131. Megértés a Gondolkodás Helyén

Egy kis történet:

Egyszer három bölcs útnak indult a város felé, azt remélvén, hogy több tudásra tesznek szert az életről. Megérkeztek a városba, és meglepődve tekintettek egy nagy épületre – felhőkarcolóra - a távolban. Elcsodálkoztak, vajon mi lehet az.

Összedugták a fejüket és megvitatták, mi a teendő. Féltek a közelbe menni és maguk megnézni azt, talán valami veszélyes dolog lehet a belsejében. És mi van, ha nem tudnak kijönni belőle? Tehát eldöntötték, hogy először jobb a végére járni mindennek, mielőtt megpróbálnak a belsejébe jutni.

TE, MINT INTELLIGENCIA

Mindent kielemeztek a múltbeli tapasztalataik alapján, és minden lehetőséget megnéztek, mi is lehet az. Végül arra a következtetésre jutottak, hogy az emberi lények számára túl nagyméretű és bizonyosan az óriások tulajdona. Tehát nem biztonságos számukra ebben az óriások városában tartózkodni.

Nagyon meg voltak elégedve ezzel az új tapasztalattal, fogták csomagjaikat és visszatértek a falujukba!

Láthatod, hogy a múltbeli tudásod nem sokra szolgál. Nem elegendő az, hogy valamire gondolsz az elmédben, és azon keresztül akarsz mindent megérteni. Szükséged van arra, hogy lásd, hogy megtapasztald a bizonyos dolgot ahhoz, hogy teljesen megértsd azt.

Mégegy tény: csak arra tudsz gondolni, amit már megismertél, megtapasztaltál. Tudsz-e ismeretlen dologra gondolni? Elképzelheted, hogy milyen lehet az ismeretlen, de ez a képzelet még mindig a múltbeli élményeden alapul.

A gondolkodás során az intelligencia energiája és az igazság nincs jelen, tehát a válasz a korlátolt tapasztalatodon fog alapulni, és az mindig további kérdésekhez és kétségekhez vezet téged.

A megértés az nem más, mint a jelened tudatos állapotából kiindulva cselekedni ahelyett, hogy visszaesnél a múlt emlékeibe.

Az Elme – Mester vagy Eszköz?

A gondolkodás az elméből indul ki, amely igazán a legnagyszerűbb rendszerek egyike. A probléma akkor keletkezik, amikor az elme válik a mesterré ahelyett, hogy egy eszköz lenne a kezedben.

Egy kis történet:

Élt egyszer egy király, akinek egy nagyon hű szolgája volt. Annyira hűséges volt, több alkalommal kockára tette az életét, hogy megmentse a királyt.

Egy ilyen alkalommal, a király teljes hálájának kifejezéséül megengedte, hogy azt kérjen, amit akar. A szolga alázatosan így felelt, 'Ó, Királyom, nincs szükségem semmire, mindent megadtál nekem, amire szükségem lehet.'

De a király kitartó volt, míg végül a szolga azt mondta, 'Rendben, ha igazán akarsz valamit nekem nyújtani, akkor hadd legyek én a király egy napig.' A király kissé kényelmetlenül érezte magát, de mivel megígérte, tehát nem visszakozhatott.

Az elkövetkező nap reggelén a szolga lett a király. Egyszerűen a király felé mutatott és a királyi ôröknek azt parancsolta, 'Öljétek meg!' A király megrökönyödött és megkérdezte a szolgát, 'Tudod, miket beszélsz?' A szolga nyugodtan így válaszolt, 'Ma én vagyok a király, azt teszek, amit óhajtok.'

A királyt megölték, és a szolga örökre király maradt.

Értsd meg: ugyanilyen módon történik az, hogy elménket felruházzuk az ügyész hatalmával, és az teljes mértékben ellenőrzése alá von bennünket!

183