivel annyi sokrétegű feltételhez kötjük magunkat, képtelenek vagyunk felismerni az Igazságot közvetlen formában. Nem vagyunk képesek közvetlenül érzékelni a célt. Nem vagyunk képesek közvetlenül élni a célt. Megrekedünk a feltételekben és elfelejtjük, kik is vagyunk igazán. A függővé tétel egyfajta korlátokat alakít ki bennünk és azt hisszük, hogy ezek a korlátok határozzák meg a valós énünket. Még a ruházatunk is képes függővé tenni bennünket és elhitetni, hogy mi vagyunk maga a ruházat!

Sok, a társadalom által gyártott feltétel arra szolgál hogy békében létezzünk egymás társaságában. Például a kommunikáció megkönnyítése végett sok nyelvet megtanítanak. Nincs semmi rossz egy nyelv megtanulásában, de függővé tenni magad tőle, életed lényegévé tenni azt és bánatot okozni magadnak és másoknak, az bizony helytelen. A mentális hozzáállás helytelen. Rengeteg ember feláldozta az életét a nyelve kedvéért. Ha a függővé tétel nem létezett volna, akkor nagyon sok halálesetet el lehetett volna kerülni! Az emberiség története egészen másként íródott volna. A függővé tétel az oka az emberek közötti terrorizmusnak. Manapság a feltételekhez kötött megosztások a meghatározott politikai pártokhoz tartozás szintjére vezethetők vissza!

A szannyasz fogadalmával megteszed az első lépést, hogy a múltat magad mögött hagyd és belépj egy új világba. A múlt ismerős, ezért szereted magaddal hordozni. Az elme mindig szereti a megszokott mintákat. A társadalom is arra tanít, hogy magaddal hordozd a múltad, így lehetősége legyen a félelmet és a bűntudatot beléd önteni a múlt eseményeire alapozva. A múlt az egy nem kívánt poggyász. A szannyasz a múltból való kikapcsolódást jelenti.

Dharma - Szanszkrit megfelelője a Pali dhamma szónak, amit Buddha használt. A 'helyes viselkedési mód'-ként is szokták értelmezni.

---

SZANNYASZ, A LEGMAGASABB TÉT

Amikor kikapcsolódsz a múltból és egy új jövő felé haladsz, kezdetben teljes a bizonytalanság. A szannyasz teljes bizonytalanságot jelent. A teljes bizonytalanságban nincs semmi, amibe belekapaszkodj, tehát megtalálod Istent!

Mit gondolsz, miért adok neked egy spirituális nevet? Azért adok egy spirituális nevet neked hogy segítsek abban hogy könnyedén kikapcsolódj a múltból. Az új név mindig emlékezteni fog téged arra a pszichológiai forradalomra, ami végbement benned, a megértésre, ami megtörtént benned. A név arra is rámutat, mi a te egyéni spirituális utad a veledszületett természeted szerint, amely tudatod abszolút virágzásához vezet el téged.

A szannyaszi a jelen pillanatért dolgozik. Azért dolgozik hogy az egész életét a Létnek szentelje és ne aggódjon az eredményért. Az eredmények gondoskodnak magukról. Ez a rendje ennek. Csak a pillanatot ismeri, semmi mást. Ezért egyenesen a Léttől tanul minden pillanatban. Ez az oka annak, hogy nem ismer sem doktrínát sem vallást. Az egész Léttel összhangban halad és azon keresztül tanul.

Egy Szufi szólás szerint, 'A Szufi a pillanat gyermeke.' A Szufi szövegekben minden pillanatot egy lélegzetnek neveznek. A Szufik pedig a 'lélegzet emberei', mert teljes éberséggel élnek meg minden egyes lélegzetet, minden egyes pillanatot. Szerintük minden pillanatban egy új Lény érkezik. Ez a szannyasz szelleme, minden pillanatban frissnek lenni. A pillanat embere a pillanatból tanul. Számára a Lét a tanár.

Amikor a híres Szufi misztikus, Haszan haldoklott, valaki azt kérdezte tőle ,'Haszan, ki volt a mestered?'

Azt felelte, 'Sok mesterem volt. Ha elsorolom nevüket, az hónapokig tarthat, talán évekig, de most már túl késő. Bármely pillanatban meghalhatok, tehát csak három mesterről beszélek.

Az első egy tolvaj volt. Egyszer, amikor elvesztem egy sivatagban és egy közeli faluba értem, későre járt és minden zárva volt. Végül találtam egy embert, aki megpróbált lukat ütni egy ház falán. Megérdeztem tőle, hol tölthetném az éjszakát. Azt mondta, 'Ebben az órában nehéz lesz találni valamit. Ha nem bánod, hogy egy tolvajjal kell maradnod, meghívlak, maradj nálam!'

Egy hónapot töltöttem ezzel az emberrel. Minden este azt mondta, 'Megyek ellátni a munkámat. Te pihenj és imádkozz értem!' Amikor visszatért, megkérdeztem tőle, 'Hozott-e valamit?' mire ő azt felelte,'Ma este nem, de holnap, ha Isten akarja, újból megpróbálom.' Mindig boldog és reményteli állapotban volt, soha nem vesztette el reményét!

Amikor meditáltam hosszú éveken át és semmi nem történt, sokszor adódott az a kétségbeesés, reményvesztés, amikor azt gondoltam, abba kellene hagyni mindezt az értelmetlenséget. Akkor hirtelen emlékeztem a tolvajra, aki minden este azt mondta, 'Ha Isten is úgy akarja, holnap meg fog történni.'

A második mesterem egy kutya volt. Egyszer lementem a folyóhoz, hogy szomjamat oltsam. Egy kutya jött arra, aki szintén szomjas volt. A folyóba nézett és egy másik kutyát látott, ami az ő tükörképe volt. Megijedt tőle.

295

ÉLD A MEGVILÁGOSODÁST

Ugatott és elszaladt, de a szomja olyan nagy volt, hogy visszatért. Végül a félelme ellenére beugrott a vízbe, és a tükörképe eltűnt. Felismertem, hogy ez egy Isteni üzenet: a félelem ellenére ugranod kell.

A harmadik mester egy kisgyermek volt. Egy városba tértem ahol egy gyermek égő gyertyát hordozott. A mecsetbe tartott, hogy a gyertyát elhelyezze ott.

Megkérdeztem a fiút, 'Magad gyújtottad meg a gyertyát?' Azt felelte, 'Igen'. Ezután megkérdeztem, 'Volt egy pillanat, amikor a gyertya nem volt meggyújtva, és volt egy pillanat, amikor az meg volt gyújtva. Meg tudod mutatni a fény forrását?'

A fiú nevetett egyet, elfújta a gyertyát és azt mondta, 'Most láttad, hogyan tűnt el a fény. Hová lett? Mondd meg te!'

Az egóm és minden tudásom kihúnyt.

Az igaz, hogy nem volt mesterem, de ez nem jelenti azt, hogy nem voltam tanítvány. Az egész Létet elfogadtam mesteremnek. Bíztam a felhőkben, a fákban, tanultam minden lehetséges forrásból.

A szannyasz az élvezetes éber tudat, 'a pillanat' egyre közelebb hoz téged a megvilágosodáshoz. Csak nyitottnak kell lenned, ennyi az egész.

A holnap is a ma formájában érkezik el. Tehát, miért ne összpontosítsunk csak a mára? Amikor a jelen pillanatban vagy nincs helye a fájdalomnak vagy a szenvedésnek. Csak amikor a múltban vagy a jövőben élsz, alakítod ki magadnak a szenvedés terét. Amikor a jelenben élsz, automatikus módon olyan teret hozol létre, ahol minden csodálatos. Az élet maga a Léttel való románccá válik! Az egésszel együtt visszhangzol, mindent és mindenkit szeretsz mindenféle ok nélkül. Ez a szannyasz. Ekkor nem halmozol fel semmit. Nem félsz. Nem aggódsz. Körülötted minden oly módon történik, mint egy csodálatos álomban.

Egy szannyaszi lélekben egy örök vándor. Még akkor is ha egy helyen tartózkodik, lelke mindenfajta megszabott minta nélkül vándorol, sok mindent érintve a távolban. Nem aggódik amiatt hogy bármit is felhalmozzon. Mindent tovább ad, ami az útjába kerül. Sokkal többet kap mint amire szüksége van. Király módjára él.