58. Egy Fordulat a Megértésben

Fájdalom – Út az Elme Nélküli állapothoz

Egy kis történet:

Egyszer egy tanítvány vándorolt egy Zen * mesterrel együtt, amikor egy libaraj szállt el a fejük felett. A mester azt kérdezte, 'Mik ezek?' A tanítvány azt felelte, 'Ezek vadlibák, mester.'A mester aztán ezt kérdezte, 'Hol vannak?' A tanítvány válaszolt, ' Már elszálltak.'

A mester hirtelen fogta a tanítvány orrát és jól megcsavarta. A tanítvány felkiáltott fájdalmában. A mester így szólt, 'Azt mondod elszálltak, de hiszen ők mindig is itt voltak. 'A történet szerint a tanítvány abban a pillanatban megvilágosodott.

Lehet, hogy ez a történet nagyon furcsán hangzik, de a legtöbb Zen* mesternek ez a módszere. A fájdalomnak nagy értéke van abban, hogy felébresszen téged a valóságra. Ezért használta azt annyi mester, hogy felébressze az alvó tanítványt. Általában mit csinálunk, ha valaki fájdalomtól szenved? Vigasztalunk. Akaratlanul hozzásegítjük őt ahhoz, hogy tovább aludjon. De a mester nem érdekelt a vigasztalásban. Az egyetlen érdeke az, hogy felébresszen téged. A nagy fájdalom pillanatában az elme működése leáll, és csak a fájdalom létezik. Ebben a pillanatban az Igazság elénk tárul! A történetben láthatod, hogy a fájdalom pillanatában a tanítvány belső világa készen állt az Igazság befogadására a mestertől, tehát a mester kézbesítette azt!