38. Összekötni az Összeköthetetlent

Hadd mondjak egy példát. A rosszkedv, amit tíz évvel ezelőtt tapasztaltál, a rosszkedv, amit kilenc éve tapasztaltál, a rosszkedv, amit nyolc évvel ezelőtt tapasztaltál, a rosszkedv, amit hét évvel ezelőtt tapasztaltál és a rosszkedv, amit tegnap tapasztaltál, mind teljesen független és nem összeköthető események. Mindezek az események különböző célokkal, különböző okok miatt, különböző időpontokban és helyzetekben történtek. Összekötöd őket és azt mondod, 'Egy depresszió az életem.'

A rosszkedv, amit évekkel ezelőtt, hónapokkal ezelőtt vagy napokkal ezelőtt tapasztaltál, mind független és különálló események. Tizenöt éve talán azért voltál rosszkedvű, mert elveszetted játékaidat. Kilenc éve talán azért voltál rosszkedvű, mert barátnődet vesztetted el. Egy pár éve talán azért voltál letörve, mert fiad nem hallgatott rád. Az érvek különbözőek voltak, a helyzetek különbözőek voltak és a kiváltó ok teljesen különböző volt. Ennek ellenére, ha összekötöd ezeket a rosszkedveket és így döntesz, 'Életem depresszióval teli', létrehoztad a poklot saját magad számára!

Abban a percben, amikor elhiszed, hogy életed egy depresszió, életed valójában olyanná válik. Légy szíves, értsd meg, csak azt fogod a jövőben újra létrehozni, amit a múltadnak hiszel! Mindnyájan tudjuk a múltból, hogy nem vagyunk képesek repülni. Hogyan tudnánk elhinni, hogy holnaptól fogva képesek leszünk rá? Nem, képtelenek vagyunk elhinni azt. Bármit, amit a múltunknak hiszünk, csak azt fogjuk lehetségesnek tartani a jövőben. Tehát, ha egyszer elhisszük, hogy múltunk teli volt depresszióval, akkor tudatalattinkban lérehoztuk azt a hitet, hogy jövőnk is ugyanolyan lesz.

Azzal a hiedelemmel, hogy az elme az csak egy tárgy, egy biológiai gépezet, létrehoztuk a poklot magunk számára. Szerencsénkre, az elme az nem egy tárgy. Van remény. Az igazság az, hogy az elme az nem egy tárgy, ahogy tanultuk; az egy folyamat. Az elme az nem főnév, hanem ige. Ha azt hisszük, hogy az elme az egy tárgy, akkor - az igazat megvallva - nem létező problémákat gyártunk.

Egy kis történet:

Egy férfi a pszichiátriai rendelőben így szól az orvoshoz, 'Doktor úr, az életem teli van problémákkal' Az orvos azt feleli, 'Mindenki élete egy probléma. Ne aggódjon! Hetente három alkalommal jöjjön el hozzám és száz dollár lesz az ár.'

A férfi így szól, 'Doktor úr, heti három alkalom és száz dollár minden alkalomért meg fogja oldani az ön problémáját. De mi lesz az én problémámmal!'

Értsd meg, ha elkezdünk abban a hitben élni, hogy az elme az csak egy gépezet, védtelenné válunk. Egyetlen pszichiáter, egyetlen pszichológus sem segíthet rajtunk. Semmilyen más módszer nem segíthet, mert az alapvető hit téves. Ha téves hitet hordozunk magunkban, bármi, amit építünk rá, csak téves lehet. Nem lehet igazság. Meg kell értenünk az alapvető igazságot, azt, hogy az elme az egy folyamat; nem vagyunk feszült állapotban, mi magunk vagyunk a feszültség. 31

Hogyan hozunk döntéseket?

Az érzékeinken keresztül felfogott információnak csak tíz százaléka raktározódik el a tudatban. Minden más közvetlenül a tudatalattiba kerül. Ezért sokszor nem emlékszünk arra a helyre, ahol naponta haladunk el. Ha az érzékek által nyújtott információ nem érdekes számunkra valamilyen oknál fogva, akkor az nem raktározódik el.

Nézzük meg, mi történik azokkal az érzékelésekkel, amelyek tényleg elraktározódnak a tudatban. Az elme részei szétválogatják és azonosítják ezeket a benyomásokat. A tudatod bejegyzi, hogy az előtted lévő személy az ismert számodra vagy teljesen idegen. Hogy milyen módon szeretnél vele kapcsolatot teremteni, az nem a tudati szinten kerül eldöntésre. Abban az esetben, ha ismered őt, hozzáállásod alapja, vagy bármely cselekedeted alapja az elmédbe bevésett emlékezetek lesznek. Ha a személy ismeretlen számodra, abban az esetben is maga a személy megjelenése a tudatalatti válaszát váltja ki. Mindkét esetben a jegyzék a tudatalattiba kerül, hogy az eldöntse, mit is kell tenned.

A legtöbb ember számára az elme alig tíz százaléka tudatos. Az érzékek által felfogott információnak kevesebb, mint tíz százaléka kerül tudatos bejegyzésre. Lehetséges, hogy döntéseidnek kevesebb, mint egy százaléka a racionális döntés!

Két út lehetséges ahhoz, hogy visszanyerjük az irányítást. Az első az, hogy csökkentjük a bennünket lekötő függőségeket. A meditációs programjainkban azon dolgozunk, hogy eltávolítsuk és feloldjuk ezeket a Szamszkárákat*, amelyek lekötnek bennünket. A másik út az, hogy a jelenben vagyunk, teljesen éber tudattal és irányítással.