9. Áradó Szeretet

A Pszichológia szerint a gondolatok az agyban születnek, míg az érzelmek a szívből erednek. Függetlenül attól, honnan erednek, az érzelmek és a gondolatok elválaszthatatlanok. Az ősi szent iratok szerint, gondolataink alkotnak bennünket. Érzelmeink úgyszintén. Érzelmeinkké válunk. Az érzelmeinkkel való bánásmód életünk átalakításának alapvető része.

Mi a Szeretet?

Amikor valamit szemlélünk, az első dolog, ami megfordul bennünk, vajon mit nyerhetünk belőle. Lehet egy tárgy vagy személy, az teljesen mindegy. Gondolataink rögtön elkezdenek működni - vagy a félelmen vagy a mohóságon keresztül - és azt számítgatják, vajon mi is rejlik a helyzetben számunkra. Figyelmünk a tárgyra vagy a személyre irányul.

Van lehetőség arra, hogy figyelmünket a belső világunk, lelkivilágunk felé irányítsuk, és azt a kérdést tegyük fel: 'Mivel járulhatok hozzá?', 'Mit nyújthatok?', 'Hogyan tudok másokat gazdagítani?' Ha a gondolkodás csak ennek a kérdésnek a folyamata, 'Mit nyerhetek belőle?' , akkor az nem más, mint kapzsi vágy. Ha a folyamatban ez a kérdés merül fel, "Hogyan tudok hozzátenni valamit?", akkor az szeretet által vezérelt. A mohóság az olyan energia, amely követel. A szeretet az olyan energia, amely nyújt.

A szeretet lelkivilágunk intenzív élménye. Sokan azt hiszik, hogy a szeretet az választás kérdése, a szeretet élményét és kifejezését megválaszthatjuk, és ha akarjuk akkor törődünk vele, egyébként meg szabadjára ereszthetjük. Nem választás kérdése ez, a szeretet az élet alapvető szükséglete.

Amikor az életet említem, nemcsak a lélegzést és az életben maradást értem rajta, hanem életben maradást a lény szintjén, úgy mint egy élő tudat. Képesnek lenni szeretetet kifejezni és szeretetet átélni, az egyetlen út ahhoz, hogy élő tudatként létezz. Ha nem élsz át és nem fejezel ki szeretetet, akkor ugyan kilélegzel és belélegzel, de nem mondhatod, hogy élő lény vagy. Annyi állat és növény teszi ugyanazt, lélegzik éjjel nappal, te is így folytatod léted, és kész.

Egy kis történet:

Egy tanítvány így kérdezte Zen mesterét," Egy megvilágosodott mester beszél-e?"*

---

Zen- egy japán buddhista gyakorlat amelynek eredete a dhyana vagy meditáció.

HA MEGPRÓBÁLSZ SZERETET LÉTREHOZNI, AKKOR AZ OLYAN LESZ MINTHA ERŐSZAKKAL AKARNÁD EGY VIRÁG SZIRMAIT KINYITNI.

A mester azt mondta, 'Nem, a megvilágosodott egyén soha nem beszél. Csak aki nem ismeri a megvilágosodást, az beszél.'

Aztán a tanítvány tovább kérdezett, 'Tehát egy megvilágosodott mester csendben marad?'

A mester azt felelte, 'Nem, a megvilágosodott mester soha nem marad csendben. Ha csendben van, akkor nem megvilágosodott.'

A tanítvány gondolkodóba esett és megkérdezte, 'Azt mondod, nem beszél és nincs csendben. Akkor mit csinál?'

A mester így felelt, 'Ő énekel! A lénye dalol. Nem beszél, nem is hallgat. Maga a lénye egy dallam.'

A szeretet az emberi lény legmagasabb szintű élménye. Amikor ez az élmény történik, nem leszünk képesek az élmény birtoklására, hanem maga az élmény fog bennünket birtokolni! Ez az, amit a mester mond. Amikor ez az élmény birtokol bennünket, bármit teszünk, az olyan lesz, mint egy gyönyörű dal. Bármely kiejtett szó költemény lesz. Lényünk pille könnyű lesz, szinte lebegünk. Járásunk lesz maga a tánc. Testünk gesztusai bájosan sugároznak. Bármely megnyilvánulásunk egy nagy szolgálat lesz az emberiség számára.

Minden emberi lény szerető lényként születik. Az újszülött tiszta szeretetet sugároz. Vajon ismer-e valakit maga körül? Nem! Az energiája nem más, mint az ok nélküli szeretet. Amint felnövekszünk, a társadalom belénk csepegteti a félelmet és mohóságot, és szeretetünk is a félelmen és mohóságon keresztül tájékozódik. Az már többé nem ok nélküli szeretet. Az egy szeretet bizonyos okkal. Fullasztóvá válik. Elkezdünk olyan érzelmeket átélni, mint a féltékenység, az irigység, a félelem vagy a harag. A szeretet egy okhoz, egy célhoz kötődik, de egy kis tudatossággal, felébredéssel visszaigényelhetjük az eredeti szeretetetünket.