109. Miért Félünk a Haláltól?

Azért félünk, mert ösztönösen ellenállunk a változásnak, és a halál egy hirtelen változást jelent az életben. Chuang Tzu mester így szól gyönyörűen, 'Az embernek a jövőre irányuló túlélési szomja képtelenné teszi arra, hogy a jelenben éljen.'

Félünk, mert nem tudjuk, kik is vagyunk igazán. Azonosságtudatunk amit magunkban hordozunk a családunkon, kapcsolatainkon, munkánkon, gazdagságunkon, társadalmi szerepünkön stb. alapul. A halál eltávolítja ezt az alapot amire az azonosságtudatunk épül, tehát azt érezzük hogy a halál mindent elvesz tőlünk.

A halálról alkotott nézetünk - ami inkább csak egy félreértés - félelmetessé teszi a halált és egy félelmet keltő élménnyé alakítja. Aki ellenáll a halálnak, meghal már az élete idején. Minden pillanatban a halálban van része, hiszen szinte a halál gondolata is kínozza. Amikor 'halálról' beszélek, nemcsak a testi halált értem rajta. Bármi elvesztése egyenlő a halál egyik formájával. Kényelmes életed elvesztése az a halál egyik formája, hozzátartozóid elvesztése a másik formája. Légy szíves, értsd meg, hogy a veszteség - bármilyen formában jelentkezik - az nem más, mint a halál!

Két esetet kell vennünk: az életünk végén történő eseményt és a pszichológiai halált. Az igazi halál csak egyszer történik, de a pszichológiai halál, a halálfélelem átitatja életünket. A halálról alkotott nézet és a halálfélelem egész életünk szerkezetét meghatározza.

Tested minden része kapcsolatban áll valakivel. Lényed nem egy egyedülálló lény. Nincs egyedül, nincs elválasztva, ahogy te azt gondolod. Mi mindnyájan össze vagyunk kapcsolva. Ez az oka annak, hogy szörnyen szenvedünk, ha elvesztünk valamit vagy valakit.

Bármilyen veszteséget, amit megtapasztalsz - függetlenül, hogy mit vagy kit veszítesz el -, én halálnak hívom. A halálfélelem egyenlő a megszakítottságtól vagy a folytonosságtól való félelemmel. Félünk attól, 'Mi lesz a következő, hogyan tovább?'