*Gyakorlat*

A következő alkalommal, amikor azon kapod magad, hogy azt mondod, hogy 'az oké' csípd el magad – melyik beteljesítetlenség ébredezik benned?

Amikor csak érzed, hogy az 'az oké' sablonja feljön benned, egyszerűen válaszolj rá azzal, hogy 'az NEM oké'! Minden alkalommal, amikor 'az NEM oké'-t választod, egyre jobban és jobban hitelessé válsz. A hitelesség stabilizálja a lényedet.

Az életből akarsz szabadságot kivenni?

Nehogy azt hidd, hogy a munka iránti utálatod és a folyamatos szabadsági vágyad az csak egy egyszerű dolog!

Értsd meg: az a részed, ami az élet folyásából szabadságot kér, az a te legnagyobb ellenséged. A szabadságra való szükség másnapossága az semmi más, mint a benned lévő perverzió, amely el van a haláltól bűvölve, ami folyamatosan szórakoztatja a halál gondolatát benned.

Kérlek értsd meg, van egy részed, ami folyamatosan arra vágyik, hogy összezsugorodjon, meghaljon. A bio-memóriád egy része az életutálat néhány sablonját hordozza. Ez az életellenes másnaposság az, ami a szabadságra való, mély vágyakozásként fejezi ki magát.

Ha az életben be vagy teljesülve, sohasem kérsz szabadságot. Nincsen szükséged arra, hogy az életből szabadságra menj. S ha ki is veszel szabadságot, és azt beteljesültségből teszed, akkor azt élvezni is fogod s megfiatalodva térsz majd a rutin-életedbe vissza. Valójában nem is fogod érezni, hogy a rutin-életed az különbözik a szabadságtól!

Viszont amikor azért próbálsz meg szabadságot kivenni, hogy elmenekülj az élet elől, sohasem leszel beteljesült. Még ha szabadságra is mész, meg fogod látni, hogy egy néhány órára vagy egy pár napig nyugtalan leszel.

Mondom neked, addig amíg bele nem fáradsz a szabadság ötletébe, az élet nem kezdődik el a számodra.

Én akkor érzem élénknek, örömtelinek, kisugárzónak magam, amikor folyamatosan az embereket gazdagítom. Ha az emberek nincsenek ott, akkor nem az van, hogy hiányolni fogom őket. Akkor a kévalatvámban - azaz az egyedüllétemben csak ülök a szamádimban (megvilágosult állapot, egység a Kozmosszal).

Viszont még abban a kévalatvában is gazdagítok valakit, aki a segítségemet kéri! Még az egyedüllétemben is azokat az embereket gazdagítom, akik a gazdagításukat kérik. Akkor miért ne használjam ezt a testet is az emberek gazdagítására?

A másoknak való elkötelezettség egy csontszerkezetet ad a számodra ahhoz, hogy az életedet működtesd. Ez olyan, mint ahogy az útnak készen kell lennie ahhoz, hogy az autód azon menni tudjon! A szabadság az olyan, mint a sziklás terep, ahol nem tudod az életedet futtatni.

A szabadságra való vágy az a benned ülő méreg-sablon – mely az integritásodat és hitelességedet folyamatosan megtöreti veled.

Gyakorlat

• 1) Jegyezd le az összes olyan esetet amikor egy szívedhez közeli projekten dolgoztál.
• 2) Kérdezd meg magadtól háborgatott téged a lustáság és a fáradtság azokban az időkben?

Beteljesítettségre van szükséged, nem elégedettségre

Figyelj: a társadalom a rossz kontextusban tanítja nekünk az elégedettséget. Az elégedettség amit a társadalom tanít, az csupán egy akadály annak a kiterjedésnek az óriási lehetőségében, ahogyan egy emberi lény már eleve létezik. Az emberi lényeknek beteljesítettségre, nem pedig elégedettségre van szükségük. A beteljesítettség kontextusában az elégedettség megesik, de nem fordítva.

Olyan kényelmesen elvagy a negativitásoddal, hogy az sokkal természetesebbnek érződik a számodra, mint a beteljesítettség állapota. Sokkal természetesebbnek érződik, hogy ott maradj ahol vagy, ahelyett, hogy a tényleges lehetőségedet felfedeznéd.

Értsd meg, amíg a felszínen te azt hiszed, hogy a sablonjaiddal állsz szemben, meg azokkal a korlátozásokkal amiket a sablonjaid rónak ki rád, valójában mélyen, belül, te vagy az aki ellenáll a kiterjedésnek. Az úgynevezett tudatlanságod is csupán a kiterjedéstől való félelem miatt van. Sokszor a kudarctól való félelem miatt tudatlannak tetteted magad!

Az élet az a kiterjedésre való óriási lehetőség.

Sajnálatos módon, te félsz ettől a lehetőségtől!

Elégedettnek lenni, mivel nem tudsz a kiterjedés lehetőségeiről, vagy mert félsz a kiterjeszkedés lehetőségeitől az nem igazi elégedettség! Elégedettség akkor történik, amikor az önmegvalósítás legmagasabb lehetőségeit megérintetted. Ez az elégedettség a beteljesítettségből ered, nem pedig beteljesítetlenségből. Ez a valódi elégedettség.

Klikk

Az elégedettség a kiterjedés óriási lehetőségének akadálya csupán.

Felelősség: 'Upajánám'

A felelősség az annyit jelent, mint abból az igazságból élni és reagálni az életre, hogy te vagy minden történés forrása s ebből kifolyólag felelős vagy mindenért ami benned és körülötted történik.

Három féle ember

Figyelj: három féle ember van a Föld Bolygón – azok, akik mindenért felelősnek érzik magukat, azok akik néhány dologért érzik magukat felelősnek és azok, akik semmiért sem érzik felelősnek magukat!

Azok akik felelősnek érzik magukat vezetőkké válnak, azok akik nem érzik magukat felelősnek, azok rabszolgák maradnak.

Vannak emberek, akik még a saját tetteikért, a saját létezésükért sem vállalnak felelősséget! Mivel nem képesek felbecsülni a tetteik eredményeit, örökre rabszolgák maradnak.

A második típusba tartozó emberek felelősséget vállalnak a saját tetteikért. Ezek az emberek egy közép-osztályba tartozó életet élnek, egy házzal, egy kocsival, egy feleséggel és két gyerekkel – amit Indiában én az új középosztályos történésnek hívok. Viszont lehet beteljesülő az élet, egy középszerű, középosztályos szinten élve azt?

A harmadik típusú ember az, aki még a másik ember tetteiért is felelősséget vállal. Amikor még mások tetteiért és felelőtlenségeiért is felelősséget vállalsz, vezetővé válsz.

Itt van egy rövid történet, amit mindenki ismer!

Egyszer volt, hol nem volt négy ember, akit Mindenkinek, Valakinek, Bárkinek és Senkinek hívtak.

Egyszer volt egy fontos dolog, amit el kellett intézni. De ki fogja azt megcsinálni?

Mindenki biztos volt benne, hogy Valaki meg fogja csinálni.

Bárki meg tudta volna csinálni, de Senki csinálta meg.

Valaki mérges lett ez miatt, mert az Mindenkinek a feladata volt.

Mindenki azt hitte, hogy Bárki megcsinálhatta volna, de Senki vette észre, hogy Mindenki nem fogja megcsinálni.

Aztán a dolog úgy végződött, hogy Mindenki Valakit hibáztatta, mert Senki csinálta meg azt, amit Bárki meg tudott volna csinálni!

Az az ember, aki nem érzi felelősnek magát még a saját tetteiért sem, az egy állat – az az ember egy nagyon alacsony tudatossági szinten él. Az az ember, aki csupán a saját tetteiért érzi felelősnek magát az egy emberi lény – aki egy közepes tudatossági szinten él. Az az ember, aki még mások tetteiért is felelősséget vállal, az isteni jellegű – aki vezetői tudatosságban, iswaratvában él.

Annak ellenére, hogyha a tetteid nem is felelősek valamiért, viszont te még mások nem-hitelességéért és felelőtlenségéért is felelősséget vállalsz, az vezetővé tesz téged.