13. Az Egó Elválaszt - A Szeretet Összehoz

Ha a világegyetem a nagy óceán, mi mindnyájan része vagyunk. Egyek vagyunk az óceánnal, nem egyéni cseppek az óceánban. Ha úgy gondolunk magunkra, mint cseppek az óceánban, akkor elhatároljuk magunkat a testünkben és az érzelmeinkben. Ez az egó meghatározása. Az 'Én' és az 'Enyém' lesz vezérelvünk. Mindaddig, míg ez az elválasztás fennáll, soha nem leszünk képesek a szeretet óceánját átélni. Abban az ok nélküli szeretet dagályban soha nem lesz részünk.

ÁRADÓ SZERETET

Mindaddig, míg csepp az óceánban módjára élünk, nemet mondunk az életnek. Nem szeretünk és nincs bizalmunk sem. A korlátlan boldogságot sem érezzük, mert az csak azok számára lehetséges, akik tudják hogyan kell szeretni és bízni. Csak azok számára nyílik meg, akik tudják, hogyan kell az óceán része lenni. Dicsőség csak akkor lehetséges, amikor szívünk igent mond, amikor a "nem" teljesen elhagyja lényünket. A "nem" sötétségre utal, míg az "igen" a fény jele. A "nem" az egó tere, az "igen" az egó mentesség szava.

A "nem" a tudattalanság útja. Az "igen" az éber egyén ösvénye. Minden konfliktus és szenvedés az életünkben a nemet mondásunknak tudható be. A "nem" az a Léttel folytatott küzdelem és harc. Az "igen" az a Léttel való kibékült állapot és szeretet. Az "igen"által mélyen egyetértünk létünk teljességével - mi vagyunk az óceán. Dicsőség vagy korlátlan boldogság a másik elnevezése ennek az egyetértésnek, ennek a harmóniának.

A korlátlan boldogsághoz vezető egyetlen út, hogy feloldódjunk ebben az óceánban, ne csak egy csepp legyünk benne, hanem egyesüljünk vele. Cseppnek lenni, egyenlő akadálynak lenni. Cseppnek lenni, az egyenlő az egóval létezni. Az egó minden gyötrelem gyökere. Amikor az egó nem létezik, a lét óceánjának minden pontjából a dicsőség árad felénk, mintha csak arra várt volna a lét, hogy az egó eltűnjön.

Az egó a tudat zárt állapota. Minden ablak és ajtó zárva van. Az élet maga elszigeteltté és kapszulába préseltté válik. Az egó körülvesz bennünket, mint egy kapszula. Egónk olyan, mint egy jól lezárt kapszula, még csak egy kis rés sincs rajta, hogy valami beférjen. Bezárja magát a félelem miatt és magába hervad. Így hozunk létre gyötrelmet számunkra.

A szeretet azt jelenti, hogy a Lét áramlatában létezünk teljesen átadván magunkat. Az egó az egy fagyott jégdarab. A szeretet az folyékony, mint a víz. Csak akkor válhatunk az óceán részévé, ha folyékonyak maradunk. Akkor nem lesz semmilyen egyéni célunk vagy útirányunk. Minden perc boldog, hihetetlenül mámorító, csak a kozmosz tervével kell együtt haladni.

A SZERETET AZT JELENTI, HOGY A LÉT ÁRAMLATÁBAN LÉTEZÜNK TELJESEN

ÁTADVÁN MAGUNKAT. AZ EGÓ AZ EGY FAGYOTT JÉGDARAB.

Egyszerűen "csak létezni", áradni az maga az élvezet. De érzékenynek kell lennünk ahhoz, hogy a lét élvezetét átérezzük. Érzőkké kell fejleszteni magunkat. Érzőnek lenni az maga, amit szeretetnek hívunk. A szeretet érzi az egyszerű lét gyönyörét. Amikor ezt a szeretetet, érzékenységet fejleszted magadban, az élet többé nem független gondolatok összege, hanem egy folyamatos érzés áradata. Ezután az egó lassan feloldódik. Ha a gondolkodástól az érzésig jutottunk, már csak egy lépés hiányzik, ami az érzéstől a létezésig vezet, és ez már igazán egyszerű.

Az első lépés nehéz: a gondolkodástól az érzésig jutni. Az egó teljesen kiképezte az elmét, hogy mást se csináljon csak gondolkodjon, ez az alapja létének. A második lépés szinte magától adódik. Nem kell tennünk semmit érte. Az érzéstől a létezésig szinte alig van távolság. Bármely pillanatban megtörténhet. A költő bármikor misztikussá válhat. Szinte már meg is történt. Az igazi gond, hogyan jussunk ki a gondolkodás csávájából, és hogyan jussunk egyre inkább az érzés folyamába.

Csak hallgass a szívedre! Szeress még jobban, ennyi az egész! Érezz mégjobban! Élvezz még többet, hogy tápláld szívedet! Nézd a napfelkeltét, a naplementét, a felhőket, a szivárványt, a madarakat, az állatokat, a sziklákat és az embereket, nézd őket tudatosan! Nézz a szemükbe! Mindez a lét többszörös dimenziója! Tekints bele minden dimenzióba, mint egy költő! Dicsőítsd! Érezd!

Légy eksztatikus! Tágítsd tudatod és éld át szeretettel a Lét minden egyes részletét! Lassan az egó elveszti erejét és eltűnik.

A szeretet egyetlen akadálya a félelem. Amikor egyes dolgok történnek, félelem kerít bennünket hatalmába mert a szeretet által egy fúzióba kerülünk. Ez maga az egó alapjának veszélyeztetője. Az egó az elválasztás, míg a szeretet az egybeolvasztás. A félelem, amit érzünk az nem más, mint az egó feloldásától való félelem. Engedd, hogy ez a félelem jelen legyen. Egy kis ideig ott fog ólálkodni. Ha nem veszünk tudomást róla, elhagy bennünket. Nagy nap az, amikor az egó elvesztésétől való félelem elhagy bennünket. Ettől a pillanattól kezdve a fejlődés egyszerűvé, könnyűvé és magától adódóvá válik. Akkor mi már nem létezünk, csak a szeretet létezik.