1. Living Enlightenment (Gospel of Paramahamsa Nithyananda)

THE SUPREME PONTIFF OF HINDUISM BHAGAWAN SRI NITHYANANDA PARAMASHIVAM egy XXI. századbeli élő megvilágosodott Mester. Tanításai tartalmaznak meditációt, jógát és olyan szolgálatokat amelyek segítenek felismerni az egyén abszolút potenciálját - segítenek átalakítani az emberi jellemet isteni minőséggé. A Nithyananda Misszió létalapja a végtelen boldogság - nithya ananda - üzenetének elterjesztése a világban, hogy ezáltal segítsen világra hozni egy megvilágosodott emberiséget.

……. A LIFE BLISS FOUNDATION ÁLTAL KIADVA

(THE SUPREME PONTIFF OF HINDUISM BHAGAWAN SRI NITHYANANDA PARAMASHIVAM-Goszpel)

Mi a Szeretet?

A Szeretetet Nem lehet Létrehozni

A Szeretet Nagy Bátorsághoz Vezet

Légy Nyitott - Ne Filozofálj!

Az Egó Elválaszt - A Szeretet Összehoz

Szeress Minden Pillanatban!

Legfőképpen Szeresd Magad!

Szeresd az Életet és Érezd, hogy Szeret Téged!

A Szeretet Nem Azonos a Tisztelettel

A Szeretet Minden Vallás Gyökere

Három Fajta Szeretet és Integrációjuk

Szeress Minden Ok nélkül!

Szeretet, Gyűlölet és Igény a Figyelemre

Szeress Szabadon, Ne Birtokolj!

Szeretet a Kapcsolatokban

Meditáció – Érezd Magadban a Túláradó Szeretetet

Mi az Aggodalom?

Hogyan Keletkezik az Aggodalom?

Tekints Mindent olyannak, Amilyen – és Lépj Tovább

Aggodalom – egy Továbbadott Örökség

Éber tudat – a Jóindulatú Vírus!

Dolgozz Ihlettel - Ne Aggodalomma!!

Ne hagyj Helyet az Aggodalomnak!

Az Aggodalom Csak egy Ábránd

Add át magad és Lazíts!

Az Egó Álruhában

Hagyd el a Kényelmi Zónád!

Ejtsd az Aggodalmat, Válaszd az Egészséget!

Hogyan Segít a Meditáció?

Mi a Stressz?

Az Elme nem egy Gépezet

Összekötni az Összeköthetetlent

Hogyan hozunk Döntéseket?

Lépj túl az Időn - Légy a Jelenben!

A Stressz Fiziológiai Hatásai

A Stressz vajon a Munkával Kapcsolatos?

Meditációs Technika

Mi a Félelem?

Az "Ősrobbanás" és a Fekete Űr Benned

Harc a Lehetőségeid és a Negatív Hozzáállásod között

A Megvilágosodás Fokozott Lehetsége

A Félelem Mentesség nem más mint a Bátorság

Szembenézni a Félelemmel

Félelem a Személyiség Elvesztésétől

Félelem a Haláltól

Harag – A Félelem Aktív Formája

Ijedelmek

Hogyan Győzzük le a Félelmet?

Meditációs Technikák

Mi a Fájdalom?

Az Idő szemben a Megértéssel

Fájdalom és Élvezet – Az Érme Két Oldala

Szabadítsd meg Magad az Élvezettől és a Fájdalomtól!

Éber tudat a Fájdalomban

Fájdalom – Az Elme által keltett Látszat

Egy Fordulat a Megértésben

Meditációk

Az Igazi Vágyaid Felismerése

A Beteljesülés Igazi Vágya

Vágy -Tudás és Tett

A Szeretet Hatalma

A Vágytól a Szeretetig

Fedezd fel a Férfi és a Női részedet

Alkímia Felsőfokon

Meditáció

Mi is a Bűntudat?

A Bűntudat Három Típusa

Mennyország és Pokol

A Bűntudat Köve Elméd Folyójában - Akadály az Intelligencia

Áramlatában

Erkölcsösség

Szabályok

A Használható Bűntudat

Meditációs Technikák

Összehasonlítás és Irígység

Az Összehasonlítás Oka

Az Összehasonlítás Hiábavalósága

Feljebb és Lejjebb a Ranglétrán

Tenni, Birtokolni, Lenni

Te Egyedi vagy

Az Összehasonlítás Nyomása alatt – Az Irígység

Varázspálcája

Hogyan kell Legyőzni az Irígységet?

A Komolyság szemben az Őszinteséggel

Tökéletességre törekvés

Az Élet Túlszárnyalja a Logikád

Mi az Egó?

A "Nemet" mondás Határozottsága

A Közönséges szemben a Rendkívülivel

A Megfelelő Álarcot Használva

Az Egó Eredete az Elégedetlenség

A Szenvedés Eredménye az Egó

Kettős Személyiségtudat

A Kisebbségi érzés Egója

Az Egó Típusai

Az Egó szemben a Mesterrel

Meditáció

Mi a Hála?

Légy Hálás Csak azért, mert Létezel

Minden Ajándék

Hálával Tiszteld a Másikat

Mondj Köszönetet a Testednek

Minden Jó Előjelnek számít, csak Ünnepeld!

A Hála Véget vet a Karmáidnak

Hála - a Valódi Ima és Vallás

Az Elvárás a Bűnös - Engedd el!

A Hála által még a Testbeszéded is Megváltozhat

A Tízperces Kísérlet

Az Elme Természete

Az Éber tudat

A Tengely, Amely Nem Létezik

A Gondolatok mint Buborékok az Akváriumban

Soha nem "Ugyanaz"

A Jelenben Élni Intenzíven

Megoldások Testi, Mentális és Érzelmi Problémákra

Kapcsolj üresbe - Ne Dolgozz Keményen, hanem Ügyesen

Szükség van-e "Rád"az Életviteledhez?

Üresbe kapcsolás – Az Önmegtisztítás és az Önfejlesztés Technikája

Meditációs Technikák

Mi a Karma?

A Jelen az Összes Múltbeli Döntések Egésze

Karma és TPSZ (Gondolat/másodperc)

Karma – A Tudatos Választások Egésze

Vászana, Szamszkára és Karma

A Karma Három Típusa

Kiút a Mindennapos Ingerültségből - Éld a Prárabdha Karmád!

Kiút a Karma Ciklusából

Csak a Szándék a Mérvadó

A Mester Jelenléte Befolyásolja a Szándékot

A Szándék Nélküli Tett Mentes a Karmától

Szándék és Tett

A Mindennapos Szándék Hatalma

Misszió vagy Gépezet?

Ugyanaz a Kard, amely Feléd mutat

A Karma és a Következő Testi forma

Megvilágosodás – Hazatérés

Technikák a Karma Legyőzésére

Bálványok és Megvilágosodott Mesterek – Utak a Karma

Kimerítéséhez

Nithyam – Dhyanam - Anandam

A Karmával kapcsolatos Hiedelmek

Yayati Története

Miért Félünk a Haláltól?

A Halál Rejtélyében Találjuk a Választ az Élet értelmére

Éld át a Halált!

A Rejtélyek Rejtélye

Halál a Jelenlétemben – a Megvilágosodás Előtt

Halál a Jelenlétemben – a Megvilágosodás Után

Az a Mérvadó, amire az Utolsó Pillanatban Emlékszel

Az én Saját Halál Élményem

Mi Történik a Halál Idején?

A Halál Mindennap jelen van

Az Ébrenlét Világa szemben az Álom Világával

A Meghalás Művészete

A Dicsőséges Halál

A Valóság egy Álom

Meditációs Technika

• Te, mint Intelligencia A Természetes Intelligencia A Gyerekek Intelligensnek Születnek A Félelem és a Mohóság Hajtóereje Hogyan lehet az Intelligenciát Mérni? Közvetlenség - a Nyílt és Egyszerű Intelligencia Az Éber tudat Kulcsa Felelősségtudat a Szabályokon Túl Most és Itt A Szeretetteljes Intelligencia Kapuja - a Fejeden Túl Megértés a Gondolkodás helyén Tested Intelligenciája 'Te' nem Hiányzol az Életviteledhez A Kozmikus Intelligencia Válaszol Nekünk A Térség Nem Akadály Az Értelem szemben az Intelligenciával

• A Felelősségtudat Felemelő hatása Az Együttérzés lényege a Felelősségtudat és az Energia Egy Fordulat a Megértésben Az Egó szemben a Felelősségtudattal Bizalom és Türelem

• Vezérnek lenni az egy Létállapot, Nem egy Státusz

Lét, Nem Státusz

A Megvilágosodással járó Felelősségtudat

Háttér Mit jelent Vezérnek lenni? Lehet-e Vezéreket 'Létrehozni', vagy erre Születni kell? Mik az alapfeltételek egy sikeres vezér megteremtéséhez? A Vezéri Tudat A Vezéri Lét szemben a Vezéri Státusszal Termelékenység A Szamszkáráknak a Megérzés és az Újítás képességeire gyakorolt Hatása Meditációs Technika

• Az Intenzitás Soha nem Vall Kudarcot Mi az intenzitás? 'Lenni' egyenlő az Intenzitással Az Intenzitás Független a Munka Jellegétől Az Érdek szemben az Intenzitással Bármit Csinálsz, Légy vele Intenzív! Az Intenzitás és a Tudat Négy Állapota Hogyan lehet Eljutni a Megvilágosodáshoz? Igazán Akarom méghozzá Sürgősen Az Intenzitás Felkészít Téged az Abszolút élményére A Mély Spirituális Élmény Buddha Intenzitása Mély Spirituális Élményem Intenzitása Intenzív, Ártatlan Belső Világ Az Éld a Megvilágosodást üzenete – 'Mit tenne a Mester?' A Mesterrel való Igazi Kapcsolat

Intenzitás – Az Abszolút Technika Hogyan lehet Elérni az Intenzitást Meditációs Technikák az Intenzitáshoz

• A Visszanyert Ártatlanság Megnyitja az Élet Kapuit Mi az Ártatlanság?

Maradj Üresen! Értelmezz Ártatlanul! Légy Sebezhető! Add át magad Bizalommal! Spiritualitás - Út az Ártatlan Engedelmességhez Felejtsd el a Ravaszságot és Légy Közvetlen! Ártatlanság, Teljesség, Érettség

• A Kollektív Tudat Része Vagy Anyag, Energia és ami azon Túl létezik Az Anyag mint Vibráló Energia A Végtelen Lehetőségek Világa Az Igaz Természet A Tér-Idő Érzékelése A Valóság Tizenegy Dimenziója A Káosz mint Rend - A Rend mint Káosz A Káosz mint Rend A Rend mint Káosz Megfigyelő-Megfigyelt-Megfigyelés A Kollektív Tudat

• Te Vagy a Világbéke Kiindulópontja Világbéke – Az Egyéni Korlátlan Boldogság Mellékterméke Hogyan Kezeljük a Szenvedést a Világban Tanulmányok a Meditáció Békére kifejtett Hatásairól Világbéke Meditáció Megvilágosodott Lények Elkerülhetetlen Szeretetteli Érintése A THE SUPREME PONTIFF OF HINDUISM BHAGAWAN SRI NITHYANANDA PARAMASHIVAM Misszió

• Szannyasz, a Legmagasabb Tét Szannyasz

Mint az Áramló Folyó A Szannyasz Nem Lemondást jelent Szamszár és Szannyasz A Szannyaszi Felelőssége Integritás – a Szannyaszi Jellemvonása! Az Élet lényege a Megvilágosodás! A Függővé tétel a Vétkes Élvezd a Múlandóságot! Odaadás, Szeretet, Együttérzés, Szannyasz Amikor a Szannyasz Történik, a Pillanat Megfelelő Az Igazi Szeretet Nem Áll az Útba

• Birodalmad kulcsa, a Megvilágosodás

Miért Léteznek Megvilágosodott Lények a Földgolyón? A Megvilágosodás Az Élni a Megvilágosodást Az Egó szemben a Megvilágosodással A Puszta Kegyért és Áldásért - Mélyreható Vágy, Képesítés Nem szükséges Megvilágosodott Társadalom Az Abszolút Energia, mely Kiállja az Idő Próbáját Az Emberiségnek nyújtott Legnagyobb Szolgálat - a Megvilágosodás Tudományának életben tartása Top 10 lista a Megvilágosodás Ösztönzéséhez

• Miért kell Meditálni? Mi az Élet Igazi Célja?

Mi a Boldogság?

Mi a Meditáció? Mi a Meditációhoz való Megfelelő Hozzáállás?

Miért a Meditáció? A Meditáció Előnyei Mikor kell Meditálni? A Meditáció Előnyei A Meditáció Típusai A Valóság mint Álom Betekintés a Meditáción végzett Tudományos Kutatásba Megnövekedett Agyi Teljesítőképesség A Meditáció szemben az Alvással Jobb Koncentráló Képesség és Gyorsabb Válaszadás

• Nithya Dhyaan - Life Bliss Meditáció A Mester Technika A THE SUPREME PONTIFF OF HINDUISM BHAGAWAN SRI NITHYANANDA PARAMASHIVAM Dhyaan Születése A Csakrák Tudata THE SUPREME PONTIFF OF HINDUISM BHAGAWAN SRI NITHYANANDA PARAMASHIVAM Dhyaan Meditációs Technika A THE SUPREME PONTIFF OF HINDUISM BHAGAWAN SRI NITHYANANDA PARAMASHIVAM Dhyaan Előnyei
• Nithya Jóga - A Testnek az Elmének és azokon Túl Mi a Jóga? Patanjali – A Jóga Megalapítója Raghupati Jógi – A Jóga Mestere Mozogj a Szándékkal és Juss az Eredményhez! Tudományos Bizonyíték A THE SUPREME PONTIFF OF HINDUISM BHAGAWAN SRI NITHYANANDA PARAMASHIVAM Jóga Célja
• Nyolc Lépés a Mindennapi Boldog Élethez Korlátlan Boldogságban Élni Boldog Nevetés

Boldog Kijelentés

Boldog Tisztítás

Boldog Jóga Boldog Meditáció

• Life Bliss Meditáció vagy THE SUPREME PONTIFF OF HINDUISM BHAGAWAN SRI NITHYANANDA PARAMASHIVAM Dhyaan Boldog Eszközök Boldog Energia Boldog Ének Meditáció

• A Mester - A Megvilágosodás Megtestesítője Az Oroszlán és a Kölyke Történet Oroszlán vagy, Nem Kecske! A Mester Jelentősége A Mestertől Tanulni Az Örök Kapcsolat lsten és a Mester A Mesterrel való Kapcsolat Öt Formája A Mester-Tanítvány Kapcsolat Szintjei Hogyan kell a Mester Jelenlétében Viselkedni – Légy Nyitott Égesd el Szamszkáráidat a Mester Jelenlétében! Ráébredni az Élet Céljára és a Mesterre Vége az Élet Pszichodrámájának Odaadás – Az Abszolút Technika Az Odaadás Három Szintje Placébó hatás vagy annál Több? A Mester – A Legnagyobb Luxus A Mester Jelenléte

Upanishad Hogyan Jön létre az Upanishad – Az Okozat és Eredmény Törvényén Túl Változás a Hardverben és a Szoftverben

DNS Fantom Hatás Az Átalakulás Fenntartásához szükséges energia Vászudéva Kutumbaha Q&A (Kérdések és Válaszok)

Statikus Meditációk Dinamikus Meditációk A Lélegzettel kapcsolatos Technikák Erőteljes Rövid Meditációk Hang Vizualizáció VI. AZ ISTENI ENERGIA ÁLTAL MEGÉRINTVE

• Nithya Spirituális Gyógyítás - Te is Gyógyíthatsz

THE SUPREME PONTIFF OF HINDUISM BHAGAWAN SRI NITHYANANDA PARAMASHIVAM Spirituális Gyógyítás Mit jelent a Gyógyítás? Egészség A Csakrák és a Gyógyítás Tudománya Az Elme a Test felett Mi a THE SUPREME PONTIFF OF HINDUISM BHAGAWAN SRI NITHYANANDA PARAMASHIVAM Spirituális Gyógyítás? Ki Kaphat Energiát? Aki Nyílt Szívű és Szabad Elméjű A THE SUPREME PONTIFF OF HINDUISM BHAGAWAN SRI NITHYANANDA PARAMASHIVAM Spirituális Gyógyítók Beavatása Ananda Gandha Csakra Az Ananda Gandha Meditáció egyes Hatásai

A THE SUPREME PONTIFF OF HINDUISM BHAGAWAN SRI NITHYANANDA PARAMASHIVAM Spirituális Gyógyítás Egészségre gyakorolt Hatása Szolgáltatások

ÉLD A MEGVILÁGOSODÁST Függelék

• Legyen részed az Élő Megvilágosodás érintésében Ananda Darshan VII. ÖRÖMTELI ÉLMÉNYMEGOSZTÁS
• Örömteli Élménymegosztás Gyógyulási Élmények Meditációs Programok Függelék Szójegyzék

• Áradó szeretet
• Nincs miért aggódni
• Légy kitűnő stressz nélkül!
• Nézz szembe a félelmeiddel és légy szabad!
• A Fájdalom nagy tanulsággal szolgál
• A Vágy mint dinamikus energia
• Az eredeti bűn az maga a bűntudat
• Te vagy a legjobb, miért hasonlítgatsz?
• Nem az vagy, akinek gondolod magad!
• A Hála elegendő!

A Pszichológia szerint a gondolatok az agyban születnek, míg az érzelmek a szívből erednek. Függetlenül attól, honnan erednek, az érzelmek és a gondolatok elválaszthatatlanok. Az ősi szent iratok szerint, gondolataink alkotnak bennünket. Érzelmeink úgyszintén. Érzelmeinkké válunk. Az érzelmeinkkel való bánásmód életünk átalakításának alapvető része.

Amikor valamit szemlélünk, az első dolog, ami megfordul bennünk, vajon mit nyerhetünk belőle. Lehet egy tárgy vagy személy, az teljesen mindegy. Gondolataink rögtön elkezdenek működni - vagy a félelmen vagy a mohóságon keresztül - és azt számítgatják, vajon mi is rejlik a helyzetben számunkra. Figyelmünk a tárgyra vagy a személyre irányul.

Van lehetőség arra, hogy figyelmünket a belső világunk, lelkivilágunk felé irányítsuk, és azt a kérdést tegyük fel: 'Mivel járulhatok hozzá?', 'Mit nyújthatok?', 'Hogyan tudok másokat gazdagítani?' Ha a gondolkodás csak ennek a kérdésnek a folyamata, 'Mit nyerhetek belőle?' , akkor az nem más, mint kapzsi vágy. Ha a folyamatban ez a kérdés merül fel, "Hogyan tudok hozzátenni valamit?", akkor az szeretet által vezérelt. A mohóság az olyan energia, amely követel. A szeretet az olyan energia, amely nyújt.

A szeretet lelkivilágunk intenzív élménye. Sokan azt hiszik, hogy a szeretet az választás kérdése, a szeretet élményét és kifejezését megválaszthatjuk, és ha akarjuk akkor törődünk vele, egyébként meg szabadjára ereszthetjük. Nem választás kérdése ez, a szeretet az élet alapvető szükséglete.

Amikor az életet említem, nemcsak a lélegzést és az életben maradást értem rajta, hanem életben maradást a lény szintjén, úgy mint egy élő tudat. Képesnek lenni szeretetet kifejezni és szeretetet átélni, az egyetlen út ahhoz, hogy élő tudatként létezz. Ha nem élsz át és nem fejezel ki szeretetet, akkor ugyan kilélegzel és belélegzel, de nem mondhatod, hogy élő lény vagy. Annyi állat és növény teszi ugyanazt, lélegzik éjjel nappal, te is így folytatod léted, és kész.

Egy kis történet:

Egy tanítvány így kérdezte Zen mesterét," Egy megvilágosodott mester beszél-e?"*

Zen- egy japán buddhista gyakorlat amelynek eredete a dhyana vagy meditáció.

A mester azt mondta, 'Nem, a megvilágosodott egyén soha nem beszél. Csak aki nem ismeri a megvilágosodást, az beszél.'

Aztán a tanítvány tovább kérdezett, 'Tehát egy megvilágosodott mester csendben marad?'

A mester azt felelte, 'Nem, a megvilágosodott mester soha nem marad csendben. Ha csendben van, akkor nem megvilágosodott.'

A tanítvány gondolkodóba esett és megkérdezte, 'Azt mondod, nem beszél és nincs csendben. Akkor mit csinál?'

A mester így felelt, 'Ő énekel! A lénye dalol. Nem beszél, nem is hallgat. Maga a lénye egy dallam.'

A szeretet az emberi lény legmagasabb szintű élménye. Amikor ez az élmény történik, nem leszünk képesek az élmény birtoklására, hanem maga az élmény fog bennünket birtokolni! Ez az, amit a mester mond. Amikor ez az élmény birtokol bennünket, bármit teszünk, az olyan lesz, mint egy gyönyörű dal. Bármely kiejtett szó költemény lesz. Lényünk pille könnyű lesz, szinte lebegünk. Járásunk lesz maga a tánc. Testünk gesztusai bájosan sugároznak. Bármely megnyilvánulásunk egy nagy szolgálat lesz az emberiség számára.

Minden emberi lény szerető lényként születik. Az újszülött tiszta szeretetet sugároz. Vajon ismer-e valakit maga körül? Nem! Az energiája nem más, mint az ok nélküli szeretet. Amint felnövekszünk, a társadalom belénk csepegteti a félelmet és mohóságot, és szeretetünk is a félelmen és mohóságon keresztül tájékozódik. Az már többé nem ok nélküli szeretet. Az egy szeretet bizonyos okkal. Fullasztóvá válik. Elkezdünk olyan érzelmeket átélni, mint a féltékenység, az irigység, a félelem vagy a harag. A szeretet egy okhoz, egy célhoz kötődik, de egy kis tudatossággal, felébredéssel visszaigényelhetjük az eredeti szeretetetünket.

A szeretet soha nem alakítható ki a logikus döntéseddel. Magát a gondolkodásmódunkat kell olyanná formálni, hogy mi magunk legyünk a szeretet, és tetteink a szeretetről beszéljenek. Logikánknak kell sugároznia azt a szeretetet, ami túlszárnyalja a logikát! Ha megpróbálsz szeretetet létre hozni, akkor az olyan lesz, mintha erőszakkal akarnád egy virág szirmait kinyitni. Nevezhetjük-e azt virágzásnak? Nem. A szeretet az egy virág, amely mélyen a lényedben virágzik, és édes illatát küldi a külvilág felé, hogy azt megoszd másokkal.

Ramanuja* életében történt egyszer ez a szép eset. Ha Ramanuja* életét tanulmányozod, rájössz hogyan szentelte élete minden egyes lépését a megvilágosodás útjának.

Ramanuja - A Vishishtadvaita, vagy módosított dualitás elméletének megalapozója. Adi Shankara, Madhva és Ramanuja a hindu filozófia legnagyobb tanáraiként vannak számon tartva.

Ramanuja tanára egy különleges zsoltárt adott számára beavatása jeléül. A tanár azt mondta, hogy senkinek ne adja tovább, különben a pokolba kerül. Ramanuja megkérdezte, mi történne azokkal, akikkel esetleg megosztaná. A tanár azt felelte, hogy őket a megváltáshoz vezetné.*

Ugyan mi mit tennénk? Természetesen csendben azt gondolnánk, 'Miért mennénk a pokolba feleslegesen?'

Ramanuja azonnal felállt egy templomban elhelyezett dobogóra, és az egész falut összehívta. Hangosan elénekelte a zsoltárt, amit a tanárától kapott, és azt mondta az embereknek, 'Jussatok mindnyájan a mennyekbe! Nem érdekel, hogy én a pokolba jutok. Csak ti mindnyájan jussatok a mennyekbe!'

Amikor igazán mélyen szeretsz, úgy érzed, mint ha egész lényed nyitott lenne, és képes lennél bármely végletre bárki érdekében. Készen állsz áthágni bármely határt, mert nincs mit megóvni a lényedben. Lényed teljesen nyitott. Nem érzed magad bizonytalanul, amikor vadul szeretsz. Éppen ezért, akik szerelmesek, mindig kockázatos dolgokat művelnek. Vállalják a kockázatot, mert úgy érzik, nincs mit veszíteniük. Semmi bizonytalanság érzet nincs bennük. Annyira túláradó minden. A szeretet hatalmas bátorságot és energiát nyújt. Teljesen nyitottá tesz. Végső ponton saját magad számára válsz elérhetővé. A mostani szinten nem vagy elérhető számodra. A szeretet elérhetővé tesz saját magad számára.

Amikor a tanár látta, amit Ramanuja tett, bevallotta, hogy egy leckét kapott tanítványától, és Ramanuja magasabb megértési szintet ért el, mint ő maga. Azt mondta, Ramanuja "Te most egy új térbe jutottál"

Az a probléma, hogy gyakorlatilag mindnyájan filozófussá válunk. Nem értjük, hogy az élet nem filozófia. Az élet egy spontán áradó energia. Minden pillanatban új. A filozófia az nem más, mint ugyanazon régmúlt dolgok megismétlése különbözô formában, és kész. Semmi frissesség nincs benne. Az élet friss minden pillanatban. A filozófia elrabolja az élet frissességét.

Tíz filozófust zártak börtönbe egy országban. Egy cellába zárták őket. Elhatározták, hogy valahogyan meg kellene szökniük. Összeültek és egy nagy tervet szőttek. Mintát vettek a börtönajtó záráról és kulcsmásolatot készítettek.

Végül kiválasztották a szökés dátumát.Az egész terv szépen ki volt dolgozva. Elhatározták, hogy kettejük kinyitja a börtön kapujáta hamis kulccsal és jelet ad a többieknek. Azok megszöknek, majd ők ketten szintén, miután bezárták maguk mögött az ajtót.

Eljött a szökés napja, és az a kettő elindult kinyitni az ajtót.A többi várta hogy jelet adjanak. Vártak és vártak, de semmi jel nem érkezett.

Ramanuja - A Vishishtadvaita vagy módossított dualitás elméletének megalapozója. Adi Shankara, Madhva és Ramanuja a hindu filozófia legnagyobb tanáraiként vannak számon tartva.

Három óra telt el. Hirtelen a kettő, aki elment kinyitni az ajtót visszatért és azt mondta, 'A szökési tervet el kell halasztanuk másik napra. Ma nem lehetséges. Át kell tegyük más időpontra.'

A többiek azt kérdezték, 'Miért, mi történt?'

Azt válaszolták, 'Mit tegyünk? A bolond őrök elfelejtették bezárni a börtönajtót!'

Aki filozofál nem képes semmi újat kitalálni! Mindig a régi gondolkodásmód kell hogy legyen. Ha valami változás vagy új szituáció adódik, nem tudnak alkotóan gondolkodni vele kapcsolatban, mert nem nyitottak. Olyanok mint egy zárt áramkör.

Amikor életünkről van szó, mi is olyanokká válunk mint a filozófusok. Megrekedünk a múlt mintáiban. Soha nem a jelen pillanatban létezünk. Ha bármi új történik, elvesztünk.

A filozófiával szemléleted meghatározott, és nagyon kijelentővé válsz. Ha kijelentő vagy, nem tudsz szeretni. A kijelentő stílus az agresszivitást jelez, amely nem fogadja be a szeretet. Amikor nagyon magabiztos vagy és teli előre meghatározott eszmékkel, hol van hely a szeretet számára? A szeretetnek szüksége van egy gyönyörű térségre, hogy virágozzon.

A filozófia nem hagy helyet a szeretetnek, az nem tud megállapodni a lényegi szintjén. Ilyen egyszerű: ha igazán meg akarod ízlelni a nektárt, meg tudod-e tenni csupán egyfajta elképzelések alapján? Nem! Te magad meg kell, hogy kóstoljad a nektárt, hagyni egy kis helyet számára, hagyni, hogy eltöltsön téged és megállapodjon a lényegi szintjén. Akkor fogod igazán ismerni az ízét. A szeretet megtapasztalásához néhány elképzelés magában nem fog segítséget nyújtani. Meg kell engedned, hogy a lényegi szintjén növekedjen benned, lényed belső világában. Csak akkor fogod ismerni. Engedd, hogy a szívedben növekedjen, ne a fejedben! Válaszd, hogy mindig a szíveddel leszel! Akkor megtapasztalod a szeretetet, amely növekedni fog benned.

Ami egyszer egy kudarc volt a fejben, most siker lehet a szívben! A szeretet igazán a szív sikere, amit mindenkinek meg kellene tapasztalnia. Könnyű a fej szintjén maradni. Az végülis egy megszokott és földhöz ragadt értelem. Bátorságra van szükség ahhoz, hogy a szív szintjére gyere le, mert a szív szintjén semmi sem megszokott, minden friss. A fej szintjén egy meghatározott személyiséget és magatartás mintát ismersz. A szív szintjén nincs személyiség, nincs magatartás minta. Az egy nyitott térség. Ahhoz, hogy ide belépj, hatalmas bátorságra van szükség. Éppen ez az oka, hogy nagyon sokan félnek a szeretettől. Az nem egy megszokott zóna. A fejjel kényelmes megszokottságban élünk.

Ha a világegyetem a nagy óceán, mi mindnyájan része vagyunk. Egyek vagyunk az óceánnal, nem egyéni cseppek az óceánban. Ha úgy gondolunk magunkra, mint cseppek az óceánban, akkor elhatároljuk magunkat a testünkben és az érzelmeinkben. Ez az egó meghatározása. Az 'Én' és az 'Enyém' lesz vezérelvünk. Mindaddig, míg ez az elválasztás fennáll, soha nem leszünk képesek a szeretet óceánját átélni. Abban az ok nélküli szeretet dagályban soha nem lesz részünk.

Mindaddig, míg csepp az óceánban módjára élünk, nemet mondunk az életnek. Nem szeretünk és nincs bizalmunk sem. A korlátlan boldogságot sem érezzük, mert az csak azok számára lehetséges, akik tudják hogyan kell szeretni és bízni. Csak azok számára nyílik meg, akik tudják, hogyan kell az óceán része lenni. Dicsőség csak akkor lehetséges, amikor szívünk igent mond, amikor a "nem" teljesen elhagyja lényünket. A "nem" sötétségre utal, míg az "igen" a fény jele. A "nem" az egó tere, az "igen" az egó mentesség szava.

A "nem" a tudattalanság útja. Az "igen" az éber egyén ösvénye. Minden konfliktus és szenvedés az életünkben a nemet mondásunknak tudható be. A "nem" az a Léttel folytatott küzdelem és harc. Az "igen" az a Léttel való kibékült állapot és szeretet. Az "igen"által mélyen egyetértünk létünk teljességével - mi vagyunk az óceán. Dicsőség vagy korlátlan boldogság a másik elnevezése ennek az egyetértésnek, ennek a harmóniának.

A korlátlan boldogsághoz vezető egyetlen út, hogy feloldódjunk ebben az óceánban, ne csak egy csepp legyünk benne, hanem egyesüljünk vele. Cseppnek lenni, egyenlő akadálynak lenni. Cseppnek lenni, az egyenlő az egóval létezni. Az egó minden gyötrelem gyökere. Amikor az egó nem létezik, a lét óceánjának minden pontjából a dicsőség árad felénk, mintha csak arra várt volna a lét, hogy az egó eltűnjön.

Az egó a tudat zárt állapota. Minden ablak és ajtó zárva van. Az élet maga elszigeteltté és kapszulába préseltté válik. Az egó körülvesz bennünket, mint egy kapszula. Egónk olyan, mint egy jól lezárt kapszula, még csak egy kis rés sincs rajta, hogy valami beférjen. Bezárja magát a félelem miatt és magába hervad. Így hozunk létre gyötrelmet számunkra.

A szeretet azt jelenti, hogy a Lét áramlatában létezünk teljesen átadván magunkat. Az egó az egy fagyott jégdarab. A szeretet az folyékony, mint a víz. Csak akkor válhatunk az óceán részévé, ha folyékonyak maradunk. Akkor nem lesz semmilyen egyéni célunk vagy útirányunk. Minden perc boldog, hihetetlenül mámorító, csak a kozmosz tervével kell együtt haladni.

Egyszerűen "csak létezni", áradni az maga az élvezet. De érzékenynek kell lennünk ahhoz, hogy a lét élvezetét átérezzük. Érzőkké kell fejleszteni magunkat. Érzőnek lenni az maga, amit szeretetnek hívunk. A szeretet érzi az egyszerű lét gyönyörét. Amikor ezt a szeretetet, érzékenységet fejleszted magadban, az élet többé nem független gondolatok összege, hanem egy folyamatos érzés áradata. Ezután az egó lassan feloldódik. Ha a gondolkodástól az érzésig jutottunk, már csak egy lépés hiányzik, ami az érzéstől a létezésig vezet, és ez már igazán egyszerű.

Az első lépés nehéz: a gondolkodástól az érzésig jutni. Az egó teljesen kiképezte az elmét, hogy mást se csináljon csak gondolkodjon, ez az alapja létének. A második lépés szinte magától adódik. Nem kell tennünk semmit érte. Az érzéstől a létezésig szinte alig van távolság. Bármely pillanatban megtörténhet. A költő bármikor misztikussá válhat. Szinte már meg is történt. Az igazi gond, hogyan jussunk ki a gondolkodás csávájából, és hogyan jussunk egyre inkább az érzés folyamába.

Csak hallgass a szívedre! Szeress még jobban, ennyi az egész! Érezz mégjobban! Élvezz még többet, hogy tápláld szívedet! Nézd a napfelkeltét, a naplementét, a felhőket, a szivárványt, a madarakat, az állatokat, a sziklákat és az embereket, nézd őket tudatosan! Nézz a szemükbe! Mindez a lét többszörös dimenziója! Tekints bele minden dimenzióba, mint egy költő! Dicsőítsd! Érezd!

Légy eksztatikus! Tágítsd tudatod és éld át szeretettel a Lét minden egyes részletét! Lassan az egó elveszti erejét és eltűnik.

A szeretet egyetlen akadálya a félelem. Amikor egyes dolgok történnek, félelem kerít bennünket hatalmába mert a szeretet által egy fúzióba kerülünk. Ez maga az egó alapjának veszélyeztetője. Az egó az elválasztás, míg a szeretet az egybeolvasztás. A félelem, amit érzünk az nem más, mint az egó feloldásától való félelem. Engedd, hogy ez a félelem jelen legyen. Egy kis ideig ott fog ólálkodni. Ha nem veszünk tudomást róla, elhagy bennünket. Nagy nap az, amikor az egó elvesztésétől való félelem elhagy bennünket. Ettől a pillanattól kezdve a fejlődés egyszerűvé, könnyűvé és magától adódóvá válik. Akkor mi már nem létezünk, csak a szeretet létezik.

Fogadj minden élethelyzetet mély szeretettel! Nemsokára tiszta szeretet leszel. Legyen az egy személy vagy a munkád, vagy aki melletted halad, vagy maga isten vagy bármi, csak fogadd mély szeretettel a szeretet kedvéért! Ha festő vagy, szeresd teljesen a festést! Ha táncos vagy, szeresd teljesen a táncot! Ha a számítógépeden dolgozol, bánj vele szeretettel és vesszél el benne! Légy teljesen őszinte és szeretettel teli minden pillanatban!

Ha festesz, de közben azon gondolkodsz, vajon melyik galériában állítsd ki a képedet, vagy mennyi pénzért add el, akkor légy tisztában vele, hogy nem vagy egy a szeretettel. Akkor csak egy bizonyos dolgot szeretsz, ebben az esetben a pénzt. Ha táncolsz és közben azt kalkulálod, vajon mit fogsz kapni a tánc végén, akkor légy tisztában vele hogy nem vesztél el a szeretetben. Ha így jársz el, akkor egyre több köteléket fogsz alkotni.

Ha minden percnek átadod magad, szeretetté válsz. Akkor a munkád alatt teljesen koncentrált állapotban leszel, mert mélyen szereted azt. Ezúton válik egész életed egy mély meditatív szeretetté.

Akkor elkezdesz mindent érezni, tisztelni és kapcsolatot teremteni mindennel, mint egy igazi élő lény. Még a másik személy gondolatait is érezni fogod. Elkezdesz viszonyulni és kapcsolatot teremteni vele, még akkor is, ha ő nem nyílt meg feléd. A kozmosz áttetszővé válik számodra, mint egy élő jelenlét. Hatalmas intelligenciával rendelkezel. Pontosan tudod, hogyan kell viszonyulni a dolgokhoz. Ez a szeretet hatalma.

A Szufi misztikus Jalaluddin Rumi* így szól: 'Bárhol vagy, bármely körülményben, mindig szeress! " Maga a Lét egésze egy mély románcot él saját magával. Te része vagy ennek. Tehát a természeted alapja, hogy szeress minden pillanatban. Csak akkor tudod az eredeti természeted beteljesülését megélni, ha így létezel.

Szufi-A Szufizmus, az iszlám misztikus dimenziójának követője

Rumi- Egy perzsa eredetű szufi költő a XIII-ik századból

Manapság az a legnagyobb probléma, hogy az emberek nem szeretik magukat. A társadalom nem tanít bennünket arra hogy lehetséges szeretni magunkat. Értsd meg amíg nem szereted magadat, más személyt sem szerethetsz igazán! Amikor képes vagy átadni magad saját magadnak, akkor tudod magad átadni másoknak. Arra tanítottak bennünket, hogy szükség van egy okra még ahhoz is, hogy magunkat szeressük. Ha kudarcot vallunk, akkor utáljuk magunkat. Ugyanezt a logikát alkalmazzunk másokkal szemben is. Szeretünk valakit, mert bizonyos okunk van rá, nem másért, nem ok nélküli módon történik a szeretet.

Ha nem szereted magad, cinikusan és negatívan viszonyulsz az élethez.

Minden nap szentelj néhány percet hogy leülj és túláradó szeretetet érezz magad iránt! Érezd milyen nagyszerű lény vagy! Érezd milyen mértékben vetted magad megszokottnak! Érezd magad a Lét részének, és szeresd magad emiatt! Olvadj bele a magad iránt érzett szeretetbe! Ha folyamatosan gyakorlod ezt naponta, akkor rájössz, hogy amely ponton keményfejű és önközpontú voltál, ott lágy és szeretetteljes leszel.

Ezután ha az emeberek szeretnek téged, nem fogod magad bűnösnek vagy érdemtelennnek érezni, mert éppen úgy ahogy ők szeretnek, te is szereted magad. Készen állsz arra, hogy elfogadd mások szeretetét. Általában ha mások kimutatják szeretetüket irántad, bűntudatod támad, vagy úgy érzed, nem érdemled meg, hogy szeressenek. Amint mély szeretetben találod magad saját magaddal, mások szeretetét is élvezettel fogadod majd.

Az élet az nem egy tárgy. Az egy élő energia. Minden egyes fa, minden egyes növényszál reagál szeretetedre, gyűlöletedre, minden gondolatodra.

Cleve Backster*, egy poligráf szakértő néhány kísérletet folytatott, hogy megvizsgálja hogyan reagálnak a növények az emberi gondolatokra és érzelmekre. Azt találta, hogy a növények válasza az emberi gondolatokra hasonló az emberi reakcióhoz. Egyszerűen, ha valaki a növény leveleinek elégetésére gondolt, a növény poligráf adata egyenlőtlen rajzot eredményezett. Backster* ezt "elsődleges érzékelésnek" nevezte - a növény, az állat és az emberi sejtek érzékelési képességét és reakcióját bármely emberi gondolatra.

Egy alkalommal Backster* grafikái egyenes vonalat mutattak, ami az jelezte hogy a növények egy sokkos állapotban voltak. Megkérdezte a tulajdonost hogy vajon kárt tett-e a növényekben. A hölgy azt válaszolta, "egy pár levelet megszárítottam, hogy megtudjam a fajsúlyukat!"

Ha szereted az életet, az gyönyörű módon válaszol számodra.

Cleve Backster - Egy poligráf szekértő, aki a veszélyeknek vagy érzelmeknek kitett növények viselkedését tanulmányozta a hazugságvizsgáló gépezet segítségével.

Elkezdesz a körülötted lévő körülmények fölé emelkedni - emberek közti különbségek, szituációk, érzelmek és bármi fölé. Minden egy egységbe olvad, és ez az igazság. Minden az Egész része. A szeretet az egyetlen amely képes téged ráébreszteni erre az igazságra.

Bharaton létezik egy hagyomány, a spirituális zarándoklat, amikor az ember széltébenhosszában gyalog átszeli az országot, és templomokat és zarándokhelyeket látogat. Mindig is azon csodálkoztam, hogyan voltak képesek minderre, különösen azért, mert erdőkön keresztül kellett menni, vadállatok társaságában tölteni az éjszakát és ételt koldulni. A titok abban rejlik, hogy teljes mértékben összekapcsolódnak a természettel, és az szépen megóvja őket. Ha esik, ha süt a nap, az állatok és a fák, minden vigyáz rájuk. Még ha logikával nehéz is felfogni, ez az igazság.

Ha elkezdesz egy kis tiszteletet és szeretetet mutatni az élet és annak minden teremtménye iránt, rájössz majd, hogy ezek a dolgok a te életedben is megtörténnek. A természet egyszerűen viszonozza a szereteted sokféle gyönyörű módon.

Nagyon gyakran a szeretetet összetévesztjük a tisztelettel. A gyerekek úgy nőnek fel, hogy mindig tudják a tiszteletadást, de soha nem a szeretet kimutatását. Hallhatod mindig, ahogy a gyerekeknek mondják "Tiszteld az idősebbeket!" Ritkán hallhatod, "Szeresd az idősebbeket!" Ez a probléma.

A tisztelet a legelső felelős azért a bűntudatért, amely azt érezteti veled, hogy alacsonyabb rendű vagy. Elválaszt téged attól a személytől, akinek a tiszteletet adod. A másik oldalon a szeretet az élvezet és az azonosság nézetét alakítja ki benned. Összeköt téged a másik személlyel és mindennel a Világegyetemben. A tisztelet együtt jár a félelemmel. A szeretet révén igazi tisztelet létezik, és a mély megértés lehetősége is fennáll. Csupán a tiszteleten keresztül nem sok megértésre van remény. A szereteten keresztül hatalmas megértés történhet, és átalakulás mehet végbe. A szeretet természeténél fogva átalakító hatású. Meglágyít és elolvaszt téged.

A tisztelet távolságot hoz létre közted és a másik közt. A szeretet áthidalja ezt a távolságot. Mivel az emberek nem tapasztalták meg a szeretetet, tiszteletet adnak az elfogadott viselkedés szabálya alapján. A tiszteletadás könnyebb ugyan, de nem valódi. A szeretet általi tisztelet önműködő és eredeti. Ha a tisztelet áll előtérben, a szeretet az csak látszat és erőltetett, talán soha nem lesz eredeti.

A Szeretet az eredeti vallás. Az minden szellemiség gyökere. Minden vallás csak annak a leszármazottja, alárendeltje. A szeretet az a fának a gyökere, és az összes vallás az nem más, mint a fa levelei vagy ágai. Még a legnagyobb vallások is csak ágaknak tekinthetők, ha összehasonlítjuk őket a szeretet vallásával!

A szeretetnek nincs temploma vagy szent irata. Olyan mint a gyökér, ami a földben fekszik, mégis táplálja az életet. Nélküle az egész fa meghal . A szereteten keresztül nagyon sok ág és levél keletkezik. De mit teszünk? Az ágakhoz és levelekhez csatoljuk magunkat ahelyett, hogy a gyökérhez ragaszkodnánk. Ha a gyökérhez csatoljuk magunkat akkor közvetlen táplálékban van részünk. Ha az ágakhoz csatlakozunk, akkor ugyannak a tápláléknak csak egy dimenzióját kaphatjuk meg. Ha egyre szeretetteljesebbé válsz, belépsz a szeretet láthatatlan templomába.

Egy kis történet:

Egy nap a mester azt kérte tanítványaitól hogy határozzák meg, hogyan lehet elválasztani az éjszaka végét a nap kezdetétől.

Egyikük azt mondta, 'Amikor képes vagy megmondani hogy a távolságban lévő állat az egy tehén vagy egy ló' A mester nemmel felelt.

Egy másik tanítvány válasza, 'Amikor a távolba nézel és meg tudod különböztetni a fenyőfát a mangó fától' A mester újból nemmel válaszolt.

Végül kérték a mestert, 'Akkor mi is az mester?"

A mester így felelt, 'Amikor bárki férfi vagy nő arcába nézel és felismered benne testvéredet. Ha erre nem vagy képes, mindegy hogy hány óra van, számodra az még mindig csak éjszaka.'

A mester sugallhat számunkra egy pár dolgot, egy kis célzást itt-ott de aztán nekünk kell megtalálni a magunk útját óvatosan és körültekintően. A szeretet az egy sugallat, de ha követjük lassan, nagyon lassan, meglepődünk, hogy isten egyre inkább valóssá válik számunkra. Az már többé nemcsak egy gondolat, egy eszme, hanem az, amit valójában képesek vagyunk érezni. Minél mélyebbre jutunk a szeretetben, annál közelebb kerülünk ehhez az érzéshez. Azon a napon, amikor feloldódunk a szeretetben, eggyé válunk az egész léttel.

Emberemlékezet óta a misztikusok végkövetkeztetése az volt, hogy az anyag a szeretet által képez egy bizonyos formát. Egy láthatatlan erő összekovácsolja az atomokat és molekulákat. Nem hullanak szét ennek a láthatatlan erőnek köszönhetően. A tudománynak még rengeteg teendője van hogy felfedezze ezt a magasszintű energiát. Néhány megnyilvánulását már megtapasztalták ugyan, mint a gravitáció és az elektromosság, de ezek csak nyers kifejezések. Azon a napon amikor a tudomány felfedezi a szeretet erejét, a vallás és a tudomány egy nyelven fognak egymáshoz beszélni.

Most csak örvendezz, mert a szeretet lehetséges! Légy boldog, hogy a szeretet a te belső potenciálod! A legmagasabbra emelkedhetsz a szeretet révén. Semmi nem lehetetlen a szeretet révén mert a szeretet képes magát istenné alakítani.

Sokan összetévesztik a szeretetet az élvezettel. Ez az egyik legnagyobb tragédia. Aki azt hiszi, hogy szeretet egyenlő a mohó élvezettel, az megragad a fizikai lét szintjén. Soha nem emelkedik e szint fölé. Nem is tudja, hogy létezik valami ezen túl. Háza alagsorában marad.

A szex az alagsor. Ez nem az a hely, ahol élni lehet. Használhatod más célokra, de nem lehet az élettered. Az feljebb található.

Az ember a lét három szintjén él: állati, emberi és isteni szinten. Az első az az élvezet síkja, az állati szint. Ez a szeretet legnyersebb formája. Nem lehet azt mondani, hogy a szeretet nincs jelen, de az a durva mohóság és vágy által szennyezett, ennyi az egész.

Lényünk kifinomul, ha belépünk a második szintre, az egyszerű emberi szeretet síkjára. Ez a szeretet magában hordozza a birtoklási vágyat és a féltékenységet. Összehasonlítván az állati szeretettel, ez a fajta szeretet nagyobb megértésen alapul, tehát képes a másik igazi értékét felismerni, nem csak a saját érdekeinek alárendelni.

A harmadik fajta szeretet az isteni szeretet. Ez a szeretet legmagasabb szintű formája, szinte egy imádság. Nem létezik a birtoklási vágy. Semmi földi jelenség nem található meg benne. Egy láthatatlan, de erőteljes hatalommá válik. Ez az amikor a szeretet átalakul imádsággá, és először érzünk egy nyugodt elégedettséget. Azért mondom nyugodt, mert a másik két szeretet fajta mindig akar még többet, vagy valami mindig hiányzik számára. Nyugalom nem létezik bennük. Amikor az isteni szeretet szintjére érkezünk, még a szex is egy mély és isteni aktussá válik az egyszerű testi élvezeten túl.

Az első tény, amit meg kell értenünk, hogy kapcsolatok létezhetnek mindenfajta ok nélkül. Ekkor fogunk rájönni, hogy a szeretet tapasztalata az sokkal fontosabb, mint a szeretet tárgya.

Életedben legalább egy kapcsolatod legyen, amely mindenféle ok nélkül létezik. Ha nincs ilyen kapcsolatod, légy tisztában vele, hogy - még pénzed ellenére is - a mélyen még mindig csak egy szegény vagy.

A mai naptól kezdve kerülj valakivel kapcsolatba mindenféle ok nélkül! Semmilyen pénzbeli előny vagy testi élvezet ne legyen része annak. Ha egyszer megtapasztaltad az ok nélküli szeretet érzését, ha később a pénz vagy a test megosztásra kerül, rendben van, mert a jellege teljesen más lesz. Nem vagyok a pénz vagy a házasság ellen. Nem vagyok a testi kapcsolat ellen, de ha az válik életed központjává, akkor valami nagyon fontosat veszítesz életedben. Ezt az üzenetet akarom tudomásodra juttatni. Lényed magasabb szintű dimenzióját, energia központját hanyagolod.

Mindig mondom az embereimnek, 'Tégy valamit naponta csak fél órát, ami nem hoz számodra pénzt vagy jó hírnevet! Csak fél óráról van szó, vállalj valami szolgálatot! Ne tervezd, hogy megbízott leszel az adott helyen! Ne gondold, hogy jópontot gyűjtesz és a mennyekbe kerülsz...nem! Csak a fél órás munkára gondolj!'

Kezdetben arra gondolhatsz, hogy ez a fél óra egy időpocsékolás. Néhány nap múlva felfedezed, hogy csak abban a fél órában vagy igazán élettel teli!

Part 2: Living Enlightenment (Gospel of THE SUPREME PONTIFF OF HINDUISM BHAGAWAN SRI NITHYANANDA PARAMASHIVAM)_Hungarian_part_2.md

Csak abban a fél órában vagy szabad mindenféle félelemtől és kapzsiságtól. Mosolyod mentes mindenféle számítástól. Különös módon őszintének érzed magad, mint azelőtt soha.

Ha megfigyeled magad észreveszed, hogy csak egy bizonyos mentális kalkuláció után kezdesz el mosolyogni. Még a nevetés előtt is körülnézel, kit találsz magad körül. Minderre alapozva eldöntöd, hogy milyen mértékben kell kinyitni a szád, mennyire kell udvariasnak lenned és milyen képet kell magadról alkotnod. A jelenlegi pillanatban minden tettedet a félelem és a mohóság vezérli. A félelem és a mohóság az üzemanyagod. Ezért leszel fáradt és ezért érzed magad egyedül.

Ha kipróbálod ezt a technikát, azonnal meglátod, hogy tested és elméd a félelem és a mohóság szüksége nélkül kezd el működni! Ha egyszer megtanulod ezt a trükköt, hogyan kell a testedet a félelem és a mohóság nélkül működtetni, légy tisztában azzal, hogy átlépheted a szeretet küszöbét. Megtanulod, hogyan kell a szeretet energia csapját kezelni. Megtanulod, hogyan éld életed a szeretet gyönyörű energiája által vezérelve. Csak akkor fogod tudni, mi is igazán a szeretet szó jelentése.

Egy új központ ébred fel benned. Egy új energia fog belőled sugározni. Akkor megérted a szerető és ok nélküli kapcsolatok létalapját.

A gyűlölet és a szeretet ugyanazon érme két oldala mindaddig, míg a szeretet feltételhez van kötve. A szeretet átfordulhat gyűlöletté, amikor úgy érezzük, hogy elvárásaink veszélybe kerültek. Az ilyenfajta szeretet csak addig tart, amíg a körülmények megfelelnek az elvárásoknak. Amint a körülmények megváltoznak, a szeretet is változik.

Gyakran azt hisszük, hogy a szeretet időhöz és helyhez kötött. Amíg a távolság nagy a szerelmesek közt és az együtt töltött idő csak a minimum, addig szerelmet éreznek egymás iránt. Ahogyan közelebb jutnak egymáshoz és több időt töltenek el együtt, rájönnek, hogy nem is annyira szerelmesek! Ezért a szólás: 'a megszokottság megvetést szül'. A megszokottság képes arra is, hogy a szeretetet gyűlöletté váltsa. Először is arra van szükség, hogy elfelejtsük az elvárásokat. Az elvárás a szeretet legfőbb ellensége.

Életünk során mindnyájan kapcsolataink számos fejlődési szakaszán megyünk keresztül. Ha igazán megvizsgálod a dolgot, bármely szakaszban vagyunk a szeretet igénylése nem más, mint a figyelem igénylése. Amikor azt mondjuk, hogy a másik nem szeret bennünket, igazából azt értjük rajta, hogy nem fordít ránk figyelmet kellőképpen. Minden emberi lény alapvető szükséglete, hogy figyeljenek rá. Ez az igény a figyelemre együtt a túlélési függőséggel az, amit szeretetként élünk meg.

A másoktól való függés lehet pszichológiai, testi vagy szellemi. Például, ha csak valaki vállán tudod magad igazán kisírni, akkor attól a személytől függsz pszichológiai szinten. Ha valakitől pénzt vársz vagy testi vágyaid beteljesítését, akkor a testi szinten vagy függő. Bármilyen úton elégül ki ez a függőség, a számunkra nyújtott figyelemre vezethető vissza! A szeretet egész eszméje nem több, mint valamely módon figyelmet kapni a másiktól.

A meditációs gyűléseink első szakaszában arra kérem az embereket, hogy készítsenek egy őszinte listát legalább egy-két személyről életükben, akit igazán szeretnek. A kezdetben általában egy hosszú listával állnak elő: férj, feleség apa, anya, báty, húg stb. Bevonják mindazokat, akiknek tetszeni kívánnak vagy muszáj tetszeni, hogy saját maguk boldogok legyenek. Amint meghallják tőlem az igazi szeretet szavát, elkezdenek áthúzni neveket a listán - egyiket a másik után! Értsd meg, ha valamit áthúztál akkor az valójában soha nem is volt ott a listádon!

Sokan azért foglalnak valakit a listájukba, mert az illető az úgynevezett 'jóérzést' kelti bennük. Mit értek ezalatt a 'jóérzés' kifejezésen? Ez egyfajta bizonyítvány osztás, 'Te jó ember vagy, Te ilyen vagy, olyan vagy' stb. Szeretünk bárkit, aki dícsér bennünket, ugye? Kétszer is meggondoljuk, hogy veszekedjünk-e vele. Segítségével titokban tápláljuk a jóhírünket a szeretet nevében. Ha visszavonná személyünk iránti jóváhagyását, talán depresszióba zuhannánk, tehát tovább tetszelgünk neki, tovább szeretjük. Ez a példa azt mutatja, hogy mindig van valami rejtett ok a szeretetünk mögött.

Néhányan azt mondják nekem, 'Nem Szvámidzsi, Én egyáltalán nem ilyen okok miatt szeretem a lányomat vagy a fiamat.' Megkérdezem, 'Rendben, ha a fiad hirtelen elkezd saját döntései alapján cselekedni, és így hirtelen ő nem illik az általad kialakított sémába, nem hallgat tanácsaidra, nem a szabályaid szerint él, ugyanúgy fogod szeretni?'

Azt felelik, 'Nem, szeretetem nem lesz ugyanaz. Az egy kissé le fog csökkenni!'

Mit jelent ez? Csak annyira szeretjük a jövő generációt, amennyire az megtestesíti a mi életünk meghosszabbítását. Mindaddig, míg az általunk megszabott minták szerint gondolkodnak, szokásaink szerint élnek, szeretjük őket. Egyszerűen saját vágyaink nyernek kielégülést rajtuk keresztül. Életünk nyer kielégülést rajtuk keresztül. Amit mi nem tudtunk elérni fiatal korunkban, megpróbáljuk elérni rajtuk keresztül. Ha orvos akartunk lenni, de valami miatt nem volt lehetséges, akkor arra fogjuk bíztatni, hogy legyen orvos. Amíg életünk meghosszabbítása szerint élnek és cselekszenek, addig a kapcsolat gyönyörű. De ha elkezdenek önálló döntéseket hozni, abban a pillanatban, amikor fullasztónak érzik a bánásmódot és nemet mernek mondani, a kapcsolat új fordulatot vesz.

Amíg a szeretetünk egy maghatározott tárgy felé irányul, még ha az ugyan egy személy, megpróbáljuk azt a személyt egy tárgy szintjére csökkenteni.

Pontosan ez történik amikor birtoklási vágy kerít hatalmába bennünket vagy valakihez hozzá vagyunk kötődve. Ugyanúgy, ahogy egy bútort, házat vagy más tárgyat akarunk birtokolni, az embereket is így akarjuk megszerezni magunknak. Azt akarjuk hogy az illető olyan legyen, amilyennek mi szeretnénk hogy legyen, ami nem más mint puszta anyagként kezelni őt.

Tehát, értsd meg, hogy ha szeretetünk egy meghatározott dolog iránt irányul, akkor csak anyagiasan fogunk tudni viselkedni, amivel szenvedést okozunk magunknak és másoknak! Nem fogunk mást elérni csak azt hogy megfullasztjuk az adott tárgyat vagy személyt. Ehelyett, ha figyelmünket maga a szeretet élményére irányítjuk, szabaddá tesszük a tárgyat, és mi magunk sem fogunk kötődni hozzá. Ez a szeretet gyönyöre, amikor csak tisztán mint szeretet létezik és semmilyen tárgyhoz nem kötött.

Ha elkezdesz valakit birtokolni, magad is lekötöd. Ha a kutyád pórázon vezeted, te is ahhoz vagy kötve. Ne gondolj arra, hogy csak a kutya van megkötve; te is ugyanúgy meg vagy kötve! Sem a kutya, sem te nem szaladhatsz el. Azt hiheted, hogy te tartod a pórázt, de talán a kutya ugyanezt hiszi, hogy ő tartja a pórázt. Ki tudja?

Legközelebb, ha valaki társaságában vagy - barát vagy akivel teljesen nyitott lehetsz -, ne felejtsd el gyakorolni ezt a technikát!

Csak ülj le szépen a közelébe! Ne törődj vele, mit fogsz csinálni, mit fogsz mondani! Csak ülj, annyi az egész! Ez a technika. Valójában a beszéd az nem más, mint a másik elkerülése. Mivel nem vagy képes a másik szemébe nézni, folytatod a beszédet. Ez az igazság. A másik személy figyel csak azért, hogy elkezdjen beszélni, amikor te egy kis szünetet tartasz! Ha valaki hallgat téged, akkor az azt jelenti, hogy vagy valami másra gondol, vagy arra vár, mikor kezdheti a magáét. Ott ül veled csak azért, hogy elkezdhesse, amikor te befejezed.

Ha kipróbálod ezt a technikát, az egy teljesen új térbe vezethet téged. Ha a mester vagy barátod vagy kedvesed társaságában vagy, vagy bárkivel, akihez mélyen kötődsz, bárkivel, akivel nyitott lehetsz, próbáld ki ezt a technikát! Egyszerű módon elvezethet téged a megvilágosodáshoz. Légy tisztában vele, nem azért tanítom ezt a technikát, hogy jobb kapcsolataid legyenek, vagy hogy személyiséged fejleszd! Nem! Azért osztom meg veled, hogy egyszerű módon legyen élményed a tiszta szeretetben, ami a megvilágosodáshoz vezethet.

Ez a technika hozzásegít ahhoz, hogy egy kvantum ugrást vigyél véghez a formától a forma nélküliségig, a birtokló szeretettől az ok nélküli szeretetig.

Amikor a szeretet a túláradó oknélküliség folyamában létezik, egyszerűen szabaddá teszed magad és a másikat is, mert a birtoklási vágy és a kötődés mindkét személyt kötelékben tartja. Azok kínoznak mindkettőtöket! Az igazi szeretet egyszerűen felszabadító hatású mindkét fél számára. Szabadságot nyújt számodra és a másik számára.

Amikor utazom a világban, az emberek azt kérdezik tőlem, 'Szvámidzsi, jól aludtál az éjszaka? Ez egy új hely a számodra.' Azt mondom nekik,

'Csak akkor lesz egy másik ház új hely számodra és szenvedsz tőle, ha kötődsz egy bizonyos házhoz. Ha nem kötődsz egyetlen házhoz sem, akkor otthon érzed magad bárhová mész!'

Soha nem érzem, hogy egy bizonyos hely az enyém vagy nem az enyém. Mindenhol teljes mértékben otthon érzem magam. A kényelem mindig a belsőnkben van, nem kívülről származik. Amikor nem létezik belsőnkben kényelem, mindig kívül keressük azt. Ez a belső kényelem érzés az ok nélküli szeretet energiájának eredménye. Amikor nem kötődünk egy otthonhoz, az egész világban otthon vagyunk. Teljesen ellazultan érezzük magunkat az egész világban.

A valós életben mindig azt keressük, hogyan tudjuk szeretetünket valamilyen érezhető formában kifejezni. Manapság csak a kifejezett formában megnyilvánuló szeretetet fogadjuk el igazán szeretetként.

Az igazi szeretet az olyan, mint egy közösség. Két lény közti visszhang, egyfajta rezonancia. Érezhető mindenféle kifejezés nélkül. Nincs szüksége kommunikációra, mert már amúgyis létezik, mint egy közösség.

Ha igazából szeretsz valakit, testbeszéded teljes mértékben elárulja azt. Annyira nehéz lesz kifejezni szavakban. Úgy érzed majd, hogy nincs megfelelő szó, és bármit mondanál, csak lekicsinyítenéd a szeretetet, amit érzel. Ha szavakba kapaszkodsz valamely ponton, a szeretet nem történt meg valójában. Ha beszédre van szükséged ahhoz, hogy szeretetet fejezz ki, akkor valahol hazugság van abban! A szavakat azért használod, hogy kidíszítsd a hazugságot.

Az igazi szeretet szabaddá tesz, mert nem kényszerít arra, hogy örökösen bizonyítgasd. Csak létezik magában. Az igazi szeretet szabaddá tesz abban is, hogy szabadon kifejezd, amit kifejezni óhajtasz. Könnyedén kifejezheted ellentmondásod vagy haragod, és nem lesz úgy véve, mint csökkent szeretet.

Ezen felül, az igazi szeretet egyáltalán nem ismeri az uralom és hatalom játékot a kapcsolatokban. Mindenki egy gyönyörű virágként létezik bennük, amely sugározza az egyedi illatát, ennyi az egész.

Az igazi szeretetben nem létezhet félelem vagy bizonytalanság érzet sem. A közönséges szeretetben a távollét rengeteg bizonytalanságot és bizalom hiányt okoz.

Egy kis történet:

Egy fiatal katona a főtisztjéhez szólt, "Uram, a barátom még nem tért vissza a csatamezőről. Engedélyt kérek, hogy megkeressem és haza hozzam.'

A tiszt ezt mondta, 'Engedély elutasítva. A barátod valószinűleg halott. Nem akarom, hogy odamenj és kockára tedd életed.'

Mit sem hallva, a katona elindult és halálra sebesítve tért vissza barátja testét hordva.

A tiszt dühös lett és így kiabált, 'Mondtam neked hogy halott. Most mindkettőtöket elvesztettem. Mondd, érdemes volt odamenni és egy holt testet visszahozni?'

Halála küszöbén a katona azt felelte, 'Igen, Uram, érdemes volt. Amikor odaértem, még élt és

azt mondta nekem, Tudtam hogy eljössz értem.'

Az igazi szeretet nem keresi a hasznosságot. Puszta bizalomból cselekszik, és mindig túl van az idő és tér határain.

Mostanság, látom, annyiféle ajándékozás folyik az emberek között csak azért, hogy szeretetüket mutassák. Az ajándékozás vált a szeretet kifejezésévé. Ha az ajándékozás az ok nélküli túláradó érzésből származik, akkor rendben van, de ha valamely feltétel áll a központban, akkor az egy probléma! Akkor az ajándék az igazi szeretet szegény helyettesítője.

Amíg igaz szeretet létezik, egy kapcsolat sem lehet unalmas. Egyik ashram lakó azt kérdezte tőlem, "Minden nap látsz bennünket, minden hibánkat és zavarunkat. Mindennap ugyanaz számodra. Nem unsz bennünket?' Ez egy nagyon őszinte kérdés volt! Azt mondtam neki, 'A megvilágosodott lények számára - szeretetükből adódóan - mindenki egyedi. Nem számokként tekintenek az emberekre. Mindenkiben az egyediséget látják. '

Emiatt van annyi türelmük, hogy mindenkivel foglalkozzanak. Ha csak számok kérdése lenne, az egész dolog más volna. Amikor ezzel a szeretettel rendelkezel, a belső világod olyan, hogy nincs logikus magyarázat tetteidre. Csak érzed a kapcsolódást és sugárzod a szeretetet, ennyi az egész!

Sőt mi több, az ok nélküli áradó szeretet kifejezés módja az mindig teljes. Nem találhatók benne a félelem és mohóság szokásos gyengítő elemei. Tehát bárkit szeretsz, szeretni fogod teljesen, mindenféle fenntartás nélkül.Tekintet nélkül az illető tulajdonságaira, szeretni fogod. Ha ilyen módon szeretsz, még ha az a személy távozik is életedből, nem sopánkodsz. Ha egy személy meghal, csak azért szenvedsz, mert megbántad hogy nem szeretted őt igazán. Csak akkor szerethetsz valakit igazán, ha maga a szereteted teljes. Semmi köze a másik személyhez. Nem fontos, hogy milyen ember az, akit szeretsz. Ez az igaz szeretet gyönyöre. Szeretni maga a szeretet kedvéért, nem pedig a másik személy kedvéért.

Ha fájdalmat okoz valaki elvesztése, légy tisztában vele, hogy azért érzel fájdalmat, mert nem szeretted őt teljesen. Ha teljesen szeretted volna, akkor búcsút mondtál volna neki teljes nyugalommal, nem pedig fájdalommal. Valahol valamiben elvesztél, ebből ered a fájdalom. Legyen az apád vagy férjed vagy feleséged, teljesen mindegy. Ha ok nélküli szeretetet sugároztál míg éltek, akkor nem létezhet megbánás haláluk után. De ha szereteted tele volt észérvekkel, akkor távozásukkal, az irántuk érzett szereteted hiányossága egyfajta ragaszkodást alakít ki benned, és azt érzed fájdalomként.

Egymagad ülj le kényelmesen és csukd be a szemed!

Koncentrálj a szív területére! Zárj ki minden mást! Csak a szívre koncentrálj!

Jelenítsd meg a szívedet, mintha egy kimeríthetetlen terület lenne ahonnan áldások áramolhatnak!

Érezz mélyen minden szívverést! Engedd, hogy minden szívverés visszhangozzon benned!

Két szívverés között érezd magadban a szeretet energiáját!

Tested, elméd és lelked legmélyebb pontjain a szeretet energiája azt várja, hogy elismerd.

Kérd a szíved szeretet energiáját, hogy áramoljon szabadon és töltse meg tested, elméd és lelked legmélyebb pontjait!

Lassan kinyithatod a szemed.

Eddig beszéltünk a szeretetről. A szeretet a másokkal való kapcsolatainkról szól. A szeretet a saját magunkkal való kapcsolatról is szól. Ha nem szeretjük magunkat, akkor nem szerethetünk mást sem. Az állandó aggodalom vagy az ingerültség, amit magunkban gerjesztünk, gátol meg bennünket abban, hogy szeressük magunkat. Ha jól, ha rosszul mennek dolgaink, mindig aggódunk. Semmi sem annyira rozsdásító hatású az önbecsülésünk számára, mint az aggodalom. Mi is az aggodalom?

Egy kis történet:

Egy férfi tért be a kocsmába, aggodalommal telinek és mérgesnek látszott.

A kiszolgáló megkérdezte, 'Mi a gond? Úgy tűnik, nagyon aggasztja valami.'

A férfi azt mondta, 'Veszekedtünk a feleségemmel és azt mondta, hogy egy hónapig nem szól hozzám. '

A kiszolgáló így vigasztalta, 'Ugyan, ne csináljon belőle gondot! Egy hónap nem olyan hosszú.'

A férfi azt mondta, 'Tudom, a hónap ma ér véget!'

Mindenkinek megvan a maga aggodalom készlete! Ha azt kérdezem, miért aggódsz, azt válaszolod, 'Nincs munkám, ez aggaszt.' Szomszédod azt mondja, 'Munkám a legfőbb aggodalmam.' Valaki más majd így szól, 'Gyerekeim okoznak aggodalmat.' A másik pedig azt mondja, 'Nincs gyerekem, ezért aggódom!' Az egyik ember álma a másik aggodalma! Nem találsz benne semmilyen logikát .

Mit jelent az 'aggodalom'? Az aggodalom akkor keletkezik, amikor a dolgok nem úgy történnek, ahogy te azt szeretnéd. Az aggodalom az ellentmondás az elvárásaid és a valóság közt. Például, úgy gondolod, fiad otthon kellene, hogy legyen melletted, míg ő azt érzi, egyedül kell lennie - távol tőled. Egy bizonyos időpontban akarod befejezni tervedet, de a dolgok lassúsága miatt képtelen feladattá válik. Ezek mind az aggodalom okai. Amit te akarsz és elvársz, nem illik össze azzal, amit mások akarnak és elvárnak.

Az aggodalom gyökere nem más, mint saját gondolataid vagy szavaid. Mindkét dolog állandóan jelen van benned. Az első az egy dialógus, a második az egy monológ - amit én 'belső csevegésnek' hívok. Vagy az emberekhez beszélsz, vagy folyamatosan csevegsz magadban. Bármely esetben a szavak és a gondolatok az aggodalom 'építőkövei'.

Amikor másokhoz beszélsz, amit mondasz az szigorúan a társadalmi szabályok által vezérelt. Automatikusan elkerülöd a tiltott vagy 'nem helytálló' szavakat. De amit magadban mondasz, azt csak te tudod, senki más. Az igazi aggodalmad forrásai azok a gondolatok, amelyek a belső világodban keletkeznek.

Ez így néz ki: egy folytonos pletyka áramlat zajlik benned a nap huszonnégy órájában, a hét minden napjában. Ebben a folyamban néhány tövises ág meredezik. Ezeket a töviseket érzed és fejezed ki az aggodalmak formájában. Az aggodalmak csupán ezek a tövisek az állandó gondolat folyamban, ami benned zajlik.

Ezen gondolatok nagy része negatív. Ez a probléma. Ha arra kérlek, hogy írd le életed történetét egy pár oldalban, leírsz majd néhány eseményt, amelyekben kiemeled, hogyan és mikor szenvedtél. Nem fogod kiemelni az élvezetes eseményeket, amelyek szintén megtörténtek a szenvedések közepette. Az elme edzett abban, hogy csak a negatív dolgokat vésse be. Még ha valami élvezetes történt is, csak arra a percre fogsz emlékezni, amikor az véget ért, nem arra, amikor igazán örültél. Amikor az élvezet tetőpontján vagy, akkor is azért aggódsz, vajon mikor ér véget a boldogság! Már fiatal kortól kezdve elménk arra van tanítva, hogy azt gondolja, az élet az egyik aggodalomtól a másikig vezet, vagy egyik fájdalomtól a másikig, soha nem az egyik élvezettől a másikig.

Egyik osztályban a tanár úgy vélte, hogy egy kisfiú nagyon szomorú arccal üldögélt. Megkérdezte őt, 'Mi történt veled? Miért vagy ennyire aggodalommal teli?'

A fiú így felelt, 'A szüleim miatt. Apukám egész nap dolgozik, hogy jó ruhám legyen és kitűnő oktatásban vegyek részt. Megvesz nekem mindent, amit akarok. Anyukám a legjobb ételt főzi és vigyáz rám éjjel-nappal.'

A tanár tovább kérdezte, 'Akkor mi a probléma? Mi a gondod?'

A kisfiú válasza ez volt, 'Attól félek, hogy talán egyszer elszöknek.'

Az elme tisztán azonosul a fájdalommal, de soha nem az élvezettel! Ez az oka annak, hogy még az örömteli pillanatok felidézése is fájdalmat okoz. Az élvezet soha nem válik a gondolatok részévé, de a fájdalom igen. Ezért a belső emlékezetünk mindig negatív gondolatokat képez. Az élvezet mintha üres helyre kerülne! Például, vegyük, hogy az életed egésze egy idő tengelyre van építve, azon a tengelyen az élvezetes alkalmak üresen jelennek meg! Nem lesz semmiféle bejegyzés velük kapcsolatban. De a szenvedés és az aggodalom pillanatai tisztán láthatók fekete lenyomatként.

NINCS MIÉRT AGGÓDNI

Buddha*, a megvilágosodott mester használta ezt a szót, tathata - úgy látni mindent, mint amilyen. Olyannak látni azt, ami előttünk van, amilyen – ítélkezések nélkül.

De legtöbbször az aggodalmon keresztül fogjuk fel a dolgokat. A szólás szerint 'Nem úgy tekintünk a dolgokra amilyenek, hanem úgy, amilyenek mi vagyunk.' Ha úgy érzed, valami nincs rendben azzal, amit látsz, akkor nézzél vissza magad felé, mert amit a külvilágban látsz, az belső világod visszatükröződése. Ha tiszta szeretetet érzel magadban, akkor csak szeretetet látsz a külvilágban. Mindig veled van kapcsolatban ez, nem azzal amit látsz.

Hogyan tarthatod távol a gondolatokat a lét Igazságától? Hogyan élvezhetsz minden pillanatot állandó jelleggel?

Próbáld ki ezt a kis technikát! Amikor látsz valamit - mondjuk egy személyt vagy egy helyzetet, vagy egy könyvet, bármit -, általában régi gondolatok jönnek elő, és azonnal megszokott módon reagálsz. Tudatosítsd magadban, hogy ezek a korlátozó gondolatok és emlékek olyanok, mint a felhők ítélőképességed felett, és jelenítsd meg magad előtt, hogy darabokra töröd őket! Ezt követően nézd a helyzetet, személyt vagy tárgyat megújult módon, mint ha most látnád azt először! Hamarosan rájössz, mekkorát tévedtél, az aggodalmad és gondolataid miatt.

Még ha férjedet, feleségedet, testvéredet látod vagy bárki mást, akkor is úgy nézz rájuk, mint ha először látnád őket.

Azonnal észreveszed, hogy nem csak az aggodalom nem lesz jelen, hanem mindenkire egyformán fogsz tekinteni, legyen az idegen vagy ismerős. Ez a dolgok helyes módja. Senki nem megszokott, senki nem ugyanaz. Még a feleséged sem lehet megszokott számodra. Mindenki minden pillanatban változik egy folyamatban a Léttel. Csak elméd kívánja, hogy úgy tűnjenek, mintha állandóak lennének.

Amint elkezdesz úgy tekinteni mindenre, mint amilyen, az összes energiád egyesül benned. Nincs több aggodalom, nincs több konfliktus.

Valaki azt kérdezte J. Krishnamurtitól*, a híres hindu filozófustól, hogyan kell összhangban lenni azzal ami létezik. Ő remekül azt felelte 'Egyszerűen ne adj neki nevet, és azon kapod magad, hogy összhangban vagy vele!"

Szokás szerint vagy azonosulni akarunk azzal amit látunk, vagy megpróbáljuk elítélni. Például, ha azt mondják neked, pökhendi vagy, akkor vagy elfogadod azt vagy megpróbálsz úgy viselkedni, hogy ne bizonyulj annak! Nem érted meg soha mi is az, nem lépsz túl rajta.

Csak a támpontjaid határain belül tudod azt felfogni, csak azt, ami ismert számodra. Ennél fogva a korlátozott lehetőségek nézetének csapdájában találod magad. Túl kell lépned ezen a korlátozott nézeten ahhoz, hogy igazán megértsd. Ehhez annyit kell tenned, hogy többé nem nevezed néven, és kész. Nem létezik többé pökhendiség. A konfliktus mindig a néven nevezéssel kezdődik. Úgy tekintesz a dologra, mint amilyen - ha nem adsz neki nevet.

Buddha - Megvilágosodott mester és a Buddhizmus vallásának megalapítója.

J. Krishnamurti - Elismert hindu filozófus.

Ha úgy tekintesz mindenre, mint amilyen, akkor a mennyekben jársz. Ha csak azt akarod látni, amit te akarsz látni, akkor a pokolban vagy. Ha megérted, hogy minden jó előjelnek számít, nem fogsz többé elvárásokkal élni, és úgy tekintesz majd a dolgokra, mint amilyenek, mert bizony minden jó előjelnek számít.

Egy kis történet:

Egy tanítvány folyton azt kérdezgette a mestertől, "Mester, hol van a Paradicsom? '

Végül egy nap a mester megkérdezte, 'Igazán akarod tudni?'

A tanítvány kiegyenesedett és rávágta, 'Igen!'

A mester azt felelte, 'Rendben, első tanítványom Hemachandra a Paradicsomban van.' Így szólván, becsukta a szemét és meditációs állapotba került.

A tanítvány tudta, hogy sok idő fog eltelni míg a mester újból kinyitja a szemét. Így hát elment megkérdezni a többi tanítványt, hogy tudják-e hol él Hemachandra. De úgy tűnt, hogy senki nem tudja.

Végül egy tanítvány azt mondta, 'Én megmutathatom az odavezető utat, de még magam sem jártam ott. Egy mély völgyben van, túl a jégfedte hegyek vonulatán.'

A tanítvány alaposan lejegyzett minden iránymutatást és visszatért a mesterhez. 'Mester, szeretném meglátogatni Hemachandrát!'

A mester mélyen el volt merülve munkájában. Fel sem nézett de azt felelte, 'Előre vele.'

A tanítvány elindult útján. Sokáig gyalogolt, napsütésben, esőben, hóban. Teljesen kimerültté vált, holtfáradt volt. Száz napjába került, hogy elérje a völgyet. Amikor odaért, lenézett a völgybe és úgy vélte, hogy ez a völgy nem is annyira nagyszerű. Láttam már sokkal szebb völgyeket. Vajon miért hívta ezt a mester Paradicsomnak?

Körülnézett és tovább gyalogolt, és megtalálta Hemachandra kunyhóját. Hemachandra nagyon megörült a látogatásnak, megkínálta őt étellel, majd a mester és a többi tanítványok felől érdeklődött.

Mindezen idő alatt a tanítvány így gondolkozott magában, 'A mester ezt hívta Paradicsomnak? Hihetetlen számomra.'

Egy heti tartózkodás után útnak indult és visszatért a mesterhez. Újabb száz napra volt szüksége, hogy hazatérjen.

Egyenesen a mesterhez ment és kijelentette, "Azt mondtad hogy az a hely a Paradicsom. De én a lehető legegyszerűbb helynek tapasztaltam!'

A mester azt mondta, 'Jaj istenem! Amikor a kérdéseddel jöttél hozzám, jobban részletezhetted volna a szándékodat, akkor megmondtam volna az igazat.'

A tanítvány megkérdezte, 'Mi az igazság?'

A mester azt felelte, 'Hemachandra nincs a Paradicsomban. A Paradicsom van őbenne!'

Amikor a Lét közelében élsz, mindenféle elvárás nélkül, mindent olyannak látva amilyen és áldást találva benne, akkor a mennyeket hordozod magadban!

A Paradicsom nem földrajzi kategória, hanem pszicológiai, elmebeli. Ha úgy döntesz, a mennyekben lehetsz most ebben a pillanatban.

Az aggodalom az egy nem kívánt örökség, ami nagyszülőkről a szülőkre, majd a gyerekekre száll. A gyerekek olyanok, mint a szivacs. Egyszerűen magukba szívják a szülők testbeszédét és hozzáállását. A szülők szinte nincsenek is tudatában ennek a folyamatnak. Például, ha egy gyerek hallja az anyját egy bizonyos aggodalomról négyszer vagy ötször ismételten beszélni, a gyerek magába szívja azt a szokást. Úgy nő fel, hogy újra és újra felesleges kijelentéseket tesz, ami nem más, mint az aggodalom egyik jellegzetessége.

Végül magával viszi ezt az aggodalmat a házasságába, ahol mindketten - ő és újdonsült felesége - kell hogy elbánjanak vele, bár eredetileg az anya aggodalma volt. Ők is tovább fogják adni a gyerekeiknek, hacsak meg nem tanulják, hogyan kell nem nevet adni annak, és élni azzal, ami Adott.

Egy férfi újszülöttjét tolta a babakocsiban.A csecsemő torka szakadtából sírt.

A férfi azt ismételgette nyugodtan, 'Nyugi, György. Ne kiabálj! Minden rendben lesz.'

A felesége azt mondta neki, hogy maradjon csöndben.

Egy asszony mindezt látván odaszólt a feleségnek, 'Miért ennyire durva vele? Mindent elkövet, hogy lenyugtassa a gyereket!'

A feleség sértődötten nézett az asszonyra, a férjére mutatott és azt mondta, 'ő a György.'

Amikor a szülők állandóan aggodalmat fejeznek ki, akkor a gyerekek abban a tudatban nőnek fel, hogy az élet fenntartója az aggodalom! Értsd meg, hogy az élet nem miattunk megy tovább, hanem annak ellenére, hogy mi közbenjárunk! Az a probléma, hogy a szülők elvárják a gyerekeiktől, hogy aggódjanak. Ha nem aggódnak, akkor az lesz a minősítésük, hogy nem gondoskodóak. Lehetséges gondoskodni aggodalom nélkül. A gondoskodás az cselekedet, az aggodalom az fecsegés, amelynek nincs értelme. A fecsegés az nem más, mint átkelni a hídon mielőtt elértük volna azt.

Egy fiatal fiú a szomszédos faluba vitte anyját. Az autó már közeledett a faluhoz, amikor egy hídra emlékeztek, ami mindig is régi és használhatatlan volt.

Az anya nagyon ideges lett és azt mondta, 'Én át nem megyek azon a hídon kocsival.'

A fia azt válaszolta, 'majd meglátjuk, ha odaérünk.'

Az anya csak folytatta, 'Biztos vagyok benne, hogy összeomlik alattunk, ha megpróbálunk átkelni rajta.'

A fia azt felelte, 'Nézzük meg, milyen erős! Nem kelünk át rajta, mielőtt jól át nem vizsgáltuk.'

Az anya nem bírta tovább, 'Ha valami bajunk történik, apád soha nem bocsát meg nekem.' és egyre idegesebbé vált.

Nemsokára a helyszínre értek, és a régi helyén egy új híd állt!

Két dolgot kell itt megértenünk: időrendi tervezés és pszichés aggodalom. Időrendi tervezésre van szükség a feladatok vagy egy tervezet megszerkesztéséhez.

Például, eldöntöd, "Felkelek reggel hat órakor meditálni, azután zuhanyozni hét órakor, és munkába indulni nyolckor. Végzek a munkával délután öt órára, és hazaérek este hat órára.'

Ez a fajta tervezés tökéletesen helytálló. De - még mielőtt minden egyes ponthoz eljutnál - már előre szorongasz. Érveket és ellenérveket gyártasz mindegyikhez. Ezt hívjuk pszichés aggodalomnak! Erre nincs szükség. Az időrendi tervezés az rendjén való, de a pszichés aggodalom nem szükséges. Az ugyanaz, mint ha át akarnánk kelni a hídon, mielőtt odaértél volna.

Annyi energiát elfecsérlünk az aggodalomra mindhiába. A történetben, amit az imént meséltem, a fiú válaszai nem azt jelentik, hogy nem törődik a dologgal, hanem törődése aggodalom mentes, és kész. Miért kell gondolni a hídra idő előtt?

Kitakaríthatod házad részeit és elemeit, a padlót, a szőnyegeket, de mi lesz házad belső terével? Ez a tér, az energia, ami áramlik körben a házban. Magába szív minden gondolatot, ami belőled sugárzik. Meghatározza magát a ház hangulatát. Az aggodalmaid pókhálókként függenek a légtérben. Ez az oka, hogy egyfajta jól ismert aggodalom mintát tapasztalsz, amikor átléped házad küszöbét. Ezek a minták, amelyek a házad terében maradnak, magukhoz ragadnak, amikor visszatérsz oda. Értsd meg, hogy gondolkodásmódod megtelepszik házad terében!

Az a legnagyobb gond, hogy annyira hozzászoksz az aggodalom mintáidhoz, hogy egy kis szigetté válsz, amely már nem érzi a kontinens illatát. Aggodalmaiddal elválasztod magad a Lét illatától. Nem veszed észre a Lét csodáit, amelyek állandóan történnek körülötted. Elfelejtesz értékelni és emlékezni, csak a panasz van jelen. Elfelejted a nevetést, csak az aggodalomra emlékszel. Elfelejted a boldogságot és csak a stressz jár a fejedben. Mindezen negatív érzések felidézése egy szokást alakít ki.

Hogyan lehet rendbe hozni elménk eltorzított programját?

A megoldás az éber tudatosság. Az éber tudat az olyan, mint egy jóindulatú vírus, ha egyáltalán létezik ilyen! Amint a tudatosság belép rendszeredbe, minél többet dolgozol az elmével, annál több tudatosság jut az aggodalom programba, míg végül megsemmisíti azt!

A tudatosság az nem más, mint arra koncentrálni, ami bennünk és magunk körül történik, tanúja lenni mindannak. Bármi, amit tudatosan szemlélünk, végül eloszlik. Ez a tudatosság hatalma; legyen az testi fájdalom, mentális gond, aggodalom vagy bármi más. Ha tudatosan szemléljük őket, akkor megálljt parancsolunk a bennünk lévő konfliktusoknak. Elkezdünk együttműködni a dolgok természetes folyamatával.

Amikor az aggodalmat tudatosan szemléljük, fényt irányítunk arra a pontra, ahol az aggodalom keletkezett és látjuk, milyen módon létezik. Ha eljutunk idáig, akkor az aggodalom kezd eloszlani és kezdjük tisztán látni a dolgokat.

Egy nap Buddha megérkezett a szokásos reggeli beszélgetésére, amit tanítványaival folytatott. Egy csomóra kötött zsebkendő volt a kezében. Felmutatta a zsebkendőt a tanítványoknak, és megkérdezte, hogy valaki kioldaná-e a csomót?

Egy tanítvány elindult, hogy megpróbálja kioldani azt. Csak húzta és húzta, de a csomó egyre szorosabbá vált. Egy másik tanítvány is próbálkozott, ránézett a csomóra, szemlélte egy pár másodpercig és könnyen kioldotta.

Csak annyit tett, hogy ránézett és azonnal látta, hogyan kötötték meg a csomót eredetileg. Tehát egyszerűen megfordította a folyamatot, és így képes volt kioldani a csomót! Maga a csomó ajánlotta fel a megoldást.

Az életben az aggodalmak jelentik a csomót a zsebkendőn. Ha tudatosan szemléljük őket, tudni fogjuk hogyan kell őket eloszlatni. Pontosan fogjuk látni, hogyan keletkeztek, és tudni fogjuk a "kioldás" módját is. Maga az aggodalom fog megtanítani bennünket, hogyan kell tőle megszabadulni.

Ha jobban megvizsgálod, rájössz hogy a célkitűzések mindig aggodalmat keltenek bennünk. Amikor valamiféle cél irányában tevékenykedünk, akkor cselekedeteinket az eredmények iránti aggodalom határozza meg.

Krishna, a hindu megvilágosodott mester gyönyörűen részletezi az ősi hindu szent iratban, a Bhagavad Gitában, 'Az aki nem vár nyereményt vagy nem tart veszteségtől, boldogan dolgozik, még csak motivációra sincs szüksége.'

Ha az eredményekért aggódsz, maga a szorongás fog befolyást gyakorolni azokra. Ha aggódsz, az eljárási módod szenved kárt. Csak ihlettel lenne szabad dolgozni és soha nem aggodalommal. Az ihlet kellene, hogy legyen bármely munka motivációja, nem pedig az aggodalom. Az ihlet az egy túláradó energia, amely kiterjeszti képességeidet. Teljes mértékben feltölt energiával. Ezzel szemben az aggodalom összezsugorítja képességeidet. Korlátoz abban, amire igazán képes vagy, mert elszívja energiád.

Amikor aggódsz, mindig az eredmények járnak a fejedben. Ha ihlettel dolgozol, akkor nem érdekelnek az eredmények. Csak arra gondolsz, hogy a legjobb módon teljesítsd a feladatot. Bármely feladat, amely az ihletés energiáján ment keresztül, csak jó eredményt hozhat.

Még ha nem is a várt eredményt hozza, amit cselekedtél, nem érzed magad rosszul amiatt, mert elégedettséggel töltött el egyszerűen az, hogy csinálhattad. Maga a tevékenység tesz téged elégedetté.

Amikor elvárások nélkül élsz, már eleve elégedett vagy. Az aggodalomnak nincs helye, az elégedetlenség nem alakulhat ki. Amikor nincs benned aggodalom, akkor úgy tekintesz a dolgokra, mint amilyenek. Nem érdekel, hogy mi lehetne vagy mi nem lehetne. Az aggodalom csak akkor létezhet, ha helyet hagysz neki. Az aggodalom élettere a múlt vagy a jövő. A jelen nem hagy számára helyet.

Egy kis történet:

Anyuka ételt készített kisfiának. Egy babkonzerv tartalmát a serpenyőbe öntötte és feltette főni. Abban a pillanatban megszólalt a telefon. Várta ezt a hívást, és fel akarta venni a kagylót, de aggasztotta, hogy kisfia magára marad egy időre.

Határozottan ráparancsolt, 'Maradj itt, amíg telefonálok. Mindjárt visszajövök. Ne csintalankodj, és főképp ne tömd a babokat az orrodba!'

Mindig azért aggódunk, ami éppen történik és azért is, ami történhet! A kisfiú talán nem is gondolt arra, hogy a babokat az orrába dugja, de az anyuka egy jó ötletet adott neki. Az aggodalom nagyon sok dolgot életre kelt, ami nem is létezett azelőtt. Amikor a kisfiú végül tényleg az orrába tömi a babokat, akkor aggodalma valóra válik! Azt a következtetést vonja majd le, hogy aggodalmai mindig jogosak.

Ha közelebbről megvizsgálod az aggodalmat, akkor megfigyelheted, hogy az abból a mély tudatlanságból születik, amely miatt figyelmen kívül hagyjuk az igazságot, hogy a Lét irányít minden eseményt. Minden aggodalom csak egy ábránd. Megértheted ezt, ha megfigyeled mi történik a halál pillanatában. Mivel élsz, ezerféle aggodalmad lehet, de képzeld el, hogy halálodon vagy! Abban a pillanatban - mit gondolsz - mennyi aggodalom lesz igazán mérvadó olyan módon, mint korábban életedben? Bizonyosan csak egy aggodalom lesz előtérben - az hogy meg fogsz halni. Egyetlen korábbi aggodalom nem fog nagy befolyást gyakorolni rád. Minden külső körülmény ugyanaz marad, mégis az aggodalmak eltűnnek! Csak szeretettel teli gondolatok lesznek benned azok iránt, akiket szeretsz.

Hogyan lehetséges ez? Csak úgy, hogy aggodalmaid soha nem voltak lényed részei már kezdettől fogva. Csupán elméd részei voltak. Nem voltak megalapozottak. Ha megalapozottak lettek volna, bizonyára valamely módon befolyásoltak volna téged halálod pillanatában is.

Az aggodalom természete olyan, hogy mindig azért küzd, ami nincs jelen. Ha gazdag vagy, akkor a kapcsolatok mögött lohol, ha kapcsolataid rendben vannak, akkor tanulmányokat akar elérni, ha az is megvan, akkor azt nézi majd, hogyan kell jó megjelenést teremteni. Ha minden megadatott, akkor gyanakodni fog, hogy mi is az a Minden!

Amikor tisztán látod, hogy te része vagy a Lét nagy tervének, egyetlen aggodalom sem gyökerezhet meg benned. A Lét az élő energia. Egy hatalmas intelligencia birtokosa, amellyel életünk történetét irányítja. Mindnyájan része vagyunk. Ez a hatalmas energia, amely a Létet vezérli, számunkra is elérhető. Ha összhangba hozzunk magunkat vele, tetteink közvetlenek és folyékonyak lesznek, mint amilyenek a Lét történései. Ha nem jön létre ez az összhang, akkor aggodalmat és félelmet raktározunk el és zártak maradunk.

Annyi mindent tanulhatunk a Léttől! Vegyük például az állatokat. Hallottál már aggódó birkáról vagy aggódó tehénről? Nem! Ugyanúgy élik életüket, mint te; megszületnek, szaporodnak, ételt találnak és eljutnak a halálig - éppen úgy, mint az emberi lény.

Mondhatod: 'Nekik nem kell azokkal a kihívásokkal szembenézniük, amelyekkel nekünk kell.' És ha a többi tevékenységet vesszük, mint például szaporodás, halál, stb.? Aggódnak ők amiatt? Nem! Mégis mindez megtörténik velük is. Tehát tudatosítsd magadban, hogy az egész makrokozmosz irányítója az maga a Lét. Bizonyosan rád is tud vigyázni!

A legremekebb módja annak, hogy ellazítsd magad az aggodalomtól, egyszerűen átadni magad a Lét törvényeinek.

Ha komolyan átvizsgálod minden egyes aggodalmadat, meglátod, hogy azok kilencvenkilenc százaléka megalapozatlan. De ott van a gond, hogy az egó nem hajlandó ezt elfogadni. Az egó túl sokat fektetett be az aggodalomba. Nem lehet azt csak egyszerűen kizárni! Próbáld valakinek azt mondani, hogy aggodalmai egy fabatkát sem érnek! Nagyon meg fog sértődni. Talán azt hiszed, hogy boldognak kellene éreznie magát, ha azt sugallod, hogy aggodalmai nem valódiak. De nem így van ez! Meg fog sértődni. Az egó érzi magát megsértve, amikor aggodalmai nem részesülnek tisztes elismerésben.

Az egó tartja fenn az aggodalmat. Az aggodalom a tudatlanságból származik, de az egó tartja fenn azt. Az aggodalom lesz az a tengely, amely körül az egó forog. Ha az aggodalmat eltávolítjuk, az egó szenved. A munkával és a felelősséggel kapcsolatos egó egy klasszikus példa erre.

Észreveheted egyes embereken mennyire felnagyítják helyzetüket, hogy bebizonyítsák, az ő aggodalmaik a legnagyobbak a földgolyón! Ha megpróbálsz ellentmondani nekik, nagyon sértve érzik magukat.

Az is az egó problémái közé tartozik, ha azért aggódunk, vajon mások mit mondanak rólunk. Az egó mindig azon aggódik, hogy valaki lerombolhatja a magáról alkotott képet. Az egó az oka annak, hogy mindig különlegesek akarunk lenni. Jelentős mennyiségű időt töltünk a saját képünkkel kapcsolatos aggodalommal. Értsd meg, a legnagyobb áldás egy senkinek lenni és mégis boldognak érezni magad! Ez a legnagyobb különlegesség.

Azt mondják, hogy a legrendkívülibb dolog egy megvilágosodott lényben, hogy teljesen közönségesnek gondolja magát!

Tehát értsd meg, hogy a megvilágosodás maga az az út, mely a saját magadban való ellazuláshoz vezet. Csak akkor vagy valaki különleges minden pillanatban, ha ejted az aggodalmat és az egót.

Ha igazán el akarod feledni aggodalmaidat, akkor most azonnal megteszed azzal, hogy nem próbálsz igazolni egyetlen aggodalmat sem.

De az a helyzet, hogy aggodalmaink egy kényelmi zónát alkotnak, ahol elrejtőzünk. A rejtőzködés és az aggodalmak puszta emlegetése hozzájárul lustaságunk fenntartásához.

Valaki azt kérdezi Mahavirától, egy hindu származású Jáin megvilágosodott mestertől, 'Hogy hívják azt, aki aggodalommal teli?'

Gyönyörűen így hangzik a válasz, 'Egy aggódó ember.'

Azt kérdezik tőle, 'Mi az aggodalom oka?' Így válaszol, 'A lustaság.'

Aztán azt kérdezik tőle, 'Ki vet véget az aggodalmaknak?'

A válasz, 'Az ember saját maga.'

Azt kérdezik, 'Hogyan lehet az aggodalmat megszüntetni?'

A válasz, 'A lustaság elhagyásával.'

Ha véget vetsz a lustaságnak, a helytálló cselekedet útjára lépsz. A helytálló cselekedet révén eloszlatod az aggodalmat. Azt hogy mennyire vagy elkényelmesedve az aggodalmakban, meg lehet állapítani arról, hogy milyen módon reagálsz mások aggodalmaira. Ha odafigyelsz, meglátod, bármikor, amikor valaki a gondjairól beszél, először így válaszolsz, 'Mit lehet tenni… ez a dolgok rendje…' Soha nem nyújtasz közvetlen megoldást. Ha így cselekszel, légy biztos, nemcsak őket, de magadat is arra biztatod, hogy maradj kényelmesen az aggodalom zónájában.

Az igazat megvallva, imádunk aggódni és beszélni róla. Úgy érezzük, hogy rengeteg problémát vagyunk képesek a vállunkon hordani. Fontosnak érezzük magunkat ezáltal, mintha a világ nem bírna el velük segítségünk nélkül.

Ha egy problémával találkozol és megoldást akarsz, nem gyötrődsz vele még egy másodpercig sem. Egyszerűen a megoldás kulcsáért nyúlsz, és kész! Hasonló módon minden problémára létezik egy azonnali megoldás. Csak akarnod kell; ez a kiút belőle.

Az esetek többségében inkább az aggodalmad kényelmi zónájában maradsz. Az nyugalomban tart téged. Vegyük például, hogy gyermekedet látogatod az iskolában. Észreveszed, hogy néhány gyerek szobája rendetlen és egymás ruháit hordják. Eltárolod elmédben az egész

színteret és feltételezed, hogy ez a dolgok rendje a hálószobában. Felszólítod gyermeked, hogy tartsa rendben dolgait és ne hordja más ruháit. Annak ellenére, hogy azt állítja, a dolgait rendben tartja és nem hordja mások ruháit, nem változtatod meg egykönnyen a benned kialakult képet. Az elmédben korábban eltárolt információhoz ragaszkodsz.

Valószínűleg sok más szép részlet volt abban a szobában, például a diákok öröme, maga az iskola környezete, stb., de állandóan csak a lányod jár a fejedben, és ez az egyetlen információ létezik, ami aggaszt téged. Nem csak az, még el is mondod mindenkinek, akivel találkozol, milyen rendetlenséget láttál a szobájában, és milyen módon cserélgetik ruhájukat! Az információ, amit tárolsz nem fedi a valóságot, de azt választod a kényelmi zónádnak és meg is erősíted.

A gazdagsággal kapcsolatos aggodalom is ilyen. Ha a pénzkeresés aggodalmat kelt benned, akkor az azt jelenti hogy valahol a lustaság visszahúz az aggódás kényelmi zónájába. Ha kizárod a lustaságot és cselekszel, akkor pénzhez jutsz. Manapság temérdek lehetőség van pénzkeresésre.

Amikor az aggodalmon keresztül egyre több gondolatot alkotsz magadban, a köldök területére gyakorolt nyomás megnövekszik. A gondolatok és aggodalmak keletkezésének ez a területe. Amint egyre több gondolatod támad, érzed a nehézkességet a gyomrodban. A köldök területén található energia központot manipuraka csakrának hívjuk. Ez az energia központ összezsugorodik az aggodalom súlya alatt.

Ez az energia központ közvetlenül válaszol az aggodalomra és hatással van a gyomorra. Emiatt, ha valamiért aggódsz, akkor a gyomrod elkezd érzékennyé válni. Vagy, ha valami rossz hírt hallasz, ezt mondod, 'Nem tudom megemészteni…' Bármely zavaró hír felkavarja gyomrodat. A gyomor nagyon érzékeny a gondolatokra.

Egyszer volt egy orvos, híres az ízületi gyulladás rendkívüli és hatékony kezelési módjáról. Rendelője mindig zsúfolt volt.

Egy nap egy meghajlott hátú asszony sétált be hozzá egy botra támaszkodva. .Amikor sorra került, belépett az orvosi szobába, és csodás módon öt perc múlva kisétált teljesen kiegyenesedve, fejét magasan tartva.

Egy hölgy a várószobában odaszaladt hozzá és azt mondta, 'Ez egy csoda! Ön kétrét hajolva ment be és most egyenesen jár! Mit csinált a doktor ?'

Az öregasszony így felelt, 'Egy hosszabb botot adott nekem.'

Néha annyira hozzászokunk egyfajta módon élni hogy nem látunk egy jobb módot. Az aggodalom az a szokás, ami távol tart bennünket, hogy teljes potenciálunknak megfelelően éljünk és betegséget okoz a szervezetben. A betegség az elmében kezdődik.

Az aggodalomnak léteznek végletes formái, amelyek megszokottá válnak és lelassítják az egyént.

Manipuraka csakra - Kifinomult energia központ a köldök területén, amely az aggodalom érzelmével áll kapcsolatban.

Ez a fajta aggodalom forma diagnózisa az ún. GAD (General Anxiety Disorder), Általános Szorongási Rendellenesség. Sokkal nagyobb mértékű, mint amit a normál, mindennapi aggódás okozhat. Az amerikai Mentális Egészség Intézményének kutatásai alapján ez a betegség mintegy 6.8 millió felnőtt amerikait érint, és a nők számának aránya kétszerese a ferfiakénak.

Ha aggódunk, általában a pszichiáterhez fordulunk. Az aggodalom oka az elmében van, nem a külvilágban. Akkor hogyan segíthet csak az orvostudomány?

Az aggodalom kezelésére az érintettek nagy többsége a pszichiátriát választja. Az orvosság az rendben van, de pszichoszomatikus esetekben - mint például az aggodalom - a meditációra is szükség van.

A meditáció ellágyít téged. Amikor ellágyulsz, akkor a szeretet és a hála kezd benned áramlani. Ezután lassan az aggodalomnak nem lesz helye. Az aggodalom is egyfajta erőszak. Az erőszaknak egy finom változata. Egy álarcba öltöztetett háborgás a szervezetben.

A meditáció nagy mértékben növeli az éberséget. Amikor az éber tudat növekszik, külsőleg úgy tűnhet, hogy teljesen elvesztél a külvilágban, de belül érintetlen maradsz, történjen bármi. Ez az igazi aggodalom mentes élet.

Az aggodalom és a stressz nagyon közel állnak egymáshoz. Olyanok, mint a szülő és a gyermek, az egyik nem létezhet a másik nélkül. Ami igaz az egyikre, az igaz a másikra is. Ennek ellenére mivel a stressz a mai életben az egészség legfőbb ellenségeként van számon tartva - érdemes mélyebben megvizsgálni ezt a témát.

Négyszáz évvel ezelőtt a francia filozófus, Rene Descartes kijelentette, 'Gondolkodom, tehát vagyok.' Ez a kijelentés vált a modern gondolkodásmód alapjává. Emberek milliárdjai követték Descartes-ot generációkon át abban a hitben, hogy amíg a másiknál nagyobbat nem gondolnak, addig nem lehetnek sikeresek ebben az életben.

Descartes-nak igaza is volt, meg nem is. Igaza volt abban, hogy az emberi szervezet nem tud létezni az elme nélkül, a gondolkodás nélkül. Ennek eredményeképpen az emberi lény az elme szolgájává vált. Az ember egy kötelékben él.

Századokkal Descartes előtt, egy védikus bölcs azt jelentette ki, hogy az ember addig nem kezd el létezni, amíg véget nem vet a gondolkodásnak. Ádi Shankara nyolc éves korában szembenézett jövőbeli mesterével a szent Tungabhadra folyó vízén átkelve. A mester megkérdezte tőle, 'Ki vagy te?'

Válaszként Shankara így szólt, 'Én nem vagyok az elme, nem vagyok az értelem, nem vagyok az egó és nem vagyok az érzékek. Én mindezeken túl létezem. Én a tiszta tudat vagyok.'

Puszta biológiai gépezetként létezünk mindaddig, amíg azt hisszük, hogy a test és az elme együttese vagyunk. A kezdeti állati létünknél csak egy árnyalattal vagyunk jobbak amíg hagyjuk, hogy érzékeink vezéreljenek. Az ember igazi potenciálja nem arra hivatott, hogy azon gondolkodjon és azt bizonygassa, az állatnál magasabb szintű. Az emberi élet célja, hogy meghaladja az elmét és egy magasabb szintű tudatosságra tegyen szert. Ezen a szinten igazán az eredendő isteni mivoltunkban létezünk.

Rene Descartes - Francia filozófus, gondolkodó, híres a 'Gondolkodom, tehát vagyok' eszméjéről.

Védikus - Az ősi szent iratokra, a Védákra utalva.

Ádi Shankara – Hindu megvilágosodott mester. Az Advaita Vedanta vagyis a dualitás mentesség doktrínájának legnagyobb képviselője. Mozgalmával elérte, hogy a korszakában hanyatló védikus hagyomány és hinduizmus visszanyerje dicsőségét.

Amíg el nem érjük az igaz mivoltunkkal való egyesülés állapotát, addig csak zavarban vagyunk. Ez a zavar - igaz természetünk és aközött, amiért küzdünk vagy aminek tettetjük magunkat feszültséget vagy más néven stresszt hoz létre.

A Védikus pszichológia szerint nem vagyunk zaklatottak. Valójában mi vagyunk a zaklatottság forrása. Értsd meg jól, te nem vagy feszült állapotban, hanem te magad vagy a feszültség! Nem vagy stresszben, hanem te vagy a stressz forrása. Nagy különbség van a kettő között. Vizsgáljuk meg közelebbről. Akkor majd megérted, hogy nem feszült vagy, hanem te magad vagy a feszültség. Nagy a különbség a 'feszült vagy' és a 'feszültség vagy' között.

Egy híres és gyakorlott tudós csoport több éves kutatás után ezt a következtetést vonta le. Így nyilatkoznak: Nem tehetjük az embert felelőssé tetteiért mindaddig, míg meg nem tanítjuk, hogyan kell érzelmeivel bánnia, és hogyan kell kezelnie mindazt, ami belső világában történik.

Amit a Védikus iratok közöltek ötezer évvel ezelőtt, az egyezik a modern tudomány kijelentésével. Ezek az iratok választ és megoldást is nyújtanak erre az évezredes problémára. Áthidalják a modern és a védikus pszichológia közti különbséget.

A modern pszichológia állandóan fenntartja bennünk a reményt, hogy visszatérhetünk normális állapotba, fenntartván énünket. Például, ha melegnek érezzük a szobát, beszerelhetjük a klíma berendezést, hogy kellemesen hűvösben legyünk. De elfelejtkezünk egy fontos részletről. Abban a percben, ahogy a klímaberendezés elkezd működni, azt fenn is kell tartani. Ez hozzájárul ahhoz, hogy még több feszültség és probléma keletkezzen. Most szükségünk van elektromos áramra, számláink lesznek, amit ki kell fizetni, és ahhoz pedig pénzre van szükség. Amikor munkába mész, többé nem élvezed ezt a szobát. A szoba és a klímaberendezés megvan, de te valahol máshol dolgozol, hogy számláid kifizesd!

Elfelejtünk egy fontos részletet. Te amilyen vagy most, az nem más, mint egy fájdalom, betegség. A modern pszichológia szerint az elme az egy gépezet. A Védikus pszichológia szerint az elme, az egy folyamat. Az elme nem egy gépezet, hanem egy folyamat. Állandóan folyamatban van. A szanszkrit szó 'manasz', ami az elmére utal, szó szerint állandó történést jelent, azt, ami nem passzív és halott, hanem dinamikus és élő.

A modern pszichológia kitart az elme, mint biomechanikus gépezet egyetlen nézete mellett. A tudatalattinkban elhisszük, hogy az elme az anyag, egy tárgy, egy gépezet. Ez az oka annak, hogy állandóan összekapcsoljuk elménkben a múltbeli történéseket, egy láncolatot alkotunk és azt hisszük, hogy az elménk az egy szilárd tárgy.

Védikus - Az ősi szent iratokra, a Védákra utalva.

Hadd mondjak egy példát. A rosszkedv, amit tíz évvel ezelőtt tapasztaltál, a rosszkedv, amit kilenc éve tapasztaltál, a rosszkedv, amit nyolc évvel ezelőtt tapasztaltál, a rosszkedv, amit hét évvel ezelőtt tapasztaltál és a rosszkedv, amit tegnap tapasztaltál, mind teljesen független és nem összeköthető események. Mindezek az események különböző célokkal, különböző okok miatt, különböző időpontokban és helyzetekben történtek. Összekötöd őket és azt mondod, 'Egy depresszió az életem.'

A rosszkedv, amit évekkel ezelőtt, hónapokkal ezelőtt vagy napokkal ezelőtt tapasztaltál, mind független és különálló események. Tizenöt éve talán azért voltál rosszkedvű, mert elvesztetted játékaidat. Kilenc éve talán azért voltál rosszkedvű, mert barátnődet vesztetted el. Egy pár éve talán azért voltál letörve, mert fiad nem hallgatott rád. Az érvek különbözőek voltak, a helyzetek különbözőek voltak és a kiváltó ok teljesen különböző volt. Ennek ellenére, ha összekötöd ezeket a rosszkedveket és így döntesz, 'Életem depresszióval teli', létrehoztad a poklot saját magad számára!

Abban a percben, amikor elhiszed, hogy életed egy depresszió, életed valójában olyanná válik. Légy szíves, értsd meg, csak azt fogod a jövőben újra létrehozni, amit a múltadnak hiszel! Mindnyájan tudjuk a múltból, hogy nem vagyunk képesek repülni. Hogyan tudnánk elhinni, hogy holnaptól fogva képesek leszünk rá? Nem, képtelenek vagyunk elhinni azt. Bármit, amit a múltunknak hiszünk, csak azt fogjuk lehetségesnek tartani a jövőben. Tehát, ha egyszer elhisszük, hogy múltunk teli volt depresszióval, akkor tudatalattinkban lérehoztuk azt a hitet, hogy jövőnk is ugyanolyan lesz.

Azzal a hiedelemmel, hogy az elme az csak egy tárgy, egy biológiai gépezet, létrehoztuk a poklot magunk számára. Szerencsénkre, az elme az nem egy tárgy. Van remény. Az igazság az, hogy az elme az nem egy tárgy, ahogy tanultuk; az egy folyamat. Az elme az nem főnév, hanem ige. Ha azt hisszük, hogy az elme az egy tárgy, akkor - az igazat megvallva - nem létező problémákat gyártunk.

Egy férfi a pszichiátriai rendelőben így szól az orvoshoz, 'Doktor úr, az életem teli van problémákkal' Az orvos azt feleli, 'Mindenki élete egy probléma. Ne aggódjon! Hetente három alkalommal jöjjön el hozzám és száz dollár lesz az ár.'

A férfi így szól, 'Doktor úr, heti három alkalom és száz dollár minden alkalomért meg fogja oldani az ön problémáját. De mi lesz az én problémámmal!'

Értsd meg, ha elkezdünk abban a hitben élni, hogy az elme az csak egy gépezet, védtelenné válunk. Egyetlen pszichiáter, egyetlen pszichológus sem segíthet rajtunk. Semmilyen más módszer nem segíthet, mert az alapvető hit téves. Ha téves hitet hordozunk magunkban, bármi, amit építünk rá, csak téves lehet. Nem lehet igazság. Meg kell értenünk az alapvető igazságot, azt, hogy az elme az egy folyamat; nem vagyunk feszült állapotban, mi magunk vagyunk a feszültség.

Az érzékeinken keresztül felfogott információnak csak tíz százaléka raktározódik el a tudatban. Minden más közvetlenül a tudatalattiba kerül. Ezért sokszor nem emlékszünk arra a helyre, ahol naponta haladunk el. Ha az érzékek által nyújtott információ nem érdekes számunkra valamilyen oknál fogva, akkor az nem raktározódik el.

Nézzük meg, mi történik azokkal az érzékelésekkel, amelyek tényleg elraktározódnak a tudatban. Az elme részei szétválogatják és azonosítják ezeket a benyomásokat. A tudatod bejegyzi, hogy az előtted lévő személy az ismert számodra vagy teljesen idegen. Hogy milyen módon szeretnél vele kapcsolatot teremteni, az nem a tudati szinten kerül eldöntésre. Abban az esetben, ha ismered őt, hozzáállásod alapja, vagy bármely cselekedeted alapja az elmédbe bevésett emlékezetek lesznek. Ha a személy ismeretlen számodra, abban az esetben is maga a személy megjelenése a tudatalatti válaszát váltja ki. Mindkét esetben a jegyzék a tudatalattiba kerül, hogy az eldöntse, mit is kell tenned.

A legtöbb ember számára az elme alig tíz százaléka tudatos. Az érzékek által felfogott információnak kevesebb, mint tíz százaléka kerül tudatos bejegyzésre. Lehetséges, hogy döntéseidnek kevesebb, mint egy százaléka a racionális döntés!

Két út lehetséges ahhoz, hogy visszanyerjük az irányítást. Az első az, hogy csökkentjük a bennünket lekötő függőségeket. A meditációs programjainkban azon dolgozunk, hogy eltávolítsuk és feloldjuk ezeket a Szamszkárákat, amelyek lekötnek bennünket. A másik út az, hogy a jelenben vagyunk, teljesen éber tudattal és irányítással.

Gondolataid mindig a múltban vagy a jövőben járnak. Csak arra tudsz gondolni, mi történt a múltban vagy mi fog történni a jövőben. A múlttal kapcsolatos gondolataid általában megbánások a meg nem tett dolgokkal kapcsolatban, vagy bűntudat az elkövetett tettekkel kapcsolatban. A jövővel kapcsolatos gondolatok mindig arra irányulnak, amit szeretnél megtenni.

Légy szíves, vedd tudomásul, hogy sem a múlt, sem a jövő nem valódi! A múlt véget ért, nem létezik. Leggyakraban nem is tanulunk a múltból. Csak arra törekszünk, hogy használjuk a múltat a jövő irányítására. Ez olyan, mint autót vezetni és csak a visszapillantó tükörbe nézni! Biztos lehetsz benne, hová jutsz!

A jövő még ennél is valótlanabb. Még nem jött el az ideje. Nagyon kevés hatalmad van a jövőd felett ebben az állapotodban, mivel minden tetted a tudatalatti által irányított. A múltadnak az elmédbe befészkelődött emlékezetei irányítanak. Gondolataid nem mások, mint elméd ingázása a múlt és jövő közt. Az elméd soha nem akar pihenni. Ha pihenne, tudnád, hogy nélküle is megvagy!

Bárcsak megengednéd, hogy pihenjen vagy ösztönöznéd, hogy pihenjen, akkor tudnád, létezik a korlátlan boldogság állapota!

Szamszkára - Mélyen bevésett emlék (más néven: engram)

Az az állapot a jelen pillanata. Az egész jövőd ebben a jelen pillanatban kell, hogy megtörténjen. Amit ebben a jelen pillanatban elhatározol, az alkotja majd a jövődet. Ha egyszer gondot fordítasz a jelenre és tudatosan éled a jelen pillanatot, nem lesz többé ok arra, hogy megbánd a múltat vagy bűntudatot érezz.

A középen látható oszlop jelenti az 'időt'. Bármely időpontban, minél magasabb a TPSZ-ed (gondolatok száma másodpercenként), annál távolabb vagy a jelen pillanat tudatától. Akkor egyszerűen csak aggódsz a jövő miatt, és így megengeded, hogy az a múltba csússzon és még csak fogalmad se legyen a jelenről.

Amikor a TPSZ-ed lecsökken, egyre inkább a jelenbe lépsz, és ha ez megtörténik, akkor tisztábban látod a múltat és a jövőt. Azt kérdezheted, miért olyan érdekes tisztán látni a múltat? Könnyű megérteni, hogy a jövő nem világos, de a múlt miért nem?

Már megéltem azt, tehát miért lenne kusza? Rá kell jönnöd, hogy amire emlékszel az a múltadon alkotott ítélkezés, nem pedig az, ahogyan valójában megtörténtek a dolgok. Hányszor emlegetjük az aranyéveket? Mennyi mindent írtak az 'aranyévekről'? Nincs semmi arany a múltban. Csak a jó dolgok emlékét választjuk, így tehát az aranynak tűnik.

Amikor az ösztönös megérzés állapotában vagy, légy biztos benne, hogy azokban a pillanatokban a TPSZ-ed lecsökkent, és közelebb állsz a jelenhez. Amikor a TPSZ-ed a nullán van, akkor tisztán láthatod az egész múltadat és jövődet.

A pont, ahol a múlt és a jövő találkozik az a jelen. Ez az, amikor a gondolataid frekvenciája nulla, és te az elmementesség állapotában találod magad. Nem csak egyszerűen befolyásoltad és törölted elmédet, ami amúgyis lehetetlen, hanem meghaladtad elmédet, ami igenis lehetséges.

A meditáció pihenésre készteti az elmét. A meditáció kikapcsolja az elmét, így az nem tud tovább játszadozni. Elérhetjük ezt az állapotot a mester jelenlétében is. A mester mindig az elmementes állapotban van, ami azonos a nulla TPSZ állapottal. Amikor az ő tudati állapotában találod magad, testileg a helyszínen tartózkodva vagy más módon, a te TPSZ-ed is lecsökken.

A mester jelenléte az egy meditáció. A mester tudati állapota az egy meditáció.

Eddig betekintést nyertünk a szent iratok üzenetébe, és abba, hogy én mit gondolok a stressz eredetéről. Nézzük meg, mit mond a tudomány!

Mindnyájan rendelkezünk agyunknak azzal a részével, ami a lélegzésért, emésztésért és hasonló önkéntelen, automatikusan végbemenő funkciókért felelős. A természet egy hibamentes rendszert tervezett agyunknak abba a részébe, amit hipotalamusznak hívunk. Amit a biológusok hüllő agynak neveznek, az is ehhez a részhez tartozik.

Az emberi viselkedést vizsgáló tudósok gyakran említik a 'küzdj vagy menekülj' reakciót. Amikor a test-elme túlélési veszélyt érzékel, a tudatalatti riasztja a hipotalamuszt. A tudatalatti milliószor gyorsabban működik, mint a tudat. Tehát mielőtt még a tudatunkig eljutna a veszély, már ösztönösen riasztva vagyunk. A hipotalamusz aktiválja a legfőbb, vagyis az agyalapi mirigyet, ami az adrenalint kiválasztó mirigyek aktiválásáért felelős. Az adrenalin hormon a végtagokba: kezünkbe, lábunkba jut, hogy készen álljunk 'küzdeni vagy menekülni' - az energia felkészít bennünket arra, hogy leküzdjük, ami fenyeget, vagy elszaladjunk előle.

A tudatalatti hüllő agy dönti el, hogy kémiai anyagok kiválasztásával védelmet nyújtson-e számunkra. Ez a folyamat jól működött, amíg az ember barlangban élt és oroszlánokkal vagy tigrisekkel nézett szembe. Készen kellett állnia - szinte meg sem gondolván -, hogy küzdjön vagy meneküljön.

Az adrenalinnak a mai emberi lényre gyakorolt hatását atlétákon végzett tanulmányokkal igazolták. Rövidtávfutókat rajthoz állítottak, és a rajtjelző pisztoly felemelése előtti pillanatban a bíró leintette a rajtot. A rövidtávfutóknak vissza kellett térniük és újból rajthoz állni. Ezt hatszor megismételték, mire a futók szinte összeestek a rajtpontnál egy méter lefutása nélkül. A testükben keletkezett adrenalinszint veszélyesen magasra emelkedett. Az életmentő adrenalin gyilkossá válhat, ha cél nélkül termelődik.

Manapság nagyon kicsi az esélye, hogy tigrissel vagy oroszlánnal találkozzunk. Ennek ellenére a tudatalattink ugyanolyan módon küldi számunkra a veszély jeleit. Ekkor keletkeznek az úgynevezett 'ijedelmek' bennünk. A pszichológusok szerint naponta legalább hatszor tapasztalunk ilyenfajta ijedelmet, amelyek nagy mennyiségű adreanalint termelnek szervezetünkben. Megállapították, hogy a depresszió ennek az adrenalin termelésnek a közvetlen eredménye. A depresszió pedig a legtöbb krónikus és végzetes betegség okaként van számon tartva.

Az orvosi kutatások azt is kimutatták, hogy a gazdag országok fiataljainak erei - beleértve a tizenévesekét is - olyan mértékben voltak beszűkülve, mintha hatvan évesek lettek volna!

Az orvosok kijelentették, hogy a testi állapot csak egy része a problémának. Az érzelmi állapot sokkal nagyobb szerepet játszik. Most már egészen nyilvánvaló, hogy egy érzelmi előidéző ok azonnal kialakítja a szívinfarktus vagy az agyvérzés körülményeit annak ellenére, hogy a kedvezőtlen testi állapot már huzamosabb ideje fennállt.

A stressz az gyilkos, de az ok az elmében található.

Egy informatikai cég vezérigazgatója kérvényt kapott egy tervre, amit elküldött ajánlattételre. A csoport, amely hasonló terveken dolgozott, áttanulmányozta a tervet és azt jelentette, hogy hat hónap alatt tudják teljesíteni egymillió dollár ellenében.

A csoportvezető felülvizsgálta és azt mondta, hogy képesek négy hónap alatt befejezni és negyedmillió dollárral kevesebbért. Az ajánlat a főigazgatóhoz ért, aki mindenkit összehívott és egy baráti beszélgetés útján arra ösztönözte őket, hogy három hónap alatt kellene teljesíteniük a tervet félmillió dollárért.

Ezután az ajánlatot a vezérigazgatóhoz küldte, saját ajánlataként feltüntetve.

A vezérigazgató felhívta az ügyfelet és megegyeztek két hónapos időtartamban és félmillió dolláros költségben.

Azok, akik nagyvállalatnál dolgoznak könnyen megértik, miről van szó. Akik a döntéseket hozzák és felelősséget vállalnak, nincsenek tisztában az alapvető körülményekkel. Amint a döntéshozatal megtörtént, a büszkeség, az egó kerül a játszma mezejére. Mindent fel lehet áldozni, csak azt nem! Egy egyszerű cégtörténet kimutatja, hogy mennyi cég ment tönkre vezetőik egója miatt.

Néhány üzleti életben mozgó tanítványom említette számomra az úgynevezett ötödik szintű líder kategóriát. Azokat a cégvezetőket lehet érteni rajta, akik a cégnek és alkalmazottainak szükségleteit tekintik elsődlegesnek, és nem a saját büszkeségén alapuló szükségleteket. Kutatások bizonyították, hogy a kereskedelemben folyamatosan sikeres cégek vezetőit a világ szinte alig ismerte! Ezek a vezetők szerények és magukba tekintők.

A munkahelyi stressz kiindulópontja maga az oktatási rendszer. Már nagyon fiatal kortól kezdve elkezdjük rangsorolni a gyerekeket. Amikor egy csoportban három kiemelkedő rangot kap, a többi hasznavehetetlennek tartja magát. Már kisgyerekkorban a versengésre oktatnak bennünket. Ez az összehasonlítgatás folytatódik a munkahelyen, ami így egy csatamezővé válik.

Az úgynevezett személyzeti programok állítják, hogy az embereket kategóriákba kell sorolni. Még azt is mondták nekem, hogy a cégeknél szinte bizonyítani kell, hogy a dolgozók tíz vagy tizenöt százaléka nem jól teljesít. Az embereket lekicsinyítik egy statisztikai adatra! A túlélés végett az emberekre ráerőltetik, hogy a másikat áldozattá tegye.

Valószínűleg ezért hívják ezeket a hivatalokat 'beton dzsungeleknek'!

Amíg az emberek a félelem és kapzsiság által vezéreltek, nem lehetnek ihletettek. Lehet őket ellenőrizni és irányítani, hogy rutin feladatokat hajtsanak végre, de nem lehet őket arra ösztönözni, hogy a lehetetlent is megpróbálják. Ez a dilemma, amivel a mai cégek szembenéznek. Szükségük van arra, hogy az emberek teljesítőképesek legyenek, de a motivációs technika készletük nem elegendő. Az csak esetleg egy ösztönző jutalékot tartalmazhat, nem többet.

Egy jólismert pszichológus kidolgozta azt a modellt, amely leírja, hogyan haladnak vágyaikban az emberek egyre magasabb szintre. Ennek a modellnek a mai neve: a szükségletek ranglétrája Maslow* szerint. A piramis alján az alapvető túlélési - mint étel, hajlék -, majd egyéb anyagi szükségletek állnak. Ezután az ember abban a társadalomban, ahol él, ott kíván elhelyezkedni, kapcsolatokat építve. Ezután a szeretet és a figyelem szükséglete következik, amit a tisztelet és hírnév iránti igény követ. Mindezek után még mindig elégedetlen. Úgy érzi, hogy valami még mindig hiányzik az életéből.

Ez a valami a belső világban található. Maslow* ezt ön-aktualizációnak hívta. Ez az a zóna, ahol szabaddá válunk és nincs többé stressz. Ez az önmegvalósítás zónája. A zóna ahol tudod, hogy azonos vagy az univerzális energiával. Dolgozol vagy nem, otthon vagy a hivatalban, vagy egy gyárban, mindig ezt az állapotot keresed, ahol összpontosítva érzed magad.

Ezt tanítjuk az alapszintû Life Bliss (boldog élet) program tanfolyamain. Maslow* piramisának öt szintje megfelel a hét energiaszintnek, amit magunkban hordozunk. Ezt a hét energiaközpontot csakráknak* nevezzük a védikus rendszerben. Minden egyes csakra megfelel egy érzelmi állapotnak, úgy mint egyfajta vágynak. Ahogy teljesítjük minden egyes csakra szükségletét, úgy haladunk felfelé egyre magasabb energia szintre, amíg el nem érjük a teljes elégedettség állapotát. Ez egy olyan folyamat, amelyen már emberek ezrei mentek keresztül kiemelkedő eredménnyel. Ezt a programot számos cégnél is tanítottuk világszerte. Én egy 'Garantált Megoldásnak' hívom.

Ez egy egyszerű, mégis erőteljes stresszmentesítő technika. A Life Bliss Programjainkban ezt a technikát tanítjuk a manipuraka csakra*, vagyis a köldök energia központjának megtisztítására, mivel az a stressz trónusa. Ezt a technikát mindig evés előtt, éhgyomorra kell gyakorolni és néhány órával alvás előtt.

Álló helyzetben kiabálj, üvöltözz, mérgelődj, káromkodj olyan nyelven, amit nem ismersz! Ha valaki hallgatja, számára sem szabad, hogy értelme legyen. Légy agresszív es engedd ki minden érzelmedet, amelyek amúgyis ömleni fognak, ha egyszer nekikezdesz!

Maslow - Amerikai pszichológus, aki híres az öt szintű szükségletek ranglétrája nézetéről.

Csakrák - A test energia központjai. Szó szerinti jelentésük a 'kerék', mivel a misztikusok olyan módon érzékelték őket, mintha energia örvényben lettek volna. Hét fő energia központ található a gerincoszlop mentén: muladhara, szwadistana, manipuraka, anahata, visuddhi, ajna és szahaszrara.

Manipuraka csakra - Egy kifinomult energia központ a köldök tájékán, amely az aggodalom érzelmével kapcsolatos.

Sírj, ha úgy kívánod! A földön is hempereghetsz, ha érzelmeid arra vezetnek.

Ez a technika egy erőteljes meditáció. Akadálymentesíti a tudatalattid és hagyja, hogy a benned tárolt negatív élmények feloldódjanak. A megszokott pszichoanalitikus kezelések során, amikor a pácines beszél az orvosához, vagy katarzis során szétdobál dolgokat, még mindig csak a tudat szintjén lezajló folyamatok. Eltárolt emlékeidnek csak tíz százaléka távozhat ilyen módon. Eljárások - mint például a hipnózis - a tudatalattin keresztül mennek végbe, így tehát nincsenek ellenőrzésed alatt. Ez a technika egy tudaton feletti folyamat, amikor megőrzöd éberséged, miközben megtisztítod magad.

Gyakorold ezt a technikát húsz percig! Ezután ülj le csendben és hagyd, hogy az energia elárasszon tíz percen át! Ezalatt a csend alatt légy egyszerű tanúja a gondolataidnak! Ne nyomd el őket, de ne is űzd el őket!

A félelem az aggodalom mélyebb dimenziója. Az aggodalom gyomorfekélyt okozhat, de a félelem tönkre is teheti az életet. Ennek ellenére úgy tűnik, az aggodalom elkerülhető, de a félelem átszövi életünket. Lehetséges szembenézni a félelemmel félelem nélkül. Nem azt nevezhetjük bátornak, akiben nincs félelem, hanem azt, aki megtanult szembenézni a félelemmel, félelem nélkül.

A félelem a bennünk lévő energia egyik formája. Ez az oka, hogy nem tudjuk lerombolni. Az energiát nem lehet létrehozni vagy lerombolni, csak átalakítani tudjuk egyik formából a másikba.

Értsd meg, hogy a félelmed közvetlenül kapcsolódik az életenergiádhoz! Amikor túlélési veszélyben vagy, érezheted, hogy félelmed növekszik és adrenalin képződik testedben. Ez az adrenalin kibocsátás annyi energiához juttat, hogy képes lennél repülni. Ezt nevezzük a küzdj vagy menekülj reakciónak; vagy szembenézel a félelemmel és küzdesz, vagy elmenekülsz. Hatalmas energia szabadul fel a testedben, amikor egy túlélési veszéllyel állsz szemben. Amikor ez a veszély valós, a szwadistana csakra*, amely az életenergia központja, teljes mértékben megrázkódik!

Amikor a vágy vagy a mohóság eredeti benned, tehát nem egy meghatározott tárgyhoz kötött, akkor az egy túláradó, mindent meghaladó teremtő energiává válik, amit ősrobbanásnak* is hívnak! Minden ok nélkül, egyszerűen kirobbanó energiával bírsz. Ha viszont a félelem létezik benned tisztán, vagyis mindenféle meghatározott tárgy nélkül, az összezsugorodást, a fekete űrt* eredményezi.

A félelem természeted része, de ne kösd azt semmilyen tárgyhoz! Félni természetes dolog.

Szwadistana csakra – Kifinomult energia központ, ami a léppel kapcsolatos.

Ősrobbanás – A világegyetem kozmológiai modellje, amelyben a kozmosz eredete egy kezdeti nagy sűrűségű állapotnak tudható be, és amely a mai napig folytatja kiterjedését.

Fekete űr - Egy elméleti térség az űrben, amelynek a gravitációs mezeje olyan erőteljes, hogy még a fény sem kerülheti el.

Egy tárgyhoz kötni a félelmet az társadalmi termék. A tiszta félelem segít a túlélésben és közvetlenségre késztet.

Mohóságod eredeti, ha hatalmas energia árad belőled minden ok nékül. Közönségessé válik, ha az egy tárgytól függő. Hasonlóképpen, ha az energia ellankad benned minden ok nélkül, az az eredeti félelem. Ha mindez egy tárgy miatt történik, akkor az közönséges félelem. Amíg a 'fekete űr'* nem válik élményeddé, az 'ősrobbanás'* nem jöhet létre benned. Ez az élet része, a színjáték része. Az eredeti félelem azt jelenti, hogy ellazulsz magadban, hozzászoksz belső világodhoz. Ez az, amit pusztulásnak hívunk. A világegyetem születése az ősrobbanás*, és halála a fekete űr*. Lényed születése az az ősrobbanás számodra, míg lényed halála a fekete űrt jelenti számodra. A belélegzés azonos az eredeti vággyal, míg a kilélegzés azonos az eredeti félelemmel.

A Prána – az életenergia, amely a levegővel együtt jut beléd - az ősrobbanás miatt történik. Amikor a Prána elhagyja a szervezeted a kilélegzés során, az jelenti a fekete űrt. Ha ellenállsz vagy küzdesz akár a ősrobbanással, akár a fekete űrrel, zavart keltesz a szervezetedben.

Amikor félelem, vagyis a fekete űr keletkezik benned, az annak a jele, hogy a benned lévő béke felé irányulsz és készen állsz az ősrobbanásra. Ha az eredeti félelem jön elő, akkor felfrissülsz egy hatalmas ellazulás során, amely bátorságot és energiát hoz számodra!

Amikor attól félsz, hogy valamit elveszíthetsz vagy attól, hogy nem vagy képes elérni, amit szeretnél, akkor egy harc folyik a lehetőségeid és a jövőd iránti hozzáállásod között. Ha biztos vagy abban, hogy nincs lehetőség elérni valamit, mert nincs képességed hozzá, nem fogsz félelmet érezni.

Ha biztos vagy abban, hogy képes vagy elérni valamit, akkor sem fogsz félni. A félelem az nem más, mint egy harc; a magadba vetett hit az egyik oldalon és a jövőd iránti negatív elképzelés vagy elvárás a másik oldalon. Szó szerint küzdesz belső világod pozitív és negatív energiáival.

Tehát, értsd meg, ha nagyon biztos vagy abban, nem vagy képes valamire, akkor nem fogsz félelmet érezni. Ha nagyon bízol abban, hogy eléred, amit akarsz, akkor sem fogsz félelmet érezni. De amint nem vagy biztos benne, hogy el tudod érni azt, amit akarsz, akkor a félelem jelen lesz.

Ősrobbanás – A világegyetem kozmológiai modellje, amelyben a kozmosz eredete egy kezdeti nagy sűrűségű állapotnak tudható be, és amely a mai napig folytatja kiterjedését.

Fekete űr - Egy elméleti térség az űrben, amelynek a gravitációs mezeje olyan erőteljes, hogy még a fény sem kerülheti el.

Ezt a dilemmát, ezt a harcot a két elképzelés között nevezzük félelemnek.

Két módon szökhetünk el előle. Az egyik módja az, hogy megakadályozzuk az összes lehetőséget. Ez annyit jelent, hogy meghalhatsz és nem lesz több félelem! A másik módja az, hogy leromboljuk a lehetőségek korlátait. Ha a lehetőségek végtelenek, ha nincsenek korlátok, ha semmi nem gátol téged, akkor félelemmentessé válsz. Ha ezt megérted, valamit érzékel lényed és számos félelemtől megszabadulsz!

Valaki azt írta egy templom falára, ahová tanításokat lehetett írni, 'Szoham' 'Én Az vagyok.' Jelentése: 'Minden lehetséges számomra.'

Egy másik személy hozzátette, 'Daszoham' - 'Semmire nem vagyok képes. Egy szolga vagyok.' Ez is elfogadható kijelentés.

Egy harmadik személy ezt írta hozzá, 'Szadaszoham' - Mindig Az vagyok.'

Ha ez a felfogás áll közel hozzád, 'Semmire sem vagyok képes', akkor bakti jógi* vagy - te áltatod magad. Ha azt gondolod, 'Mindenre képes vagyok', akkor gnyána jógi* vagy - te kísérletezel és élményben részes. Bármelyik úton jársz, van lehetőség a félelem meghaladására, de teljes mértékben követned kell vagy az egyik vagy a másik eszmét. Vagy készen állsz azon dolgozni, hogy 'Minden lehetséges számomra', vagy készen állsz azon dolgozni, hogy 'Semmi nem lehetséges számomra'.

Az emberek így szólnak hozzám, 'Nagyon sok félelmem van. Mi a teendő?' Azt mondom nekik, 'Ha sok félelmed van, nagyobb a megvilágosodás lehetősége. Több ajtó áll előtted!'

Akinek nincs félelme, annak számára kisebb a lehetőség, kevesebb ajtó áll rendelkezésére, mivel egyhangú életet él. Aki unalmas életet él, annak nincs félelme, nincs mit igazán elveszítenie, nincs sok döntenivalója. Nem kockáztat semmit.

Csak ennyit kell tenned: ha bármikor félelmet érzel, ne veszítsd el öntiszteleted! Ne veszítsd el a bizalmad, ne ítéld el magad azt gondolván 'Miféle egyén vagyok én?'! Valójában akik szembe tudnak nézni félelmeikkel, azoknak nincsenek jelentős problémáik. Akik félnek a félelmeiktől, még több problémát okoznak maguknak. Amikor túl sokat keseregsz a félelmeiden, azt a hitet alakítod ki magadban, hogy problémáid vannak.

Néha - egyszerűen gondolataid más irányba terelésével - képes vagy felülmúlni a félelmet. De ez nem jelent félelemmentességet. A félelemmentesség azt a kvantum ugrást jelenti, amikor tudatodban nem létezik többé a félelem attól, hogy bármit elveszíthetsz!

Légy tisztában azzal, hogy életed félelmei - úgymint a kudarctól való félelem, a szeretteid elvesztésétől való félelem, vagyonod elvesztésétől való félelem, félelem az ismeretlentől bármely használható, mint egy ajtó, amely a megvilágosodáshoz vezet.

Bakti jógi - Az a személy, aki az odaadás, vagyis a bakti jóga útját választja a megvilágosodás eléréséhez.

Gnyána jógi - Aki a tudás útját követi az önmegvalósítás céljából.

Tudnod kell mégegy fontos igazságot:

Van benned egy lényegi rész, amely soha nem hal meg, amely az energiaforrásod. Van még valami benned, ami meghal, ami tulajdonképpen soha nem élő, még most sem. A haláltól való félelem alapja az a hit, hogy azt gondolod van benned valami most, amit majd elvesznek tőled. Nem! Bármi, ami létezik benned, nem vehető el. Bármi, ami elvehető, soha nem is létezett benned. Bármi, ami halandó benned, soha nem foglalhatja el belső világodat.

A félelem nem meghódítható. A félelemmentesség azt az értelmet jelenti, hogy megéljük az intenzív félelmet anélkül, hogy azt bármely tárgy felé irányítanánk. Amikor a félelmünknek nincs tárgya, az intenzív félelem intenzív ellazulást és békét fog nyújtani.

A félelem az egy erőteljes energia, amely mély ellazuláshoz és összpontosításhoz vezet. A félelem központ azonos a felfrissülés központjával.

Lásd tisztán: a félelemmentesség nem jelenti azt, hogy a félelem nem létezik! Azt jelenti, hogy a félelem jelen van, de hatalmas energiával vagy bátorsággal bírsz, hogy vele élj és szembenézz vele. A félelemmentesség azt jelenti, hogy energiával vagy bátorsággal rendelkezel még ahhoz is, hogy a maximális félelemmel élj – túlhaladjad azt, ne ragaszkodj hozzá, de ne is legyél közömbös vele.

Mégegy fontos dolgot kell tudnod, azt, hogy a félelem az élet természetének része. Csak akkor lehetsz félelem nélküli, ha a sírodban vagy! Ott nincs mitől félni, mert ott már nem veszíthetsz el semmit! Amint van valamid, amit elveszíthetsz, a félelem is veled lesz. Ez maga az élet természete.

Amikor a dolgok ismertek és meghatározottak, a félelem nincs jelen. Csak akkor van jelen, amikor a dolgok nem bizonyosak, csak valószínűek és bizonyos értelemben ismeretlenek. Például, a halál az egy lehetőség. Mint egy esemény meghatározott, de mikor és hogyan történhet, az nem világos. Tehát mindig félelem kötődik hozzá.

Ha képes vagy tudatosan a sötétbe, a félelembe nézni, keresztül mész rajta és felülmúlod azt.

Az emberi lény legnagyobb félelme a személyiségének elvesztésétől való félelem. Még az életének elvesztésétől való félelem sem olyan nagy, mint a személyisége elvesztésétől való félelem. A személyiséged elvesztésétől való félelem sokkal rosszabb, mint a haláltól való félelem.

Minden félelmünk – a testi egészség, elmebeli stabilitás, vagyon, hírnév vagy a szeretteink elvesztésétől való félelmek - mind a haláltól való félelem formái különböző álruhákban.

Egy kis történet:

Egy férfi alaposan felkészült egy előadásra, amit egy rendezvényen kellett megtartania. Hirtelen mindent elfelejtett, amikor a színpadra lépett és a mikrofont a kezébe vette. A szereplési láz kerítette hatalmába! Néhány percig szó nélkül állt a hatalmas tömeg előtt.

Egy idő után hirtelen így szólt: 'Az emberi elme a legcsodálatosabb dolog ezen a világon. Elkezd működni, amikor megszületsz, és soha nem hagyja azt abba a halálodig – kivétel, amikor beszédet kell tartanod!'

A társadalom elutasításától való félelem arra késztet bennünket hogy olyan dolgokat vigyünk végbe, ami nem jó számunkra, de amivel a társadalom kedvére teszünk. Ebben a folyamatban feláldozzuk azt amit lényünk igazán akar csinálni. Az a félelem hogy a társadalom nem fogad el bennünket, az szintén a haláltól való félelem egyik formája - az egó halála ebben az esetben.

Minden tettünk a tudatalattiban kapcsolatos a halállal és a haláltól való félelemmel. A halál megértése képes megváltoztatni az életről kialakított nézetünk egészét. Egyszerűen képes átalakítani a félelmeid kezelésének módját.

(a 'Halálról' szóló fejezetben részletes magyarázatot adunk a halál megértéséről)

A félelem vezet a haraghoz. A félelem az energía passzív formája, míg a harag az aktív kifejeződése.

Egy kis történet:

Egy férfi mérgesen szaladt a postahivatalba egy papírköteggel a kezében, és azt mondta, 'Hogy merészelnek fenyegető leveleket küldeni nekem!' A hivatalnok megerősítette, 'Igen, fenyegető levelek küldése jogsértő. Tudja, hogy ki küldte ezeket a leveleket?'

A férfi tovább kiáltozott, 'Persze, hogy tudom! Az adóhivatal emberei!'

Amikor dühös vagy, csak nézz bele haragodba! Annak gyökerében egy mély félelmet fogsz találni. Próbáld ki ezt magadban: ha félemet érzel, próbálj haragot kifejezni vele egyidőben! Hadonássz a kezeddel, toporzékolj - adj kifejezést az energiának! Tapasztalni fogod, hogy a félelem eltűnik. Azt is látni fogod, hogyan alakul át egyszerű módon a félelem haraggá. Hasonlóképpen a félelem gyűlöletté is átalakulhat. Csak ébernek kell lenned, hogy lásd milyen kifinomult módon alakulnak át az érzelmek egyik formából a másikba. Ha megérted ezt a játékot, könnyen kiszállhatsz belőle.

A pszichológusok kiemelik az ijedelmeket. Mondjuk, a kertben sétálsz sötétben és meglátsz egy kötél darabot - elkezdesz reszketni, mivel azt hiszed, hogy az egy kígyó. A hirtelen megdöbbenést ami téged ér - még mielőtt rájönnél arra, hogy csak egy kötélről van szó hívjuk ijedelemnek. Az ijedelem ereje olyan, mintha egy rózsabokrot ráznánk a tövinél fogva ha sokáig rázzuk, meghal.

Állítólag naponta hattól a tizenkettőig terjedő alkalommal élünk át ijedelmet ébren és álmunkban is. Képzeld csak el, mi történik a lényünkkel! Az ijedelmek az éber tudat hiánya miatt jelentkeznek. Amikor tudatosan megfigyeljük őket, számuk lényegesen lecsökken .

Amikor szembe kell nézned a félelemmel, ne próbálj ellenállni annak, vagy elnyomni azt! Csak nézd a félelmet, érezd hogy jelen van és fogadd el! A félelem elfogadása feloldja magát a félelmet. Hagyd, hogy megrázzon téged! Ha tested reszket, hadd reszkessen! Ha szemed könnyezik, engedd szabadjára a könnyeket! Légy olyan, mint egy fűszál a szélben - ami meghajlik minden ellenállás nélkül!

Sötét éjszaka egy férfi sétált egy keskeny ösvényen. Hirtelen megbotlott egy sziklában, elesett és lecsúszott. Sikerült megkapaszkodnia egy gallyban, amely a szikla felett lengedezett. Teljes sötétség uralkodott. A férfi erősen kapaszkodott az ágba. Segítségért kiáltott, de csak a saját hangját hallotta visszhangozni. A visszhang hallatán szörnyen megijedt, hogy talán egy mély szakadék torkában van.

Az éjszaka örökkévalónak tűnt, és a férfi kétségbe esetten kitartott valamely segítségben reménykedve. Végül megvirradt, és lenézett, milyen mély a szakadék, de nem volt ott semmilyen szakadék, csak egy nagy szikla fél méterrel lejjebb!

A te félelmeid is pontosan olyanok, mint az övé. Azt hiszed, hogy egy szakadék, de igazán csak néhány méterről van szó. Ha képes vagy szembenézni félelmeiddel, meglátod, hogy nincs bennük mélység. Mivel felnagyítod félelmeidet, úgy képzeled, mintha szakadék lenne ott. Választhatsz, hogy elengeded a faágat - a félelmet -, vagy továbbra is kapaszkodsz belé és kínozod magad.

Az elfogadás az egyetlen módja annak, hogy meghódítsuk az elkerülhetetlen dolgokat. Amikor elfogadod, hirtelen látod, hogy a félelem eltűnik, abban a pillanatban elveszti hatalmát feletted. Amikor nem küzdesz vele, a félelem egy mély békének tűnik. Amikor az ijedelem kerít hatalmába téged, csak éld át, ez az egyetlen út!

Amikor félelmednek van egy tárgya, fogadd azt el! Ez az elfogadás átalakít. Minél többet küzdesz, annál inkább megerősíted a félelmet. Ha eltereled a figyelmed a félelemről, akkor a félelem még ugyanúgy benned marad, tehát ez sem megfelelő út. Nem eredményez félelemmentességet.

Engedd szabadjára a félelmet, igazán éld bele magad kétszer vagy háromszor minden gátoltság nélkül! Hirtelen azon veszed észre magad, hogy többé nincs rád hatással!

NÉZZ SZEMBE A FÉLELMEIDDEL ÉS LÉGY SZABAD!

A félelem a szwadistana csakrával áll kapcsolatban, amely egy kifinomult energia központ és két ujjal a köldöktől lejjeb található.

Szokásom volt körbejárni az Arunacsala hegyet minden nap. Általában korán reggel, négy óra körül kezdtem és körbejártam a hegyet kirtánokat* énekelve.*

Egy reggel nagyon korán, valamivel éjfél után kezdtem. Azokban az időkben nem létezett kiépített út és kivilágítás a hegy menti ösvényen. Egy sűrű erdő volt az egész út mentén. Boldogan énekeltem és gyalogoltam a földet nézve. Hirtelen egy kis folyó menti résznél megtorpantam, és amikor felnéztem, egy csapat vad tekintetű hiénát láttam velem szemben, készen álltak, hogy rám ugorjanak!

Abból a hirtelen mély félelemből egy hatalmas kiáltás eredt egyenesen a szwadistana csakrám, a harám* mélyéből. Egy tiszta, igaz félelem kiáltása volt az, olyan, amilyet még soha nem tapasztaltam. Annyira teljes volt, hogy életemben soha többé nem éreztem magam megrázva a félelem által!*

Teljes odaadást éreztem Arunacsala iránt és azt a mély bizalmat, hogy Arunacsala majd vigyáz rám. Hirtelen egy idős szannyaszi jelent meg előttem egy nagy bottal és elűzte a hiénákat. Amint a vadak elfutottak, az öregember is eltűnt!

Ezután az eredendő kiáltás után úgy vettem észre, hogy a testem hirtelen könnyebbé vált. Inkább lebegtem, mint sétáltam, mintha lényem frekvenciája megnövekedett volna. A modern pszichiátriai kezelésben 'az eredendőség elméletét' alkalmazzák, amikor a páciens katartikus módon kiált a hara mélyéről, hogy megszabaduljon félelmétől és egyéb elnyomott negatív érzelmeitől.

A félelem legyőzésének nagyon hatékony módja a vizualizáció, amikor a lehető legtisztábban megjeleníted, hogy átéled mindazt. Ennek a technikának a szépsége abban rejlik, hogy akkor is használhatod, amikor nem vagy félelmi helyzetben, amikor nyugodt vagy és kezelni tudod magad.

Leülhetsz magadban és megjelenítheted azt a helyzetet, amely félelmet kelt benned. Érezd nyilvánvalóan a félelmet, amely növekszik benned; nézz vele szembe nagyon tudatosan! Ha szenvedsz, ha a tested kényelmetlenül érzi magát, az rendben van. Ne nyomd el a félelmet, hadd menjen végbe benned! Ha valamit egészében megtapasztalsz, akkor elengeded magadtól.

Arunacsala hegy – Egy szent hegy Tiruvannamalai-ban, Tamil Nadu állam, Dél-Bharat. Shiva, a nagy megvilágosodott mester megtestesítőjeként tartják számon.

Kirtánok – Az áhítat dalai.

Hara – Az energia és az élet központja a japán és kínai hagyományok szerint, a has tájékához közel.

Szannyaszi – Szerzetes, aki lemond az anyagi világ javairól.

ÉLD A MEGVILÁGOSODÁST

Ez egy nagyon erőteljes technika, ami a nap huszonnégy órájában használható. Bármikor, amikor a félelem kerít hatalmába, csak ülj le szépen és lazíts!

Légy éber és csak a kilélegzésedre figyelj! Ismételd a 'szah' hangot csendesen, amint kilélegzel; egyidőben a távozó lélegzettel. A kilélegzés tulajdonképpen egy ellazulás, amikor elengedjük mindazt, ami halandó, míg a belélegzéskor mindenáron ragaszkodni akarsz valamihez. Összpontosíts a kilélegzésre, ne is gondolj a belélegzésre! Amikor belélegzel, ismételd a 'ham' hangot csendesen!

Fektess nagyobb energiát és éberséget a kilélegzésbe! Segíts magadnak még mélyebben kilélegezni! Hagyd, hogy a belélegzés automatikusan menjen végbe a testben! Energiád, figyelmed, akaratod egyedül a kilélegzésre kell hogy irányuljon.

Ez egy csendes hangvételű 'ham..szah.., ham..szah..'. Ennek a hamsza mantrának* a csendes intonációja hirtelen az éberség állapotába juttat, ahol ellazulsz abban, ami nem halandó. Bármi, ami halandó, elhagyja a belső világod.

Ezt a technikát akkor is lehet gyakorolni, ha a félelem nincs jelen, ha ülsz, ha beszélsz, ha járkálsz vagy ha eszel, még alvás közben is. Ez egy nagyon hatékony technika. Állandóan, huszonnégy órán át figyelj a kilélegzésedre és csendben ismételd a hamsza mantrát*-'hamszah',' hamszah', 'hamszah'! Amikor belélegzel ismételd 'ham', és amikor kilélegzel ismételd ' szah'!

Értsd meg, ha állandóan ismételed ezt a mantrát, adzsapa dzsapává válik - akaratlan énekléssé. Ha erőfeszítéssel énekelsz, az dzsapa. Erőfeszítés nélküli éneklés, az adzsapa.* Azt jelenti, hogy automatikusan megy végbe benned. Csak kezd el az intonációt, kerülj összhangba vele! Egész nap benned fog zengeni.

Bármi ami halandó elhagy téged és rájössz, hogy ami halandó soha nem lehet részed. Ha azonosítod magad azzal ami halandó, ez az azonosítás kikapcsolódik és te üresbe kerülsz. Vonzalmat fogsz érezni, kapcsolódni fogsz ahhoz ami nem halandó. Ami nem halandó az maga a lényed.

Part 3: Living Enlightenment (Gospel of THE SUPREME PONTIFF OF HINDUISM BHAGAWAN SRI NITHYANANDA PARAMASHIVAM)

Próbáld ki ezt a technikát mindössze három napon át! Hirtelen meglátod, hogy a vagyonod, szeretteid, testrészeid, egészséged elvesztésétől való félelmek, az ismeretlentől való félelem minden félelmed eltűnik. Amikor tudatod a kilélegzésre összpontosul, bármi, ami elfoglalja belső világod és halandó benned egyszerűen eltűnik onnan és te szabaddá válsz.

Hamsza Mantra - Szoham mantrának is hívják, amit 'hmmm' hangvétellel gyakorolnak belélegzéskor és a 'ssszooo' hangvétellel kilélegzéskor.

Ajapa Japa (ejtsd:) Adzsapa dzsapa - Egy szent dallam akaratlan éneklése.

A félelem gyakran a fájdalom formájában fejezi ki magát. A világ legijesztőbb dolga a fájdalom.

Minden élőlény csak egy dologtól fél, és az a fájdalom. Ha jobban megnézed, az ember nem annyira a haláltól fél, mint inkább a fájdalomtól és az agóniától, ami a halállal járhat az adott pillanatban! Sokan félnek a szegénységtől, sokan a kapcsolatoktól és sokan a betegségektől. Mindezen félelmek alapvető oka a fájdalom, amit átélünk, amikor keresztül megyünk ezeken a dolgokon. Ezek a félelmek a fájdalomtól való félelem miatt léteznek.

A fájdalom lehet testi, elmebeli vagy érzelmi.

A testi fájdalom az egy alapvető szükséglet a test számára. Képzeld csak el, ha nem éreznénk fájdalmat testünkben, akkor véletlenül kárt tehetnénk magunkban vagy elkezdenénk átalakítani arcunkat, kezeinket és lábainkat úgy, ahogy a hajunkkal tesszük manapság! Valójában a fájdalom az egy kérelmi levél, amit a test küld elménknek így szólván, 'Légy szíves, fordíts gondot rám!', mert a figyelem az energia. Amikor figyelmet fordítunk valamely testrészre, akkor az energiává válik azon rész számára. Amikor a test fájdalmat közöl, akkor tulajdonképpen figyelmet, energiát igényel, amely majd hozzásegíti a gyógyuláshoz.

Az elmebeli vagy érzelmi fájdalom az nem más, mint az a pszichológiai érzés, ami akkor keletkezik, amikor szembe kell nézned olyan dologgal, amit nem szeretsz. Kutatások igazolják, hogy az érzelmi fájdalom mélyen megzavarhatja a fizikai testet. Például a pszichológiai érzés, ami a szexuális elnyomásból ered, deréktáji panaszokat okozhat, vagy a túl sok felelősség érzete vállfájdalmat eredményezhet.

Akár testi, akár érzelmi fájdalom, lényeges, hogy megértsd, a fájdalom mindig a jelen pillanatnak való ellenállásból születik.

Ha egy fájdalmas esemény történik valaki életében – gyermek elvesztése, férj vagy feleség távozása, egy közeli barátság megszakadása -, az illető szenved, de lassan, az idő múltával elfogadja a történteket. Talán sír és kesereg sok éjen és napon át, de végül belenyugszik a dolgokba. Az idő gyógyító hatású.

Ez egy jólismert szólás. Értsd meg, hogy azért volt szükséged időre a gyógyuláshoz, mert nem voltál felkészülve, hogy elfogadd a fájdalmat tudatos és éber módon, amikor az esemény történt.

Ha képes vagy belenézni a fájdalomba és megfigyelni az érzelmet tudatosan, látni az elme játékát mialatt a fájdalom fennáll, akkor a megértésben lesz részed és azonnali gyógyulás megy végbe. Időre van szükség, mert nem állsz készen erre a megértésre. Tehát egy nagy szenvedésnek teszed ki magad. Az idő múltával, néhány hét, hónap vagy talán évek után az esemény elhalványul és távoli emlékké válik.

Ennek ellenére a fájdalom nem távozott szervezetedből teljes egészében. Ha valakivel találkozol, aki csak egy kicsit is emlékeztet elvesztett gyermekedre vagy férjedre, a fájdalom előjön. Például, ha az illető hasonló módon beszél, jár vagy nevet, a seb újra kinyílik. Fájdalmas, hiszen még mindig hordozod magadban a múltat. Emiatt úgy hiszed, hogy az élet nagyon kemény, egy teher, amit el kell viselni. Te választod, hogy az egész múltadhoz ragaszkodj: amikor gyerek voltál, amikor kamasz voltál, amikor először álltál munkába. Ragaszkodsz minden életszakaszhoz annak minden élményével, fájdalmaival és hibáival. Ez a teher és érzelmi súly rajtad, amely a múlttal kapcsolatos, a felelős azért a fájdalomért, amit múltad átélésének minden egyes alkalmával érzel. Ha úgy döntesz, hogy elhagyod a múltat és minden helyzetet friss szemlélettel tekintesz, nem fogsz ennyi fájdalmat érezni. Azonnal rendbe jössz. Nem lesz szükséged sok időre.

Egyszer egy tanítvány mesteréhez fordult és azt mondta, 'Mester, nem vagyok képes meditálni. Fájdalmat érzek a lábaimban és szétszórt vagyok.' A mester csak azt felelte, 'El fog múlni.'

Egy hét múlva, a tanítvány visszatért a mesteréhez, most így szólt, 'Gyönyörűen meditálok. Annyira ébernek és boldognak érzem magam.'

A mester újból azt felelte, 'El fog múlni.'

A fájdalom és az élvezet eredete egy és ugyanaz. Ugyanaz az érzés két különböző elnevezéssel. Olyan, mintha két különböző személynek lenne része egy azonos személy általi testmasszázsban. Az egyik számára gyönyörű fiatalító hatásúnak tűnik, míg a másik véleménye az, hogy fájdalmas volt! Ugyanaz a masszázs fájdalmasnak vagy élvezetesnek bizonyulhat attól függően, hogy ki részesül benne.

Az életnek is megvannak ugyanezek az ellentétei: az élvezet és a fájdalom. Mind az élvezet, mind a fájdalom az elme terméke. Az elme mindig az egyik végletből a másikba zuhan. Ritkán zuhan a középső útba. Az élvezettől a fájdalomig jutsz, majd a fájdalomtól az élvezetig. Ahogyan láttuk az előbb, az élvezet és a fájdalom teljesen attól a személytől függ, aki azt tapasztalja. Lehet, hogy ami élvezetes számodra, ugyanaz az élmény fájdalmas lehet más számára.

A Bhagavad Gitában*, vagyis a híres szent iratban, amely az Önmegvalósítás különböző útjairól beszél, Krishna, a megvilágosodott mester így szól gyönyörűen, 'Ő, aki egyformán tekinti az élvezetet és a fájdalmat, ugyanazzal a szemmel nézi a földdarabot, a követ és az aranyat, aki bölcs és egyformának tartja a felmagasztalást és az ítélkezést, aki változatlan a tiszteletben és a szégyenben, aki egyformán kezeli a barátot és az ellenséget, az bizonyára meghaladta a természet módjait. Élvezet és fájdalom azonos számára és készen áll a megvilágosodásra.'

Buddha, a megvilágosodott mester így szól, 'Szabadítsd meg magad az élvezettől és a fájdalomtól.' Az élvezetért áhítozni és a félelmet pátyolgatni ugyanazon élmény két különböző megnyilvánulási formája. Mindkettő egy börtönlánc. Talán a fájdalom egy csúnya láncnak tűnik, az élvezet pedig gyönyörű láncnak. Úgy, ahogy a nappal követi az éjszakát és az éjszaka a nappalt, a fájdalom és élvezet is mindig követik egymást.

Amikor megérted, hogy az élvezet és a fájdalom, mindkettő az elme terméke, arra is rájössz, hogy mindkettő csak időleges; előjönnek és elszállnak, mint a szappanbuborékok. Nincs szükség senkire, hogy elvegye tőled az élvezeted, mert elméd természeténél fogva inga módjára a másik végletbe, a fájdalomba mozdul majd!

Ez az egyetlen módja, hogy meghaladd mind az élvezetet, mind a fájdalmat. Nem azt jelenti, hogy el kell nyomni az élvezetet és elfelejtkezni a fájdalomról. Az éberség az, ami átalakítja a fájdalmat a korlátlan boldogsággá - azzá az energiává, amely bármilyen külső körülmény ellenére létezik. Ez a fajta boldogság a természeted lényege és nem veszítheted el. Mivel ellenállsz a történéseknek, fájdalmat érzel és elfelejtkezel a természetes boldogságodról.

A fájdalomnak - legyen az testi, elmebeli, vagy érzelmi - csak negatív léte van ugyanúgy, mint a sötétségnek. A sötétség csak a fény hiányában létezhet. Így hát nincs saját pozitív léte. Hasonlóképpen a fájdalom csak az éberség hiányában létezhet. Ahogyan a sötétség automatikusan eltűnik, amikor világosságot hozunk a szobába, hasonló módon a fájdalom is feloldódik automatikusan, ha az éberséged energiáját összpontosítod rá.

Bármely elmebeli vagy érzelmi fájdalom, amit magadban hordasz, csupán a jéghegy csúcsa. El kell érned a gyökereit ahonnan ered. Az alapvető okon kell dolgoznod, hogy azt semlegesítsd. Ha nem így jársz el, nagy a veszélye annak, hogy másokon fogod kiélni ezt a fájdalmat, vagy még jobban kárt teszel magadban. Mindig azt mondom az embereknek, 'Ha fájdalmad van, dobj el minden mást és dolgozz rajta! Lásd, hogyan gyógyul a kiváltó ok! Csak ekkor lehetsz biztonságban.'

Bhagavad Gita - A megvilágosodott mester, Krishna által hirdetett ősi hindu szent irat, amely az Upanishad vagy szent iratok lényegeként van számon tartva.

Krishna - Hindu származású megvilágosodott mester, aki a Bhagavad Gita Igazságait hirdette.

Másképpen sem te, sem pedig a körülötted lévők nincsenek biztonságban.'

Amikor bármely fájdalommal tudatosan szembenézel, rájössz, hogy te nemcsak a tested vagy. Tudatában leszel annak, hogy egyetlen fájdalom sem érintheti a valós 'téged'. Ha egyszer felfedezed azt, hogy létezel a fájdalmon túl, a fájdalom fölé emelkedsz, hogy elérd a dukkha ateeta* (aki meghaladta a szenvedést) létet. Azon ritka szabadság érzetben lesz részed, ami magával hozza a testhez kötöttség hiányát. Ez a szabadság veled marad egész életedben. Földi életet élsz a háttérben és átlépsz egy szellemi síkra. Az anyagi világ egésze eltűnik, és egy új lenyűgöző világ tárul eléd: az ártatlanság, a boldogság és az együttérzés világa.

A fájdalom önkéntesen elpárolog, amikor látod a fájdalom okát és természetét intenzív belső tisztánlátás útján, mert a tisztánlátás elpárologtatja belőled a fájdalom okait. Ez a felismerés magával hozza az abszolút boldogság állapotát, ami nem más, mint a megvilágosodás.

Egy érdekes eseményt szeretnék megosztani veled a vándorló éveimből. A zarándok utam napjaiban egyszer egy törzsi néppel éltem együtt Bharat Madhya Pradesh államában. Egy kis templomban laktam a falu közepén. Egy nap egy terhes asszonyt láttam bevonulni egy kis kunyhóba. Körülbelül fél óra múlva kijött onnan, egy kis újszülöttel a kezében!

Se fájdalom, se doktor, se nővér, sem orvosság, még csak kiáltozás sem. Fél óra múlva sétált a csecsemővel a kezében. Megdöbbentem! Nem tudtam megkérdezni semmit, mivel nem ismertem a nyelvüket. Egy hónap múlva láttam egy másik asszonyt ugyanazt művelni. Fél óra múlva előjött a csecsemővel a kezében. Megkérdeztem a helybeli papot, aki eljött a templomba, 'Hogyan lehetséges ez? Nem éreznek fájdalmat?' Azt kérdezte, 'Fájdalom? Minek a fájdalom?'

Lenyűgözve éreztem magam. Maga az a nézet, hogy a szüléskor fájdalmat kell érezni, nem létezett a társadalmukban! Ez még nem elég, senki nem szenvedett nőgyógyászati vagy menopauzás panaszoktól.

Elkezdtem kérdezősködni az életmódjukról. Megértettem, hogy a társadalmukban a nők nagy tiszteletben részesülnek. Amint a lány testileg éretté válik, tisztelettel elismerik, hogy most már képes anya lenni. Az emberek a lába elé járulnak, ő pedig megérinti és gyógyítja őket! Emiatt - a különböző bánásmód miatt - nem szenvednek a más kultúrákban magától értetődő fájdalmaktól.

Dukkha ateeta (ejtsd: dukka atíta) - A bánaton és fájdalmon túli.

Számos bejegyzett példát találunk a 'fantom fájdalomra', a fájdalomra a test nem létező részeiben. Egyszer a Második Világháborúban egy katona lábát amputálni kellett, mert súlyosan megsebesült. Furcsa módon, amikor magához tért még mindig panaszkodott a fájdalomra, amit a lábában érzett. Mivel be volt takarva egy lepedővel, nem volt tudomása arról, hogy eltávolították a lábát. Lehúzták a lepedőt és megmutatták számára, hogy lába többé nem létezik. Magán kívül volt!

További kutatások igazolták, hogy a test minden része az agy egy meghatározott részével áll kapcsolatban. Amikor a test meghatározott része érzi a fájdalmat, a hozzá tartozó agyközpont mutat aktivitást. Ebben az esetben az adott agyközpont még mindig olyan módon vibrált, mint amikor a láb a test része volt. Sok ilyen példa van, amikor is az ember fájdalmat érez azon az üres helyen, ahol végtagját amputálták. Ezt nevezzük 'fantom fájdalomnak.'

Az elme hatalmas befolyással van a testre. Még a testi fájdalom érzete is megváltoztatható az elme által. A tudomány 'placébó hatásnak' hívja azt, amikor egy egyszerű cukortabletta ugyanazt a hatást kelti, mint egy fajdalomcsillapító, egyszerűen azért, mert a pácienssel elhitetjük, hogy a cukortabletta az maga a fájdalomcsillapító!

A napokban olvastam az amerikai Michigan Egyetem egyik kutatásáról*, amely az Ideggyógyászat Tudománya lapjában jelent meg. A kutatás alanya egy fiatal férficsoport volt, amelynek tagjai hozzájárultak, hogy egy magas koncentrátumú sóoldatot fecskendezzenek az állkapocs menti izmokba, fájdalmat okozva ezáltal. Az agynak erre a fájdalomra adott válaszát PET (pozitív elektront kibocsátó tomográfia) segítségével vizsgálták, ami azt mutatta, hogy a test természetes fájdalomcsillapítójának, az endorfinnak megfelelő tevékenység volt folyamatban.

Az egyik vizsgálatban azt mondták a férfiaknak, hogy fájdalmcsillapítót kaptak, de igazából az csak placebó volt - olyan anyag, aminek nincs fájdalomcsillapító hatása. Ezután arra kérték őket, hogy állapítsák meg a fájdalom erősségét 0-tól a 10-ig terjedő skálán, mialatt az agynak a fájdalommal kapcsolatos tevékenységét mutató PET vizsgáló is működött. A kutatók így képesek voltak az agyi tevékenységet vizsgálni és azt is, amit a férfiak igazából éreztek.

A lenyűgöző megfigyelés az volt, hogy a fájdalom, amit a férfiak éreztek kisebb volt, amikor placebót kaptak, ami nem fájdalomcsillapító, hanem egy természetes anyag. Olyan volt, mintha a fájdalomcsillapítót kapták volna! A PET kimutatta, hogy az endorfin (természetes fájdalomcsillapító) aktiválódott az agyban.

Az agy magasabb szintű aktivitást mutatott a placébóval csak azért, mert az illető elhitte, hogy az fájdalomcsillapító volt! További kutatások bizonyították, hogy ezt a placébó hatást lehetett megfigyelni az emberek 70%-nál és a fájdalom lecsökkent 22%-kal. A tudomány még mai nap is folytatja ennek a lenyűgöző jelenségnek a tanulmányozását, amely világosan rámutat a test és az elme kapcsolatára.

Egy kis történet:

Egyszer egy tanítvány vándorolt egy Zen * mesterrel együtt, amikor egy libaraj szállt el a fejük felett. A mester azt kérdezte, 'Mik ezek?' A tanítvány azt felelte, 'Ezek vadlibák, mester.'A mester aztán ezt kérdezte, 'Hol vannak?' A tanítvány válaszolt, ' Már elszálltak.'

A mester hirtelen fogta a tanítvány orrát és jól megcsavarta. A tanítvány felkiáltott fájdalmában. A mester így szólt, 'Azt mondod elszálltak, de hiszen ők mindig is itt voltak. 'A történet szerint a tanítvány abban a pillanatban megvilágosodott.

Lehet, hogy ez a történet nagyon furcsán hangzik, de a legtöbb Zen* mesternek ez a módszere. A fájdalomnak nagy értéke van abban, hogy felébresszen téged a valóságra. Ezért használta azt annyi mester, hogy felébressze az alvó tanítványt. Általában mit csinálunk, ha valaki fájdalomtól szenved? Vigasztalunk. Akaratlanul hozzásegítjük őt ahhoz, hogy tovább aludjon. De a mester nem érdekelt a vigasztalásban. Az egyetlen érdeke az, hogy felébresszen téged. A nagy fájdalom pillanatában az elme működése leáll, és csak a fájdalom létezik. Ebben a pillanatban az Igazság elénk tárul! A történetben láthatod, hogy a fájdalom pillanatában a tanítvány belső világa készen állt az Igazság befogadására a mestertől, tehát a mester kézbesítette azt!

A fájdalom átalakulhat egy rendkívül kreatív energiává. Az Istenre való emlékezéssé válhat. Imává válhat. Meditációvá válhat. Éberséggé válhat. Hatalmas átalakuláshoz vezethet téged.

Az élet fontos titka, amit meg kell, hogy érts, hogy ha éberré tudsz válni valamivel kapcsolatban, akkor attól nagyon könnyen meg is szabadulhatsz. Ha nem vagy éber vele kapcsolatban, akkor nem merül fel a tőle való megszabadulás kérdése. Veled marad. A fájdalom azért fájdalom, mert a tudatalattidban létezik és nem az éber tudatodban. Félelmed, hogy szembenézz a fájdalommal, megengedi, hogy az egyre jobban növekedjen, mint egy daganat. Egy mester egyszerűen eltávolítja ezt a daganatot az ő 'mesteri sebészete segítségével!' Amikor távozik belőled, akkor átalakulsz egy új személlyé. Egyszer egy hívő azt kérdezte tőlem, Szvámidzsi értem hogy szükség van sebészetre a belső világom megtisztításához. De a mester vajon ad-e fájdalomcsillapítást a 'mesteri sebészetéhez?'

Zen - Japán buddhista gyakorlat. A dhyana, vagyis a meditáció az eredete.

Milyen hozzáállás szükséges ahhoz, hogy megbírkózzunk a mester fájdalmas 'sebészeteivel'? Néha csupán az éberség elegendő a fájdalom feloldásához. Sokszor csak rámutatok a fájdalomra, semmi más. Az egyszerűen eltűnik és elpárolog.

Tehát, mi is a helyes hozzáállás hogy megbirkózzunk ezekkel a fájdalmas 'sebészetekkel'? Teljesen bízni kell abban, hogy bármely 'fájdalom', amit a mester okoz, csak a javadra szolgál. Maga a 'sebészet' létének alapja az ő végtelen szeretete és együttérzése irántad. Ha ezt világosan megérted, akkor – még ha fáj is - átéled a folyamatot és mély hálát érzel azért, amit érted tesz. Mondhatom, hogy a fájdalomcsillapító a mester részéről az a szeretet és együttérzés, amit feléd sugároz csak egy pillantásával.

Mégegy részlet: a fájdalom csak azért fájdalom mert azt gondolod róla, és ezt a címkét teszed rá. A mester képes megtanítani két vagy három másodperc alatt azt, ami egyébként egy életbe telne, vagy több száz évbe, vagy több életciklusba. A mester az intenzív élet. Ő egyszerűen eltávolítja a 'daganatot' és elhajítja azt. Az intenzitás ellenére jobb a mesterrel együttműködni, mint az élettel, mert ez egy nagyon gyors folyamat. Ha megérted, mit tesz érted a mester, akkor ezt életed legmagasabb szintű eseményeként is élvezheted.

Megjegyzendő, hogy tovább élni az életet ezekkel a 'daganatokkal' sokkal rosszabb lesz, mint a fájdalom élmény, amit a mester okoz eltávolításukkor. A 'daganat' eltávolítása nem több, mint egy pár perc; a mester egyszerűen eltávolítja azt, kész vége. Ha egyszer ezt megérted, ezt a folyamatot, akkor többé nem teszel fájdalom címkét az átalakulásra. Inkább üdvözölni fogod. Nemcsak üdvözölni fogod, hanem hálás leszel, mert ami a tudatalattidban lappangott az felszínre és eltávolításra került.

A fájdalom az nem más, mint a figyelem hiánya, tehát a megoldás a 'jelenlétedben' rejlik. Létezik egy egyszerű és gyönyörű öngyógyító meditációs technika, amely levezeti jelenléted a fájó testrészbe vagy a szenvedő elmébe. Kipróbálhatod legközelebb, amikor fájdalmat vagy szenvedést tapasztalsz. Mindenképpen jobb módszer, mint a fájdalomcsillapítók alkalmazása, amelyek mellékhatásai néha rosszabbak, mint az eredeti panasz.

Csak próbáld ki ezt! Feltételezd, hogy fájdalmat érzel a lábadban, vagy egy külső behatás miatt szenvedsz. Feküdj le egy sötét szobában! Tégy tudatos erőfeszítést arra hogy, elfelejtsd egész testedet, csak összpontosíts arra a pontra, ahol a fájdalmat érzed! Ha elmebeli szenvedésről van szó, felejtkezz el testedről és összpontosíts arra az eseményre, ami a szenvedést okozta! Ahogy átéled a fájdalmat, szándékosan távolítsd el elmédből a 'fájdalom' szót!

Az elméd fecsegése továbbra is azt az üzenetet küldi majd, hogy fájdalmat érzel. Kapcsold ki! Érezz mélyen; kísérletezz nyitottan! Nézz bele, mi is történik elmédben!

Hamar rájössz arra, hogy elméd felnagyította a fájdalmat. Teljesen összpontosítsd tudatodat a fájdalom központjára, és az nemsokára össze fog zsugorodni egy pici fájdalom pontra! Most összpontosíts teljesen erre a pontra, és hirtelen majd felfedezed, hogy a fájdalom eltűnik és boldogság lép a helyébe!

Ezt a technikát alkalmazhatod a test bármely részét érintő testi fájdalom feloldására.

Amikor testi fájdalommal nézel szembe, ellazult módon légy tanúja a fájdalomérzetnek abban a bizonyos testrészben! Látni fogod, hogy először a fájdalom előtérbe kerül, de rövidesen egy pontra csökken, majd eltűnik. Amikor testi behatás ér, abban a pillanatban tested intelligenciája sürgősen energiát küld abba a meghatározott részbe, hogy azt meggyógyítsa. Ezt az energia áradatot nevezed te 'fájdalomnak'. Ha ellazult módon tanúja vagy ennek az energia áradatnak és gyógyító folyamatnak, akkor a fájdalom eltűnik, és gyógyulás megy végbe. Ha megértjük ezt, akkor nem fogunk ellenállni és megszenvedni a fájdalmat, hanem együtt fogunk működni a test természetes gyógyító energiájával.

Saját tapasztalatomból beszélek. Egyszer valaki az ujjamra csukta a kocsi ajtaját. A körülöttem lévők idegesen rohangáltak, hogy előôsegélyt szerezzenek. Egyszerűen mondtam nekik, hogy ne zavartassák magukat.

Amint az ujjam elkezdett dagadni , világosan megfigyeltem, mi történik a testemben. Éreztem az energiát, ami a köldöktáji energia központból áradt az ujjam felé. Tisztán láttam, hogy a test intelligenciája válaszol magától a vészhelyzetre. Magától meggyógyult az ujjam.

A te belső ambulanciád az, amit fájdalomnak hívsz!

Ez a tanúsító összpontosítás, amit a fájdalomnak szentelsz, be fogja bizonyítani számodra, hogy több vagy, mint egy egyszerű test. Érinteni fogod az energia bázisodat, és rájössz, hogy több vagy, mint a test és az elme.

Vizsgáld a fájdalmat intenzíven, de ne ragaszd hozzá a 'fájdalom' szót és a 'szenvedés' jelentést! Egy rövid ideig úgy tűnhet, hogy a fájdalom erősödik, de majd hamarosan feloldódik.

Valójában a test kellőképpen értelmes ahhoz, hogy energiát küldjön a testnek abba a részébe, amelynek szüksége van energiára. De ellenállsz ennek az energia áradatnak azzal, hogy 'fájdalom' címkét teszel rá. Csak engedd, hogy az energia szabadon áramoljon azzal, hogy teljesen tudatában vagy a bizonyos testrésznek! Nézz bele kíváncsian az energia áradatba! Légy teljesen kívülálló; ne vegyél részt a folyamatban! Csak engedd, hadd áramoljon az energia abba a részbe és dolgozz rajta! Tapasztalni fogod a gyógyulást.

A félelem és a vágy olyan alapvető energiák, amelyek irányítják az életünket. Vagy vágyból cselekszünk, hogy megkapjunk valamit, elérjünk valahová, vagy félelemből, ha nem akarunk valamit megtapasztalni. Vonzalom és taszítás nemcsak a sejtekben létező erőhatás, hanem az emberi magatartás lényegi eleme is.

Az emberi élet egyik nagy hajtóereje a vágy. Ha betekintünk életünkbe, láthatjuk, hogy időnk legnagyobb részében a vágy vagy a félelem vezérel bennünket.

Számtalan vágyunk van, és sokszor úgy érezzük, hogy nincs energiánk beteljesíteni azokat. A Jáin hagyomány szerint az Isteni erő úgy küld bennünket, hogy elég energiával és képességgel bírjunk összes vágyunk teljesítéséhez. De legtöbben nem így érezzük. Vajon miért?

Van egy különbség igazi vágyaink és 'kölcsönvett' vágyaink között. Az igazi vágyainkat 'szükségleteinknek' hívjuk. A kölcsönvett vágyainkat 'kívánalmainknak' hívjuk. Elegendő energiával rendelkezünk ahhoz, hogy igazi vágyainkat, vagyis szükségleteinket kielégítsük. Mik az igazi vágyaink?

A Life Bliss Program (THE SUPREME PONTIFF OF HINDUISM BHAGAWAN SRI NITHYANANDA PARAMASHIVAM Szpurána program) második szintje alkalmával az egyik részben arra kérjük a résztvevőket, hogy írják le vágyaikat, szükségleteiket, kívánalmaikat. Ezután meditáció következik, amellyel a vágyakon dolgoznak. A meditáció végén arra kérem őket, hogy idézzék fel memóriájukban a vágylistájukat. Általában amire emlékeznek, az csak egy kis része annak, amit leírtak. Olyan, mintha egy nagy fa teli levéllel - amely a vágyaik jelképe - lett volna a kiindulópont, és a meditáció alatt a fa lehullatta volna szinte az összes levelét, azok megszáradtak és elhaltak volna. A levelek, amelyek a fán maradnak, arany színben tündökölnek. Ha megérted, melyik vágy a veled született és melyik az összegyűjtött vágy, spirituális fejlődésben lesz részed automatikusan.

Amikor vágyaink valódiak és a sajátjaink, amelyek az igazi szükségleteinket tükrözik, nem érzünk semmilyen kétségbeesést amiatt, hogy teljesítsük őket. Felismerjük, hogy az események természetes folyamatában ezek a vágyak teljesülnek.

Amikor fejfájásod van, nem érzed magad komfortosan, mert tudod, hogy az nem az igazi természeted. Az igazi természeted az, hogy ne fájjon a fejed. Hasonlóképpen, ha valamilyen vágyad támad, azonnal végezni akarsz vele, mert a mély elégedettség az igazi természeted, és a vágy kiegyensúlyozatlanságot okoz ebben az elégedettségben.

Meg kell értened két fontos igazságot:

1. Egész életed események hosszú láncolata, amelynek célja a beteljesülés. Bármit csinálsz legyen az evés, ivás, kapcsolatok, gazdagság vagy élvezet - mind a beteljesülés felé irányul. Keresed ezt a beteljesülést mindenféle irányban ahelyett hogy egyenesen keresnéd.

2. A beteljesülés benned van, ez a természeted. Ezért próbálsz mindenáron kijutni az elégedetlenségből. A tény, hogy beteljesülést keresel, bizonyítja hogy az ismert számodra. Egyébként nem keresnéd! Életed szakaszaiban, amikor éreztél valamiféle elégedettséget, azt is remélted, hogy újból részed lesz benne. Ezért hosszúra nyújtod az életed.

A vágyat amely tiszta és nem irányul egy meghatározott tárgy vagy személy felé, egyszerűen egy túláradó energiának, *iccha shakti-*nak vagyis a 'vágy energiának' hívjuk.

A köldök tájékáról származó energia, tiszta energia. A szív tájékában ez az energia átalakul a vágy erejévé. Ezután ez tovább alakul szavakká a torok területén. Amikor ez az energia átalakul szavakká, azt *'vák-*nak' vagyis a 'beszéd energiájának' hívjuk. Egy analógiával szolgálva, a köldökből származó energia olyan, mint a gyapot. A torokban válik az pamutfonállá. Így is elképzelheted: a köldökből eredő energia az olyan, mint az olvasztott vas. A torok a kovácsműhely, ahol a termék formálódik!

A beszéd energia tovább jut az agy felé, ott tudásként tárolódik vagy átalakul egy küldetéssé. Az agyban az energia tárolódhat, mint a tudás ereje, vagy gnana shakti. Például, a testtel kapcsolatos vágy energia átalakulhat a testtel kapcsolatos tudássá.

A másik lehetőség, hogy a szavak átalakulnak paranccsá, és azok teljesítésre kerülnek. Ez a parancs az egész testet bejárja, ami cselekvésre késztet. Ez a tett ereje, vagy kriya shakti. Például, a testeddel kapcsolatos vágy kifejeződhet a tett erejében, ami nem más, mint tested mozgatása.

A tiszta iccha shakti, vagy vágy energia, amely lényedből ered, a torok területén átalakul gnyána shaktivá - a tudás energiává, és kriya shaktivá - a tett energiává.

Ha az energia nem megfelelően kerül feldolgozásra és nem megfelelően irányul, akkor a tudás és tett elszakad a tiszta vágy energia erejétől. A tudás és a tett összhangban kell, hogy álljon a tiszta vágy energiával.

Ebben az esetben egy erényes körfolyamat jön létre, amely jobb tudáshoz és tetthez vezet, ami viszonzásul tisztább vágyakat eredményez!

Mondjuk, vágysz arra, hogy egymillió dollárra tegyél szert. Ha ez a vágy kellőképpen kerül átalakításra a tudás formájában, akkor világos tervvel állsz elő, és a megfelelő tetteket viszed végbe, míg milliomossá nem válsz. Ha a vágy energia a túl sok tudás és kevés tett formáját ölti, akkor csak egyre többet gondolkodsz és fellegvárakat építesz.

A másik véglet az, amikor a vágy energia túl sok tettben és kevés tudásban nyilvánul meg, ekkor vakon dolgozol a terven. Például, keményen dolgozhatsz, ha egy kamiont Los Angelesből New York-ba vezetsz, de vajon milliomossá tudsz-e válni ezzel? A tett létezik, de nincs megfelelő tudás. Szükség van arra, hogy a vágy megfelelő módon alakuljon át tudássá és tetté. A nem megfelelő átalakulás oka az éberség hiánya.

Amikor őszinte és egyesült vagy vágyaddal, akkor nem létezik konfliktus, és végbemegy a megfelelő átalakulás.

Talán volt részed ilyen élményben az életedben, mint például: egy nő, aki fél átkelni egy forgalmas úton, de ha látja gyermekét átszaladni, hirtelen utána ugrik nem törődve saját biztonságával.

Meg kell értenünk, hogyan vesztette el félelmét nagy hirtelen. A gyermek iránti szeretet az oka, amely felélesztette benne az anyai gondoskodás dimenzióját. Hasonló az eset minden szereteten alapuló kapcsolatban. Ha valakiben virágzik a szeretet érzése, hirtelen minden félelem távozik belső világából.

Értsd meg, a szeretetnek hatalmas ereje van és a vágynak úgyszintén! Ha sok energiával rendelkezel a muladhara csakrádban, az azonnal semlegesíti az összes többi csakrát. Nem lesz több félelem a szwadishtana csakrádban, és nem lesz több aggodalom a manipuraka csakrádban. Ezek a magasabb szintű csakrák nem működnek, amikor a muladhara csakra teljes erővel bír. Az illető - tudta nélkül - felszabadítja az ismeretlen, de benne rejlő potenciált. A külvilágba is kiterjeszti ezt a potenciált.

Különböző személyek különböző dimenziókat hoznak működésbe benned. Ha szeretőd van, a szeretet érzése éled fel benned.

Muladhara csakra – Kifinomult energia központ a gerincoszlop tövénél, amely a mohóság és a vágy érzéseivel kapcsolatos.

Csakrák – A test energia központjai. Szó szerint 'kerék' a jelentésük, mivel a misztikusok úgy tapasztalták meg őket, mintha energia örvények lennének. Hét fő csakra létezik a gerincoszlop mentén: muladhara, szwadhistana, manipuraka, anahata, vishuddhi, ajna és szahaszrara.

Szwadhistana csakra – Kifinomult energia központ két ujjnyival a köldök alatt, amely a félelem érzésével kapcsolatos.

Manipuraka csakra – Kifinomult energia központ a köldök tájékán, amely az aggodalom érzésével kapcsolatos.

Ha van gyermeked, akkor az anyai gondviselés dimenziója éled fel benned. Amikor elméd készen áll a különböző dimenziók befogadására, azok virágozni fognak benned.

Ha teljesen nyitott vagy, minden egyes személy, akivel találkozol, hozzá fog segíteni ahhoz, hogy tovább fejlődj. De ha önző vagy, akkor még szeretőd vagy házastársad sem képes erre. Légy szíves, értsd meg, nagy felelősséged az, hogy nyitott és önzés nélküli elmét csiszolj ki magadnak mielőtt egy kapcsolatba lépsz, legyen az házasság vagy a szeretők kapcsolata! Akkor maga az érzés fog téged folyamatos jelleggel átformálni. Ha ez a folyamat nem megy végbe, akkor életed legfőbb dimenzióját vesztegeted.

Miért nem vagyunk képesek igaz szeretetre? A szamszkárák az okai, vagyis a múlt emlékeihez való érzelmi ragaszkodásunk. Belső világod túl sok múlttal kapcsolatos dologgal van teli. Tehát az nem áll készen a jelen befogadására. Csak azokat a személyeket tudod szeretni, vagy csak azokhoz tudsz kapcsolódni, akik összhangban vannak a múltbeli kedves élményeiddel. Ha el tudod magad szakítani a múlthoz való érzelmi ragaszkodástól, akkor hirtelen rájössz, mennyi belső tér válik szabaddá számodra. Akkor közvetlenül nyitottá válsz bárki előtt anélkül, hogy múltja iránt érdeklődnél.

A vágy egy elsődleges érzés amit a természet nyújt számunkra a faj megőrzése céljából. A vágy túlhaladása egyenlő az első legnagyobb lépéssel az emberi lét igazi potenciáljának felfedezéséhez.

Az emberi lény mindig összezavarodik a szeretet és a vágy között. Azt hiszi hogy az állatok csak bujálkodnak. Az igazság az hogy csak az állatok cselekednek igazi vágyból a párzás idején. Az ember az értelmezései közepette sem igazi vágyat, sem igazi szeretet nem képes kifejezni. Innen ered az elégedetlenség és a beteljesületlenség.

A szex olyan, mint a szén, a szeretet pedig, mint a gyémánt. A szex az a mocsár, és a szeretet a lótusz, amely kivirágzik belőle. Mindkettő ugyanabból az anyagból áll, csak tudnod kell a kidolgozás módját! Hagyd el elvárásaidat, és temérdek energia árad majd belőled!

Ma már tudjuk, hogy biológiai szempontból egy férfi sem 100%-ig férfi, és egy nő sem 100%-ig nő. Egy férfi csak 51%-ban férfi és 49%-ban nő. A nő úgyszintén, csak 51% -ban nő és 49%-ban férfi; csupán 1% a különbség, vagy egy kicsivel több.

Apád és anyád energiáiból születtél. Hogyan is lehetnél csak férfi, vagy csak nő? Hisszük vagy nem, mind a férfi, mind a női energia megtestesítői vagyunk. Egészek vagyunk nem megosztottak.

Szamszkárák - Mélyen bevésett emlékek vagy engramok.

Már a születés pillanatában a társadalom rád nyomja bélyegét, férfinak vagy nőnek nyilvánítva téged és elvárja, hogy annak megfelelően viselkedj. A magától értetődő emberi természet a beteljesülés. Ezért az elvesztett részét megpróbáljuk a külvilágban megtalálni. A fiú gyerek a női jelenlétet kutatja, a lány gyerek pedig a férfi jelenlétet. Itt kezdődik a szex egész története. A kutatás megindul a mi 'vágyott részünk' elképzelésével.

Egy kis történet:

Egy 90 éves öregember a tengerparton ült mindennap reggeltől estig, és figyelte az ott sétáló embereket. Egy másik férfi, aki felfigyelt rá, oda ment hozzá, és azt kérdezte, 'Mit csinál maga mindennap itt ücsörögve?'

Az öregember így felelt, 'Keresem a nőt, aki a feleségem lehetne.' A férfi megdöbbent ilyen válasz hallatán, és azt kérdezte, 'Miért nem kereste fiatal korában?'

Az öregember azt felelte, '30 éves korom óta keresem.' A férfi megrökönyödve tovább kérdezősködött, 'Milyen különleges nőt keres maga?' Így felelt, 'Keresem a tökéletes nőt.' 'Még nem talált egyet sem?' kérdezte a férfi.

'Találtam egyet aki egyezett azzal, amit én elképzeltem, de nem igazán sikerült a történet vele.' válaszolta az öregember. A férfi megkérdezte hogy miért nem.

Az öregember válasza az volt,'Ő pedig a tökéletes férfit kereste!'

Ez a végeredmény amikor megpróbálunk az elménkben kialakított képnek megfelelő társat találni.

Hosszú keresgélés után találunk valakit aki távolról megfelel ennek a képnek. Ekkor történik az, amit úgy hívunk 'szerelmesnek lenni valakibe'. Ez a szerelembe esés tudománya. Vedd észre, hogy ez mindig 'esést' jelent, soha nem 'felemelkedést' a szerelembe! A saját erőteljes igényünk és elvárásaink miatt a dolgokat úgy látjuk, ahogy mi akarjuk látni őket. A dolgok jól mennek amíg egyfajta távolság fennáll. Továbbra is rávetítjük saját elképzelésünket a másikra. De amint lassacskán a másik közelebb kerül hozzánk, rájövünk, hogy a fantázia és a valóság teljesen különböző!

Meg kell értenünk azt hogy egyetlen egyén sem képes megfelelni az elménkben hordozott képnek, egyszerűen azért, mert a kép nem a valóságon alapul. Egyetlen kép sem összeegyeztethető a valósággal mivel a nap végére csak egy kép, egy elképzelés marad!

Mi az alkímia? Amikor alsóbbrendű fémet, például rezet vagy vasat arannyá változtatunk, ez a folyamat az alkímia. Hasonló módon, amikor lényünk érett, a vágy, mint alaprendű érzés átalakul szeretetté, képesek válunk a legmagasabb rendű érzésre.

Ennek megfelelően, távolítsd el a fantáziáid által keltett tisztátlanságot, és helyettesítsd azt a kapcsolataid baráti tisztaságával és türelemmel kezeld a folyamatot! Kezdetben, talán az emberek nem értik majd a benned végbemenő változást.

Folytasd csak tovább hittel és bizalommal magadban! Őszinteséged és akaraterőd nem vezethet másra, mint arra, hogy a körülötted lévőket pozitívan érintse.

Adj hozzá barátságot a szeretethez! Jelenleg a vágyunk nem más, mint egy mélyen gyökeredző erőszak, amely a másik személy birtoklását célozza. Adj hozzá barátságot a kapcsolathoz! Köszöntsd társadat és fogadd el őt olyannak, amilyen! Nem csak elfogadni kell hanem köszönteni az elméjét, testét, a lényét amilyen! Ekkor láthatod, hogy a vágy átalakul szeretetté és lényed korlátlan boldogságban találja magát.

A szeretet életet ad, még az ember számára is. Szeretettel az ember egy lélek, egy élet! Szeretet nélkül az ember lealacsonyodik egy tárgy, egy eszköz szintjére! Ha nincs benned szeretet, és egy gyönyörű férfit vagy nőt látsz, csak az jár az eszedben, mit kaphatsz tőle, akkor egy tárgy szintjére alacsonyítod le. Ha szeretettel nézel rá, csak akkor válhat ő lélekké, egy élő lénnyé.

Az önmegtartóztatás az nem más, mint nem áhítozni a benned elnyomott részre, és kész. Ha férfi vagy, olyan elégedettséget kell megtapasztalnod magad iránt, hogy ne hiányozzon a benned elnyomott női rész. Ha nő vagy, akkor olyan mértékben vagy elégedett magaddal, hogy nem keresed a külvilágban a teljesség élményét. Ha eléred ezt a beteljesülést, függetlenül attól, hogy házasságban élsz vagy sem, elméd békés lesz. Csak ekkor lehetsz önmegtartóztató igazán, még a házaséletben is! Ez az igazi önmegtartóztatás.

Teljes időtartam: 30 perc

Ez a meditációs technika minden elnyomott érzelmedet felszínre hozza benned.

A lélegzés nagyon szoros kapcsolatban áll az elmével. Ha gondolatmeneted nyugodt, akkor lélegzeted is ellazult. Ha gondolatmeneted agresszív, akkor lélegzeted is agresszív.

A legjobb ha üres gyomorral, reggel gyakorlod ezt a technikát. 21 napon át végzett Dukkha harana átalakítja lényedet, mosolyt varázsol arcodra, és tested is tündökölni fog.

Állj egy helyben csukott szemmel! A meditáció első részében elméd rendszere teljesen életre kel a mély lélegzés során. Ez a felélesztett energia elolvasztja az elnyomott érzelmeket, mint ha a jég olvadna el.

Lélegezz mélyen és zihálva tested teljes erejéből, mindig az orrodon keresztül, tehát csukott szájjal! Mozgasd karjaidat, hajlítsd be térdeid, hajolj le és emelkedj fel!

Mozgásod olyan legyen, mint amikor a madár száll, fel és le, térded hajlik, majd kiegyenesedsz, karjaid fel és le mozognak összhangban a lélegzettel!

A mozdulatok kifinomultak legyenek, a belélegzés legyen összhangban a felfelé irányuló mozgással, míg a kilélegzés legyen összhangban a lefelé irányuló mozgással.

Továbbra is csukott szemmel légy, és feszítsd meg tested minden egyes részét sorjában, végtagról végtagra haladva, majd lazítsd el őket! Feszítsd meg, majd lazítsd el a végtagot, majd folytasd a következővel! Kezdd a talpaiddal; majd térj a lábaidra, a combjaidra; a csípőre; azután a gyomorra és derékra; azután a mellkasra és a hát felső részére; majd a karjaidra az ujjaktól a vállig, ezután a nyak és a vállak következnek; majd az arcod és végül a fejed teteje! Lazíts el minden egyes részt mielőtt a következőre térnél! Mire a 10 perc végére érsz, belül üressé válsz; higgadt és nyugodt leszel.

Továbbra is csukott szemmel ülj le és dúdold a 'hú' hangot, csupán a 'hú' hangot! Nincs szükség arra, hogy mélyen vagy hangosan dúdold, csak ellazult módon tedd! A dúdolás közben légy tanúja bárminek, ami történik benned vagy körülötted!

Ennek a technikának az első két része gyakorlatilag a harmadik rész előkészítője, hiszen az maga a meditáció. Amikor a harmadik részhez jutsz, meglátod, hogy elméd csendessé válik magától, minden erőfeszítés nélkül.

Maradj ebben az ellazult állapotban mosollyal az arcodon és örömteli hangulatban! Ezalatt az idő alatt nagyon sok tapasztalatot szerezhetsz. Csak figyeld őket, mint ha a televízióra figyelnél! Figyeld meg elmédet gondolatról gondolatra!

Amikor vágyakozol valamire, a bűntudat is benned él. A bűntudat ellenkező oldala a vágy. Egyszer bűnösnek érzed magad mert szerinted nem helyes arra a bizonyos dologra vágyni. Amikor pedig vágyaid teljesülnek, úgy érzed, hogy nem érdemled meg amit kaptál. Ha vágyaid nem valósulnak meg, újból bűntudatot érzel mert talán nem tetted meg mindazt, amit kellett volna. A vágyak mindenképpen bűntudathoz vezetnek.

A bűntudat eredete nem más, mint a múltban hozott döntések és tettek felülvizsgálata a jelenlegi intelligenciád által.

Például, amikor iskolás voltál, talán egy pár sértő szót mondtál barátodnak, ami miatt a baráti kapcsolat magszakadt. Évek múltán előhívod az emlékeket, és bűntudatod támad. Érdemes? Nem! Akkor egyfajta intelligenciával rendelkeztél és annak megfelelően cselekedtél.

Most a jelenben egy újfajta intelligenciával rendelkezel tehát nincs értelme felülvizsgálni a múltat.

Ami elmúlt, az elmúlt. Ami megtörtént, az megtörtént. Nincs mit tenni.

Ha állandóan a múltban élsz és bűnösnek érzed magad, tönkre teszed a jelen pillanatot és a jövődet is. A bűntudatnak nincs semmi haszna. Mit lehet tenni? Az egyetlen lehetséges dolog amit tehetsz, hogy nem formálsz mintát a múltból, és nem ismétled meg ugyanazt a viselkedést. Annak idején úgy cselekedtél, és kész!

A múlt az elmúlt, nem létezik többé, ezért hívjuk múltnak. Mindezek ellenére, mégis hagyjuk hogy a múlt befolyásoljon bennünket. Hogyan is történik ez? Kétfajta módon:

1. Ha felülvizsgálod a múlt eseményeit vagy a múltban hozott döntéseid a jelenlegi intelligenciáddal, akkor bűntudatot keltesz lényedben.

2. Ha jelenlegi döntéseidet a múlt tapasztalatai alapján hozod, akkor a múltat fogod ismételni a jövőben is, talán egy kissé modernizált formában.

Talán nem pontosan ugyanazt a hibát fogod elkövetni de ugyanazon a tapasztalati szinten, ugyanazon a síkon fogsz mozogni.

Elménk működése egy meghatározott pályára terelődik, amely arra késztet, hogy mindig azt tegyük, amit eddig is tettünk. Tehát a hibák is ugyanazok lesznek.

Megkülönböztethetünk három fajta bűntudatot, amelyek gyökeret vernek bennünk és intelligenciánk gyilkosaivá válnak:

• 1. a közeli család által keltett bűntudat
• 2. a társadalom által keltett bűntudat
• 3. saját magunk által keltett bűntudat

Hétéves korodig bármely bűntudat a közeli családodtól származik. Ha nem úgy teszel ahogy szüleid kívánják, azt mondják, Isten nem helyesli, amit művelsz és bűnössé válsz. Szegény Isten, mennyi mindent kell meghallgatnia! Vagy egyszerűen - mivel a szüleid - hallgatni kell rájuk, nehogy boldogtalanná tedd őket. A bűntudat magja legelőször a családban van elszórva. Te pedig folytatod a gyerekeiddel. Átadjuk, mint a koronát, generációról generációra.

Mivel nem tudod kellőképpen elmagyarázni a dolgok rendjét, inkább egy szabályt hozol és ráerőlteted a gyerekeidre, ezúton keltve bűntudatot bennük. A gyerekek, például, szeretnek forogni, izegni-mozogni és élvezni a mozgást. Ilyen természetes módon gyűjtenek energiát. De mi mit teszünk? Álljt parancsolunk és félelmet keltünk bennük, jaj, nehogy elessenek szegények! Addig nem nyugszunk, míg a gyerekek élettelenné nem válnak, pontosan olyanokká, mint mi felnőttek vagyunk!

A gyerek talán szeretne kint a napon játszani, virágot szedni vagy csak szaladgálni a friss levegőn. Igazán nem sok, amit kér, de anyuka nemet mond, a forró nap ártalmaira hivatkozva. Ilyen kifinomult módon jut a helyzet uralmába, a nemet mondás hatalmat ad neki. Lehet hogy a napra hivatkozik, de ez ennél összetettebb.

Ez a kiejtett szó - a nem - mély hatást gyakorol a gyerekre. Bűntudatot érezve vagy megerőlteti magát és benn marad vagy pedig elszökik anyuka elől. Mindenféleképpen elfojtottuk az eredeti, az igazi energiáját. Odabent maradva nem tudja levezetni az energiáját, ha kiszökik, akkor fél, hogy valaki meglátja és még bűnösnek is érzi magát. Mindez csak azért mert játszani akart egy kicsit a napon.

Amint a gyerek növekszik, ez a fajta bűntudat mélyen gyökeret ver benne. Amikor felnőtté és függetlenné válik, ezek a gyerekkori emlékek bármikor feléledhetnek, talán amikor egy napsütéses napon a füvön ülve, hirtelen kényelmetlenséget érez és bűntudat fogja el, nem tudván az okát. Nincs semi rossz abban hogy a füvön ül, de a régi emlékek feléledtek benne.

Ilyen módon születik a bűntudat. Ezek a gyerekkori emlékek, jelentéktelennek tűnő események hozzájárulnak ahhoz hogy a bűntudat életmódod természetes része legyen.

AZ EREDETI BŰN, AZ MAGA A BŰNTUDAT

Miért nem tudjuk élvezni és kultiválni azt a természetes élvezetet és boldogságot, amelyben a gyerek él?

Ha jobban megvizsgáljuk a dolgot, rájövünk, hogy maga a boldogság is kapcsolatos a bűntudattal. A kisgyerekben nem létezik egy szemernyi bűntudat sem, ő teljes mértékben természetes. Éppen ezért olyan lenyűgöző élmény látni egy kisgyereket. Bármit csinál, teljesen átadja magát annak, mert még nem ismeri a civilizáció álarcát. Még vad és eredeti, teli életenergiával. Csak élvezet és kíváncsiság árad belőle, szinte remeg a benne áramló energia erejétől.

A gyerek csak szeretne élvezni mindent, de a szülők - a társadalmi lét feltételei által gátoltak tele vannak bűntudattal, komolysággal és álszentséggel. A gyerek szeretne kiáltozni, ugrálni és táncolni, mert ez a természetes kifejezési módja. De a felnőttek szépen leállítják, "Ne kiabálj! Ez illetlenség. Jól kellene viselkedned, úgy mint mi!" Szépen lassan a szabadság és boldogság fogalma a bűntudat érzésével társul.

Hét és tizennégy éves kor között a társadalom kelt benned bűntudatot a magatartási szabályain és rendelkezésein keresztül. Azt a bűntudatot, amely a félelmen alapul, a társadalmi normák keltik.

Tizennégy éves korig a család és a társadalom felelős a benned kialakuló bűntudatért. Nagyon fontos megemlíteni a szexhez kapcsolodó bűntudatot. A szülők vagy a család soha nem beszélnek erről a témáról. Amikor az a bizonyos hormonális változás történik a szervezetedben, úgy érzed, mintha teljesen új lennél. Rengeteg kérdésed van, és szeretnéd tisztán látni a dolgokat, de senki nincs felkészülve rá, hogy igaz választ adjon.

Ráadásul itt jön a média is, hogy elárasszon fantázia üzenetekkel, még jobban összekavarjon és vágyakat teremtsen benned ebben az érzékeny korban.

Ez még mindig nem elég: a társadalom beléd kell, hogy nevelje, nem vagy elég jó. Bűntudattal kell, hogy élj mindazért, ami vagy, mindazért, amit teszel! Ha sikerült meggyőznie bűnösségedről, akkor átadtad magad a társadalom bilincseinek. Többé nem leszel képes igazán élvezni az életet.

Szerintem a legnagyobb bűn, az maga a bűntudat. Más bűnök halálod után büntetnek téged. De ez egy büntetés az életedben.

A Tibeti költő, Szent Milarepa* így énekelt, "Az én vallásom élni - és halni - megbánások nélkül."

Szent vagy vagy bűnöző, a társadalom dönti el. Amíg a társadalom szentként tisztel téged, addig szent vagy. Ha bűnözőnek nyilvánít, akkor bűnös vagy. Ha megölsz valakit, akkor gyilkos a neved és büntetés vár rád. De ha a csatamezőn ölsz meg valakit, akkor hőssé válsz és nagy jutalomban lesz részed. Tehát nincs abszolút mérce, mi a helyes és mi a helytelen. A társadalom saját logikája a döntő.

Milarepa -Tibeti Yogi és Marpa, egy tibeti buddhista tanár tanítványa

A bűntudat keltés egy nagyon kifinomult és ügyes módja manapság a menyország és pokol fogalma. Kihasználják félelmed és mohóságod a menyország és pokol felfestésével. Így majd félsz a pokoltól és mindent megteszel, hogy a menyországba kerülj. Azt mondják, "Ha így vagy úgy teszel, jutalmad lesz a menyország", de ha másként jársz el "büntetésed a pokol". Amikor a magatartási normák a félelmen és a mohóságon alapulnak, azok közvetlenül képesek mély bűntudatot kelteni benned.

Egy kis történet:

Egyszer egy katonatiszt ezt kérdezte egy Zen Mestertől,

"Mester, mi a menyország és mi a pokol?"

A Mester megkérdezte, "Mivel keresed a kenyered?"

A tiszt válaszolt, "Én katonatiszt vagyok."

A Mester csak nevetett, "Ki volt az a hülye, aki tisztet csinált belőled?

Inkább hentesnek nézel ki."

A tiszt mérges lett, elővette kardját és így kiáltott, "Darabokra szaggatlak"

A Mester csak felemelte a karját és azt mondta,

"Íme a pokol kapui!"

A tiszt felismerte ostobaságát, mélyen meghajolt a Mester előtt és bocsánatért esedezett.

A Mester folytatta, "Íme a menyország kapui!"

Légy tisztában vele hogy a menyország és pokol nem egy meghatározott helyhez kötött fogalom, hanem elméd pszichológiai állapota. Egyik pillanatban elméd lehet a pokolban, a másikban pedig a mennyekben - a menyország és pokol kapui bármely pillanatban váltakozva megnyílhatnak és bezárulhatnak előtted.

Huszonegy éves korig a családodtól és a társadalomtól szeded össze mindazt az információt, ami bűntudatot ébreszt benned. Ezután a kor után a család és a társadalom által elvetett bűntudat magja ereszt benned gyökeret. Most már mindenfajta ok nélkül képes vagy magad is újabb bűntudatot gyártani. A bűntudat lesz állandó vendéged a lényedben!

Az a bűntudat, amit a család és a társadalom alakít ki benned, az kívülről származó, egy generációs örökség, mint a korona. A legrosszabb a harmadik fajta bűntudat amit saját magad gyártasz. Amikor a félelmen és mohóságon alapuló bűntudat részeddé válik, képes leszel újabb fajta bűnöket gyártani magadnak.

Abban a percben amikor bűnösnek érzed magad valami miatt, bárki kihasználhat. Ha még ráadásul küzdesz magaddal, még könnyebben árthatnak neked.

Vizsgáld meg életed és lásd, minden pillanatban keresed a módját, hogy magaddal ellenkezz és elégedetlenkedj! Nem tudsz konfliktus nélkül élni, szükség van egy kis szenvedésre, mert azt tanultad, a boldogság az bűn.

Arra születtél, hogy úgy élj, mint a szabadon áramló folyó. A bűntudat sziklát gördít a folyó útjába. A társadalom finom módon bűnnek nyilvánította a boldogságot. Épp ez a probléma. Emiatt - amikor minden simán megy - észreveszed, hogy lappang benned a bűntudat érzése. Arra tanítottak, hogy boldognak lenni és élvezni az életet, az egyfajta felelőtlenség. Tehát bűnösnek érzed magad.

De amikor szomorú és depressziós vagy, ugyanígy érzel-e? Nem!

Arra tanítottak, hogy az élet szenvedések és nehézségek sorozata, talán néha a boldogság is közbelép.

Ez is oka annak, hogy az emberek nem bírják elviselni, ha örökösen boldog és mosolygós vagy. Mindent megtesznek azért, hogy visszatérítsenek az úgynevezett valóságba - beléd erőszakolván a bűntudatot.

Például, amikor élvezel valamit - táncolsz vagy a tengerparton pihensz -, hirtelen azon kapod magad, hogy elfog a bűntudat érzése, mennyi munkát hagytál függőben, mennyi minden kötelezettség vár rád.

A bűntudatnak nincs létjogosultsága, mégis képes lerombolni egész életed. Ha képes vagy bűntudat nélkül élni, az élet minden pillanatát élvezni fogod mindenféle megbánás nélkül, és még dolgaidat is ellátod.

De lényed teli van egy tömeg zajával, amely nem a részed. Anyukád hangja, apukád hangja, tanárod hangja, szomszédod hangja... stb., és mindezek együttese! Mindezek a hangok benned élnek. Ha csak egy hang van ott benned, soha nem lesznek problémáid. Elméd folyója szabadon fog áramlani. De annyi hang visszhangzik benned, hogy a bűntudat sziklái gördülnek utadba.

Mindaddig, amíg szabadon áramló folyó vagy, rendkívüli intelligencia kifejezésére leszel képes az életedben. Olyan energiával fogsz rendelkezni, amely túlárad minden percben. Abban a pillanatban, amikor befogadod magadba a bűntudatot - megállítván a szabad áramlatot -, energia blokkok keletkeznek a lényedben.

Amikor tudatára ébredsz annak hogy milyen mértékben befolyásol téged a bűntudat, készen állsz arra, hogy megszabadulj tőle. Minden gyakorlat - természetes módon - botlásokkal jár. Amikor a bűntudat nélküli életet gyakorlod néha mindenképpen vissza fogsz csúszni a mohóság és a félelem régi magatartás mintáiba. És hirtelen eszedbe jut, "Ó, megint félelemből cselekedtem", "Megint mohóságból cselekedtem". Aztán frissen újra kezded az egészet. Ezek a felismerések természetes módon jönnek elő majd.

Egy kis történet:

Egy nagy spirituális rend egyik szerzetesét egy távoli faluvidékre szolgálni küldték. Egy nap a vezetőség rengeteg panaszt hallott a szerzetesről.

A panaszleveleket olvasván az elnök így szólt, "A megfelelő embert küldtük."

A titkár megkérdezte, "Hogyan lehet ez Uram?" Panaszok érkeznek hozzánk róla, és Ön azt mondja, hogy megfelelő?" Az elnök így felelt, "Ha panaszkodnak, az azt jelenti, hogy elkezdte munkáját, folyamatban van a dolog!"

Amikor elkezdesz valamit, három fázison mész keresztül - az első az ellenállás. A következő az elhárítás – az ember nem áll ellen, de nem is törekszik igazán. A harmadik az elfogadás.

Hasonlóképpen, amikor elkezdesz valami munkát a belső világodban, a fejlődés is megkezdődik, de ez a három fázis is jelen lesz. Először az ellenállás. Az új praktikum nehéznek bizonyul a jelenlegi rendszered számára. Emiatt a következő lépés, amit teszel, az lesz, hogy elkerülöd mindazokat a lehetőségeket, ahol a változást kellene gyakorolnod. Újra és újra visszatérsz a régi útra. Rendszered ellenáll és mepróbál mindenféle bonyodalmat kelteni és minden lehetséges érvet felhozni. Ha szabadon engeded ezt az ellenállást, akkor saját magad ellenségévé válsz.

Krishna* így szól a Bhagavad Gitában*, "Emeld fel magad saját lényed által! Ha nem így teszel, a legnagyobb ellenségeddé válsz." Csak tőled függ, hogy segítesz-e magadon, mint magad legjobb barátja, vagy kárt okozol magadnak, mint magad legnagyobb ellensége.

Légy tisztában ezzel: Senki nem bánthat meg, kivéve ha megengeded! Senki nem segíthet rajtad addig, amíg meg nem engeded.

Ha elfelejetetted a gyakorlatot, csak emlékezz újból és emeld fel magad! Ne zuhanj depresszióba, ne érezz bűntudatot! Ne hidd, hogy nem vagy képes rá!

Ha Buddha élettörténetét olvasod, amikor arra készült, hogy elhagyja testét, tanítványai az utolsó üzenetéért esedeztek, és még akkor is ezt mondta: Atma Deepo Bhava - Légy a magad fénye, hadd vezessen saját Lényed!

Ha bűntudatot érzel, akkor bűnös vagy. Tulajdonképpen ez az egyetlen bűn. Az emlegetett pokol nem időhöz és térhez kötött, hanem bennünk található, amikor bűntudattal gyötrődünk, és nem teszünk semmit a gondolkodásmódunk megváltoztatásáért.

Minden bűntudatod, minden fájdalmad, az egész egy elképzelt híd, amit a fejedben építettél. A tíz évvel ezelőtt elkövetett hiba, a hét évvel ezelőtt elkövetett hiba és a három évvel ezelőtt elkövetett hiba,

mind független és összeköthetetlen eseményekhez tartoznak. De amikor összekötöd őket gondolataiddal, bűntudatot hozol létre. Folyamatosan bűnösnek érzed magad. Ez az egyik fajta megközelítés.

Létezik egy másik fajta megközelítés is: amikor hibázol, vizsgáld meg objektíven, miért hibáztál, és milyen módon követted el a hibát. Légy egy megfigyelő és lásd, hogyan és miért ismétlődik! Vizsgáld meg tudományos módon a bűntudat keletkezésének folyamatát! Ez a tudatos hozzáállás egy új kaput nyit meg előtted, és soha nem követed el újra ugyanazt a hibát, mert ha egyszer jól belenézel és rátalálsz az okra - az egyszerűen eltűnik. Ha valamit teljes mértékben ismersz, egyben meg is szabadítod magad tőle.

Légy szíves, értsd meg, hogy az erkölcsösség alapja csak az integritás lehet, soha nem a bűntudat!

Mit értek az integritás fogalma alatt? Az integritás azt jelenti, hogy a jelenben élsz és egy meghatározott személyiség vagy, nem pedig különböző, egymással ellentétes személyiségek. Az elme játéka nélkül tekintesz a valóságra. Amint az elme közbelép, a kettősség is megjelenik. Ha intenzíven a jelen tudatában élsz, az integritás elérhető. Ekkor csak egy személyiség létezik benned és nincs harc kettő, három vagy még több személyiség között. Amikor az elme a múlt és a jövő között szálldos, kettéhasadt személyiség vagy, és az integritás nem lehetséges. Ha az elme a jelenben van, automatikusan eggyé válsz, így létre jön az integritás.

Egyszer egy pap Isten elé térdelve elkezdett hangosan rimánkodni. 'Bűnös vagyok. Légy könyörületes velem, Ó Istenem!' A közelben lévő, csendben imádkozó férfit megihlette ez a jelenet, és ő is elkezdett a pap mellett térden állva imádkozni. Aztán egy másik férfi is csatlakozott térden állva és rimánkodva. A pap ezt látván oldalba lökte az elsőként csatlakozó férfit így szólván: 'Nézd csak, ki hiszi el magáról hogy bűnös!'

Minden alázatunk, erkölcsösségünk többé kevésbé egy látszat mások és magunk felé. Látszatot keltünk, mert belül nem vagyunk szilárdan egyesülve lényünkkel. Magunk sem tudjuk, hogy vajon melyik az igazi személyiségünk, tehát ilyen fajta jétékok rabjaivá válunk. Ha egyesülünk igazi személyiségünkkel, minden tettünk eredeti lesz, és az erkölcsösség automatikusan követ bennünket.

Légy szíves, értsd meg, hogy soha nem fogsz hibázni, ha mélyen tudatában vagy a hibának az adott pillanatban! Amikor tudatos vagy, akkor egyetlen meghatározott személyiség vagy és erkölcsös is egyben. Ha eltérülsz a tudatos léttől, akkor sok személyiségként létezel, és az erkölcstelen. Az erkölcsösség a tudattal kapcsolatos, nem a társadalmi szabályokkal. A tudatosság az egyetlen út a természetes erkölcsösséghez.

A tudatosság segít téged abban, hogy közvetlen módon a megfelelő döntést hozd, a megfelelő helyzetben. A megfelelő helyzetben hozhatsz rossz döntést az erkölcsösség által vezetve, mivel annak nincs megfelelő alapja. Az alapját a társadalom építette, az nem a tiéd, tehát nem érzed a magadénak. Amikor valamit nem érzel magadénak, nem tudsz érte bizalommal fellépni. Amint egyesíted magad, a tudatosság lesz a központod. Ha megosztott maradsz, akkor nem lesz benned tudatosság, és az erkölcs támaszára szorulsz.

Ha a társadalom szabályai válnak részeddé, egy mély sebet ejtesz a lényeden. Lerombolod a veled született intelligenciát. Úgy vélem, hogy a gyerekeknek kezdetben egy bizonyos mennyiségű szabályra van szükségük csak azért, hogy ne térjenek le a tudat útjáról. De nem sokkal később maga az élet értelmét kell megértetni velük, és azt, hogy a tudat szükséges hozzá, nem a lelkiismeret.

A tudatos lét egy erkölcsös életet eredményez. Hogy megértsd, miért van szükség a tudatra, nézz csak bele az erkölcsi nézeteidbe! Az erkölcsösség csak felszínes, míg a tudat a lényed mélyéből fakad. Tudatod megpróbál áttörni a lekiismereteden. Tudatod állandóan harcol a lelkiismereteddel. A lelkiismeret, a kötelességtudat az társadalmi termék. Az öntudat az természetes. A lelkiismeret az öntudat szegény helyettesítője.

Az emberek azt kérdezik tőlem, 'Mester, hogyan értsük ezt? Leírod az egész társadalmi struktúrát. Akkor hogyan élhetünk erkölcsös módon?' Mindig azt mondom, 'Légy vele tisztában, csak a gyerekeknek van szükségük rájuk erőltetett erkölcsi szabályokra. Nekik el kell mondani, 'Légy csendben, akkor kapsz cukorkát.' Persze manapság a gyerekek így válaszolnak, 'Boldog vagyok a cukorkád nélkül, kit érdekel a cukorkád!' A gyereket korlátozhatod ilyen módon, cukorkát kínálva. Ráerőltetheted a félelmen és a mohóságon alapuló erkölcsi szabályokat. De számodra eljött a felnőtté válás ideje. Te már nem vagy gyerek többé. Csak emelkedj fel a tudattal! Amikor a tudatról beszélek, lényed intelligens energiáját értem rajta.

Amikor egy szabály kívülről ráerőltetett, mindig megpróbálod elkerülni. Például, ha nem látsz rendőrt, rálépsz a gázpedálra.

A rendőr leállít egy autót a sztrádán a sebesség túllépése miatt. Amikor a jogosítványt kéri, a vezető így válaszol, "Rendőr Úr, csak biztos távolságban akartam maradni a mögöttem lévő autótól!"

Ha vakon engedelmeskedsz a szabályoknak - a lényegük megértése nélkül -, ez lesz a vége, csak egy kifogásra vársz, hogy túllépjél rajtuk.

Tedd fel magadnak őszintén a kérdést: ha nem lennének szabályok és azok betartását ellenőrző hatóság, ugyanaz a személy lennél, mint aki most vagy? Ugyanúgy intéznéd dolgaid, ahogyan most teszed? Ha a válaszod nem, akkor légy vele tisztában, hogy a szabály a kötelességtudatodból, nem pedig az öntudatodból táplálkozik! A szabály lényege nem vált részedé, vagy nem értesz vele egyet. Emiatt számodra nem természetes módon jársz el.

Könnyen láthatjuk, ha a gyerekeknek azt mondjuk, ne csináljanak valamit, leginkább vonzalmat éreznek ahhoz a tetthez. Ha nem emlegeted, hogy csináljanak vagy ne csináljanak valamit, talán figyelmet se vetnek rá. Abban a pillanatban, ahogy elszólod magad, ne csináljanak valamit, mindenáron azon lesznek, hogy igenis.

Egyik ember azt mondja, 'Én a dolgok végrehajtásának három módját ismerem'. A barátja megkérdezi, 'Mi az a három mód?'

A férfi válaszol, 'Először is, csináld magad. Másodszor, alkalmazz valakit. Harmadszor, mondd a gyerekeidnek, mi a munka, amit nem kell csinálni. Kész vége, biztos, hogy meglesz!'

Valójában egyfajta izgalmat kelt az, ami nem ajánlott cselekedet. Az esetek többségében egy azonnali sürgősség alakul ki benned a megtiltott dolog iránt. Élvezetet és izgalmat kelt azt tenni, ami nem helyes. Minden emberi lény alap tulajdonsága ez.

Egyszer egy fűszeres próbált mindent elkövetni, hogy több árut adjon el. Különböző eszközökkel próbálkozott - leárazás, vonzó reklámok, jobb kiszolgálás -, de semmi nem segített. Egy nap egy fekete függönyt akasztott a kirakatba, és egy kis lyukat vágott rajta, majd egy táblát akasztott alá, amin ez állt, "Kukucskálni szigorúan tilos!"

Attól a naptól kezdve tömeg gyűlt a boltja előtt, és mindenki kíváncsian nézelődött a kis lyukon keresztül, vajon mi lehet odabenn! Az eladás magától növekedett, mert most az emberek igazán odafigyeltek, hogy mennyi mindenféle fűszeráruval rendelkezett a boltja.

Amikor arra intenek, hogy ne tegyél valamit, az alapvető emberi tendencia az, hogy pontosan azt tedd, ami nem javasolt.

Kamaszkorban azt hissed, ha nemet mondasz szüleidnek, ezzel bizonyítod, hogy független vagy. Amikor nemet mondasz, úgy érzed, hogy különleges vagy, más a többiektől.

Amíg az igen a válaszod, úgy érzed, hogy csak egy kisgyerek vagy. A "nem" kiejtésével úgy hissed, felnőtté váltál.

Az az érzésed, hogy csak akkor vagy férfi, ha nemet mondasz apádnak. Mindaddig csak egy gyerek vagy. Azért, hogy bizonyítsd férfi mivoltodat, elkezdesz nemet mondani apádnak. Ez egy alapvető pszichológia. Amikor nemet mondasz, úgy hiszed, vagy valaki, enélkül pedig senki. Tehát, légy tisztában vele, bármit mondasz, a felnőtt fiad nemmel fog válaszolni, mert valaki akar lenni!

Az idő múltával a legtöbb szabály, amelynek volt bizonyos jelentése annak idején, jelentéktelen, vak szabállyá válik.

A Hindu - az elektromos áram bevezetése előtt - a szabászok és varrók kézzel dolgoztak, gyenge fényű lámpás mellett. Tehát naplemente után már nem varrtak, mert a gyenge fény kárt okozott volna a szemükben. Ez a munka mindig a nappali órákhoz volt idomulva.

De még manapság is a Hindu az idősebb emberek a háznál azt mondják, hogy nem jó dolog naplemente után varrni! De ennek a szabálynak a valós oka már egyáltalán nem létezik! Elektromos áram és megfelelő fény áll rendelkezésre. A szabály egy szokássá vált, még az eredeti céltól való elválása ellenére is.

Egy kis történet:

Egyszer egy ejtőernyős televíziós interjúban vett részt. A riporter így szólt, 'Az Ön élete igazán kalandos lehet.'

Az ejtőernyős azt válaszolta,'Igen, vannak félelmet keltő pillanatok.'

A riporter azt kérdezte, 'Mi volt élete legagasztóbb élménye?'

Az ejtőernyős válasza így hangzott, 'Amikor egy ház füvére szálltam le, és megláttam egy táblát amin ez állt, 'Gyepre lépni tilos!'

Amikor nem rendelkezel megfelelő intelligenciával vagy megértéssel, minden dolog vakon követendő szabállyá válik számodra.

Ha megfelelően értelmezed a dolgokat, bármely helytálló szabály a boldog élethez szükséges, barátságos technikává válhat. A szabályok és a szertartások igazából egyfajta technikák a megvilágosodásodhoz. Amikor a megvilágosodást említem, egy korlátlanul boldog, tisztánlátással teljes életet értek rajta. Természetesen, ha igazán mélyen rajta vagy, a megvilágosodás végső állapotát érheted el.

Egy kis történet:

Egy vasúti alkalmazott egy vonaton történt gyilkosságról tett jelentést, 'A gyilkos belépett a fülkébe, és többször megszúrva végzett aldozatával. Ezután a szemközti ajtón keresztül kiugrott a sínekre - megszegvén a vasúti szabályokat.'

Megfelelő értelmezés nélkül az egészből félreértés származik, és következésképpen az ostoba cselekedet. Az igazi magyarázattal rendelkezve megérted, hogy bármely szabály létének alapja az, hogy te és a körülötted lévők boldog életet éljenek.

Amikor a szabály lényege világos, nem okoz gondot a követése. Ha ilyen módon követed a szabályt, tetteidben csak jóindulat lesz és boldogan fogod azt teljesíteni. De ha a szabály alapja félreértett, akkor minden tévesnek bizonyul, az élet maga pedig unalmasnak és élettelennek tűnik.

Vedd például a meditációt! A meditáció arra szolgál, hogy belső világod felé irányulj, tekintet nélkül a külvilág zajaira és szituációira. Láttam, hogy néhányan - mielőtt elkezdenék a meditációs gyakorlatot - először igyekeznek zajmentes teret teremteni maguk körül. Mindenkit csendre intenek. Szinte befagyasztják a másikat csak azért, mert ők meditálni akarnak.

Amikor a lényeg elmarad, a dolgok vakon követett szertartássá válnak. A lényeget nem látod és zavart keltesz!

A szabályok eredetileg egy harmónikus életvitelhez készültek, megértve, hogy ha te nem ölsz meg és én nem öllek meg, akkor mindketten boldogan fogunk élni. Ez volt létjogosultságuk alapja. De az idő múltán normákká váltak.

Minden szabály célja a boldog és harmónikus életvitel volt, de amint a szabályok megfelelő értelmezés nélkül válnak részeddé, bűntudatot keltesz. Mindaddig, amíg jól értelmezve követed a szabályokat, boldog leszel. Amint a szavaknak tulajdonítasz jelentőséget és nem az alapcélnak, akkor bűntudatot keltesz.

Amikor el akarod kerülni a törvényt, mit teszel? A törvény szavaiba kapaszkodsz, és elfelejted azok alapját. Ezután kitekered a szavakat, és elkerülöd a törvény betartását. Amikor a szavakba kapaszkodsz, csak egy bürokrata vagy, aki nem érti a lényeget. Csak akkor tudsz egy értelmes, bűntudat nélküli lénnyé válni, ha képes vagy a lényeget alapul venni.

Létezik egyfajta bűntudat, amely használható számodra, intelligens hozzáállással segít, hogy előre haladj életedben. Ez nem más, mint amikor érzed, hogy képes vagy valamire - sőt annyi minden lehetőség rejlik benned, amit nem használsz ki -, hogy intelligenciád bűntudatot hoz létre benned. Ez a fajta bűntudat képes arra késztetni, hogy olyan dolgokat vigyél véghez, amelyek által ezen képességek egésze felszínre kerül.

Néha, egyes helyzetekben tudjuk magunkban, hogy igenis meg tudnánk változtatni a dolgok folyását. De mégis csendben maradunk, és csak szemléljük az eseményeket vagy lustaságból, vagy az összeszólalkozás félelmétől tartva, vagy akár a felelősség elkerülése végett. Ez a fajta helyzet mély bűntudathoz vezethet. Ez a bűntudat jelentős. Ha mégis megtesszük azokat a lépéseket, amelyeket úgy érezzük, hogy meg kell tennünk a helyzet megjavítása érdekében, akkor ez a bűntudat eltűnik, és mi is fejlődünk.

Ez a fajta bűntudat képes rávezetni arra, mi a teendő. Természeténél fogva olyan, hogy nem tartogathatod magadban túl sokáig. Meg kell szabadulnod tőle. Az egyetlen útja, hogy megszabadulj tőle az, hogy megtedd, ami szükséges. Ha ez megtörtént, maga a bűntudat is eltűnik. Mindaddig fogsz szenvedni tőle, amíg magadban tartod és nem lépsz tovább. Ez az egyszerű logika benne.

Ennek a bűntudatnak egy másik fajta megnyilvánulása az egód felszínre kerülése bizonyos helyzetekben, amikor úgy érzed, nem tudsz mit tenni ellene. Képes vagy érzékelni, megszagolni az egódat, ugyanakkor nem vagy képes azt kordában tartani, tehát bűntudatod támad. Ez a bűntudat is jó, hiszen ez annak a jele, hogy mélyen tudatában vagy egódnak. Segít abban, hogy őszintén dolgozz annak az egónak a leküzdéséért.

A bűntudat az intelligencia biztos gyilkosa. Szerintem, az intelligencia legkegyetlenebb gyilkosa. Soha nem hagy előre lépni az életben.

Egyik hívőnk a medencecsont területén lévő daganattól szenvedett húsz éven át. Eljött hozzám panaszkodva, 'Légy szíves, segíts rajtam, gyógyíts meg! Évek óta szenvedek ettől a daganattól. Műtét után újból előjött.'

Elkezdtem szépen beszélni hozzá, hogy megtaláljam a probléma okát. Néhány kérdést tettem fel neki, mire ő végül megnyílt és elkezdett sírni. Megkérdeztem, 'Él benned valami bűntudat a szexualitásoddal kapcsolatban? '

Lassan bizalmassá vált, és azt mondta, hogy gyerekkorában testi erőszakban volt része egy közeli családtag által, hosszú éveken át.

A bűntudat nem hagyta nyugodni. Azt mondta, 'Elkezdtem gyűlölni testem azon részét. Úgy éreztem, hogy annak a résznek nem kellene léteznie bennem, az nem lényem része. Az illető családtag iránt érzett gyűlölet a testem ellen fordult.'

A gyűlölet olyan mély volt benne, hogy tovább beszéltem hozzá. Egyre inkább bizalmassá vált, és ahogy a bűntudatot felszínre hozta, meg is szabadult tőle. Pszichológiai szempontból gyógyulttá vált.

Egy meditációs technikát ajánlottam számára, kifejezetten erre a területre alkazmazva. 'Fejezd ki haragodat, amit a férfi iránt érzel! Sírj, kiáltozz, üvölts, üss! Csukd be az ajtót, végy egy párnát, képzeld el, hogy az ő, és add ki haragod! Ezután ülj csendben, és érezd sajátodnak testednek,azt a részét is! Érezz szeretetet iránta!'

Meglepődsz, ha azt mondom, hogy tíz nap múlva a daganat eltűnt! Soha nem újult ki többé.

Bántalmaink legtöbbje pszichológiai zavaroknak tudható be, amelyben a bűntudat játszik főszerepet.

Legtöbbször az energia áramlat akadályba ütközik bennünk a bűntudat miatt. Ha jól megnézed, bárhol, ahol nem vagy képes mozdítani a kockán, bárhol, ahol nem vagy képes döntéseket hozni, bárhol, ahol félsz valamitől, ott biztos, hogy valamilyen formában a bűntudat lappang.

Az elfogadás gyönyörű eszközül szolgál ahhoz, hogy megszabadítsd magad a múlt és a jövő huzavonájától. Az elfogadás által egyenesen a jelenben találod magad. Elsőként el kell fogadni a külső világ, majd a belső világ minden történését. Bármely probléma adódik számodra a külső világban, és bármely probléma adódik számodra a belső világban, egyszerűen fogadd el mindazt teljes mértékben! Add össze mind, amit problémaként tapasztalsz, és fogadd el őket teljesen!

Fogadj el minden bűntudatot, minden hibát és minden kudarcot! Még ha nem tudod elfogadni őket, fogadd el ezt a tényt, hogy nem tudod elfogadni! Így majd ellazulsz, és a bűntudat elhagyja elmédet.

Próbáld ki ezt a kis kísérletet:

Lazulj el három napig teljes elfogadással!

Ha három napig ellazítod magad és mentesülsz a külső világ és belső világ huzavonájától, elveszted összes javadat? Biztos, hogy nem! Tehát nincs probléma, három nap alatt nem vész el semmi. Miért nem próbálod ki? Csak három napig, őszintén, teljes mértékben, száz százalékig fogadj el mindent, ami zajlik az életedben!

Ha nem vagy képes a száz százalékos elfogadásra, akkor fogadd el ezt a tényt! Még ha ezt mondod, 'Nem vagyok képes a külső és a belső világom elfogadására,' akkor is eléred, hogy a múlt és a jövő nem fog ide-oda ráncigálni. Abban a pillanatban, ahogy megérted, 'Képtelen vagyok megszabadítani magam a vágyak és félelmek huzavonájától, nem vagyok képes elfogadni a valóságot,' maga a belátás elkezd dolgozni rajtad és megteszi a magáét.

Ha képes vagy a jelenben lenni, ellazulva a külső és belső világ dolgaitól, három nap alatt lesz egy sejtésed arról: Mi is az élet? Mit jelent a jelenben élni? Ha ezt megtapasztalod, olyan eksztázisban, olyan másfajta térben és életben lesz részed, mint eddig soha.

Egy saját filozófián alapulva éltél eddig talán harminc évet. Három napig próbálj meg nem átalakítani senkit a külvilágban! Meglátod, ha ezekkel a nagyszerű technikákkal kísérletezel, csodákat művelnek a lényedben. Egy nagyszerű alkímia folyamat indul meg a lényedben. Ha nem tudsz őszinte lenni, fogadd el hogy nem tudsz őszinte lenni! Még ez az őszinteség is elegendő. Egy újfajta dimenziót kezdesz majd látni magadban.

Ülj le és csukd be a szemed! Végy lassú és mély lélegzetet néhány percen át! Mindezzel együtt érezd, hogy a fejed a szívedbe lesz szorítva, a mellkas területére! Légy teljesen fej nélküli! Most nincs fejed. Fej nélküli vagy.

Érezd, hogy a szíveden keresztül lélegzel! Érezd, hogy a szíveden keresztül látod a világot! Érezd, hogy a szíveden keresztül érzed az aromát! Érezd nagyon tisztán, hogy a szíveden keresztül lélegzel! Hallgass a szíveden keresztül, láss a szíveden keresztül és érezz a szíveden keresztül!

Állj fel! Légy a szíved tudatában, és kezdj el mozogni a lehető leglassabban! Ne sétálj! Csak mozgasd a tested lassan! Emlékezz, hogy a szívedből mozogsz! A központod a szíved, nem a fejed. Újból és újból felejtsd el a fejed! Mozogj a szívedből! Emlékezz, egy fej nélküli lény vagy!

Állj egy helyben! Most növeld a sebességet lassan, nagyon lassan! Emlékezz, a szívedből mozogsz, nem a fejedből! Felejtsd el a fejed! Egy fej nélküli lény vagy, aki mozog.

(Néhány perc múlva)

Ülj le ott, ahol vagy! Egyszerűen légy a fej nélkül! Csak a szíveddel ülj! Lazíts!

(Néhány perc múlva)

Lassan, nagyon lassan, nyisd ki a szemed!

A félelem, a vágy és a bűntudat érzelmei szubjektív érzelmek. Azt értem rajta, hogy nincs szükséged egy másik személyre, vagy akár egy tárgyra, hogy létrehozd ezeket az érzelmeket. Képzeld el, hogy egy hangszigetelt szobában vagy, csukott szemmel, és nincs mit megérinteni, ízlelni, vagy szagolni! Még így is érezheted a félelmet vagy a vágyat. De ahhoz, hogy összehasonlítsd magad egy másik személlyel, és irigységet érezz iránta, szükség van a másik személy jelenlétére. Tehát az irigység az egy objektív érzelem. Szüksége van egy tárgyra, hogy aktiválja magát.

Egy kis történet:

Este egy férfi üldögélt a feleségével egy padon a parkban. Észre sem véve őket, egy fiatal férfi ült le melléjük a barátnőjével. A fiatal férfi nagyon szerelmesen elkezdett beszélgetni a barátnőjével.

Hallgatván mindezt, a feleség odasúgta férjének, 'Azt hiszem, meg fogja kérni a kezét. Köhints egyet vagy csinálj valamit, hogy vegye észre magát!'

A férj azt felelte, 'Miért kellene figyelmeztetnem? Engem soha senki nem figyelmeztetett!'

Az irígység az összehasonlításból ered. Állandóan összahasonlítgatjuk magunkat különböző területeken - kinézet, vagyon, tudás, hírnév és baráti kör -, hogy csak néhányat említsek. Amikor összehasonlítgatjuk magunkat másokkal, azt érezzük, hogy a másiknak több van, mint nekünk, és az irigység rabjai leszünk.

Az összehasonlítás a mag, és az irígység a gyümölcs!

Vajon miért is hasonlítjuk össze magunkat másokkal?

Először is azért, mert soha nem értettük meg magunkat mindezidáig. Nem vagyunk tudatában, kik vagyunk és mink van.

Másodszor, a társadalom arra tanított bennünket, hogy másokra alapozva értékeljük magunkat. Az összehasonlítás a gyerekkorban kezdődik. Az iskolában az osztályzati rendszer bevezeti a gyereket a versengés és az összehasonlítás világába.

Létezik egy egységes mérce, ami alapján felmérjük a gyerek adottságait, úgy mint matematikai készség, művészi hajlam, atlétikai képesség, zenei tehetség és így tovább. De nem vesszük észre, hogy egy egységes mérce használata az nem más, mint az összehasonlítás alapul vétele a gyerek felmérésére. Az iskolai jutalom rendszerrel - szó szerint - megbüntetünk minden gyereket.

A gyerek hozzászokik ahhoz, hogy magát másokon keresztül ismerje vagy ítélje meg az összehasonlítás alapján. Nincs magáról saját tudata. Csak másokhoz viszonyítottan tud magáról.

Egy kis történet:

Egyszer egy férfi tanúvallomást tett a bíróságon egy útmenti balesettel kapcsolatban. Hirtelen észrevette, hogy a bírósági szóvivő lejegyezte, amit mondott. Amint a férfi egyre gyorsabban beszélt, a szóvivő is egyre gyorsabban írt.

Hirtelen azt találta mondani a szóvivőnek, 'Legyen szíves, ne írjon olyan gyorsan! Nem vagyok képes követni magát!'

Bármilyen ítéletet hozol magadról, annak alapja mindig valamilyen összehasonlítás. De vajon miért szerepel elmédben a másik eszméje? Azért, mert nem néztél magadba, és nem jöttél rá, ki vagy. Nem tapasztaltad azt a boldogságot és hatalmas potenciált, ami benned rejlik. Nem érzed magad egésznek, mert nem voltál még képes úgy kifejezni magad, amilyen igazából vagy. Tehát az üresség és az elégedettség hiánya benned az oka annak, hogy alacsonyabb rendűnek érzed magad másoknál.

Buddha így szól, 'Minden csak viszonylatban létezik'. Feltételezd, hogy te vagy az egyetlen személy a földön, hogyan tudnád összehasonlítani magad? Hívhatnád-e magad magasnak vagy alacsonynak, csúnyának vagy szépnek, gazdagnak vagy szegénynek, okosnak vagy butának? Nem! Amikor nincs kivel összehasonlítani magunkat, akkor csak vagyunk!

Értsd meg, hogy a jelenlegi helyzetben sincs semmilyen mérce ahhoz, hogy valakihez hasonlítsd magad! Minden egyén egyedi.

Össze tudod hasonlítani az oroszlánt a lóval? Hasonlítjuk-e magunkat a virágokhoz, madarakhoz vagy hegyekhez? Akkor mi az értelme más emberi lényekhez hasonlítani magunkat?

Egyszer az egyik király egy mesterhez fordult, hogy olyan technikát tanuljon tőle, ami hozzásegíti ahhoz, hogy nagyobb hatalommal bírjon, mint a szomszédos királyok. A mester elé ült és előadta látogatása célját. A mester türelmesen figyelt a királyra.

Aztán azt mondta neki, hogy menjen a királyi kertbe, ahol egy rózsabokor és egy ciprusfa nő egymás mellett. Azt mondta a királynak, 'Ők a tanítóid. Ők képesek megtanítani téged arra, amire szükséged van.'

A király ellátogatott a kertbe, meglátta a két növényt, de nem tudott rájönni, mit is kellene tanulnia tőlük. Visszatért a mesterhez és azt kérdezte, 'Mester, mi a lényege annak, amit mond? Képtelen vagyok megérteni, mit és hogyan tudnának tanítani nekem ezek a növények.'

A mester elvezette a királyt a növényekhez és elmagyarázta, 'Ez a ciprusfa hosszú éveken át a rózsabokor mellett növekedett. Soha eszébe nem jutott rózsabokorrá válni. Hasonlóképpen a rózsabokornak eszébe nem jutott, hogy ciprusfa legyen. Ha az ember lett volna a ciprusfa, akkor bizonyára összehasonlította volna magát a rózsával és irigy lett volna arra, hogy mennyi figyelmet kap az emberektől. Vagy, ha az ember lett volna a rózsabokor, akkor bizonyára irigyen nézte volna a ciprusfát, hogy az milyen nyugodtan áll, és nem kell elszenvednie a kínt, hogy az emberek egész nap szaggatják.'

A két növény fejlődött, mert összes energiájukat befektették, hogy saját növekedésükkel törődjenek ahelyett, hogy a hasonlítgatásra vesztegetnék azt.

Abban a pillantban, amint véget vetsz a hasonlítgatásnak, minden irigység eltűnik belőled. Inkább elégedetté válsz magaddal és hálás leszel a Létnek, amiért annyi mindent nyújtott neked és amiért egyedinek alkotott.

Ha irigységet érzel mások iránt, akkor szenvedni fogsz. Állandóan harcolni fogsz másokkal nyíltan vagy magadban. Ha valaki nevet, azt hiszed majd, hogy rajtad nevet. Ha valaki barátias a másikkal, magányosnak érzed majd magad és irigy leszel rá. Igazából arra vársz, hogy valaki fájdalmat okozzon neked. Az irigység, amit szabadon engedsz magadban, az olyan, mint a nyílt seb. Bármely tett, aminek nem célja, hogy megbántson, megérinti a sebet is, ami fáj.

Tehát amikor megsértve érzed magad, vedd észre, hogy egy sebed van! Ne hárítsd a felelősséget a másikra!

A sebnek be kell gyógyulnia, és az irigységnek fel kell oldódnia. Akkor senki nem tud megbántani. Légy tisztában vele, hogy senki nem tud megbántani téged a te szótlan beleegyezésed nélkül!

Összehasonlítod magad, mert úgy érzed, valamely ponton valamilyen módon hiányosságaid vannak. Őszintén szólva, fogalmad sincs az igazi, az egyedi potenciálodról! Ha lenne fogalmad róla, egy másodpercet sem töltenél azzal, hogy a külvilágban keresd a választ a kreatív és elégedettséget nyújtó élet módjára. Minden bizalom, intelligencia és lendületes energia, amire szükséged van, már eleve létezik benned. Benned van a lehetőség, hogy úgy élj, mint isten ezen a földön. Ne hidd el azokat a korlátozó dolgokat saját magaddal kapcsolatban, amit eddig elhitettek veled! Csak nézz magadba! Kísérletezz és fedezd fel az igazságot magadról! Akkor egyszerűen minden erőfeszítés nélkül kisugárzod majd ezeket a tulajdonságokat.

Part 4: Living Enlightenment (Gospel of THE SUPREME PONTIFF OF HINDUISM BHAGAWAN SRI NITHYANANDA PARAMASHIVAM)

Feltételezzük, hogy egy hatalmas létrán a világon mindenkinek fel kellene állnia egy fokra, növekvő sorrendben, aszerint, hogy mennyire sikeres bármely téren, például szépség vagy okosság. Valószínűleg valahol középtájra sorolnád be magad. Sokan feletted állnak, de sokan vannak alattad is. A feletted állókra irigy vagy, ezért állandóan arra törekszel, hogy jobb legyél, mint ők és feljebb juthass a létrán.

Életed egy bizonyos pontján talán rájössz ennek a véget nem érő játéknak a haszontalanságára.

Akkor le akarsz szállni a létráról. És lenézel. Most mit látsz? Rengeteg ember van alattad. Hirtelen boldognak érzed magad ennyi ember láttán és reménykedsz, hogy nem is vagy annyira alacsonyabb rendű, mint amit hittél, míg a feletted lévőket szemlélted.

Itt kezdődik a harc. Amikor felfelé tekintesz, nyomorultnak érzed magad, amikor lefelé tekintesz, boldog vagy. Annak ellenére, hogy már sejted a haszontalanságát annak, hogy életed a feltörekvéssel töltsd, még mindig nem vagy képes leugrani a létráról, mert ha így teszel, akkor egyedül maradsz. Senki sem lesz feletted vagy alattad.

Mindnyájan a tett, a birtoklás és a lét körében működünk. Cselekszünk, hogy legyen valamink anélkül, hogy élveznénk a létet, és ez az oka a nyomorunknak. A tett soha nem éri utol a birtoklási vágyat! Minden alkalommal, amikor egy vágy teljesül, hirtelen az a vágy elveszti a húzóerejét.

Egy megvilágosodott mester, Ramana Maharishi* így szól gyönyörűen, 'Az elme az olyan, hogy egy kis mustármagot felnagyít egy heggyé addig, amíg az a tiéd nem lesz. Amint az a tiéd, akkor még a hegy is olyan jelentéktelennek tűnik, mint egy mustármag!'

Amint egy vágy beteljesedett, egy másik kezd téged vonzani. Még arra sincs időd, hogy élvezd és elégedett légy. Talán így gondolkodsz, 'Hadd legyen még az a dolog is. Aztán lazíthatok és élvezhetem, amim van'. Légy tisztában vele, elméd soha nem fogja hagyni, hogy ez megtörténjen.

Az egyetlen módja annak, hogy igazán éld és élvezd az életet, az, hogy élvezd magát a cselekedetet! Akkor a tett, a birtoklás és a lét automatikusan eggyé válik, és mindhárom megtörténik.

A természetnek megvan a maga egyedi módja a fejlődéshez mindnyájunk számára.

Vegyük például a kínai bambuszt. Amikor kihajt, az első négy évben nem jelentős a növekedése. De aztán az ötödik évben a bambusz harminc métert nő hat hét alatt! Ez nem azt jelenti, hogy az első négy évben egyáltalán nem nőtt. A növekedés nem volt látható ugyan, de a gyökerei erősödtek azért, hogy képes legyen gyorsan és biztonságosan egy nagy fává nőni!

A bambusz növekedéséhez hasonlóan, nincs más mérce, csak a magadhoz való viszonyítás. Ha az összes energiádat arra fordítod, hogy magadba nézz, óriás léptekkel fogsz fejlődni.

Először is értsd meg, hogy isten az művész és nem mérnök! Ha mérnök lenne, akkor alkotott volna egy tökéletes férfit és egy tökéletes nőt, majd másolatok millióit ebből a mintából!

Ramana Maharishi - Megvilágosodott mester, aki Tiruvannamalaiban, Dél-Bharatban élt. Ő az önvizsgálat módszerét tanította, 'Ki vagyok én?' kérdésén keresztül, ami egyben az önmegvalósítás útja.

Nem! Isten mindnyájunkat egyedinek alkotott. Teljesen mindegy, hogy rózsa vagy liliom vagy vadvirág, a lényeg az, hogy a vadvirág meg kell, hogy valósítsa a legmagasabb potenciálját, mint vadvirág, és a rózsa úgyszintén kell, hogy aktualizálja a benne rejlő potenciált. Az illat, ami belőled árad miközben egyedi potenciálod megvalósítod, mindenkit megérint körülötted és még csak erőfeszítést sem kell tenned érte.

Legyen az szépség vagy okosság, te egyedi vagy. Amikor nem tiszteled az egyediségedet, csak akkor kezded magad összehasonlítani másokkal. Még akkor is, ha a kedvenc mozisztárod vagy modelled nagyon gyönyörű, tudsz-e élvezni akár csak egy pohár vizet azon a testen keresztül? Nem. Csak a saját testedet - a legjobb barátodat - használva élvezheted a vizet. Fogadd el és üdvözöld őt!

Létezik egy gyönyörű verssor az ősi szent iratokban, amely a maya* hatalmáról mesél: az energia, ami a világegyetemet irányítja, az irigységet használja eszközül, hogy arra késztessen, tedd meg, amit ő akar.

Hinduizmusban sok ember cirkuszi bemutatót tart majmokkal az utcán.

A férfi egy pálcikát használ, és amint felemeli, a majom azt teszi, amit mond neki. Ha csak gesztikulál, akkor a majom nem hallgat rá. Még ha tudja is, hogy bármely pillanatban a pálcika felemelkedhet, addig amíg meg nem történik, a majom nem hallgat semmire. Ha felemeli a pálcikát és azt mondja a majomnak, hogy sétáljon egyenesen, akkor a majom egyenesen fog sétálni. Ha a férfi azt mondja a majomnak, hogy ugorjon háromszor, akkor az ugrik háromszor.

A férfi úgy használja a pálcikát, mint a porondmester a cirkuszban. Hasonlóképpen a maya* ereje a versengés nyomása alatt és az irigység varázspálcáját használva késztet téged arra, hogy azt tedd, amit ő akar.

Értsd meg, hogy a versengés az nem más, mint egy nagy egó játszma! Igazából, egyáltalán nincs szükséged fejlődésre. Elegendő étel, hajlék, orvosi ellátás és ruházat áll rendelkezésre a földön az alapvető igényletek kielégítéséhez. Nincs miért versengeni!

Az irígység nagyon szoros kapcsolatban áll számos negatív érzelemmel, mint a harag, a kapzsiság, a birtoklási vágy és a depresszió. Mindezek az érzelmek feloldódnak, ha véget vetünk az irígység ördögi körének.

Az irígységet nem lehet legyőzni, sem azzal, hogy elszökünk előle, sem azzal, hogy utáljuk az irigységünk tárgyát. Csak annyit kell tenned, hogy teljesen éber leszel, amikor az irígység érzése előjön benned. Meglepődsz majd, hogy az teljesen eltűnik.

A megvilágosodott mester, Buddha* azt mondja, 'Tépd ki az irigykedő gyökereket, és élvezd a hosszantartó békét!'

Egyszerűen légy éber, és rombold le az irígységet, versengést, összehasonlítgatást, amelyek elraboltak igazi természetedtől, vagyis a korlátlan boldogságtól! Használd az éber tudat fényét, hogy rávilágíts ezen negatív érzelmek árnyékaira! Egyébként csak az egerek versenyének rabjává válsz. Mindig azt mondom embereimnek, még ha meg is nyered a versenyt, akkor is csak egy egér maradsz!

Értsd meg, hogy az irígység elnyomása vagy tagadása nem jelentheti a kiutat! Az irígység kifejezése és bátorítása sem lehet kiút, mert ekkor nem vagy hajlandó éber módon szembe nézni vele.

Csak figyeld, hogyan keletkezik benned az irígység, hogyan fejlődik mindaz az irigységed tárgya iránt érzett gyűlöletté, hogyan képez benned nyugtalanságot és szorongást, és hogyan veszíted el belső békéd miatta!

Légy tudatában az irígységnek ahelyett, hogy gyűlölnéd, vagy gyűlölnéd az irigységed tárgyát! Csak figyeld meg úgy, mint ha semmi közöd nem lenne hozzá! Figyeld meg tudományos hozzáállással! Mit értek tudományos hozzáálláson?

Amikor egy tudós kísérleteket végez, azt ő minden ítélkezés és előre meghatározott következtetés nélkül teszi. Ha létezik egy végkövetkeztetés az elméjében, akkor nem lehet tudós, mert ez a végkövetkeztetés befolyásolhatja a kísérletet.

Most te vagy a tudós a belső világ tudományának laboratóriumában. Légy belső világod tudósa, és hadd legyen elméd a laboratórium! Légy éber és megfigyelő mindenféle előítélet nélkül!

Ne ítéld el az érzelmet csak azért, mert erre lettél tanítva! Az még nem vált élményeddé. Ha az irigység, mint negatív érzelem igazából a saját élményed, akkor magától elhagyod azt. Még nem vált a saját élményeddé, azt csak felvetted másoktól. Az irígység és összehasonlítás, mint negatív érzelmek megértése egy élményen kell, hogy alapuljon, ha nem így van, akkor ez a megértés nem válik részeddé.

Ne ítéld el az irígység tárgyát! Ez a tárgy nem kívülről hozta létre benned az érzelmet. Az irígység a belső világodban alakul ki.

Amint éberen megfigyeled irígységed, rájössz, hogy egyáltalán nincs létalapja. Amikor ez megtörténik, az irígység automatikusan eltűnik. Semmit sem kell tenned, hogy elhagyd.

Buddha – A Buddhizmus vallásának megalapítója, amelyet emberek milliói követnek világszerte.

Egy hölgy megkért egyszer egy festőművészt portréja megfestéséhez. A művész kellő gonddal elkészítette a nagy portrét, azután megmutatta neki és azt kérdezte, 'Hogy tetszik?'

A hölgy megnézte és helyeselt, 'Igen, nagyon szép. De hozzá tudna tenni egy pár dolgot? Szeretném, ha hozzátenne egy csillogó gyémánt nyakéket, aranyórát és karkötőt, smaragd fülbevalót és néhány gyöngy gyűrűt az ujjaimra.' A művész csodálkozott és azt mondta, 'De hölgyem, a portré gyönyörűen néz ki ilyen egyszerűen amilyen. Miért akarja agyon zsúfolni ezekkel az ékszerekkel?'

A hölgy azt felelte, 'Azt akarom, hogy a gazdag szomszédjaim megőrüljenek, látván a képet és azt gondolván, hogy mennyi ékszerem van.'

Az irigység tüze képes téged felemészteni, ha nem tartod készenlétben éberséged tűzoltókészülékét.

Az irígység nem hagyja, hogy az igazi természeted - vagyis a szeretet és a boldogság - legyen az élményed. Az élet és saját magad félreértéséből származik. Félreérted a szeretetet azt gondolván, hogy az kívülről származik, hogy azt meg kell szerezni. Ez még nem elég, azt hiszed, hogy a szeretet az egy mennyiség, amit szükséges megosztani. Emiatt félsz, mert azt hiszed, hogy a szeretet megosztásával kevesebb rész marad számodra.

Érstd meg hogy a szeretet az egy minőség benned! Az nem egy korlátozott mennyiség, hanem egy véget nem érő folyamat, ami túlárad belőled. Nem lehet gátolni semmi és senki által, kivétel általad, hiszen ez a természeted.

Amint a szeretet elkezd áradni, a féltékenység, a birtolási vágy és minden más egyszerűen nem létezővé válnak. Ha el tudod magad fogadni olyannak, amilyen vagy, akkor másokat is el tudsz fogadni olyannak, amilyenek.

Másokkal való összehasonlításunk alapja az, hogy mit gondolunk magunkról. Az irigység eloszlik, amikor megértjük egyedi mivoltunkat, viszont újabb problémával nézhetünk szembe. Talán olyan különlegesnek hisszük magunkat, hogy túlzásba esünk a komolysággal.

Mi a komolyság?

A komolyság az nem más, mint túlzott jelentőséget tulajdonítani valaminek, minden más rovására. Ennek az az eredete, hogy képtelenek vagyunk az életet úgy felfogni, mint egy színjátékot, amely minden percben lejátszódik. Túl sokat várunk az élettől, és a komolyság az eredmény.

Egy kis történet:

Két kisfiú homokvárat épített a tengerparton. Hirtelen veszekedni kezdtek, és az egyik fiú mérgében belerúgott a homokvárba.

A másik elment a királyhoz, és elpanaszolta nagy bántalmát. A király nagyot nevetett rajta, hogyan is lehet ilyen mérgesnek lenni ostoba homokvárak miatt. De a király tanácsadója, egy Zen szerzetes elkezdett nevetni a királyon.

Azt kérdezte, 'Amikor te harcolsz, te is álmod veszted a kővárak miatt, miért nevetsz ezeken a kisfiúkon a homokváraik miatt?'

Minden komolyságunk tárgya csak egy homokvár! A gyerek számára, fiatal korban, a homokvár tűnik értékesnek, míg felnőtt korunkban a kővárak az értékesek, ennyi az egész. Legyen az homokvár vagy kővár, a háttérben álló komolyság ugyanaz. A tárgy különböző, de a komolyság ugyanaz. Tehát ne nevess, ha a gyerekek homokvárak miatt veszekednek!

A komolyság bezárja elméd az élet szabadsága és nyitottsága előtt. Unottá és halottá tesz téged. Lefékezi gondolkodásod és arra késztet, hogy egy jól ismert mintához ragaszkodj, amit állandóan követsz.

Egy kis történet:

Egy Zen kolostorban versenyt rendeztek a tanítványok között, ki ápolja a legszebb kertet. Az egyik tanítvány nagyon komoly természetű volt. Komolyan is vette ezt a versenyt. Ő mindig tisztán és rendezetten tartotta kertjét, mindig felseperve.

Minden fűszál egy magasságban állt, minden bokor szépen formára vágva. Biztos volt benne, hogy az első díjat kapja.

A verseny napján a mester körbejárta a kerteket. Aztán visszatért és rangsorolta azokat. A tanítvány kertje kapta a legkevesebb jelölést. Mindenki megdöbbent. A tanítvány nem tudta magában tartani és megkérdezte, 'Mester, mi a baj a kertemmel? Miért kaptam a legkevesebb jelölést?'

A Mester ránézett és megkérdezte, 'Hol vannak a lehullott levelek? Az ennyire ápolt kert nem életteli. Ez egy halott kert.'

A komolyság megöli a közvetlenséget. A komolyság lerombolja az alkotó képességet.

Maga a tudomány is bizonyította, hogy ha egy feladatot ellazultan és könnyedén hajtasz végre, akkor a gondolkodásod és döntéshozó képességed automatikusan megnövekszik. Ugyanaz a feladat komoly módon végrehajtva, eltompítja elméd. Amikor valamit nagyon komolyan veszel és nagyon érdekel az eredmény, akkor tulajdonképpen nem hagyod, hogy optimális szinten teljesíts.

Természetesen, szükséged van tervekre és előre gondolkodni. De tedd mindezt őszinteséggel és ne komolysággal! Az őszinteség és a komolyság nem ugyanaz. Az őszinteség az nem más, mint lelkesen és fiatalos erővel koncentrálni a feladatra. Az őszinteség azt jelenti, hogy a legjobban végzed el a feladatot anélkül, hogy túlzottan aggódnál az eredményért! Amikor komoly vagy, nem élvezed a dolgot, nem nevetsz. Hogyan is tudnál nevetni, ha komoly vagy?

A tökéletességre törekvés mindig az elmédből származik. Céloddá válik. Úgy dolgozol érte, mint egy kitűzött célért. Ha úgy dolgozol érte, mint ha egy cél lenne, akkor az élettelenné és múlandóvá válik. De ha teljességgel, a szívedből cselekszel, akkor egy mély élményben lesz részed. Az eredmény csak szép lehet és még élvezetet is nyújt számodra. Akkor bármit teszel, összhangban leszel a Léttel. Bármit teszel, tedd azt teljesen átadva magad, és akkor az teljes lesz. Nem kell majd aggódnod egyáltalán a tökéletesség miatt.

A tökéletességre törekvés soha nem nyújt számodra élvezetet; csak az egódat elégíti ki. Még akkor is, ha valamiféle elégültséget érzel, az csak az egód elégedettsége, soha nem a lényedé. Légy tisztában vele, hogy a tökéletességre törekvők a legnagyobb önzők. Elfelejtkeznek a teljesség dimenziójáról. A teljesség csak akkor lehetséges, amikor mélyen behatolsz egy témába. A tökéletesség soha nem lehetséges, mert az elmében formálódik a fogalom, és az elme mindig változtatja a fogalom jelentését!

Legtöbben közülünk a tudatalattinkban azt gondoljuk, hogy az élet a logikánk által irányított események összessége. De maga az élet újra és újra emlékeztet téged arra az igazságra, hogy az élet túlszárnyalja a logikád.

Különösen akkor jössz rá erre a tényre, amikor valamely közeli barát vagy családtag meghal, vagy valami váratlan dolog történik. Ha elveszted munkádat, akkor látod, hogy az élet nem a te irányításod alatt áll. Hirtelen ráébredsz a valóságra, hogy az élet túlszárnyalja a logikád. Akkor elkezded az Igazságot keresni.

Különösen, ha városban élsz, a mindennapi rutinod szinte meghatározott. Pontosan tudod, hogyan fog lezajlani a nap reggeltől estig. Tudod, merre fogsz menni, mit fogsz csinálni és mit nem, mit fogsz enni és mikor.

Gyakorlatilag az egód adja az ötletet, a logikád érezteti azt veled, hogy életed az irányítása alatt áll. Ezért van, hogy amikor olyan esemény történik, ami meghaladja a logikád, akkor teljesen megrázkódtatva érzed magad. Nem vagy képes feldolgozni azt. Nem tudod, mi a teendő. Vagy depresszióba zuhansz, vagy szenvedsz.

Meg kell értened, hogy létezik egy fontos igazság, egy abszolút titok! Soha ne gondold, hogy a dolgok azért mennek rendben, mert te irányítod őket! A dolgok rendben mennek annak ellenére, hogy te közbenjársz! Ez az egyik legfontosabb titok. Mindaddig, amíg azt hiszed, hogy te rendezed a dolgokat, állandóan szenvedni fogsz az egóval.

Az Upanishad*-ok szerint, amíg azt hiszed, hogy az életnek van egy célja, és ezért a célért harcolsz, addig önző személy vagy. Amikor felfedezed az élet célnélküliségét és annak gyönyörét, akkor elhagytad egódat. A mester az a személy, aki megérteti veled az élet célnélküliségét. Bármiről, amiről most azt hiszed, hogy értékes, valójában nem az az igazán értékes dolog. Az önző ember mindig a célt keresi, és elhalad a valóság mellett.

A halál világosan rámutat arra, hogy bármilyen elmével élted életed, annak nincs igazi léte. Amikor felfedezed az élet célnélküliségét, egy új fajta tudat kezd benned virágozni. Abban a pillanatban, amikor felfedezed, hogy nincs mit elérni, hogy a gyémántok, amiket őrzöl nem gyámántok, hanem kövek, és életed nagy dolgai nem mások, mint egyszerű játékszerek, megérted az élet célnélküliségét.

Az egóval nem tudjuk megérteni az élet igazi értelmét. Amikor elhagyod az egódat, akkor megérted az élet Isteni célját, az Isteni játékot, vagy leelas-t (ejtsd: lílasz). Élvezni fogod a színjátékot. Ha továbbra is azt gondolod, hogy az életnek van egy célja, és várod, hogy elérj valamit, akkor magát az életet fogod elfecsérelni.

Az élet maga az út és a cél. Ha egy célt tűzöl ki magadnak, akkor szaladni fogsz utána. Lábaid nem érik majd a földet, és elfelekezel a Lét vagy a természet szépségéről. Amikor lemondasz a célról, a hangsúly az úton lesz.

Upanishad – Iratok, amelyek a Védák ősi szövegeinek lényegét alkotják. Szó szerint azt jelenti, 'ülni a mesterrel'. Tizenegy jelentős Upanishad létezik, amelyekhez Adi Shankara, megvilágosodott mester fűzött magyarázatot.

Amikor megérted az élet célnélküliségét, megérted, mit jelent élni. Mindaddig csak egy 'élő holt' személy vagy. Az a személy, aki kómában fekszik a kórházi ágyban és az a személy, aki nem fedezte fel az Igazságot, mindketten a megfelelő tudat nélkül élnek. Az élet értelme egyet jelent a Lét lényegével.

Mondj le a célról és élvezd az életet! Meditálj ezen a tanításon újra és újra! Az Igazság világossá válik előtted, és a nithyananda lét kezd benned virágozni, az a lét, amely az élet valós jelentése.

Sokszor megfigyelhetted, hogy amikor valaki mond számodra valamit, a benned lévő első reakció az egyfajta ellenállás lesz a 'nem' formájában. Amikor 'nemet' mondasz, az kielégíti az egót. Belül határozottnak és szilárdnak érzed magad. Amikor 'igent' mondasz, akkor folyékonynak és sebezhetőnek érzed magad. Az egó alárendeltséget érez, ami nem kényelmes helyzet, tehát 'nemet' mondasz.

Ez az oka annak, hogy olyan jól érzed magad, amikor szabályokat hágsz át otthon, az iskolában, munkahelyen vagy vezetés közben. Az egó telítettnek érzi magát amikor 'nemet' mondasz a szabályokra. Megfigyelheted a kisgyerekeken. Abban a percben, amikor bizonyos dolgokat eltiltunk tőlük, biztos, hogy csak azokat kérik majd!

Ha megpróbálsz az egódért élni, tönkreteszed saját életed és mások életét. Legtöbbször a nehézségek, amelyekkel szembe kell nézned az életedben, nem mások által keletkeztek. Te hoztad őket létre, szinte nem is tudván róla. Talán nem is származik előnyöd belőlük, de csak azért, hogy bizonyítsd egódat, létrehozod őket.

Egy megvilágosodott mester, Suzuki Japánban élt. Amikor az ő mestere meghalt, nagy sírásba kezdett. Valaki megkérdezte tőle, 'Te egy megvilágosodott egyén vagy. Miért sírsz a mestered halálán?' Suzuki azt felelte, 'Mesterem a legrendkívülibb ember volt ezen a földön.' Az illető elcsodálkozott és azt kérdezte, 'Mi volt benne annyira rendkívüli?'

Suzuki azt válaszolta, 'Soha nem láttam olyan rendkívüli embert, aki azt hitte magáról, hogy ő a legközönségesebb!'

A mindennapi életben minden átlagos személy azt hiszi hogy ő rendkívüli. Amikor úgy érzed,hogy a lehető legnagyobb szenvedésen mentél keresztül, egód jól érzi magát, mert képes voltál egy kemény élettel megküzdeni. Csak akkor érzed magad nagynak, ha az ellenség is nagy. Ha az ellenség kicsi, akkor te is kicsinek érzed magad.

Hasonló okból, ha a szenvedésed nagy akkor jól érzed magad. Az egód kielégítve érzi magát. Életed mércéje nem más, mint a szenvedésed mennyisége. Tudtodon kívül kínozol másokat és magadat. Suzuki mestere rendkívüli volt, mert azt hitte, hogy ő a legközönségesebb, viszont ezen a világon mindenki más azt hiszi, hogy ő a rendkívüli.

Ha akarod tudni, hogy átlagos vagy-e, vagy sem, akkor tedd ezt a kísérletet! Ha különlegesnek érzed magad, légy tisztában vele, hogy átlagos vagy. Ha közönségesnek érzed magad, akkor rendkívüli vagy!

Ti mind különböző szerepeket játszotok és különböző álarcokat viseltek a mindennapi életetekben. Egyfajta álarcot használsz anyáddal, egy másikat apáddal, egy másikat a főnököddel és így tovább.

Mindaddig, míg a megfelelő álarcot használod a megfelelő személlyel, minden rendben van. Amint egy téves álarcot öltesz egy személlyel kapcsolatban, akkor légy tudatában annak, hogy az egód lépett közbe!

Csak annyit kell tenned, hogy hatékonyan változtass álarcot és élvezd a játékot! Akkor egy megfigyelő leszel. Csak akkor teheted ezt, ha tudod, hogy te az álarcon túl létezel. Ha nem így van, akkor az álarc irányít téged és elveszted az élet teljes varázsát. Amikor tudatában vagy annak hogy csak álarcokat használsz, vágyaid megszűnnek.

Amikor felnősz, automatikusan elhagyod játékaidat, hasonlóképpen, amikor értelemmel tekintesz ezekre az álarcokra, nem fogsz vágyni rájuk, csak használni fogod őket szükség szerint.

Ha te egy kimondottanan önző egyén vagy, akkor nincs szükséged egy olyan helyre, mint a pokol, mert az elme csak a konfliktusban és az elégedetlenségben tud létezni. Az elégedettség és boldogság révén elveszted körvonalaidat. Ezért nem kívánsz örömet vagy boldogságot. Soha ne gondold, hogy boldogságot kívánsz! Nem! Valójában félsz a boldogságtól és az örömtől. Amikor egy békés és aggodalom mentes érzésen mész keresztül, figyeld meg magad! Amikor nincs min gondolkodni, úgy érzed, hogy valami hiányzik! Ha nincs valami lényeges megfontolni való, akkor nem érzel egy jól meghatározott körvonalat a belső világodban.

Elméd akkor létezik, amikor eltalálja szenvedésed területeit. Nem érzed körvonalaidat vagy más néven személyazonosságodat, amíg nem érzel kellő mennyiségű szenvedést.

Ha kicsit mélyebben megfigyeled, sokszor magányosnak érzed magad, amikor nincs miért aggódnod vagy nincs miért szenvedned. Ilyen módon hiszitek el, hogyan kell létezni, mert az elme természeténél fogva csak negatív dolgokat tud elraktározni. Az elme virágozhat, alkothat több és egyre több gondolatot, sokkal tisztábban tudja azonosítani magát a szenvedéssel, az elégedetlenséggel. Az öröm minősége a körvonalak hiányát jelenti. Amikor örömteli vagy nem fogod érezni körvonalaidat. Amikor nem érzed körvonalaidat akkor egy örömteli állapotban és elégedett hangulatban találod magad.

Nem tudsz létezni a szenvedésed nélkül. A szenvedés az egód gyökere. Ez egy fontos dolog, amit meg kell értened. Mindig azt gondoljuk, hogy az egót zavarja a szenvedés. Nem! Az egó gazdagodik a szenvedés által. Még egy fontos részlet: ha a szenvedésed kevesebb, akkor az egód is kisebb. Úgy érzed, túl kicsi vagy, tehát megnöveled szenvedésedet, hogy érezd, vagy valaki.

Minél kevesebb a szenvedés, annál gyengébb az egó. Minél többet szenvedsz, annál erősebbé válik egód. Tehát mindig eltúlzod a szenvedésed. Az a gond, idővel elfelejted, hogy eltúloztad. Akkor te is ugyanannak a hálónak a csapdájába kerültél. Talán nem értesz egyet és azt mondod, 'Nem, te nem tudsz semmit az életemről, nem tudsz semmit a szenvedésemről.' De légy tisztában vele, hogy egy idő múlva annak a hálónak leszel a foglya, amit te magad készítettél!

Mi mindnyájan kettős személyiségtudattal élünk; a személyiségtudat, amit a külvilágnak mutatunk és a személyiségtudat, amit magunkról hiszünk a belső világunkat tekintve.

Azt a tudatot, amit magadról hiszel az elmédben, a szanszkrit nyelv mamakar-nak hívja. Ez mindig jóval kevesebbet tükröz, mint ami igazából vagy. Hordozni fogod, vagy emlékezni fogsz az összes kudarcaidra, múltbeli hibákra, bűntudatra, és állandóan javítani akarsz rajtuk.

Ahankar a neve annak a személyiségtudatnak amit a külvilágnak mutatsz. Az ahankar a névjegykártyád. Mindent rányomtatsz, amit úgy kívánsz hogy mások tudjanak rólad. Mindez azon a tudaton alapul, amit a külvilág felé mutatsz. Ez mindig több lesz, mint amid van, több lesz, mint ami vagy. Sokkal több lesz mint ami vagy, mert azt gondolod, hogy el kell adnod magad. Egy alapszükségletté válik ez, különösen azokban a társadalmakban, ahol piacra kell dobnod magad.

Az ahankar alapja egy felsőbbrendűségi komplexus lesz. Az ahankar a félelemre épül. A mamakar alapja a kapzsiság.

Az az alapvető igazság, hogy te sokkal több vagy ennél a kettős személyiségtudatnál. Amikor kikapcsolod magad ezekből a személyiségekből, hirtelen rájössz, hogy rajtuk túl létezel. Amikor ez megtörténik, a két személyiségtudat soha többé nem korlátozhat téged.

Egy esemény Ramana Maharishi* életéből:

Ramana Maharishi egyik tanítványa egy másik nyelvre fordította mestere egyik könyvét.*

Mamakar - A belső egó, amely állandóan azt sugallja, hogy kevesebb vagy, mint aminek képzeled magad.

Ahankar - A tiszta belső lény hamis azonosítása a külvilággal; az egó egyfajta formája, amely arra késztet, hogy hamis személyiség tudatot vetíts a külvilág felé.

Ramana Maharishi - Megvilágosodott mester, aki az önvizsgálat módszerét tanította, 'Ki vagyok én?' kérdésén keresztül, ami egyben az önmegvalósítás útja.

A könyv belsejében az ő neve is szerepelt, mint fordító. Amikor a tanítvány meglátta a könyvet, megrökönyödött ezen a tényen. Leszidta az illetékes intézményt ezért a hibáért. Ezután elment Ramana Maharishihez és azt mondta neki, 'Bhagavan, nem kellet volna közölni a nevemet. Nem érzem szükségét a nevem közlésének. Én nem vagyok az a fajta személy.'

Bhagavan így szólt, 'Az egó, amely azt kívánja, hogy a név jelen legyen, és az egó, amely azt kívánja, hogy ne legyen jelen, az egy és ugyanaz, nyugodj meg!'

Légy tisztában azzal, hogy a kisebbségi érzés egója, mely megpróbál szerénységet kifejezni, az is egy egó!

A felsőbbrendűségi komplexussal, az erőszakos egóval rendelkező legalább leckét kap a társadalomtól. Ez az egó nagyon szembetűnő. A szerénység egója igyekszik elmenekülni a társadalomtól, ami veszélyesebb. Ez a ravasz egó, amely szépen megóvja magát. Az egó nem más, mint a tudat, amit magadról alkotsz.

Az aktív egót nagyon könnyű felismerni. Az aktív egó típusú személyek nagyzoló stílusban fognak viselkedni; nyíltan kikövetelik saját fontosságukat. Ők az arrogáns jellemek. Az igazat megvallva, a mester könnyen el tud bánni ezzel az egóval. Néhányszor odasújt és az megtörik!

Egy pszichiáter megkérdezi páciensét, hogy szenved-e önközpontúsággal kapcsolatos fantáziáktól. A férfi azt feleli, 'Egyáltalán nem. Igazából sokkal kevesebbnek hiszem magam, mint ami vagyok!'

Az aktív egó típusa semmi áron nem akarja feladni azt.

A passzív egó nagyon kifinomult és ravasz. A passzív egó típusú egyének nagyon szerényeknek mutatják magukat, félnek szembe nézni az emberekkel, és szégyenlősködnek, ha elismerésben van részük. Az a legrosszabb ebben hogy azt hiszik, ők nem önzőek, ezért viselkednek így. Valójában gondosan őrzik egójukat minden bántalomtól és tudat alatt azt hiszik, hogy ők nagyon szerények!

Az aktív egóval rendelkezők olyanok, mint elszáradt rügyek a fán. Könnyen letörhetők. A passzív egóval rendelkezők olyanok, mint a zöld rügyek a fán, minden egyes alkalommal, amikor egójukat megsértették, meghajlanak, de nem törnek el. Egójuk olyan jól megőrzött állapotban van, hogy nehéz velük bánni. Igazából keményen dolgoznak azon, hogy megőrizzék az egót, de mindezt egy kedves és passzív módon teszik.

Az 'Én' az egó jelképe, a félelem forrása. Az 'Enyém' - 'ez az én házam', 'az az én autóm', 'ők az én barátaim'-, pedig a mohóság forrása.

Az 'Én' állandó cselekvést foglal magában. Az 'Enyém' állandó birtoklást foglal magában. Egyfolytában arra törekedsz, hogy kiterjeszd magad. Állandóan meg akarod változtani a körülötted lévő dolgokat. Ki akarod terjeszteni az 'Enyém' határvonalait. Például, rendelkezel egy egyszerű autóval, de most éppen egy luxus autót akarsz; vagy több autót akarsz. Már van egy házad, ahol élhetsz, de egy nagyobbat akarsz. Ez a fajta személy a birtoklási vágyra alapozottan él.

Ezek az emberek csak akkor érzik jól magukat és akkor nyugodtak ha egyre több és még több dolgot birtokolhatnak.

A bizonytalanság mély érzéséből, a félelemből ered az hogy egyre mohóbban vágynak még több dolog birtoklására. Ezen állandó birtoklási vágy nem más mint egy mély bizonytalansági érzet.

Általában biztonságban érezzük magunkat ha több barátunk, családtagunk van és bizonyos dolgok léteznek körülöttünk. Ezzel a nagyobb biztonságérzettel úgy érezzük mintha senki nem tudna kimozdítani bennünket ebből a világból.

Az emberek azt kérdezik tőlem, 'Miért kell mesterek tanításait követnünk?' Azt válaszolom, 'Nem kell mesterek tanításait követni. De ha nem azokat követed, akkor az egódat fogod követni, és kész. Csak ez a két lehetőség áll előtted. Vagy a mesterre hallgatsz vagy az egóra'.

A mester az a lény, aki már elérte az örök boldogság, a nithya ananda állapotát. Ha őt követed, te is eléred ezt az állapotot. Ami az egót illeti, jól tudod, hogy mit ért el, és azt is tudod, hogy milyen irányban halad! Ha boldog és elégedett vagy és kényelmesen érzed magad azon az úton, amelyen egód vezet téged, akkor követheted őt. Nincs semmi gond. Ha egy kicsit is kényelmetlenül érzed magad, ha változásra vágysz, akkor kövesd a mester útját!

Csak két dolgot lehet követni: a mestert és az elmét. Ha a mestert követed, akkor nem követheted az elmét. Ha az elmét követed, akkor nem követheted a mestert.

Létezik ez a gyönyörű szó, 'na maha'. Azt jelenti, 'nem az enyém', 'nem én vagyok' - odaadóan lemondok az 'Én'-emről és az 'Enyém'-ről, a mester vagy isten lábai előtt.

Teljes időtartam: 25 perc

Ez egy rendkívül hatékony technika, a leghatékonyabb, ha a mester jelenlétében vagy a mester szemeit ábrázoló kép előtt gyakorolják.

Első lépés: Időtartam: 5 perc

Csukott szemmel légy, és csak nézzél keresztül mindazon, ami megjelenik előtted a csukott szemed mögötti térben!

Második lépés: Időtartam: 5 perc

Most nyisd ki a szemed, és a harmadik szemeden (két szemöldök közötti terület) keresztül nézz intenzíven a mester harmadik szemébe a képen! Nézz keresztül a szemeiden (fókusz nélküli tekintet)!

Csukott szemmel légy, és csak nézzél keresztül mindazon, ami megjelenik előtted a csukott szemed mögötti térben!

Most nyisd ki a szemed, és a harmadik szemeden keresztül nézz intenzíven a mester harmadik szemébe a képen! Nézz keresztül a szemeiden!

Ötödik lépés: Időtartam: 5 perc

Csukott szemmel légy, és csak nézzél keresztül mindazon, ami megjelenik előtted a csukott szemed mögötti térben!

Ezalatt a meditáció alatt lehetséges, hogy kedvenc bálványaidat fogod látni, vagy úgy látod majd, hogy a mester alakja helyébe egy fénysugár lépett. Az is lehetséges, hogy teljesen üresnek találod a képet. Ne ess kétségbe és ne veszítsd el éberséged ezekben a pillanatokban! Ez nem hipnózis! Valójában ez egy olyan folyamat, amelyben megszabadulsz a hipnózistól. A felsőbbrendű lényed kel életre. Ha csak fényt vagy üres teret látsz, az azt jelenti, hogy őszintén végezted ezt a meditációt. Ez a természetünk lényege; mi mindnyájan energia vagyunk, nem más.

Ha a szemeddel nézel, az 'Én'-t valósítod meg. Jelenleg a saját valóságodat építed. Ha a szemeden keresztül nézel, ráébredsz arra a valóságra, ami valójában létezik!

Amikor felismerjük, hogy a Lét teljes szerkezetének részei vagyunk és szeretettel gondoskodik rólunk minden percben, hála tölt el bennünket. Igazából köszönetet mondunk azért, amit minden percben kapunk, még akkor is, ha az olyan alapvető dolog, mint végtagjaink és érzékeink használata.

A hála nem más, mint a válaszod, amivel elismered a Lét bőségét. Ez egy gyönyörűen virágzó energia benned.

Ha létezik egy energia, ami mindenről gondoskodik az életedben, az a hála energiája! Ha csak egyszer is azt érzed, hogy valami hiányzik életedben, az azért van, mert kevesebb hálaérzet van benned.

Váljon a hála lélegzeteddé! A hála az egy olyan energia, amely képes téged átalakítani. Átalakítja a benned és körülötted végbemenő folyamatokat. Ez az az energia, amely összhangba hoz téged a világegyetem energiájával, és hatalmas bőséget hoz számodra. A hála révén látni fogod, hogy a Lét egyszerűen felel számodra, mint egy élő lény. A hála egy csatorna, amin keresztül egyesülhetsz a Léttel!

Amikor hálás vagy, minden nagyszerűen működik, és a vonzás törvénye alapján a hála nagy jólétet hoz számodra. Hogyan lehetséges ez?

Egy kis történet:

Akbar, az ősi Bharat nagy királya és Birbal,* a tanácsadója egy nap együtt sétáltak az utcán.*

Egy szantálfa kereskedő mellett haladtak el, és Akbar azt mondta Birbal*-nak, 'Nem tudom miért, de kedvem lenne felakasztatni ezt az embert.'*

Egy hónap múlva mindketten újból elsétáltak a kereskedő mellett.

Ez alkalommal Akbar azt mondta, 'Különös, de ma úgy érzem, hogy valami adományt kellene juttatnom ennek az embernek! Hogyan lehetséges ez?*

Birbal így válaszolt, 'Ó, Királyom! Egy hónappal ezelőtt a szantálfa kereskedő üzlete rosszul ment, és amikor meglátott téged, azt gondolta magában, 'Ha a király meghalna, akkor az udvar emberei sok szantálfát vásárolnának tőlem a temetési máglyára.'*

Akbar - Mogul uralkodó.

Birbal - Akbar uralkodó egyik minisztere, aki híres volt intelligenciájáról. Emiatt számos történet szövődött Akbar és körülötte.

Ő ezt a negatív frekvenciát küldte feléd, ami miatt a gyűlölet érzése támadt benned iránta. Múltkor ezért érezted azt, hogy felakasztanád minden ok nélkül. Azonnal vásároltam tőle rengeteg szantálfát asztaloknak és székeknek az udvarunkban. Nagyon boldog lett emiatt, nagyon hálás neked mindezért. Most téged ezek a pozitív frekvenciák befolyásolnak, és ezért érzed, hogy adománnyal kellene jutalmaznod őt!'

A Vonzás Törvénye szerint: egyfajta energia ugyanazt a fajta energiát vonzza. Hogyan lehet ezt alkalmazni a hálára? Értsd meg, hogy ha hálát érzel minden iránt, akkor az azt jelenti, hogy teljességet érzel és boldog vagy! Tehát, amikor hála sugárzik belőled, akkor a teljességed energiája teljességet vonz hozzád anyagi javak, jó kapcsolatok, egészség formájában, és így tovább. Ez így működik.

Az a legfőbb dolog, hogy a hála révén a Létet fogod visszhangozni, és egy gyönyörű emberi lénnyé alakít téged.

Pszichológusok tanulmányozták a hálaérzet hatásait az embereken. Az első tanulmány során két kutató, Dr. Michael McCollough Texas államból, a dallasi Southern Methodist Egyetemről és Dr. Robert Emmons a kaliforniai Davisben, a Kalifornia Egyetemről megállapította, hogy a hála az emberi lény jólétében alapvető szerepet játszik.

A tanulmányok eredményei igazolták, hogy a mindennapos hála gyakorlatok magasabb szintű éberséget, lelkesedést, határozottságot, optimizmust, energiát eredményeztek és kevesebb depressziót és stresszt. Javasolták, hogy bárki növelheti jóléte érzését és pozitív szociális hatást válthat ki, ha egyszerűen számon tartja élete áldásait.

Amikor azt mondom az embereknek, hogy éljenek hálaérzettel, azonnal elkezdenek indítékok után kutatni. Az igazi hála soha nem függ semmitől. Az mindenféle ok nélkül virágzik benned. A virág talán valamely oknál fogva virágzik? Nem! Azért virágzik, mert ez az igazi természete. A hála az igazi természetünk, ami feltételek rétegeihez kötődött a társadalom által.

Az a probléma, hogy a társadalom nem ismeri a hála nyelvét. Csak a hasznavehetőség nyelvét ismeri. Egyenesen beléd önti a mohóságot és a félelmet, hogy annak megfelelően hozz eredményeket. A társadalom nem ismeri azt a tényt, hogy létezik a hála útja, amely sokkal jobb eredményeket nyújt, mint a félelem és a mohóság útja.

Végtelen azon dolgoknak a száma, amiért hálát érezhetünk. Maga az élet egy ajándék, amit mi kaptunk. Dolgozott-e érte valaki, hogy megkapja? Nem. Az emberi tudattal való születés az első áldás, amit kapunk. Ennek kellene hálánk kiindulópontjának lennie. Hálát kellene éreznünk csak azért, mert létezünk.

Egy fiatal lány ült az ebédlő asztalnál. Elkezdett enni, amikor az anyja leállította. Azt kérdezte tőle, 'Mondtál hálát evés előtt?'

A lány azt felelte, 'De hiszen semmi nincs a tányéron, amit meg nem köszöntem volna már legalább egyszer!'

Értsd meg, ha csak egyszer is azt érzed, hogy az élet unalmas, nem olyan jó, mint amilyennek lennie kellene, az azért van, mert a hála nem vált részeddé! A hála energiája teszi életedet intenzívvé és izgalmassá minden percben. Ez az élet alapvető titka.

Mindent biztosra veszel és ez a legfőbb oka annak, hogy nem éled át a hálát. Azt hiszed hogy ha bármit tesznek érted, az a te veled született jogod miatt van. Értsd meg hogy bárki tehet bármi mást ahelyett, hogy érted tenné azt! Tehát ajándék tőlük minden amit meg kell köszönnöd.

Vedd ajándékul, bármilyen kis dolog is az az életedben! Amikor leülsz enni, köszönetet mondtál-e valaha az ujjaidnak? Van akinek nincs ujja, amivel enni tudna! Gondoltál-e erre valaha? Soha! Csak azokra tekintünk, akiknek gyémántgyűrű van az ujján. Soha nem tekintünk azokra, akiknek nincs ujjuk.

Amikor kis dolgokért érzünk hálát, érzékenységünk teljes mértékben megnövekszik. Sokkal kifinomultabbakká válunk.

Egy kis történet:

Egy férfi mesélte barátjának, hogyan tévedt el a sivatagban.

Azt mondta a barátjának, 'Teljesen kétségbe esve, térdre borultam és azon imádkoztam, hogy valami kivezessen engem a sivatagból.'

A barátja elámult a történeten és megkerdezte, 'És, isten válaszolt az imádra?'

A férfi így felelt, 'Ó, nem! Még mielőtt válaszolt volna, egy felfedező került elő a semmiből, és megmutatta a kivezető utat.'

Ilyen mértékben vagyunk érzéketlenek az élettel szemben. Egyfolytában mindent biztosra veszünk! Ha érzékenyekké válnánk a hála révén, akkor semmit nem vennék biztosra; sem az ujjainkat, sem a gazdagságunkat, sem az élet megfelelő időben érkező jóakaratát. Amikor az érzékenység válik részünkké, az élet történéseinek minden percét mély csodálattal szemléljük.

Az első dolog, amit meg kell értenünk, senki nem született csak arra, hogy bennünket szolgáljon. Mindenki más az élet útján halad úgy, ahogy mi. Mint egy kedves gesztus, szeretetből tesznek értünk bizonyos dolgokat.

Különösen a társak egymás között rengeteg dolgot biztosra vesznek. Ez az eszme valahogy mély gyökeret vert a társadalmunkban. Emiatt manapság nagyon sok házasság szétbomlik.

Én mondom, hogy még a testi kapcsolat során is mély hálát lehet érezni a másik teste iránt. Ha így van, akkor az egész dolog egy isteni élménnyé alakul, a puszta testi élvezet helyébe lép. Amikor ilyen nagy élvezetben van részed a másik személy révén, miért ne lehetne hálát érezni iránta? Ha kezdettől fogva létezik egy mély tisztelet a másik iránt, akkor nagyon sok házasság fennmarad.

Egy férfi istenhez imádkozott, 'Ó, Uram, légy kegyes hozzám! Keményen dolgozom, míg a feleségem otthon van. Élvezi az otthonlétet, mialatt én küszködök egész nap. Légy szíves, teljesíts egy kívánságomat, amiben én átalakulok a feleségemmé, ő pedig az én helyembe lép! Meg akarom tanítani arra, hogy milyen kemény a férfi élete.

A következő nap reggelén a férfi, aki most a nő volt, felkelt kora reggel, becsomagolta a gyerekek ebédjét, reggelit tálalt, felkészítette a gyerekeket az indulásra, majd az iskolába vitte őket az autóval. Azután hazajött, a mosógépbe tette a ruhákat, elment a bankba, hogy befizesse a csekkeket, a villany- és telefonszámlákat. Ezt követően bevásárolt a piacon, majd kiteregette a ruhákat, elment a gyerekekért az iskolába, megoldotta a problémáikat, segített a házifeladataikban, nézte a televíziót és vasalt közben. Ezután elkészítette a vacsorát, megetette a gyerekeket, lefektette őket, ő maga megvacsorázott és végül az ágyba került.

A következő nap a férfi újból istenhez imádkozott, 'Ó, Uram, azt hiszem, nem leszek erre képes holnap. Arra kérlek, légy szíves, alakíts vissza férfivé!'

Isten így felelt, 'Természetesen visszaalakítalak, de várnod kell kilenc hónapot, mert most éppen gyereket vársz!'

Minden egyén egyenlő szerepet játszik az életben. Senkit nem kellene biztosra vennünk. Mindenki iránt kellene valamilyen fajta hálát éreznünk ezen a földön. Mindig azt mondom az embereknek, még akkor is, ha a házasság nem működik és el kell váljatok, váljatok el hálaérzettel!

Az a gond hogy azt hisszük, az emberek arra várnak, hogy kárt okozzanak nekünk. De ez nem így van ám! A saját bizonytalanságunkat tükrözzük a másikon.

Annyian hálátlanok a szüleik és a társadalon iránt a sok szabály és feltétel miatt! Légyszíves, értsd meg hogy csak a mostani intelligenciádon keresztül látod azt hogy nem megfelelő gondolkodásmódot adtak át neked annak idején! Akik ezt a testet és elmét nyújtották nekünk, nem kívánták, hogy valamitől is megvonjanak bennünket vagy zavarjanak bennünket bármiben. Mindent - ami ismeretükben volt - átadtak nekünk. Most mi túlhaladjuk mindazt mert nagyobb intelligenciával rendelkezünk. Csak érezz hálát irántuk, ennyi elég!

Még egy részlet: ha igazi hálát érzel a kapcsolataidban, akkor soha nem próbálod birtokolni a másikat. Úgy fogsz tekinteni rá mint egy gyönyörű egyénre, és megállapodsz ezen a ponton.

A birtoklási vágy csak akkor áll fenn ha úgy tekintesz a másikra mintha egy tárgy lenne. A hála révén hagyod,hogy a másik személy megtartsa a saját terét.

Hozz egy tudatos döntést arra hogy az elkövetkező napokban tiszta szeretettel és hálával fogsz reagálni, bármilyen helyzet legyen az! Automatikusan minden egyes személyt a Lét egyedi teremtményeként, az isteni jelleg megjelenítőjeként fogsz szemlélni.

Mindezen túl, még hatalmas együttérzést is fogsz érezni minden iránt amit magad körül találsz. Ha olyan személy vagy, aki hamar haragra gerjed, azon veszed észre magad, hogy a harag lassan eltűnik. Minden energia amit ezekbe a negatív érzelmekbe fektettél, felszabadul a növekvő hálaérzet révén. Együttérző és szeretetteljes személlyé válsz.

Egy kis történet:

Egy középkorú asszonyt kórházba szállítottak szívinfarktus miatt. A műtőasztalon a halálhoz közeli élményt élte át. Ezalatt az élmény alatt találkozott istennel, és megkérdezte, vajon ez volte az élete vége?

Isten azt felelte, hogy még harminc vagy negyven év áll előtte.

Amint magához tért, úgy döntött, a kórházban marad és számos operációt végeztet el magán, úgymint arcfeltöltés, állkapocs műtét, orrműtét és zsírleszívás. Még a haját is befesttette. Úgy gondolta, mivel még harminc évet fog élni, egy új kinézettel kell nekivágnia annak.

Miután befejeződtek a műtétek és éppen elhagyta volna a kórházat, egy mentőautó elgázolta és meghalt. Isten elé érkezett és megkérdezte, 'Isten, úgy értettem, hogy még van harminc évem az életben.'

Isten azt felelte, 'Bocsánat, de nem ismertelek fel!'

Minden egyes emberi lény isten egyedi műalkotása. Éppen ezért nincs két egyforma test. Isten nem egy mérnök, ő egy művész. Éppen ezért, mindenki máshogy néz ki. Ha mérnök lenne akkor mindnyájunkat egy formába öntött volna, mint egy gyári szalagon végbemenő folyamatnál! De ő mindnyájunkat egyedinek alkotott. Ennek ellenére, nem hisszük el hogy kellőképpen szépek vagyunk. Állandóan összehasonlítjuk magunkat másokkal és megpróbálunk úgy kinézni mint ők. Soha nem éreztetjük testünkkel, hogy szép.

Testünket befolyásolják a gondolatok, amelyeket hozzá fűzünk. Minden egyes sejt válaszol a testünkkel kapcsolatos gondolatainkra és érzéseinkre. Ha hálát érzünk testünk iránt, akkor ő az egészség megnövelésével válaszol. Ha utáljuk testünket, akkor ő összezsugorodik a betegségek által. A Szufi* hagyományban a testnek nyújtott hálaadás az egy mindennapos meditáció, amelyben a test minden egyes részét szeretettel átérzik és minden egyes résznek köszönetet mondanak.

Egy dolgot jól meg kell értenünk. Az egész Világegyetem nem más, mint jó előjelek sorozata. Mivel része vagy ennek a Világegyetemnek, minden körülötted lezajló esemény is jó előjelnek számít. Ez a Lét igazsága. Egyetlen történést sem lehet rossz előjelnek tekinteni. Minden egy áldás, amiért hálát kell éreznünk.

Ha ezt jól megértettük, akkor nincs miért panaszkodnunk az életben. Ha ezt jól megértetted, akkor a szemedben tükröződik a hála. A hálát kifejező szem mindent rendkívülinek lát. Semmi sem látszik közönségesnek. Minden csodának tűnik.

Egy kis történet:

Egy nap a kacsavadász egy zsákmányt kihalászó kutyát akart venni a piacon. Nagy ámulatára talált egy kutyát, amely képes volt vízen járni! Azonnal hazavitte.

Meghívta egy barátját a másnapi vadászatra, és magával vitte a kutyát. Amikor egy kacsaraj került a közelükbe, célzott, lőtt, majd csendben figyelt. A kutya a vízen járva kifogta a madarat. Barátjára nézett reakcióját keresve, de az csendben maradt.

Megkérdezte tőle, 'Látsz valami furcsát a kutyámban?'

A barátja azt felelte, 'Igen, a te kutyád nem tud úszni.'

Szemünk előtt folyamatosan történnek a csodák, de mi folyamatosan elszalasztjuk őket, néha még az élet is unalmasnak tűnik. Amikor meglátjuk ezeket a csodákat, egész életünk csodává válik. Az az igazság, hogy túl sok csoda történik körülöttünk az életünkben.

Csak fogadd el és ünnepeld a Létet, minden ellentmondásaival és különböző dimenzióival együtt! Ne bírálj semmit! Folyamatosan minden történést elbírálunk. Úgy érzed, hogy van ami helyes, van ami helytelen, van aminek így kellett volna történnie, van aminek amúgy.

Légy tudatában annak, hogy bármi is történjen az életben az jó előjelnek számít! Az egész világban kétfajta ember létezik. Az első úgy gondolja, hogy minden történés jó előjel. A második azt gondolja, hogy minden az akarata ellenére megy végbe, és a dolgokat mindig valamilyen módon meg kell változtatnia. Ez a fajta ember mindig igyekszik megváltoztatni, elbírálni, kritizálni és fejleszteni a világ dolgait a saját eszméje szerint. Ez a fajta ember mindig szenved hiszen mindig változtatást kíván.

Értsd meg: minden valamilyen üzenettel szolgál számunkra, beleérte a halált és a betegséget! Minden történés tanítani akar nekünk valamit. Minden történés növeli intelligenciánkat és a tudatosságunk frekvenciáját.

Egy fontos részletet kell, hogy ismerj: nincs minőségi vagy mennyiségi különbség közted és egy megvilágosodott lény között, kivétel, hogy ő boldognak érzi magát a belső és a külső világban, míg te nem így érzel. Te azt érzed hogy valami mindig hiányzik. A Világegyetem azt kívánja hogy ő itt legyen ezen a bolygón, és azt hogy te is itt legyél.

Te itt nem egy baleset vagy hanem egy esemény. A Lét csodája vagy. Ez az egyszerű és közvetlen igazság. Ne képzeld, hogy ez pozitív gondolkodás! Nem. Ez a teljes igazság. Ha bízol ebben az igazságban, akkor automatikusan pozitívvá válsz, ennyi az egész. Értsd meg hogy te egy beteljesülés vagy a Lét számára! Ha nem vagy itt, akkor a Lét hiányolni fog téged. Gazdagságod, kapcsolataid, stb, nem véletlenül alakulnak. A Lét akarja, hogy mindez a tiéd legyen; rajtad keresztül akarja élni mindezt, beteljesíteni magát rajtad keresztül! Légy tisztában ezzel!

Volt egyszer egy falu, elszigetelve kukoricaültevények hektárjai által. A várostól nagyon messze volt, tehát igazán nyugodt hely volt.

Egy reggel a falusiak megláttak egy bölcs embert, akit nem ismertek. Egy banján fa alatt ült. Megkérdezték tőle, honnan származik, mire azt felelte, 'Eljöttem néhány napot veletek tölteni, mert a testvéreimnek tartalak benneteket.'

Ezt hallván a falusiak boldogok voltak és építettek neki egy kis kunyhót. Hamarosan a bölcs elkezdett gyógyítani és megoldotta a problémáikat.

Egyszer egy járvány sok madarat elpusztított. A falusiak jelentették ezt a bölcsnek. Ő azt mondta, 'Ez szomorú, hogy ennyi madarat elveszítettetek, de ha bíztok a Létben és imádkoztok, akkor ez a veszteség még nyereségnek bizonyulhat.'

A falusiak nem értettek vele teljesen egyet, de mivel tisztelték, ezért ennyiben hagyták a dolgot.

A következő héten a falu összes kutyája elszökött. A falusiak idegesek lettek, hiszen a kutyák őrizték a falvat a rablóktól. Elmentek a bölcshöz jelenteni a dolgot. Ő egyszerűen megismételte az üzenetét, 'Ha bíztok a Létben és imádkoztok, akkor még ez a veszteség is nyereségnek bizonyulhat.'

Egy pár nappal később nagyon furcsa dolog történt. Azokban az időkben még nem létezett gyufa. Az emberek két követ ütögettek össze, hogy tüzet gyújtsanak, vagy állandóan égve tartották a tüzet a kemencéikben. Egy nap minden ház tüze kialudt. Megpróbáltak tüzet csiholni a kövek segítségével, de nem jártak szerencsével. Nagyon haragosak lettek.

Újból a bölcshöz járultak, hogy elmeséljék, mi történt. A bölcs azt mondta, 'Úgy tűnik, egy különleges jelenségnek vagyunk tanúi.' A falusiak most már kételkedtek a bölcsben. Elkezdtek azon gondolkodni, hogy vajon milyen mértékben felsőbbrendű hozzájuk képest, és tényleg van-e megalapozottság abban, amit mond nekik. Néhányan a falusiak közül elindultak megoldást keresni a szomszédos faluba, de a bölcs megállította őket, keményen rájuk szólva, hogy ne menjenek.

A következő nap kora reggel néhányan - ennek ellenére - útra keltek a szomszédos faluba. Hamarosan egy homokviharhoz hasonló jelenséget láttak a távolban. Néhány perc múlva rájöttek, hogy az egy hatalmas lovas hadsereg volt. Éppen azon voltak, hogy kizsákmányolják a várost és a körülötte lévő falvakat.

A falusiak elbújtak a fák mögött és figyelték őket. A hadsereg megállt a falu előtt, és egyikőjük elkiáltotta magát, 'Vegyük be ezt a falut is!'

Egy másik azt mondta, 'Annak nem lenne semmi haszna. Itt egy madár sem csiripel, még ilyen kora reggel sem, egy kutya sem ugat, még csak füst sem száll a kéményekből. Úgy tűnik, hogy egy lélek sem lakik itt.'

A hadsereg visszavonult.

Az elrejtőzött emberek visszaszaladtak a falujukba és elmondták a történteket. Hirtelen felismerték, milyen igaza volt a bölcsnek! Elindultak hozzá, hogy elmeséljék, mi történt, de a kunyhó üres volt. A bölcs távozott. Senki nem tudta, merre ment.

A Lét az nem egy baleset, az egy független intelligencia. Amikor megérted, hogy az független intelligencia, egy mély misztérium, amit meg kell tapasztalni és nem megoldani, akkor életed minden történése megnyílik előtted, és eléd tárul a lecke, amit neked hozott.

Néhányan azt kérdezik tőlem, 'Szvámidzsi, hogyan tudjuk mi kifejezni mély hálánkat irántad?' Azt mondom nekik, hogy az irántam való hálaérzet kifejezésének legjobb módja, élni a megvilágosodást épp úgy, ahogy leírtam számotokra. Ez a legjobb dolog amit tehettek értem és amit én tehetek értetek.

Az emberek azt kérdezik tőlem, 'Milyen szolgálatot nyújthatunk a missziónak?' Azt válaszolom, hogy a legnagyobb szolgálat, amit a világnak nyújthatunk, az a saját tudatunk virágzásáért végzett munka. Ha ez létrejön, akkor automatikusan ott fogsz szolgálni, ahol szükséges, nem az egó miatt, vagy hogy elismerésre tegyél szert, hanem azért mert ünnepelsz és túláradó energiád késztet rá. Akkor ezt nem lehet szolgálatnak nevezni. Akkor ez egyszerűen a túláradó energia megnyilvánulása. Ilyen módon kell szolgáltatást nyújtani, nem adományként hanem önzetlen megosztásként.

A Szufizmus* teljes mértékben a hálán alapuló vallás. Ha az egész Szufizmust* egy szóban kell összefoglalnom, akkor az a hála szava. Láthatod, hogy minden híres Szufi költő, például, Jalaluddin Rumi* összes versében milyen módon áramlik a hála energiája a szavaikban. A hála révén egy áramló energiává alakulsz.

A hála az olyan, mint a tűz, amely képes megsemmisíteni a karmáidat*. Mi a karma*? Az egy általad be nem teljesített tevékenység, amely újra és újra arra hív téged, hogy tejesítsd. Azért születünk újra és újra ezen a földön, hogy beteljesítsük és kimerítsük mindazokat a karmákat*, amiket összegyűjtöttünk.

Szufizmus - Az Iszlám misztikus dimenziója.

Szufi - A Szufizmus követője.

Rumi - Perzsa Szufi költő a XIII. századból.

Karma - Az a védikus fogalom, amely szerint saját szabad akaratunkból származó tettek döntik el a sorsunkat.

Egyszerűen a hálaérzet energiája révén ezek a karmák megsemmisülnek! Ilyen hatalma van a hálának.

Amikor a hála válik imáddá, több jóindulatot vonzol magadhoz. A hála az a valódi ima, amely többet hozhat számunkra, mint amit el tudunk képzelni. Az igazi ima az nem imakönyv olvasását jelenti, nem jelenti azt, hogy istennek anyagi javakat kellene felajánlani vagy pénzt adományozni a templomnak, hanem az egy mély és csendes hálaérzet az egész Lét iránt, mindazért, amiben megnyilvánul. A hála révén egy megingathatalan bizalommal vagyunk az iránt, hogy a Lét gondoskodik rólunk.

Sokan azt hiszik, hogy az ima és a hála egy köteléket hoz létre. Nem. Ők tesznek igazán szabaddá téged, kiszabadulsz az elégedetlenség kötelékéből. Imádnak a benned lévő hála és a teljesség túláramlását kellene tükröznie. Néhányan azt kérdezik tőlem, 'Miért megyünk a templomba imádkozni?' Értsd meg, hogy az ima a Lét jóakaratának ünneplését jelenti! Amikor imánk ilyen jellegű, akkor a Lét válaszol. A Lét válasza az életedben megnyilvánuló több jóindulat formájában érkezik hozzád. Ez az ima és az áldás hatásos körfolyama!

Mindig egy Szufi szentről szóló gyönyörű történetet idézek embereimnek. A Szufizmus vallásának gyökere a hála. Maga a vallás nem más, mint a Lét egésze iránt érzett hála.

Egy Szufi szent és tanítványai zarándoklaton voltak. Három napig ennivaló nélkül vándoroltak. A negyedik napon a falusiak még el is zavarták őket, így egy temetőben aludtak azon az éjszakán. Másnap - szokásához híven - a szent elmondta a hálaadó imát. Tanítványai nem hittek a szemüknek; hosszú napokon át ennivaló és fedél nélkül vannak, és a mesterük hálát mond istennek. Ők megtagadták, hogy kövessék példáját.

A tanítványok megkérdezték a szentet, 'Miért kellene hálát adni az Úrnak, amikor nem kapunk ennivalót és szálláshelyet három napja?'

A szent így válaszolt, 'Harminc éven át volt ennivalótok és szálláshelyetek. Miért nem adtok hálát ezért?'

Az ima a hála kifejezése mindazokért a dolgokért, amivel a Lét folyamatosan eláraszt bennünket.

Ülj le és próbálj két listát készíteni! Egyik legyen azon dolgok listája, amivel rendelkezel, a másik legyen azon dolgok listája, amivel nem rendelkezel. Az elsőnek tartalmaznia kell minden egyes dolgot, kezdve a szemeiddel, füleiddel, kezeiddel, lábaiddal, mert bizony élnek emberek ezen testrészek valamelyike nélkül. Foglalj minden testi és mentális képességet ebbe a listába, mielőtt az anyagi javakra térnél! Ha őszintén mindent leírsz, nem leszel képes a lista végére érni! Ez az igazság. Ha úgy érzed, ennek a listának nincs vége, akkor a hálaérzet elkezdett működni benned.

Az a probléma, hogy állandóan elvárunk valamit. Ezért nem működik bennünk könnyen a hála folyamata. Ha elvárással dolgozunk, az olyan, mint ha olajat öntenénk a tűzre, hogy eloltsuk. Lehet a tüzet eloltani olajjal? Soha! Hasonlóképpen soha nem érezhetsz beteljesülést, ha tetteid alapja az elvárás. Csak azt éred el, hogy érzékeid kifáradnak.

Kétféle módon élhetsz: vagy elvárással vagy hálaérzettel, a kettő egyszerre nem lehetséges. Ha elvárással élsz, akkor arra vágysz, hogy birtokoljál dolgokat. Tulajdonossá válsz. Ha hálával élsz, akkor te leszel az, aki élvezi a dolgokat. Ha tulajdonos vagy, akkor csak azt a néhány dolgot tudod élvezni, ami a tulajdonodban van. Ha te az vagy, aki élvezi a dolgokat, tulajdonképpen mindent élvezel a Létben. Ha tulajdonra vágysz, semmi nem lesz elég. Ha élvezed a létet, minden túláradónak fog tűnni! Ez a nagy különbség.

Egy kis történet:

Egy faluban az éjjeliőr ügyeletet tartott és néha sípjába fújt.

Pipája is volt, amit teletömött dohánnyal, és gyufa után kutatott. Nem talált egyet sem.

Elindult a közeli kunyhó felé, ahol egy öregasszony élt. és kérte, hogy adjon neki egy kis parazsat a tűzhelyéről. Az öregasszony azt válszolta, hogy három napja nem gyújtotta be a tűzhelyét és ő maga is a templomban kapott ételen él.

Különböző helyeken próbálkozott, de hiába. Végül a falu vezetőjéhez ment, és megkérte a cselédeket, hogy gyújtsák meg a pipáját.

Az egyik lány ránézett és azt kérdezte,'Tüzet a pipádhoz? Miért nem használod a lámpát, amit a kezedben hordasz?'

Az őr nem hitt a szemének. Egész idő alatt a lámpát a kezében tartotta, mialatt gyufát keresett!

Mindaddig, amíg úgy hisszük, amire szükségünk van, az a külvilágban található, addig állandó elvárásban élünk és folyamatosan keresgélni fogunk, mint az éjjeliőr! Ha hiszünk abban, hogy a Lét mindig megadja nekünk mindazt, amire szükségünk van, akkor mindig mindent megtalálunk magunkban.

Amikor elvárással élünk akkor egyfajta erőszakot hordozunk a testbeszédünkben; nem szándékos erőszak ez hanem a természetedben rejlő erőszak. Ha egy kicsit is odafigyelünk a testbeszédünkre, akkor rájövünk erre.

Figyeld meg magad, amikor a számítógépen írsz, amikor telefonhívásokat fogadsz, hogyan teszed vissza a kagylót a helyére, milyen módon jársz, és minden mast! Látni fogod hogy mindenben ott rejlik egy kifinomult erőszak.

A hála által testbeszéded egésze megváltozik. Amikor elkezded átélni a mély hálaérzetet, a különböző helyzetekre adott válaszod is megváltozik. Elkezded a Létet visszhangozni, és tested ezzel a visszhanggal azonosulva fog mozogni, finoman és higgadt bájossággal.

Minden cselekedeted ebből a kedvességből és finomságból indul majd ki. Nem létezik többé erőszak csak az élvezet lesz jelen. Bármit teszel, csak még édesebbé varázsolja az életet.

• • Üresbe kapcsolhatod elméd labirintusát
• • A karmikus ciklus megszakítható
• • A halál dicsérete
• • Te, mint intelligencia
• • A felelősségtudat felemelő hatása
• • Vezérnek lenni az egy létállapot, nem egy státusz
• • Az intenzitás soha nem vall kudacot
• • A visszanyert ártatlanság megnyitja az élet kapuit
• • A kollektív tudat része vagy
• • Te vagy a világbéke kiindulópontja
• • Szannyasz, a legmagasabb tét
• • Birodalmad kulcsa, a megvilágosodás

Mindezidáig megvizsgáltuk a bennünket vezérlő alapvető érzelmeket. Amikor ezeket az érzelmeket negatív módon fejezzük ki, akkor leromboljuk energiánkat, és elzárjuk magunkat a külvilágból érkező energiafeltöltéstől. Ha gyakoroltad az előző fejezetekben leírt minden egyes technikát, akkor azt is láthattad, hogyan tudsz felül kerekedni ezeken a negatív energiákon, és hogyan tudod újból megnyitni magad.

Most nézzünk meg néhány új témát, amelyekkel - ha jól megértjük -, átalakíthatjuk életmódunkat! Megértésük átalakító hatással lehet ránk.

Kezdjük egy nagyon egyszerű dologgal, amit mindnyájan biztosra veszünk! Nézzük meg, hogyan is működik elménk!

Próbálj ki egy nagyon egyszerű, csak tíz percig tartó kísérletet!

Végy egy papírlapot és egy tollat! Ülj le egymagadban, és írd le - bármilyen gondolat jön elő elmédben - mintha egy szövegátíró program lenne elmédhez kapcsolva! Írd le pontosan, amit gondolsz! Ne alakíts át vagy ne hagyj ki egyetlen gondolatot sem! Ez csak saját magad számára szolgáló kísérlet. Senki nem fogja megnézni, mit írtál. Ha végigcsinálod ezt a rendkívül egyszerű kísérletet, mindent jobban megértesz. Ülj csak magadban, és írj le mindent, ami az elmédben zajlik! Ne alakíts át vagy ne hagyj ki egyetlen gondolatot sem! Ez csak a te saját kísérleted. Ne mutasd meg senkinek, legalábbis ne a családtagjaidnak! Képzeld el, hogy egy szövegátíró programot kapcsoltak elmédhez! Hasonlóan, ahogy a szövegátíró program, amely egy szalagra rögzített beszédhez van kapcsolva és mindent szöveg szerint átmásol, írj le mindent, ami az elmédben zajlik! A tíz perc elteltével olvasd át egyszer, amit leírtál! El fogsz ámulni! Világosan látni fogod, hogy nincs semmi logika abban, ahogy a gondolatok az elmédben születnek!

Például, látsz egy kutyát az utcán: azonnal emlékszel arra a kutyára, amelytől kiskorodban féltél, vagy arra, amellyel kiskorodban játszottál. A következő gondolat lehet, hogy a gyerekkoroddal lesz kapcsolatos. A harmadik gondolat talán a tanárodra irányul, és arra a teremre, ahol te ültél az órán. A negyedik talán tanárod házáról szól.

Nincs logikus kapcsolat az utcán látott kutya és az iskolai tanárod között. Ennek ellenére, egy pár másodperc alatt a kutya látványától a gyerekkori tanár emlékére kapcsoltál. Láthatod, hogy gondolataid csak céltalanul mozognak egyik dologtól a másikig. Nem is lehet ezt még 'gondolkodásnak' sem nevezni. Ez csak egy asszociáció, ennyi az egész. Összekapcsolod a kutyát a gyerekkoroddal, gyerekkorodat a tanároddal, és így tovább.

Gyakorlatilag, ha csak egyszer elvégzed ezt a kísérletet, maga a megértés, amit számodra nyújt, képes átalakítani azt a módot, ahogyan magadról gondolkodsz, és azt a módot, ahogyan magaddal és másokkal bánsz. Az egész életed átalakul.

Hogyan működik az elménk?

Hogyan alkotunk gondolatokat, és hogyan fűzünk hozzájuk jelentést?

Hogyan tapasztaljuk meg az életet?

Engedd meg, hogy egy egyszerű diagrammal bemutassam, hogyan áramlanak a gondolatok az elmében, és milyen módon kapcsolod azokat össze!

Elméd minden gondolata egy négyzet, illetve téglalap alakú ábrával van megjelenítve. Minden egyes ábra különböző formájú, különböző méretű és színű. Állandóan áramlanak benned különböző gondolatok. Egyik lehet a fájdalommal vagy fájdalmas eseménnyel kapcsolatos, míg a másik lehet élvezettel vagy élvezetes eseménnyel kapcsolatos. A következő lehet, hogy élvezettel kapcsolatos, de te fájdalomnak tudod be. A diagram ezt JP-vel jelöli - élvezetes esemény, fájdalmas benyomás. Hasonlóképpen, támadhat olyan gondolatod is, amely fájdalmas eseményhez kötődik, de te élvezetként gondolsz rá. Ezt PJ-vel jelöltük - fájdalmas esemény, élvezetes benyomás.

Általában minden gondolatod vagy a múlttal, vagy a jövővel kapcsolatos. Nem létezhetnek gondolatok a jelennel kapcsolatban. A jelen pillanatban csak a tudatossággal rendelkezhetsz, de nem gondolkozhatsz. A gondolatok vagy a múltbeli élvezetes eseményekkel kapcsolatosak, amelyeket meg akarsz ismételni a jövőben, vagy pedig fájdalmas eseményekkel kapcsolatosak, amelyeket el akarsz kerülni.

Még komoly problémák idején is hirtelen támad egy pozitív gondolatod. Még az élvezet tetőpontján is támad egy oda nem illő negatív gondolatod. Minden gondolat teljesen független az előző gondolattól és teljesen összekapcsolhatatlan az előző gondolattal. Ez az oka annak, hogy képes vagy boldog gondolatra a szomorú gondolatok közepette, és ellenkezőleg is igaz ez.

Értsd meg, hogy nem létezik két gondolat, amit logikusan össze lehetne kapcsolni! Egyik gondolat sem felelős a másik keletkezéséért. Mindegyik függetlenül, logika nélkül és találomra jelenik meg.

Hogyan lehet 'üresbe kapcsolni' ezt a találomra megjelenő gondolatfolyamot? Újra és újra használni fogjuk az 'üresbe kapcsolni' fogalmát. Határozzuk meg, mit is értünk itt az 'üresbe kapcsolni' kifejezésen! Autóvezetés közben, amikor sebességet váltunk és átkapcsolunk az elsőből a második sebességfokozatba, vagy a másodikból a harmadikba, vagy bármely sebességbe, minden alkalommal át kell haladnunk az üres téren. Teljesen rá kell lépnünk a tengelykapcsoló pedálra, hogy az üresen áthaladjunk, és csak ezután juthatunk a következő sebességbe, igazam van? Hasonló módon, elménk bármely két gondolata között mi is átéljük ezt az üres zónát. Ez az üres zóna - a csend -, ami a két gondolat között létezik, egyenlő a békével és boldogsággal. Amikor többé nem ragadjuk meg a gondolatokat és nem kapcsoljuk a múlthoz vagy a jövőhöz, akkor 'üresbe kapcsolt' állapotban maradunk. Mindaddig, amíg 'üresbe kapcsolt' állapotban vagyunk, egyre inkább tudatosodnak bennünk a gondolatok közötti üres zónák. Ez a gondolatok közötti rés automatikus módon kiterjed, ha 'üresbe kapcsoljuk' magunkat a gondolatfolyamtól. Hosszabb ideig fogunk az üres zónában élni, és így egyre több boldogságot és békét átélni.

Amikor hirtelen éberré válsz, bármely gondolatod az életet jelenti számodra az adott pillanatban. Figyelmet szentelsz neki, hogy teljesítsd azt, vagy elszökj előle. Olyanok, mint az írásvetítőre helyezett fóliák. Bármely fólia adata az irásvetítő fénye előtt úgy tűnik, mintha a valóságot tükrözné a képernyőn. Az a gond, hogy a belső világodban a vetítő fénye nincs mindig bekapcsolva. A vetítő fényén az éberségedet értem. Az éber állapot csak jön és megy, jön és megy - nem vagy teljesen és folyamatosan éber.

Sokszor annak ellenére hogy szemed nyitva van, és a tested mozgásban van, nem vagy tudatában létednek. Egy mindennapos példaként szolgálhat az amikor autóba ülsz és vezetsz fél órán át, míg a hivatalba érsz. Csak miután a hivatalba értél, leparkoltad az autód és kiszálltál belőle, jössz rá hirtelen, 'Ó, megérkeztem a hivatalba!' Ez azt jelenti, hogy vezetés közben, az időtartam nagy részében az írásvetítő fénye ki volt kapcsolva.

Bármely fólia adata az írásvetítő előtt azokban a pillanatokban, amikor a fény, vagyis az éberséged kikapcsolt állapotban van, nem lehet életed része. Egyáltalán nem emlékszel rá. Amikor a fényt bekapcsoljuk, vagyis éberséged visszatér, akkor bármely gondolatod támad, az életed részévé válik. Értsd meg hogy ez egy nagyon kifinomult igazság! Az életed azon gondolatok összessége, amelyek az éber állapotodban keletkeznek, és amelyek akkor keletkeznek, amikor nem ebben az éber állapotban vagy.

Sajnos, sokszor gondolatok keletkeznek, fontos döntéshozatalra kerül sor és életet megváltoztató események történnek, amikor nem vagy éber állapotban. Ezek is életed és életrajzod részei. Sajnos nem vagy tudatában ezeknek a helyzeteknek, döntéseknek vagy gondolatoknak melyek - tudtod nélkül - jelentősen hozzájárultak életedhez.

Légy tisztában azzal, hogy életed minden egyes pillanata, amely éberséged, jelenléted nélkül múlik el, nem más, mint szenvedés. Közvetlen vagy közvetett módon alkalmat adsz a szenvedésnek. Az irányjelző fényéhez hasonlóan a tudatod fénye is pislog. De éberséged hiánya miatt nem tudod, mikor van bekapcsolt vagy kikapcsolt állapotban.

A minap olvastam egy viccet:

Egy ember beszállt autójába és beindította a motort. Bekapcsolta az irányjelzőt, és megkérte a fiát, figyelje, hogy pislog-e a fény az autó hátulján.

A fia visszakiáltott, 'Igen, be van kapcsolva... nem, nincs bekapcsolva... igen, be van kapcsolva... nem, ki van kapcsolva... most be van kapcsolva!'

Ha a gondolatok folyamára tekintesz, hirtelen rájössz, 'Ó, Istenem, mindez bennem megy végbe! Fogalmam sincs merre tartok. Nem tudom hogy mi történik bennem!'

Nem vagy éber állapotban, de állandóan azt hiszed, hogy igen. Ez az illúzió kezdete.

Ha folyamatosan éberré válsz, akkor az első alkalommal megnyílsz a valóság felé. Kezdetben egy kissé erőteljes élmény lehet számodra, mert mindezidáig túl sok időt töltöttél az éberség nélküli állapotban. De végső soron elvezet téged az élvezet és a boldogság kizárólagos élményéhez.

Ez az első igazság - nem vagy tudatában mindannak, ami előtted zajlik le. Nem emlékszel az életrajzodra úgy, ahogy a dolgok valójában megtörténtek. Csak olyan módon emlékszel rájuk, ahogyan te kívánsz emlékezni.

Vegyünk egy egyszerű példát! Életed különböző eseményekkel van teli, amelyek az élvezettel, szenvedéssel, bűntudattal, fájdalommal és depresszióval kapcsolatosak. Nem tekintesz az életre annak rendje szerint. Mit csinálsz általában? Összegyűjtöd a szenvedéssel kapcsolatos eseményeket, és egy bizonyos elv alapján összekapcsolod őket egy tengelyt képezve, ezután azt vallod, hogy az életed nem más, mint szenvedés. Azt hiszed, hogy életed a szenvedések hosszú láncolata, életed a fájdalom tengelyén halad.

Nagyon ritkán kialakítasz egy élvezet tengelyt is. Nagyon ritka alkalom, amikor élvezetes eseményeket gyűjtesz össze, és azt gondolod, hogy az élet egy élvezet. Ritka nemcsak az élvezet tengelyek száma, hanem azok minősége is. Az esetek többségében összegyűjtöd az összes fájdalmas emléket és eseményt, és szerinted az élet csak fájdalmat tartogat számodra. Abban a pillanatban, amikor azt hissed hogy az élet állandó fájdalmas történések sorozata, a tudatalattidban megpróbálod megerősíteni ezt a hitet, még akkor is, ha a felszínen arra törekszel, hogy eltörd a fájdalom tengelyt. Légy szíves, értsd meg hogy az a hited, hogy az élet fájdalom tengelyen vagy élvezet tengelyen halad, csak addig létezhet, amíg nem találsz rá éber állapotodra!

Ha általában élvezed a vágyakkal teli gondolatokat, és ha ilyen gondolatok támadnak benned, akkor tudatára ébredhetsz annak, 'Én létezem'. Ha általában az erőszakkal teli gondolatokat élvezed, és ha ilyen gondolatok támadnak benned, akkor felismerheted az életet és tudhatod, hogy létezel. Ez az, amit ördögi körforgásnak nevezek: felerősíted a negatív eszméket, és azok keltenek téged életre; még jobban felerősíted a negatív eszméket, és azoknak tulajdonítod az izgalmat.

Ramana Maharishi, egy hindu megvilágosodott mester nagyon szép analógiával szolgál. Egy kutya száraz csontot rág. Ahogy azt rágja, a csontszilánkok, amelyek a száját érik, vérzést okoznak. A kutya azt hiszi hogy a vér a csontból származik és így élvezi azt. Tovább rágja a csontot, élvezve a vér ízét! Nem veszi észre hogy a vér a saját szájából ömlik és annak semmi köze a csonthoz.

Ha az erőszak izgalmat okoz számodra, akkor várni fogsz ilyen eseményre az életedben. Ha a fájdalom okoz izgalmat, ha azt hiszed, hogy az élet a fájdalom tengelyen halad, akkor várni fogsz ilyen eseményre csak azért, hogy megerősítsd ezt a hited. Így működik az emberi pszichológia. Annak ellenére, hogy az emberek azt mondják, szeretnének véget vetni az erőszaknak vagy a fájdalomnak, titokban táplálják őket.

Hadd szolgáljak egy mélyebb magyarázattal! A fájdalom, amit tíz évvel ezelőtt éreztél, a fájdalom, amit kilenc évvel ezelőtt éreztél, a fájdalom, amit hét évvel ezelőtt éltél át, a fájdalom, amit három évvel ezelőtt éltél át, és a fájdalom, amit tegnap éltél át, mind összekapcsolhatatlan, független és egyedi események. De te elkezded összekapcsolni mindegyiket, és létrehozol egy fájdalom tengelyt. Összekötöd ezeket a gondolat tengelyeket és létrehozol egy nagy tengelyt. Elkezded azt gondolni - és el is hiszed -, 'Egy fájdalom az életem.' Igaz lehet-e ez? Nem! Hová lettek azok az édes élvezetélmények, amelyek mindezek között történtek? Biztosan volt legalább néhány élvezetes élmény a fájdalmak között! Egyszerűen feledésbe merültek. Soha nem választottad ki őket hogy egy tengelyt képez. Tehát a tengely legyen az bármelyik, soha nem lehet valós, mert életed egészének csak egy töredékét tükrözi.

Először is használati célból kezded elraktározni a fájdalom emlékeket, valószínűleg azért, hogy elmondhasd az orvosodnak, vagy az orvosi jelentéshez jól jöhet. Szépen lassan elhiszed hogy mindezek a fájdalmak amelyeken keresztül mentél, kapcsolódnak egymáshoz. Úgy döntesz, hogy egy fájdalom az életed, egy szenvedés. Ebben a pillanatban, amikor elhatároztad, hogy így tekintesz az életedre, létrehoztad a poklot saját magad számára.

Például tegnapig csak jártál de nem voltál képes repülni. Tudod hogy a múltadban soha nem repültél, csak járva közlekedtél. Tudsz-e hinni abban hogy holnaptól fogva képes leszel repülni? Nem, ez képtelenség. Tudod, hogy holnap is csak járni leszel képes. Kizárólagosan az általad felidézett múltadra alapozod a jövőd előrejelzését, sok új lehetőséget eltörölve ezáltal.

Az élvezet, amit tíz évvel ezelőtt éltél át, az élvezet, amit kilenc évvel ezelőtt éltél át, az élvezet, amit három évvel ezelőtt éltél át, és az élvezet, amit egy évvel ezelőtt éltél át, mind független, egyedi és összekapcsolhatatlan gondolat tengelyek. Jelenleg összekapcsolod mindezeket a gondolatokat és létrehozol egy nagy élvezet tengelyt.

Azonosíthatod élvezeted egy tárggyal, egy személlyel vagy egy helyszínnel, mint például egy különleges nyaralóközponttal. Újból és újból megpróbálod visszahozni azt a tárgyat, személyt, helyszínt vagy ugyanazt az eseményt az életedbe. Próbálkozhatsz, ahogy csak akarsz, de soha nem leszel képes ugyanazt az élvezetet újból átélni. Ez a tény egy további fájdalmas helyzetbe hoz téged!

Az életben állandóan vagy fájdalom, vagy élvezet tengelyt hozunk létre. Amint a fájdalom tengelyt létre hoztad, megpróbálod azt eltörni. Ha élvezet tengelyt hozol létre, megpróbálod meghosszabbítani azt! De nem érted meg, hogy nem tudod meghosszabbítani az élvezet tengelyt és nem tudod eltörni a fájdalom tengelyt, egyszerűen azért nem, mert maga a tengely nem létezik. Az csak egy kiválogató memória terméke. A tengely maga az elképzelésed eredménye.

Nem létezik egyenes, horizontális kapcsolat az egyik és a másik gondolatunk közt. Az az egyetlen kapcsolat, ami a gondolatok között létezhet, hogy ugyanabból a forrásból származik. De mi állandóan egyenes vonalban összekapcsoljuk az egymást követő gondolatainkat.

Ahogyan a buborékok szállnak fel az akvárium aljáról, gondolataink is olyan módon keletkeznek.

Amikor egy buborék eléri a víz felszínét, a következő buborék jön majd ezután a harmadik jön. Mivel a buborékok gyorsan szállnak felfelé, úgy tűnik, mintha egy folyamatos áramlatban mozognának! Az igazság az hogy mindig létezik egy rés két buborék között.

A buborékokhoz hasonlóan, mi is átéljük ezt az üres teret két gondolat között. Mivel ez a rés, vagy az üres tér a két gondolat között nagyon kicsi, azt hisszük, hogy a gondolatok összekapcsolódnak és tengelyt képeznek. De mindig létezik egy rés két gondolat között.

Hadd meséljek egy megtörtént eseményről:

Egy középkorú férfi eljött hozzám és azt mondta, 'Szvámidzsi, el fogok válni a feleségemtől. Légyszíves, add rá áldásodat!' Én azt válaszoltam, hogy csak a házasodni készülő embereket tudom megáldani. 'Miért akarod hogy megáldjalak válásod alkalmából?' Ő azt felelte, 'De meg kell, hogy áldj, hiszen annyit szenvedtem!' Megismételtem, hogy én csak házasodni készülő párt áldok meg. 'Mi az, ami arra késztetett, hogy ide gyere és áldást kérj a váláshoz?' 'Nem, nem, Szvámidzsi meg kell hogy áldj, mert nagyon sokat szenvedtem!'

Azt mondtam neki, hogy 'A szenvedés mindig kétirányú. Soha nem csak te egyedül szenvedsz. Biztosan te is elegendő szenvedést okoztál a feleségednek. Tehát, légyszíves mondd el az igazat, mi történt és azután megvizsgáljuk a helyzetet!'

Így felelt, 'Hogyan döntsem el melyik eseményt kell elmesélnem és melyiket kell kihagynom? Annyi mindenről van szó! Az első naptól kezdve kínzott engem. Nem tudod, mennyi szenvedésen mentem keresztül!' Azután elmesélt egy eseményt az esküvője napjáról.

A hindu falvakban, az esküvő alkalmával az ifjú pár bizonyos játékokban vesz részt az esküvői szertartás után. Egyik ilyen játékban egy gyűrűt dobnak egy vízzel teli korsóba. A férj és feleség bele dugja a kezét és versenyeznek egymással, ki veszi fel előbb a gyűrűt. Aki előbb megkaparintja, az nyer. Ezek a kis játékok arra szolgálnak, hogy baráti hangulatot keltsenek a párok között, hiszen a megszervezett esküvők akalmával a férj és feleség csak a szertartás idején látja egymást először. Ezek a játékok közelebb hozzák egymáshoz a párokat.

Ez az ember azt mesélte, 'Ezalatt a játék alatt ő megkarmolta a kezemet. Megkarmolta a kezemet a körmeivel!' Ezután belekezdett egy hosszú történetbe, hogy mi minden történt vele attól a naptól számítva! Házassága legelső napjától kezdve szinte egy rendőrségi jelentésnek megfelelő iratot gyűjtött össze.

Két, három esemény leírása után azt mondtam neki, 'Légyszíves, állj meg! Ha ez a helyzet, akkor ő jobban fog örülni a válásnak, mint te. Nagyon nehéz lehet azzal együtt élni aki ilyen hatalmas és részletes emlékkönyvet tárol a fejében!' Bármit tehet a feleség, ez az ember mindig a saját emlékiratain keresztül fogja azt elbírálni.

Ezután elmondta, hogy mi volt a közvetlen válóok. Azt mondta, 'Kávét öntött a ruhámra!' 'De hát az nem lehet válóok, hogy kávét öntött a ruhádra!', feleltem neki.

'Nem tudod te azt', felelte. Ma kávét öntött rám, holnap pedig savat önt rám!' Igazán ezt mondta. Én nem értettem, hol van a kapcsolat a kettő között. Megkérdeztem, hogyan tudja kapcsolatba hozni a kávét a savval. Újra azt mondta, 'Nem, Szvámidzsi, te nem ismered a helyzetet.'

Talán ez az ember túlzónak tűnik, és nevetsz, amikor ezt a történetet hallod. De vizsgáld csak meg alaposan a saját életed! Ugyanezt csinálod - állandóan mindenféle logika nélküli kapcsolatokat hozol létre. Elfelejtesz úgy tekinteni az eseményekre, mint egymástól független történésekre. Elfelejted, hogy a gondolatok függetlenek egymástól.

Ha csak ezt az egyszerű technikát - az üresbe kapcsolás technikáját - megtanulod, képes leszel jelentős mennyiségű energiát fenntartani magadban, a lényedben. A végeredmény az lesz, hogy sokkal alkotóbb leszel és jóval nagyobb teljesítőképességgel bírsz majd. Kapcsolataid barátiasabb formát öltenek, hiszen nem fogsz össze nem illő eseményeket egybekapcsolni. Nem fogod magad - mások általi elvárások miatt - megfojtva érezni. Hatalmas belső tér áll majd rendelkezésedre ahhoz, hogy kielégítsd saját szükségleteidet és mások szükségleteit. Nagy együttérzésre is szert teszel, és ezáltal tudni fogod, hogy mások miért szenvednek. Csak azért vagy durva másokkal, mert nem érted meg szenvedésük okát. Amikor üresbe kapcsolsz, képes vagy befogadni azt a személyt a belső világodba. Automatikus módon együttérzővé válsz. Életed új minőséget nyer, és új egyénként lépsz fel a világban.

Életünk minden történése független egymástól, beleértve ebbe a mindennapi tevékenységeket, mint az evés-ivás. Minden egyes élmény független a saját jogán. A tegnapi vízivás és a mai vízivás, két különböző esemény.

Az étel, amit tegnap ettél, és az étel, amit ma eszel, különbözőek még akkor is, ha külsőleg ugyanannak tűnnek! De elméd létrehozza a tengelyt a két esemény között, és azt állítja, 'Minden nap ugyanazt az ételt eszem.'

Légy szíves, légy tisztában vele, hogy nem eszed ugyanazt az ételt minden nap! Talán ugyanazt a szót - evés - használod mindkét esemény leírására, de azok nem azonos események. Ne hagyd hogy az általad használt szavak becsapjanak téged! A tegnapi evés, mai evés és a holnapi evés különálló események, különálló élmények sora. Teljesen függetlenek és nem egymáshoz tartozóak.

Egy gyönyörű esemény, egy Bharat középső területéről származó megvilágosodott mester életéből:

Életének utolsó tíz évében az orvosok azt kérték a mestertől, hogy egy meghatározott diétát tartson be. Semmi mást nem ehetett. Minden nap ugyanazt a fajta ételt kellett ennie, naponta háromszor.

Két év múlva az a személy, aki főzött számára, eljött hozzá panaszkodni, 'Mester, unom mindig ugyanazt főzni. Hogyan vagy képes ugyanazt az ételt enni napról napra?'

A mester csak nevetett és így szólt, 'Nem eszem ugyanazt az ételt minden nap. Hogyan ehetném ugyanazt az ételt mindennap? Ezt az ételt csak ma ehetem.

Part 5: Living Enlightenment (Gospel of THE SUPREME PONTIFF OF HINDUISM BHAGAWAN SRI NITHYANANDA PARAMASHIVAM)_Hungarian_part_5.md

A holnapi étel az teljesen más!'

Az élet minden pillanatban új. Az elme teszi ismétlődővé, unalmassá és hétköznapivá.

A zarándoklatom napjaiban láttam a következő dolgot: Észak-Bharat erdeiben a vadászok csapdával fogják a madarakat. Két fa közé egy kötelet kötnek. A kötél közepére egy fapálcikát erősítenek. A kötelet a fapálcika középső pontjára kötik. Ez a vadász csapdája a madarak számára.

Azt kérdezheted, 'Hogyan lehet csapdába ejteni egy madarat egy kis pálcika segítségével? Hogyan lehetséges ez?' Gyakorlatilag csak annyit tesznek, hogy egy pálcikát kötnek két fa közé, egy kötelet használva ehhez. Amikor a madár odarepül és rászáll a pálcikára, az ő súlya felfordítja a pálcikát; teljesen a feje tetejére áll az egész. A madár most fejjel lefelé csüng és kapaszkodik a pálcikába.

Abban a pillanatban, amikor fejjel lefelé fordul és elveszíti egyensúlyérzetét, nagy megrázkódtatás éri, és karmaival erősebben kapaszkodik a pálcikába. Egyszerűen ragaszkodik a pálcikához, mint ha az élete függne tőle. Mivel fejjel lefelé csüng, így gondolkodik, 'Ha elengedem ezt a pálcikát, mi fog történni? Leesek és meghalok.'

Nem létezik jelentés arról, hogy bármelyik madár leesett volna és betörte volna a fejét! De a madárnak nincs kellő értelme, hogy belássa ezt. Továbbra is kapaszkodik a pálcikába. Mivel nem engedi el magát, elveszti a szabadságát, és végső soron az életét is, hiszen jön a vadász és elfogja.

A madárhoz hasonlóan, nem látod be, hogy abban a pillanatban, amikor lemondasz elmédről, Paramahamszává* válhatsz. Abban a percben szabaddá válhatsz és egyszerűen elkezdhetsz repülni.

Paramahamsza - Szó szerint Nagy Hattyút jelent. Egy cím, amit megvilágosodott lényeknek adományoznak.

Azt a félelmet, amit a madár élt át, amikor a pálcikába kapaszkodott, te is ismered jelenleg. A te félelmed és a madár félelme, az egy és ugyanaz. A madár biztos abban, hogy nem engedheti el magát; ha megteszi, belehal. Hasonlóképpen ragaszkodsz az elmédhez, és azt érzed, 'Nem engedhetem el magam. Ha abban kezdek el bízni, hogy én nem vagyok más, mint összekapcsolhatatlan, független és minden logikától mentes gondolatok együttese, talán eltévedhetek.'

A vadász kényelmesen visszajön négy vagy öt óra elteltével, elfogja a madarat, kalitkába zárja és távozik. Most a madár elvesztette szabadságát és még csak egyensúlyba se tudja hozni magát. Az ostoba madár nem tudja, hogy ha elengedte volna a pálcikát, akkor egyszerűen elszállhatott volna!

Ugyanilyen módon ragaszkodsz mindahhoz, ami azonosságtudatod és biztonságtudatod része: neveltetésed, elméd, életed, kapcsolataid vagy a bankszámla egyenleged. Yama, a halál istene végül eljön, hogy elvegye a pálcikát, ami az azonosságtudatodnak felel meg. Akkor már nem lehetsz sem Paramahamsza*, egy szabad lélek, és arra sincs lehetőséged, hogy tovább ragaszkodj azonosságtudodhoz. Nem válsz szabaddá, és nem lesz többé mihez ragaszkodnod, mivel az azonosságtudat pálcikája, az maga egy ábránd.

Hadd áruljam el, hogy ha a madár elengedi magát és lazít egy kicsit, talán verdes egy két percet a szárnyaival, hogy egyensúlyba hozza magát, de soha nem fog leesni és meghalni! Amikor elengedi a pálcikát talán néhány másodpercig zuhan, de ezután egyensúlyba állítja magát és repülésbe kezd.

Légy ezzel tisztában, engedd el magad, soha nem fogsz leesni és meghalni! Csak az fog történni, hogy Paramahamszává válsz!

Ebben a pillanatban bízz magadban! Ne törődj azzal, hogy elveszted azonosságodat! Csak bízz magadban, és mondj le azonosságtudatodról! Azonnal Paramahamszává válsz, és szabaddá teszed magad. Csak annyit kell tenned, hogy bízz abban, te már eleve üresbe kapcsoltan létezel – ha nem is bízol benne -, attól még ez az igazság!

Amikor üresbe kapcsolsz, forradalmi változások mennek végbe életedben, mindennapi gondolkodásodban, döntéshozatalodban és mindennapi rutinodban, egy szóval: életstílusodban. Bátran vállalni ezt a belső forradalmi folyamatot, belső átalakulást az, amit én tapasz-nak, vagyis igazi vezeklésnek nevezek.

Zarándoklatom során ritkán láttam madarat csüngeni a pálcikán. Egy másik madár, aki egyszer a csapdába került, de bátor volt, hogy elengedje magát és felszabaduljon, visszatért.

Paramahamsza - Szó szerint Nagy Hattyút jelent. Egy cím, amit megvilágosodott lényeknek adományoznak.

Elkezdi lökdösni a csüngő madarat, és azt mondja neki, 'Na, engedd el magad! Lazíts! Én is olyan voltam, mint te. Ugyanezzel a problémával gyötrődtem. Amikor ellazítottam magam, elkezdtem repülni. Csak két-három másodpercbe telik, amíg megtalálod az egyensúlyod. Amikor szabaddá tettem magam, nem estem le, nem törtem ki a nyakam, nem haltam meg. Csak annyi történt, hogy szabaddá váltam, egy szabad madár lettem. Na, gyerünk...' De a csüngő madár nem fogja ezt elhinni.

Értsd meg hogy a szabad madár felelőssége az, hogy szabaddá tegye a többi madarat. A szabad madár felelőssége az hogy meglökdösse egy kicsit a pálcikán csapdába esett madarat, és azt mondja, 'Tedd szabaddá magad!' Én a szabad madár vagyok, és egy biztonsági hálót készítettem számodra. Még ha zuhansz is, nem teszel kárt magadban. Lazíts! Engedd el magad, szállni fogsz! A mester által kialakított közösség, a szanga jelenti a biztonsági hálót. Még ha zuhansz is, nem lesz bántódásod.

Először is nem fogsz zuhanni. De csak azért hogy egy nagyobb biztosítékkal szolgáljak, létre hoztam a szellemi, lelki közösséget, a szangát. Tehát arra hívlak mindnyájatokat, hogy gyertek és legyen élményetek a szanga.

Értsd meg hogy a szabad madár felelőssége, hogy minden csapdába került madarat szabaddá tegyen, segítsen rajtuk, ösztönözze őket, hogy szabaddá tegyék magukat!

A madárcsapdához hasonlóan, a vadászok ismernek csapdát a majmok számára is. A majmokat egy kis doboz segítségével ejtik csapdába. Egy kis édességet tesznek a dobozba amelynek egy kicsi nyílása van. A majom bedugja a kezét hogy megfogja az édességet. Mindaddig, míg a majom ragaszkodik az édességhez, nem lesz képes kihúzni a kezét, mert az ökle nagyobb, mint a dobozon lévő nyílás!

Ha elengedi az édességet, akkor azonnal ki tudja húzni a kezét a nyíláson. De a majom nem elég értelmes ahhoz, hogy ezt felismerje. Továbbra is markolja az édességet, és emiatt nem képes kihúzni a kezét a dobozból. Ha elengedné az édességet, ki tudná húzni a kezét és szabaddá válna. Ha igazán tanulsz ebből a történetből, most azonnal üresbe kapcsolsz, megszabadulsz gondolat tengelyeidtől és szabaddá válsz.

Szerencsére, természetednél fogva, egyszerre csak egy gondolatod lehet. Amikor egy új gondolat érkezik rendszeredbe, az annak a jele, hogy a régi gondolat elvesztette erejét vagy nem befolyásol téged többé. Ha egy új gondolatod támadt, akkor lemondtál a régi gondolatodról, mert két gondolat nem létezhet benned egyszerre. Egyszerre csak egy gondolatod lehet. Ha azt mondod, az előző gondolat is ott van, az annyit jelent, hogy az adott pillanatban az új gondolatról mondtál le!

Egy királyt, aki egy hatalmas erődben tartózkodott, egyszer megtámadta egy kétmilliós létszámú hadsereg. A király nagyon megijedt, hiszen csak néhány ember volt körülötte. Azt mondta tanácsadójának, 'Kétmillió katona és én egyedül. Megölnek engem!'

A királyi tanácsadó így felelt, 'Ne aggódj, király! Csak egy kaput nyiss ki! Biztos, hogy egy kapun egyszerre csak egy ember jön be. Ahogy belépnek, állj az ajtó innenső oldalára és öld meg őket egyenként! Kész, vége! Ne próbálj az egész tömeggel küzdeni!'

Ha azt hiszed, az összes ellenséged összegyűlt egy helyen, szükségtelen félelmekkel fogsz küzdeni. Nem lehet két gondolatod egyszerre. Ez azt jelenti, hogy minden egyes gondolatot felváltja a következő gondolat.

Megismétlem: az első igazság az, hogy egyszerre csak egy gondolatod lehet.

A második igazság az, hogy mindaddig, míg a régi gondolatot ki nem taszítottad, a második gondolat nem jöhet létre.

A harmadik igazság az, hogy ha valaki képes engem kitaszítani innen és ideülni, bizonyosan több hatalommal rendelkezik, mint én! Bármely gondolat, amely kitaszítja a másikat, erőteljesebb, mint az előző. Ez annyit jelent, hogy bármely gondolat ami érkezik, mindig a jelenből származik. Nagyobb az ereje, mint annak a gondolatnak, amiről lemondasz, legyen az bármilyen téma.

Természetednél fogva lemondasz, nem kell a lemondást megtanulnod. Minden pillanatban lemondasz. Mit értek itt a 'lemondás' szaván? Azt értem rajta, hogy minden pillanatban elengedsz egy gondolatot, egyiket a másik után. Csak így lehetséges, hogy továbbra is új gondolatok érkezzenek a rendszeredbe. Belső világod minden pillanatban megtisztul a régi gondolattól.

Maguk a gondolatok mondják le saját magukat folyamatos jelleggel. Abban az esetben, ha elhiszed, hogy gondolataid összekapcsolódnak, a tengely - vagyis az összeillesztett szenvedés problémájával nézel szembe. Az a hited, hogy problémád van, csak az a te problémád.

Minden pillanatban megtisztul belső világod a beérkező új gondolatok által. Ha megengeded, hogy ez a folyamat végbe menjen, akkor saját magától lezajló és öntisztító folyamat is lesz ez. Nincs szükség arra, hogy te tisztítsd meg elméd. Csak arra van szükség, hogy kiszállj – szállj ki a rendszerből, hogy az magától végrehajtsa a teendőt!

Még ha akarod is, még ha tudatosan meg is próbálod, nem tudsz sokáig ragaszkodni a szenvedésedhez, nem tudod hosszú időn át birtokolni; ez egy fontos igazság, amit jó tudni.

Még ha meg is próbálsz ragaszkodni hozzá, nem vagy képes rá, mert az a gondolat is, ami a szenvedést hozza létre, folyamatosan kicserélődik újabb gondolatokkal! Tulajdonképpen, nagyon nagy erőfeszítésedre van szükség ahhoz, hogy fenntartsd szenvedésed, mert a gondolatok állandóan áramlanak.

Rámakrishna Paramahamsza - Az Hindu Nyugat-Bengália területéről származó megvilágosodott mester. Szwami Vivekananda volt a legközelebbi tanítványa.

Légy tisztában azzal, a képességed, hogy új gondolatot hozz létre, bizonyítja, arra is képes vagy, hogy lemondj a régi gondolatról! Az a gond, ahelyett, hogy az új gondolatáramlatot figyelnéd, inkább megpróbálod visszahozni rendszeredbe a régi gondolatokat. Ez olyan, mintha újból visszahoznád a törölt e-mail üzeneteket a beérkező üzenetek sorába. Van valami szükség erre? Nincs semmi szükség! Ha állandóan azon vagy, hogy régi gondolatokat hozz vissza, akkor csak szenvedést hozol létre.

Értsd meg, ha azt a tényt táplálod, hogy bármely szenvedés gondolata helyébe friss, új gondolatok folyama léphet, akkor az valóra válik számodra! Nem létezik a szenvedés. Ha azt a gondolatot táplálod, 'Nem, bármennyire is hagyom, hogy kicserélődjenek, a szenvedés visszatér', akkor ez lesz a valóság számodra. Ha anyáskodsz a gondolat felett, hogy a szenvedés visszatér, akkor vissza is fog térni. Ha anyáskodsz a gondolat felett, hogy a szenvedés elmúlik, akkor az el is múlik.

Csak azt kell megértened, ha egyszer is képes vagy belső világodban kicserélni egy gondolatot anélkül, hogy visszatérnél az előző gondolathoz, akkor bizalmat nyersz, 'Egyszer már sikerült kicserélnem. Újból meg tudom tenni.' Ezután mondhatod magadnak, 'Ha a régi gondolat visszatér tízszer, hadd cseréljem azt ki tízszer!' Ennyi az egész! Hamarosan meglátod, hogy a régi gondolat nem jön vissza többé.

Egy nagyon szép esemény Buddha életéből: Buddha így szól, 'Amikor azt mondtam meditáció alatt, 'Néhány óra múlva felállok', soha nem értem el a megvilágosodást. Egyszer elhatároztam, 'Mindaddig nem kelek fel erről a székről amíg a megvilágosodás meg nem történik. Hadd száradjon meg ez a test ezen a helyen! Amíg meg nem világosodok, addig nem mozdulok innen.' Buddha azt állítja, hogy amint ezt a teljesen világos és hitelt érdemlő szankalpát megtette, a következő pillanatban megvilágosodott!*

Amikor leülsz kicserélni a szenvedést okozó gondolataidat és így gondolkodsz, 'Ma kicserélem őket tízszer. Ha tizenegyszer is visszatérnek, holnap újra próbálhatom,' akkor semmi nem fog történni. Semmilyen átalakulás nem fog végbemenni benned. Nagyon határozottan hozd meg a döntést, 'Ki fogom cserélni a negatív gondolatokat mindaddig, amíg meg nem szűnnek!' Ezt nevezem bátorságnak.

Szankalpa - Eskü vagy döntés.

Amikor üresbe kapcsolunk, az első esemény, amire számíthatunk, egy belső öngyógyulás lesz egy mély csend és béke kerít bennünket hatalmába.

Második esemény az lesz, hogy ez a belső öngyógyulás fizikai jólétet fog kisugározni, ami egyenlő az egészséggel.

Harmadik esemény az lesz, hogy mindez elkezd kisugározni a kapcsolatainkban is.

Negyedik esemény az lesz, hogy alkotókedvünk és teljesítőképességünk növekszik, mivel az első három gyönyörűen együttműködik!

Az emberek eljönnek hozzám, hogy azt mondják, 'Szvámidzsi, az utóbbi húsz évben térdfájdalommal küszködöm.' Nem, az nem lehetséges! Légy szíves, értsd meg, hogy a valóságban az nem lehetséges. Nem arról van szó, hogy nem tisztellek és nem akarok még több szenvedést okozni azzal, hogy azt mondom, minden problémád oka a fejedben van. Én csak az igazat állítom: minden problémád csak a fejedben létezik! Csak az igazat állítom.

A térdfájdalom, amit két évvel ezelőtt éltél át, a térdfájdalom, amit tavaly éltél át, a térdfájdalom, amit két hónappal ezelőtt éltél át, és a térdfájdalom, amit két órával ezelőtt éltél át, mind független élmények. De mivel mindegyiket összekapcsolod, csak ezért vonod le azt a következtetést, hogy húsz éve szenvedsz a térdfájdalomtól. Igaz lehet-e az hogy húsz éven át folyamatosan térdfájdalmad legyen? Mi történt azokkal a köztes időszakokkal amikor nem volt térdfájdalmad? Fontos, hogy megjegyezd hogy mivel összekapcsolod az eseményeket és folyamatos eseménysorozatnak tekinted őket, megakadályozod az öngyógyulás lehetőségét!

A depresszió, amit egy hónappal ezelőtt éltél át, a depresszió, amit egy évvel ezelőtt éltél át, és a depresszió, amit három évvel ezelőtt éltél át, mind független, egyedi, összekapcsolhatatlan események. Ugyanaz a probléma, mint a fizikai fájdalom esetében. Összekapcsolod őket és levonod a következtetést, hogy folyamatosan ugyanattól a depressziótól szenvedsz. Kialakítod azt az eszmét hogy életed az maga a depresszió. Azután elkezdesz harcolni vele ami egyre inkább életre kelti a depressziós gondolatokat.

Amikor erőteljesen hiszel abban, hogy az utóbbi tíz éved szenvedéssel és depresszióval volt teli, akkor egy erőteljes befolyással bíró gondolkodásmódot alakítasz ki körülötte. Természetesen, elkezdesz arra gondolni, hogy a jövőd is fájdalmas és depresszióval teli lesz.

Feltételezzük, valaki ül előtted, akiről azt hiszed hogy ellenség. Hirtelen, ha úgy veszed észre hogy a feje, lábai, és kezei függetlenek a többi részétől, gondolsz-e arra, hogy harcolj vele? Nem! Még arra sem érdemesíted, hogy harcolj vele. Nincs is szilárd léte, mint ahogyan azt elképzelted. Tehát miért harcolnál?

Hasonlóképpen, csak amikor elképzeled hogy egy nagy probléma előtt állsz, egy nagy hatalommal bíró személy van előtted, akkor kezdesz el harcolni és egyre több problémát okozni. Depressziód nem az a nagy ellenség, aminek gondolod.

Csak olyan, mint az az ízekre szedett személy. Te kapcsoltad össze a testrészeit, és te keltetted őt életre. Depresszióddal való küzdelmed a depressziód kiváltó oka.

A Rámayáná*-ban létezik egy szép történet. Bárki, aki Vali*, a majom király elé áll és küzd vele, erejének felét elveszti. Hasonlóképpen, aki kiáll harcolni a gondolat tengelyével, ereje felét felemészti ez a gondolat tengely.

Abban a pillanatban, amikor üresbe kapcsolod ezt a tengelyt, átéled az üres teret, és belső öngyógyulás kezdődik. Amikor ez a belső gyógyulás elkezdődik, testi gyógyulás is végbemegy.

Ne próbálj lemondani a depressziódról, mert természetednél fogva az magától lemond rólad, elhagy téged! Úgy, ahogy az élvezet természetednél fogva eltűnik az elmédből, a depresszió is eltűnik az elmédből. Abban a pillanatban amikor megpróbálod eltávolítani a depressziót, csak növelni fogod és több életerőt adsz majd neki.

Lásd, ha mély depresszióban vagy, nem mész a hivatalba? Nem! Lehetséges, hogy a depresszió veled lesz az elmédben, de a tested mozog. Dolgozol. Talán nem leszel hatékony vagy termelékeny, de a tested még így is mozog.

Ahelyett hogy 'élő depresszió' légy, én azt mondom, 'élj üresbe kapcsoltan'!

Amikor depresszióban élünk, nem tesszük fel ezeket a kérdéseket, 'Ha én depressziós vagyok, hogyan tudom mozdítani testemet?' Nem merülnek fel ilyen kérdések. A depresszió életünk részévé válik. Az elején megkérdezheted, 'Hogyan tudok üresbe kapcsoltan létezni? Hogyan fogok egyáltalán mozogni?' Értsd meg, hogy az üresbe kapcsolás állandó emlékezete nem akadályozza elméd és tested mozgásait! Az csak eltávolítja a depressziót, mert hagyja, hogy a depressziós gondolatok szabadon megszülessenek és megsemmisüljenek anélkül, hogy kapcsolatokat hoznánk létre köztük.

Mi a káros szenvedély? Az egy magatartás vagy tett, amit ha nem gyakorolsz, vagy nem hajtod végre, úgy érzed, valami szörnyen hiányzik. De ha gyakorlod vagy végrehajtod, akkor sem érzel semmi élvezetet, hiszen csak gépiesen cselekszel. Káros szenvedély azt a hitet jelenti, hogy az öröm vagy az eksztázis egy tárgytól, személytől vagy egy helyzettől függ.

Értsd meg, hogy ez a káros szenvedély meghatározása: megpróbálod meghosszabbítani az élvezet tengelyt oly módon, hogy azt újra létrehozod! Ugyanazokat a személyeket, helyzeteket, eseményeket visszahozod az életedbe újra és újra, tudván azt, hogy nem fogod ugyanazt az élvezetet átélni. Néhányan az összejövetelekhez, néhányan a dohányzáshoz, néhányan az iváshoz ragaszkodnak szenvedéllyel - nagyon sok káros szenvedély létezik.

Rámayána - Hindu itihasza vagy eposz Ráma hercegről. Az eredeti változatot Valmiki, egy költő és bölcs írta.

Vali - Majom király a Hindu eposzban, a Rámayánában, akit Ráma herceg öl meg.

Emlékezz arra, hogy bármit, amit újra és újra visszahozol az életedbe, nem fogja ugyanazt az izgalmat nyújtani, mint amit az első alkalommal nyújtott számodra! Nem vezethet boldogsághoz, csak káros rögződéshez. Amikor először élvezel egy édességet, az egy gyönyörű élmény. Az izgalom az teljesen más. De ha tovább eszed ugyanazt az édességet, ez az élmény már nincs jelen többé. Ha esetleg túl sok édességet nyelsz le, még a látványát se bírod majd. Ránézel és azt mondod, 'Jaj, nem, nem akarok többet belőle! Szörnyen tele vagyok.' Hasonlóképpen, amikor először találkozol valakivel, az izgalom az teljesen más. Később az az izgalom csökken.

Az emberek eljönnek hozzám és azt kérdezik, 'Hogyan tudnék megszabadulni a szokásaimtól?' Lásd, a szokás az egy szép szó! Vedd az angol 'habit' szót, ha eltöröljük a 'h' betűt belőle, marad az 'a bit' - egy kicsi. Ha eltöröljük a 'b' betűt is, marad az 'it' - az. Ha eltöröljük az 'I'-t, az Én kifejezőjét, csak akkor semmisül meg az 'it' - vagyis a létező tengelye. Csak akkor, amikor az 'Én' megszűnik, amikor megszabadulsz az 'Én'-től, akkor hal ki teljesen 'Az', - értsd ezt az utóbbit a szokásra!

Légy tisztában vele, a két nappal ezelőtti dohányzásod, a tíz évvel ezelőtti dohányzásod, vagy a húsz évvel ezelőtti - mindhárom esemény teljesen független egymástól. Nem kapcsolhatók össze. Amikor elmédben elkezded összekapcsolni őket, azt hiszed, hogy szokásod a dohányzás és ragaszkodz hozzá, akkor ez a hit egy tengelyt hoz létre. Ezután elkezdesz küzdeni vele. Ezt értem azon, amikor azt mondom, hogy az 'Én'-től meg kell szabadulni. A hited alakítja ki a szokást. Ha lemondasz a hitedről, akkor a szokástól is megszabadulsz.

Ha azt hiszed, hogy az egy élvezetes élmény, akkor továbrra is folytatni fogod a dohányzást. Ha azt hiszed hogy az egy fájdalmas élmény, akkor elkezdesz küzdeni a fájdalom tengellyel. Egyik úton sem nyerhetsz. Ha élvezetesnek hiszed a dohányzást, próbálj dohányozni megfékezés nélkül, és figyeld meg hogy érzed magad! Amikor dohányzol és belélegzel, nem lehet élvezetes soha. Soha nem nyújt igazi boldogságot .

A dohányzás pillanatában figyeld csak meg hogy mi történik a belső világodban! Valójában nem élvezel semmit. Megpróbálsz elszökni valamitől, ennyi az egész és csak hiszed, hogy a dohányzás élvezetes. Még akkor is, ha nem érzel élvezetet, megpróbálsz élvezetet kifacsarni belőle.

Ha mélyen megvizsgálod az életed, láthatod, hogy - lehet az dohányzás vagy szex, pénz vagy más élvezetforrás -, még akkor is megpróbálsz élvezetet kifacsarni belőle, amikor tudatában vagy, hogy nem élvezed azt annyira, mint az első alkalommal. Megpróbalod vigasztalni magad, 'Nem, ez élvezet. Mi más lenne az élvezet?' Megpróbálod eltakarni a frusztrációd azzal, hogy megerősíted hitedet; el akarod hinni hogy ez igenis élvezet.

Tégy amit akarsz, hogy megszabadulj valamely káros szenvedélyedtől! Soha nem lehetsz sikeres. Még ha el is hagyod azt, tetted félelemből vagy mohóságból ered és az még nagyobb káros szenvedély. Ha félelemből vagy mohóságból hagyod el rossz szokásod, nem teszel semmi jót a tudatosságodnak, a belső világodnak. Csak még nagyobb kárt okozol magadban.

Lehet hogy leszoktál a dohányzásról, de a félelem vagy mohóság, ami erre késztetett, belső világod részévé válik.

A dohányzással csak ezt a testet teszed tönkre de a félelem és a mohóság tönkreteszi egész lényedet életről életre. A következő testedben is hordozni fogod ezt a félelmet és mohóságot. A dohányzási szokást talán nem viszed tovább a következő testbe de a félelem és mohóság érzelmei veled lesznek. Tehát a legjobb módszer az hogy elfelejted azt az eszmét hogy van egy káros szenvedélyed, és az magától elhagy téged.

Amikor az üresbe kapcsolásról hallasz, az első félelem, ami benned kialakul, az a következő, 'Ha úgy élek, hogy nem kapcsolom össze gondolataimat, ki fogja kifizetni a számláimat? Talán elvesztem az összes pénzemet. Talán elfelejtem hova is raktam a pénzemet. Talán képtelen leszek a társadalomban sikeresen élni. Ki fogja ellátni a munkámat? Hogyan fogok gondoskodni a dolgaimról? Lehet, hogy nem is csinálok mást mint fekszek az ágyban. Miért mennék be a hivatalba dolgozni?'

Én azt kérdezem, 'Miért ne mennél be a hivatalba dolgozni?' Amikor ezt kérdezed, akkor bizonyosan érzel egy kis gyűlöletet vagy egy kis bosszúvágyat a hivatali munkád iránt! Ezért használod az alkalmat, hogy kifogást keress és elszökj a munkádtól. Ezzel a kérdéssel a munkád iránt érzett haragot, a rutinod iránt érzett erőszakot fejezed ki, nem mást!

A kérdésednek semmi köze nincs az üresbe kapcsolás témájához. Ha ilyen kérdések vetődnek fel, kapcsolj üresbe és aludj tíz napon át! Nincs semmi rossz ebben. Legyen egy tíz napos szabadságod! Határozd el, 'Mindkét azonosságtudatot üresbe kapcsolom'! Mit gondolsz hány napon át tudsz aludni? Mit gondolsz hány napon át tudsz létezni egyetlen tevékenység nélkül? Csak addig amíg a tamas* energiája ki nem merül benned. Ezután automatikusan belekezdesz valamilyen tevékenységbe.

Tehát, még akkor is, ha úgy érzed, ez felelőtlenség vagy megalkuvó magatartás, tölts el pár napot üresbe kapcsoltan! Ezután megérted és megtapasztalod, hogy az üresbe kapcsolás nem jelent lusta vagy passzív hozzáállást. Elmédben csend fog uralkodni, de testileg aktív és élettel teli leszel.

Amikor a felelőtlenség vagy megalkuvó magatartás terében létezel, akkor elméd nagyon aktív, de fizikailag fáradtnak érzed magad. Amikor üresbe kapcsoltan létezel, akkor fizikilag aktív és élettel teli vagy, de elméd csendes.

Lásd, tested 33%-a sattva*, igazi csend! Tested 33%-a rajas*, küzdelem és 33%-a tamas*, mély álom, lustaság. Az a jelenlegi félelmed, hogy ha üresbe kapcsolsz, akkor talán a tamas vesz erőt rajtad és lustává válsz.

Tamas (ejtsd: tamasz) - A természet három tulajdonságának (szanszkrit nyelven: gunas ejtsd:'gunasz') egyike. Ez az inaktivitás, a tevékenység nélküliség tulajdonsága.

Sattva (ejtsd: szattva) - A természet három tulajdonságának (szanszkrit nyelven: gunas - ejtsd: 'gunasz') egyike. Ez a passzív tevékenység tulajdonsága.

Rajas (ejtsd: radzsasz) - A természet három tulajdonságának (szanszkrit nyelven: gunas - ejtsd: 'gunasz') egyike. Ez az agresszivitás, az erőszakkal teli tevékenység tulajdonsága.

Kapcsolj üresbe, az a 33%-nyi lustaság majd gyorsan kimerül benned! Egy pár nap múlva eltűnik a rendszeredből. Ezután automatikusan dolgozni kezdesz a veled született intelligencia dimenziójából eredően. Nincs szükséged arra, hogy a félelem és a mohóság irányítsa a mindennapi életed.

Nem azt mondom, hogy teljesen hagyd abba a gondolkodást. Csak arra utalok, hogy amikor üresbe kapcsoltan élsz, minden gondolat, amire szükség van, automatikusan fog keletkezni benned. Kezdetben azt érzed majd, hogy amikor üresbe kapcsolsz, akkor egyáltalán nem keletkeznek gondolatok. Később megérted, hogy még az üresbe kapcsolás után is, amikor gondolkodásra van szükség, az elme bekapcsol. Amikor nincs szükség gondolkodásra, az elme üresbe kapcsol. Elméd egy eszközként lesz használva, nem mesterként.

Képesek vagyunk teljes mértékben az ihletünkből élni. Az a gond, hogy soha nem kapunk alkalmat arra, hogy bízzunk ebben. Soha nem adatik meg számunkra ez a bátorság, hogy egyszerűen ihletünkből éljünk. Néha megfigyelheted, hogy minden ok nélkül sugárzik belőled az izgalom, minden ok nélkül sugárzik belőled az értelem. Ezt nevezem én ihletnek. Lehet, hogy csak egy pár pillanatig tart, de fontos, hogy tudd, ez a pár pillanat az életmódoddá válhat! Ha üresbe kapcsoltan maradunk, állandó ihletésben lehet részünk. Az üresbe kapcsolás közvetlen kapcsolatba hoz bennünket lényünk energiájával. Ez az energia az ihletés energiája, az üresbe kapcsolás energiája.

Légy tudatában annak a fontos dolognak, hogy egy automatikus intelligenciával rendelkezünk, amely képes vezérelni életünket, amely képes mindennapos felelősségeinkről gondoskodni. Nem csak arra képes, hogy vezérelje életünket, de arra is, hogy azt fenntartsa, meghosszabbítsa és kibővítse.

De a társadalom már ifjú kortól kezdve feltételekhez köt téged. Azt tanítják, hogy képtelenség élni tervezés nélkül, félelem vagy mohóság nélkül. Elveszik tőled az öntiszteleted. Elveszik tőled azt a bizalmat, hogy képes vagy életed spontán módon vezetni, félelem és mohóság nélkül. Ez az oka annak, hogy állandóan megpróbálsz félelmet és mohóságot lehelni magadba. Megpróbálod feltölteni magad velük, hogy irányítsd életed és élettel telivé tedd az életed.

Légy tisztában azzal, hogy képtelenség életedet a félelemre és mohóságra alapozni. Ha a félelem és mohóság vezérel téged, akkor egy állandó ingerültséget hordozol magadban. Reggeltől estig, felébredésed pillanatától egészen addig, amíg az ágyba nem jutsz, állandó ingerültséget hordozol magadban. Csak egy kiváltó okra vársz, hogy kirobbanjon belőled. Egy kis érintés elég és készen állsz arra, hogy ráförmedj a másikra. Még arra sincs szükség, hogy az a személy egy hibát kövessen el; elég az, hogy a szemed elé kerül és máris beindulsz! Ez azért történik, mert az életed fonalát a félelem és mohóság irányítja.

Ha egyszerűen ellazítod magad, akkor a Lét automatikus intelligenciája gyönyörűen megoldja életed vezérlését. A Lét energiája lesz tetteid automatikus hajtóműje.

Ashtavakra* így szól,

Te, akit megmart az egoizmus nagy fekete kígyója , 'Én cselekszem'

Igyál a hit nektárjából, 'Nem én cselekszem' és légy boldog!

Ashtavakra* ajánlja ezt a technikát Janaká*-nak, az önmagát kereső királynak. Légy szíves, értsd meg, hogy ha egyszerűen azt gondolod, vagy abban hiszel, 'Nem én cselekszem' nem fog téged felszabadítani közvetlenül. Ez a technika nem fog közvetlenül hatni rád. Csak arra szolgál, hogy kifárasszon téged! Nem vagy képes arra, hogy folyamatosan, szünet nélkül emlékezz, 'Nem én cselekszem'. Abban a pillanatban, amikor felismered, hogy nem vagy képes állandóan emlékezni erre, 'Nem én cselekszem', teljes mértékben zavarttá válsz és lemondasz elmédről. Amikor lemondasz elmédről, az igazság, hogy nem te cselekszel, valósággá válik számodra! Ez a technika lényege, amit itt ajánlunk.

Ez az üresbe kapcsolás nagyon egyszerű magyarázata. Csak annyit kell tenned, hogy emlékezz az üresbe kapcsolásra, amikor elkezdesz jelentést fűzni régi gondolatokhoz, vagy amikor régi gondolataid visszatérnek és hagyod, hogy zavarjanak!

Ne hozz létre, ne tarts fenn és ne semmisíts meg egyetlen gondolatot sem! Ha eléred hogy a három közül egyiket se tedd, akkor te vagy a felsőszintű lény, Parabrahma*!

Az üresbe kapcsolás technikája olyan, mint egy öntisztítási módszer. Ahhoz, hogy bármely technika öntisztító és felszabadító hatással bírjon, arra van szükség hogy maga a technika kifinomulttá váljon, mire te kifinomulttá válsz vele. Az üresbe kapcsolás technikája az egy ilyen technika.

Az a technika, amely nem válik saját magától kifinomulttá, az alapszinten marad. Ha a technika nem képes saját magát megsemmisíteni, ha nem képes törölni magát, akkor téged fog megsemmisíteni! Az üresbe kapcsolás szépsége, hogy az egyre finomabbá és finomabbá válik veled együtt, míg végül fel nem oldódik.

Amikor egy helyben ülsz, természetes módon bizonyos gondolatok keletkeznek benned. Amikor látod, hogy egy gondolat közeleg, ne tulajdoníts neki jelentőséget! Csak akkor kap jelentést a gondolat ha összekötöd a múltaddal. Még mielőtt jelentést kapcsolnál hozzá, ne tégy semmi mást csak emlékezz az üresbe kapcsolásra

Ashtavakra - Egy megvilágosodott védikus bölcs, akinek nyolc testrésze hajlott volt. Ő az Ashtavakra Gita szerzője.

Janaka (ejtsd: Dzsanaka) - Jótetteiről híres hindu király Videha Királyságából, amelynek központja Mithila volt.

Parabrahma - Felsőszintű lény.

• és figyeld meg, mi történik! Amikor emlékszel, 'Hadd kapcsoljam üresbe ezt a gondolatot; ne kapcsoljak hozzá semmilyen jelentést!' néhány másodpercig egy kis üres teret fogsz megtapasztalni. Amikor tudatosodik benned, hogy létezik a csend, akkor az mégegy gondolattá válik. Ezután kapcsold üresbe ezt a gondolatot is! Ezután újból egy néhány másodpercnyi üres tér következik. Egy újabb gondolat következik, 'Én csendben vagyok' vagy 'Üresbe kapcsolok'. Kapcsold üresbe ezt a gondolatot is!

Csak az üres tér, a csend kell hogy egyre hosszabbá váljon. Ez a vezér eszme.

Az elme természete az, hogy néhány perc múlva elvándorol valahová. Amikor emlékszel vagy tudatára ébredsz annak, hogy elméd elvándorolt, kapcsolj üresbe! Nincs szükség arra, hogy bűntudatot érezz vagy ideges légy amiatt, hogy elméd elvándorolt. Amikor emlékszel, kapcsolj üresbe, ennyi az egész!

A kezdeti szakaszban talán nagyon nyers folyamat lesz, mint egy állandó szilárd harc. Talán szükséged lesz ismételni az 'üresbe kapcsolás' szavát, mint egy mantrát*. De rövid időn belül meglátod, hogy kifinomul ez a folyamat.

Az üresbe kapcsolás révén...

Minden pillanat új lesz.

Minden pillanat eksztázis lesz.

Minden pillanat boldogság lesz.

Minden pillanat izgalom lesz.

Az üresbe kapcsolás a véget nem érő izgalom - THE SUPREME PONTIFF OF HINDUISM BHAGAWAN SRI NITHYANANDA PARAMASHIVAM szpurána* - forrása.

Mantra - Szó szerint azt jelenti: 'amely az utat mutatja'. Szent szótagok melyeknek erőteljes pozitív vibrációs hatásuk van.

THE SUPREME PONTIFF OF HINDUISM BHAGAWAN SRI NITHYANANDA PARAMASHIVAM szpurána - Az üdvösség, a korlátlan boldogság végtelen virágzása.

Ha képesek vagyunk arra, hogy igazán kordában tartsuk elménket - megértvén hogy az elme köti össze a gondolatokat és az hozza létre a fájdalom és az élvezet tengelyét, ha ezáltal üresbe kapcsolva maradunk -, akkor elérjük azt az állapotot amit Buddha figyelmességnek nevez. Éber állapotban és a jelenben maradhatunk. A gondolkodási folyamatunk a hibás azért hogy állandóan a múlt és a jövő között ugrálunk oda-vissza és nem pihenhetünk a jelenben.

Lásd ezt tisztán: amikor a jelenben tartózkodunk, kimaradhatunk a gondokból félelem és vágy nélkül! Cselekedhetünk félelemtől és vágytól mentesen. Talán azt kérdezed, hogyan? Hogyan lehetek motivált hogy megtegyek valamit, ha nem vágyom rá? Nincs szükség motivációra. Azt hissed hogy a motiváció segítségével lélegzel és emésztesz? A bennünk és a körülöttünk lévő energia intelligenciája teszi lehetővé hogy éljünk és fejlődjünk. Élünk annak dacára hogy mi közbenjárunk.

Amikor ragaszkodás nélkül cselekszünk, tetteinknek nincs következménye, nem keletkezik karma a tetteinkből.

Az Isa Vasya Upanishad* gyönyörű verssora szerint:

Om poornamadah poornamidam Poornaat poornamudachyate Poornasya poornamaadaaya Poornamevaavashishyate

Az Egészből jött létre az Egész. Ha az Egészből eltávolítjuk az Egészet, csakis az Egész maradhat. Természetünknél fogva keressük a teljességet bármiben, amit csinálunk.

Legyen az evés, ivás, ugrálás, olvasás, beszélgetés, alvás vagy meditáció, bármely tevékenységgel foglaljuk le magunkat, lényünk arra vágyik, hogy teljes mértékben átéljük azt és teljesen benne legyünk. Teljes mértékben tudatában vagyunk-e minden egyes tevékenységünknek? Teljes mértékben tudatában vagyunk-e életünk minden pillanatának?

Egy kis történet:

Egy férfi taxin utazott a repülőtérre. A taxisofőr nagyon gyorsan hajtott, még a kereszteződésekben és az éles kanyarokban is.

Isa Vasya Upanishad - Egyike a legfőbb és a legősibb védikus szent iratoknak.

Az utas szörnyülködve figyelte ezt a vezetést.

Végül a taxisofőr, látván az ijedt utast, így szólt, 'Miért nem teszi azt, amit én a kanyarvételnél? Csukja be a szemét!'

Amikor nem vagy teljesen tudatában annak a tevékenységnek, amivel éppen elfoglalod magad, lényed nem talál kielégülést abban az élményben. A beteljesületlen élmény benned marad és arra ösztökél téged, hogy újra véghez vidd a cselekedetet intenzitással, hogy az beteljesüljön. Ez a karma jelentése.

A karma egyenlő a beteljesületlen élmények gyűjteményével amelyek bennünk maradnak és állandóan a teljesítés irányába húznak bennünket.

Mindig távozik rendszerünkből amit intenzíven hajtunk végre és mélyen élünk át. Így mindez felszabadít bennünket. Bennünk marad, mint karma minden olyan élmény amelyen nem mentünk keresztül teljes gőzzel, amely nem nyújtott teljes kielégülést számunkra, nem részesült energiánk, figyelmünk és éberségünk egészében.

Annak ellenére hogy bizonyos karmát hordozunk, alapvetően mi a beteljesülés, a teljesség megtestesítői vagyunk. Tehát egyetlen beteljesületlen karma sem pihenhet bennünk túl sokáig. Az megtesz mindent, hogy minél előbb beteljesítse önmagát. Újra és újra olyan irányba vezérel bennünket, hogy ugyanazt a tevékenységet hajtsuk végre és az így beteljesülést nyerjen. Bármely vágy, bármely élmény, amely nem vált egésszé rendszerünkben, karmaként fog létezni bennünk és arra hajt bennünket újra és újra, hogy mégegyszer átéljük ugyanazt az élményt amíg az be nem teljesül.

Gondolkodunk, beszélünk és cselekszünk tisztánlátás nélkül, beteljesülés nélkül és mély tudatlanságból fakadóan. Mindezek a gondolatok, szavak és tettek kollektív módon hozzájárulnak a mi karmikus poggyászunkhoz, mivel egyikük sem segít abban hogy beteljesüléshez jussunk. Amikor ezek nem segítenek bennünket a beteljesüléshez, akkor a karmánk hajt bennünket arra hogy valahogyan eljussunk hozzá.

Saját gondolataink, szavaink és tetteink válnak karmáinkká, amelyek a beteljesülés irányába vezérelnek.

Lásd tisztán hogy te azért olvasod most ezt a könyvet, mert a múltbeli döntéseid összessége vezetett téged ide! Úgy döntöttél, hogy figyelmet szentelsz az eléd tett könyvnek. Eldöntötted hogy megvásárolod. Azt határoztad hogy leülsz és most elolvasod. Ezen múltbeli döntések egésze hozzájárul ahhoz hogy te most itt ülj.

Ezen múltbeli döntések egésze építi fel a jelen pillanatodat. Most, ha alkalmazzuk ugyanezt a logikát, jelenbeli döntéseid egésze lesz a jövőd.

Ez a lényege a karma elméletnek: múltad egésze képezi a jelenedet, és jelened egésze képezi a jövődet.

A jelen egyenlő múltad egészével. Jelened egésze lesz a jövőd. Az a gond, hogy döntéseink ezreit nem éber állapotban hozzuk. Ez az oka annak, hogy nem vagyunk képesek összekötni az okot az eredménnyel.

Áraszd el gondolkodási módodat több intelligenciával, nagyobb éberséggel! Áraszd el döntéshozatali módodat több tudatossággal!

Bármely adott pillanatban a jövő előre meghatározott de feltételes módban. Egy meghatározott jövőd lesz, az eddig lezajlott események egésze szerint - ez az előre meghatározott jövő,de ez feltételes. Létezik egy lényeges tényező amely képes ezt megváltoztatni és meg is változtatja-a tudatosságod, és ez pedig az akaratod.

Egyszer két testvér találkozott egy bölcs öreggel, aki képes volt megjósolni a jövőt. A testvérek lerótták tiszteletüket a bölcs előtt és megkérték hogy mondjon valamit a jövőjükről. A remete figyelmeztette őket, 'Talán nem lesz igazán jó, ha tudjátok a jövőtöket. Ráadásul a jövőtök megváltozhat később, még akkor is, ha én most megjósolom azt.'

A testvérek kitartottak amellett hogy megtudják, mit tartogat a jövő számukra. A bölcs az idősebbik testvérre nézett és ezt mondta, 'Egy éven belül királlyá válsz.' A fiatalabbik testvérre nézve így szólt, 'Neked az a sorsod hogy egy éven belül egy gyilkos keze által halj meg.' A testvérek elindultak hazafelé. Az idősebbik nem fért a bőrébe az örömtôl míg a fiatalabbik depresszióba zuhant.

Most az idősebbik elkezdte kialakítani az ő fantáziavilágát, és arról álmodott, hogy király lesz belőle. A fiatalabbik testvér, akinek kevesebb, mint egy év állt rendelkezésére, lelki tevékenységeknek szentelte magát. Azzal töltötte idejét, hogy mindenkit szolgáljon, és hamarosan kigyógyult a depresszióból.

Tizenegy hónap telt el. Egy nap az idősebb testvér meghívta házába a fiatalabbikat. Egy nagy palota építésére alkalmas telket akart keresni, hiszen nemsokára király lesz belőle. Egy hatalmas szabad területen sétáltak, amikor a fiatalabbik megbotlott egy félig eltemetett korsóban. A testvérek kiásták a korsót, ami egy hatalmas, aranypénzzel teli korsó volt.

Az idősebbik fivér nagyon boldog lett és kiáltozni kezdett, 'Ez a kincs az enyém! Ezt nekem rendelték, hogy felépítsem a palotámat és királyságomat!' Egy pillanaton belül egy bandita ugrott ki a bokorból, fejbe vágta a testvért és igyekezett elvenni tőle a korsót. De a fiatalabbik testvér a banditának esett, hogy megvédje a bátyját. Az pedig rátámadott a kezében lévő tőrrel. A küzdelem során a bandita leejtette a korsót és elszaladt.

Az idősebbik fivér nagyon hálás volt a fiatalabbiknak, hogy megmentette az életét és felajánlotta neki az arany felét. A fiatalabbik udvariasan visszautasította az ajánlatot, azt mondván, hogy amúgy sincs neki hátra sok az életből. Az idősebbik pazarló életet kezdett az újonnan szerzett kincsével, folyt az evés, ivás és vigadozás.

Egy év telt el. Semmilyen jel nem mutatott arra, hogy valahol is koronázásra kerülne sor. A fiatalabbik testvér is jó egészségnek örvendett. Elhatározták, hogy újból meglátogatják a bölcset. Találkoztak vele és megkérdezték, 'Hogy lehet az, hogy jóslataid nem váltak valóra?'A bölcs is meglepődött és elkezdett meditálni.

Azután elmagyarázta, 'Mondtam nektek, hogy a sorsotok megváltoztatható.'

Ránézett az idősebbik fivérre és azt mondta, 'A te sorsod megváltozott az elmúlt hónapokban elkövetett felelőtlen tetteid miatt. A korona, amit kaphattál volna, egy arannyal teli korsóra csökkent.'Ránézett a fiatalabbik fivérre és azt mondta, 'A spirituális életed, bizalmad és odaadásod az isteni erőnek, megváltoztatta a te sorsodat is. A gyilkos keze általi halál egy sebesülésre csökkent.'

Értsd meg hogy a sors nincs kőbe vésve! Nagyon függ attól milyen módon válaszolsz minden egyes helyzetre amit az élet eléd tár. Éberséged nyújtja azt az intelligenciát és bátorságot, hogy megváltoztasd életed eseményeinek sorát.

Ha nem ismered teljesen a múltad, akkor a jövőben ismételni fogod ugyanazokat a dolgokat. Ha a másodpercenkénti gondolat értéked (TPSZ) lecsökken és tudatában vagy múltadnak úgy, ahogy az valójában megtörtént, akkor nem fogod ugyanazt a múltat megismételni a jövőben.

Akkor egy karma muktá-vá válsz, aki mentes a karmától. Jelenleg egy karma bandha vagy, karmához kötött, mert nem élted át a múltad teljes egészében.

Például, gyermekkorod mindig aranykornak tűnik. Az a múlt arany színben. Lehet, hogy úgy érzed, iskolai éveid nagyszerűen teltek, de amikor igazán ott voltál, talán nem így éreztél. Miért? Mert szenvedésed manapság sokkal több, és összehasonlítva, a múlt nagyon szépnek tűnik! Most élvezetként könyveled el a múltat, és - ha van lehetőség rá - szeretnéd azt megismételni. Amikor keresztül mentél rajta, igazán átélted? Nem!

Ha képes vagy ellazulni a jelen pillanatban, a nulla TPSZ szintjén, legalább 11 kshana idejéig, akkor behatolsz az idő tengelybe. Ha képes vagy nulla TPSZ szinten maradni 21 kshana idejéig, akkor behatolsz az idő tengelybe és megváltoztathatod a jövőt. Ez a te kezedben van.

Minden meditációs technika célja, hogy segítsen lecsökkenteni a TPSZ szintedet, és így behatolj az idő tengelybe.

Fontos megérteni a kshana fogalmát. Az angol nyelvben nem létezik ennek megfelelő szó. Tehát hadd magyarázzam el a jelentését! A kshana az időt mérő fogalom. Nem egyenlő a másodperccel vagy a perccel, ahogyan azt sokan gondolnák.

Karma mukta - Aki független saját tetteitől, mert azokat ragaszkodás nélkül hajtja végre.

Karma bandha - Aki saját tetteitől függ, mert azokat érdekből hajtja végre.

Kshana - Két gondolat közötti szünet.

Két gondolat közötti szünet egyenlő egy kshana-val. Megszoktuk, hogy az időhöz abszolút értelemben viszonyulunk. De a kshana az teljesen relatív! Minden ember gondolata és az arány, amelyben a gondolatok keletkeznek, személytől függő. A kshana különbözik egyénenként.

Ha egy személy aktív és túl sok gondolata keletkezik egy másodperc tartama alatt, akkor az ő *kshaná-*ja rövidebb, mert maga a két gondolat közötti szünet rövidebb.

Ha egy személy nyugodt és higgadt, mint egy meditátor, kevesebb gondolata keletkezik egy bizonyos időtartam alatt. Az ő kshaná-ja hosszabb, mert a két gondolat közötti szünet is hosszabb.

Az életed nem más, mint a folyamatosan véghez vitt tudatos választások egésze. Akarod vagy nem, közvetlenül vagy közvetett módon mindent te választasz. Nincs senki más, aki válasszon. Te vagy az, aki választ.

Egy kis történet:

Egy alkalmazott így szólt a főnökéhez, 'Uram, a feleségem azt mondta, hogy kérjek fizetésemelést.'

A főnök válasza, 'Ó, ma este megkérdezem a feleségemet, hogy kell-e adnom magának fizetésemelést!'

Értsd meg, hogy minden a te választásod, a te döntésed! Gondolhatod, hogy valaki más dönt, de csak te dönthetsz.

Egy kis példa, amely megérteti veled az alapigazságot. Ha valaki kritizál téged, azt választod, hogy megsértődsz. Ha valaki dicsér téged, azt választod, hogy hízelgőnek érezd. Szokásod miatt, talán tudatodon kívül választod mindezt. Te vagy az, aki választ, senki más. Mivel szokásoddá vált azt gondolni, hogy valaki befolyásolja a döntéseidet, elfelejtetted, hogy a te választásaidról van szó.

Minden alkalommal, ha valaki kritizál téged, a sértődést választod. Minden alkalommal, ha valaki dicsér téged, a hízelgő érzést választod. Ez a saját választásod, senki másé. Mindenképpen te döntesz. Ha valaki kritizál téged, választhatod, hogy nem sértődsz meg, hanem nyugodt és laza maradsz. A te választásodon múlik, hogy megsértődsz-e vagy sem.

A minden percben végbemenő folyamatos választásaid összege határozza meg életed. Ha te nem döntesz és hagyod, hogy bizonyos események döntsék el életed, akkor egyfajta 'paralízis' eljárásba kerülsz. A jelenlegi életünk nem más, mint paralízis. Csak akkor döntesz úgy, igazán élni akarsz, ha nem hagyod, hogy külső eseményeket, helyzeteket és döntéseket erőltessenek rád.

Mindaddig, amíg meg nem érted, hogy az élet a te választásod, csak egy paralízis az életed.

Három egymáshoz kapcsolódó fogalmat kell megkülönböztetnünk, amelyeket a szanszkrit nyelv vászana, szamszkára és karma névvel jelöl.

A vászana az a vágy magja. Például, ha sétálás közben meglátsz egy csillogó nyakéket a kirakatban és elfog a vágy, hogy birtokba vegyed. Ez a vászana.

Szamszkára az a növény, amely akkor nő, amikor a vászana magja kicsírázik. Amikor a nyakéket újra és újra látod, akkor a birtoklási vágyad egyre erősebbé válik benned. Ha táplálod ezt a nyakék iránti vágyat, akkor az olyan, mintha vizet és tápanyagot biztosítanál a vászana magjának.

A belső világban végbemenő megromlási folyamatot nevezem én szamszkárának vagy mélyen bevésett emlékeknek. Ezek olyan emlékek, amelyek helyet foglalnak és leülepednek belső világodban, és arra késztetnek, hogy ismételt alkalommal ugyanabban az élményben legyen részed. Arra késztetnek, hogy ismételt alkalommal ugyanolyan módon cselekedj, ugyanolyan gondolkodási mintákat használj, még akkor is, ha nem így kívánod. Ezeket az emlékeket nevezem én szamszkáráknak.

Bármely szamszkára, amely a tudati vagy tudatalatti rétegen keresztül fejti ki hatását, akadályt jelent az életed beteljesülése előtt. Nem létezik jó vagy rossz szamszkára. Egyetlen szamszkára sem jó. Egy szamszkárával telt belső világ egyenlő a pokollal. Egy szamszkára mentes belső világ egyenlő a menyországgal. Ne akard jó vagy rossz kategóriába sorolni a szamszkárákat!

A szamszkára maga, természeténél fogva negatív. A szamszkára a természetéből fakadóan depressziót okozó jelenség. Bármely tett, ami a szamszkárából ered, mindent az unalmas üresség szintjére csökkent. Bármi, ami egy igazi megértésből, egyszerűen a tiszta belső világodból ered, mindig értéket nyújt számodra. A szamszkárákból eredő tett - legyen az bármi -, mindig egyre több kötelékhez láncol téged.

Fiatal korunktól kezdve rengeteg különböző szamszkárát gyűjtünk össze sokféle módon. Összegyűjtjük és újra létre is hozzuk őket. A szamszkárák képesek megismételni magukat még a mi közbenjárásunk nélkül is.

A szamszkárák különböző módon erősödnek; vannak, amelyek a tett által válnak erősebbé, amikor megismétled azt. Vannak szamszkárák, amelyek erősebbé válnak egyszerűen akkor, amikor velük kapcsolatos információ, input érkezik hozzánk a külvilágból. Létezik néhány olyan szamszkára, amelyeknek nincs szükségük sem tettre, sem információra, a puszta emlékezet elegendő és máris megerősítést nyernek!

Összegyűjtjük ezeket a különböző szintű szamszkárákat, bevésett emlékeket, elraktározzuk őket rendszerünkben, majd kiterjesztjük őket.

Szamszkára - Engramok vagy mélyen bevésett emlékek.

Végül, amikor vágyad által vezérelve végrahajtod a tetted, az karmává válik. A vágy hatalma arra vezet téged, hogy végül megvásárold a nyakéket. Az a tett - a karma.

Bármi, amit csak félig végzel el, szamszkárát (bevésett emléket) hagy a lényedben. Bármi, amit nem éltél át teljesen, egy lenyomatot vagy szamszkárát hagy a lényedben, amely időközönként újra húz és vonz téged ugyanarra az útra, hogy azt bejárd és beteljesítsd.

A káros szenvedélyektől való függőség is a szamszkárákkal áll kapcsolatban. Saját tapasztalatom alapján, mivel emberek tömegével dolgoztam személyesen, legalább egy néhány ezer esetben a függőség megszűnt a meditáció segítségével. A függőség mögött álló alapvető igazság, hogy életed határozatlanul élted, nem teljes mértékben, nem teljes lényeddel elszántan. Beteljesületlen vágyak szamszkárát hoznak létre benned, amely visszahúz téged ugyanahhoz a vágyhoz olyan módon, hogy újra és újra annak átélésére késztet téged.

Bármely érzelem, amit intenzíven átélsz, egyszerűen megszabadít attól az érzelemtől - legyen az harag, félelem, evési vágy vagy ragaszkodás bármilyen tárgyhoz vagy személyhez. Teljes mértékben megszabadulsz bármitől, ha azt teljes mértékben átéled. Ha valaki időközönként visszatér egy problémához, akkor az azt jelenti, hogy nem élte át a problémát teljes mértékben.

Életünk során elménk fele valahol máshol jár. Patanjali* így fejezi ki ezt gyönyörűen, 'Minél több a mennyiség, annál kevesebb a minőség.' Abban a pillanatban, amikor bármely tárgy élvezetének minősége megnövekszik, a mennyiség egyenes arányban csökken saját magától. Tehát arra van szükség, hogy a minőséget növeljük.

Az élet, az nem egy rövid ideig égő gyertya. Az élet, az egy fényesen ragyogó fáklya. Égesd olyan fényesen, amilyen fényesen csak lehetséges számodra az életedben!

Három fajta karma típusról beszélhetünk - agamya, prárabdha és szancsita.

A szancsita karma az olyan, mint a bank, a kincstár. Értsd meg, ez valószínűleg nem az első alkalom, hogy testet öltesz a földgolyón! Lehetséges, hogy több milliószor testet öltöttél már! Ezekben a testekben, bármilyen gondolatod támadt, bármit beszéltél, bármit tettél, mindazok a beteljesületlen élmények bevésett emlékeiddé váltak. Mindezt összetéve olyan, mint egy bank, amit szancsita karmának hívunk. Amikor azt mondom, 'bank' nem egy gyűjteményről vagy megtakarított összegről beszélek, hanem adósságról! Vissza kell fizetned az összes kölcsönt!

A következő típus a prárabdha karma. A prárabdha jelentése a következő: a karmák szancsita bankjából kiveszel néhány karmát, amelyekből megalkotod jelenlegi testedet.

Patanjali (ejtsd: Patandzsali) - Az ősi Bharat bölcse és a Jóga Szutrák szerzője, amelyet a jóga rendszerének alapköveként tartanak számon.

Ezután elhatározod magad, hogy ezeket a karmákat fogod élvezni és kimeríteni, amelyeket magaddal hoztál ezen a testen keresztül. Tehát a prárabdha az csak egy kis része az összegyűlt szancsita karma számlának, amit magaddal hoztál ebbe az életbe. Megtervezted, hogy ezeket fogod élvezni és kimeríteni a testeden keresztül.

A karma harmadik típusa a legrosszabb. Ez az agamya karma, amit a földgolyóra érkezésed után kezdesz összegyűjteni új gondolatokból, szavakból és tettekből.

Bárki, aki létezik a földgolyón, ki kell, hogy merítse a prárabdha karmáját mielőtt meghal. Például, mondjuk hogy 1000 karmád van a szancsita bankodban. Ebből az 1000 karmából, feltételezzük, hogy te csak tíz karmát veszel magadhoz, mint prárabdha karma, amikor testet öltesz, és így szólsz, 'Hadd merítsem ki most ezt a tíz karmát!' Ennek ellenére, miután megérkeztél, ahelyett, hogy kimerítenéd saját prárabdha karmáidat, elkezdesz másokra figyelni és összegyűjteni az ő vágyaikon alapuló karmákat. Ezeket a vágyakat a körülötted lévőktől vetted kölcsön. A kölcsönvett vágyak miatt létrehozol bizonyos gondolatokat, szavakat és tetteket.

Például, ha látsz valakit, aki szebb nálad, akkor gondolataid megsokszorozódnak az összehasonlítás és az irigység miatt. Karmát hozol létre, amelyek a gondolatokon alapulnak. Néha rosszat mondasz másokról anélkül, hogy tudnád az igazi kapcsolódó tényeket. Amikor ezt teszed, karmát gyűjtesz, amelyek a szavakon alapulnak.

Hadd magyarázzam el a karma három típusát egy másfajta nézetből!

Lásd, ha azt az összes lehetőséget vesszük, amelynek tudatában vagy és elérhető számodra a világegyetemben, mindazt agamya karmának hívjuk! Mindenfajta lehetőség létezik: lehetsz hal, lehetsz kígyó, lehetsz ember vagy lehetsz isten. Mindezeket a lehetőségeket hívjuk agamyának.

Léteznek még másfajta lehetőségek is, amelyek elérhetőek számodra. Ezek nemcsak azok, amelyek a tudatod terében találhatók, amiket úgy ismersz, mint hal, majom, kutya, szamár és ember, hanem sok olyan lehetőség, amiket nem ismersz. Az ismert és ismeretlen lehetőségek teljes skáláját hívjuk szancsitának.

A szancsita mindent magába foglal és az előtted álló lehetőségek összessége az agamya. Ezután, amikor ebben a testben megszületsz, elhatározod, hogy ezeknek a lehetőségeknek csak bizonyos határain belül fogsz játszani.

Ez az, amit prárabdhának hívunk. Lásd, amikor ide megérkeztél, elhatároztad, hogy csak bizonyos határokon belül fogsz játszani! Ezt a határvonalat hívhatjuk prárabdhának.

Megérkezésed után sok lehetőséget látsz magad előtt, megpróbálod azokat összegyűjteni és megszerezni. Ezeket a lehetőségeket hívhatjuk agamyának.

Ez a prárabdha, amit magaddal hoztál, rendelkezik mindazzal az intelligenciával, ami szükséges életed irányításához.

Az a nehézség támad, hogy túl sok agamyát, lehetőséget látsz magad előtt. Emiatt a prárabdhád, vagyis a magad által előre kiválasztott lehetőségek iránti bizalmad lecsökken. Az előtted álló lehetőségek - az agamya miatt - azt hiszed, hogy prárabdhád talán nem is olyan hatékony az életed irányításában.

Hadd mondjak annyit, bízni a prárabdhában, az maga a hatékonyság! Ha beteljesíted a prárabdhád, akkor megszabadulsz életed egy nagyon negatív arculatától - az állandó ingerültségtől. Az ingerültség, amit magaddal hordozol reggeltől estig, az nem más, mint az agamya ajándéka.

Reggeltől estig, attól a perctől kezdve, amikor felkelsz az ágyból és addig, amíg álomba nem zuhansz újból, állandó ingerültséget érzel. Csak arra van szükségünk, hogy valaki elkövessen egy hibát és máris nekiugrunk! Csak várunk, és bárki, aki a közelünkbe jön, megkapja 'áldásunkat'! Az állandó ingerültség azért van bennünk, mert az agamyára összpontosítunk.

Ha energiánk, belső világunk a prárabdhára összpontosul, akkor nem lesz bennünk ez a jelenlegi állandó ingerültség.

Ez nem azt jelenti, hogy nem leszünk kapcsolatban a lehetőségekkel vagy nem dolgozunk rajtuk. Nem hagyjuk abba a munkát, nem! Folytatjuk munkánkat, de kiindulópontunk a prárabdha lesz.

Lásd, az állandó visszautasítások hangulata, az állandó irritáció az agamya miatt létezik! A választási lehetőségek, az agamya, amiket magunk körül észlelünk, arra késztetnek, hogy szaladjunk utánuk.

De elfelejtjük, hogy a prárabdha nagyon intelligens, nagyon erőteljes.

Az egész világban kétfajta embertípus létezik: akinek belső világa az agamyára összpontosul, és akinek belső világa a prárabdhára összpontosul, ennyi az egész. Akinek belső világa a prárabdhára összpontosul, az egy ellazult tudatosságban élheti életét.

Csak a félelem és a mohóság képes ösztönözni azt az elmét, amelynek alapja az agamya. Láthatod ezt, amikor felébredsz. Akkor ébredsz fel az álomvilágodból, ha van egy vágyad vagy valamilyen félelem rabja vagy. Például, ösztönözhet téged a felébredésre a vágy, hogy gyermekedet az iskolába küldd, hogy jó oktatásban részesüljön és fényes jövője legyen. Vagy lehet, hogy azért kelsz fel, mert félsz, hogy elkésel a hivatalból és elveszted az állásod.

Agamyára alapozott életnek hívom én azt, amikor a testedet a félelem vagy a mohóság irányítja.

Minden cselekedeted változatlanul a mohóság és a félelem által vezérelt, és így csak felszínes cselekedetek lehetnek, amelyek növelik a karmádat.

Ilyen módon gyűjtesz egyre több karmát. Amikor a visszatérésre kerül sor, mi fog történni? A 'karma bankszámla egyenlege' megnövekedett az agamya karma számával!

Mondjuk, 10 karmával érkeztél, és nem merítetted ki ezt a 10 karmát, amivel érkeztél, hanem még gyűjtöttél hozzá 200-at!

Mi fog történni, amikor legközelebb testet öltesz? A szancsitád most 1000, hozzáadva a 200 új agamya karma karmához, amit most gyűjtöttél. Most 200 karmával többel rendelkezel a múltbeli életedhez képest. Újból kiválasztasz 10-et ebből a gyűjteményből, és megérkezel egy új testben. Te csak gyűjtesz egyre többet és visszatérsz. Ez egy körben forgó folyamattá válik, amit dzsanma marana csakrának, vagyis az élet-és-halál ciklusának nevezünk, amelyben testet öltünk és meghalunk, újra és újra.

Ehelyett, az életed során, ha valaki átadja számodra azt a tudást, hogy te nemcsak a test vagy az elme vagy, és a karma az, ami befolyásol téged, akkor annak a karmának a rád gyakorolt befolyása elkezd csökkenni. Ekkor elkezded kimeríteni a prárabdha karmád, amivel érkeztél.

Mondjuk, tíz prárabdha karmát hoztál magaddal, amikor megérkeztél ebben a testben.

Feltételezzük, hogy ebben a tíz prárabdha karmában létezik három szamszkára, vagyis bevésett emlék, amely elég erőteljes ahhoz, hogy téged a depresszióba vezessen. Ha továbbra is engedelmeskedsz azoknak az emlékeknek és depresszióba zuhansz, akkor azok nem maradnak a három szintjén, hanem valószínűleg tízre növekszenek. A hét hozzáadott karma egyenlő az agamya karmával. Ha úgy döntesz, ahelyett hogy kimerítenéd a prárabdha karmád, fenntartod őket és agamyát gyűjtesz össze.

Viszont, ha megtanultál valamely technikát, hogyan kell legyőzni a depressziót, ez a három szamszkára, amely depresszióba ejt téged, lassan kezdi elveszíteni hatalmát feletted.

Idővel ebből a tíz karmából három távozik tőled. Bármikor, amikor lecsökkented a prárabdha befolyását rajtad, nemcsak a prárabdha merül ki, hanem annak a lehetősége is lecsökken, hogy újabb karmákat, agamya karmát gyűjts.

Amikor a prárabdha elveszti befolyását, már nem gyűjtesz agamyát sem. Amikor a tíz prárabdha karma befolyása megszűnik, az agamya gyűjtése is leáll, hiszen a tíz engram, bevésett emlék volt a felelős azért, hogy további engramokat, vagy karmákat gyűjts.

Most térjünk vissza a szancsita karmához! Értsd meg, te közvetlenül nem tudsz semmit sem tenni a szancsita karma bankoddal! Ahhoz, hogy kimerítsük a szancsita karmát, csak a Guru Krupa, vagyis a mester kegye lesz elegendő. Csak a mester kegye tehet valamit a szancsita karmád kioltásáért.

Egy gyönyörű történet a hívők védikus szent iratából, a Bhagavatam*-ból:

Krisha elérte a Yamuna folyó partját a Gopik*, az ő tejhordónő barátai társaságában. Át akartak kelni a folyón, de nem volt rá egyetlen mód sem.*

Krishna kijelentette, 'Ha én igazi brahmachari (önmegtartóztató) vagyok, akkor nyíljon meg a Yamuna, hogy mindnyájan átkelhessünk.'*

És a Yamuna megnyílt előttük.*

Kívülről úgy tűnhet, hogy Krishna olyan viszonyban volt a lányokkal, mint bármely férfi. De Krishna túllépett a test és az elme korlátain. Tettei mentesek voltak egy átlagos férfi szándékaitól. A tettben rejlő szándék a mérvadó, nem maga a tett.

A szándék a poggyász, a karma amit hordozunk, nem pedig a tett. Ha a tett hozza létre a szándékot, akkor az poggyásszá válik. A tiszta tett, amely mentes a végcéltól, nem jelent karmát.

Bhagavatam - A Hindu vallás legfontosabb eposza, amely Vishnu megtestesüléseit írja le, különösen Krishna formájában való megtestesülését. Vyásza által íródott, aki a Mahabharata eposz vagy itihasza szerzője is volt.

Yamuna - Bharat egyik szent folyója, amely Krishna megvilágosodott mesterhez kötődik.

Gopik – Tehén pásztor asszonyok, akik Krishna megvilágosodott mester hívői voltak.

Brahmachari (ejtsd: Brahmacsári) - A védák tanulója, általában egy fiatal nőtlen vagy hajadon szerzetest értünk rajta.

Lásd, bármit, amit a mester jelenlétében teszel, a mesterért teszed! Tudod, hogy az semmilyen módon nem fogja növelni nevedet vagy híredet. Tehát a tettet szándék nélkül hajtod végre. Nincs jelen a szándék. A szándék a mesteré. A tett a tiéd. A szándék olyan személynek a lényéből származik, akinek nincsenek szándékai!

Lásd, a szancsita karma egésze lehet a tiéd vagy az enyém! Az enyém az isteni játék. A tiéd az szenvedés. A kezdetben a te szancsita karmád egésze is isteni játékként indult, de egyre több és több agamya karma gyűjtése után tisztátlanná vált.

Mivel nekem nincs karmám, ha velem tartasz, te is szándék nélkül fogsz cselekedni. Szándék nélkül cselekedni az annyi, mint élni a megvilágosodást.

Ha egy személy tíz gyilkosságot követett el, a gyilkosságok mennyisége nem lesz számon tartva. Viszont a gyilkos intenzitása bejegyzésre kerül. A minőség, a gondolkodásmód, a hozzáállás hordozza a karmikus terhet.

Éppen ezért mondja Krishna újra és újra a Bhagavad Gitában, hogy a szándék sokkal fontosabb, mint a tett. Ez az egész Gita üzenete. Azt mondja, 'Amikor te szándéktól mentes vagy, akkor én gondoskodom rólad.'

A tett nem kerül bejegyzésre csak a szándék.

A Mahabharata* mesél egy gyönyörű történetet egy kurtizánról és egy szerzetesről.

Élt egyszer egy szerzetes a kurtizán házával szemben. Számolta, hány férfi jön hozzá, és elképzelt mindenfélét az életstílusáról. A nő szabadidejében csak Krishnához imádkozott, hogy szabadítsa meg őt siralmas életétől.

Egy nap mindketten egyidőben haltak meg. Mindketten elérték Yama, a halál istenének udvarát.*

Yama rátekintett életük lenyomatára és meghozta a döntést: a szerzetes a pokolba kerül és a nő pedig a menyországba. A szerzetes megrökönyödött és elkezdett ellenkezni, 'Én egy szent életet éltem, míg ő egy erkölcstelen életet folytatott! Hogyan küldhetnek engem a pokolba, őt pedig a menyországba!'*

Yama* válaszolt, 'Az én ítélkezéseimben a tetteknek nincs jelentősége csakis a szándék a mérvadó. Te egy szerzetes ruháját hordtad magadon és kívülről nézve jó életet éltél de a belső világod teli volt vággyal. A külvilágban tested most tisztelettel eltemetik, de most el kell viselned a poklot.

Mahabharata - A Hindu eposz vagy itihasza, amelynek központi figurái az öt Pandava herceg, azok száz Kaurava unokatestvérei és a megvilágosodott mester, Krishna.

Yama - A halál és az igazságtétel Hindu istene.

A nő szíve mindig is Krishnával volt, még azalatt az idő alatt is, amikor testét áruba bocsátotta. Az ő testét nincs aki megillesse az utolsó ritussal, de ő a menyországba kerül.'

A szándék és a hozzáállás a mérvadó.

Egy megvilágosodott lény vagy megtestesülés az egy a Léttel. Egy megvilágosodott lény csak a Léttel összhangban tud cselekedni. Soha nem képes nem összhangban lenni vele. Egy megvilágosodott mester tettei soha nem létezhetnek tudatosság és együttérzés nélkül.

Mivel mi nem rendelkezünk a tudatossággal vagy éberséggel, nem igazolhatjuk tetteinket azt mondván, hogy azok hasonlóak a megvilágosodott lény tetteihez. Légy tisztában azzal, hogy a tett kívülről hasonlónak tűnhet, de a szándék, a belső világ, a hozzáállás az teljesen különböző!

Egy gyönyörű történet Ádi Shankara* életéből:

Egyszer, mialatt Ádi Shankara tanítványaival vándorolt, hirtelen megszomjazott. A semmi közepén jártak, majd egy kicsit tovább utazván, végül találtak egy üzletet. Shankara az eladóhoz járult és kért egy kis ivóvizet. A férfi azt felelte, 'Sajnálom, de nem tudok mással, csak likőrrel szolgálni. Ez minden, amim van.'

Shankara válasza ez volt, 'Rendben van, légy szíves, szolgálj egy kicsivel!' Megivott egy pohár likôrt és megköszönte az eladónak.A tanítványok elámultak látván mesterüket likôrt inni! A szomjas tanítványok elhatározták, hogy követik a mester példáját és mindnyájan kedvükre ittak a likőrből.

Amikor újra elindultak, Shankara továbbra is rendes módon gyalogolt, de a tanítványok a likőr hatása alatt még egy megfelelő lépésre sem voltak képesek. További gyaloglásuk során, egy bizonyos távolság után elérték egy vaskovács műhelyét.

Shankara elindult a férfi felé, aki olvasztott vasat öntött a formába. Egy pohár vizet kért tőle. A férfi sajnálkozva mondta, hogy nem tud vízzel szolgálni. Shankara azt mondta, 'Rendben van, akkor, légy szíves, adj nekem az olvasztott vasból.'

A férfi és Shankara tanítványai teljesen magukon kívül voltak. A férfi felszolgálta Shankarának a forró olvasztott vasat, aki szájába öntötte azt, mintha víz lett volna.

Ezután megfordult és azt mondta tanítványainak, 'Ti is ihattok.' A tanítványok csak álltak fejüket lógatva. Shankara ekkor elmagyarázta, 'Ne utánozd, amit én teszek! Tedd azt, amit mondok! Ha nem így teszel, akkor az elmédet fogod követni.'

Értsd meg, a megvilágosodott lények a normál emberi lét síkjától teljesen különböző síkon léteznek! Tehát nincs szükségük rá és nem tudnak a szokásos logika szerint cselekedni. A szándékuk a lényeges amely nem megmagyarázható a mindennapi logika eszközeivel.

Ádi Shankara – Megvilágosodott Mester

ÉLD A MEGVILÁGOSODÁST

Egy megvilágosodott lénynek nincsenek személyes érdekei - az ő azonosságtudata feloldódott az egész világmindenség azonosságtudatában.

Ha a szándék mélysége több és a tett kevesebb, akkor az illető személy lusta, vagyis a tamas* állapotában van.

Ha a szándék mélysége és a tett ugyanaz, akkor az illető személy állandóan tettre kész, vagyis a rajas* állapotában van.

Ha nem létezik szándék csak tett, akkor az illető személy a cél nélküli tettekben, vagyis a sattva* állapotában van.

Ezért mondja Krishna a Bhagavad Gitában, 'Küzdj, Ó Arjuna*!' Nem az 'ölés' tette lesz a mérvadó, hanem a szándék lesz bejegyezve. Arjuna* szándéka egyenlő Krishna szándékával, aki szándék mentes lény, mivel ő eggyé vált a Világegyetemmel! Amikor a Kozmosszal összhangban cselekedsz, az áldását adja rád!

Mindenfajta pozitív véletleneket fogsz magadhoz vonzani. Éppen ezért, aki csak egy kis mértékben is hozzájárul egy ilyen lény missziójához, minden irányból bőséggel lesz elárasztva.

Hét energia réteget vagy energia testet különböztethetünk meg melyek a testi, a pránikus*, a mentális, az etérikus, a kauzális, az élvezet és a nirvánikus* rétegek. Légyszíves értsd meg hogy a kauzális rétegben az összegyűjtött agamya karmánk teljesen hozzáférhetők számunkra! Lásd, a kauzális rétegben van elrejtve tehetséged, hogy krikettet játsszál, golfozz vagy teniszezzél! De ha mély alvásból azzal az erőteljes szándékkal ébredsz, hogy krikettet akarsz játszani, akkor a kauzális rétegből hozol annyi intelligenciát, hogy képes legyél rá. Természetes módon megfelelő helyzetekbe és környezetbe leszel irányítva és a megfelelő intelligenciával ellátva. Ha úgy fekszel az ágyba este, hogy erőteljes szándékkal golfozni akarsz, és reggel is ezzel az erőteljes szándékkal ébredsz, akkor magaddal hozod azt az intelligenciát, ami a golfozáshoz kell.

A kauzális réteg egy csere hely. Olyan, mint a pénzváltó iroda. A kauzális rétegben bármit felválthatsz. Amikor a kauzális rétegbe hatolsz, a jelenlegi élet karmája is megváltoztatható, ha rendelkezel egy erőteljes mindennapos szándékkal. Ez az igazi szabadság.

Tamas (ejtsd: Tamasz) - A természet három tulajdonságának (szanszkrit nyelven: gunas-ejtsd 'gunasz') egyike. Ez az inaktivitás, a tevékenység nélküliség tulajdonsága.

Rajas (ejtsd: Radzsasz) - A természet három tulajdonságának (szanszkrit nyelven: gunas-ejtsd 'gunasz') egyike. Ez az agresszivitás, az erőszakkal teli tevékenység tulajdonsága.

Sattva (ejtsd: Szattva) - A természet három tulajdonságának (szanszkrit nyelven: gunas-ejtsd 'gunasz') egyike. Ez a passzív tevékenység tulajdonsága.

Arjuna (ejtsd: Ardzsuna) - Egy harcoló herceg és a Pandava család öt fivérének harmadik tagja a nagy hindu eposzban, a Mahabharátában. Krishna megvilágosodott mester tanítványa volt aki a Bhagavad Gitában részesült a bölcs tudásban Krishna által.

Pránikus - A pránával, vagyis az életenergiával kapcsolatos.

Nirvánikus - A nirvánához kapcsolódó. A nirvánikus réteg a testünk és elménk hetedik és egyben utolsó energia rétege.

Az erőteljes szándék képes megváltoztatni az összegyűlt agamya karmát és a jelenlegi élet prárabdha karmáját. Nem tudja megváltoztatni a teljes szancsita karmát. A szancsita karmát csak a mester kegye tudja megváltoztatni - aki mentes a karmától.

Elérni a mestert, azt tenni, amit ő mond és szándék nélkül cselekedni, ez mind, amiről az egész élet játéka szól.

A szándék nélküli tett az misszió. Ha szándékkal cselekszel, akkor olyan vagy, mint a gépezet.

Ha szándék nélkül cselekszel, akkor te magad vagy a misszió. Misszió vagy gépezet, a te kezedben van a választás. Amíg az én szándékommal cselekszel és nem teszed hozzá a sajátodat, addig továbbra is tanítalak téged. Csak tedd azt, amit mondok, anélkül, hogy saját szándékodtól, félelmedtől és mohóságodtól kérnél ösztönzést! A tiszta cselekedet, amely szándéktól mentes, beteljesüléshez vezet.

A karma nem a jutalom és a büntetés törvénye. Ez nem egy mód, amit isten használ, hogy megbüntesse a bűnözőket. A karma a saját elmebeli állapotodat tükrözi, amely a 'menyország' és a 'pokol' élményét nyújtja számodra.

Egy közlekedési rendőr gyorshajtáson kapott egy gépkocsivezetőt. Azon volt, hogy kiszabja a büntetést érte.

Hirtelen egy hölgy kezdett el kiabálni a hátsó ülésről, 'Látod, mondtam, hogy rajtakapnak egyszer! Ki mondta, hogy ennyire gyorsan vezess? És amikor azt mondom, légy óvatos, lassíts és nézz körül, azt válaszolod, hogy fogjam be a szám. Most látod, elkaptak!' A rendőr megkérdezte a sofőrt, 'Ki az illető?'A sofőr felsóhajtott, 'A feleségem.'

A rendőr összetépte a büntetés számlát és így szólt, 'Vezess tovább! Már épp eléggé meg vagy büntetve!'

Amikor mérges vagy, nem fogsz bűnbe esni és fizetni érte a következő életedben. Most a jelenben szenvedsz a haragodtól. Az maga a pokol, amitől szenvedsz! Ugyanolyan módon szenvedsz a belsődben, mint amilyen módon kínozod a másikat, akire haragszol.

A tüzet, amit kifújsz magadból, belsődben is ugyanazzal az intenzitással fog égetni téged. Függetlenül attól, hogy a másik személyt megégeti vagy sem, a harag tüze téged biztosan megéget. A kard, amelyet arra használtál, hogy valakit megvágj vele, ugyanazzal az erővel fog megvágni téged belül. Emlékezz, ez egy kétélű kard!

Egy gyönyörű történet Buddha életéből:

Egyszer egy férfi Buddha elé járult és szembe köpte őt. Buddha megtörölte az arcát és megkérdezte a férfit, 'Akarsz még valami mást is közölni, vagy ennyi az egész?'

Ananda, a közeli tanítványa nagyon mérges lett.

Dühöngött, hogy valaki csak idetér és leköpi mesterét mindenféle ok nélkül. Azt mondta Buddhának, 'Mester, ha megengeded, én elbánok ezzel az emberrel.'

Buddha azt felelte, 'Elfelejtetted, hogy te egy szerzetes, egy szannyaszi vagy (aki lemondott)? Az a szegény lélek már úgyis szenved saját haragjától. Nézd a mérges arcát, teste remeg a méregtől! És mielőtt engem leköpött volna, azt hiszed, előtte ünnepelt és táncolt? Megőrül saját haragjától. Ebben az állapotban jött el hozzám, hogy leköpjön.*

Mi a legnagyobb büntetés, ha nem ez az állapot? És mi rosszat okozott nekem? Csak le kellett törölnöm az arcomat. Te ne legyél ideges, mert különben ugyanazt a mérget fogod felépíteni magadban! Miért akarod megbüntetni magad? Ez ostobaság. Inkább érezz együtt a szegény emberrel!'

A férfi hallgatta mindezt, meglepődött és zavarba jött hogy Buddha ilyen módon reagált. Azt várta, hogy Buddha mérges lesz. Ez az, amit ő akart. De ahelyett az együttérzés és megértés, amit Buddha kifejezett túl sok volt számára!

Buddha így szólt hozzá, 'Térj haza! Fáradtnak látszol, eleget büntetted magad. Felejtsd e,l amit velem tettél! Nem okoztál kárt nekem. Ez a test visszatér a por állapotába és az emberek mindenféle dolgot tesznek vele, mint például a köpködés. Menj haza és pihenj!'

A férfi teljesen megrázkódtatva érezte magát Buddha válasza miatt. Hazatért, de még aznap este visszament és Buddha lábai elé esett, könyörögvén, 'Légy szíves, bocsáss meg!'

Buddha nyugodtan válaszolt, 'Először is én nem haragudtam meg rád. Hogyan tudnék megbocsátani? De boldog vagyok hogy megszabadultál a haragodtól és nyugodtnak látlak. Csak emlékezz arra, hogy ne cselekedj ilyen módon legközelebb, ezzel hozod létre a poklot saját magad számára!'

Amint az életenergia elhagyja testedet, három kshana* tartama alatt kiválasztja a következő testet.

A halál pillanatában az élet három legélvezetesebb élménye áll elő, az egyén utolsó gondolatai formájában. A következő test kiválasztása ezen a három élményen kialakuló gondolkodási módon alapul.

Ez a három gondolat mindegyike egy karma típuson alapul, egy a karma egészén (szancsita), egy a jelenlegi élet karmáján (prárabdha) és egy az összegyűjtött karmán (agamya). Mindezek alapján, a prárabdha karma formát ölt az elkövetkező élet számára.

Szannyaszi - Aki lemondott az élet anyagi oldaláról, egy szerzetes.

Kshana - Két gondolat közötti szünet.

Ha valaki élete során spirituális élet megoldásokkal szolgáló gyakorlatban vesz részt, akkor lecsökkenti abban az életben összegyűjtött agamya karmát, mert a megértésük hozzásegít a tudatos élethez.

A meditáció segít csökkenteni a prárabdha karmát. Nemcsak a tudatos és testi szinteken hat, hanem arra is képes, hogy behatoljon és megtisztítsa a tudatalattit a testi, a mentális szinten és a lény szintjén.

Ennek ellenére, a legnagyobb karma bankszámlát, a teljes szancsita karmát csak a mester kegyén keresztül lehet feloldani.

Minél jobban lecsökken ez a három karma, annál kevesebb korlát áll a következő test választási lehetőségei előtt. Mivel a három közül minden egyes karma egy megfelelő intenzív élményt fog diktálni, amit meg kell élni, így a következő testnek meg kell teremtenie az ehhez szükséges teret.

Ez így működik. Ha azt mondom, 'Hadd találkozzak egy személlyel, aki tud angolul beszélni!' több esélyem van, ha azt mondom, 'Hadd találkozzak egy személlyel, aki tud angolul, spanyolul és németül beszélni!'

Hasonlóképpen, ha mind a három karma típussal rendelkezel, akkor több korlát áll a következő életed előtt.

Például, egy vágy, amely a szancsita karmád egésze által befolyásolt, lehet az, hogy 'Gyönyörű akarok lenni.' A mostani élet karmája, a prárabdha által befolyásolt vágy lehet az, hogy 'Gazdag akarok lenni.' Az összegyűjtött karma, agamya által befolyásolt vágy lehet az, hogy 'Le akarok telepedni az USA-ban.'

A rövid három kshana időtartamban sokkal nehezebb olyan testet kapni az életenergiád következő életciklusához, amely ki tudja elégíteni mind a három vágyat. Tehát végül olyan testet választ, ami megfelel a három vágy közül a legerősebb vágynak. A vágyak kombinációja, a gondolkodásmód, amellyel az életenergia elhagyja az előző testet, az a vászana, vagyis a vágyak magja, amiről beszéltünk előzetesen.

Ez a három vágy, három gondolat egy pillantás során lesz látható a három kshana tartama alatt, mint egy vászana. A vászana olyan, mint a televíziós csatorna, és a test olyan, mint a televízió erre a csatornára hangolva. A vászana mélysége és a test, amely hozzáillik, vonzza az életenergiát. Hasonló módon, ahogyan a televízió a parabola antenna frekvenciáján megkapja a megfelelôőelektromagnetikus jeleket, úgy vonzza a test a vászanát.

Az életenergia, a lélek, amely elhagyja az előző testet, belép az új testbe, amit kiválasztott, amint az a test elhagyja az anyaméhet. A szülőcsatornában lép be a testbe.

A kauzális réteg sötétsége, amiben elhagyta az előző testet, egyenlő az anya szülőcsatornájának sötétségével. Mivel a test a szülők energiájából lett előkészítve, az életenergia aszerint választja a szülők kombinált energiáját, amilyen vágyakkal, vászanákkal, mentális hozzáállással hagyta el az előző testet. Tehát nem a szülők választják a gyereket, hanem a gyerek választja a szüleit.

Miután kiválasztott egy bizonyos testet, a léleknek, vagy életenergiának ki kell elégítenie a másik két vágyat is, amelyeknek nem tudott megfelelő testet választani. Ennek ellenére a sötétségben való áthaladás során a lélek által átélt mély fájdalom eltörli a vágy minden emlékét, amit magával hordoz mielőtt az új testbe lép. Az új lény nem emlékszik többé azokra a vágyakra, amelyekkel elhagyta az előző testet. Ahelyett, hogy beteljesítené a vágyakat, amelyekkel elhagyta az előző testet, mivel elfelejtette őket, az életenergia az új testben új vágyakat keres és több karmát gyűjt.

Ha a három karma típus közül egy megsemmisült, akkor a választási korlátok kevesebbek, és az életenergia jobban tud koncentrálni rájuk. Az összegyűjtött agamya karma és a jelenlegi élet prárabdha karmája megtisztítható az egyén által, ha meditál és ha megérti az élet igazságait. A mester kegye lecsökkenti a szancsita karma egészét.

Egyszer, amint a szancsita karma egésze megtisztult, nincs miért újra testet ölteni. Akkor, ha újra eljön egy következő élet, az csak túláradó élvezetből és boldogságból fog származni, nem más okból. Ekkor tehát a születés az tudatos választás terméke, mivel nem létezik a karma húzóereje. Az ilyen élet az egy leela, (ejtsd: líla) isteni játék, egy avatár, vagyis egy megtestesülés céltalan játéka.

Mindnyájunk számára a szancsita karmánk egésze egy isteni játékként kezdődött. Egy megvilágosodott mester számára még mindig az, hiszen nincs karmája. Az isteni játék az, amikor azért játszol, mert játszhatsz.

Egy választás alapján születtünk. Elfelejtettük a prárabdha karmánkat, elkezdtünk agamya karmát gyűjteni, és kiterjesztettük a szancsita karma egészét. Ezután, hogy kimerítsük a megnövekedett terhet, mégegy életet kellett kezdenünk, amelyben újabb vágyakat és karmát gyűjtöttünk. Így folytatódik az élet és a halál ciklusa.

Légy szíves, értsd meg, hogy az összegyűjtött agamya karmád jelenti a köteléked! A karma egésze és a jelen élet karmája lehet egy isteni játék. Ezen játék eredménye lesz a következő élet. Ha a születés után összegyűjtött karma nélkül élünk, az szintén isteni játék lesz. A kötelék az összegyűjtött karmából ered.

Ez egy nagyon jó kérdés. Hadd mondjam ki kereken az igazat, és így tiszta vizet öntök a pohárba a karma körforgás körül terjengő kitalálások egészével kapcsolatban!

Part 6: Living Enlightenment (Gospel of THE SUPREME PONTIFF OF HINDUISM BHAGAWAN SRI NITHYANANDA PARAMASHIVAM)_Hungarian_part_6.md

Amikor az emberi lény egyszer emberi formát ölt, továbbra is emberi életet fog kezdeni, kivétel akkor, amikor tudata ellen cselekedett, például másokat kínzott, vagy erőszakot követett el testi, gondolatbeli formában vagy szavakban a Lét ellen, amely egyet jelent a mester formájával, a természettel és az emeberi tudattal. Ezen tetteknek az intenzitása kerül bejegyzésre a kozmikus archívumokban. Értsd meg, nem a tett maga hanem a tett intenzitása számít!

Amikor valaki egész életét a tudat alacsony szintjén éli le, újra születhet állat formájában. Például, ha egész életét csak evéssel és ivással tölti, újra születhet állat formájában.

Lásd, amikor valaki életében legalább egyszer nem élte át az egyedi emberi tulajdonságokat mint például szerelmesnek lenni, a megvilágosodást keresni -, állatként fog újraszületni, mert ugyan emberi testtel rendelkezett, de az emberi élmény csatornái nem ébredtek fel benne.

Nem. Megváltoztathatod a prárabdhád egyszerűen egy erőteljes akarat, vagy más néven szankalpa* segítségével. A szankalpa* erőssége egy újjászületéshez vezethet téged még ebben az életben. A következő élet megtörténhet most azonnal. Például, különösen a háztartásbeli tanítványok, akik úgy érzik, megrekedtek a feladataikban azt kérik, 'Szvámidzsi, légy szíves, áldj meg engem, hogy legalább a következő életben veled legyek!' Sok annyi esetet ismerek, amikor néhány hónap múlva megérkeztek, hogy az ashram*-ban éljenek. Csakis az akarat erejétől függ.

Olyan vagy, mint egy hullám a Lét óceánjában. A hullám kiemelkedik az óceánból, de továbbra is az óceánhoz van kötve. Lehet, hogy azt gondolja, egyéni léte van, de az csak egy elképzelés.

Szankalpa - Fogadalom vagy határozat.

Ashram - Hindu vagy Buddhista gyülekezet és annak helyszíne.

Akár kiemelkedik az óceánból, akár visszatér az óceánba, továbbra is az óceán része.

Amikor a hullám saját magától, örömből fakadóan testet ölt, nem létezik összegyűlt, vagyis agamya karma. Amikor agamya karma keletkezik, az megrontja a szancsita karma egészét, amely tiszta volt addig. Ezt a szancsita karmát kell kimeríteni a következő életben. A megrontott szancsita karma indítja el az élet és a születés ciklusát - így kezdődik a karma körforgása.

Az új test, amelyet az életenergia tölt meg, nem emlékszik arra a prárabdha karmára, amit az életenergia hozott magával, amikor a testet választotta. Tehát nem emlékszel azokra a vágyakra, amelyekkel elhagytad az előző testedet.

Emlékeztetni magad ezekre a vágyakra és beteljesíteni őket ebben az életben egyenlő a tapasz (vezeklés) gyakorlatával, és a megvilágosodás is erről szól.

Tehát, mi történik, amikor születésedkor elfelejted, hogy egy isteni játék részeként érkeztél? Amikor a karma egészének súlya túlzottá válik, akkor rájössz, 'Valahol létezik egy probléma.' Azonnal felébredsz és megvilágosodsz újból. A visszaforgatás és hazatérés egyenlő a megvilágosodással.

Néha, amikor igazán rosszat álmodsz, csak egyetlen gondolat jön elő először, 'Álmodom'. Ekkor történik az, hogy felébredsz. Ez a gondolat, hogy 'Álmodom,' jelenti a megvilágosodás irányába fordulást. A felébredés egyenlő a megvilágosodással.

A gondolat, 'Álmodom, ez az egész világ egy álom,' ezután lemondani a hazug világról és ráébredni a valóságra, jelenti a megvilágosodást. Ebben a világban az ismétlődő élmények kifárasztanak és unottá tesznek. Ebből keletkezik a gyanú, 'Egy álmot látok.' Ezután elkezdesz kételkedni a világban, kételkedni az ígéreteiben.

Ez olyan, mint az újsághirdetés egy tengerparti üdülőhelyről, amely bemutatja a tengerpartot, az asztalt, az ételt, mindent, ami mennyeinek tűnik és luxust ígér. Kételkedsz ebben az ígéretben, mert rájössz, hogy ha száz ember látja ugyanazt és elmegy oda, nem sokan fogják átélni a megígért eksztázist. Ehhez hasonlóan, az életben kételkedsz elméd ígéreteiben, amelyek közül soha nem tart be egyet sem.

Mindezidáig arról tárgyaltunk, hogyan lehet megelőzni azt, hogy a karmától szenvedjünk. Egy egyszerű technikával szolgálok, hogy kigyógyulj a karmából. Ettől a pillanattól kezdve próbálj emlékezni életed minden egyes eseményére! Kezdj el visszamenni a gyerekkorod napjaiba! Emlékezz mindarra, amire tudsz emlékezni!

Ne aggódj amiatt, ami nem megy! Értsd meg hogy amire nem tudsz emlékezni, az amúgy is csak egy másnaposság hatása... Nem hagyott nyomot benned ezért nem tartottad emlékezetedben. Próbálkozz ezzel a technikával egy évig; újra élni a dolgokat, a megkönnyebbülés legcsodálatosabb módja!

A mi második szintű Life Bliss meditációs programunk - a THE SUPREME PONTIFF OF HINDUISM BHAGAWAN SRI NITHYANANDA PARAMASHIVAM Szpurána Program (NSZP) - csak erre a módszerre épül, arra hogy hogyan lehet kimeríteni a karmát. Olyan mint egy teljes lelki zuhany egy megvilágosodott mester jelenlétében.

Létezik egy útja annak hogy újra és újra emlékeztessük magunkat arra hogy ne gyűjtsünk karmát és a korábban előidézett karma befolyása nélkül éljünk. Az az első lépés hogy megértsük, egyetlen karmának sincs hatalma egy magasszintű tudat jelenlétében.

Van egy fontos különbség normál emberi lények és a megvilágosodott mesterek között. Egy normál emberi lény nem képes saját testébe életet tölteni saját akaratából. Teste vagy élő vagy halott, ennyi az egész. Nem képes befolyásolni ezt.

De egy megvilágosodott lény mindezt befolyásolni tudja. Élettel telivé teheti testét vagy ellazulhat. Emiatt a képesség miatt más testet is élővé tehet! Amikor egy megvilágosodott lény azt választja hogy egy követ vagy fémet élővé tesz, akkor az a kő vagy az a fém saját lénye képviselőjévé válik.

A leghíresebb ősi templomainkban minden egyes isteni bálvány megvilágosodott mesterek energiáit hordozza. Mesterek, mint Arunagiri Yogeeshwara* Tiruvannamalai*-ból, Patanjali* Chidambaram*-ból, Karurar* Thanjavur-ból, Konganavar* Tirupati*-ból és Meenakshi* Madurai*-ból, energiával töltötték fel ezen templomok isteni bálványait.

Ezért a bálványokra úgy tekintünk, mint a megvilágosodott mesterek testeire.

Arunagiri Yogeeshwara - Az Arunachaleswara templom Tiruvannamalaiban, Arunagiri Yogeeshwara - akire úgy tekintenek, mint a megvilágosodott mester, Shiva egyik megtestesülése -, élő energiát sugárzó síremlékén épült.

Tiruvannamalai – Templomváros, ahol THE SUPREME PONTIFF OF HINDUISM BHAGAWAN SRI NITHYANANDA PARAMASHIVAM született és nevelkedett.

Patanjali (ejtsd: Patandzsali) - Az ősi Bharat egyik bölcse és a Jóga szutrák szerzője, amelyet a jóga rendszerének alapköveként tartanak számon.

Chidambaram (ejtsd: Csidambaram) – Dél-Bharat egyik városa, amely híres ősi templomáról, amelyet Shivának, a megvilágosodott mesternek szenteltek, az ő táncoló, Nataradzsa formájában, amivel a világmindenség energiáját jeleníti meg.

Karurar – Dél-Hindu misztikus szent, úgy hiszik, hogy az ő halhatatlan maradványain épült a Thanjavur (Tanjore) templom.

Thanjavur (ejtsd: Tandzsavur) – Dél-Bharat egyik városa, amely híres egy hatalmas templomáról és oktatási, valamint kultúrális örökségéről.

Konganavar - Hindu szent és Bogar tanítványa, akinek halhatatlan maradványain épült a Tirupati templom a közhit szerint.

Tirupati – Vishnunak, vagy más néven Venkateshwarának, illetve Balajinak szentelt híres templom Dél-Bharat Andhra Pradesh államában.

Meenakshi (ejtsd: Mínaksi) - Madurai istennője Dél-Hindu területén. A közhit szerint ő az a szent akinek halhatatlan maradványain épült a város temploma.

Madurai - Templomváros Dél-Hindu területén. Egy fontos zarándokhely Meenakshi és társának Sundareshwarának szentelt templommal aki Shiva megvilágosodott mester egyik megjelenési formája.

A tanítványok továbbra is szolgálják a bálványokat még azután is, amikor a mesterek elhagyták testüket. A bálvány teste egyenlő a mester testével. Ez az oka annak hogy a bálványok ugyanabban a tiszteletben részesülnek, mint egy megvilágosodott mester.

Például minden tanítvány akit Arunagiri Yogeeshwara* avatott be, generációkon át az Arunachala templomot fogja tisztelni. Láthatod, hogy bármit amit a mesternek felajánlanak, azt az istenségnek is felajánlják.

A mesterek még azután is, hogy elhatározták, elhagyják testüket, folyamatosan jelen vannak és elérhetők a tanítványok számára az általuk energiával feltöltött bálványokon keresztül. Például, még az én életem során is, testi jelenlétem nem lehetséges mindenhol egyidőben. Tehát az istenségek feladata az, hogy az én munkámat ellássák, ahol nem vagyok jelen testben! Ők az én képviselőim!

Az istenségek független intelligenciával rendelkeznek. Energiával feltölteni őket, az egy komoly folyamat. Olyan mint megszülni egy gyereket. Ezek az energiával feltöltött bálványok közvetlenül válaszolnak imáidra. Közvetlenül kapcsolatba lépnek veled, ha nyitott vagy arra hogy kapcsolatba lépj velük.

Ha megfigyeled a pujá*-t (felajánlást) a mi ashram*-unk napi programjában, látni fogod, reggel az ébresztő dalt játszák, hogy felébresszék a fő istenséget. Ezután egy kis csészében olajat szolgálnak fel a hajára, és egy kis csészében fogmosásra szolgáló port! Ezután megmosdatják Őt és frissen vasalt ruhával szolgálnak, ugyanolyan módon, ahogyan a mesterrel teszik. Ételt kínálnak és az esti arati* következik. Este lefektetik az istenséget egy újabb ceremónia során.

Értsd meg hogy mindez nem tesz hozzá semmit az istenséghez, sem a mesterhez! Mindez a mi javunkra szolgál! Ez jelenti azt hogy az istennel élünk. Ez jelenti azt hogy gyakoroljuk az istenség jelenlétét. A mester jelenlétének gyakorlata egyenlő a pujá*-val. Puja* történik mindennap, mert ez egy technika, hogy mindennap emlékezzünk isten jelenlétére.

Ahhoz, hogy ne gyűjts agamya karmát, azokra az életmegoldásokra van szükség, amit én nithyamnak (örökkévalónak) hívok, hiszen naponta gyakorlod őket. A jelenlegi élet karmájának feloldásához meditációra (dhyanamra) van szükséged. Ezért láthatod hogy meditációs programjaink nagy része a lélegzésen alapul. Megváltoztatni a lélegzést, felgyorsítani, lelassítani, csendessé tenni, stb.- ez a meditációs technikáink lényege. Az egyetlen dolog amely képes a karma egészét feloldani, az a mester kegye vagy anandam (korlátlan boldogság).

Arunagiri Yogeeshwara - Az Arunachaleswara templom Tiruvannamalaiban, Arunagiri Yogeeshwara - akire úgy tekintenek, mint a megvilágosodott mester, Shiva egyik megtestesülése -, élő energiát sugárzó síremlékén épült.

Puja (ejtsd: pudzsa) - Hindu szertartásos tiszteletadás.

Ashram - Hindu vagy Buddhista szerzetesek gyülekezete és annak helyszíne.

Arati - A legtöbb védikus tiszteletadás végén végrehajtott szertartás, amelyhez meggyújtott égőket vagy kámfort használnak, és gyakran odaadást kifejező dalokkal kísérnek.

Tehát, értsd meg, hogy a karma egyszerűen azon gondolatok, szavak és tettek kihatásai, amelyek a mély tudatlanságból származnak és arra késztetnek, hogy újra és újra a nyomorúság megszokott mintarendszerének nyomába eredj. Ha tudni akarod a módját, hogyan törj ki ebből a ciklusból, akkor hangold magad a mestertől szerzett megértésekre, amikor bekattan valami számodra, és élj a tudat magasabb szintjén!

Meg kell vizsgálnod a szociális szolgálat mögötti motivációdat! Őszintén nézz szembe magaddal a tükörben! Mit akarsz elérni a jószolgálattal?

Azért érzel késztetést, mert félsz, hogy a pokolba kerülsz, ha nem teszel valami jót? Vajon a jó hírnév és a reklám késztet? Vagy csak azért akarod tenni, hogy elfoglald magad? Vagy egy jó életért a halál után, egy jobb következő életért teszed?

Ha a félelem vagy mohóság vezérel, akkor soha nem leszel képes intenzíven élvezni a szolgálatot. Egy részed a szolgálatot végzi, a másik részed pedig a szolgálatból származó hasznokon akad meg. Nem leszel egyesült a tevékenységben. Nem fog teljesen kielégíteni.

Ez a fajta tett is köteléket alakít ki. Külsőleg, társadalmi szempontból jónak és felszabadítónak tűnik, de a belső világod látja, hogy nem úgy van az. Az egész emberiség az eredményre összpontosított cselekedet körül forog. Ez a jószolgálatra is kiterjed. Legalább a szolgálat során ne gondolj a dollárra vagy a hírnévre! Ne tervezd azt hogy valakit lenyűgözöl! Ne tervezd azt hogy jelenléted érezhető legyen!

Tedd a munkát a munka kedvéért! Ne tervezz semmit! Csak tégy bármilyen szolgálatot, bárhol! Ilyen szolgálat hatalmas erőt nyújt lényednek. Legalább félórán át naponta tégy valamilyen önzetlen szolgálatot, semmilyen eredményt vagy hasznot nem várva attól! Ekkor át fogod élni a szolgálat igazi örömét.

A karmát csak mély megértéssel, éberséggel és legalább egy pillanatnyi tudatossággal lehet kimeríteni.

Az idő előtti halál esetében a léleknek meg kell várnia azt az időt, ami neki az életre volt szánva, mielőtt új testet ölthetne. Az öngyilkosság esetében a szenvedés jóval intenzívebb annál, mint ami akkor lett volna, ha a lélek tovább folytatja az életét. Olyan, mintha egy tányér étel lenne előtted, de nincs kezed vagy tested hogy élvezd azt!

A balesetek esetében a léleknek a test nélkül kell lennie. De nem létezik szenvedés mint az öngyilkosság esetében. A lélek ugyanabban a tudatban él mint amilyennel az életben élt volna. Csak arra vár hogy a következő testbe lépjen.

Az előző életekbe való visszatérést csakis megvilágosodott lények által kellene vezetni. Annak olyan erőteljes befolyása van hogy kihatással lehet a mostani életre. Például, ha vak ember voltál egy előző életben, akkor megvakulhatsz ebben az életben!

A nem megvilágosodott egyén aki a regressziót vezeti, elszenvedi annak az illetőnek a karmáját, akivel végzi a regressziót.

Ahhoz hogy a múltba való visszatérést végrehajtsuk, tudni kell annak a módját, tudni kell kitörölni a múlt szamszkáráit és lezárni azokat.

Amikor a mester eltávolítja a karmát, azt te fájdalomnak hívod. Valójában a mester egy másodperc alatt eltávolítja sok élet szenvedéseit, amelyre egyébként még több életre lenne szükség, hogy feloldódjon. Tehát mindezt összevetve, gyakorlatilag nem létezik szenvedés.

Sharada Dévi mondja, amikor a mester eltávolítja a karmát az olyan, mintha tüske szúrna meg ahelyett, hogy a csontodat törnéd!

A karmával kapcsolatos aggodalmunk gyökere nem más, mint a haláltól való félelmünk. Ez egy alapvető félelem, félelem az ismeretlentől. Ebben az életben végrehajtott tetteink nagy részét az a vágy irányítja, hogy a halál után egy jobb helyen legyünk, vagy az a félelem irányítja, nehogy egy rosszabb helyre kerüljünk. A test és az elme elhagyásától való félelem jelen volt évszázadokon át.

A nagy hindu eposz, a Mahabharata* meséli:

Volt egyszer egy király, akit Yayatinak hívtak. Száz éven át remekül élt, élvezvén a királyságot és minden testi és elmebeli kényelmet, amit az élet nyújthat. A századik év vége felé, Yama, a halál istene eljött érte, mivel elérkezett az idő, hogy elhagyja ezt a világot. A király megdöbbent, amikor meglátta Yamát és elkezdett rimánkodni, 'Miért jöttél ilyen gyorsan, ráadásul ilyen hirtelen, mindenféle bejelentkezés nélkül? Még nem éltem le az életem teljes mértékben. Légy szíves, adj még egy kis időt!'

Yama azt felelte, hogy nincs lehetőség az élet meghosszabbítására. De Yayati érveket hozott fel és még tovább könyörgött. Végül Yama beleegyezett, azzal a feltétellel, hogy ha valamelyik fia hajlandó feladni az életét Yayatiért, akkor a király még száz évvel tovább élhet.

Yayati előhívta az egyik fiát. A fia beleegyezett, 'Feladom az életem, hadd éljen az apám.' Feladta életét, és Yama meghosszabbította Yayati életét száz évvel. Yayati folytatta az anyagi javakkal telt életét ugyanúgy, mint azelőtt és leélt még száz évet. Ezután az időtartam után Yama visszatért, hogy magával vigye. Yayati most is megrökönyödött, hogy megint ilyen korán kell látnia őt. Úgy érezte, hogy alig élt még és rimánkodott Yamának, hogy még nem áll készen távozni és több időre van szüksége.

Yama mégegy lehetőséget nyújtott neki; Yayati másik fia is feladta életét az apjáért, aki újabb száz évnyi élethez kapott jogot.

Mahabharata - A Hindu eposz vagy itihasza, amelynek központi figurái az öt Pandava herceg, azok száz Kaurava unokatestvérei és a megvilágosodott mester, Krishna.

Yayati élvezte ezt a száz évet, és Yama újból eljött érte. Ugyanúgy, mint azelőtt, Yayati időhosszabbítást kért, de ez alkalommal Yama nem volt hajlandó ugyanazt a játékot eljátszani.

Ahelyett, hogy beleegyezett volna a király kérelmébe, most Yama együttérzően megkérdezte tőle, 'Ó, Király! Azt hiszed, hogy elolthatod a tüzet, ha olajat öntesz rá? Azt hiszed, hogy beteljesítheted vágyaidat azzal, hogy egyre jobban hevíted őket?' Egy pár szóval Yama gyönyörűen elmagyarázta Yayatinak az egész élet értelmét. Yayati végül megértette az igazságot, követte Yamát és nyugalomra tért, az isteni erőnek átadva magát.

Nem érezhetsz beteljesülést érzékszerveid által nyújtott élvezeteken keresztül. Nem érezheted, hogy készen állsz a halálra, ha soha nem éltél intenzíven. Ha megpróbálod kielégíteni érzékeidet és élvezetekkel elhalmozni őket, vagy megpróbálsz kedved szerint élni, az még nem jelenti azt, hogy intenzíven élsz. Ha igazán intenzíven élsz, akkor automatikus módon szabaddá válsz.

Azért félünk, mert ösztönösen ellenállunk a változásnak, és a halál egy hirtelen változást jelent az életben. Chuang Tzu mester így szól gyönyörűen, 'Az embernek a jövőre irányuló túlélési szomja képtelenné teszi arra, hogy a jelenben éljen.'

Félünk, mert nem tudjuk, kik is vagyunk igazán. Azonosságtudatunk amit magunkban hordozunk a családunkon, kapcsolatainkon, munkánkon, gazdagságunkon, társadalmi szerepünkön stb. alapul. A halál eltávolítja ezt az alapot amire az azonosságtudatunk épül, tehát azt érezzük hogy a halál mindent elvesz tőlünk.

A halálról alkotott nézetünk - ami inkább csak egy félreértés - félelmetessé teszi a halált és egy félelmet keltő élménnyé alakítja. Aki ellenáll a halálnak, meghal már az élete idején. Minden pillanatban a halálban van része, hiszen szinte a halál gondolata is kínozza. Amikor 'halálról' beszélek, nemcsak a testi halált értem rajta. Bármi elvesztése egyenlő a halál egyik formájával. Kényelmes életed elvesztése az a halál egyik formája, hozzátartozóid elvesztése a másik formája. Légy szíves, értsd meg, hogy a veszteség - bármilyen formában jelentkezik - az nem más, mint a halál!

Két esetet kell vennünk: az életünk végén történő eseményt és a pszichológiai halált. Az igazi halál csak egyszer történik, de a pszichológiai halál, a halálfélelem átitatja életünket. A halálról alkotott nézet és a halálfélelem egész életünk szerkezetét meghatározza.

Tested minden része kapcsolatban áll valakivel. Lényed nem egy egyedülálló lény. Nincs egyedül, nincs elválasztva, ahogy te azt gondolod. Mi mindnyájan össze vagyunk kapcsolva. Ez az oka annak, hogy szörnyen szenvedünk, ha elvesztünk valamit vagy valakit.

Bármilyen veszteséget, amit megtapasztalsz - függetlenül, hogy mit vagy kit veszítesz el -, én halálnak hívom. A halálfélelem egyenlő a megszakítottságtól vagy a folytonosságtól való félelemmel. Félünk attól, 'Mi lesz a következő, hogyan tovább?'

Egyszer az USA-ban egy fiatal hölgy azt kérdezte a híres hindu szerzetestől, Vivekanandától, 'Mi az élet?' Vivekananda így felelt, 'Gyere velem Bharatba. Megtanítalak.' A hölgy megkérdezte, 'Mit fogsz nekem tanítani?'

Azt mondta, 'Megtanítalak, hogyan kell meghalni.'

Ha ismered a halál titkát, életed minősége egészen más lesz. Megértésed és mindenhez való hozzáállásod megváltozik.

A halál nem egy egyszerű esemény az életed végén. Az egy mélyre ható tudás. Ha tudod, hogyan kell meghalni, akkor tudod, hogyan kell élni. Élni és távozni ugyanazon helyzet két oldala. Életed egészen más lesz, amint megérted a halált.

Szinte minden hagyomány megpróbálta meghódítani a halált, túlélni a halált. De egy igazán intelligens csoport - megérzésüket használva - megértette nagy küzdelem során, hogy teljesen rossz irányban közelítettük meg a halál kérdését. Elhatározták, hogy 180 fokos fordulatot vesznek, és elkezdtek dolgozni a halál kérdésén egy eddig nem ismert módon.

A meditációt vették módszerül, hogy elvezesse őket oda, ahová mások nem merészkedtek mindezidáig. Ez a néhány intelligens egyén, akiket rishiknek* hívunk az Upanishad* korszakából. Kathopanishad a neve annak a beszámolónak, amit a halál jelenségéről tett kutatásaikról juttattak el hozzánk.

A rishik* komolyan dolgoztak a halál megértésén, és végül arra a következtetésre jutottak, hogy a halált nem lehet megérteni vagy legyőzni, ha ellenállunk neki. Nem tudod túllépni a halált, ha ellenállsz neki. Az élet és halál körforgásától való megszabadulás egyetlen útja a megvilágosodás - belépni a halálba, megszabadulni a félelemtől.

Légyszíves, értsd meg hogy a halálnak azért van hatalma feletted mert hiszel benne, ennyi az egész! Ha rászánsz egy kis időt és megvizsgálod a halálfélelmed, akkor rájössz, abban van minden erő, hogy pozitívan megváltoztasd életed. Rájössz arra, hogy nem áll ellentmondásban az élettel, hanem kiegészíti azt.

A halál az egy mély ellazulás. Az a legutolsó 'megadás'. Annyit jelent, mint megszabadulni a régitől és kezdeni az újjal. Amikor lényed felismeri, már nem képes teljesíteni, amit akar ezen a testen keresztül, akkor elhatározza, hogy tovább lép.

Vivekananda - Rámakrishna Paramahamsza legfőbb tanítványa és a Ramakrishna Rend megalapítója. XIX. századbeli keleti misztikus, aki központi szerepet játszott a Hinduizmus és a Jóga ismeretének terjesztésében Európában és Amerikában.

Rishik - Védikus bölcsek

Upanishad - Szent iratok, amelyek a Védák ősi szövegeinek lényegét formálják. Szó szerint azt jelenti, 'ülni a mester társaságában'. Tizenegy fő Upanishadot tartunk számon, amelyekhez Ádi Shankara, megvilágosodott mester fűzött magyarázatot.

Ezt a 'továbblépést', ezt a 'távozást' hívjuk halálnak.

Amikor a vadonatúj házad elavulttá válik az évek során, vagy megpróbálod megjavítani, vagy ha az túl megterhelő és nem helytálló megoldás, akkor eladod és egy újba költözöl. Hasonlóképpen, amikor érzed, nem élted az életed teljes mértékben úgy, ahogy akartad, elhagyod ezt a testet, hogy egy újat vegyél magadhoz. A halál az a te választási lehetőséged, hogy mindent újra kezdjél.

A nagy hindu eposz, a Mahabharata* gyönyörű története szerint:

Yudhishtra hercegtől azt kérdezte yaksha (félistenség), 'Mi a legrejtélyesebb dolog ezen a világon?'*

Yudhishtra így válaszolt, 'Mindennap annyi élet távozik Yama, a halál urának otthonába, mégis, akik itt maradnak, azt hiszik, hogy örökké fognak élni.'*

Mindig azt hisszük, hogy valaki más fog meghalni és nem mi. A halál igazán a rejtélyek rejtélye.

Csak két dolog biztos a halálban. Egyik az, hogy egyszer meghalunk. A másik, hogy nem tudjuk, mikor és hogyan.

Mindennek, ami megszületik egyszer, meg kell halnia. Ez az élet rendje.

Egy gyönyörű történet Buddha életéből:

Egyszer egy asszony érkezett Buddhához, halott fiával a karjában. Szörnyen siratta az egyetlen fiát és könyörgött Buddhának, 'Mester, légy szíves, adj nekem valamilyen orvosságot, amely visszahozza a fiamat!' Buddha válaszolt, 'Adj egy maréknyi mustármagot!' Az asszony azonnal felkelt és szaladt, hogy beszerezze a maréknyi mustármagot. Ezután Buddha hozzátette, 'A mustármagnak olyan házból kell származnia, ahol senki nem vesztett el egy hozzátartozót gyermeket, férjet, szülőt vagy barátot.'

Az asszony házról házra járt. Szánalomból, látván a kétségbe esetten síró asszonyt, az emberek adtak neki mustármagot, de amikor megkérdezte tőlük, hogy vajon elvesztettek-e valakit, mindenkinek volt olyan hozzátartozója, aki meghalt a házban.

Házról házra járt napnyugtáig, de nem talált egyetlen házat sem, ahol nem történt haláleset. Lassan rájött az igazságra - a halál elkerülhetetlen. Eltemette fia testét és visszatért Buddhához. Buddha lábai elé esett és azt kérte, 'Mester, légy szíves, taníts meg az igazságra! Mi a halál? Mi létezik a halálon túl?'

Buddha tanítványává vált, és élete végéig követte Buddhát.

Mahabharata - A Hindu eposz vagy itihasza, amelynek központi figurái az öt Pandava herceg, azok száz Kaurava unokatestvérei és a megvilágosodott mester, Krishna.

Yudhishtra - A Pandava család legidősebb hercege az öt közül az hindu eposzban, a Mahabharátában.

Létezik egy gyönyörű szólás, 'Holnap vagy a következő életben, melyik érkezik hamarabb, soha nem tudni.'

Az újjászületés témája nem kedvelt, mert nem lehet bizonyítani a tudomány eszközeivel. Természetesen, ma már a halálhoz közeli élmények témája nagyon közkedvelt, mivel sok doktor és pszichológus rendelkezik ilyen élménnyel. Nagyon sokan tapasztalták ezt az élményt, de szinte mindegyik hasonló mintába sorolható. Mindnyájan újraélik életük eseményeit. A hipnózis szakértői visszavezették az embereket a múltban élt életeikbe. Ezek is egyfajta mintát alkotnak. Hasonlóak ahhoz, amit a rishik* mondtak ötezer évvel ezelőtt arról, hogy mi történik a halál idején, és amit a Kathopanishadban találhatunk leírva.

Ez az esemény a megvilágosodásom előtti zarándoklat utam ideje alatt történt.

Egy észak-bharati kis falu, Ghaziabad közelében tartózkodtam, amely közel van Varanasihoz, a Hinduk* spirituális központjához. A hindu hívők életükben legalább egyszer meglátogatják Varanasit. Ez a város legalább kétszázezer embert lát naponta, ami állandóan mozgásban lévő népességet jelent.

Egy idős szerzetes mellett tartózkodtam, akit az intenzív osztályon kezeltek a kórházban. A védikus hagyomány szerint a fiatal szerzetesek vigyáznak az idősebbekre és a szannyaszikra.* Én, mint a faluban tartózkodó fiatal szerzetes, elkezdtem vigyázni az idős szerzetesre.

Egy nap, miközben elláttam őt, hirtelen világossá vált számomra, hogy a mellette lévő ágyban fekvő ember meg fog halni. Elkezdett küzdeni az életért. Tisztán láttam, mi megy végbe a belső világában. Ebben a korszakomban már átéltem a mély spirituális élményt, vagy más néven szatorit, de még nem jutottam el a teljes megvilágosodásig; még nem fedeztem fel életem értelmét. Még mindig kerestem ezt az élményt, és a testem pedig arra készült, hogy befogadja azt az energia robbanást, ami a megvilágosodás során történik.

Számos orvos próbált sürgős ellátást és vigaszt nyújtani számára. A férfi lélegzet után kapkodott. Világos volt számomra, hogyan megy végbe benne a halál folyamata. Világos volt számomra, hogyan hagyja el testét az életerő.

Ez volt életem legerősebb élménye, amelyet a testemen kívül éltem át. A testemben átélt legerősebb élmény a küldetésem felismerése volt!

Képes voltam megfigyelni, mi történik, de nem voltam képes elviselni azt. Fontos tudni, hogy ha valakit testi fájdalomban látsz szenvedni, az körülbelül harminc vagy negyven százalékban fog téged befolyásolni. De ha látsz valakit depresszióban szenvedni és képes vagy kapcsolatba lépni az illetővel, átérezni a depressziót, akkor az jobban érint téged – mondjuk, hatvan százalékban.

Rishi - Védikus bölcs

Hindu - A Hindu vallás hívői, több mint egy milliárd emberre becsülve számukat.

Szannyaszi - Aki lemondott az élet anyagi javairól, egy szerzetes.

Tovább lépve az érzelmi fájdalomhoz, ha képes vagy átérezni és megérteni ezt a fájdalmat, az még jobban meghat téged - körülbelül nyolcvan százalékban. Minél kifinomultabb a fájdalom, annál jobban meghat téged.

Láttam a haldokló embernek nemcsak a testi, mentális vagy érzelmi fájdalmait, hanem a lénye szintjén átélt fájdalmat is. Majdnem olyan volt, mintha én magam éltem volna át mindazt. Egyszerűen szerettem volna elszaladni onnan, de az idős szerzetes megijedt és megfogta a kezem, arra kérve, hogy maradjak. Mivel már két vagy három hónapja vigyáztam rá, igazán ragaszkodott hozzám.

Fiatal koromtól kezdve szerettem szerzeteseket szolgálni. A szülői házból vittem nekik ételt és ruházatot, hogy felajánljam számukra! Szerzeteseket szolgálni, mindig is a szenvedélyem volt. Mindig úgy éreztem, hogy a védikus hagyományt ők tartották fenn a mai napig. Ők tartották életben ezt a tudományt.

Bármilyen tudományban végzett kutatáshoz számos területről érkező segítségre van szükség. Például, a nyugati világban rengeteg kutatás folyik, ami a fizikai világ tudományával áll kapcsolatban, mert szervezetek és egyének támogatják mindazt. Ha gyógyszerkutatásról van szó, akkor egy gyógyszergyártó cég lehet a támogató. Ha csillagászati vagy űrkutatásról van szó, akkor a kormány szponzorálhatja azt.

Az idős szerzetes, akire vigyáztam az intenzív osztályon, nem akarta, hogy távozzam, mert félt attól, hogy végig kell néznie a mellette lévő ember haldoklását. Az a férfi nagyon nehéz perceket élt át. Olyan volt, mintha egész testét szétszakították volna! Képzeld el a fájdalmat, amikor megvágod az ujjadat! És képzeld el azt a fájdalmat, amikor szó szerint az egész bőrödet lefejtik rólad, mintha ezer skorpió csípne egyszerre! Világos volt számomra az a fájdalom, amin a férfi keresztül ment.

Egyik részről az egyéni lélek, amelyhez az összes be nem teljesedett érzelmek - mint a vágy, mohóság, bűntudat – kapcsolódnak, szörnyű szenvedésnek volt kitéve, mert az egyéni lélek a testben akart maradni, hogy beteljesítse azokat, míg a test elfáradt és pihenni kívánt! Ez az egyéni lélek és a test közötti csata volt, amikor a test távozni akart, de az egyéni lélek megpróbálta őt visszatartani. Amikor a jobb kéz távozott, a lélek megpróbált a bal kézbe kapaszkodni. Ha a jobb láb elhalt, a lélek megpróbált a bal lábba kapaszkodni. A lélek megpróbált visszatartani bármely testrészt, amit csak ért.

A test haldoklott, testrészről testrészre. Láttam, hogy az alsó testtel nem volt nagy a küzdelem, de amikor a felső testre került a sor, az egész test elkezdett remegni és lüktetni a fájdalomtól.

Lassan az egyéni lélek távozni kezdett a testből. Értsd meg, amikor a légzés leáll, az az a pillanat, amikor az egyéni lélek elhagyja a fizikai testet! Hét réteggel, vagy más néven testtel rendelkezel. A hús, a vér és a csont együttese, amit érzékelsz, az a fizikai test. Az energia amely a prána*, vagyis életenergia formájában áramlik benned, az a pránikus* test. Öt fajta pránát*, vagyis levegő áramlatot különböztethetünk meg a testben; a levegő, amely a testbe érkezik, a levegő, amely a testben áramlik, a levegő, amely szétterjed az egész testben, mint életenergia, és a levegő, amely távozik a testből, valamint a levegő, amelynek tisztító hatása van. Mindezek alkotják a pránikus* testet.

A harmadik test az, ahol a belső pletyka zajlik folyamatosan. A belső pletyka nem más, mint a folyamatos szó és gondolat áramlat, amely benned történik.

A negyedik testet az érzelmek alkotják, mint a félelem, a harag, a mohóság, amelyek érzések formájában terjednek a test egészében anélkül, hogy a szavak szerephez jutnának. Egyetlen érzelem képes megrázkódtatást okozni számodra: ez az érzelmi réteg.

Az ötödik réteg az a test amit a mély álomban tapasztalsz. Itt a kauzális szinten tárolódnak a bevésett emlékek összessége, vagy más néven az engramok. Az engramok nincsenek aktív állapotban de azért léteznek. Ez olyan mint egy mély kóma, amikor nem éled azt amit akarsz de halott sem vagy. Ebben a rétegben egyszerűen egy megfeneklett állapotban létezel.

A kauzális testből az egyéni lélek a kozmikus testbe vándorol. A hatodik réteg egyenlő a kozmikus testtel ahol a boldogságot tapasztalod. Ez az, ami állandóan arra ösztökél, hogy az igazságot keresd. Ha az igazság keresése útján találod magad, értsd úgy, hogy ez a réteg erős benned! Ha gazdagítod ezt a réteget, életed boldoggá válik. Ha bármely engram fennmarad ebben a testben, akkor újabb testet fogsz ölteni és visszatérsz az életbe.

Ha állandóan élvezetes élményben van részed, akkor azt mondják hogy a mennyekben jársz. Ha a fájdalom kínoz, akkor azt mondják hogy pokoli szenvedésen mész keresztül. Attól függően mennyi fájdalmat éltél át életedben, olyan hosszú időtartamig fogsz a fájdalom testben maradni, vagyis a pokol élményében a halál idején. Attól függően mennyi élvezetet éltél át életedben, annak megfelelő ideig leszel a kozmikus testben, vagyis a menyország élményében. A pokol és a menyország teljesen pszichológiai fogalmak. Ez az igazság. A bevésett emlékeiden alapul az hogy a menyországot vagy a poklot tapasztalod. Ez a magyarázata annak hogy különböző kultúrák különböző módon jelenítik meg a menyországot mert a menyország az nem egy helyszín, hanem egy élmény.

A hetedik réteg az a nirvánikus retag, amely a megvilágosodással áll összefüggésben. A halál idején egy erőteljes harc megy végbe az egyéni lélek, mint a test birtokosa és a tárgy, vagyis a test között. A tárgy azt mondja, 'Fáradt vagyok, nem vagyok többé működőképes.' A birtokos azt mondja, 'Nem, én még használni akarlak.'

Prána - életenergia vagy életerő.

Pránikus - a pránával, vagyis az életerővel kapcsolatos.

Nirvánikus - A nirvánához kapcsolódó. A nirvánikus réteg a hetedik és egyben az utolsó energia réteg a mi test-elme rendszerünkben.

Amikor a tárgy megnyeri a küzdelmet, a fizikai test meghal és az egyéni lélek a következő rétegbe jut, a pránikus testbe. Ez az a réteg, ahol az álmaid idején találod magad. Amikor álmodsz, logikád elveszti hatalmát, de vágyaid aktívak maradnak. Az álom fogalmának magyarázata lehet az az állapot, ahol a logikának nincs ereje, de a vágyak és a bevésett emlékek aktívak maradnak. Még akkor is, ha tudattalan állapotban vagy kómában vagy, logikád nem lesz aktív.

Amíg a fizikai testben vagy, addig lesznek vágyaid, és logikád elemezni fogja, hogy a vágyakra szükség van-e vagy sem, és a vágyak közül melyek azok, amelyek beteljesítésre valók, stb. A vágyak uralmad alatt állnak, mivel létezik egy egyensúlyozó folyamat. De amikor a vágyak a támpontot nyújtó logika nélkül léteznek, az egyéni lelket a vágyak rugdalják, mint egy focilabdát. Egyik oldalról a bűntudat, a másik oldalról pedig a vágyak játszanak rajta.

Amikor láttam a haldokló embert, képes voltam megfigyelni, hogyan siklik lassan az egyéni lélek rétegről rétegre. Láttam a lelket erősen szenvedni amikor a be nem teljesült vágyakon ment keresztül. A lelket szó szerint felfalta a bűntudat amikor ráébredt arra, 'Nem teljesítettem életem célját és küldetésemet.' Értsd meg hogy csak a halálod idején fogsz emlékezni születésed céljára!

Amikor megszületsz, tested az anya szülőcsatornáján halad át, de az intenzív fájdalom miatt, amin keresztül mész, kómában vagy, a legmélyebb tudaton kívüli állapotba kerülsz és teljes egészében elfelejted születésed célját. Olyan, mint ha vettél volna egy repülőjegyet és fel is ültél volna a repülőre, de a repülés ideje alatt kómába estél, és amikor földet értél, elfelejtetted, miért is érkeztél az adott helyre! Csak amikor elhagyod a helyet és újból felszállsz a járatra, hirtelen eszedbe jut, miért is mentél oda!

Hasonló módon, amikor haldokolsz, egy erős bűntudat kerít téged hatalmába azért, mert nem teljesítetted a születésed célját, vagyis azt, amit prárabdha karmának hívunk.

Miután áthaladtál ezen a bűntudaton, a következő lépés az lesz, hogy életed összes fájdalom élménye kerül előtérbe Tehát a halál idején először testi fájdalmon mész keresztül, azután a vágyakon, az összes bűntudaton, azután az összes érzelmi fájdalmon és végül azokon az élvezeteken, amelyeket ebben az életben éltél át. Általában amint eléred a kozmikus testet, vagy a hatodik réteget, újból testet öltesz, visszatérsz egy következő életbe. Ez azt jelenti hogy az egyéni lélek visszatér hogy új testet öltsön. Néha, nagyon ritkán megesik hogy túllépsz a hatodik rétegen a nirvánikus testbe. Ekkor nem térsz vissza többé egy új testben.

Amikor átutazol ezeken a különböző testeken és átéled a nem teljesített vágyaidat, mély bűntudatot és erős fájdalmadat akkor keményen elhatározod magad, 'Hadd lépjek egy másik testbe, hadd éljek még egy életet!' Ha megtehetem, akkor nem feledem életem célját, és nem leszek rabja az illúziók játékának. Egyenesen követni fogom az Igazság útját.'

Nirvánikus - A nirvánához kapcsolódó. A nirvánikus réteg a hetedik és egyben az utolsó energia réteg a mi test-elme rendszerünkben.

De amikor a születésedre kerül sor - a születés ideje alatt átélt intenzív fájdalom miatt kómába esel és mindent elfelejtesz a döntésedről!

Végül a férfi meghalt. De ez az élmény egy mély sebet ütött rajtam. Nagyon erőteljes emléket hagyott elmémben. Szerencsére az idős szerzetes jobban lett és kiengedték a kórházból. Én folytattam utamat, és néhány hónap múlva átéltem saját halál élményemet, eljutottam a megvilágosodás állapotába miután felismertem küldetésemet és életem célját. Tizenkét éves koromban kezdődött, amikor életemet elkezdtem szabad lélekként élni, amikor mély spirituális élményben volt részem. De a küldetésem világos képe és az, hogy mi minden fog történni testemen keresztül, akkor vált nyilvánvalóvá, amikor megvilágosodtam.

Megvilágosodásom után visszatértem Dél-Hindu területére. Bangalore városban tartózkodtam, egy hívő házában, ahol gyógyításnak szenteltem magam. Ezalatt az idő alatt egy hívő az intenzív osztályra került, és arra kértek, hogy gyógyítsam meg őt.

Mialatt a gyógyítás történt, ott is a hívő melletti ágyban egy ember haldokolni kezdett! Amint észrevettem, hogy az az ember közel áll a halálhoz, úgy éreztem, tennem kell valamit, hogy eltávolodjak attól a szenvedéstől, ami rá vár! De a hívő megijedt és nem hagyott elmenni!

Hirtelen rájöttem, hogy ez a haldokló ember egyáltalán nem szenved úgy mint az előző. Meglepődtem és mindez nagyon kíváncsivá tett. A korábbi esetben az egyéni lélek nagy szenvedések és kínok közepette jutott el egyik rétegből a másikba. De ez a lélek finoman siklott rétegről rétegre, mint ahogyan a kés hatol a vajba, vagy ahogyan a hógolyó gördül!

Az első rétegben, a fizikai testben jelen volt egy kis fájdalom, ami hamar megszűnt, és az egyéni lélek a pránikus rétegbe jutott. Úgy jutott az egyik rétegből a másikba, mint egy királyi vendég! Olyan erővel rendelkezett, hogy a vágyak, bűntudat, fájdalom meg sem érinthették. Még a kauzális rétegben sem zuhant álomba. Teli volt energiával, és végül belépett a nirvánikus rétegbe, ellazult és egyszerűen feloldódott!

Azt gondoltam, hogy ez az ember egy magasszintű lény lehetett. Megkérdeztem a hozzátartozóit hogy vajon meditátor volt-e, folytatott-e valamilyen spirituális tevékenységet? A család meglepődött és azt válaszolta hogy a férfi soha nem meditált és semmilyen spirituális gyakorlatot nem végzett. Egész életében teljes mértékben anyagi életstílusban élt.

Elgondolkodtam azon, hogy miért is volt olyan szörnyű az első haláleset, amelynek tanúja voltam, és miért is volt olyan csodálatos a második eset. Amit most kívánok mondani neked, az őszinte és közvetlen igazság, és azért osztom meg, mert felelősnek érzem magma, hogy tudtodra adjam. Amikor azon meditáltam, hogy felfedezzem a két haláleset közötti különbséget, valami nyilvánvalóvá vált: a második haláleset idején már megvilágosodott lény voltam. A második haldokló ember egy megvilágosodott lény jelenlétében halt meg! Az első esetben jelenlétem nem volt képes segítséget nyújtani, mert akkor még nem voltam képes a megvilágosodás energiáját sugározni.

Tehát az első haldokló közönséges módon távozott, míg a második embernek gyönyörű halálélménye volt egy megvilágosodott lény jelenlétében, aki felfedezte az Igazságot.

Amikor mindez feltárult előttem, éreztem, hogy egy mély együttérzés áramlik lényemből. Úgy éreztem hogy ha van lehetőségem ajándékként felajánlani ezt minden egyes lénynek, akkor küldetésem beteljesül. A békés halál az egy olyan hatalmas és csodálatos ajándék amelyet csak egy megvilágosodott lény képes felajánlani. Elkezdtem azon meditálni, hogyan tudom ezt mindenkinek felajánlani. Magától értetődik hogy nem lehetek állandóan a kórházak intenzív osztályán arra várva hogy valaki haldokolni kezdjen. Elgondolkodtam a folyamat mögött álló tudományon és megértettem, mi is történik valójában a halál idején.

Mindaddig, amíg ragaszkodsz közönséges logikádhoz, addig a fizikai síkon maradsz, és a mester az csak egy egyszerű hit számodra. Az anyagi világ sokkal inkább valósnak és kézzel foghatóbbnak tűnik. De amikor mélyebb rétegekbe jutsz, a mester válik valóssá számodra, és az anyagi világ csak egy homályos és meg nem határozható fogalom lesz.

Ez ugyanaz, mint amikor esti álmod során az álomvilág valósnak tűnik, és az ébrenlét világa homályos, míg amikor ébren vagy egy magasabb szintű tudati állapotban, az álomvilág válik elképzeléssé és az ébrenlét világa pedig valóssá. Az álom állapotában, az álomvilág, amit látsz, egy 4D színes film formájában jelentkezik! Amikor vége az álomnak, az egész álom feketefehérré válik.

Hasonló módon, amikor még magasabb szintű tudatosságra emelkedsz, ez az ébrenléti világ unalmassá válik, és a spirituális igazságok, valamint a mester válnak élővé és valóssá! Amikor függetleníted magad a testi tudattól és magasabb szintű tudatra teszel szert, a mester és a legfelsőbb szintű tudat energiája lesz számodra az alapvető valóság.

Amikor a második halálesetre került sor, az intenzív megvilágosodott jelenlét egyenesen erőteljes kapcsolatot teremtett a haldoklóval. Vizsgáld meg amint itt ülsz, mi az, ami megakadályoz abban, hogy a mester energiájával kapcsolatba lépj és eggyé válj vele! Nem lehet más, mint a logikád és az érveid.

Itt ülsz és a tudatalattid még mindig kételkedik, 'Ha lemondok javaimról és átadom magma talán a mester mindent elvesz tőlem!' A másik probléma az, hogy jelenleg azt hiszed, a mester is olyan valóság, mint amilyennek látod a világ bármilyen más dolgát.

Ugyanazon a frekvencián tapasztalsz meg engem mint az anyagi világ dolgait. A második haldokló ember esetében, a külvilágban létező dolgok elérhetetlenné váltak számára a halál idején. Már nem tudott csekket kitölteni vagy az autóját vezetni! Bármi, ami visszatartotta volna az anyagi világból, automatikusan el lett távolítva tőle. Amikor körülnézett, csak Én, mint megvilágosodott energia voltam jelen! Látta az erőteljes fényenergiát és belém kapaszkodott! Az odaadás automatikus módon megtörtént, mert én ott voltam az adott időpontban. Még az ő esetében is - ha életében lát engem - valószínűleg küzdött volna, hogy átadja magát és hozzám kapcsolódjon!

Csak amikor mindent elvettek tőle és semmi nem tartotta vissza, akkor volt alkalom a kapcsolódásra.

Egy gyönyörű történetet mesél a Bhagavatam, amely Krishna megvilágosodott mester életének gyönyörű jegyzéke:

Élt egyszer egy gazdag hívő. Arra kérte Krishnát, 'Nagyobb gazdagságot és több javakat kívánok.' Krishna teljesítette kívánságát. Élt egy szegény asszony is, akinek csak egy kis háza és egy tehene volt. Krishna egyszer meglátogatta őt, evett a felkínált ételből, megáldotta az asszonyt és távozott. A tehene még aznap kimúlt.

Valaki megkérdezte Krishnától, 'Hogyan lehetséges ez a furcsa eset, hogy a gazdag ember még több gazdagsághoz jut, míg a szegény asszonyt megfosztják az egyetlen bevételi forrásától?'

Krishna gyönyörűen elmagyarázza, 'A király már amúgyis el volt telve az anyagi világ ábrándjaival. Megadtam neki amit kért, hogy végül beleunjon és a megvilágosodás útjára térjen. A szegény asszony igazából csak egy dologra vágyott, arra hogy Hozzám kapcsolódjon. És az egyetlen dolog, amely megakadályozta ebben, az a tehén volt. Eltávolítottam tőle a tehenet, hogy végre teljesen belém tudjon olvadni!'

Hasonló módon, a második halálesetben 'a tehenet' távolították el. A fizikai rétegben a férfi nem volt képes a kapcsolódásra. De a pránikus rétegben tudata egy másfajta térbe lépett, és a férfi ott képes volt engem világosan látni. A mester jelenléte az egy olyan intenzív fény, amely sokkal erősebb és magasabb frekvencián működik, mint ez a világ, ugyanúgy, ahogy ez a világ magasabb frekvencián működik, mint az álomvilág.

A férfi felismerte, hogy létezik egyfajta magasabb szintű frekvencia, és teljesen átadta magát neki. Amikor átadta magát, minden bevésett emléke elvesztette hatalmát felette. Az egyéni éber tudat vált erőteljessé. Vágyak, bűntudat, fájdalom, élvezet, mind meghajolt előtte. Az egyéni lélek frekvenciája közvetlen módon megnövekedett.

Értsd meg, amikor a megfigyelő erős, a megfigyelt dolognak nincs hatalma felette! Ez a halál tudománya.

Az első halálesetnél, a megfigyelt dolognak volt nagyobb hatalma a megfigyelő felett. A második halálesetben, a megfigyelő volt erősebb a megfigyelt dolognál.

Erősen meditáltam azon, hogyan tudnám ezt a tudományt megosztani az emberekkel. Hirtelen elém tárult a megoldás.

Értsd meg, az energiát nem korlátozza az idő és a tér! Éppen olyan, mint a műhold hullámok, amelyek jelen vannak a térben. Ha rendelkezel egy átalakító készülékkel, láthatod azt a csatornát, amit behangolsz. A THE SUPREME PONTIFF OF HINDUISM BHAGAWAN SRI NITHYANANDA PARAMASHIVAM energiája betölti az egész világmindenséget. Csak arra van szükségem, hogy az átalakító készüléket beépítsem az emberekbe.

Ez a pacemaker (szívritmus szabályzó), peacemaker (békét hozó) változata. Amint beépült, az egyén kapcsolatba léphet vele amikor elhagyja testét.

Bhagavatam - A Hindu vallás legelső eposza mely Vishnu megtestesült formáit írja le, különös tekintettel Krishnára. Vyásza által íródott, aki a Mahabharata eposz, vagy itihasza szerzője is.

A mester az a személy, aki létrehoz egy formulát, amellyel átadja az ő belső világában átélt spirituális élményeit, hogy más személy belső világa is megtapasztalja ugyanazokat az élményeket. A Life Bliss program második szintje, vagy más néven THE SUPREME PONTIFF OF HINDUISM BHAGAWAN SRI NITHYANANDA PARAMASHIVAM Szpurána program az ilyen formula. Ez a program beépíti a peacemaker-t (a békét hozó 'készüléket') az emberekbe.

A peacemaker beépítésével együtt ígéretet teszek arra, hogy bárhol legyél, bármely helyzetben halálod idején, én ott leszek és figyelem, hogyan lazulsz el gyönyörűen a nirvánikus testben. Légy szíves, vedd tudomásul, hogy felelős vagyok azért, amit mondok most itt neked! Még akkor is, ha távozom a testemből, felelős vagyok, mert megígértem; ez az én kompromisszumom bárkivel, aki hallja ezeket a szavakat közvetlenül tőlem.

Amikor elkezdtem megosztani ezt a technológiát, tapasztaltam, hogy az emberek, akikkel megosztottam, nemcsak az életük végén tapasztaltak békét, hanem maga az életük vált intenzívvé, boldoggá és eksztatikussá.

Értsd meg hogy mind az élet és a halál boldoggá válik, amikor a mélyen bevésett emlékek lényedből eltávolításra kerülnek! Egészséged javul, elkezdesz bőséget vonzani magadhoz és jobb emberi kapcsolatokat mert maga a lény frekvenciája különböző.

A nirvánikus testben fogsz ellazulni, amikor a 'peacemaker' részeddé válik. Akkor szabadon dönthetsz: mégegyszer megszületsz, mint egy tudatos lény, vagy megvilágosodsz és soha többé nem öltesz mégegy formát.

Íme egy gyönyörű történet az Upanishad*-okból, a védikus szent iratokból:

Egy rishi, akit Jadabharátának hívtak, megmentett egy szarvast, és valahogyan nagyon egymáshoz szoktak. Egy lemondó életet élt, de ragaszkodott ehhez a szarvashoz.

Reggeltől estig azzal töltötte idejét, hogy a szarvast kényeztesse. Amikor haldokolt, képtelen volt elfeledkezni az állatról. Elkezdett aggódni, 'Jaj, ki fog vigyázni rá? Mi fog történni vele?'

Amikor meghalt, szarvas formájában született újra.

Ez a verssor az Upanishadban, gyönyörűen tükrözi, hogy azzá válsz, amire az utolsó pillanatban gondolsz!

Néhányan nagyon ügyesen arra gondolnak, 'Hadd éljem az életem, ahogy kívánom! Majd az utolsó pillanatokban emlékezem istenre, eléneklem a nevét és a mennyekbe kerülök valahogy.' Légy tisztában vele, csak az jön előtérbe, amikor távozol testedből, amire egész életed során gondoltál! Ne hidd azt, hogy az utolsó pillanatban eljátszhatod a játszmát! Nem!

Upanishad – Iratok, amelyek a Védák ősi szövegeinek lényegét alkotják. Szó szerint azt jelenti, 'ülni a mester társaságában'. Tizenegy jelentős Upanishad létezik, amelyekhez Ádi Shankara, megvilágosodott mester fűzött magyarázatot.

Valójában, amikor elhagyod a tested, az egész rendszered egy agónián megy keresztül, hiszen 80 vagy 90 életév fog lezajlani előtted, mint egy felgyorsított film. Bármit, amit intenzíven átéltél, előtérbe kerül. A spirituális élményeid több színben jelennek meg.

Légy szíves, értsd meg, hogy a 'gondolatmentes éberség' állapota az, ami a legerősebb élmény lehet az életedben! Még ha csak egy pillanat idejéig éled is át, ez elegendő. Természetes módon ez az élmény fog előjönni amikor távozol testedből. Ez fog fényenergiaként működni és képes leszel a Tudat terébe lépni.

Engedd meg hogy elmeséljem neked a Varanasiban átélt halál élményemet!

Mindig is arra gondoltam, hogy valahogyan meg kellene tapasztalni a halált és tudatosan szembenézni vele. De ez a gondolat soha nem vált elsőrendűvé. Bármilyen élményt akarsz, az csak akkor lehetséges, ha a hozzá kapcsolódó gondolat maximális elsőbbséget élvez. Nem elegendő, ha az csak elméd sarkában ücsörög.

Általában a mosás, takarítás, számlafizetés szerepel a tennivalóink listáján, és talán - ha marad idő - a megvilágosodást is beiktathatjuk! De ez nem így van ám! A megvilágosodás nem ilyen módon történik. Csak akkor történhet, amikor maximális elsőbbséget élvez, amikor igazán szükségessé és sürgőssé válik. Akkor körülötted minden abba az irányba terelődik, amely ezt az élményt lehetővé teszi. Ez nemcsak a megvilágosodásra, hanem mindenre vonatkozik.

Értsd meg, ha valaha is panaszkodsz, hogy amit kívánsz, nem teljesül, az azért van, mert az a kívánság nem került az elsőbbségi listádra, nem más miatt! Semmit és senkit nem hibáztathatsz érte. Amint az elsőbbségi listádra kerül, meglátod, hogy egy energia áramlat indul be és a dolgok egyszerűen megtörténnek. Mindaddig az a dolog vár rád, ennyi az egész. A halál élménye nem került az elsőbbségi listámra, tehát elhalasztódott.

A vándorló napjaimban Varanasiban jártam, a Hinduk szent városában, amely körülbelül állandóan mozgásban lévő népességgel rendelkezik. Ezen túl, naponta körülbelül halott testet hamvasztanak el a Manikarnika Ghat nevű helyen, a Ganga szent folyó partjai mentén. A hagyomány szerint, ha valaki itt hal meg, vagy testét itt hamvasztják el, akkor szabaddá válik, egyenes utat nyer a megvilágosodáshoz.*

Ez nem csak egy hagyomány szerinti hiedelem. Rámakrishna Paramahamsza, megvilágosodott mester megerősíti ezt saját tapasztalatára alapozva. Így írja le,'Világossá vált számomra hogy Shiva* minden egyes hamvadó test közelébe lép, magához veszi a lelket és megszabadítja a testelme rendszerétől!' Tehát nem mondhatod, hogy ez csak egy mitológiai hit.*

Ganga - A legnagyobb tiszteteletben részesülő Hindu folyó, a Gangesz bharati neve melyet minden Hindu szentként tisztel.

Rámakrishna Paramahamsza – Nyugat-Bengália területéről származó megvilágosodott mester. Szvámi Vivekananda volt a legfőbb tanítványa.

Shiva - Megvilágosodott mester Bharatból. A shiva szó annyit jelent mint 'magától adódó jószerencse'.

Ez egy megvilágosodott mester határozott élménye.

Szerencsémre eljutottam a Manikarnika Ghathoz. Nemcsak a hiedelem szerint, hanem valójában az utóbbi 2000 évben a hamvasztási máglya tüze soha nem aludt ki.

Legyen esős vagy napos idő vagy az áradat időszaka, az embereknek soha nem kell tüzifáról gondoskodniuk, amikor a halott testet hozzák a Manikarnika Ghatra. A tűz készen áll a halott test hamvasztására. A tűz állandóan ég amint a halott testek érkeznek sorjában. Néha láttam, hogy egyszerre két három testet is egyszerre hamvasztanak, mert annyi test érkezik!

Különösen az esti órákban növekszik az érkező testek száma. Az elhalálozás helyéről sétálva elhozzák a halott testet, mantrá-kat énekelve, például 'Ram naam szatya hai, Ram naam szatya hai' (Ráma isten neve a legfőbb és az örök igazság). Estére elérik a Manikarnika Ghatot.*

Az ottani látványt és az ottlét élményét nem tudom neked szavakban kifejezni. Ott kell lenned, hogy átéld!

Őszintén szólva, ottlétem során a halálfélelmem egyszerűen távozott a rendszeremből. Minden nap testek tömegét látod hamvadni, és azt érzed, 'Én is egyszer így távozom egy nap... rendben van', ennyi az egész! Azt érzed, hogy sokan kísérnek téged! Ez mégegy út amin végigmész, nem más. Nem érzed, hogy a halál magányt jelentene.

Életed során látsz egy-két testet elhamvadni és a félelem a haláltól még mindig létezik benned. De a Manikarnika Ghat élménye mentes minden szertartástól. Hozzák a testet és egyenesen viszik a Ganga folyóhoz hogy bemártsák azt, míg éneklik a 'Ram naam szatya hai, Ram naam szatya hai, Ram naam szatya hai-t'. Ezalatt a tüzifát elrendezik, és készen áll a tűz. Visszahozzák a testet a víztől, elégetik és kész!*

Egy különös dolgot lehet megfigyelni, azt hogy egyetlen rokon sem marad ott és nem tart semmilyen szertartást. Amint bemártották a testet a Gangá-ba és rátették a tűzre, egyszerűen távoznak! Aki a Ghat fenntartásáért felelős, majd mindenről gondoskodik. Nem tudhatod, meddig tart, hogy a test, amit hoztál, mennyi idő alatt ég el. Egy egész sor áll, és a testek folyamatosan égnek.*

Azt gondoltam magamban, 'Hadd próbáljak itt maradni és meglátni, mi is történik!' Leültem a Ghat mentén. Egy órán belül a halál nem jelentett számomra már egy furcsa eseményt amely egyszer az élet végén történik és néhány rokont vagy barátot érint. Csak ültem ott és néztem, hogyan érkeznek a testek egymás után. Olyan volt, mint bármely más sor, különböző méretek, nemek, életkorok és vallási csoportok, mind arra várva, hogy ugyanazon láng eméssze fel őket.

Amikor folyamatosan látsz halott testeket hamvadni, elvész a haláltól való tartózkodás érzése.

Mantra - Szó szerint azt jelenti: 'amely az utat mutatja'. Szent szótagok melyeknek erőteljes pozitív vibrációs hatásuk van.

Ganga - A legnagyobb tiszteteletben részesülő Hindu folyó, a Gangesz bharati neve melyet minden Hindu szentként tisztel.

Jelenleg túl sok tartózkodás, túl sok halálról szóló nézet létezik benned. Ez a probléma. A halál nem más, mint az a pillanat, amikor a belélegzéssel nyert levegő többé nem távozik. Nincs mit tenni az ügyben, nem lehet visszaforgatni és nem lehet előre hajtani az eseményt.

Amint folyamatosan figyeltem a színhelyet, a kezdeti kis félelem is eltűnt, és lassan egyre érdekesebbé vált ez a megfigyelés. Megközelítettem az embereket, hogy segítsek a tűz fenntartásában és elkezdtem segédkezni. Eközben arra gondoltam, 'Az én testem is egyszer ilyen halott testté válik, mint amely itt hamvad.'

Amikor rájössz, hogy a halál téged is elér egyszer, az egód iránti tisztelet lecsökken. Bármikor, amikor azt gondolod hogy valamit nem kellene elveszítened, az csak az egód műve. Amikor biztos vagy abban hogy minden el fog hagyni téged, akkor az egó iránti tisztelet jelentős mértékben megrendül. Az egóm iránti tisztelet távozott tőlem.

Ezután egy döntésre került sor, 'Mindenféleképpen meg fogok halni. Most kellene átélnem a halált tudatosan, és életem hátralévő részét halálfélelem nélkül élni, vagy meghalni és kész.' Eldöntöttem, hogy valamilyen módon átélem a halált.

A sarkon állt egy kis Shiva templom és annak tetején egy torony. Felmentem a toronyba hogy ott üljek és senki ne zavarjon. Onnan kezdtem nézni a testek égetését.*

Még mindig emlékszem arra az erőteljes rádöbbenésre, a mélyreható megértésre és az azonnali felismerésre, ami az egész élményt előidézte.

Egy idősebb asszony teste égett, akinek nagy hasa volt. Ruháit már felemésztette a tűz és a hason lévő háj elkezdett olvadni és folyni lefelé. Elnézést, hogy ezt ilyen tüzetesen leírom, de muszáj megtennem azért, hogy megértsd, milyen erős élmény volt ez! Világos volt előttem, hogy a folyó zsír miatt a tűz még jobban égett. Ez egy igen erőteljes pillanatot hozott magával, és felkiáltottam, Istenem, ugyanez fog ezzel a testtel is történni!'

A felismerés egy mély halálfélelmet alkotott bennem. A félelem elárasztotta egész testemet. De tudatosan szembenéztem ezzel a félelemmel. Észleltem, ahogyan a félelem terjed testemben, és amikor ez a félelem szembetalálkozott tudatommal, az lett a halál élménye bennem. Keresztül mentem halálom folyamatán és túléltem azt.

Értsd meg, ha a félelmedet elnyomod, az benned marad! Amikor a félelem fog el és nem nézel vele szembe a tudatodon keresztül akkor az ijedelemmé válik és az egész idegrendszeredet megrendíti, tönkreteszi. Amikor a félelemmel tudatosan szembenézünk akkor az a halál élményévé válik, ennyi az egész!

Shiva - Megvilágosodott mester Bharatból. A shiva szó annyit jelent, mint 'magától adódó jószerencse'.

Világos volt számomra, hogyan alakult ki a félelem. Amikor tudatosan szembenéztem vele, az lett a halálélményem. A test halott volt, nem mozdult.

Két és fél napig nem ettem, nem ittam, egyetlen gondolat, kérdés vagy kétely nem létezett. Csak a test volt jelen. Csak, miután lezajlott az élmény folyamata, döbbentem rá, hogy ebben az állapotban voltam két és fél napig! Csukott szememen keresztül láttam, hogy a test halott és nem mozdul. Hirtelen, a két és fél nap elteltével a felismerés újból elérkezett, 'Istenem! A test halott, de én mégis létezem! Ott vagyok!' Amikor tudatosodott bennem ez a világos felismerés, egy hatalmas eksztázis jött létre bennem! A haláltól való félelem egyszer és mindenkorra eltűnt belőlem.

Egy hihetetlenül mély eksztázisban, élvezet és boldogság állapotában találtam magamat! Lassan kinyitottam a szemem, és végül képes voltam megmozdulni. Az eksztázis és hála áradt belőlem az első pillanatban. Lementem a Gangesz partra, hogy egy kis Gangesz vizet spricceljek magamra, öntöttem egy kicsit a kamandalu-ba, és a tűzből egy kis hamut szedtem, majd egyenesen a Kashi Vishwanath templom felé tartottam. A Shiva* lingá*-hoz járultam, felajánlottam a hamut, amit hoztam, és kifejezhetetlen hálával egy hálaadó szertartást végeztem. Láttam, hogy Viswanath életre kelt azon a helyen!*

Értsd meg, mivel én meghaltam, Vishwanath életre kelt! Addig a napig, mivel én még élő voltam, Vishwanath csak egy közönséges kő volt. Sokszor éreztem, hogy ennyi ember ide zarándokol mindennap messzi földről, hogy megérintse ezt a követ... micsoda badarság! Mindig azt éreztem, hogy a Viswanath bálvány csak egy közönséges kő. Így éreztem, mivel még mindig én voltam életben. Amikor meghaltam, láttam hogy Ő kelt életre!

Csak egyikőtök lehet életben, vagy Ő, vagy te. Amikor látod az Igazságot, Ő lesz az élő számodra. Te többé nem leszel életben olyan módon, ahogyan azt te most képzeled. A haláltól való félelem egyszer és mindenkorra távozott belőlem. Mondhatom, ez volt legerősebb élményeim egyike, amely átalakított engem olyan módon, hogy a legfelső szintű élményt, a megvilágosodást keressem.

Csak egy megvilágosodott lény, aki megélte a halált a tudatán keresztül és új lényként tért vissza ebből az élményből, képes elmagyarázni pontosan, mi is történik a halál idején.

Most feltárom előtted a halál rejtélyét. Lehet hogy meglepő vagy méginkább megrázó lesz sokak számára. De ez az igazság. Hiszed vagy sem, elfogadod vagy sem, ez az, ami a halál idején történik.

Nem csak egy testtel rendelkezünk. A fizikai test a hét testünk egyike. Ez csak az alapvető energia megtestesülése, amit érzékelhetünk a tér-idő dimenziójában. Igazából hét testtel, vagy réteggel rendelkezünk, vagyis az élet hét síkján létezünk. Mivel ezeknek a rétegeknek a léte nagyon kifinomult, közönséges szemmel nem érzékeljük, nem látjuk őket.

Kamandalu - Hindu szerzetesek által hordozott víztartó edény.

Shiva - Megvilágosodott mester Bharatból. A shiva szó annyit jelent, mint 'magától adódó jószerencse'.

Linga - Shiva megvilágosodott mester szimbólikus megjelenítője, a megfiatalodás, a felfrissülés jelképe, amely ötvözi a férfi és a női lét alapelveit.

Ezen az egyszerű ábrán látható a hét test megjelenítése.

Minden testhez egy megfelelő érzelem tartozik. Például, a pránikus testhez tartozik az életben keletkező vágyak összessége. A mentális testhez tartozik az életben tapasztalt bűntudat érzése. Az etérikus test hordozza az életben átélt pszichés fájdalmat.

Amikor a lélek elhagyja a testet, átutazik ezeken a rétegeken. A fizikai test meghal, de a fennmaradó hat test nem hal meg teljesen. Ha túl sok vágyhoz ragaszkodsz az életben, az összes be nem teljesült vágy a pránikus testben tartózkodik. Tehát, annak ellenére hogy a fizikai test meghal, a pránikus test fennmarad. Amikor az életerő elhagyja a pránikus testet, a lény nagy szenvedésen megy keresztül.

Amikor fizikai testedből távozol, tudatod elszakad a testtől és azonnal kómába kerülsz. Az orvosok szerint a kóma az egy automatikus mechanizmus, ami arra szolgál hogy ne érezz fájdalmat. Ez egy automatikus érzéstelenítés. Ha a fájdalom túl erőssé válik, amit nem bírnál ki, automatikus módon kómába kerülsz.

Amikor az első testi rétegből a másodikba jutsz, minden beteljesületlen vágy, minden, amit meg akartál élni, de nem tetted, előjön. Ez a folyamat olyan, mint ha tíz ember rugdalna egy labdát egyszerre egy szobában. Vajon mi lehet az eredmény? Úgy, ahogy a focilabdát rúgják egyik sarokból a másikba, oly módon éri támadás tudatodat minden sarokból, ahol a vágyak állnak arra várva, hogy belerúgjanak egyet. Amikor tudatod megpróbálja elhagyni a testet, minden vágyad azon lesz, hogy újból visszalépj a testbe, hogy tovább élvezd azokat és beteljesítsd őket.

Egyik részről a vágyak arra kényszerítenek, hogy újból a testbe lépj, hogy tovább élhess és élvezkedhess, míg a másik részről a test azt mondja, 'Nem! Elfáradtam, nem tudlak hordozni tovább, távoznod kell!' Ez az oka a halál idején végbemenő huzavona folyamatnak. A huzavona az nem más, mint a vágyaid és a tested közötti küzdelem.

Valahogy sikerül távoznod a pránikus testből és eljutnod a következőbe, a mentális testbe. Amikor a mentális testbe lépsz, minden bűntudatod eléd tárul. Minden bűntudat, ami arról szól, hogyan kellett volna életed élni, az összes elkövetett hibával kapcsolatos bűntudat, az összes megbánás, minden előjön.

Légyszíves, értsd meg hogy a vágy mindig a jövő felé irányul, míg a bűntudat a múltba tekint! De valójában mindkettő egy és ugyanaz. A mód ahogy szeretnénk élni, az a vágy, és az a mód, ahogy szerettünk volna élni, de nem tettük, az a bűntudat. A bűntudat az nem más, mint a múltban hozott döntéseink felülvizsgálata a jelenlegi intelligenciánk szűrőjén át. Tehát ilyen módon jutsz lépésről lépésre a különböző testi rétegekbe.

Minél kevesebb be nem teljesült vággyal rendelkezel, annál könnyebb a pránikus test, és annál könnyebben jutsz át ezen a testen. Hasonló módon, minél kevesebb a bűntudat, annál könnyebb a mentális test és könnyebb átjutni ezen a testen.

Mégegy fontos részlet: amikor a vágyak, a bűntudat és a fájdalom behatása kisebb intenzitású, akkor nemcsak halálod lesz könnyebb, és kevesebbet szenvedsz, hanem szebb módon fogsz megöregedni. A szép öregkor folyamata a vánaprasztha szannyasz* lényege. A vánaprasztha szannyasz* által nyújtott hatalmás ajándék az hogy életed utolsó szakaszát képes legyél elégedettségben leélni.

Minden bűntudat amit életünk során gyűjtünk össze, előtérbe kerül, amikor a mentális testen utazunk át. Ezután az etérikus testbe érkezünk amely a szenvedéseinkkel kapcsolatos. Minden, amit elszenvedtünk életünk során, itt raktározódik el. Az első négy test a fizikai szintű test-elme rendszerhez tartozik. Ezek hordozzák az élet során átélt vágyak, a bűntudat és a fájdalom élményeiből származó bevésett emlékeket. Az ötödik test élményére a mély alvás során kerül sor, és amikor távozol a testedből. A hatodik test az örömteli emlékekhez kötődik, és a hetedik test a minden boldogságon és bánaton túl letező legfelsőbb tudat szintjét jelenti.

Légyszíves, értsd meg hogy még a jó emlékekhez való ragaszkodás is visszahúz bennünket a születés és a halál ciklusába. Az a vágy hogy egyre több ilyen hasonló örömteli élményben legyen részünk, visszahúz bennünket és új életet kezdünk.

A boldogság az elme által létrehozott átmeneti érzés. A korlátok nélküli boldogság, az eksztázis, vagyis a hetedik test az igazi valóság. Ez egyenlő a véget nem érő, magától adódó spontán energia, élvezet és jószerencse folyamatával. Ez olyan, mint egy állandó és kimeríthetelen forrás.

Kedvenc cukorkád azért nyújt örömet, mert valójában megnyitja az utat, hogy belépj az eksztázis terébe, amely az igazi természeted. De tévesen azt hiszed, hogy a cukorka, a külső tárgy váltja ki benned a boldogságot. Az a boldogság oka, hogy kapcsolatba lépsz belső világod eksztatikus terével.

Minél tisztábbak a testek, annál könnyedebbek, és annál könnyebb az életerő számára elhagyni a testet. Olyan könnyen, mint ahogyan a banán héja válik le az érett banánról, úgy válik meg az életerő a testtől.

Vánaprasztha szannyasz - A védikus hagyomány szerint az élet harmadik időszaka, amikor a férj és a feleség házaséletük hátralevő részét spirituális gyakorlatnak szentelik, hogy megtalálják az Abszolút Igazságot.

A hét testet tekintve, az első négy, a fizikai, a pránikus, a mentális és az etérikus a kauzális testben omlik össze minden egyes alkalommal, amikor elalszol. A kauzális test sötétsége a mély álom állapotával kapcsolatos, amely mindennap felfrissít téged. Tehát mindaddig, amíg át nem léped az ötödik testet, ez a fajta 'halál' mindennap megtörténik. Ez az, ami a mindennapi alvás során történik.

Amikor a távozó lélek az ötödik rétegen, vagyis a kauzális testen is túljut és a hatodik rétegbe tér, ami a kozmikus test, a halál folyamata lezárult.

Ha az életerőnek nincs arra szüksége, hogy mégegy testben teljesítse a fennmaradó be nem teljesített vágyakat, akkor belép a hetedik rétegbe, a nirvánikus testbe, ami egyenlő a megvilágosodással. Ha az életerőnek vissza kell térnie egy új test formájában, az a halált jelenti.

Még egy részlet: amikor az álom állapotába kerülsz és álmodni kezdesz, az egész világ, amiben most élsz, fekete fehérben jelenik meg, mert az álomvilágban jársz. Elfelejtkezel az ébrenléti világodról, és az álomvilág tűnik valósnak és színesnek. Amikor visszatérsz az álomból, ez a világ, amire ébredsz, tűnik újból négydimenziósnak, 4D-nek.

Most ebben a testben és az ébrenléti állapotban, négydimenziósnak tapasztalod ezt a világot, és több színben tündöklőnek látod. Amikor az álom világában jársz, az a világ tűnik négydimenziósnak. Tehát, amikor itt vagy, az álom világa válik fekete-fehérré, ez a világ 4D-vé, és amikor ott vagy, az álom válik 4D-vé, és ez a világ válik fekete-fehérré.

Hasonló módon, amikor a fizikai testből kilépsz és a pránikus testbe jutsz a halál idején, ez az egész anyagi világ valótlanná válik és fekete-fehér színben jelenik meg. Minden teljesítményed, büszkeséged, erőfeszítésed, bánatod, boldogságod, minden jelentéktelenné válik és feketefehér színben látod őket. Elcsodálkozol, 'Miért is csináltam mindezt a munkát? Miért is gondoltam, hogy ez életem lényege?'

Hadd magyarázzam el, miért történik ez! Amikor élsz, személyiséged építésébe fektetsz energiát. Egy pár oszlopra építed személyiséged, mint a pénz, hírnév, kapcsolatok, büszkeség hogy nagy körökben forogsz, és így tovább.

Amikor elhagyod a fizikai testet, mindezek az oszlopok, ezek az alapok teljesen megrendülnek. Nem írhatsz több csekket, aláírásod többé nem ér semmit. Bankszámlád többé nem a tiéd, már nem kezelheted azt. Autód haszontalan számodra, csak a mentőautó lehet még hasznos!

Csakis az éber pillanat élményét hozhatod magaddal. Bármire építetted a lényedet, az megrendül. Amikor az alap megrendül, természetes, hogy nincs mibe kapaszkodnod.

Jelenleg ez az egész világ 4D-ben jelenik meg számodra. Mindez az előadás a spirituális gyakorlatról, meditációról, belső lény fejlesztéséről, tudatosságról, fekete-fehérnek tűnik. Ez az oka annak hogy amikor meditálni hívom az embereket, azt a választ kapom, 'Nincs időm meditálni, hadd fejezzem be a dolgaimat és azután jövök. Még adok magamnak egy pár évet hogy meggondoljam.'

Légy őszinte, és soha ne mondd, 'Nincs időm meditálni'! Légy őszinte magadhoz, és mondd, 'Nem érzem, hogy fontos lenne életemnek ebben a korszakában'! Ha nem állsz készen arra, hogy meditálj és azt mondod, 'Nem hiszem, hogy a meditáció fontos az életemben,' akkor őszinte vagy. De ha azt mondod, 'Nincs időm', akkor becsapod magad. Mindenkinek ugyanaz a 24 óra áll rendelkezésére, hogy azt tegye, amit úgy érez, hogy tennie kell. Ez nem azt jelenti, hogy annak a pár embernek, aki meditál, nincs munkája. Ez csak annak a kérdése, hogy minek tulajdonítasz elsőbbséget, mi az, amit igazán akarsz az életben. Ha a spirituális gyakorlat és a meditáció most fekete-fehérben jelenik meg számodra, akkor nem fogod energiádat ebbe az irányba terelni, ennyi az egész.

Lásd, jelenleg két dimenzióban létezünk: az anyagi világban és a szellemi, spirituális világban! Jelenleg az történik, hogy bármely számú oszlopra építjük személyiségünket és életünket, mindazon oszlopok a 4D-ben jelentkező anyagi világhoz kapcsolódnak. Egyetlen oszlop sem alapul a tudaton vagy a belső lényünkön. Személyiségünk egészét a külvilágra alapozzuk – hírnevünket és amit a társadalom híresztel rólunk stb. Ha mindenki azt gondolja rólunk, hogy nagyszerűek vagyunk, akkor nagyszerűeknek hisszük magunkat. Ha mindenki azt mondja, 'Hasznavehetetlenek vagyunk', akkor depresszióba esünk.

Ez azért történik mert épületünknek egyetlen oszlopa sincs lényünk belső magjára alapozva, egyetlen oszlopa sincs a spirituális gyakorlatra alapozva. Az egész szerkezet a külvilágra épül. Ez az oka annak, hogy ha ezek az oszlopok megrendülnek bárki miatt, szörnyen szenvedünk. Ha csak egy oszloppal rendelkezünk, amely a tudaton alapul, támaszt találhatunk benne, hogy egyenesen álljunk és ne szenvedjünk. Ha legalább egy ilyen, a belső lényünkön alapuló oszlopot építünk, akkor az 4D-ben fog tündökölni a halál idején és segíteni fog bennünket abban, hogy gyönyörű módon távozzunk testünkből.

Egy gyönyörű Zen szólás szerint, 'A halál művészetének elsajátítása, az igazi és legfelsőbb szintű tudás, amire szert tehetünk az életünkben.'

Egy kis Zen történet:

Egyszer egy megvilágosodott mester hirtelen kijelentette, hogy a következő nap reggel 6 óra körül meg fog halni. Természetesen, a megvilágosodott lények mindig tisztában vannak halálukkal. Előre meg tudják mondani, mikor fognak meghalni. Tehát kijelentette, hogy reggel 6 óra körül meg fog halni.

Tanítványai tiltakoztak, 'Nem, nem, légyszíves, várj két-három órát! Túl hideg lesz korán reggel. Miért nem vársz egy pár órát, hogy előkészüljünk az utolsó ceremóniára?'

A mester beleegyezett és azt mondta a tanítványoknak, hogy 12 óra körül távozik. Pontosan délben mindenkit üdvözölt és elhagyta testét!

Egy Hindu nagy mester, Paramahamsza Yogananda az USA-ba költözött 1920-ban, és ott telepedett le. Az a mód, ahogyan távozott testéből, nagyon érdekes. Az utolsó percig a rutin tevékenységének szentelte magát, programokat és előadásokat tartva.*

Távozása napján egy banketten vett részt Los Angeles-ben, amelyet az akkori USA-ba rendelt hindu nagykövet, Binay Ranjan Sen tiszteletére rendeztek. Amikor befejezte beszédét, ellazult testétől és meghalt.

Testén semmi változást nem tapasztaltak több mint húsz napon át. Semmiféle, a bomlásra emlékeztető szag nem áradt halott testéből soha. Az önéletrajza függelékében egy gyönyörű leírás áll erről. Annyira szép élmény volt, még a halála is dicsőséges volt számára.

Te nem vagy egyenlő a szemeiddel. A szemeid csak egy eszközként szolgálnak. Sokszor nézel, lehet, hogy a szemeid nyitva vannak, de nem látsz, nem jegyzed fel azt a színt, amit nézel.

Csak emlékezz arra, hogy a szemeiden keresztül nézel! Ha a szemeiden keresztül nézel, hirtelen rájössz, hogy mindent megfigyelőként tapasztalsz. Te nem vagy ugyanaz a két 'golyóval', amit szemnek hívnak. Te csak a két golyón - amit szemnek hívnak - keresztül nézel.

Ha azt érzed, hogy te a két szemed vagy, akkor az egó rabja vagy. Az álmodban, míg a figyelem a tárgyakra terelődik, továbbra is álmodni fogsz. Amikor a figyelem feléd terelődik - ami a megfigyelt dologtól a megfigyelőhöz való fordulást jelenti -, akkor felébredsz.

Amikor felismered, hogy te a szemeiden túl létezel, figyelmed a megfigyelőre terelődik. Akkor arra is rájössz, hogy ez a világ ugyanabból az anyagból van faragva, mint az álmod világa.

Amíg azt gondolod, hogy te nézel, a figyelem teljes mértékben a megfigyelt dologra irányul. Ez az, amit egónak hívok. Amikor visszalépsz és rájössz, hogy te a szemeiden keresztül nézel, a figyelem teljes egészében a megfigyelőre irányul. Ez az, amit ártatlanságnak hívok. Az ártatlanság azt jelenti, hogy tisztában vagy vele, amit a külvilágban látsz, az ugyanaz, mint amit az álomvilágban látsz.

Paramahamsza Yogananda - Egy megvilágosodott mester, aki jól ismert 'Egy Jógi önéletrajza' című könyvéről. Ő alapította 1920-ban az USA-ban a Self Realization Fellowship (Önmegvalósítás Szövetsége) mozgalmat.

Három lépésről lehet szó. Először: sejteni azt, amit látsz, az egy álom. A következő: energiával, shaktival rendelkezni, hogy megváltoztasd az álmot. A harmadik: a buddhi, az intelligencia, hogy tudd, ez egy álom, tehát nincs mit megváltoztatni!

Ahhoz, hogy elfogadjuk ezt az erőteljes és életátalakító igazságot, meg kell értenünk, miből is áll az álomvilág és az ébrenlét világa. Ismernünk kell a pránát*, az életenergiát, amely életben tart bennünket.

Értsd meg, hogy a levegő, amit belélegzünk, az csak egy jármű, amelyen a prána közlekedik kifelé és befelé. A prána az maga az életerő, maga az energia. Ha ide, erre a területre bejön egy kamion, és itt hagy valamilyen árut, majd távozik, a kamion olyan, mint a levegő, a lélegzet. Az átadott áru a prána.

Még egy részlet: mindaddig, amíg a beérkező lélegzet több pránát szállít és üres járműként távozik, életed erősítve lesz. Ha az ellenkezője történik, a beérkezô levegő kevesebb pránát hoz, mint amit elszállít, az azt jelenti, hogy a halál közeleg, vagy az életerő a halál irányába tart. Amikor a halál közeleg, csak az üres levegő érkezik, de amikor távozik, viszi magával a pránát.

Az Ayurvéda* ismer egy gyönyörű fogalmat, amit úgy hív, hogy 'az életkor csúcspontja', ami a prána tudományán alapul. Egy bizonyos életkorig egy személy több pránát kap a bejövő lélegzettel és kevesebb távozik a kilélegzés során. Amint a kilélegzés során több prána távozik, mint amit a belélegzés hoz, tudni lehet, hogy az illető közel áll a halálhoz.

Az élet állandóan változik és a halál felé tart. Ezt az halál felé tartó utat hívjuk mi életnek. Légy szíves, értsd meg, hogy igazából mi nem éljük az életet! Csak várjuk a halál eljövetelét. A közönséges emberi lények nem élnek, életük egyszerűen eltűnik a halálban. Ez az oka annak, hogy bármennyi évet éltél, nem érzed magad elégedettnek, és nem érzed, hogy élted az életed, mert nem is tudod, mi az élet.

Prána - Életenergia vagy életerő.

Ayurvéda - Hindu hagyományos orvoslás rendszere, az Ayurvéda szó szerint az élet tudományát jelenti.

Amikor az élet tudatosodik benned, amikor elkezdesz gondolkodni és megfigyelni életed, amikor éberséget hozol életedbe, akkor egy új központot hozol létre lényedben. Ezen élet időtartama alatt, amikor több éberséget hozol életedbe, akkor egy új központot, új teret hozol létre - ez az, amit én tudatnak nevezek.

A tudatos állapotban elkezdesz döntéseket hozni életedről. Például, minél éberebb vagy, annál inkább tervezed, milyen típusú autó jó számodra, milyen fajta házban tudsz élni, és egyáltalán, milyen életet akarsz élni. Minden egyes centiméterről döntést hozol. Minden tudatossá válik benned: hogyan kell beszélned, hogyan kell viselkedned, hogyan kell gondolkodnod, minden centimétert az éberség tölt ki.

Abban a pillanatban, amikor éberré válsz, elkezdesz döntéseket hozni és irányítani életed. A teljes éberség állapotában halálod is ellenőrzésed alá kerül.

Ekkor a két esemény, az élet és a halál a tudat szintjén zajlik. Ha tudatosan gondolkodsz, az életet jelent. Amikor tudatod nem képes gondolkodni, az halált jelent.

A tudattalan szinten is lezajlik két esemény, az álom és a mély álom. A tudattalan szinten, amikor éber vagy, azt hívjuk álomnak. Ha képes vagy látni bármit is, ha képes vagy érezni, érzékelni, legyen az bármi, ha képes vagy bármely mozgást megtapasztalni, akkor az álom. Ha nem vagy tudatában semminek, ha nem vagy képes semmit sem érezni, nem vagy képes semmilyen mozdulatot megérteni, akkor az mély álom.

Az ébrenlét állapota, amikor éber vagy, az egyenlő az élettel. Ezt a pszichológia a tudat állapotának hívja. Amikor nem vagy éber, az egyenlő a halállal. Ha éberséget hozol az életedbe, az azt jelenti, hogy felelősséget vállalsz életedért. Hasonló módon, ha éberséget hozol az álom állapotába, akkor felelősséget vállalsz az álmaidért és a mély álmodért.

Az élet és a halál irányításához, valamint az álom és a mély álom irányításához egy feltétel kell, hogy teljesüljön: az éberség. Az éberség az alapfeltétele annak, hogy az élet és a halál, valamint az álom és a mély álom az ellenőrzésünk alatt álljon.

Ha éberséget hozol az álmod állapotába, az nemcsak az álom és a mély álom irányításában lesz hasznos, hanem segít téged az élet és a halál irányításában is.

Amikor elkezdesz álomba zuhanni, a prána a vishuddhi*,

Vishuddhi csakra – csakra, vagy kifinomult energia központ a torok tájékán. Lezárul, amikor másokhoz hasonlítjuk magunkat.

Anahata csakra - kifinomult energia központ a szív tájékán, amely a szeretettel kapcsolatos.

a torok központja felé áramlik. Minél inkább a mély álom állapotába kerülsz, annál inkább az anahata*, a szív központja felé áramlik.

Amikor a belélegzéssel több prána érkezik és a kilélegzéssel nem távozik, a pránád a homlokodban összpontosul. Amikor a belélegzéssel kevesebb prána érkezik, mint ami a kilélegzéssel távozik, lassan a prána a vishuddhi*, a torok energiaközpontja felé áramlik. Amikor a belélegzés egyáltalán nem hoz pránát és az csak távozik a kilélegzéssel, akkor teljes mértékben a szív energiaközpontjába jutsz.

Valójában az élettől a halálig vezető út, az ébrenléttől a mély álomig vezető út, mindkettő közvetlenül a prána áramlásával kapcsolatos. Ha képes vagy megfelelően irányítani a belélegzés és a kilélegzés prána áramlatát, akkor az életet és a halált is képes vagy irányítani, úgy mint az álmot és a mély álmot. Álom és mély álom, élet és halál, mind irányítható - az egyetlen kulcs, az egyetlen vezérfonal a prána.

Ha képes vagy éber maradni, amikor kezdesz álomba zuhanni, amikor tudatod lassan elhalványul, akkor képes leszel megváltoztani magát az álmot.

Ha képes vagy megváltoztatni az álmot - hadd legyek őszinte -, az első dolog az lesz, hogy nem álmodsz többé. Nem fogsz többé álmodni, mert tudod, hogy az álom hasznavehetetlen. Tudod, hogy csak vesztegeted az idődet és energiádat az álmokkal. Aki tudatában van az álmoknak, az soha nem álmodik. Az csak egyszerűen nem álmodik többé. Aki tudatában van az életnek, egyszerűen véget vet a születés és a halál ciklusának. Többé nem ölt testet.

Meg kell, hogy értsd: amikor a halál szóra utalok, nem azt értem rajta, hogy öngyilkosságot követsz el! Amikor azt mondom, hogy az éberség során a halál útjára lépsz, nem azt értem rajta, hogy öngyilkos leszel. Azt jelenti, hogy többé nem fogsz közönséges életet élni. Nem fogsz azonosságtudattal élni, nem fogsz jelentőséget tulajdonítani neki. Újjá fogsz születni.

Ha éber tudsz maradni, mialatt a prána a szív energiaközpontjába áramlik mindennap, akkor megállíthatod, megváltoztathatod és irányíthatod álmaidat és a mély alvás állapotát. Ha éberen tudod figyelni, hogyan áramlik a prána az ajná-tól* az anahatá-ig* minden alkalommal, amikor aludni térsz, azt jelenti, hogy az életed végén képes leszel megváltoztani az életed és a halálod. Ha úgy kívánod, előre hozhatod vagy késleltetheted. Olyan módon játszhatsz, ahogy kívánod.

Vishuddhi csakra – csakra, vagy kifinomult energia központ a torok tájékán. Lezárul, amikor másokhoz hasonlítjuk magunkat.

Anahata csakra - kifinomult energia központ a szív tájékán, amely a szeretettel kapcsolatos.

Ez a technika két részből áll: az egyik, amit akkor gyakorolsz, amikor aludni térsz, amikor az ágyban fekszel, és a második, amit akkor gyakorolsz, amikor eszedbe jut a nap folyamán.

Az első növeli energiád a második részhez, a második pedig az elsőhöz. Kiegészítik egymást.

Első rész: amikor lefekszel, elalvás előtt, emlékezz az ajna csakra* menti területre, a harmadik szem, vagyis a homlok közepe területére! Ne összpontosíts rá mert ha erőlteted magad az összpontosítással, akkor zavart álmod lesz és fejfájásod! Csak emlékezz arra a területre ellazultan, mint ha egy virágot néznél! Lassan érezni fogod, hogy ellazulsz, és lassan a mély álom állapotába jutsz.

Légy éber ezzel a mély álomba jutással kapcsolatban, ennyi elegendő! Az első nap érezheted, hogy nem jön álom a szemedre egyáltalán, és az alvásod tíz vagy tizenöt perccel később kezdődik, de ne törődj ezzel! Légy éber az ajna csakra* területén zajló prána áramlattal kapcsolatban!

Tudatában leszel azzal, hogy álmodsz. Ha akarod, akkor folytathatod az álmot. Ha nincs kedved hozzá, akkor visszatérsz belőle. Nem lesz intenzitás az álomban.

A következő lépés az lesz, hogy elkezdesz álommentes alvást folytatni. Ez egy mélyebb szint.

Amikor álommentes alvást élvezel, akkor elkezded a napot is álommentesen tölteni. Az álommentes nap azt jelenti, hogy energiád nem vész el a napközbeni álmodozással.

Ha tudatában vagy a pránának, az elegendő. Az automatikus módon visszatér a magasabb energiaszintre, és tested meggyógyítja magát, mivel a prána áramlat közvetlenül kapcsolatban áll minden betegségeddel. Mindezek felett, amikor képes vagy megváltoztani az álmodat és irányítani azt, akkor intenzív energiád lesz ahhoz is, hogy életed eseményeit irányítsd.

A második szintű meditációs programunk, LBP Második szint – NSZP, elutaztat téged a saját életeden keresztül és ugyanakkor feltárja előtted a halál titkait. Belső világod megtisztul mivel megkönnyebbül érzelmi poggyászodtól, amit általában magaddal hordasz. Megtanít arra hogyan élj boldogan és hogyan távozz békésen.

A halált a megfelelő perspektívába helyezi hogy életed élvezetesebbé és jelentőségteljessé váljon.

Energia rétegeid egyenként felnyitásra kerülnek. Fájdalmaid, élvezeteid, bűntudatod és vágyaid mind megnyílnak. Amint ezek megnyílnak és meggyógyulnak, egy pillanatnyi isteni jelenlétet tapasztalsz magadban.

Ajna csakra - A hatodik energiaközpont a két szemöldök között. A Szanszkritban annyit jelent mint 'parancs' vagy 'akarat'. Ez a csakra az egónk miatt zárul le.

Part 7: Living Enlightenment (Gospel of THE SUPREME PONTIFF OF HINDUISM BHAGAWAN SRI NITHYANANDA PARAMASHIVAM)

Ahhoz, hogy megszabaduljunk a haláltól való félelemtől - ami valójában az azonosságtudatunk elvesztésétől való félelem -, tudatában kell legyünk annak, több vagyunk, mint ez a test és ez az elme. Intelligenciára van szükségünk, hogy ezt megértsük. Ekkor tesszük fel ezeket a kérdéseket:

Mi is valójában az intelligencia?

Létezik-e az, hogy valaki intelligensebb a másiknál?

Növelhetjük-e az intelligencia szintünket?

Az intelligenciát nem lehet megszerezni; minden egyes lény rendelkezik vele. Mindnyájunknak van intelligenciája. Az az élet természetében rejlő minőség úgy, ahogy a tűz forró és a jég hideg.

Eszembe jutott egy 'intelligens' emberekről szóló vicc:

Egyszer négy férfi utazott egy magánrepülőgépen. Hirtelen vészhelyzet alakult ki, mivel a gép farkából tűz csapott ki. Sajnálatos módon csak három ejtőernyő állt rendelkezésre a négy utas számára.

Az első személy pánikba esett és magához ragadta az ejtőernyőt, azt mondván, 'Épp most házasodtam meg, a feleségem vár rám.' És kiugrott.

A második személy kijelentette, 'Én vagyok a legintelligensebb személy a világon. A világnak szüksége van rám.' És ő is kiugrott.

Az utasok egyike egy idős ember volt; a másik ott tartózkodóhoz fordult és így szólt, 'Én már idős vagyok, de te előtted áll az élet. Fogd ezt az ejtőernyőt és ugorj!'

A fiatal férfi viccelődni kezdett, 'Uram maga is jöhet, mindketten kiugorhatunk. A világ legintelligensebb személye épp most ugrott ki a hátizsákommal!'

Sokan elvesztették kapcsolatukat a természetes intelligenciájukkal. Ez az oka annak, hogy nem vagyunk képesek teljes mértékben élni az életet. Összetévesztjük a magunkhoz vett tudást az intelligenciával. Olyanok vagyunk, mint az a férfi, aki a hátizsákkal ugrott ki ejtőernyő helyett!

A természetben minden egyes lény el van látva egy lényéből fakadó intelligenciával. A madarak természetes intelligenciája lehetővé teszi számukra a repülést.

Csodálatos azt látni, hogy a vándorló madarak kilométerek ezreit repülik az égen, mindenféle térkép vagy jelzés nélkül, és képesek megtalálni a visszavezető utat, amikor az évszak változik!

Patanjali, Hindu megvilágosodott mester és a Jóga* ősi tudományánk atyja, azt állítja, hogy az emberben az összes alacsonyabb szintű tudattal bíró lények - fák, madarak, állatok intelligenciája megtalálható.

Az emberben megvan az a képesség, hogy élelmet termeljen úgy, mint a fák. Megvan benne a képesség, hogy saját maga ellássa magát születése kezdetétől, mint az állatok és a madarak. Az emberi test természeténél fogva rendelkezik az összes intelligenciával. Az a nehézség, hogy erőteljesen hiszünk abban, hogy korlátozottak vagyunk. Arra kényszerítettek bennünket, hogy elhiggyük, lehetőségeink korlátozottak, hogy 'nem vagyunk képesek rá...', így elfelejtettük, hogyan kell ezeket a képességeket használni. Emiatt nem vagyunk ráhangolva arra a technikára, hogy lényünk egész dimenzióját kihasználjuk.

Egy kis történet:

Egy kisfiú hazatért az iskolából, és így szólt az anyukájához, 'Azt mondtad, hogy az iskolafogászat fájdalommentes, de nem így volt! Az anyukája aggódni kezdett és megkérdezte, 'Fájdalmat okozott neked?'

A gyerekek intelligensnek születnek. Ők nagyon közvetlenek és lelkesek. De a család, a társadalom és a hagyományos iskolarendszer lerombolja ezt a természetes intelligenciát a gyerekben, mivel túlzott fontosságot tulajdonít a logikának, a memóriának és a versengésnek. Túl nagy árat fizet a gyerek az oktatásért, mivel az értékes kreativitása és egyedisége lesz feláldozva, és még csak nem is tud róla.

Egyik nap olvastam egy tinédzser pólóján, 'Intelligens voltam, amíg az oktatás tönkre nem tett.'

Engedd, hogy lényed egésze egyszerűen kifejezze magát - és látni fogod, hogyan virágzik természetes intelligenciád! Ez az, amit én integrációnak és beteljesülésnek hívok.

Azt hisszük, nagyon okosak vagyunk, ezért megpróbáljuk formálni gyermekeinket, hogy azok is ilyen okossá váljanak. Amikor elkezdjük ezt a folyamatot, arra tanítjuk őket, hogy életüket a félelem és a mohóság logikájára alapozzák.

Vagy tennie kell valamit, hogy elérjen bizonyos dolgokat, vagy tennie kell valamit, hogy elkerülje azt, amit nem akar, hogy bekövetkezzen. Amikor akar valamit, az a mohóság.

Jóga - Szó szerint a test-elme-lélek 'egyesítésének' folyamatát jelenti.

Amikor attól tart, hogy valami bekövetkezik, az félelem.

Vagy azért kell tanulnia, hogy jobb minősítést nyerjen és így jobb iskolába kerüljön, ami a mohóság elvét követi, vagy azért kell tanulnia, hogy nehogy lemaradjon a jövőbeli szakmájában - ez pedig a félelem által vezérelt.

A gyerek motivációja mindig a félelem és a mohóság soha nem a belső elégedettség. Természetesen, a gyerek bekerül az egérversenybe és csak hajtja magát, még csak arra sincs ideje, hogy megvizsgálja, vajon azért hajtja-e magát, amit igazán akar. Nincs tudatában annak, hogy élvezhetné is dolgot! Azt tanították számára, hogy más szórakozással elvesztegeti az idejét, még mielőtt célba érne.

De hányan érezték magukat elégedettnek a 'cél' elérése után? Amikor eléred a kitűzött célt, rájössz, hogy a céltábla már nincs a helyén. Az tovább lépett, és te most valami mást kívánsz!

Értsd meg ha az életed úgy éled, hogy azt nézed, mások mit csinálnak, akkor csak vesztegeted az értékes életed! Ez az amit 'csorda mentalitásnak' hívnak, azért csatlakozni az egérversenybe, mert mindenki része annak. Lehet, hogy megnyered a versenyt, de továbbra is csak egy egér maradsz!

Lehet-e mérni az intelligenciát? Létezik-e egy szabványos intelligencia mérték?

Már az iskolai évektől kezdve egy szabványos mértékrendszert alkalmazunk arra, hogy meghatározzuk a egyén úgynevezett intelligencia szintjét. Az osztályzási rendszer alapján, az alapfokú iskolától a középfokig, összehasonlítunk és mérünk minden gyereket, különböző képességek és tehetségek viszonylatában.

Meg kell értenünk egy fontos dolgot itt: egyfajta intelligencia szükséges ahhoz, hogy tudós legyél, és egyfajta intelligencia ahhoz, hogy költő legyél! Egy olimpiai úszónak úgyszintén egyfajta intelligenciára van szüksége! Az intelligencia az nem más, mint az a képesség, hogyan reagálsz egy helyzetre vagy egy kihívásra. Mindenki intelligensnek születik; csak arról van szó, hogy mindenkinek fel kell fedeznie az intelligenciája egyedi dimenzióját.

Rendelkezel egy természetes és közvetlen intelligenciával. Gyermekkorodban megízlelted azt.

Gyermekkorodban nagyon egyszerűen és nyíltan tekintettél a dolgokra. Ezért voltál annyira közvetlen. Mi távolított el téged ettől a közvetlenségtől, amint felnőttél? A társadalom szabályrendszere, amely azt sugallta számodra már gyermekkorodtól, hogy 'Nem teszel eleget...' Emiatt állandóan valaki más akarsz lenni, valamit bizonyítani akarsz másoknak. Ha állandóan arra gondolsz, hogy nem nyújtasz eleget, és ezért megpróbálsz másokat utánozni, akkor elvesztegeted azt a gyönyörű természetes energiát, amely benned forrong.

Olvastam egy mókás sort egy cég hirdetőtábláján:

A halált elfogadjuk lemondása okaként, de szeretnénk, ha értesítene bennünket két héttel előtte, mivel kötelességünk valakit megtanítani a munkájára, mielőtt meghal.

Utóirat: ez az új kedvezmény tegnaptól érvényes

Ha vakon követed a másik személy teljesítményét vagy viselkedését ahelyett, hogy a te belső közvetlenségedet vagy saját intelligenciádat használnád, akkor nagyon sok lehetőségből zárod ki magad.

Élt egyszer egy statisztikát tanuló diák, aki vezetés közben mindig felgyorsított a kereszteződés előtt, gyorsan áthajtott rajta, majd lassított miután átjutott.

Egy nap a barátjával utazott. Átment a kereszteződésen, szokásához híven. A barátja megkérdezte, 'Miért hajtasz át ilyen gyorsan a kereszteződésen, amikor valójában le kellene lassítanod?'

A statisztika diák így válaszolt, 'Nos, a statisztika szerint nagyobb a valószínűsége annak, hogy a kereszteződésben érjen baleset, tehát bebiztosítom magam, hogy a legkevesebb időt töltsem ott!'

A tudás csak akkor hasznos, ha intelligens módon használjuk. Az inteligencia nyújtja az igazi eredményt, nem maga a tudás. Amikor a tudást a megfelelő helyen és a megfelelő időpontban használjuk, akkor az intelligencia áll mögötte. Közvetlenség az, amikor a megfelelő helyen és a megfelelő időpontban könnyedén kifejezzük tudásunkat, vagyis használjuk intelligenciánkat.

Egy kis történet:

Egy fiú nagyon sok új dolgot tanult az iskolában és otthon. Egy nap azt mondta a tanárnak, 'Tegnap agyon csaptam három nőstény és két hím legyet.' A kíváncsi tanár azt kérdezte, 'Honnan tudod, hogy melyik volt a hím és melyik volt a nőstény?'

A fiú így válaszolt, 'Egyszerű. Hárman a tükrön tartózkodtak, míg ketten a cigarettás dobozon!'

Az intelligencia azt jelenti, hogy éber vagy és közvetlen. Értsd meg ezt a fontos részletet: amikor igazán éber vagy, nem követhetsz el hibákat!

Ha éber vagy, akkor nem kell arra támaszkodnod, amit mások tanítottak számodra. Nem támaszkodsz a múltbeli feltételekre, amit annyi éven át töltöttek beléd. Egyszerűen azzal a friss intelligenciával cselekszel, amit az éberség hoz.

Az éber tudat fénye elegendő ahhoz, hogy az évek során megélt szokások által létrehozott sötétséget eltávolítsa. Az egész titok kulcsa az éberség azért, hogy az intelligenciád működhessen. A meditáció lényege az, hogy megtanuljunk minden percet a teljes éberség állapotában élni.

Egy kis történet:

Egyszer egy őrmester a kiképző tanfolyamon megkérdezte az újoncokat, hogy miért készül diófából a karabély. Az újoncok törték a fejüket, mire egyikük így felelt, 'Mert a dió keményebb, mint másfajta magvak.'

Az őrmester lehurrogta, így szólván, 'Helytelen!' Egy másik újonc merészkedett felelni, 'Mert az tartósabb.' Az őrmester hangja így zengett, 'Helytelen!' A harmadik egyén próbált szerencsét, 'Mert az vízálló.'

Az őrmester belefáradt az eddig kapott válaszokba és így szólt, 'Fiaim, nektek igazán sok mindent kell tanulni még.' Az ok egyszerű: így van lefektetve a szabálykönyvben!'

Az életben vakon követed mások útbaigazításait ahelyett, hogy saját intelligenciádra támaszkodnál, mert könnyű másokra hárítani a felelősséget.

Felelősséget említve, nézzünk egy kis viccet, mit is értenek az emberek a felelősségen:

Egyszer egy fegyenc leszidta a védőügyvédjét, 'Egy hasznavehetetlen ügyvéddel van dolgom. Még azt a felelősséget sem vállalod, hogy tudd, mikor kell tiltakozni.'

A meglepődött ügyvéd azt kérdezte tőle, 'Nem értelek, mikor kellett volna tiltakoznom, amit nem tettem?'

A fegyenc azt felelte, 'Amikor az ellenfél ügyvédje beszélt, tiltakoztál, de amikor a bíró bűnösnek ítélt, nagyban hallgattál. Az lett volna a megfelelő időpont a tiltakozásra!'

Mindig könnyű az egész világot kárhoztatni azért, ami az életedben történik. De ha egy kicsit is jobban megvizsgálod a dolgot, láthatod, hogy egészében te vagy felelős azért, ami az életedben történik!

Intelligensnek lenni annyit jelent, veszed a fáradságot, hogy saját magad légy, amihez általában nem vagy hozzászokva. Tehát inkább a múltbeli élményeidet veszed alapul reakcióidhoz.

Általában beprogramozott gépezet módjára reagálunk; nem adunk választ a helyzetekre. Valaki inzultál téged és mérges leszel, még mielőtt rájönnél arra, hogy mit is teszel.

Egy gyönyörű történet Buddha, egy hindu megvilágosodott mester életéből:

Egyszer valaki nyíltan megsértette Buddhát. Tanítványa, Ananda azt mondta neki, 'Annyira mérges lettem erre a személyre. Miért hallgattál? Legalább én megérttettem volna vele a dolgok rendjét.'

Buddha higgadtan így felelt, 'Meglepődöm rajtad. Amit az az ember mondott, az teljesen jelentéktelen, és te tudod ezt. Akkor miért válsz mérgessé? Csak bünteted magad. Ez badarság. Amikor valaki más követett el hibát, miért szenvedsz miatta?

Együtt mozdulni az idővel, a zajló élettel és egy áramló folyamattá válni a szilárd egó helyett, ez mind intelligenciát jelent.

Egyszer apa és fia egy olcsó motelben szállt meg.

Az apa alvásra késztette fiát és lekapcsolta a villanyt, majd megnyugtatta őt, 'Ne aggódj, fiam, az angyalok vigyáznak rád.'

'Tudom, 'felelte a fiú. Épp most csípett meg kettő!'

Intelligenciával élni azt a folyamatot jelenti, amikor visszajutsz a veled született ártatlanság állapotába. Ez nem olyan folyamat, amelyben valakivé kell, hogy válj, ez nem valami új dolog elérését jelenti; ez lényed felfedezése. Ez a saját magad valós ismeretéhez vezető kapu.

Amikor intellektuális módban vagy, akkor teljes mértékben a fejedből, a logikádból kiindulva cselekszel.

Egy kis történet:

Egy férfi a filozófiai doktorátusán dolgozott. Annyira elfoglalt volt a tanulmányaival és a kutatásaival, hogy a felesége azt hitte, elfeledkezik róla, ha nem emlékezteti őt néhányszor. Tehát egy nap véletlenül megemlíti neki, 'Drágám, mi az oka annak, hogy annyira szeretsz?'

A férfi nagyon komolyan azt kérdezte, 'Amikor arra utalsz - 'annyira' - mit értesz rajta, a mélységet, a minőséget, a mennyiséget vagy a kifejezés módját?'

Amikor a fejed rabja vagy, akkor elhiszed, hogy logikád, a fejed képes az élet egészét megérteni. Fejedben megpróbálod az univerzum minden egyes részét egy képkeretbe foglalni.

Mégegy kis történet:

Egyszer egy diák sikeresen befejezett egy vízvezetékszerelő tanfolyamot. Barátaival ellátogattak egy turista útra a Niagara Vízeséshez. Egy tekintetet vetett a hatalmas vízesésre és kijelentette, 'Azt hiszem, meg tudom javítani!'

Tudásod azt a hamis ábrándot kelti benned, hogy minden létező dolgot ismersz. Továbbra is szilárdan a fejed lesz a központod.

Amikor intelligenciád felébred, eltávolodsz a fejedtől a szívedig, a logikától a szeretetig. Ekkor nem az elméd, sem pedig az érzelmi szeretet lesz a működési alapod, hanem egyszerűen a szeretetteljes intelligencia, és automatikusan árad belőled a körülötted lévők iránti együttérzés.

Egyszer három bölcs útnak indult a város felé, azt remélvén, hogy több tudásra tesznek szert az életről. Megérkeztek a városba, és meglepődve tekintettek egy nagy épületre – felhőkarcolóra - a távolban. Elcsodálkoztak, vajon mi lehet az.

Összedugták a fejüket és megvitatták, mi a teendő. Féltek a közelbe menni és maguk megnézni azt, talán valami veszélyes dolog lehet a belsejében. És mi van, ha nem tudnak kijönni belőle? Tehát eldöntötték, hogy először jobb a végére járni mindennek, mielőtt megpróbálnak a belsejébe jutni.

Mindent kielemeztek a múltbeli tapasztalataik alapján, és minden lehetőséget megnéztek, mi is lehet az. Végül arra a következtetésre jutottak, hogy az emberi lények számára túl nagyméretű és bizonyosan az óriások tulajdona. Tehát nem biztonságos számukra ebben az óriások városában tartózkodni.

Nagyon meg voltak elégedve ezzel az új tapasztalattal, fogták csomagjaikat és visszatértek a falujukba!

Láthatod, hogy a múltbeli tudásod nem sokra szolgál. Nem elegendő az, hogy valamire gondolsz az elmédben, és azon keresztül akarsz mindent megérteni. Szükséged van arra, hogy lásd, hogy megtapasztald a bizonyos dolgot ahhoz, hogy teljesen megértsd azt.

Mégegy tény: csak arra tudsz gondolni, amit már megismertél, megtapasztaltál. Tudsz-e ismeretlen dologra gondolni? Elképzelheted, hogy milyen lehet az ismeretlen, de ez a képzelet még mindig a múltbeli élményeden alapul.

A gondolkodás során az intelligencia energiája és az igazság nincs jelen, tehát a válasz a korlátolt tapasztalatodon fog alapulni, és az mindig további kérdésekhez és kétségekhez vezet téged.

A megértés az nem más, mint a jelened tudatos állapotából kiindulva cselekedni ahelyett, hogy visszaesnél a múlt emlékeibe.

A gondolkodás az elméből indul ki, amely igazán a legnagyszerűbb rendszerek egyike. A probléma akkor keletkezik, amikor az elme válik a mesterré ahelyett, hogy egy eszköz lenne a kezedben.

Egy kis történet:

Élt egyszer egy király, akinek egy nagyon hű szolgája volt. Annyira hűséges volt, több alkalommal kockára tette az életét, hogy megmentse a királyt.

Egy ilyen alkalommal, a király teljes hálájának kifejezéséül megengedte, hogy azt kérjen, amit akar. A szolga alázatosan így felelt, 'Ó, Királyom, nincs szükségem semmire, mindent megadtál nekem, amire szükségem lehet.'

De a király kitartó volt, míg végül a szolga azt mondta, 'Rendben, ha igazán akarsz valamit nekem nyújtani, akkor hadd legyek én a király egy napig.' A király kissé kényelmetlenül érezte magát, de mivel megígérte, tehát nem visszakozhatott.

Az elkövetkező nap reggelén a szolga lett a király. Egyszerűen a király felé mutatott és a királyi ôröknek azt parancsolta, 'Öljétek meg!' A király megrökönyödött és megkérdezte a szolgát, 'Tudod, miket beszélsz?' A szolga nyugodtan így válaszolt, 'Ma én vagyok a király, azt teszek, amit óhajtok.'

A királyt megölték, és a szolga örökre király maradt.

Értsd meg: ugyanilyen módon történik az, hogy elménket felruházzuk az ügyész hatalmával, és az teljes mértékben ellenőrzése alá von bennünket!

Hányan vagyunk tudatában annak, hogy testünk milyen hatalmas intelligenciával rendelkezik?

Vegyük például az emésztő szervrendszert. Az a folyamat, amelyben a kenyér vérré alakul, és a különféle táplálékok a testet működtető energiává, az igen érzékeny és kifinomult intelligencia eredménye.

Amit egy néhány méternyi összegöngyölt bélrendszer képes megtenni, arra több kilóméternyi ipari rendszerre lenne szükség, ha a testen kívüli iparra utalnánk!

Az emésztés folyamata a szánkban kezdődik. Megrágjuk az ételt, és a kiválasztott nyál elkezdi az emésztést. Rengeteg kisebb és nagyobb testi elemek csodálatos funkciója alakítja a folyamatot. Lenyeljük a falatot, ami a torkon keresztül az emésztő csatornába jut. Gyönyörű módon az étel nem tévedhet a lélegző szervek útjára, mivel a gégefedő megakadályozza ebben. Az étel a gyomorba jut, amely olyan, mint egy rugalmas zsák, és egy kifinomult, de erőteljes emésztő rendszerrel rendelkezik. Attól függően, milyen fajta ételt viszünk be, karbohidrát, fehérje vagy zsírféleség, az emésztő folyamat különbözik.

Az emésztőfolyamat tüze bennünk, amit a szanszkritban jataraagni-nak hívnak, a gyomorban lévő savtartalomtól függ. A gyomor az egy nagyon érzékeny szerv, mégis képes hordozni ezt az erős emésztősavat, mivel egy vastag nyálkahártya réteg védi a falát, amely semlegesíti ezt a savat.

Minden összetett étel, amit megeszünk, mindössze néhány óra alatt megemésztődik és felszívódik rendszerünkben. Csak gondold át, hogy egyetlen lépést se kell tudatosan irányítanunk! Ez automatikus módon irányítódik és gyönyörűen alkalmazkodik mindahhoz, hogy bármilyen táplálkozási formánkat magához vegye.

A gyomor után az étel a vékonybélbe kerül, ahol az emésztés nagy része zajlik. Ez egy hosszú rendszert jelent, de olyan hatékony módon van elhelyezve egy kis területen, több rétegben, amely megnöveli a felszívás felszínterületét. A tápanyagok nagy része a vékonybélben szívódik fel. Ez a vékonybél fő funkciója, a tápanyagok felszívása. Az összetett termékek, mint a karbohidrátok és fehérjék, alapelemeikre bomlanak és felszívásra kerülnek. A felszívódott tápanyag a májba szállítódik további feldolgozásra.

Ezután a táplálék a vastagbélbe kerül, ahol legfőképpen a víztartalom felszívása történik. Ezután a megemészthetetlen anyagok, mint például a rost, elvegyül más felesleges testből származó anyaggal és kiürítésre kerül, mint hulladékanyag. Ez az emésztés egyszerű magyarázata, de a test számára ez egy összetett, jól megszervezett és alkalmazkodó rendszer.

Az emberi test egyetlen megtermékenyített sejtből keletkezik, amely megsokszorozza magát, és körülbelül 250 különböző fajta sejtté válik.

Képzeld el, egy megtermékenyített sejt átalakul ilyen sok különböző típusú sejtté, amely a test komplex részeit formálja! Nemcsak a speciális feladataikat látják el ezek a sejtek, hanem saját fenntartásukhoz másodpercenként milliónyi feladatra van szükség. Minden tevékenységüket össze kell hangolniuk hogy a test mint egy egységes rendszer működjön. Ez a legjobb példa a megosztott intelligencia magyarázatára.

Azt tanították nekünk, hogy intelligenciánk központja az agyban található. Azt hisszük, hogy testünket az agyunkon keresztül irányítjuk. A tudomány mindezidáig azt állította, hogy az agy irányítja a lélegzést, az emésztést, a vérkeringést és hasonló testi tevékenységeket.

A jelenben az elsőrendű kutatás egy új teret nyitott, amit epigenetikának neveznek, és amelynek egyik úttörője Dr. Bruce Lipton*, egy kiváló biológus, aki tíz éven át folytatott kutatást az epigenetika terén. A 'Biology of Belief' (A hiedelem biológiája) című könyvében kijelenti hogy agyunk nem ellenőrzi a testünket. A tény az hogy bizonyítani lehet, minden egyes sejtnek van intelligenciája, még a sejtmembránnak is!

Az USA-ban, a Sandia National Laboratóriumokban folytatott kutatások is alátámasztják a sejt intelligencia elméletét. Az ottani tudósok azt tanulmányozták, hogy a sejtek milyen módon reagáltak egy antigén nevű káros anyag sejteket megtámadó behatására. Arra a következtetésre jutottak, még a sejt membránja is rendelkezett egy összetett rendszerrel, hogy szembeszálljon az antigénnel, és a sejtmembrán nem olyan egyszerű szerkezetű, mint ahogy eddig hitték.

Testünk nem egy egyszerű, az agy által központilag működtetett rendszer. Az emberi test egy magasszintű, megosztott intelligencia rendszere, amely gyönyörű módon és erőfeszítés nélkül játssza hangversenyét.

Egy fontos dolgot kell megjegyezned, amely lehet, hogy megdöbbent téged:

Te rendelkezel egy független intelligenciával amely működteti életed anélkül hogy közbelépnél.

Jelenleg azt hiszed, el kell járnod bizonyos módon és közbelépned ahhoz, hogy életed boldogan alakuljon. De az az igazság, hogy az intelligencia, amelyet magaddal hoztál a Földre, az intelligencia, amely a testedet létrehozta, gyönyörű módon képes életed irányítására.

Dr. Bruce Lipton - Molekuláris sejtbiológus és a 'Biology of Belief' című könyv szerzője, aki nevezetes arról az alapvető munkájáról, amelyben a genetikát a meghatározottsághoz kapcsolja.

Az intelligenciát, vagyis az energiát, amire tested kialakítását alapoztad a születésedkor, a biomemóriádnak nevezzük. Szükséges, hogy megértsd ezt a fontos igazságot: te vagy az, aki testedet megtervezted, hogy bizonyos dolgokat élvezz, hogy bizonyos számú évig élj, és hogy bizonyos tevékenységeket folytass!

Amikor megszületsz, egy döntést hozol az életedről, az élvezeteidről, bármiről, amit tenni kívánsz, mindarra alapozva, amit az élet 'javáról' gondolsz. Ugyanez a biomemória rendelkezik elegendő intelligenciával hogy fenntartsa, vezesse és kiterjessze életed. Ez a hatalmas intelligencia működtet minden egyes pillanatot, hiszed vagy nem, elfogadod vagy sem. De korlátolt felfogásunk megakadályoz abban, hogy ezt felismerjük, és ezért állandóan azt érezzük, hogy az életnek másmilyennek kellene lennie, mint amilyen a jelen pillanatban.

Ebbe az intelligenciába vetett bizalmat és ellazulást nevezem én odaadásnak. Az az igazi odaadás, amikor átadod magad a magasszintű intelligenciának. Harmóniában élni a velünk született intelligenciával, egyet jelent, spirituális életet élni.

Légy szíves, ülj egyenesen! Csukd be a szemed és légy ellazult állapotban anélkül, hogy testedet mozdítanád! A testi mozgások gondolatokat hoznak létre. Tehát, ha a tested stabil és mentes minden mozdulattól, akkor mélyebb szintű csendet tapasztalhatsz.

Nagyon tudatosan és intenzíven hozd létre az akaratot, hogy elfogadd magad a külvilágban és a belső világodban úgy, ahogy a jelen pillanatban létezel!

Mondd magadnak, 'Rendelkezem elegendő jó dolgokkal a külvilágban, elegendő javam van. Elegendő jó tulajdonsággal bírok a belső világomban, a belső érzéseim elegendőek. Teljes mértékben elfogadom magam. Nincs szükségem arra, hogy fejlesszem magam a külvilágban vagy a belső világban. Ha egóval rendelkezem, rendben van. Ha bűntudatot érzek, rendben van. Ha félek, rendben van. Ha kapzsi vagyok, rendben van. Bármit, amit mondtak rólam, rendben van. Ha a következő pillanatban meghalok, még az is rendben van.'

Tudatosan hozd meg ezt a döntést, 'Mindent elfogadok.' Ne törődj azzal, hogy ez helytálló vagy helytelen! Bármely kifogást hoz elméd, fogadd el azt is!

Fogadd el a jelen pillanatot! Fogadd el az összes elkövetkező pillanatot! Bármit, amit elméd úgy vesz, a legrosszabb esemény, amely veled megtörténhet, még azt is fogadd el! Ha megtörténik, nem tudod azt elkerülni. Elkerülhetetlen. Értsd meg az elkerülhetetlenség fogalmát és fogadj el mindent!

Intelligenciád felébred és megmutatja az utat, hogyan kell minden pillanathoz viszonyulnod, hogyan kell eljárnod minden helyzetben, minden kapcsolatban.

Lehet, hogy ez egy meglepő nyilatkozat, de az az igazság, hogy az egyetemes vagy kozmikus intelligencia válaszol minden egyes gondolatunkra. Egy Japán tudós, Dr. Masaru Emoto* által végzett érdekes kutatás világosan rámutat erre.

Dr. Masaru Emoto* kutatásokat végzett a vízzel kapcsolatban. Különböző helyekről gyűjtött vízmintákat és különböző fajta gondolatok hatása alá vonta azokat. Ezután lefagyasztotta a mintákat, mikroszkópon keresztül tanulmányozta a kristályszerkezetüket, és segítségül hívta a gyorsfelvétel fényképészeti technikáját. Kristályok ezreit tanulmányozta szigorúan megszabott hőmérsékleti, megvilágítási körülmények között és betartva a lehűtési idő tartamát.

Számos kísérletet végzett ezekkel a mintákkal - különböző zenestílust játszott számukra, beszélt hozzájuk, ősi életbölcsességeket olvasott fel, meghatározott szándékú imákat mondott, stb. Úgy találta, hogy a vízmintákban gyógyító zene hatása alatt, a kialakult vízkristályok nagyon szépek és bájosak voltak. A negatív érzéseknek vagy gondolatoknak kitett vízminták nem hoztak létre kristályokat, hanem inkább szabálytalan szerkezeteket, amelyek a velük bánó személy érzelmeit tükrözték.

Testünk körülbelül hetven százaléka víz. A Földgolyó hetven százaléka vízzel borított. Miután megállapították az elmebeli gondolatok vízre gyakorolt hatását, csak gondolj bele, mennyire befolyásolják gondolataink, szavaink és szándékaink az egész földet és bennünket!

Mégegy igazi történelmi eset:

Amikor Bharat brit uralom alatt állt, a brit katonák azt tapasztalták, hogy az Angliából Bharatba szállított víz tönkremegy még a hajóutazás ideje alatt. De amikor Bharatból Angliába szállítottak vizet, az nemcsak az utazás ideje alatt maradt friss, hanem mindaddig, míg el nem fogyasztották a megérkezésük után Angliában! Amikor a tudósok tanulmány alá vetették ezt a meglepő jelenséget, azt találták, hogy ez a víz a Kalkutta menti Gangesz vizéből származik, amelyet emberek milliói tiszteltek világszerte. Természetéből adódóan képes volt semlegesíteni a káros baktériumokat és megtisztítani önmagát.

Emberek milliárdjai imádkoztak a Gangeszhez évezredeken át. Természetes, hogy imával teli gondolataik nyomot hagytak rajta, amelynek energia feltöltő és öngyógyító hatása van.

Még Egyiptomban is a Nílus* folyót évezredeken át tanulmányozták az egyiptomiak, megmérvén a folyamát, a szintjét, az örvényeket, stb.

Dr. Masaru Emoto - Japán tudós, a 'The Hidden Messages in Water' (A víz rejtett üzenete) című könyv szerzője, amely bemutatja gondolataink vízre - és egyben az élőlényekre - gyakorolt hatását.

Arra jöttek rá, hogy sokszor ezek a paraméterek tükrözték a világ különböző - és még a távol eső - helyein is végbement vagy előkészületben lévő természeti csapásokat, mint földrengés, vulkáni kitörés vagy szökőár.

Mi tesz bennünket érzéketlenné a természettel szemben? Amint egónk színre kerül, érzéketlenné válunk a természettel szemben.

Olvastam egy gyönyörű történetet egy költőről, aki fiatal éveiben a házuk közelében élő vadállatokat látogatta és eljátszott velük. Apja sokszor figyelmeztette, hogy ne játsszon a vadállatokkal, mert azok kárt tehetnek benne.

De ennek ellenére ő továbbra is a vadállatok társaságát kereste, amikor csak megtehette. Így beszélt róla, 'Amikor önközpontú voltam és attól tartottam, hogy az állatok bánthatnak, akkor azok soha meg nem közelítettek engem; nem létezett kommunikáció, nem jött létre a kapcsolat köztünk.

De amikor bátor voltam, vagy rendkívül játékos hangulatban és nem féltem, nem magamra gondoltam, a kommunikáció és a kapcsolat nagyon erős volt. Világosan éreztem, hogy az állatok kapcsolatot teremtenek velem és én pedig velük.'

Értsd meg, amikor azt mondom, egód erőteljes, akkor azt értem rajta, hogy azonosság tudatodat erősen áthatja a 'különálló lény' érzése! Amikor ez megy végbe benned, akkor a természettel való kapcsolatod zavarttá válik, az ártatlan kapcsolatnak vége szakad. A kapcsolódás érzése megszűnik. Ez a nagy veszteségek egyike, amely az emberi lénnyel megtörténhet.

Hasonló ahhoz, mint amikor a vakon született emberrel akarjuk elhitetni, mi is hiányzik számára az életben. Hasonló módon, aki elvesztette azt a képességét, hogy a szívén keresztül lépjen kapcsolatba, soha nem érti meg, mit is vesztett.

Olvastam egy kísérletről, ahol - néhány évvel ezelőtt - a tudósok elektroenkefalográfiát* (EEG) használtak, hogy két egyidőben meditáló személy agyhullám tevékenységét mérjék. Arra bukkantak, hogy bizonyos meditáló párok agyhullám mintája erős kölcsönös összefüggésben állt. Ezeket a párokat arra kérték, hogy bizonyos ideig egymás mellett tartózkodva meditáljanak, majd különböző szobákba vezették őket.

Ezután a meditáló párok egyikét villanó fényekkel stimulálták a szobában. Az EEG várhatóan kimutatta az agytevékenységet ennek a meditáló személynek az esetében; de meglepő módon a másik szobában tartózkodó meditáló pár agyában ugyanazt az agytevékenységet tapasztalták automatikus és azonnali módon, annak ellenére, hogy ő nem állt a villanó fények stimuláló hatása alatt!

Elektroenkefalográf - Egy olyan gépezet, amely a fejbőrhöz illesztett elektródákat használja ahhoz, hogy az agyhullámok tevékenységét mérje.

Értsd meg: ami elmédben történik, nemcsak rád, hanem a körülötted lévőkre is kihat! A térség nem szab határt a gondolatoknak. Egyszerűen utaznak a légtérben. Ezért van az, hogy ha a házadban sokszor aggodalmat és negatív gondolatokat árasztasz magadból, akkor a légtér nehézkessé válik családtagjaid számára. Negatív energiád befolyásolja őket.

Oktatási rendszerünk egésze az információ, nem pedig az intelligencia értékelésére alapul. Az értelem és a szóbeli kifejezés által vezérelt, nem a vizualizáció által.

Amikor az információ bázisodra támaszkodsz, elveszted azt a készséget, hogy intelligens légy. Ha valójában logikus módon logikus vagy, rájössz, hogy maga a logika nem logikus. Az élet nem logikus. Az életet nem lehet megmagyarázni a köznapi logika és az értelem eszközeivel. Az élet az értelemnél sokkal magasabb szintű síkon zajlik.

Az intelligens személy pillanatról pillanatra él, nem pedig a logikán keresztül. Ő nem hisz másoktól kölcsönvett válaszokban. Meglátja a kihívást az adott helyzetben, és közvetlen választ ad rá.

Az intellektuális személy olyan, mint egy fénykép; magán hordozza a múlt nyomát. Az intelligens személy olyan, mint egy tükör; tükrözi a valóságot és választ ad rá, tehát közvetlen.

Az értelem az egy szép rendszer mindaddig, míg eszközként használjuk. Nem szabad ellenőrző tényezővé válnia. Amikor félreteszed értelmed, egy mélyebb intelligencia ébred fel benned. Elkezdesz a központodból működni ahelyett, hogy a perifériádból tennéd ugyanazt. Központod pedig nem más, mint tiszta intelligens energia.

Az intelligenciát újra felfedezhetjük. Az egyetlen módja ennek a meditáció. A meditáció lerombolja az összes akadályt, összes gátat, amelyet a társadalom gördített eléd, hogy megakadályozzon abban, hogy intelligens légy. A meditáció az, ami eltávolítja a sziklákat a folyóban, hogy a folyó tovább áramolhasson.

Az intelligencia nagy bátorságot igényel; szükség van a kalandok iránti szenvedélyre! Amikor mindig az ismeretlen irányába tartasz, akkor intelligenciád növekszik, élesedik. Csak úgy növekedhet, ha minden pillanatban az ismeretlennel találkozik.

Az értelem az csak egy elmebeli játék; nem lehet alkotó. Az értelem képes sok mindent elképzelni, de nem képes alkotni. Az intelligencia alkotó jellegű, mivel része az isteni energiának.

Próbáld ki ezt az elkövetkező 48 órában! Tudatosan határozd el magadban, hogy nem fogsz a problémáidra gondolni! Szabadulj meg attól az értelemtől, amely állandóan azt mondja neked, nincs elegendő intelligenciád, hogy megoldd problémáidat közvetlen módon, amely azt mondja, hogy nem vagy képes a megfelelő közvetlenség létrehozására!

Dolgozz azon, hogy tiszta éberséggel és bátran megoldd problémáidat, és meglátod, a magasszintű energia lép a színtérre. Egy leckét megtanulsz: tudtod nélkül a magasszintű energia lép közbe, hogy megtegye a tennivalókat számodra. Amikor érzékennyé válsz ezzel a folyamattal szemben, éberséged egy kvantum ugrást tapasztal. Ezután nincs többé szükséged arra, hogy problémáid megoldásán dolgozz. A problémák egyszerűen megoldódnak az életed spontán intelligencia játékában.

Az intelligencia, amellyel felismerjük, kik vagyunk és mi dolgunk az életben, magával hozza a mások iránt érzett felelősségtudatot. Tudjuk, hogy nem vagyunk másoktól függetlenek, hanem egymáshoz kapcsolódunk.

Néhány évvel ezelőtt tuberkulózis járvány tört ki Tamil Naduban Dél-Bharatban. Végül megtalálták az orvosságát és megfékezték a járványt. A hivatalos személyek, akik az ügyben eljártak, büszkén kijelentették, hogy övék a dicsőség a járvány megszüntetésében. De vajon felelősséget vállaltak-e azért, hogy egyáltalán megengedték, hogy elterjedjen a városban? Nem! Valójában felelősek voltak azért is, hogy hagyták a tuberkulózist elterjedni, igazam van? Meg kellett volna előzniük, és nemcsak learatni a babért azért, mert kezelték a válságos állapotot!

Ehhez hasonlóan, életünkben felelősséget vállalunk minden jóért, ami velünk történik, de nem vállalunk felelősséget a rossz dolgokért. Megkülönböztetésben részesítjük a felelősségtudatot.

Csak akkor kezdünk el fejlődni, ha minden velünk történő dologért felelősséget vállalunk.

Vivekananda gyönyörű kifejezése szerint, 'Vállalj annyi felelősséget, amennyit csak elbírsz! Minél több felelősséget vállalsz, annál inkább kiterjeszted magad. Ez a fejlődés egyetlen útja. Ha nem terjeszted ki magad, akkor összezsugorodsz és meghalsz.'

Egyszer egy férfi beszédet mondott a felelősségtudatról a Jótékonysági Klubban. Egy néhány nappal azelőtti eseményre utalt példaképpen. Így szólt, 'Egy barátommal a park felé sétáltunk az utcán, amikor megláttunk egy eszméletlenül fekvő embert.' Szünetet tartva, a közönség aggodalmat tükröző tekintetére figyelt.

Azután folytatta, 'Senki nem volt hajlandó segíteni rajta. Ez még nem elég, de amikor visszafelé jöttünk, szegény ember még mindig ott feküdt!'

Ne másokat kritizáljunk, hanem nézzünk magunkba, mit is teszünk mi a probléma megoldásáért!

Vivekananda - Rámakrishna Paramahamsza legfőbb tanítványa és a Rámakrishna Rend megalapítója. XIX. századbeli keleti misztikus, aki központi szerepet játszott a Hinduizmus és a Jóga ismeretének terjesztésében Európában és Amerikában.

Mennél több felelősséget vállalsz, annál inkább fejlődsz. Csak akkor válhatsz vezérré, amikor felelősséget érzel minden körülötted történő eseményért. Addig csak valaki nyomában jársz.

Egyszer egy tanítványom azt kérdezte tőlem, 'Szvámidzsi, hogyan lehetséges az, hogy állandóan annyi energia áradjon belőled?'

Amikor együttérzel mások szenvedéseivel, az egész a felelősségtudat formáját ölti, és az energia útján jut kifejezésre, csak erről van szó. Bárki, aki felelősséget vállal az emberek szenvedéséért, azonnal energiát sugároz.

Légy tisztában azzal, hogy csak akkor emelkedhetsz, ha felelősnek érzed magad az emberek fejlődéséért, felelősnek érzed magad, hogy felemeld őket! Amikor képes vagy kijelenteni azt, hogy megteszel bármit, amit tudsz az emberekért, akkor felelősségtudattal állsz elő, kiterjeszted magad és az isteni energia áramlik rajtad keresztül. Gondolkodj el mélyen ezen a fogalmon, hogy jól megértsd!

Amikor egód nem áll az útban, és felelősséget vállalsz, ez a kiterjedés megy végbe benned és olyanná válsz, mint a bambusz furulya. Ahogy a levegő, amely bele jut és zene formájában távozik, oly módon fog a beléd jutó levegő energia formájában távozni!

Amikor felelősséget vállalsz, egy megértésbeli fordulat megy végbe benned. A gondolkodásmódod változik meg. Sokan rabszolgaként éljük az életet. Például ha nyolc órán át a hivatalban csak utasításokat teljesítesz, akkor unottnak és fáradtnak fogod érezni magad. Ehelyett ha felelősséget vállalsz és kezdeményezel, akkor ugyanaz a nyolc óra sokkal könnyebb és élvezetesebb lesz.

Például, vegyük azt az esetet, amikor egy személynek saját üzlete van, és valaki pedig más cégnek dolgozik. Az üzlet tulajdonosa teljes mértékben felelős az üzletéért, de az a személy, aki más cégnek dolgozik, nem igazán érzi magát felelősnek teljes mértékben. Ha nem érzi a felelősséget, akkor az egész munka egy teherré válik. Egyáltalán nem, vagy csak nagyon kis mértékben motivált. Csak az óráját nézi, hogy tudja, mikor távozhat! Számára csak a hónap első napja kellemes, hiszen az a fizetés napja! Egy hónap alatt feláldoz huszonkilenc napot az életéből egy nap öröméért. A személyi felelősségtudat segíthet megváltoztatni bármely körülményt. A személyi felelősségtudat útján nagy dolgokra vagyunk képesek.

Amikor felelősségtudattal állsz elő, egy határozott erővé válsz. Mindaddig csak teher vagy saját magad és mások számára. Gyakran gondoljuk, hogy közönséges munkánk van. Azt kérdezzük, miért is kellene több felelősséget vállalnunk, amikor a feletteseink nem teszik azt.

Hadd mondjam, hogy egy hivatalban, amikor egy beosztott minden feladatát tökéletesen ellátja, ösztönözni fogja az embereket! Lásd, a szervezet vezetőjének kell felelősnek lennie mindenért, de senki nem ismeri azt el! De aki egy alacsonyabb pozícióban ilyenfajta felelősséget mutat fel, az egy igazi ösztönző forrás.

Az alacsonyabb szinten dolgozó egyénnek nagyobb esélye van arra, hogy másokat ösztönözzön a saját felelősségtudatán keresztül, mint a magasabb pozícióban dolgozóknak. Tehát, ne várj arra, hogy fontos rangot kapj azért, hogy felelős legyél!

Másodszor, ne gondold, hogy - mivel alacsonyabb pozícióban vagy - nincs szükség a felelősségedre!

Harmadszor, engedd, hogy ez a megértésbeli fordulat végbemenjen benned!

Egy gyönyörű történet Buddháról. Azt mesélték, hogy amikor Buddha alamizsnát ment kérni, királyként jelent meg, míg a királyok, akik alamizsnát adtak Neki, koldusnak tűntek! Az hogy koldusnak vagy királynak tűnsz, azt nem a státuszod vagy tulajdonod dönti el, hanem a belső világod szintje.

Amikor felelősséget vállalsz az egész világegyetem iránt, akkor kiterjedsz és vezérként jelensz meg, vezérré válsz. Még akkor is, ha egy vezér a trónján ül, de nem vállal felelősséget, csak másokra mutogat a felelősség ügyében, alacsony szintűnek fog tűnni. A belső világ állapota nyújtja a státuszt. A státusz magában soha nem nyújthatja a belső állapotot.

A THE SUPREME PONTIFF OF HINDUISM BHAGAWAN SRI NITHYANANDA PARAMASHIVAM belső világ különbözik THE SUPREME PONTIFF OF HINDUISM BHAGAWAN SRI NITHYANANDA PARAMASHIVAM státuszától.

Amikor felelősségtudattal állsz elő, problémáid megoldódnak. Egy újfajta intelligencia ébred fel benned. Ne gondold, hogy önző vagy ezzel! Az egó különbözik a felelősségtudattól. Amikor felelősnek érzed magad, kezdeményezni fogsz és nem érzed magad önzőnek. Csak akkor nyer játékteret az egó, amikor azt hiszed, hogy te jobban csináltad volna, mint a másik személy. Amikor az egó kap teret, akkor nem vállalsz felelősséget.

Mindig azt mondom az embereknek, 'Ne gondold, hogy egy bizonyos mennyiségű energiával bírsz, és annak megfelelően fogsz dolgozni! Nem. Bármilyen munkát és felelősséget vállalsz, annak megfelelő energia fog kifejezésre jutni. Annyi energiád lesz, amely megfelel a felelősségnek, amit vállaltál. Bármilyen felelősséget vállalsz magadra, látni fogod, hogy belső világod kiterjed annak megfelelő terjedelemben, és energia árad rajtad keresztül!'

Ha felelősséget érzel mindazért, ami körülötted történik, akkor azonnal vezérré válsz. Elkezded átalakítani az életed és mások életét. A felelősségtudat a tudatos fejlődés egyik útja.

Csak két dolgot kell megtenned: bízz abban, hogy az élet jó, és képes vagy megfelelni annak, amilyen felelősséget vállalsz!

Még egy dolog megjegyzendő: amikor ez a kiterjedés folyamatban van, tarts ki és légy türelmes az átalakulás folyamatában! Az átalakulás folyamatához szükséges türelmet hívom én tapasznak, vagyis vezeklő gyakorlatnak. Shirdi Szai Baba tanításainak gyönyörű kifejezése a 'Shraddha Saburi'- bizalom és türelem. Ez az élet lényege.

Miért nem engedünk nagy átalakulást életünkben? Mert nem bízunk abban, hogy az élet egy új térbe vezet bennünket. Bízz és légy türelemmel! Az egyszerű igazság az, hogy amikor több felelősséget vállalsz, kiterjedsz, és az energia kifejezésre juttatja magát rajtad keresztül.

Értsd meg, a megvilágosodás óriási felelősséggel jár! Egy hatalmas 'nyomás alatt lévő' együttérzést hoz magával. 'Nyomás alatt lévő' a megfelelő kifejezés! Az egész lényed egy intenzív együttérzés, egy nagyon mély együttérzés energiájával vibrál.

Engedd, hogy elmeséljek egy eseményt:

Korán reggel Vivekananda felébredt és így szólt, 'Nagy fájdalmat érzek a jobb kezemben.' Abban a percben egy ágyban feküdt. Azt mondta, 'Az óceán innenső felén egy ország szenved egy természeti csapástól. Légy szíves, keresd meg, hol van ránk szükség és küldd el a szvámikat, hogy ellássák a segélymunkát. A következő reggel hírt kaptak egy szomszédos szigeten történt földrengésről, és minden szwami oda igyekezett a segélymunkára.

Vivekananda érzékeny volt minderre, és valójában érezte a sok ezer távolságban lévő emberek fájdalmát!

A megvilágosodás révén gyakorlatilag az egész világot érzed a testedben. Egy mély, nyomás alatt lévő együttérzés érkezik hozzád a megvilágosodás élményével. Értsd meg, ez egy nagy felelősség, nemcsak szabadság! Ez egy nagy felelősség is egyben.

Legtöbben arra várunk, hogy státuszhoz jussunk, mielőtt a felelősséget felvállalnánk. Légy tisztában vele, hogy ez nem így működik! Csak amikor felelősséget vállalsz, akkor érkezik hozzád a státusz is. Aki a státuszra vár, még akkor sem fog felelősséget vállalni, ha megkapja azt! Egyszerűen kitalálnak egy másik magyarázatot vagy kifogást, és kész.

Légy tisztában azzal, hogy a felelősség egyenlő a tudatossággal!

Sokan azt gondolják, hogy ha megvilágosodnak, akkor egy aranytrónhoz jutnak. Azt hiszik, hogy majd étellel és szállással látják el őket.

Shirdi Szai Baba - Egy megvilágosodott mester, akit mind a hinduk, mind a muszlim vallásúak egyformán követtek. Shirdiben élt, amely Nasik mellett található Bharatban.

Azt hiszik, hogy az emberek tisztelik majd a fényképét. Ha a megvilágosodott mester státuszáért próbálod elérni a megvilágosodást, akkor becsapod magad! Ha a megvilágosodott mester belső világát látod és azért próbálod elérni a megvilágosodást, akkor sikert aratsz. Boldog leszel. Élvezni fogod. Ez a különbség a státusz és a lét között.

ÉLD A MEGVILÁGOSODÁST

Amikor felelősekké válunk mások iránt, többé nem magunkra koncentrálunk. Mások iránti szolgálat felé fordulunk. Másokat szolgálni egyenlő vezérnek lenni. Ha a saját szükségleteinknek engedünk anélkül, hogy a másokét figyelembe vennénk, az a vezérség hiányát tükrözi.

Nagyon sok könyv létezik manapság, amely a vezérségről szól, és mennyire fontos, hogy egy vállalat sikeres legyen. Annyi vezérség, úgynevezett guru létezik manapság, akik azt tanítják, hogy a vállalat emberei hogyan 'fejlesszék' magukban a vezérséget. Ennek ellenére, ha megvizsgáljuk a vállalatokat - legyenek azok üzleti haszonra törekvő vállalatok, vagy kormányzati szervezetek, vagy szociális szolgálatot nyújtó szervezetek -, az igazi vezérek hiányoznak bennük.

Ha megtekinted bármelyik szervezetet, azt találod, hogy kevesebb mint 1% válik úgynevezett vezérré közülük. Ha az üzleti szervezeteket vesszük, azt mondhatjuk, valószínűleg csak 1%-uk mondhatja azt el magáról, hogy igazi vezető pozícióban van a maga területén - haszonra tesz szert, jó minőségű árut és szolgáltatást bocsát piacra, szolgálatot nyújt a társadalom számára, elégedettek a dolgozói, stb.

Tehát azt mondhatjuk, hogy az igazi vezérek a sikeres üzletek 1%-ának 1%-ai. Ez azt jelenti, hogy a dolgozó lakosságnak csak 0.01%-a rendelkezik igazi vezéri tulajdonságokkal! Ugyanezt mondhatjuk más területek szervezteiről. Erre gondolok, amikor azt mondom, hogy igazi vezérek ritkán akadnak.

Most próbáljuk megérteni, miért is adódik ez! Ezért meg kell, hogy értsük:

• 1. Mit jelent Vezérnek lenni?
• 2. Lehet-e vezéreket 'létrehozni' vagy erre születni kell?
• 3. Mik az alapfeltételek egy sikeres vezér megteremtéséhez?
• 4. Miért van az, hogy egyesek erőfeszítés nélkül és "természetes módon" irányítanak, míg

mások küszködnek?

• 5. Hogyan kezdhetjük egyéni utunkat ahhoz, hogy vezérré váljunk?

Most vegyük ezeket a pontokat lépésről lépésre!

Rengeteg könyv íródott erről a témáról menedzsment guruk, professzorok és konzultánsok által. Legtöbbjük arról beszél hogy milyen tulajdonságokkal kell rendelkeznie egy sikeres vezérnek. Rengeteg cég által vezetett tanfolyam is létezik, amelyek a vezérség, csapatmunka, stb. témáját tárgyalják.

Tanítványaim, akik az üzleti világból érkeztek hozzám, leírták nekem, hogyan zajlanak le ezek a tanfolyamok, és mennyit küzdöttek, hogy eredményt érjenek el ezeken a programokon. Azt is bevallották, hogy a tanfolyamok segítséggel szolgáltak ugyan, de hatásuk általában rövid időn belül elhalványul azok befejezése után.

Hallottam, hogy hétvégi táborokban, a csapatszellem növelése érdekében kötélmászás, csapatjáték, baráti hangulat megteremtése, stb. a program. Az a benyomásom támadt amint tanítványaimat hallgattam, hogy ezek a programok inkább a külső adottságokra összpontosítanak, de keveset tesznek azért, hogy az egyének 'belső szoftvere' megváltozzon vagy fejlődjön és a vezérséget tudják sugározni. A vezérség számomra nem egy tulajdonság, hanem egy élmény, amely az egyénből sugárzik, aki személyi fejlődést és átalakulást tapasztalt meg magában.

Most hadd magyarázzam el, hogyan fejezik ki a vezérség fogalmát a hagyományos értelemben! Ha az interneten kutatsz a 'vezérség' vagy 'vezér' fogalma után, elcsodálkozhatsz, hogy milliónyi számú utalást lehet találni rá. Nemrég, amikor a 'vezérség' szavát ütöttem be a Google oldalán, 156 millió eredményre találtam, míg a 'vezér' szava 278 millió eredménnyel szolgált!

Tehát bármit, amit el lehet mondani erről a témáról, már elhangzott! Én itt most néhány példával fogok szolgálni, amit a legjobb menedzsment guruk vallanak a vezér fogalmáról, és legfőképpen azt akarom, hogy megértsd az igazat, az eszközöket és technikákat, hogyan lehet vezérré válni, és hogyan tud bárki vezérséget sugározni magából a személyes átalakulás eredményeképpen!

Értsd meg hogy minden emberi lény magában hordozza a vezérség lehetőségét! A vezérség nem olyan tulajdonság, amivel csak egyesek születhetnek, mint ahogyan jelenleg hisszük. Mindenki vezérré válhat és a vezér minőség akkor születik, amikor valaki képes arra hogy felelősséget vállaljon egy bizonyos szervezetért, egy bizonyos helyzetért vagy egy bizonyos csoportért.

Sokminden elhangzott arról, hogy milyennek kell lennie egy vezérnek. De nagyon kevés szó esett arról, hogyan lehet eljutni arra a pontra. Mit értek ezalatt?

A vezérség az egyfajta minőség, amivel születni kell, vagy lehet-e azt kiművelni? Hogyan tud valaki kifejleszteni magában vezéri tulajdonságokat?

Tud-e igazából irányítani egy szervezetet olyan személy, aki saját maga személyi küzdelmektől és zavaroktól szenved?

Mielőtt még erre a részletre térnénk, hadd mondjam el legelőször azt, hogy a vezéri tulajdonságok kiművelhetők! Csak arról van szó, hogy elérjük a vezér tudati állapotát, nem pedig azt a státuszt, amit a vezér kap.

Amikor ezt olvasod, ne hidd, hogy spirituális utazásra hívlak! Az a folyamat, amit itt bemutatok, az a személyi átalakulás időtálló és bizonyított tudománya. A Keleti rendszer belső világot kutató tudománya tízezer éves kutatómunkájának eredménye. Mit értek ezalatt?

Először is értsd meg azt, hogy minden civilizáció egy bizonyos területre összpontosította energiáját! A Nyugati világ erőfeszítéseit a külvilág tudományára fordította, fejlesztésre, felfedezésre, termékek és szolgáltatások létrehozására, amelyek javítják az életkörülményeket és a kényelmet szolgálják. A külvilág tudósai rengeteg termék és szolgáltatás felfedezésével szolgáltak, amelyek nagyban hozzájárultak az egész emberiség életminőségének javításához.

Ahogyan létezik a külső világ tudománya, ugyanúgy létezik a belső világ terjedelmes tudománya mindarról, ami mindnyájunkban létezik. A belső világ tudósai, vagy más néven a rishik számos eszközzel és technikával dolgoztak az általunk átélt érzelmeken és azon, hogy az elménket megértsük. Az utóbbi tízezer év során ezek a belső világ tudósai eszközöket és technikákat gyártottak, amelyek segítenek érzelmeink kezelésében, hogy legyőzzük a stresszt és az érzelmekből származó depressziót. Technikákat hoztak létre azért, hogy boldogan éljünk saját magunkkal. Ezeket az eszközöket és technikákat hívom én meditációs technikáknak.

Tehát az én vezérség témáról szóló előadásom nagy része arra fog összpontosulni, hogy az emberi érzelmekről, az elméről nyújtsak felvilágosítást, valamint arról, hogyan használhatjuk ezeket az egyszerű felfogásokat a belső világ tudósaitól arra, hogy segítségül szolgáljanak egy sikeres és teljes élet megéléséhez.

A legtöbb szervezetben, akik vezérré válnak, a vezér státuszát nyerték el. Nem érték el szükségszerűen a vezéri létet. Mit értek ezalatt? Ennek a megértéséhez nézzük meg, mi szükséges ahhoz, hogy egy sikeres vezért teremtsünk!

Egy kis történet:

Egyszer egy nagy háború dúlt két ország közt. Mivel a háború már jó ideje zajlott, a katonák kezdtek belefáradni a hosszúra nyúló hadakozásba.

Egy forró délutáni napon egy civil ruhába öltözött férfi lovagolt el a fáradt katonák kisebb csoportja mellett, akik egy hatalmas árkot ástak. A csoport vezetője parancsokat osztogatva, üvöltve fenyegette őket büntetéssel, ha nem fejezik be a munkát egy órán belül.

A lovagló férfi megállt és azt kérdezte, 'Uram, miért csak parancsokat osztogat? Miért nem segít nekik?' így szólt az idegen a lóhátról.

A csoport vezetője ránézett és azt felelte, 'Mire gondol? Én vagyok a vezér. Az emberek azt teszik, amit én mondok.' Azután hozzátette, 'Ha annyira úgy érzi, hogy segíteni kell nekik, csak rajta, tegye azt!'

A férfi leszállt a lováról és a dolgozó katonák felé indult. A csoport vezetője döbbenten figyelte! A férfi megfogta a szerszámokat, nekikezdett a segédkezésnek, és addig dolgozott velük együtt, míg a munka végére nem jutottak!

Mielőtt távozott volna, gratulált a katonáknak az elvégzett munkájukért, és a csoportvezetőhöz lépett.

Így szólt hozzá, 'A következő alkalommal, ha a státusza miatt nem képes ösztönözni embereit, a magasabb beosztásban lévőket kellene értesítenie, és akkor én gondoskodni fogok egy állandó megoldásról.'

A csoportvezető most már teljes mértékben meglepődött. Csak most jutott el addig, hogy közelebbről megfigyelje a férfit, és rájött, hogy az maga a főparancsnok volt!

Szükséges, hogy feltegyük a kérdést, vajon hány úgynevezett szervezeti vezér rendelkezik a csoportvezető tulajdonságaival? És hány embert ismersz, aki a főparancsnok tulajdonságaival bír?

Függetlenül attól, hogy milyen státusszal bír a szervezetben, egyetértesz azzal, hogy az úgynevezett vezérek nagy többsége a csoportvezető tulajdonságait mutatja ki. Vezéri státuszba jutnak, de a vezéri tudatot nem ismerik.

Nagyon kevés ember áll készen arra, hogy a munka elvégzéséhez igazából hozzásegítsen.

A főparancsnok bizonyosságot tett arról, hogy az igazi vezér számára fontos tulajdonságokkal rendelkezik:

• 1. Őszinteség és Felelősség
• 2. Az emberekkel való igazi törődés
• 3. Magabiztosság
• 4. Hatékonyság és többrétű gondolkodási képesség
• 5. A részletekre való figyelem
• 6. Hatékonyság és Eredményesség
• 7. Széleskörű gondolkodás és cselekedet

Részletesebben elmagyarázom ezeket a személyi adottságokat az elkövetkező fejezetekben.

Mit értek a 'Vezéri tudat' alatt?'

Legtöbben vezéri státuszba jutunk, de nem ismerjük a vezéri tudatot. Egy állapot teljes mértékben különbözik egy státusztól. A státusz a társadalomtól származik. Amikor egy csoportot irányítasz és arra vagy kényszerítve, hogy egy részlegért legyél felelős, vagy ha mohóságból vállalsz magadra felelősséget, akkor státuszt nyersz. De a tudati állapot teljes mértékben különbözik ettől.

Amikor a 'létállapot' szót használom, azt értem rajta, hogy lényednek, belső világodnak kellőképpen érettnek kell lennie ahhoz, hogy kezelni tudja azt az utat, amelyiket bejárni választasz, vagy azt a felelősséget, amit vállalsz.

Amikor csak a státuszhoz jutunk anélkül, hogy a tudati állapotot elérnénk, minden üzleti világban előforduló probléma velünk lesz - stressz és feszültség a személyi téren, politika és pletyka a csoport szintjén. Mindezek a problémák akkor léteznek, amikor a státusz a tudati lét nélkül érkezik.

Itt azt akarom kifejezni neked, hogy a Keleti nagy hagyományok igazságai szerint, a vezéri tudat elérésének módja áll előtérben, nemcsak a státusz megszerzése. Lásd, a státuszt igazán könnyű megszerezni, de a lét állapot az, amit igazán el kell érni!

Aki kidolgozta magában a vezéri tudatot, azt egyszerűen követi a státusz. Még akkor is, ha a státusz várat magára, nem aggódik amiatt, és király módjára él! Maga az élete lesz teljes. A beteljesülés felbecsülhetetlen érzése lesz azoké a lényeké, akik a vezéri tudatot megteremtik.

Mit értek a 'vezéri állapot' fogalmán?

Egy igazi vezér az a személy, aki készen áll arra, hogy tudatosan felelősséget vállaljon, aki készen áll arra, hogy tudatosan kezelje az életet, aki nem függ örökösen a múltjától, vagy az emlékeitől. Ha a múltra kell támaszkodnod azért, hogy döntést hozz, légy tisztában azzal, hogy másokat követő leszel! Nem lehetsz vezér.

Felelősségnek nevezem azt, amikor spontán módon adunk választ a helyzetekre.

Egy felelősségteljes vezér az a személy, aki képes spontán módon válszolni a különböző helyzetekre, aki friss és állandó jelleggel élettel teli, aki nem rabja a múltnak.

Hadd szolgáljak egy egyszerű ábrával, amely bemutatja az elme működését, hogyan lehet elérni a vezéri állapotot, hogy alakul ki bennünk a vezéri tudat! Nézzük meg, hogyan működik az elme - hogyan fogjuk fel az adatokat, hogy dolgozzuk azokat fel, és hogyan hozunk döntéseket!

Például, valamit nézel a szemeden keresztül. Természetesen, mind az öt érzékeden keresztül érkezik hozzád az információ - szemeiden, füleiden, orrodon, nyelveden és az érintésen keresztül. Most vegyük csak a szem példáját! Amikor a szemeiddel nézel, az adat azonnal a csakshu* néven hívott térbe kerül, ez olyan, mint a digitális jelátalakító berendezés (DSP).

Csakshu - A látóképessséget támogató energia.

Bármi, amit látsz, átalakul egy bio jel formájában, mint egy digitális jel adata. Ez az adat a csittá*-ba jut, ami szanszkrit nyelven kifejezve a számítógép memóriájának felel meg. Itt kezdődik az azonosítás folyamata. Például, most te látod ezt a könyvet - az egész látvány adata a DSP-be, csakshu*-ba jut, és az egész adat a bio jel átalakított formájában a csittába, memóriába kerül.

A memória elkezdi az elemzést - 'Ez nem egy kő, nem egy fa, nem egy állat...' Az elkülönítés folyamata a memóriában zajlik le. Ez a fajta elkülönítő folyamat a memóriában történik. Ezután az azonosítás következik, 'Ez egy könyv,' ami az elmében vagy manasz*-ban jön létre. Az elmében elkezded az azonosítást, 'Ez egy könyv', 'Ez egy spirituális témát tárgyaló könyv', 'Egy megvilágosodott lény által íródott.'

Az azonosítás után az adat abba a térbe kerül - amit én 'egónak' hívok -, a döntéshozatal központjába. Az egóban elkezdesz azon gondolkodni, 'Milyen módon kapcsolódom ehhez a helyzethez?' Ha a múltbeli élményeid hasonló jellegű könyvekkel kapcsolatban jók voltak, úgy döntesz, hogy tovább olvasod. Ha a múltbeli élményeid nem voltak jók, ha úgy érezted, 'ó, ez nem éri meg, nagyon untam magamat vele régebben', vagy 'Olvastam hasonló könyveket, de nem éreztem semmi jó hatást', ha negatív az élményed, akkor úgy döntesz, hogy nem olvasod tovább. Az egó a múltbeli élményekre alapozva dönt. Ilyen módon működik elméd.

Most az a fontos, hogy megjegyezd, ilyen módon nem történik tudatos döntéshozatal! Ha a folyamat egyenes úton zajlik le, nem lesznek problémáid, és dolgaid simán zajlanak életedben. Minden tiszta és egyszerű lesz!

De ez a folyamat nem mindig zajlik le egyenes úton. Néha a dolgok a nem tudatos útra terelődnek. Például, ha valami megbántott vagy zavart téged egy hasonló könyvben, amit olvastál, akkor a tudatalattiban feléled az az emlék, amint meglátod ezt a könyvet.

Lásd, az életedben, ha valami bántódás ért egy helyen vagy egy bizonyos helyzetben, vagy valaki által, aki egy bizonyos színű ruhát hordott, a következő alkalommal, ha arra a helyre kerülsz, vagy a következő alkalommal látsz egy másik személyt, aki ugyanazt a színű ruhát viseli, ugyanolyan lehangolt állapot vesz erőt rajtad, még akkor is, ha tudod logikusan, hogy a helynek vagy a személynek semmi köze a múltbeli élményeidhez. Újból ugyanaz az emlék lesz az elmédben. Ugyanúgy átéled azt az élményt. Ez az, amit én 'szamszkáráknak' vagy 'bevésett emlékeknek' hívok.

Manasz - Elme. Csitta - Memória. Csakshu - A látóképességet támogató energia.

Ezek a bevésett emlékek eltorzítják vagy megzavarják a döntéshozatali képességedet. Lásd, ha az egész elmetérkép folyamata, amit az imént írtam le, tudatosan zajlik, akkor az egy egyenes és logikus folyamat. De a nem tudatos elme miatt sokszor ez a folyamat nem zajlik le egyenesen. Amint korábban említettem, arra hajlunk, hogy egy bizonyos személlyel vagy helyzettel átélt élményeink befolyásoljanak bennünket. Ez az a tér, ahol a politika kezdődik! Ez az a tér, ahol a dolgok logikátlanul történnek. Ez az a tér, ahol a múltbeli emlékek, vagy más néven engramok tanyáznak, és te még csak azt sem tudod, hogy milyen döntéseket hozol!

Hadd szolgáljak még egy példával, hogy jobban megértsd a nem tudatos elme működését! Ha a logikánkkal megvizsgáljuk és tudatosan elemezzük a dolgot, tudjuk, hogy a dohányzás káros az egészségre. Ha végignézzük a folyamatot a szemtől az elméig, világos számodra, hogy a dohányzás káros az egészségre, az érzékeid által összegyűjtött adatok szerint. De hirtelen - még akkor is, ha a logika ellenszegül -, elhatározod, hogy rágyújtasz - átlépvén a logikádon és a tudatosságodon. Ez az a hely, ahol a nem tudatos engramok tanyáznak.

Még akkor is - ha tudod, a dohányzás káros az egészségre -, amikor az adat az egóba jut, amikor az adat a kvantum ugrást végrehajtja, egyszerűen eldöntöd, hogy rágyújtasz. Talán egy emlék vagy élmény a múltból az ellazulás állapotát sugallja, amikor dohányoztál. Vagy talán, amikor dohányoztál fiatal korodban, hősnek érezted magad. Tehát az engramok összekapcsolódtak ezzel a szokással, és hirtelen az engram arra a döntésre kényszerít téged, hogy dohányozz, még akkor is ha tudatosan átlátod, az káros az egészségre.

Hasonló módon, sokszor az életedben - még akkor is, ha tudod, mi a helyes -, nem tudatos döntést hozol az engramok miatt. Életed a nem tudatos engramok irányítása alatt áll, nem pedig a te irányításod alatt. Lehet, hogy azt hiszed, te döntesz, de valójában a nem tudatos engramok hozzák a döntéseket!

Ezek a szamszkárák, vagy engramok viselkedésünk alapjai. Ezek az okai annak, hogy meghatározott módon viselkedünk meghatározott személyekkel szemben. Az engramok általában elködösítik ítélőképességeinket, amikor döntéshozatalra kerül a sor. Befolyásolják, hogyan végezzük el a ránk bízott feladatokat egy szervezetben. Ezek az engramok diktálják termelékenységünket, személyi kapcsolatainkat, csoportmunkánkat, ítélőképességünket minden válaszunkat és magatartásunkat. De ezek az engramok nem ismertek és semmi jelentőségük nincs az üzleti képzésben és a cégvezető tanfolyamokban.

A Keleti misztikusok és a belső világ tudósai évezredeket töltöttek azzal, hogy kifejlesszék az eszközöket és a meditációs technikákat, amelyek megtisztítanak bennünket a bevésett emlékektől. Ezek a szamszkárák hatékonyan kitörölhetők meditációs technikákkal.

Nemrég meglátogattam egy hívőm otthonát, és olvastam egy gyönyörű sort a nappaliban.

'Én vagyok a főnök a házban, a feleségem megengedi, hogy így szóljak!'

Hasonlóképpen, lehet hogy azt hiszed, te vagy a főnök, de a nem tudatos engramjaid irányítanak! Mindaddig amíg ezen nem tudatos szamszkáráknak a rabja vagy, nem tudod elérni a vezéri tudatot. Talán eléred a vezéri státuszt nagy gyötrelmeken keresztül.

Légy tisztában azzal, hogy ha a vezéri székben ülsz és sokat szenvedsz és gyötrődsz, ugyanazt a szenvedést és gyötredelmet fogod kialakítani az alárendeltjeidben is!

Újra és újra elméd azt fogja sugallani, 'Amikor én annyit szenvedek, ők miért ne!' Nem teszel mást mint szaporítod másokon a régi gondolkodásmódodat. Ez egy erősen motivációt romboló tényező lehet a szervezetekben.

Egy kis történet:

Egyszer a főnök azt kérdezi a beosztottjától, 'Miért volt szükséged hat hónapra, hogy befejezd ezt az egyszerű feladatot?'

A beosztott így felel, 'A megtévesztő utasításai miatt, az állandó változtatások miatt és a rövid munkaidő miatt!'

A főnök válasza a következő, 'Olyasmit kerestem, mint ön lusta változatban!'

Rengeteg dolog hangzott el a szervezetek termelékenységi hatékonyságáról. A termelékenység vált a szervezetek mantrájává az utóbbi két vagy három évtizedben.

A számítógép és az újabb kommunikációs technológia - úgymint az internet és a mobil telefon felfedezése - eredményeképpen a világ sokkal kisebbé vált. Míg a termelékenység aránya növekedett a vállalatoknál, az mindig egy nagy árat követelt: a dolgozók testi és mentális egészségét, valamint jólétét. Most vizsgáljuk meg a termelékenység fogalmát és azt hogy hogyan lehet azt növelni elkerülvén a stressz melékhatásait!

Egyszerűen a következőkkel lehet meghatározni a termelékenység fogalmát.

Termelékenység = output/input

Az output mértéke lehet egy egyén vagy egy csoport által elvégzett bizonyos számú feladatok, vagy a bevételi haszon egy termelő vállalat esetén. Az input mértéke magába foglalhatja a bizonyos feladat teljesítéséhez szükséges órák számát, a gyártási költségeket, stb.

A vállalatok dollárok milliárdjait költik arra, hogy az emberi termelékenységet növeljék. Az erőfeszítések nagy része a vállalat által előtérbe helyezett területhez szükséges különleges képzésre irányul, vagy pedig a technológia fejlesztésére, úgymint a számítógép, az internet vagy a média és kommunikáció egyéb formáinak használata. Néhány cég arra is ügyel, hogy a humán adottságokat is fejlessze, vagyis a személyi kapcsolatok, a csapatmunka kiépítéséhez szükséges adottságokat, stb. De ezen tréningek legtöbbje a tudatos elmét veszi célpontul - a cselekedetet, a viselkedést, a felfogást amelyek mind csak a felszínen léteznek. De érzelmeink és viselkedésünk több mint 90%-a az elme felszínénél jóval mélyebben lakozik. Ez az amit a pszichoanalista, Sigmund Freud a tudatalattinak nevez.

Ha a tudat szintjén tekintjük elménket, akkor észrevehetjük, hogy vannak olyan gondolatok vagy felfogások, amelyek a tudati szinten halmozódtak fel elménkben. De léteznek mélyebbre hatoló emlékek és elraktározott tudás amelyeket problémák megoldására használunk. Ezután létezik az érzelmek és élmények teljes skálája, amely a tudatalatti szintjén rögzült. Ez az a tér ahol a szamszkárák, vagy bevésett emlékek tanyáznak.

A legtöbb üzleti tréning program a tudati szintre összpontosít, amikor a tudást vagy különleges szakképzettséget átadja. De ez olyan, mintha egy kitörésre készen álló érzelmi vulkánon ülnénk! Ezek a rejtett érzelmek késztetnek benünket arra, hogy hatékonyság nélkül, sőt néha logika nélkül szerepeljünk!

Tehát a szamszkárák, vagy bevésett emlékek megzavarják a döntéshozatal folyamatát - az elmében jelenlévő hatékonyságot kizáró elemeknek is nevezhetők! Minél több az engramok száma, annál felhősebb a gondolkodási folyamatunk, és annál alacsonyabb szintű az output. Más szavakkal kifejezve, egy bizonyos output eléréséhez annál több emberre, időre vagy költségre van szükség, minél több szamszkárával van dolgunk. Ez pedig az alacsonyabb termelékenységi színvonalhoz vezet.

Az olvasók legtöbbje, aki pszichológiát tanult, többnyire ismeri az elme Freud általi megfogalmazását. A hagyományos oktatás és képzés a vállalatoknál csak a tudati szintet veszi célba ami lehetőségeinknek csak a 10%-át jelenti. Lehetőségeink 90%-át akkor használhatjuk ki ha kezelésbe vesszük a szamszkárákat. Ez a hatalmas potenciál a meditációs technikákon keresztül tapasztalható meg.

Hogy egy példával szolgáljak erről, amit imént kifejeztem, azt szeretném, ha szánnál 15 percet erre az egyszerű gyakorlatra! Vegyél elő egy tiszta lapot, és írd le mindazt, ami megfordul elmédben! Légy szíves, ne tisztogasd, ne szűrd ki és ne kritizáld egyetlen gondolatodat sem! Egyszerűen úgy működj, mintha egy gondolatfelvevő (hangfelvevő) készülék lenne hozzád csatolva, és leírod mindazt, ami elmédben adódik. 15 perc elteltével tedd félre a tolladat és olvasd el mindazt, amit leírtál!

Ha őszintén mindent leírtál, akkor rá fogsz jönni arra, hogy mennyire össze-vissza vándorló, nem összekapcsolódó és logikátlan gondolatok járják át elmédet. Ezek a gondolatok olyanok, mint a súrlódás egy gépezetben. Nagyon hatástalanná és használhatatlanná teszik a gépezetet. Ez az alacsony termelékenység alapvető oka.

Több tanítványom - akik keresztül mentek ezen a folyamaton, és tudatosan dolgoztak azon, hogy töröljék szamszkáráikat - jön el hozzám és mondja, hogy jelenleg több időt talál, az elfoglalt élete ellenére, mivel többé nem kell küzdenie az ingadozó elmével és a logikátlan gondolatokkal.

A szamszkárákból eredő vándorló gondolatok kitörlésére szolgáló eszköz az, amit én meditációnak nevezek.

Amint ezek a gondolatok kitörlődtek, a gépezetben megszűnt a súrlódás, így tehát az hatékonyabban működik és termelékenyebb.

Különböző nemzetiségű, fajú, társadalmi és gazdasági hátterű emberek vettek részt a szamszkárák törlése folyamatban a meditációs programjainkon keresztül. Emberek mondják, hogy az általános termelékenységük javulásán túl, képesek jobb személyi kapcsolatok fenntartására, kevesebb a stressz, amit tapasztalnak, kreatívabbak és újítóbbak mind a magán, mind a szakmai életükben. Érdekes beszélgetésekben volt részem híres cégvezetőkkel és Nobel-díjjal megtisztelt egyénekkel is, akik elbűvölő tanúságot tettek arról, milyen mértékben fejlődött újitó és intuíciós képességük a szamszkáráktól való megválás eredményeképpen.

Tehát most jobban kidolgozhatjuk a termelékenység fogalmát. Így fejezhetjük ki az egyenletet pontosabban:

Termelékenység = Output/Input

Input = Intellektus+szakképzettség+szamszkárák

Tudvalevő, hogy a nap 24 órájában és az év 365 napjában együtt élünk elménkkel. Sokak számára az elme egy örök hajszában és elemzésben van, másokat kritizál, különböző érzelmeket gyárt és válaszokat ad helyzetekre, amelyek mind az őket hajszoló szamszkárák szintjétől függők.

A szamszkárák terhe nélkül úgy találod, hogy a veled született értelem, a neveltetésed és képzésed, valamint az élettapasztalatod során szerzett tudás, egyenesen az output teljesítésére fordítódik ahelyett, hogy elméd rugdalná őket minden irányban. Úgy találod, hogy hatékonyságod egyszerűen szárnyakat kap!

Ez az a terület, amelyet legtöbbnyire hanyagoltak a vállalatok és szervezetek. De a Keleti misztikusok egyszerű eszközei és technikái arra szolgálnak, hogy megtisztítsák az elmét ezektől a szamszkáráktól.

Néha azt kérdezik tőlem, 'Ha megszabadulunk a szamszkáráktól, többé nem fogunk gondolkodni? Lustává és megelégedővé válunk?' Állítom neked, hogy épp az ellenkezője fog történni. Légy szíves, gondolj vissza a gyakorlatra, amit az imént ajánlottam, hogy tizenöt percen át leírd gondolataidat egy papírra! Ha az elme mentes a szamszkárák behatásaitól, intelligenciád kvantum ugrását tapasztalod, alkotó leszel és egy teljesen új intelligencia zóna áll majd rendelkezésedre. Meglátod, hirtelen képes leszel a megérzésre és újításra és ezek a képességek a lényedből erednek.

Értsd meg hogy nem egy misztikus zónába lépsz! Légy tisztában azzal hogy a megérzés képessége mindnyájunkban jelen van. A szamszkárák miatt elködösített állapotban létezik. Most hadd magyarázzam el, hogyan növeli a megérzés és újítás szintjét egy olyan elme és test rendszer, amely mentes a szamszkáráktól!

Az intuíció az egy csodálatos témakör. Ha megkérdezed a napjaink cégvezetőit, milyen körülmények között hozták életük nagyobb döntéseit, mi okozta életükben a fordulatot, újra és újra meglepnek bennünket a válaszaikkal. Újra és újra azt állítják, hogy sikerük az értelmükön túli történésnek tudható be, ami szerint a megfelelő energiával vagy bátorsággal léptek fel a döntéshozatal ügyében. Ez nemcsak a sikeres cégvezetők állítása, hanem a tudósoké is.

A minap alkalmam adódott arra, hogy Dr. Charles Townes*-zal ebédeljek, aki egy Nobel-díjjal jutalmazott tudós a lézer és a mézer területén. Megkérdeztem tőle, 'Uram, hogyan jutott el a felfedezéséhez? Hogyan volt képes rá?'

Egy gyönyörű választ adott, 'Csak ültem egy washingtoni parkban, és hirtelen valami történt bennem. A végkövetkeztetés ott volt bennem. Hirtelen a végkövetkeztetés feltárult előttem. Leírtam, amit tapasztaltam, de egy nagy nehézséggel néztem szembe. Ismertem a végkövetkeztetést, de nem ismertem az odáig vezető lépéseket. Nem tudtam ezt előtárni senkinek, mivel nem ismertem a lépéseket csak a végeredményt.'

Ez nemcsak Charles Towns*-zal történt így, hanem Albert Einstein*-nel is. Ő így szólt, 'Bármi új dologra találtam, az a megérzésen keresztül történt és nem az értelmen keresztül.' Így összegezte a dolgot gyönyörűen kifejezve, 'Az intuitív elme az egy szent ajándék, a racionális elme az egy hű szolga. Olyan tarsadalmat hoztunk létre amely tiszteli a szolgát de elfeledkezett az ajándékról.'

Függetlenül attól, hogy elhisszük-e vagy sem, elfogadjuk-e vagy sem, az intuíció létezik. Természetesen Einstein* is ajándéknak nevezi, mivel nem tudjuk, mikor érkezik el hozzánk, és hogy egyáltalán elérkezik-e vagy sem.

De a jógik, a misztikusok újra és újra kitartanak amellett, hogy dolgozhatsz érte és biztos lehetsz benne. Nem kell arra gondolnod, hogy az intuíció az egy ajándék. Ki tudod azt dolgozni. Életed részévé válhat. Bármely új dolog, ami történt, az mindig az intuíció révén történt, csak akkor, amikor valami túlszárnyalta az értelmedet és az egész lényed egyesült.

Amikor a csúcspontodon vagy, valami megnyílik benned. Hívhatod azt megérzésnek vagy feltárulásnak, ami az értelmet túlhaladja. A misztikusok mindig azt állították, hogy ez egy tudomány. Ha képes vagy magad erre a megérzésre vagy energiára hangolni, amely állandóan elérhető a lényedben, akkor használhatod azt a mindennapi életedben. A misztikusok azt mondják, hogy ez egy történés, amit képes vagy előidézni. Ők tudják, hogyan kell ezt előidézni. Látni fogjuk, hogyan keltheted életre ezt a lényedben létező energiát. Azt is látni fogjuk, hogyan kapcsolhatod össze ezeket az intuitív képességeket a korábban leírt elme működéseivel.

Mielőtt részletesebben megvitatnánk az intuíciót, először oszlassuk el azt a hiedelmet, hogy a megérzés az egyfajta 'mázli' az életben.

ÉLD A MEGVILÁGOSODÁST

Szeretném megértetni veled, hogy az intuíció az ugyanolyan kidolgozható képesség, mint bármilyen más, amit az élet során megszerzel. Tőled származik, nem mástól! Mivel nem tapasztaltuk meg ezt a zónát, lényünknek ezt a részét, ezt a dimenzióját, így elfeledkeztünk róla.

Valaki azt említette egy meditációs programon, 'Emlékszem valakire, és a következő pillanatban szól a telefon, és ő van a vonalban. Valakire gondolok egy összejövetelen, és a következő pillanatban meglátom őt.' Megkérdeztem a programon résztvevőket, hogy ez az esemény megtörtént-e legalább egyszer az életükben? Több mint hetven százalékuk válaszolt igennel! Ha csak egy személy életében történik egyszer, akkor hívhatod azt véletlen egybeesésnek, de ha az emberek hetven százalékával történik, akkor nem lehet azt véletlennek nevezni! Többről van itt szó, van valami logika mögötte.

Talán logikánk nem ismeri, de nem söpörhetjük félre. Amikor ismered a logikát, egy eseménynek hívod, amikor nem ismered a logikát, akkor véletlennek nevezed a történést. Ezen a földön semmi nem történhet valamilyen ok nélkül. Az mindig az ok és az eredmény kapcsolata. Amikor ismered az ok és az eredmény kapcsolatát, akkor az egy esemény számodra. Amikor nem ismered azt, akkor véletlen egybeesésről beszélsz.

Ahhoz hogy megpróbáljuk megérteni a megérzés folyamatát emlékezzünk vissza az elmetérképre, amit korábban ábrázoltunk. Arról beszéltünk, hogyan jut az információ az érzékektől – úgy mint a szem működik a csakshu* (digitális jelátalakító), a csitta (memória) a manasz (elme) útján -, majd egy kvantum ugrás során az egóba, ahol a döntéseket a szamszkárák, vagy bevésett emlékek ködösítik.

A folyamat, amely a szem és az elme közötti résben történik, az tudatos. Tudatában vagy ennek a folyamatnak. De az elme és egó folyamatnak nem vagy tudatában. Sokszor tudatodon kívül történik ez a folyamat. A logikád ellenére döntesz. A gondolkodási folyamatoddal ellentétben döntesz. Például, az általad összegyűjtött adatok szerint tudod, hogy a dohányzás káros az egészségre, az nem megfelelő elmédnek és testednek. De amikor az elme a nem tudatos ugrást végrehajtja az egóhoz, te egyszerűen elhatározod, hogy rágyújtasz!

A tudatos folyamat azt mondja, 'Nem, ez nem jó az egészségre.' De a nem tudatos folyamat azt mondja... nem is szól igazán, hanem csak don't, és te végrehajtod. Ezeket a döntéseket nem uralod mivel a tudatalattid nagyon erőteljes.

A tudatalatti három módon használható - az ösztön szintjén, az értelem szintjén és a megérzés szintjén. Mindaddig, míg a tudatalatti a negatív emlékekkel és nyugtalansággal van teli, addig az ösztön szintjén működik. Egyszerűen ösztönösen döntesz. Nem is tudod, miért vagy mérges.

Hirtelen fellobbansz. Néha, amikor elgondolkodsz cselekedeteiden, vagy az általad kiejtett szavakon, úgy érzed, az nem te vagy. Elkövetsz valamit és aztán úgy gondolod, 'Ez nem én vagyok, hogyan tehettem ezt? Hogyan engedhettem hogy ez megtörténjen?' Ez azért történik, mert a tudatalatti az ösztön szintjén működik.

Sokszor öszekapcsolsz dolgokat, szinte minden logikus összefüggés nélkül. Például ha valaki zavart téged, aki fehér ruhát viselt, abban a pillanatban amikor látsz valakit fehér ruhában a múlt emléke előjön és haragot érzel. Ez az ösztön szintje. A tudatos elméd nélkül és szinte még a megértésed nélkül, egyszerűen így történik.

Ha a tudatalattid szamszkárákkal teli, ha a tudatalattid nyugtalan, akkor az ösztön szintjén leszel. A következő szint az értelem szintje. Tudatos vagy de nem rendelkezel elegendő lelkesedéssel. Csak létezel a tudatos elméddel, de nem vagy alkotó és újító. Nem teszel nagy lépéseket, nem fejlődsz. Ez olyan jelenség, mint a hű szolga, ahogy Einstein nevezi. Az értelem az egy hű szolga. Egész életeden át lehetsz egy hű szolga. Lehetsz csak egy szolga, de akkor semmi más vagy semmi nagy dolog nem történhet benned. Adatot gyűjtesz, dolgozol rajta és átadod az eredményt - nem vagy több, mint egy számítógép. Ha az értelem szintjén találod magad, akkor nem használod ki teljes potenciálod a maximális mértékben, ahogy azt tenned kellene.

A következő szint a megérzés szintje. Ahhoz, hogy megértsd az intuíciót, mélyen meg kell, hogy vizsgáld ezt a tudományt; csak akkor fogod megérteni, mit értek én az "intuíció" fogalmán. A megérzés az ami az értelmedet túlszárnyalva történik. Hirtelen biztosan tudod, hogy ez a helyes dolog, és elegendő energiával rendelkezel a teljesítéséhez, de nem tudod, hogyan jutottál az eredményhez, csak biztos vagy benne, hogy ez a helyes.

Erre az energiára van szükség, amikor olyan helyzettel állsz szemben, ahol nem rendelkezel előzetes tapasztalattal - amikor minimális adat áll rendelkezésre, de döntést kell hoznod, vagy sokféle lehetőség áll rendelkezésre, és nem vagy képes eldönteni, melyiket kell választanod. Ezekben a helyzetekben az intuíció energiája segíthet. A megérzés ereje bátorságot nyújthat számodra vagy a megfelelő választást. A megérzés újra és újra energiát nyújt, nemcsak a döntéshez, hanem ahhoz is, hogy a döntést végrehajtsd.

Az emberek azt kérdezik tőlem, 'Hogyan tudhatom azt, hogy rendelkezem intuícióval, vagy csak az értelem szintjén állok? Néha zavart vagyok és nem tudom hogy az vajon intuíció vagy értelem.' Azt válaszolom, légy tisztában vele, ha zavart vagy, akkor csak az értelemről lehet szó! Maga a zavartság arról beszél, hogy csak az értelem lép közbe. Amikor megtapasztalod az intuíciót, akkor nemcsak az intellektuális tisztánlátás lesz az eredmény, a válasz, de lesz elegendő energiád is, hogy végrehajtsd a teendőt. A lényedben létező potenciális erő egyszerűen szabad utat kap. Te megnyílsz és egyszerűen kifejezésre juttatod és végrehajtod azt.

A következő kérdés: hogyan lehet feléleszteni az intuíciót? Hogyan lehet felébreszteni a megérzés erejét? Ha tudatosan képes vagy ellazulni egy ideig, az az energia, ami a tudatalatti szintjén van, megnyílik.

Part 8: Living Enlightenment (Gospel of THE SUPREME PONTIFF OF HINDUISM BHAGAWAN SRI NITHYANANDA PARAMASHIVAM)

Albert Einstein – Nobel-díjas tudós.

Amikor a tudatalatti szintjének energiája nyílik meg, akkor először az kerül elő, amit elnyomtunk. Ezután a tiszta energia kezdi kifejezni magát, amit intuíciónak hívunk.

Amikor tiszta energia kezdi kifejezni magát a tudatalattiból, akkor többé nem használod a tudatalattit az ösztön vagy az értelem szintjén. A megérzésre használod. A magasabb szintű energia kezdi kifejezni magát benned. És természetesen mindezek felett, a misztikusok évezredes igazolása szerint, ez a magasabb szintű energia képes téged meggyógyítani fizikai, mentális és érzelmi szinten. A gyógyítás mellett segít a stressz csökkentésében és segít a közvetlen, a spontán döntéshozatalban.

A spontaneitásnak semmi köze az összegyűjtött adathoz. Az adatok feldolgozásának módjával áll kapcsolatban. Ugyanaz az adat, ugyanaz az információ sokféle módon dolgozható fel. Az intuíció arról szól, hogyan dolgozod fel az adatot, és hogyan jutsz a végkövetkeztetésre az értelmeden túl.

Felkészíthetjük magunkat, ráhangolhatjuk magunkat erre az intuitív energiára a technikákon és módszereken keresztül, amit meditációnak hívunk. A Kelet kultúrája a 'meditáció' kifejezést arra használja, hogy kifejezze ezt az összehangolódást a magasabb szintű energiával, amely lényünkben van, amely újra és újra arra hív téged, hogy megtapasztald. Bármikor, ha időt találsz rá, ülj le magadban! Mindig szánunk időt másokra, de soha nem magunkra. Ha szentelsz időt magadra, meglátod, hogy lényed egy része ki akar fejezni valamit, akar valami többet tenni, de soha nem adunk lehetőséget vagy időt lényünk azon bizonyos részének. Azt hisszük, értelmünk a felsőszintű, de a misztikusok újra és újra bizonygatják, hogy az értelemnél többre van lehetőség.

Bármely felfedezés vagy újítás során láthatod, hogy az intuíció mindig szerepet játszik. Legyen szó Albert Einsteinről vagy Isaac Newton-ról, ők megtapasztaltak valamit az értelmen túl. Valami történt bennünk, ami túlszárnyalta az értelmet. Ugyanez az energia létezik mindnyájunkban. Ez az energia képes magát kifejezésre juttatni bennünk is, ha képesek vagyunk öszehangolni magunkat vele. Ezt az összehangolást hívom én meditációnak.

A Mahamantra meditáció az egy ősi tibeti buddhista technika az anahata csakra felélesztésére, amely a szív tájékán található.

Isaac Newton - Fizikus és matematikus, a klasszikus fizika úttörője.

Anahata csakra - A szív tájékán található kifinomult energia központ, amely a szeretettel kapcsolatos.

Ez a meditáció szilárddá és stabillá teszi elmédet. Elméd állandóan ingadozik a gondolatok által. Ez a meditáció lecsillapítja elmédet, hogy az be tudjon lépni az elme-mentes zónába. Olyan, mint az ugródeszka a végtelenségbe.

Javasolt, hogy éhgyomorra hajtsuk végre ezt a gyakorlatot, inkább korán reggel vagy bármilyen időben történő evés után két órával. Gyakorolhatod egyedül vagy csoportban. Amikor csoportban gyakorolják, akkor hatékonyan energiával tölti fel a helyszínt.

Ülj le a földre keresztbe tett lábakkal egy kényelmes pozícióba! A fejed, a nyakad és a gerinced egy egyenes vonalat kell hogy alkosson. Ha nem tudsz a földön ülni, akkor egy székre is ülhetsz. Lazítsd el magad és csukd be a szemed! Miután becsuktuk a szemünket, még így is láthatunk alakokat és képeket a szemhéjunk mögül. Hogy meghaladjuk ezt, képzeld el, hogy szemgolyóid kővé váltak! Mentális módon tedd őket szilárddá és így nem lesz több kép előtted. A szemeink mozgása nagyon közvetlen kapcsolatban áll a gondolataink mozgásával az elménkben. Ezért fontos hogy szemgolyóidnak álljt parancsolj. De ne aggódj túlzottan emiatt, csak térj a meditációra!

Tartsd zárva ajkaidat és hozd létre a 'Mmmm...' hangot a bensődből! Ha a fejed egy üres alumínium edénybe tennéd és egy hümmögő hangot keltenél, azt a hatású hangot kell létrehoznod. Jegyezd meg, hogy nem 'Ham..' vagy 'Om...'-ról van szó, hanem egyszerűen zárt ajkakkal a 'Mmmm...' hang képzéséről! Ennek a hangképző folyamatnak olyan hosszúnak kell lennie, mint amilyen lehetséges a következő lélegzetvétel előtt. A lehető legmélyebbnek kell lennie a köldökből eredően és a lehető leghangosabbnak.

Ne erőltesd a levegővételt minden 'Mmmm...' után; a test maga ellátja ezt a feladatot, amikor szükség van rá! Ne válj feszültté! Add át egész lényedet és energiádat ennek a vibrációnak a megteremtéséhez! Válj eggyé a hümmögéssel! Engedd, hogy egész tested megteljen a hümmögés vibrációjával! Egy idő elteltével észreveszed, hogy a hümmögés erőfeszítésed nélkül folytatódik, és te egyszerűen a hallgatójává váltál!

A hümmögés folyamata az egy erőteljes eszköz ahhoz, hogy éberséged a jelenbe kerüljön. Ha intenzíven hümmögsz ugyanabban az időben, nem lehet egyetlen gondolatod sem. Tehát a Gondolat/Másodperc (TPSZ) automatikus módon lecsökken. A hümmögés által keltett energia megtisztítja a test-elme rendszerben létező energia blokkokat.

Amikor intenzíven hümmögsz, az összes magadról kialakított nézet teljes mértékben felkavarodik benned. Úgy mint a földrengés, ez egy technika az 'elme-rengéshez'!

Második lépés: Időtartam: 10 perc

Miután véget ért a hümmögés időtartama, továbbra is csukott szemmel maradj csendben és nyugodtan, mosolygó arccal és boldog hangulatban! Ha bármely gondolatod támad, fogadd el azt! Egyszerűen szemléld elmédet, mint ahogyan a televíziót nézed anélkül, hogy ellenállnál a gondolataidnak vagy kritizálnád őket! Légy csendes és boldog! Ezalatt az idő alatt a hümmögés által keltett energia lényed minden egyes zugát kitölti és alaposan megtisztítja.

A jelen pillanat éberségi állapotában stabilizál téged. Erre az éberségre van szükség ahhoz, hogy az összes negatív dolgot eloszlassuk, tisztánlátást hozzunk létre és képesek legyünk az igazi potenciálunk átélésére.

Teljesen mindegy, vezetőként lépünk-e fel, vagy valakit követünk, intenzitásra van szükségünk ahhoz, hogy beteljesülést találjunk bármiben, amivel foglakozunk.

Egy kis történet:

Egyik Zen mester egy folyó menti sétán volt tanítványával. A tanítvány úgy, ahogyan azt már többször is megtette, áhítozva kérte a mestert, 'Mester, légy szíves, vezess a megvilágosodáshoz!'

Hirtelen a mester megfogta a tanítvány fejét és a vízbe nyomta. A tanítvány megdöbbenése közepette elkezdett küzdeni azért, hogy megpróbálja a fejét újból a vízfelszínre hozni. A mester továbbra is erősen a víz alá nyomta a fejét. A tanítvány most már levegőért kapkodott. Ekkor a mester elengedte a teljes mértékben meglepett és felkavart tanítványt.

A mester megkérdezte, 'Biztos vagy benne, hogy olyan erősen szükséged van a megvilágosodásra, mint amilyen erősen érezted a levegő hiányát, amikor a fejed a víz alatt volt?'

A megvilágosodás csak akkor lehetséges, amikor a szükséglet igazán sürgőssé válik, amikor az ügy nyomába szegülsz. A megvilágosodás megtörténésének kulcseleme az intenzitás.

Lásd, általában szörnyen nyugtalanok vagyunk a külvilággal szemben, 'Nem csináltam ezt, nem csináltam azt' és így tovább! Ha ugyanezt a nyugtalanságot a belső világ felé irányítjuk, akkor jutunk el az intenzitáshoz.

Nem tudod, mi történik, nem tudod, mit kellene tenni, de a belső térben lévő dolgokkal szembeni mély elégedetlenség az, amit én intenzitásnak hívok.

Talán elcsodálkozol azon, hogy miért tanítalak az elégedetlenségre, amikor az elégedettségre kellene hogy tanítsalak, nemde? Azt állítom, hogy elégedetlenséged, amely a külvilág felé irányul, a belső világ felé kell, hogy forduljon és csak akkor vezethet elégedettséghez.

Az első dolog, aminek meg kell történnie, az nem az elégedettség, hanem az irányváltoztatás, a pszichológiai forradalom. A nyugtalanságnak át kell változnia intenzitássá. Ha a külvilág van előtérben, ha a tudatod állandóan a külvilág felé irányul, akkor a nyugtalanságról lehet beszélni. Ha a tudatod a belső világ felé irányul, akkor az intenzitás van jelen.

Az intenzitás tartalma az a kétségbeesett érzés, hogy valamit tenni kell azonnal, hogy megszabaduljunk a béklyóktól, felszabaduljunk a belső világunkban.

Az intenzitás nem érzelmet jelent. Amikor intenzív vagy, lehet, hogy annak egy része érzelem. De az intenzitást nem lehet érzelemnek nevezni. Ez olyan, mint a hő. Azt a részt, amit az intenzitás megolvaszt és a felszínre kerül, lehet érzelemnek hívni. Például, amikor eggyé válsz az intenzitással, lényed egy része elolvad. Mondjuk, a szíved elolvad, azt lehet érzelemnek nevezni. A szíveddel együtt az értelem is beleolvad ebbe, lényed is beleolvad ebbe. Az intenzitás mellékhatása az érzelem.

Ne törődj azzal hogy intenzitásod célpontja mi legyen! Ne törődj azzal hogy 'mivel' legyél intenzív! Egy minőséggé kell váljnia benned. Bármit, amit teszel, ha valamit, egy tárgyat vagy valakit megérintesz, legyen jelen az intenzitás abban az érintésben.

Ha beszélsz, legyen jelen az intenzitás. A kapcsolataidban, a döntéseidben, az emlékeidben, a gondolkodásodban, a vágyaidban, még a félelmeidben is légy intenzív anélkül, hogy elszöknél a jelen pillanatból! Ez az, amit én intenzitásnak nevezek.

Az intenzitás azt jelenti, hogy sugárzod azt az energiát, amely nem okoz egyetlen konflikust sem a belső világban és a külvilágban. Az intenzitás egyenlő: intenzíven jelen lenni magadban.

Az intenzitás nem okoz konfliktust a belső világban vagy a külvilágban. Finoman, de mégis nagyon erőteljesen zajlik.

Mindig azt gondoljuk, hogy ha a folyó finoman áramlik, akkor nincs benne intenzitás, és ha kemény intenzitással zajlik, akkor nincs benne szabad áramlat. Nem így van. Az intenzitás olyan, mint az áradat, amely erőteljes és áramló is egyben.

Találkoztam olyan emberekkel, akik képesek minden pillanatban intenzíven konfliktust okozni! Bármire, amit mondasz nekik, készen állnak a konfliktus megteremtésére.

Egy kis történet:

Egy fegyenc megszökött a börtönből tizenkét év után és hazatért. Abban a pillanatban, amikor a felesége ajtót nyitott, elkezdett kiabálni rá, 'Hogy mertél ilyen soká jönni! Már huszonnégy órája, hogy megszöktél. Hol voltál? Egyenesen haza kellett volna jönnöd!'

Az asszony csak azért aggódott, hogy nem időben ért haza szökése után. Bizonyosan intenzív volt, de csak abban, hogy konfliktust okozzon.

Az igazi intenzitás nem okoz konfliktust. Az zajlik ugyan, de erőteljesen.

Az intenzitás egyenlő az integrációval. Az intenzitás egyenlő az összpontosítással. Az intenzitás egyenlő az őszinteséggel.

Általában az intenzitás egy szilárd érzéshez vezet. Lehet, hogy intenzív vagy, de elveszítetted az áramlás képességét. Vagy lehet, hogy áramlasz ugyan, de nem vagy intenzív.

Lásd, lehet, hogy intenzív vagy, de talán elveszítetted az áramlás képességét - mert az egód irányít! Elhatároztad, hogy eléred, amit akarsz, de megvannak a saját merev ötleteid, hogyan kell eljutni hozzá. Nem érted meg azt, hogy a Lét sokkal szebb és hatékonyabb módon képes összehozni az eseményeket, mint ahogyan azt te tervezed.

Azt mondom tanítványaimnak, tervezz a legjobb módon a legjobb képességed szerint! Azután, hagyd a dolgot! Lehet, úgy tűnik hogy minden tervedet teljesen a sárba tiporják - ne légy csalódott ezen a pontoon! Valami sokkal szebb – mint amit terveztél - fog megszületni.

A másik lehetőség, lehet, hogy áramolsz, de elvesztetted az intenzitást. Ez azokkal történik,akik nem összpontosítanak, így elvesztegetik energiájukat és bármi eltereli őket.

Értsd meg hogy a víz csak 100ºC-on válik gőzzé! 99ºC-on még mindig csak víz; nem alakul gőzzé. Hasonló módon, ha nem válsz eggyé a kereséssel akkor energiáid összessége nem egyesül. A teljes átalakulás nem jöhet létre.

Válassz valamit és kövesd azt teljes intenzitással! Az intenzitás nem jelent merev cselekedetek sorát anélkül, hogy változtatás vagy frissítés lehetséges lenne. Csak amikor nyitott vagy a változásokra, akkor tudod életutad olyanná tenni, mint a folyó amely intenzíven zajlik az óceán felé.

Mit jelent lenni? Egésznek és teljesnek lenni, integráltnak lenni, energiád egészét kifejezni, ami számomra a 'lennit' jelenti. Ha részrehajló vagy az élményedben, vagy kifejezésedben, légy tisztában vele, hogy képmutató vagy!

Még a haragod is képmutató. Megválasztod, hogy kifejezd-e haragodat vagy sem. Haragod is egyenesen a logikáddal áll összefüggésben.

Haragod soha nem haladja meg a logikádat. Mindig a logikád szabályozza azt. Kielemzed, 'Van-e vesztenivalóm ebben a helyzetben?' Ha biztos vagy abban, hogy valamit veszteni fogsz, akkor egyszerűen elfojtod a haragod. Ha biztos vagy benne, 'Nincs vesztenivalóm. Nyugodtan kiabálhatok ezzel a személlyel. Mit tehet nekem?', akkor csak egyszerűen lángra lobbansz és a kelleténél sokkal több haragot fejezel ki. Bármit, amit eddig elraktároztál, teljesen feltársz és kiadsz!

Légy tisztában azzal, hogy ha a logikád irányítja a haragod, akkor két problémával fogsz szembenézni! Először is feleslegesen kiabálsz, vagy feleslegesen mutatod ki haragod, amikor nem szükséges. Másodszor, még ha nem is fejezed ki azt, el fogod fojtani.

Először is, ha kifejezed, sokkal több lesz az annál, mint ami szükséges. Ezután ha nem fejezed ki, akkor elfojtás lesz belőle. Jegyezd meg hogy mindkettő téves!

Sem az elfojtás, sem a kifejezés nem fog segíteni. Lehet, hogy azt kérdezed, 'Akkor mi a teendő?' Nem kell semmit sem tenned, csak lenni.

A modern kor misztikusa, J. Krishnamurti mondja gyönyörűen: amikor egy érzelem magával ragad, ha csak egyszer képes vagy egy helyben maradni, nem mozdulni, nem együttműködni az érzelmeddel, akkor megszabadulsz attól az érzelemtől.

Ha csak egy alkalommal nem mozdítod tested, amikor bármely érzelem eláraszt, vagy erőt vesz rajtad, akkor azonnal megszabadulsz attól az érzelemtől. Nem mondom azt, hogy állandóan gyakorold ezt. Nem, csak egyszer, egyetlenegyszer, és megszabadulsz magától az érzelemtől.

Az intenzitás nem függ a munka vagy a cselekedet jellegétől. Lehet az olyan összetett, mint egy milliós üzlet vezetése, vagy olyan egyszerű, mint a padlótörlés. Nem az a fontos, hogy 'mit', hanem az, hogy 'hogyan'.

Ha képes vagy teljes mértékben átadva magad, elveszni abban, amin tevékenykedsz, akkor megtaláltad az intenzitás fonalát.

Amikor elveszted magad a tevékenységben, akkor egy furulyává válsz a Lét ajkain. A levegő, ami beléd áramlik, az zenévé alakul, mivel egy csatorna vagy a Lét energiája számára, és az átáramlik rajtad. Légy teljes és intenzív! Csak erre van szükség ahhoz, hogy a nyíl a célpontba találjon, legyen az bármi.

Mit lehet intenzitásnak minősíteni? Mi a különbség az intenzitás és az érdek között?

Az érdek elveszíthető, míg az intenzitás soha. Az érdek az elméből ered, míg az intenzitás forrása a lény.

Egy bizonyos idő után - lehet az rövid vagy hosszú idő - eleged lesz a saját érdekeidből. Az intenzitás esetében a lényed szomjúságáról van szó. Túlszárnyalja logikád rációját. Az intenzitás az egy mélyről jövő hívó szó. Minél tovább kell várnod rá, annál inkább növekszik a szomj, annál inkább lobog a láng.

Nézd meg a különbséget a fény és a lézer között! Mindkettő ugyanabból a fénysugárból tevődik össze de a lézer erőteljes egypontú fókusza a fénysugarak közös frekvenciájának kohéziójából ered.

Ezen intenzitás ereje teszi lehetővé azt az óriási erőt amivel még egy fémben is képes lyukat égetni. Ugyanakkor ez egy kontrollált fókusz. Emiatt van lehetőség arra, hogy ellásson olyan érzékeny feladatot, mint a szürkehályog eltávolítása a szemről.

Ha a sivatagban a szomjúságod igazán erőssé válik, képes vagy mindent odaadni egy pohár vízért.

Amikor az önmegvalósítás szomjúsága válik igazán erőssé benned, akkor képes vagy életedet is odaadni az Igazság megismeréséért.

Egy diák a Zen tanárhoz fordult, hogy tanuljon a Zenről. A tanár azt mondta neki, 'Hallgasd az egy kéz tapsának hangját!'

A diák három évig próbálkozott vele, de nem aratott sikert. Lehangolódott, mert nem volt képes megtenni azt, amit tanára mondott neki. Sírva jött el a tanárhoz, hogy elköszönjön, mivel nem volt képes teljesíteni a feladatát.

A tanár azt mondta, 'Várj még egy hetet! Állandóan meditálj!' A diák maradt még egy hetet és meditált. Semmi nem történt. A tanár így szólt, 'Próbáld még öt napig!'

A diák továbbra is ott maradt, de még így sem történt semmi. Kétségbeesésében könyörgött, hogy engedjék el. Ekkor a tanár így szólt, 'Meditálj még három napig! Ha nem világosodsz meg, akkor jobb, ha végzel magaddal.'

A második nap a diák elérte a megvilágosodást.

Amikor egész lényed csak azzal az erőteljes vággyal lángol, hogy felismerd az Abszolút létet, akkor egyszerűen magadba szívod a mester utasításait. Az átalakulás varázslata meg kell, hogy történjen. Csak akkor válsz nyitottá, hogy befogadd őt. Addig az csak egy érdek.

A Tantra*, a meditációs technikák misztikus tudománya így szól: ahhoz, hogy valaki megismerje az igazságot, csak egy feltételre van szüksége - az intenzitásra. Légy teljes abban, ami vagy, abban, amit csinálsz!

Élj intenzíven a jelenben, és ízleld meg az igazi életet! Ha más módon teszel, akkor nem élsz, csak várod a halált.

Amikor eszel, egyél intenzíven! Teljes figyelmed és energiád az ételen legyen! Ne hagyd hogy a figyelmed és gondolataid elterlődjenek arra, mit kell teljesítened holnap a munkahelyen, vagy hová akarsz menni a következő vakációd idején!

Élvezd az ételt minden érzékeddel! Ízleld azt meg a szádban, élvezd a terítéket, amely szemed elé tárul, érintsd meg az ételt szeretettel, és tapasztald meg az illatát! Amikor ilyen módon eszel teljességgel, akkor minden falatot élvezni fogsz, és igazából azzal a tápláló energiával fogod tested ellátni, amivel az ételnek szolgálnia kell valójában.

Ha vizet iszol, idd azt intenzív módon! Válj eggyé a szomjúsággal! Érezd a víz hűsítô hatását, ahogy az a szádba, a torkodba és az emésztő rendszeredbe jut! Engedd, hogy minden egyes vízcsepp, amely a szádba jut, a beteljesülés érzését nyújtsa számodra!

Tantra - Ősi védikus hagyomány, amely a megvilágosodás eléréséhez a spirituális technikákat vagy gyakorlatokat, meditációkat és a szertartásos imádat eszközeit használja.

A Tamil klasszikus irodalmi mű, a Periya Puranam, a Nayanmar*-ok történeteit írja le, akik Lord Shiva* szenvedélyes hívői voltak. Rengeteg utalás van arra, hogy a tanítványok egyszerű tevékenységek elvégzése során ismerték fel az abszolút energiát, úgymint virágkoszorú készítése a Lord számára. Gananaatha Nayanaar a példa erre, a Lord hívője, aki egyszerű feladatokat végzett, a szertartáshoz megfelelő virágokat gyűjtött és koszorút készített belőlük a Lord számára, felsöpörte és felmosta a templom padlózatát, és gondja volt rá, hogy a templom lámpásai ki ne aludjanak. Ez az egyszerű élet elegendő volt ahhoz, hogy őt az abszolút élményhez juttassa és megajándékozza a 'Gananaatha' névvel, amely Lord Shiva ganainak (szolgálók) vezérét jelenti.

Amikor imát mondasz, légy valódi és közvetlen! Bármit, amit érzel, érezd azt teljességgel és ajánld fel azt az Isteni hatalomnak! Ne csapd be magad és ne légy álszent azzal, hogy nem fogadod el érzéseidet! Nem tudsz elrejteni semmit az Isteni erőtől, mert az jobban ismer téged, mint te magad.

Intenzitásod az egyetlen, amely eldönti, hogy a keresésed tárgya mikor talál rád. Ha az intenzitás teljes, ebben a pillanatban megtörténik. Ha az intenzitás nem teljes és nem integrált, több időre lesz szükség, mert az intenzitásnak erősödnie kell ezalatt az idő alatt.

Ha kellôképpen intenzív vagy, nincs szükség időre, hogy elérd az Abszolút energiát. Teljesen mindegy hol vagy és ki vagy, itt és most elérheted.

Egy gyönyörű történet:

Egyszer volt egy szörnyű bandita, aki félelemben tartotta a királyságot. Miután emberek tömegét kizsákmányolta, elkezdett nyugtalanná válni és tettei kényelmetlenné váltak számára. Egy mesterhez fordult és megkérdezte, 'Mester, én egy bűnözô vagyok. Van valami mentség számomra? Szabaddá válhatok?'

A mester ránézett a banditára és megkérdezte, hogy mihez van igazi tehetsége. A bandita azt válszolta, hogy, 'Semmihez'. A mester így szólt újból, 'Semmihez? Valamiben csak jó kell, hogy légy!' A bandita gondolkodott egy ideig, azután válaszolt, 'Mester, csak a lopáshoz értek, ez az, amit egész életemben műveltem.'

A mester mosolyogva mondta, 'Tökéletes! Akkor most pontosan azt fogod használni. Menj egy nyugodt helyre, és lopd el felfogásaid összességét, ötleteidet és véleményeidet! Lopd el a föld összes fáját ,szikláját, folyóját! Lopd el az összes bolygót és az összes csillagot az égen! Ezután olvaszd fel mindezt a benned lévő ürességben!'

A bandita őszintén végig csinálta pontosan azt, amire a mester utasította, és 21 nap múlva felismerte lénye valóságát - megvilágosodott.

Periya Puranam - Egy Tamil klasszikus irodalmi mű Sekkizhar által, amely a 63 Nayanmar, vagyis Shiva megvilágosodott mester hívő szentjeinek életéről szól.

Nayanmarok - Shiva megvilágosodott mester 63 hívő szentje akiknek életét a Periya Puranam könyv tárgyalja.

Shiva – Megvilágosodott mester

AZ INTENZITÁS SOHA NEM VALL KUDARCOT

A tudat négy állapotáról beszélhetünk.

GONDOLATOKKAL GONDOLATOK NÉLKÜL

álmok mély alvás

Amikor az 'Én' tudatával és gondolatokkal rendelkezel, akkor az ébrenléti állapotban vagy, tehát amelyben most találod magad. Ebben az állapotban az 'Én' magasabb frekvenciával bír, mint a gondolataid. Tehát képes vagy gondolataidat irányítani.

Amikor nem vagy az 'Én' tudatában, de rendelkezel gondolatokkal, akkor az álom állapotában találod magad. Az álom állapotában a gondolataid bírnak magasabb frekvenciával az 'Én' tudatodhoz viszonyítva. Ezért van az, hogy álmaidban léteznek gondolatok, de nem vagy képes irányítani őket.

Amikor az 'Én' tudata hiányzik és gondolataid sincsenek, akkor a mély alvás állapotában vagy. Általában csak erről a három állapotról van élményünk - ébrenlét, álmok és mély alvás. A negyedik állapot, amikor az 'Én' tudatában vagy, de nincsenek gondolataid - ez a turiya.

Az intenzitás azt jelenti, hogy bármit, amit teszel, intenzíven hajtod végre minden pillanatban. Ehhez először tudatában kell, hogy légy saját magadnak mind a három állapotban. Csak akkor lehetsz intenzív állandó jelleggel.

Jelenleg csak az ébrenléti állapotban tudod, hogy ki vagy. Úgy érzed, 'Doktor vagyok', 'Ügyvéd vagyok', 'Mérnök vagyok', és így tovább. Csak amikor mind a három állapotban tudatában vagyunk az azonosságtudatnak, amit magunkkal hordozunk és élvezünk, értettük meg a három állapot - ébrenlét, álom, mély alvás - lényegét, vezérfonalát. Amikor mind a három lét központi lényegét megértjük, hirtelen felismerjük azonosságunkat mind a három állapotban.

Valaki azt kérdezte, 'Nem hiszem, hogy a mély álomban éber lennék.' Akkor ki az, aki visszatér és leszögezi, hogy mély békét érzett az alvás során? Ki az, aki beszámol arról, hogy teljes sötétség volt, mintha nem is lett volna jelen egyáltalán? Ki az, aki visszatér és arra emlékszik, hogy szinte ott sem volt?'

Ha valaki nincs jelen abban az állapotban, akkor ki az, aki visszatér és összeköti ezt a három állapotot? Nem mondhatjuk azt, hogy nem voltunk ott a mély álomban, csak annyit mondhatunk, hogy ebben az állapotban nem voltunk tudatában azonosságunknak.

Értsd meg, az a tudatos személy, aki mind a három állapotban éber tud maradni! Ha mind a három állapotban tudatában vagyunk azonosságunknak, akkor elegendő mértékben tudatosak vagyunk, keresésünk elegendő mértékben intenzív ahhoz, hogy válaszra találjon, hogy beavatást nyerjünk és áldásban legyen részünk.

Ha még nem vagyunk tudatában ennek a három állapotnak, ha még nem tapasztaltuk meg mind a három állapotot ugyanazon azonosságtudaton keresztül, akkor természetes az, hogy intenzívebbé kell tennünk a keresésünket.

Aki intenzíven keres, az a magáról alkotott azonosságtudatot magával hordozza mind a három állapoton keresztül.

Ha csak egyszer vagy kétszer megtapasztaltad az ébrenléti azonosságtudatodat az álomvilágban, akkor intenzívnek mondhatod magad. Az álom állapotában egyszer csak hirtelen emlékszel, hogy te több vagy annál az azonosságtudatnál, mint amit hiszel magadról az álomban. Ismerek olyan egyéneket, akik megélték ezt az élményt az álomban. Álmodnak és hirtelen azonosítják magukat az ébrenléti énjükkel. Ekkor azt gondolják az álom állapotáról, 'Hé, ez túl kevés dolog, ez igazán csekélység!'

Ha az ébrenléti énedet megtapasztaltad az álomvilágban, értsd med, hogy intenzív vagy! Keresésed intenzívvé vált.

Jegyezd meg: A kérdés az egy szó. A keresés az egy érzés.

Az ember egy küldetéssel születik. A Lét többi eleme nem képes olyan módon tükrözni az Isteni erőt, mint az ember. Az ember olyan mint egy tükör. Szabad választása van abban, hogy elfogadja és tükrözze az Isteni erőt, vagy abban, hogy elforduljon tőle. Az embernek lehetősége van egy tudatos választásra, és emiatt fejlődhet. Az ember választhatja azt, hogy felismeri az Isteni erőt, az ő emberi formáján keresztül. A Lét többi lényének nincs ilyen választási lehetősége.

Ha ezek a szavak, 'Hogyan juthatok el a megvilágosodáshoz? Igazán akarom...méghozzá sürgősen,' megjelennek benned, ha ez a kérdés egy mélyről jövő keresést tükröz, akkor nincs másra szükséged.

Csak hagyd magad forrongani, engedd, hogy lényed egésze lángoljon a keresés tüzével! Ez elegendő. Semmi mást nem kell tenned! Engedd, hogy ez a forrongás intenzívvé váljon!

Engedj ennek a forrongásnak! Engedj ennek a lángolásnak! Engedj ennek az intenzitásnak! Engedj ennek a sürgősségnek!

Hadd váljon a szükség sürgőssé! Hadd váljon a kérdés a küldetéseddé! Hadd eméssze fel egódat, belső világodat!

Azt kérdezik tőlem, 'Az isteni kegy révén jutottál el a megvilágosodáshoz, vagy az erőfeszítéseid vagy a keresésed révén?' Azt felelem, hogy maga a keresés jelenléte az annak a jele, hogy az isteni kegyben van részed. Az isteni kegy nélkül nem lehetséges a keresés útja.

Értsd meg hogy ez a küldetés vagy keresés olyan, mint a mag! Olyan mint amikor a mag megfojtva érzi magát a héjában. Lásd, amíg a magban lévő élet nem érzi azt hogy fullasztó odabent a héjban, addig nem fog kitörni onnan és nem fog fává nőni!

Abban a pillanatban, amikor a mag kezdi érezni azt hogy meg kell nyílnia, amikor kezdi érezni a keresés igényét, a sürgősséget és a küldetést, hogy fává alakuljon, a magban lévő fa lehetősége elkezdte kifejezni magát.

Ha létezik benned az az érzés, hogy el kellene jutnod a megvilágosodáshoz, akkor a benned lévő Buddha kinyitotta a szemét. A benned lévő Buddha ébredezni kezdett. Csak arra van szükséged, hogy kinyisd a szemed!

Engedj ennek a keresésnek! Reggeltől estig hagyd, hogy forrongjon, hagyd, hogy egy mély elégedetlenséget okozzon benned! Engedd hogy bőröd minden pórusa, tested minden idegszála, minden egyes sejted vibráljon ezzel az intenzitással! Engedd, hogy mindez magába szívja az összes depressziót, ami létezhet életedben! Az életben annyi depresszióra és szenvedésre van alkalom, mert sok minden hiányzik. Engedd, hogy mindezen szenvedés felszívódjon ebben az egyetlen szenvedésben!

Egy gyönyörű Zen történet:

Egy Zen diák intenzíven tanult a mesterétől, de nem volt képes az igazi meditációs élményre hosszú időn át.

Egyik telihold estéjén egy vödör vizet hordott egy bambuszrúdra erősítve. Látta a holdfény tükröződését a vízzel telt vödörben. Hirtelen eltört a bambuszrúd.

A víz kifolyt a vödörből, és a holdfény tükröződése megszűnt úgy, ahogy az egója is eltűnt azzal együtt.

Amikor a keresés intenzívvé válik, akkor az kiszívja a nedüt az egódból.

A zöld fű olyan lesz, mint a szalma. Elegendő egy gyufaszál ahhoz, hogy az egészet leégessük. A legmagasabb szintű élmény jöhet létre egy pillanat töredéke alatt, egy egyszerű történés során.

Tehát jegyezd meg, hogy ez a keresés, ez a küldetés, amely azt mondatja veled, ' Hogyan lehet eljutni a megvilágosodáshoz? Igazán akarom... méghozzá sürgősen', legyen olyan mértékű, hogy feleméssze az összes szenvedésedet, az összes depressziódat, az összes vágyadat és minden más, életeddel kapcsolatos gondodat.

Engedd hogy megtörténjen és hirtelen meglátod, a keresés megszűnik, már nem létezik! Amikor a keresés megszűnik, elérted a megvilágosodást. Elérted amit kerestél.

Az Upanishadok, a bölcsek és misztikusok által íródott ősi védikus szövegek, amelyek feltáró hatással rendelkeznek, azt mondják, hogy az egész világ menyország a beavatottak számára. Értsd meg a 'beavatás' szó jelentését! Nem azt jelenti, hogy valamilyen szertartásra van szükség.

A beavatás azt a 'bekattanást' jelenti, amely akkor történik benned, amikor a mester az igazságot fejezi ki, és hirtelen felismered, Ó, Istenem! Amit mond, az igaz. Én mindig is pontosan erre gondoltam. Ő pedig a megfelelő formában közölte, ez a beavatás. Ha azt érzed, hogy bármit, amit mondok, az nem más, mint amire te mindig is gondoltál, csak én kifejezem és megfelelően szavakba öntöm, akkor a beavatás megtörtént benned.

Légyszíves, értsd meg hogy csak minden előkészület után, és amikor nagyon intenzív állapotban vagy, lehetséges az, hogy a mester által kifejezett igazság egyszerűen bekattanjon számodra!

Amikor a mester azt mondja hogy nincs többé szükséged keresésre, és szabadítsd fel magad most azonnal, csak akkor leszel képes rá, ha azt megelőzően elegendő keresést folytattál és megteremtetted az intenzitást. Ez a látszólagos ellentmondás benne!

Az a megfelelô módszer hogy megteremtjük az intenzitáshoz való megfelelő hozzáállást. Valójában ha magasszintű, intenzív energiával rendelkezel akkor automatikus módon megfelelő lesz a felfogásod. Csak várni fogsz a felvillanásra. Csak várni fogsz hogy halljad, hogy magadba szívd a tudást.

Ezért beszélnek a mesterek újra és újra és újra éveken át. Én csak egy pár éve kezdtem el beszélni, Buddha negyven éven át beszélt. De az üzenet ugyanaz volt. Az első prédikációja és az utolsó prédikációja majdnem ugyanaz.

Talán azon gondolkodsz, vajon miért ültek tanítványok ezrei és hallgatták nap mint nap ugyanazt a prédikációt újra és újra. Mert a bekattanás csak akkor történik amikor intenzív energiával bírsz. Csak intenzitással jön létre, lángra kapsz és a felébredés megtörténik.

A spirituális élményhez két feltétel teljesítésére van szükség. Az egyik az hogy teljesen nyitott légy és elérhető a környezeted számára. A másik, az intenzív energia mező jelenléte.

Néha - még annak ellenére is, hogy nyitott vagy, de nem tartózkodsz az intenzív energia mezőben - az egód kókuszdiójának első megrepedése nem történik meg. Az első spirituális élmény az olyan, mint egy kókuszdió megtörése. Amikor az először megnyílik, akkor már nem nehéz megnyitni a többi részét sem. Az első megnyitáshoz van szükség az intenzív energia mezőre.

Ez a két tényező eredményezte az első spirituális élményemet. Nyitott voltam és elérhető a körülöttem lévő dolgok számára, és az Arunacsala-hegy intenzív energiamezejében tartózkodtam. Szerencsémre annak a hegynek a szépsége vonzott engem. Általában ha mindennap látsz egy hegyet, folyót vagy óceánt akkor biztosra veszed . Én soha nem vettem biztosra ezt a hegyet.

Soha nem gondoltam hogy már ismerem. Állandó jelleggel nyitott voltam és készen álltam bármely élményre.

Értsd meg hogy állandóan nyitottnak lenni és készen állni, minden reggel a szem frissességével és az elme nyitottságával látni, jelenti számomra a 'nyitottságot és készenlétet'! Sokszor teljesen bezárjuk magunkat kizárólag a társadalom számára.

Valamilyen következtetésre jutunk, valamit megértünk, és azután soha nem aktualizáljuk a megértésünket vagy erőfeszítésünket az eredménnyel. Az Arunacsala-hegy mindennap élő volt számomra. Nem ugyanaz az öreg hegy volt számomra, amit tegnap láttam. Egy mókás szokásom volt. Minden reggel amikor felkeltem nem nyitottam ki a szemem. Lassan kisétáltam a szobámból a házon kívüli részre, a korlátra támaszkodva. Arra a helyre álltam, ahonnan tudtam hogy látni a hegyet. Csak akkor nyitottam ki a szemem, amikor odaértem azért, hogy az első dolog, amit meglátok reggel, az a hegy legyen.

A testvéreim valahogyan megtudták hogy én a hegyet akarom látni elsőként a nap felkeltével. Szórakozást találtak abban hogy megtréfáljanak. Amikor megtudták hogy felébredtem és lassan sétálok kifelé, akkor kijöttek hogy elém álljanak.

Amikor kinyitottam a szemem, és nem a hegyet láttam, hanem az arcukat, akkor visszamentem az ágyba és újból lefeküdtem egy fél órára, majd újból nekikezdtem felkelni és lassan kisétálni, hogy kinyissam a szemem és lássam a hegyet. Csak akkor folytattam a napi teendőmet amikor elsőként a hegyet láttam reggel.

Lehet, hogy humorosnak és babonásnak tűnik, de mindig azt éreztem, hogy azért születtem, azért öltöttem testet, mert ennek a hegynek a vonzóereje a megvilágosodott lények számára erőteljes volt.

Létezik egy gyönyörű verssor a Tamil nyelvben, amely úgy írja le a hegyet, mint 'amely vonzza maga köré a megvilágosodott lényeket', Ez a hegy különösen tisztelt azért, mert megvilágosodott lényeket vonz nemcsak erről a bolygóról, de más bolygókról és terekről a Föld felé. Soha nem vettem biztosra a hegyet, az mindig is egy állandó, élő jelenlét volt számomra.

Egy nap azon voltam, hogy üljek és meditáljak. Aznap a telihold (Purnima) napján, a hold felkelőben és a nap lenyugvóban volt. Én egyszerűen egy Arunacsala menti sziklán ültem és próbálkoztam egy meditációs technikával, amibe Ramana Maharishi tanítványa és megvilágosodott mester, Annamalai Szwamigal avatott be.

Ott ültem a sziklán, és próbáltam megtalálni azt a forrást ahonnan az 'Én' érzése ered. Azon a napon különösen hosszan tartózkodtam ott, mélyen kutatva a forrás után.

Hirtelen valami történt, és úgy éreztem, hogy valami felszív engem és befelé húz. Csukott szemmel ültem, de tisztán láttam, hogy belül valami megnyílt.

Abban a pillanatban, amikor az a valami megnyílt belül, képes voltam 360º-ban látni mindent magam körül. A szemem csukva volt, de mégis képes voltam látni 360º-ban bármit, ami végbement - előttem, mellettem, mögöttem, felettem és alattam.

Nemcsak arra voltam képes, hogy lássak mindent, de arra is, hogy tisztán érezzem, mindenben, amit látok, élő vagyok, ugyanolyan intenzíven, mint ahogyan a saját bőrömben érzem magam.

Képes voltam látni mindazt, ami körülöttem volt - a növényeket, sziklákat, fákat és mindent. Képes voltam azt érezni, hogy mindenben élő vagyok. Ugyanolyan módon, ahogy ti mindnyájan érzitek, hogy testetekben élők vagytok, úgy éreztem, hogy élő vagyok az egész kozmoszban, az egész Létben.

Addig csak egy egyszerű test voltam. Azután rájöttem, hogy én test is vagyok! Értsd meg, 'Én test is vagyok'!

Ez egy nagyon mély nyomot hagyó élmény volt. Ha csak egy szó vagy képzelet lett volna akkor nem hagyott volna ilyen benyomást a belső világon. Az egy intenzív és tudatos élmény volt.

Lásd, jelenleg azt tudod, hogy a bőrödben vagy! Jelenleg mindent meghallgatsz, amíg az nem zavar téged. Természetesen tudod, hogyan védd meg magad, mert élő vagy a testedben, és az a tudatos élményed.

Teljesen mindegy, hányan mondják neked hogy nemcsak a tested vagy, csak hallgatod őket de nem hagyod, hogy kidolgozzák azt rajtad! Mert a tudatos élményed a tested.

Az az élményem hogy 'Ez az egész Lét én vagyok' a saját igazságommá vált. Ezért kezdtem el annak megfelelően élni.

Az emberek meglepődve hallgatják, hogy ilyen intenzív élményben lehetett részem ilyen fiatalon. Úgy érzik hogy ez nagyon nehéz és elképzelhetetlen. Elképzelhetetlen számodra mert nem vált a tudatos élményeddé. Könnyű számomra mert 'az egész kozmosz én vagyok érzése' egy nagyon szilárd élményemmé vált.

Nézd meg a megvilágosodott mester és a Buddhizmus megalapítója, Gautam Buddha életrajzát. Hat intenzív éven át volt a keresés útján. Különböző módszereket próbált, de az a szépség benne hogy minden próbálkozásához teljes lényével átadta magát.

Bármit amit elhatározott hogy követni fog azt teljes és megingathatatlan intenzitással vitte véghez. Kipróbált különböző módszereket, mint a koplalás, állandó önsanyargatás, zsoltár éneklés és hasonlók. Minden lehetséges technikát kipróbált de semmi nem hozott eredményt.

Keresése idején egy tanítója azt mondta, hogy három hónapon át naponta csak egy szem rizst egyen. Buddha őszintén követte az utasításait. Csont és bőrré vált, nagyon legyengült.

Egy nap a folyóban vett fürdőt. Annyira gyenge volt, hogy még lépni sem tudott, és az áramlat elsodorta. Megkapaszkodott egy faágban, és míg azon lógott, rájött, hogy milyen haszontalan minden erőfeszítése. Halálra gyötörte testét, és a folyamat során csak azt érte el, hogy elveszítse minden testi erejét.

Egy mély depresszióba zuhant amiatt, mert nem tudott semmit elérni a belső világban, és semmije nem maradt a külvilágban.

Kimászott a vízből és a fa alá ült. Reményét vesztett volt, de az átlagos reményvesztettség és Buddha reményvesztettsége között az a különbség, hogy ő teljes és intenzív volt még a reményvesztettségében is.

Egy szemernyi reménye sem maradt. Teljesen feladott mindent. Semmi nem maradt, amit teljesíteni kellett volna, vagy amit remélni lehetett volna.

Úgy szól a történet, hogy azon az éjjelen, amikor az égre nézett és készen állt álomba zuhanni, elérte a nirvánát.*

Az egyetlen tényező, amely hozzásegítette Buddhát az eredményhez, az az intenzitás volt. Annyian kérkedünk azzal hogy mindent megteszünk, mégsem történik semmi. Nézz mélyebbre magadban és lásd, mennyire vagy integrált a szomjaddal és kereséseddel! Bármi legyen az, amit keresel, egyesítsd vele energiáid teljes mértékben és indulj el érte! Akkor látni fogod, hogy az univerzum teljes mértékben megnyílik számodra.

Említettem azt a mély spirituális élményemet, amikor egynek éreztem magam a Léttel, és 360º látószögben láttam mindent magam körül. Annyi ember van, aki rengeteg különböző fajta meditációs technikát gyakorol. Mi a különbség, mi az, ami miatt egy kisfiú képes volt ezt megtapasztalni?

Mondhatom, egy fontos kiváltó ok az volt, hogy az egész belső világom érett volt és készen állt erre az egyszerű technikára, hogy felébredjek és megnyíljak. Állandóan a mesterek magasszintű frekvenciája volt a környezetem, még ha nem is voltam tudatában ennek.

Lásd, különösen a fiatal korban, bárki, aki benyomást gyakorol rád, a belső világod hősévé válik! Ezek a nagy mesterek olyan mértékben lenyűgöztek engem, hogy minden helyzetben arra gondoltam, 'Hogyan viselkednének ezek a nagy mesterek?' Például ha valamilyen félelmen támadt, arra emlékeztem vajon 'Mit tenne Annamalai Szvámigal*, hogyan nézne szembe ezzel a félelemmel? Bizonyára nem törődne vele. Ő egy megvilágosodott lény. Hadd legyek én is olyan mint ő!'

A belső világomat annyira megihlették és lenyűgözték ezek a nagy mesterek, hogy bármely lépést tettem volna az életben, azelőtt végig gondoltam, 'Hogyan viselkedne ő? Hadd tegyem én is ugyanazt!' A belső világom annyira tiszta volt a fiatal korban is, és nem voltak más hőseim, csak a mesterek. Minden egyes lépésnél arra gondoltam, 'Hogyan viselkedne ő? Hadd viselkedjek én is úgy! Hogyan cselekedne ő? Hadd cselekedjek én is úgy!'

Annamalai Szvámigal - Ramana Maharishi tanítványa, Tiruvannamalai templom városában, akinek tanításai THE SUPREME PONTIFF OF HINDUISM BHAGAWAN SRI NITHYANANDA PARAMASHIVAM-t mély spirituális élményhez juttatták még fiatalon, 12 éves korában.

Rendszeresen körüljártam az Arunacsala-hegyet. Több mint 12 kilóméternyi a táv a hegy körül. Rendszerint késő éjjel mentem. Amikor egy kis félelmem támadt, azt mondogattam, 'Hogyan viselkedne Annamalai Szvámigal*'? Ő nem törődne a félelemmel. Akkor hadd legyek én is ilyen!'

Hadd meséljek neked egy történetet!

Egy este erősen zuhogott az eső, amikor a hegy körül jártam. Egyfajta félelem vett erőt rajtam, ahogy a viharos esőt láttam, valamint a dörgést és villámlást tapasztaltam. Azonnal arra gondoltam, 'Hogyan viselkedne Annamalai Szvámigal? Nem törődne vele, csak sétálna tovább. Hadd viselkedjek én is ilyen módon!'

Egy hagyományos krematóriumon mentem keresztül. Bharatban mind a hamvasztás, mind a temetés ugyanazon a helyen történik. Azon a helyen gyalogoltam, mivel a hegy körül vezető út átszeli a krematórium helyszínét.

Hirtelen megláttam, hogy egy kutya harapdál és eszik valamit. Amikor megközelítettem, a kutya elkezdett ugatni rám. Amikor a félelem kezdett kialakulni, azonnal arra gondoltam, 'Mit tenne Annamalai Szvámigal? Nem törődne vele. Hadd menjek tovább!' Újból nekiindultam, és ekkor a kutya megijedt és elszaladt.

Amikor közelebb értem, megláttam hogy az egy holttest volt, amelyet nem temettek el teljesen. Az eső miatt a felszínre került és az úton hevert. Csak képzelj el egy tizenkét vagy tizenhárom éves fiút, egyedül az éjszakában, aki egy fej nélküli holttestet lát, mert ugye a kutya elvitte a fejet a szájában!

A félelem kezdett előjönni, de nem érte el teljesen a lényemet. Az ijedelem nem is történt meg igazán. Abban a percben, amikor az első félelem által keltett gondolat kezdett előjönni, intenzív éberséggel arra gondoltam, 'Hogyan reagálna most erre Annamalai Szvámigal? Ő egyszerűen kikerülné és tovább gyalogolna. Tehát kerüld ki és gyalogolj tovább!'

Folytattam a gyaloglást, ennyi az egész. Tettem egy kis kerülőt és elhagytam a helyszínt. Még csak vissza sem fordultam, hogy körülnézzek. Az ijedelem, ami olyan volt, mint egy buborék, amely kezd formát ölteni, de mégsem éri el, nem jutott el a testemig. A reszketés vagy a félelem miatti melegség egyáltalán nem volt jelen. Egyszerűen kihunyt.

Az egész tudatos belső világ intenzíven készen állt. Ez az oka annak, hogy csak egy kis csípés, egy kis ihletés elegendő volt ahhoz, hogy átéljem azt az élményt. Erre utalok, amikor azt mondom, 'Éld a Megvilágosodást'.

Amikor a mester testbeszédét átéled akkor a megvilágosodást éled.

Amikor bármely gondolat érte el a belső világomat, legyen ruhával, vagy étellel, vagy bármivel kapcsolatos, az első dolog az volt, hogy hogy átgondoljam, 'Hogyan vislekedne Annamalai Szvámigal?

Annamalai Szvámigal - Ramana Maharishi tanítványa, Tiruvannamalai templom városában, akinek tanításai THE SUPREME PONTIFF OF HINDUISM BHAGAWAN SRI NITHYANANDA PARAMASHIVAM-t mély spirituális élményhez juttatták még fiatalon, 12 éves korában.

Természetesen nem lennének vágyai. Akkor felejtsd el az egészet!'

Ha egy kissé lustának éreztem magam, hogy meditáljak vagy hogy körüljárjam a hegyet, arra gondoltam, 'Hogyan gondolkodna Annamalai Szvámigal? Hogyan bánna ezzel a helyzettel? Természetesen nem törődne ezzel a lustasággal. Egyszerűen felkelne és elkezdene meditálni, és kész! Tehát te is tegyél így!' Tehát éjjel nappal és állandó jelleggel ezek a mesterek váltak a viszonyítási pontommá. Ők váltak az életem központjává.

Egyszer megkérdeztem Annamalai Szvámigalt, 'Láttam Dévi-t az álmomban. Te is látod őt az álmodban?'Annamalai Szvámigal így felelt, 'Nem, nekem nincsenek álmaim.' Megdöbbentem, 'Te nem álmodsz! Akkor nekem hogyan lehetnek álmaim?*

Aznap este azt mondtam magamnak, 'Mostantól fogva nincs több álom. Annamalai Szvámigal azt mondta, 'nincs álma', tehát nekem sem lehet álmom. Meglepődhetsz, de aznap éjjel, amikor valamely álom kezdett előjönni, tisztán kijelentettem belülről, az álom teréből, 'Nem! Annamalai Szvámigal nem álmodik. Hogyan álmodhatok én?'

És az álom eltűnt. Egyszerűen eltűnt, mivel a belső világ annyira alapos, ártatlan és közvetlen volt, hogy az így történt magától.

Még akkor is, ha fáztam vagy hasonló dolog történt velem, arra emlékeztem, 'Hogyan viselkedne Annamalai Szvámigal? Ő nem törődne vele, tehát ne törődj vele, és kész!' Nem léteztek további kétségek vagy érvek a belső világomban.

Te is használhatod ezt az egyszerű és hatékony technikát. Ez annyira egyszerű hogy elméd nem találhat semmi kifogást.

Bármely helyzetben tedd fel magadnak a kérdést, 'Hogyan válaszolna erre a mester? Hogyan nézne szembe ezzel a helyzettel a mester?' Tedd ugyanazt! Meglátod, hogy egy új ajtó nyílik meg előtted. Erről beszélek amikor azt mondom, 'Éld a Megvilágosodást!' Nincs semmi másra szükséged. Ez az egyetlen dolog elegendő.

Még akkor is, ha ülsz, és gondolataid támadnak, kérdezd meg elmédtől, 'Ha a mester ül, mi lesz jelen? Természetesen a csend. Akkor te miért gondolkodsz? Csend legyen!' Ennyi az egész, nem több.

Ha elméd azt mondja, 'Nem, nem, tudom, hogy ez igaz. Tudom, de ez túl sok számomra.' Akkor gondolj arra, 'Ha a mester elméje ezt mondja, hogyan viselkedne?' Ő abban a pillanatban végezne az elmével! Ennyi az egész. Csak légy vele tisztában!

Jegyezd meg ezt az egyetlen üzenetet, és engedd, hogy életeddé váljon, az Éld a Megvilágosodást üzenete! Értsd meg, tízéves koromtól fogva, amikor Annamalai Szvámigal lenyűgözött és megihletett engem, elkezdtem ezt a technikát! Nem is voltam tudatában annak, hogy ez egy meditációs technika.

Csak elkezdtem azt kérdezni, 'Hogyan viselkedne Annamalai Szvámigal ebben a helyzetben?' Mint kisfiú, otthon sokszor tapasztaltam,

Dévi - Fő Istennő a Hinduizmusban, a világegyetem Anyja.

hogy a testvéreim vagy a családtagok elkezdtek vitatkozni valamilyen anyagi jusson és arra gondoltam, 'Hogyan vislekedne Annamalai Szvámigal? Még csak nem is törődne vele! Felejtsd el! Hadd legyen az övéké!' Ennyi az egész.

Valójában ez az, amit a mesterrel való kapcsolatnak nevezek. A mesterrel való kapcsolat nem azt jelenti, hogy néha szertartást végzel, virágot raksz elé és imádatod fejezed ki. Nem!

Akkor jön létre a kapcsolat, amikor a mester mély benyomást gyakorol rád. Bármi, ami előjön benned, legyen az félelem vagy bizonytalanság, vagy mohóság, vagy harag, csak vizsgáld meg, 'Hogyan viselkedne a mester?' Egyszerűen el fog tűnni. Egyszerűen eltűnik, legyen az bármi.

Sokszor mondom azt az embereknek, hogy maga a mesterhez való erős kötődés érzése elegendő. Nincs semmi másra szükséged. Ez nem csak egy közönséges kapcsolatod. Egy közönséges kapcsolatban nincs ösztönzés arra, hogy megpróbáld megérteni vagy magadba fogadni a mestert. Valamilyen kis érzés jelen van, de én ezt nem is hívom kapcsolatnak. Az csak egy közönséges és szokásos közreműködés.

A mesterhez való kötődés azt jelenti, hogy átéled őt. Amikor átéled őt, akkor intenzív kötődést érzel. Csak akkor vagy képes kiterjeszteni magad. Csak akkor történik valami benned. Ez nem jött létre a legtöbb esetben, mert annyi másfajta kapcsolatban találjuk magunkat. Annyi más személy foglalja el belső világodat, és annyi minden más keltett benyomást benned, vagy hitette el veled, hogy ők a hősök. Töltsd fel belső világodat a mesterrel, és figyeld meg, hogy problémáid egyszerűen megoldódnak!

Légy intenzív mindazzal, amit cselekszel! Ha eszel, ha énekelsz, ha táncolsz, imádkozol vagy dolgozol, add át magad teljesen annak, légy teljes mértékben jelen a pillanatban!

Az intenzitás a megvilágosodást jelenti. Jelenleg lényed egy része intenzív, más része lusta. A száz százalékos intenzitás egyenlő a megvilágosodással.

Az intenzitás az első dolog, amire szükséged van a megvilágosodás átéléséhez. Az intenzitás az a kard, amivel megsemmisítheted az elmét.

Ez olyan, mint felébredni az álomból. Először egy szándékra van szükséged, egy eszmére, hogy tudd, fel kell, hogy ébredj! Tehát most egy erős eszmére van szükséged ahhoz, hogy felébredj.

Értsd meg, azt az intenzitást, amivel a gazdagságért, kapcsolatokért küzdesz, ha egy kicsikét a megvilágosodás irányába fordítod, akkor felébredsz!

Hozz egy erős, határozott döntést, 'Fel fogok ébredni ebből az életből, amit én hívok életnek.' Hozz létre egy intenzív szándékot vagy imát! Amikor egy szándékot hozol létre és azt magad felé irányítod, azt akaratnak hívjuk. Amikor egy szándékot hozol létre és azt az isteni erő felé irányítod, akkor imáról beszélünk.

Az intenzitás az egy erős szándék arra, hogy felébredj, arra, hogy elérd a beteljesülést, hogy éld a megvilágosodást, az örök boldogságot. Az egyetlen rés közted és a megvilágosodás között, az az intenzitás hiánya.

Emlékezz arra, milyen erővel és vágyakozással hajtasz azok után a dolgok után, amelyek élvezetet okoznak számodra! Feltételezzük, hogy én most azt mondom, bárki, aki intenzíven imádkozik, annak egy díjban lesz része, akkor mindent megteszel, hogy életed legnagyobb intenzitását mutasd fel, ugye? Csak azért, mert azt hiszed, hogy létezik egy termék, amely beteljesülést okoz számodra, intenzívvé válsz. Tudod, hogy a pénz hozzáad valamit az életedhez. Hasonló módon, a megvilágosodás is hozzá fog adni valamit az életedhez.

Azért, hogy megteremtsd a megvilágosodáshoz szükséges intenzitást, kezdheted azokkal a dolgokkal, amelyekkel kapcsolatban már tapasztaltál valamilyen vágyat. Például, ha egészségre vagy gazdagságra vágysz, légy intenzív abban! Az a vágyakozás integrálódik és az ismeretlen felé irányul, ami a megvilágosodás. Ezen felül a beteljesületlen vágyaid egyszerűen eléghetnek ebben az intenzitásban.

Bármit, amit úgy tapasztalsz, hogy beteljesülést hoz számodra, vággyál rá! Az erőteljes vágyakozás elegendő, abban gőzzé fogsz válni, és a beteljesülés, amihez eljutsz, az sokkal nagyobb lesz, mint amit valaha is tapasztaltál azelőtt.

Ez egy nagyon erőteljes technika, amely a Shiva Szutrákból* származik.

Az aforizma vagy szutra így szól,

Semmisülj meg a végtelen ürességben, ahol többé már nem létezel!

Túlhaladni az érzékeken a Shiva Tudat eléréséhez.

Ennek a technikának az a neve hogy Shanmukhi Mudra*. Mivel nehéz fenntartani ezt a testhelyzetet hosszú időn át, leülhetsz a földre és megtámaszthatod a karjaidat a széken hogy kényelemben maradj. Az előtted lévő széket úgy fordíthatod hogy melletted legyen és megtámaszthasd a karod. Vagy ülhetsz a széken, és használhatod az előtted lévő széket támaszként. Ha megtámasztod a karjaidat, akkor nem lesz vállfájásod.

Ez a technika bezárja az érzékeidhez vezető utakat. Csak azoknak ajánlott akiknek van valamennyi tapasztalata a meditációban. Mint minden meditációban, ülj kényelmesen, keresztbe tett lábbal, vagy egy széken, és a hátad, nyakad és a fejed függőleges vonalban legyen!

Shiva Szutrák - Shiva epigramma formában előadott tanításainak mint technikáknak a gyűjteménye, amely magába foglalja a Vignana Bhairava Tantrát, Guru Gitát, Tiru Mandiramot, stb.

Shanmukhi Mudra - Egy mudra, amelyben a szemek, a fülek, az orr és a száj befedve vannak a meditáció ideje alatt.

Amikor a Shanmukhi Mudrá*-ban vagy, a külvilághoz vezető energiaáramlat az arc hét nyíláspontján keresztül (két fül, két szem, két orrlyuk és egy száj) gátolva van, és az így befelé irányul. Kezeid energiája nagyon erőteljes. A kezeidben lévő energiaközpontok olyan erővel bírnak, hogy képesek megállítani az energiaáramlatot, és azt egy koncentrált energiasugárrá alakítani, majd az ajna csakra*, vagy más néven harmadik szem felé irányítani.

Általában a lélegzetünk befelé és kifelé áramlik kaotikus módon. Ha az orrlyukakat részlegesen bezárjuk az ujjakkal, lecsökkenthetjük és kiegyensúlyozhatjuk a levegőáramlatot.

A Shanmukhi Mudra* először leállítja a külvilág felé irányuló energiaáramlatot.

Másodszor, érzékeinket befelé irányítjuk.

Harmadszor, mindezt az energiát a harmadik szem felé koncentráljuk.

Ha szemüveget hordasz, vedd le azt! Helyezd el ujjaidat a következő módon:

A hüvelykujjak nyomást gyakorolnak a fül bejáratra, amíg egy zúgó hangot nem hallunk.

A mutatóujjakat gyengéden mindkét szemre helyezzük.

A középső ujjakat az orrnyeregre helyezzük.

A gyűrűs ujjak gyengéden az orrlyukak alatti részre kerülnek.

A kisujjakat pedig az ajkakra helyezzük.

A következő 21 perc alatt kövesd ezeket a lépéseket:

Részlegesen zárd be az orrodat! Hagyd, hogy a prána áramlat lecsökkenjen! Amikor az elméd lenyugszik magától, a prána áramlat lecsökken. Légy a Shanmukhi Mudrában és lélegezz be és ki olyan lassan amilyen lassan lehetséges és olyan mélyen amilyen mélyen lehetséges!

Tartsd szádat szorosan bezárva! Képzeld el, hogy szemgolyóid kővé váltak és ne mozdítsd őket!

Legyél intenzíven éber! Ne hozz létre feszültséget - csak próbálj behatolni mély éberséggel! Ne hozz létre feszültséget, csak éberséget! Jelenítsd meg intenzíven, hogy behatolsz a harmadik szemedbe! Jelenítsd meg intenzíven hogy behatolsz a harmadik szemedbe, mintha egy kutat fúrnál!

Lazíts! Nyisd ki a szemed lassan!

Fontos hogy kényelmesen légy, a megfelelő támasszal hogy fenn tudd tartani a Shanmukhi Mudrát. Meglátod, hogy hatalmas energia keletkezik a harmadik szemedben, amely felébreszti a megérzésedet, az intuíciódat. Amikor kényelmesen vagy, meglátod hogy mélyebb energiamezőkbe vagy más néven magasabb tudati szintre lépsz.

Shanmukhi Mudra - Egy mudra, amelyben a szemek, a fülek, az orr és a száj befedve vannak a meditáció ideje alatt.

Ajna csakra – Kifinomult energiaközpont, amely a két szemöldök között található.

Lehet, furcsának tűnik, hogy az intenzitás után az ártatlanság témájára kerül sor, de őszintén szólva, nem tudsz intenzitással fellépni semmiben, amíg az ártatlanság nem szerepel a fontos dolgok között. Az ártatlanság, amiről én beszélek, lehet, hogy nem ugyanaz, mint, amit a te szótárad ért rajta. Én a gyermeki ártatlanságról beszélek. Egy gyermek intenzív mindabban, amit csinál. A felnőttek elvesztették ezt a tulajdonságot, de ez visszanyerhető.

Az ártatlanság a belső világ tisztaságát jelenti, amelyet nem befolyásolnak a gondolatok vagy a bevésett emlékek. Kereken kimondom, annak ellenére, hogy nem fejezed ki érzelmeidet, haragot, mohóságot, vágyat, de azok jelen vannak a belső világodban, akkor még nem vagy egy teljes és ártatlan lény. Talán a társadalom szempontjából tiszta vagy, nem több. Viszont, ha kifejezed haragodat, mohóságodat és vágyadat, de semmi nem érinti belső világodat, és ártatlan gyermek módjára élsz, akkor vedd úgy, hogy egy tiszta lény vagy!

Láthatod, hogy a gyerekek is megharagszanak. A gyerekek is ismerik a mohóságot. Személyiségüket legfőképpen a mohóságra építik. Éppen ezért vannak annyira az 'enyém' tudatában és őrzik azt éberen. Próbálj elvenni egy játékot a gyermektől! Úgy fog viselkedni, mintha az életét vennék el tőle. Sírni és kiabálni fog. Ez azért van, mert az egész személyisége az 'enyém' tudatán alapul. A gyerekek ismerik a mohóságot és a haragot, mégsem mondhatod őket tisztátalannak. Bármi amit tisztátalanságnak gondolsz, nem érinti a belső világukat. Leülnek játszani a játékaikkal, egy pár óra múlva félredobják őket és másfelé mennek. Semmit nem hordanak magukban. Belső világuk szép és tiszta.

Az ártatlanság egyenesen a belső világgal kapcsolatos. Semmilyen módon nem kapcsolódik a külvilághoz. A Shiva Szutrákban* Shiva megmutatja a módszert, hogyan lehet eljutni ehhez az ártatlansághoz. Ha követed Shiva életét, ahogy az a Hindu mitológia történeteiben van leírva, nem találsz semmilyen hagyományos, társadalmi ártatlanságot benne.

Shiva Szutrák – Shiva epigramma formában előadott tanításainak, mint technikáknak a gyűjteménye, amely magába foglalja a Vignana Bhairava Tantrát, Guru Gitát, Tiru Mandiramot, stb.

De árad belőle a tiszta és abszolút ártatlanság. A hely, ahol él, nem áll közvetlen kapcsolatban tisztaságával vagy ártatlanságával. Shiva a temetkezési helyeken él, a lelkek társaságában, ott, ahol a testeket égetik.

A Shiva szó a szanszkrit nyelvben magától adódó jószerencsét jelent. Ez a magától adódó jószerencse, az energia, amely boldogságot teremt bárhol jár, bárhol jelenik meg, az ártatlan belső világából ered.

A védikus hagyományban írott szent szövegek az Upanishadok, amik a szanszkrit nyelvben a mester azon tanításaira utalnak, amelyeket a tanítványainak mondott miközben együtt ültek. 108 ilyen Upanishadról beszélhetünk. Ezek a megvilágosodás tudományának lényegét jelentik, amelyeket a védikus idők nagy mesterei hagytak ránk. Ezek közül az egyik, a Chandogya Upanishad* egy gyönyörű történetet mesél:

Egy Szatyakama nevű fiú egy mesterhez fordul a megvilágosodás ügyében. A mester négyszáz tehenet ad neki, és azt mondja, 'Vidd ezeket a teheneket! Menj velük az erdőbe és vigyázz rájuk! Amikor ezer tehén lesz a kezed alatt, hozd őket vissza hozzám!'

Szatyakama elindul az erdőbe a tehenekkel élni és várni, hogy szaporodjanak. Nagyon sok évre van szükség ahhoz, hogy a tehenek ezerré szaporodjanak. Mindezen évek alatt ő csak ül, nem beszél senkihez, csak a tehenekre ügyel.

Nemsokára elfelejti az emberi beszédet. A mély csendben, mivel nem lép kapcsolatba egyetlen emberi lénnyel sem, lassan elveszti a külvilághoz fűződő azonosságtudatát. Mire az ezredik tehén is világra jön, elfelejt számolni. Ő csak egyszerűen ül és vár egy gyönyörű eksztatikus érzéssel.

Végül egy tehén így szól hozzá, 'Uram, már ezren vagyunk. Már visszamehetünk a mesterhez.'

Azt válaszolja, 'Tényleg? Rendben van.'

Szatyakama eksztázisban van. Elfelejtette a visszavezető utat. A tehenek vezetik őt. A visszaút idején az állatok, a madarak, még a tűz is, amin az ételét készíti, a Brahman természetéről, az abszolút igazságról tanítja.*

Amikor Szatyakama visszatér a mesterhez, az ránéz és mosolyog. Azt mondja, 'Szatyakama, olyan kisugárzó vagy, mint aki ismeri az Igazságot. Ki tanított rá?'

Szatyakama elmondja neki, hogyan értelmezte az Igazságot az állatokon és madarakon keresztül, és megkéri a mestert, hogy tanítsa őt az Igazságra a saját szavaival.

A mester így szól, 'Te már ismered az Igazságot,' majd áldását adja.

A történet arról szól, hogy csupán a létezés során, hallgatván, amit a természet sugall, Szatyakama megvalósította önmagát az Igazságban, megvilágosodott.

A teljes mértékű ártatlanság a megvilágosodáshoz vezet.

Chandogya Upanishad - A főbb szent iratok, vagy Upanishadok egyik legősibb tagja.

Brahman - Az abszolút, a Kozmikus Tudat, a forma nélküli isten, stb. Mindaz, ami az egyetemes energiaforrásra utal, amelynek egy holografikus része a lélek egyéni energiája.

Szatyakama megvilágosodás miatt fordul a mesterhez, és a mester azt kéri tőle, hogy teheneket szaporítson! Sokan azt kérdezitek, mi köze van a teheneknek a megvilágosodáshoz? Szerencsére, Szatyakama nem volt ilyen intellektuális beállítású. Szerencsére, nem volt része formális tudásra alapozott oktatásban. Tehát számára nem merült fel ez a kérdés! Ő egyszerű volt, ártatlan és szerény, készen állt az átalakulás folyamatára. Nem rendelkezett logikával.

Értsd meg, hogy mindaddig, míg logika mentes nem vagy, vagy bele nem fáradtál a logikába, nem állhatsz készen az átalakulásra! A logika még azt sem teszi lehetővé, hogy megértsd a saját életed. A logika még azt sem teszi lehetővé, hogy megvizsgáld elmédet. Hogyan tenné lehetővé a változást?

Az emberek azt kérdezik tőlem, 'Szvámidzsi, miért vagy a logika ellen?' Én nem vagyok a logika ellen, csak azt mondom, hogy minden szenvedésed oka az intelligencia nélküli logika. Logikád reggeltől estig gyártja benned a temérdeknyi politikát.

Mi a politika? Nem más, mint ugyanazon témához kötődő eltérő véleményalkotás, ugye? Most nézd meg az elméd! Az egy dolgot mond reggel, és különböző dolgot mond este ugyanarról a témáról. Ez kelti a dilemmát az elmédben. Maga az elméd az egy ilyen dilemma.

Azt mondják hogy minden spirituális szervezetben sok a politika. Azt kérdezem tőlük, 'Mit értesz ezalatt?' Akik ezt mondják, azok belső világában van sok politika! A politika megalkotásához még két személyre sincs szükség, egy éppen elegendő. Egyetlen személy a logikával elegendő, mert reggel ez a logika mond valamit és este megint mond valami mást! Természetesen, a küzdelem közted és közted az nem más, mint politika! Igazam van? Akkor, miért állítod, hogy a spirutuális intézmények politikával teltek?

Ha magad elé teszed és összeveted azokat a döntéseket, amiket reggel és amiket este hozol, meglátod magadban a politikust!

A logika nem hagyja, hogy egyszerű és ártatlan légy. Nem hagyja hogy az átalakulás könnyen végbe menjen. A logikát túl kell szárnyalni az átalakuláshoz. Csak akkor létezhet ártatlanság amikor a logika megszűnik. Az átalakulás megfelelő tere az ártatlanság.

Szatyakama, szerencséjére, mentes volt minden logikától. A tanítvány a mesterhez fordul a megvilágosodásért, és a mester azt mondja, 'Rendben, vidd ezeket a teheneket az erdőbe és maradj velük, amíg ezerré nem szaporodnak! Azután gyere vissza!'

A mai kereső a tanítvány helyében azt mondta volna, 'Úgy hiszem, hogy a mester megpróbál engem kihasználni. Szüksége van ezer tehénre, ezért csináltatja velem ezt a munkát. Velem végezteti el a munkát.' Az ártatlanság nem ismeri a logikát! Ezért van az, hogy a modern világ keresője nem kap ilyen elbűvölő technikát.

Értsd meg: ez nemcsak egy történet! Egy nagy igazság áll mögötte. Az ártatlansággal lényében, Szatyakama egyszerűen követte, amit a mester mondott.

Később elveszítette a számolás logikáját. Teljesen elmerült az eksztázisban és élvezetben. Az elme megszűnt létezni. Már nem érdekelte, hogy ezer vagy kétezer. Csupán az ártatlanság és az elfogadás eljuttatta őt a legnagyobb eseményhez - a megvilágosodáshoz! Amikor teljesen elfogadsz valamit, akkor nincs szükséged az elmére. Az elmére csak akkor van szükség, amikor küzdesz és szenvedve élsz. Most ebben a pillanatban fogadd el magad a külvilágban és a belső világban! Megvilágosodva fogsz kisétálni innen.

Annyi éven át, teljesen elfogadva azt, amit a mester mondott, Szatyakama egyszerűen csak létezett. Mi más történhetne számára, mint a megvilágosodás?

Azt gondolhatod, 'Hogyan végezhet el ilyen nagy munkát az egyszerű elfogadás?' Az a probléma, hogy még a spirituális tudást is az intellektuális elme terén keresztül közelítjük meg. Az intellektuális térből ered a kérdés, 'hogyan'. Az értelem mindig kérdést tesz fel. Az ártatlanság egyenesen elkezdi megvalósítani, amit a mester mond. Ez a különbség.

Amikor végtelenül ártatlan és nyitott vagy, a beavatás megvilágosodást jelent számodra. Csak egy szó elegendő a megvilágosodásodhoz. Shiva azt mondja a Shiva Szutrákban*, 'Egyszerűen, hallgasd, ahogy a mester kifejezi az igazságot - és juss el a megvilágosodáshoz!'

Hogyan vezethet a megvilágosodáshoz az egyszerű hallgatás? Miért történt ez meg Szatyakámával, és miért nem történik meg velünk? Először is: ő ártatlan volt, tehát kellőképpen intelligens, hogy a mester utasításait elfogadja. Másodszor: elegendő bátorság volt benne, hogy annak megfelelően éljen. Teljes mértékben bízott a mesterben. Az ártatlanság mindig bizalmat eredményez.

Én nem kérlek arra hogy hozz nekem ezer tehenet. Nem! Arra kérlek, hogy Szatyakama hozzáállását hozd magaddal! Gyere ugyanazzal az ártatlansággal! Nem kell pontosan azt tenned, amit Szatyakama tett. De olyannak kell lenned, mint Szatyakama. Ha lényed olyan, akkor az átalakulás most azonnal megtörténhet. Most ebben a pillanatban a fény átadása megtörténhet.

Az upanishad szó azt jelenti, 'ülni a mester lábai előtt'. Az ősi Bharatban létezett a gurukul* hagyomány a mesterek és tanítványok között. A gyerekeket hét éves korukban a mester gondjaira bízták így azok gyönyörű módon a tudatukra összpontosítva nőttek fel. A mesterek a szent iratok megtestesítői. Gondolataik, szavaik és tetteik az abszolút Igazság termékei. A tanítványok felismerik ezt az igazságot azáltal hogy körülöttük élnek.

Szvámi Sri Yukteshwar Giri*, egy Hindu megvilágosodott mester így szól, 'A mesterrel együtt ülni, nemcsak a fizikai jelenlétében való tartózkodást jelenti, hanem azt is, hogy a szívedben hordozod őt; egy vagy vele az alapelvekben és ráhangolod magad.'

Shiva Szutrák – Shiva epigramma formában előadott tanításainak, mint technikáknak a gyűjteménye, amely magába foglalja a Vignana Bhairava Tantrát, Guru Gitát, Tiru Mandiramot, stb.

Gurukul - Védikus oktatási intézmény.

Szvámi Sri Yukteshwar Giri - THE SUPREME PONTIFF OF HINDUISM BHAGAWAN SRI NITHYANANDA PARAMASHIVAM Paramahamsza Yogananda megvilágosodott mester mestere.

Ez az egész upanishad technika lényege. A mester az egy felső szintű tudat energiája. Amikor ráhangolod magad, akkor ráhangolod magad erre az energiára. Csak az ártatlanságon, a nyitottságon keresztül vagy képes ráhangolódni.

A nyitottság egyenlő az ürességgel. Ne a tudás töltsön meg téged! A tudás az egy eszköz, de nem a lényeged. Tagadj meg minden tudást, azt mondván, 'nem ez', nem ez'. A megtagadáson azt értem, hogy nem elégszel meg semmilyen középszintű tudással, hanem csak az abszolút Igazsággal. Mert, amikor mindent feladsz, ami folyamatosan keletkezik benned, akkor egyszer csak nincs más lehetőség. Visszazuhansz magadba, és ebben a térben találod meg az abszolút Igazságot. Ekkor állsz készen, hogy az Igazság elárasszon téged. Ez magában elegendő ahhoz, hogy az upanishad megtörténjen.

Ha figyeled a gyerekeket, láthatod, hogy a szemeik mindig csodálatot és frissességet sugároznak. Belül annyira üresek. Nem hordoznak magukban semmilyen véleményt. Nyitottak arra hogy befogadjanak dolgokat. Ez a nyitottság tükröződik a szemeikben. Láttál már felnőttet ilyen szemekkel? A szemek elvesztik a sugárzást az évek során, mert tompává válunk azzal a tudással, amit megszerzünk. A tudás tompává tesz bennünket. Rendelkezhetünk tudással, de az semmilyen módon ne tompítson bennünket. Lelkünkben mindig üresen kellene maradnunk.

Ha az életre minden véleményalkotás nélkül, minden leírás nélkül, minden előre megszabott eszme nélkül tekintesz, akkor olyan vagy, mint az üres teás csésze, amelybe a frissen főzött tea önthető. Azért fogadsz be dolgokat, mert nem tartasz magadnál semmit, mert üres vagy. Ekkor soha nem veszted el a lelkesedésed. Soha nem unatkozol. Olyan vagy mint egy gyerek, ártatlan és friss.

Egy fiatal lány egy papírra írt valamit. Apja megkérdezte, hogy mi az.

Azt mondta, 'Egy levelet írok.'

Az apja megkérdezte, 'Kinek?'

'Saját magamnak.' válaszolta.

'Miről szól a levél?' kérdezte az apja.

A lány így felelt, 'Honnan tudnám? Még nem adtam fel, és még nem kaptam meg.'

Az ártatlanságban annyi frissesség rejlik. Az ártatlansággal az élet egy minden percben kibontakozó misztériummá válik. Ez az igazság. Az élet az egy állandóan kibontakozó misztérium.

Az elme szorítja azt skatulyába. Az elme mindig a saját formája szerint kívánja az életet. Az ártatlanság átöleli az életet, elfogadván annak saját formáit.

Ha bújócskát játszol a gyerekekkel, akkor megfigyelheted, hogy mindig ugyanarra a helyre bújnak, ahová te az előző alkalommal bújtál! Nemcsak egyszer, hanem többször is! Hogyan lehetséges ez? Egy oka van ennek: az ártatlanság irányítja őket. Nincs semmi eszme a fejükben. Egyszerűen a szívükre hallgatnak. Nagyon bíznak benned, nem is gyanakodnak, hogy te ott fogod őket keresni! Ez benne a szépség.

Az ártatlanság bizalommal lép fel. Az ártatlanság nem törődik azzal, hogy kihasználják.

Az idegrendszer kutatói most már magyarázattal szolgálnak erre. Azt mondják, hogy öt vagy hat éves életkorig a gyerek agyhullám mintái a théta és a delta szinteken találhatók. Ezek az elme különösen befolyásolható állapotai, amelyekben álmodunk és alszunk. Ezek azonosságtudat mentes állapotok. Tizenkét éves korig az agyhullámok az alfa állapotban vannak, amelyek még mindig nagyon befolyásolhatók. Ezért hisznek a gyerekek mindabban amit a felnőttek mondanak nekik. Ártatlanságukban bizalmat mutatnak.

Amikor üres szemmel nézel, minden amit látsz mélyre hat és új megértést kelt benned. Az élet egy örökké kibontakozó misztériummá válik. A kérdéseid természete változik meg. A kérdések természete árulkodik a kérdező ártatlanságának mélységéről.

Három módon lehet egy kérdést feltenni: kérdezhetsz az ártatlanságodból eredően, vagy a tudásodból eredően azért, hogy felmutasd, te is tudsz, és a harmadik mód, amikor azért kérdezel, hogy megerősítsd, amit tudsz, az helytálló. Amikor az ártatlanságból eredően kérdezel, akkor teljesen készen állsz befogadni a választ. Amikor a tudásból eredően kérdezel akkor teljes mértékben figyelmen kívül hagyod a választ. Amikor megerősítés miatt kérdezel akkor ellenállsz a válasznak. A megfelelő tanulásnak és tudásnak az alapvető titka, hogy az ártatlanság állapotából működjünk.

Az a gond, hogy aki nem üres, az soha nem ismeri fel, hogy nem üres. Nem mondhatod nekik hogy telítettek. Nem értenék meg és nem fogadnák el. De az ártatlanság embere mondhatja, 'A tudásom miatt figyelmen kívül hagytam. De igazából én nem tudok semmit. Most arra vágyom, hogy tudjak.' Abban a percben, amikor ez a tér létrejön, a tanulás folytatódik. Ebben a térben nem létezik a tudás egója. Az ellenállás megszűnik, és csak a tiszta befogadás állapota létezik.

J. Krishnamurti, a híres filozófus, így szól gyönyörűen, 'Akkor lehet a tudástól szabaddá válni, amikor megértjük a tudás felhalmozásának indítóokát.'

Általában mi a tudás indítóoka? Lásd: a jelen az a Lét kibontakozó csodája és misztériuma. Próbáljuk megmarkolni őt a tudás hálójának segítségével. Ez a tudás motivációja. De ez soha nem lehetséges! Az ismeretlent soha nem lehet csapdába ejteni az ismert által. Az ismeretlen csak akkor válhat ismertté, ha átadod magad neki. Ez az átadás egyenlő az intelligenciával! Az intelligencia felismeri a jelen pillanat misztériumát, és örömmel átadja magát neki. Ez az öröm az ártatlanság öröme.

A tudás pedig tagadja a jelen misztériumát. Megpróbálja meghatározni azt minden percben, de a jelen nem meghatározható. Tehát, te mindig egy ponton maradsz, 'az ismeretlentől való félelemben.' Az ismeretlentől való félelem gyökere az a folyamat, amelyben megpróbálod meghatározni a jelent. Amúgy nincs félelmed! Tisztában vagy vele, hogy a jelen pillanat az egy misztérium!

Part 9: Living Enlightenment (Gospel of THE SUPREME PONTIFF OF HINDUISM BHAGAWAN SRI NITHYANANDA PARAMASHIVAM)

A tudás által valamilyen módon megpróbálsz elszökni a jelen pillanat 'nem ismertségétől'. Az egó számára nem ismerni valamit, annyit jelent, mint semminek lenni. Az egó nem bírja elviselni, hogy semmi legyen. De az ártatlanság azt jelenti, hogy semmi vagy és élvezed a jelent! A jelen az egy kibontatlan ajándék. De a tudás ellopja a meglepetést belőle. Amikor a tudás megérti azt, hogy a Lény módszerei kifürkészhetetlenek, akkor többé nem nehezíti a felsőszintű tudás folyamatát. Akkor egy eszközként szolgál, és csak akkor lép fel, amikor szükség van rá, de nem áll útjába annak, hogy átöleljük az élet misztériumait.

Amikor a tudás szilárddá válik a Lényben, akkor nincs többé hely az élményekre. Csak a tudás újra lejátszására van lehetőség. Minden valamilyen múltbeli tudás, valamilyen múltbeli végkövetkeztetés visszatükröződése lesz. A jövő a múltbeli minták és élmények folytatása lesz. Már ismered a virág illatát. Már ismered a hullámok hangját.

Értsd meg: A Lét az nem folytatása semminek! Az minden pillanatban új. Tehát semmit nem lehet ismerni. Honnan tudod, mi jön a következő pillanatban? Ha ezt megérted akkor minden tudást elhagyhatsz. Akkor csak a bölcsesség létezik, és a bölcsesség egyenlő az ártatlan intelligenciával mert hagyja hogy az élmény létre jöjjön anélkül, hogy a tudás megnehezítené a dolgot.

Akkor megtörténnek a Lény és a Lény körüli dolgok nagy felfedezései valamint a misztérium, ami mindkettőt összeköti.

J. Krishnamurti helyesen mondja, hogy a hit kizár sok lehetőséget, és egyfajta aktivitásra késztet.

Mivel az elme mindig aktivitásra vágyik, követed a hitet. Az egész életünket a hitre alapozzuk. Emiatt elmerülünk az aktivitásban, de nem az akcióban. Az aktivitás állandó üzemanyagot igényel, a hitből merítve azt. Az aktivitás nem engedheti meg magának, hogy megálljon. Ha megáll, az elme depresszióba zuhan. Az akció akkor történik, amikor szükség van rá, és olyan módon, amilyen módon szükség van rá, azután leáll. Az aktivitás eredete a hit, míg az akció a megértésből származik. Az aktivitás fáradtsághoz vezet, míg az akció energiát és ösztönzést nyújt. Amire szükséged van, az az akció és nem az aktivitás.

Lásd be, hogy a hit az nem más, mint a te saját értelmezésed valamiről, de az nem az igazság! Bármilyen helyzetben négy különböző ember négy különbözô hitet hozhat létre következtetésképpen. A hitben nincs abszolút igazság. Az csak egy egyszerű egyéni felfogás. De az ártatlanság nyitottan hagyja ezt a felfogást. Ez benne a szépség. Nem hoz végkövetkeztetést és nem zárja be a kaput semmi előtt.

Bármit értelmezhetünk megszámlálhatatlan módon. Az ártatlanság lényege az, hogy nem ragaszkodunk egyetlen értelmezéshez sem. Akkor életben tartjuk szellemünket.

Amikor ártatlan vagy, egyszerűen élvezed a pillanatot. Ha megfigyeled az ártatlan embereket, akkor látod, hogy soha nem állnak elő nagy célokkal.

J. Krishnamurti - Elismert Hindu filozófus.

Egyszerűen élvezik a pillanatot teljességgel és egyszerűséggel. Az ártatlanság megérti a jelen pillanatot, míg a tudás figyelmen kívül hagyja azt. A tudás csak a célt ismeri, míg az ártatlanság ismeri a cél nélküliség szépségét.

Ha félreteszed tudásodat, akkor készen állsz, hogy a jelent és az igazságot értelmezd. A jelenben van az igazság elrejtve. Az a gond, hogy a mai oktatási rendszer csak tudást tanít és azt, hogyan kell okosnak lenni. Nem az ártatlanság az oktatás alapja. Hol tanítanak ártatlanságot az egyetemeken?

Manapság minden hangsúly az okosságra helyeződik. A gyerekek elvesztik ártatlanságukat, kiszolgáltatva annak a feltételnek hogy a 'hogyan kell okosnak lenni' nevében szerzik a tudást. Idővel, mint ennek a kisfiúnak az esetében, még az ártatlanságot is arra használják, hogy az okosságot igazolják!

Egy apa az első alkalommal büszkén mutatta be fiát a hivatalbeli kollégáinak.

Amint minden kolléga a fiú köré sereglett, az apa azt mondta, 'Fiam, mondd meg nekik, hány éves vagy?'

A gyerek azonnal így felelt, 'Amikor otthon vagyok, akkor hét éves vagyok. De amikor a buszon vagyok, akkor csak öt.'

Ilyen módon nevelik a gyerekeket manapság. Arra nevelik őket, hogy mindenben használhatóságot keressenek. Az oktatás a saját hasznosságod alapján mér fel téged. De te nem vagy egyenlő a hasznosságoddal. Te a lényeddel vagy egyenlő. A lényt soha nem lehet felmérni. Csak az elmét lehet felmérni, és maga az elme az egy kitalált jelenség! A társadalom hozza létre ezt a jelenséget, amit az elmédnek hív, és eléd tartja, mint egy mérőlécet, amivel felmér téged. Ez az oka annak, hogy a tudás manapság annyira népszerű.

Egy kis történet:

Négy barát élt egy városban. Nagyon sok időt töltöttek együtt. Hárman közülük nagyon tanultak voltak. A negyedik nem volt annyira tanult, de bölcs igen.

Egy nap elhatározták, hogy elindulnak világot látni, megmutatni, mit tudnak és kenyeret keresni vele.

A negyedik barátnak nem volt mivel büszkélkednie, de kifejezte vágyát, hogy szeretne velük menni.

Az első barát azt mondta, 'Nem tudsz sok mindent. Ha velünk jössz, akkor feleslegesen meg kell osztanunk veled a pénzünket.'

A második barát azt mondta,,'Igen, ez igaz. Jobb, ha itthon maradsz.'

A harmadik barát kedvesebb volt. Így szólt,,'Együtt nőttünk fel mindezen évek során. Nem helyes azt mondani neki, hogy maradjon itthon. Velünk kell jönnie.'

Tehát négyen nekiindultak az útnak.

Egy sűrű erdőn keresztül vezetett az útjuk. Sok vadállatot láttak, és rengeteg izgalmas pillanatot éltek át. Hirtelen egy nap egy rakás állatcsontra bukkantak.

Egyikük azt mondta, 'Azt hiszem, remek alkalom ez, hogy próbára tegyük tudásunkat. Keltsük életre ezt az állatot!'

A másik kettő egyetértett, de a negyedik barát így szólt, 'Úgy érzem, hogy ezek a csontok egy nagy állat csontjai, és jobb, ha nem kísérletezünk ilyen dolgokkal.'

A három barát kinevette őt és gyávának nevezte. Azt mondták, 'Ha lenne egy kis tudásod,

olyan, mint nekünk van, akkor nem félnél ettől. Maradj nyugodtan és nézz bennünket!'

Hárman nekikezdtek a kísérletnek.

Egyikük olyan módon rendezte el a csontokat, hogy az egy megfelelő állati formának tűnt. Ezután néhány strófát szavalt, szent vizet öntött rá, és a csontok hirtelen egy csontvázat formáltak. Lenyűgözve álltak tudásuk hatalmától.

A második is nekilátott, még több strófát szavalt és még több szent vízzel locsolta azt, mire a csontváz hirtelen feltöltődött izommal, hússal, vérrel és szőrbundával. Egy oroszlán lett, és csak az életerő hiányzott belőle.

A barátok nem győztek ámuldozni.

A harmadik barát vállalkozott arra, hogy életet leheljen belé.

A negyedik barát megint figyelmeztette őket, de azok nem törődtek vele. Ő pedig lassan felmászott egy fára, és onnan figyelte a dolgot.

A harmadik barát életre keltette az oroszlánt.

Egy hatalmas üvöltéssel az oroszlán elkezdett feléjük indulni. Felnéztek a fára, keresvén a negyedik barátot, aki ott függeszkedett a fán, figyelve a jelenetet.

Az oroszlán hamar végzett velük.

A tudás az egy eszköz. Nem vezet közvetlenül az intelligenciához. Az csak egy eszköz. Amíg egy hatékony eszközként használjuk, amikor szükség van rá, addig minden rendben van. Csodálatos dolgokat művelhetünk vele. A hibát akkor követjük el, ha az egész életünket a tudás gondjaira bízzuk. Viszont az ártatlanság közvetlenül vezet a tiszta intelligenciához.

Az intelligencia képes értelmezni olyan dimenziókat, amelyeket az okosság figyelmen kívül hagy. Lehet, hogy az ártatlanság figyelmen kívül hagyja a tényeket, de megkaparintja az igazságokat. Amikor az okosság elvegyül az ártatlansággal, akkor születik az intelligencia és az ártatlanság ritka kombinációja. A tudás félretétele az ártatlanság javára egyenlő az intelligenciával. Nem azt mondom, hogy többé ne gyűjts ismeretet. Csak értsd meg, hogy a tudás nem helyettesítheti az ártatlanságot!

Amikor a falusi embereket megfigyeled, akik nem tanultak, meglátod, hogy tiszta intelligenciát mutatnak fel! Ezért úgy találod, hogy amikor egy helyben topogsz egy problémával, egy falusi ember minden nehézség nélkül fellép és kisegít téged. Az ártatlan intelligencia képes erre.

Manapság minden egyetem azon dolgozik, hogy az egyén intellektuális képességeit élesítse. Azt tanítják, hogyan váljunk hasznossá a társadalom számára, és hogyan legyünk termelékenyek vagy hatékonyak. Nincs semmi rossz a termelékenységben és a hatékonyságban, de ezek elérésének a folyamatában elfeledkezünk arról, hogyan kell ártatlannak és befogadóképesnek lenni. Elfelejtjük, hogyan kell megnyitni magunkat a kozmosz, a Lét előtt. Elfelejtjük, hogyan lépjünk összhangba a kozmosszal, hogyan egyeztessük a termelékenységet a kozmikus tervvel, amely az összes termelékenység forrása. Ez azért van mert a 'tenni' és a 'birtokolni' köt le bennünket, és elfeledkezünk 'lenni'.

Háromfajta lényeges állapotról beszélhetünk: lenni, tenni és birtokoni. Most éppen a tennitől a birtokolni felé mozdulunk. Állandóan 'teszünk' valamit. Megtanulunk valamit, és a tanult dolgot egy hasznos akcióba fektetjük. Akkor 'megvan' az, amit akarunk: pénz,

kapcsolatok, kényelem és minden más. Akkor még több dolgot akarunk, vagy még jobb dolgokat akarunk, tehát folytatjuk a tevékenységet. Állandóan a tenni és a birtokolni között mozgunk. Ebben a folyamatban a lenni elfelejtődik. Az igazi ellazulásunk kulcsa a lenni állapotában van. Emiatt - bármennyire is tevékenykedünk vagy birtokolunk - továbbra is keressük a nyugalmat. Ezt az érzést hívjuk a 'lény hívó szavának'.

Ha tápláljuk a lenni állapotát és hagyjuk, hogy a tevékenység a lenni minőségéből eredően jöjjön létre, akkor nem kell sokat dolgoznunk a birtoklásért. Akkor az egyszerűen létrejön, mint melléktermék. Ez a Lét titka. De az egyetemek nem veszik ezt közvetlenül hasznosíthatónak a társadalom számára. Ez a gond. De ez az, ami az igazi hasznosságot kínálja minden egyén számára, és nemcsak a társadalom számára, de a kozmosz egésze számára. Mindig az Egészre kellene gondolnunk.

Az ősi Hindu egyetemeken, mint Takshila vagy Nalanda, a hallgatókat mindig a lenni szintjén készítették fel a tudásra. A külvilág információinak elsajátítása egyszerűen megtörtént, mint természetes következmény. Bharat mindig is arra összpontosított, hogy a lény ártatlanságát gazdagítsa, mert csak az vezethet a lény erősségéhez. Amikor a lény erős, bármi elérhető.

Paramahamsza Yogananda gyönyörűen fogalmazza meg a spirituális tanulmányok célját. Azt mondja, hogy a trilliónyi sejt a testben egyenként intelligens lény. Minden sejtben van egy DNS szubsztancia, amely magában foglalja az információt és az intelligenciát, hogy egy új testet és agyat hozzon létre. Ezt az alvó intelligenciát fel kell ébresztenünk azért, hogy az elme ne a szenvedés irányába térjen, hanem a boldogság állapotában maradjon.

Így folytatja: a spirituális oktatás felmágnesezi a sejteket, mivel életerőt küld az agyba és a gerincoszlopba, így biztosítva az egyén fejlődését. Ezzel az isteni mágneses erővel minden sejt egy élő aggyá válik és készen áll arra, hogy a tudás legkisebb részletét is értelmezze. Ezzel a felébresztett aggyal az egyén mentális kapacitása megsokszorozódik, és bármilyen fajta tudásra szert tud tenni erőfeszítés nélkül! Ilyen nagy a spirituális tanulás behatása.

Nagy Sándor, perzsa uralkodó, aki meghódította a világ háromnegyed részét, Ázsia felé tartott, hogy azt is meghódítsa. A Szindhu folyó mentén szállt meg, hogy Bharatot is meghódítsa.

Ugyanazon a folyóparton élt egy remete.

Amint Nagy Sándor és hadserege elhaladt mellette, a remete éppen meditált, és nem állt fel köszönteni őket.

Nagy Sándor megalázva érezte magát, és rákiáltott, 'Hogy merészelsz nem üdvözölni engem?' Majd elővette kardját, hogy levágja a fejét.

A remete ránézett és elkezdett nevetni.

Nagy Sándor megrökönyödött, 'Meg foglak ölni, és te nevetsz ezen?' kérdezte.

A remete így szólt, 'Kíváncsi vagyok, kit fogsz megölni! Engem soha nem lehet megölni. Halhatatlan, örök és elmúlhatatlan vagyok. A fegyverek nem vághatják szét, a tűz nem égetheti el, a víz nem áraszthatja el, a szél nem száríthatja fel ezt a lelket.' Idézte a Bhagavad Gitából.

Nagy Sándor eldobta kardját és üdvözölte a remetét, így szólván, 'Bharat emberei olyan nagyszerűek, hogy nem félnek a haláltól. Minden tiszteletem ennek a rendkívüli országnak.'Egy bölcsebb emberként vonult vissza a Bharati földrôl.

A múltbeli egyetemek tanításai lehetőséget nyújtottak a legfelső szintű tudás megszerzésére és arra, hogy az egyénekben virágozzon a magabiztosság, ugyanakkor megőrizzék az ártatlanságukat. Így minden hallgató a bölcs ember minőségét sajátította el. Egy bölcs ember terjedelmes tudással rendelkezik, ami a külvilágot illeti, és a legnagyobb ártatlansággal a belső világban.

Valaki olvashat itt és ott egy pár dolgot és elszórakoathatja magát vele. Ha a szándék csak a könyvolvasásra irányul, akkor az jó szórakozáshoz vezethet, de soha nem a megvilágosodáshoz. A szórakozás különbözik a megvilágosodástól. Csak azért mert néhány könnyvvel elfoglalta magát, az még nem jelenti azt, hogy megvilágosodott. Értsd meg hogy azok a könyvek, amelyek élesítik logikádat, azt az érzést nyújtják, hogy te sok mindent tudsz! Itt kezdődik a probléma.

Még egy részlet: nem vonhatjuk felelősségre a modern kort az ártatlanságunk elvesztéséért is. Lord Krishna azt mondja, 'Én az Idő vagyok.' Amikor ezt mondja Krishna, azt kell értened rajta, hogy a modernizáció is a Lét isteni játékának része. Az ember a megfelelő fényben kell, hogy megértse a modernizációt és nem úgy, mint ha az az ősi fejlődési alapfeltétel helyettesítésére szolgálna.

Amikor ártatlan vagy, akkor nyitottan állsz arra, hogy befogadd mindazt, amit a Lét tanítani kíván számodra! Ha bezárulsz, akkor egy falat építesz magad körül. A fal nem engedi, hogy friss szellő érintse a lényedet, és azt sem, hogy kilépj és érezd a friss szellőt. A sebezhetőség annyit jelent, áttöröd a falat és beengeded a friss szellőt, hogy az megérintse lényedet minden egyes alkalommal, amikor odaáramlik.

A sebezhetőség annyit jelent hogy megengeded hogy bármi megérintse lényedet. Az egész kozmosz feléd tart, amikor sebezhető vagy.

A sebezhetőség nem jelent gyengeséget. Az áttört fal nem jelent veszélyt számodra. Maga a fal építése egy mély félelemből ered - félelem attól hogy előtárd a valóságodat. A sebezhetőséged egyenlő a valóságoddal, és annyira félsz feltárni azt a kozmosz előtt. Mélyedben tudod azt, hogy ha feltárulsz és elengeded magad, akkor az ártatlanság söpör magával. Tehát bezárulsz. De fullasztó odabent lenni mivel ott is ugyanaz a levegő áramlik. Ugyanazokat a mintákat tapasztalod, amit az elme ismer. Akkor mi haszna a falnak?

Amikor a fal leomlik, rájössz hogy semmit nem vesztesz. Ahelyett egy dolgot nyersz: az élet frissességét.

Két asztrológus találkozott az úton egy szép őszi napon. Egyikük megjegyezte, 'Gyönyörű ősz. Olyan amilyet még soha nem láttunk.'

A másik így válaszolt, 'Igaz. Emlékeztet 2070 őszére.'

Amikor sebezhető vagy, akkor mindent a lényed szintjén tapasztalsz meg. Amúgy a fejen keresztüli élménnyé válik. A lény az költemény, a fej az próza. És a költemény az élet.

Egy este a feleség a férjét a gyermekük bölcsője mellett állva találta.

Amint ott állt a csecsemőre tekintve, látta, hogy arca különböző érzéseket tükröz, hitetlenséget, ámulatot, kételyt, csodálatot és még megannyi mást.

Lassan odament hozzá, átölelte és azt mondta,'Egy fillér a gondolataidért.'

A férj így felelt, 'Ez ámulatba ejtő. El nem tudom képzelni, hogy valaki képes ilyen szép bölcsőt készíteni csak 45 dollárért!'

A fejeddel képtelen vagy nyitottságra! És amikor nem vagy nyitott, akkor a házad nagy fala mögött ücsörögsz. Az élet még nem kezdődött el. Az élet a sebezhetőség útján történik.

A sebezhetőséggel az igazság felé tartasz egy különleges ösvényen, egy örömteli ösvényen, mert minden pillanatban egyenesen az Léttől kapod az élményt. A Lét képes azt számodra nyújtani, mert sebezhető vagy és készen állsz azt befogadni! A Létnek megvan a maga etikája. A megvilágosodott mestereknek saját etikájuk van. Amikor létezik a nyitottság, akkor egyenesen eláraszthatnak téged élménnyel. Amikor létezik a fal, akkor mindez nehézzé válik. Az etikájuk nem engedi, hogy behatoljanak oda. Tehát várnak, hogy a fal ledőljön.

Amikor sebezhetővé válsz, akkor 'igent' mondasz a Létnek. A Lét az a legnagyobb misztérium és az örök tanár. Amikor igent mondasz neki, az energiád egy új irányba kezd áramolni. A fejedtől a szíved felé áramlik, és befogadod azokat a tanításokat, amelyek a lényed számára fontosak. Bármi, ami 'nem' volt azelőtt, most igenné válik. Ekkor rájössz, hogy a világ az nagyon különbözik attól, amit gondoltál róla.

Az emberek azt kérdezik, hogyan kell a jelenlétemben 'lenni'. Légy teljesen nyitott és ártatlan! A nyitottsággal egyenesen a lényed fogja fel az igazságot. A mester a Lét tiszta kifejeződése. Ha befogadod őt akkor a Létet fogadod be magadba. Amikor a Lét belép akkor a igazság egy lenyomatát hagyja a lényedben. Minden egyes darshannal vagyis a mester érintésével ez a lenyomat egyre mélyebbé válik. Ez a benyomás mélyebb bármely tanításánál.

Értsd meg: egy mester nem taníthat számodra spiritualitást, de te tanulhatsz olyan módon, hogy nyitott vagy és bizalommal vagy iránta. A spiritualitásnak semmi köze a szavakhoz. Az egy élmény. Arra van szükség hogy azt magadba szívd oly módon

hogy megfigyeled a mester testbeszédét és átérzed a megvilágosodás illatát, ami árad belőle. Ha éber vagy, akkor ez lehetséges.

Amikor sebezhető vagy, akkor az egész válaszadó rendszered nyitott. Nem sürgős számodra hogy kérdéseid feltegyed. Teret engedsz hogy a kozmosz intelligenciája cselekedjen rajtad keresztül.

Csak a nyitottsággal kifejezni magadat, annyit jelent, szabadnak lenni, mint a madár, nem aggódni a múlt vagy a jövő miatt, csak lenni. Ez az amit a Zen mesterek tanítottak tanítványaiknak.

A hatalmas bizalom átadáshoz vezet. Az átadás egyenlő a szív egyszerűségével. Azt jelenti, tudod, hogy nem kell döntened az Igazságról, hanem csak annak az útján kell haladni. Amikor ráébredsz az Igazság erőteljes jelenlétére, akkor létrejön az átadás.

Ha megfigyeled a kedvenc kutyád, rájössz, hogy még akkor is, ha becsapod néha, az újból visszajön hozzád, a legnagyobb bizalommal irántad. Bizalma abszolút és ártatlan. Ennek a bizalomnak nincs oka. Nincsenek kérdései, tehát válaszokra sincs szükség. Nem néz hasznot semmiben, csak létezik, mint egy nyitott könyv, ennyi az egész.

Két aranyhal beszélget a vízzel telt medencében. Egyik megkérdezi a másikat, 'Bízol Istenben?'

Mire a másik így válaszol, 'Természetesen, mit gondolsz, ki cseréli a vizünket naponta?'

Csak az ártatlanság képes arra, hogy egy nagy lépést tegyen a bizalom és az átadás felé.

A tudás valahogy mindig a hasznosíthatóságot keresi mindenben. Mindenben az okot keresi. Az átadás és az ok kizárják egymást. Az átadás a bizalommal kapcsolatos. Az átadás csak az ártatlanságból eredhet mivel az ártatlanságból ered a bizalom.

Az átadás során egy nagy ellazulás jön létre. Az átadás során egy friss inteligencia születik, amely ismer egy másfajta síkot. Ezen a síkon nem létezik az eredmény iránti aggodalom; csakis az akció létezik, amelyet egy tiszta energia hajt. Az energia egyenlő az intelligenciával. A bizalom nem jelent akciómentességet. Azt jelenti, hogy továbbra is végrehajtjuk az akciót, az intelligenciát használva az intellektus helyett. Azt jelenti, hogy bizalommal vagyunk a gondolat iránt, és intelligenciával hajtjuk végre az akciót.

Egy tanítvány érkezett teveháton egy Szufi mester sátrához. Leszállt a tevéről, besétált a mester sátrába, jól meghajolt előtte, és azt mondta, 'Mester, annyira bízom benned, hogy a tevémet meg sem kötöttem odakint, biztos vagyok benne, Isten megóvja azok érdekeit, akik szeretik őt.'

A mester rákiáltott, 'Bolond, menj és kösd meg a tevét! Az Isten nem ügyelhet mindenre, amire te magad tökéletes módon képes vagy ügyelni.'

A bizalom az egyfajta hozzáállás. Nem helyettesíti a megfelelő tettet. A bizalom szelleme maga az élet lényege. Ártatlansághoz, átadáshoz, ellazuláshoz és boldogsághoz vezet. Ha teljes megértésből eredően követjük akkor nincs mit veszteni ezen az úton. Mindaddig csak a bizalomhoz vezető ösvényen járunk.

A megvilágosodott mesterek szilárdak abban az ismeretben hogy semmi sem lehetetlen a Lét terében.

Ők a bizalom élő megtestesítői. A boldogságuk mindennek a kifejeződése. A világ minden tudásához hozzáférnek de mégis végtelenül ártatlanok. Tudatában vannak hogy tudásuk a Lét tudása. Tudásuk nem is igazán tudás, hanem a jelen igazságának áramló élménye.

Nekünk is van tudásunk. De tévesen azt hisszük hogy a mi tudásunk az egyetlen helyes tudás és az összes többi helytelen. Értsd meg hogy a legfelső szintű tudás ugyanaz mindannyiunk számára! Bármi köztes dolog csak egy csokor kölcsönvett eszme. Ha ezt világosan megértjük, akkor létrejön az átadás, lemondunk a tudás terheiről és ártatlanokká válunk.

Hogyan kezdjük tudni azt hogy mi nem tudunk? Elegendő annak a tisztánlátása hogy nem tudunk. Meditálj a Léten, amely minden tudás forrása! Mindig légy vele az ima és az átadás hangulatában! Légy szilárd a Lét tudásának való átadásodban! Látni fogod a csodákat, amelyek körülötted történnek majd.

Létezik egy történet Hanuman-ról, a Hindu mitológia majomistenéről, aki Lord Ráma* hívő tanítványa volt.*

Hanuman-t egyszer megkérdezték, hogy a holdnaptár melyik napját írják.*

Azt felelte, 'Én nem tudok semmit a hónapok napjairól, sem a csillagok állásáról. Egyedül Rámá-ra gondolok.'*

Amikor az Igazság csodájában létezel, akkor annyira ártatlanná válsz, hogy maga az életed válik meditációvá és csodákká. Hanuman* volt az, aki átszelte az óceánt Bharattól Sri Lankáig, egyetlen lépéssel és Ráma* nevének éneklésével. Rámának egy hidat kellett építenie, hogy átkeljen a hadseregével! Ilyen nagy a hatalma a Léthez és annak minden formájához való ártatlan megadásnak.

Mégegy dolog: amikor bízol és átadod magad, akkor nehéz lesz becsapni téged. Az ártatlan bizalom mindig megvéd a csalódástól, mert az ilyen mértékű energiát sugároz.

Élt egy híres Szufi szent, akinek a neve Habib Adzsami volt. Egy nap elment a folyóhoz fürödni, otthagyván a kabátját a parton.

Egy ember arra tért és látta a kabátot. Azt gondolván, hogy valaki figyelmetlenségből elhagyta és meg kell hogy óvja, elkezdte őrizni mindaddig, míg a tulajdonosa vissza nem tér.

Habib visszatért és kereste a kabátját. A férfi megkérdezte tőle, 'Kinek a gondjára bíztad a kabátot, amikor fürödni menté? El is lophatták volna!'

Habib válasza ez volt, 'Az Ő gondjára bíztam, aki azt a feladatot adta neked, hogy őrizd!'

Amikor a bizalom a teljes megértéssel társul, semmit nem lehet elveszíteni. A bizalom minőségében rejlik a bizalom igazi lényege. Mindig a zarándoklataim során a Himalájában látott szerzetesekről beszélek tanítványaimnak.

Hanuman - A Hinduk által tisztelt majomisten, Ráma tanítványa.

Ráma - Az Ayodhya Királyság hercege az Hindu eposzban, a Ramayánában.

Azért jönnek a Himalájába, hogy meditáljanak és mindent maguk mögött hagyjanak. De ott a saját kis vízhordó edényükért veszekednek! Csak a birtoklási vágyuk tárgya változik meg, semmi más! Értsd meg ezt! Amikor bízol, minden anyagi tulajdon úgy tűnik hogy a Léthez tartozik. Akkor egyszerűen a birtoklási hozzáállás szűnik meg. Ez ellazítja az elmét. Ez az ellazulás tere.

2004-ben egy kis csoportként mentünk a Himalájába. Életedben legalább egyszer meg kell látogatnod a Himaláját! Gomukh*-ba mentünk, amely a szent Gangesz folyó forráshelye. A hegymászás öszvérháton történik, ami öt órán át tart felfelé és öt örán át tart lefelé. Az ösvény szélessége csak négy lábnyi távolság. Ha elvéted a lépést, akkor a lent zubogó Gangeszbe zuhansz! Amint elértük Gomukh*-ot, eltöltöttünk ott egy kis időt, és a csoport visszatért, míg én néhány tanítvánnyal még ott maradtam.

A visszatérő csoport naplementekor kezdte el az utat. Mondtam nekik hogy ne aggódjanak, a Lét majd vigyáz rájuk. Vak sötétségben, nem tudván, hogy az öszvér vajon bekanyarodik-e az ösvényen vagy megy egyenesen a sötétségbe, az egész csoport megtette az utat. Másnap megkérdeztem tőlük, milyen volt az élmény. Egyikük azt mondta, 'Szvámidzsi, megtapasztaltuk hogy mit jelent a vak bizalom!' Ha azokat a bizalom perceit meg lehetne hosszabbítani, akkor azok alkothatnák életed lényegét. Akkor egyszerűen csak cselekednél és az eredményt a Létre bíznád.

Még egy fontos részlet: amíg az ártatlanság nem jön létre, addig az intimitás sem lehetséges. Az intimitás a Lét nyelve. Az elme nem ismeri az intimitást. Csak a lény ismeri azt.

Az intimitás során létezik a nyitottság, és azt mondhatod vagy teheted, amit őszintén és a szívedből kívánsz. A szavaid és tetteid eredetiek lesznek. Olyan energiát sugárzol, amely magad köré vonz másokat, hogy ők is ártatlanok és nyitottak legyenek. Akkor lehet megtapasztalni a Lét igazi szépségét.

A híres mondás szerint, 'Ha aggódsz, akkor biztosan nem imádkoztál. Ha imádkoztál, akkor pedig ne aggódj!'

A spiritualitás az egyenes út ahhoz, hogy átadjuk az aggodalmat és szabaddá váljunk. Ez egy hatalmas megkönnyebbülés a modern ember számára. Ez egy bizonyított tudomány. A mai tudomány és tudás világában a lény hívó szavát együttérzéssel és azonnal kell meghallgatni. A spiritualitás az út ehhez. A spiritualitás visszaadja a kozmosznak a neki járó szent és misztikus jelleget. Emlékezteti az embert arra, hogy nem ő a legnagyobb teremtmény a földön. Emlékezteti őt arra, hogy a Lét erőteljes energiája áthatja az egész világegyetemet. A nemtudást és az ártatlan átadást hozza létre az elmében.

A spiritualitás az nem egy szertartás. Az a Léttel való elvegyülés tudománya. Ősi időktől fogva a világ minden vallása első dologként azt tette,

Gomukh - A Gangesz folyó forráshelye.

hogy létrehozott egy teret az istenségnek, hogy az az élet részévé váljon. Egy templom az egy olyan tér, ahol visszakapcsolódsz a kozmikus energiához és ellazulsz benne. Minden világvallás alapvető célja ez volt. Amikor ez a kapcsolódás megtörtént, az egy boldog térré alakult az ember lelkében. A vallás az egy tiszta lépcsőfok volt a spiritualitáshoz.

Amikor az ember csak a tudományt hajszolja, akkor túlzottan tudálékossá válik, mert a felfedezései és találmányai úgy tűnnek, mint az ő saját találmányai. Úgy tűnik, hogy minden az ő értelme körébe rendeződik. Ezzel ellentétben a spiritualitás életben tartja a kozmosz misztériumát. Egy szerény engedelmességet alkot az életerő irányában, amely hatalmasabb az értelemnél. Emiatt van, hogy a spiritualitás képes arra, visszanyerd az ártatlanságot.

Egy azonnali szükség van arra, hogy engedelmeskedjünk a kozmikus erőnek, és lecsillapítsuk az értelmet. Az engedelmességgel friss intelligencia születik, amely a kozmikus tudatnak tulajdonítja minden tevékenység központját. Akkor az ember nem fog félni a mérhetetlen kozmosztól, hanem egyszerűen összehangolja magát vele mély hittel, szeretettel és eksztázisban.

Bharat legnagyobb szentjei, akik rendelkeztek azzal az akarattal, hogy a kozmosz feleljen számukra szerető módon, a spiritualitáson keresztül érték el mindazt.

Élt egyszer egy ember, Muruganar, aki Shiva szenvedélyes hívője volt. Mindennap, hajnal előtt a folyó hideg vizében fürdött, virágot gyűjtött a fákról, mezőkről, a folyópartról, a futónövényekről, hogy a templombeli Shiva bálványnak füzért készítsen belőle.

Mindennap elsétált a templomhoz, ügyelve minden lépésére, nehogy megzavarja a virágokat a füzérben! Miután felajánlotta őket az istenségnek, hosszú órákon át szent strófákat szavalt.

Azt mondják, elérte a megvilágosodást, egyszerűen ezen az ártatlan imádaton keresztül.

Ma úgy tisztelik, mint a 63 szent, vagy Nayanmar*-ok egyikét, aki elérte a megvilágosodást az ártatlan isteni imádaton keresztül.

Akik megtagadják a spiritualitást, azok még nem ízlelték annak az átalakító hatású édességét. Ők azok, akik azt hiszik, a spiritualitás komolyságot jelent. Nem! Az Isten az mindig a boldogság megtestesítője, akkor hogyan lehet a spiritualitás egyenlő a komolysággal? Az ember tette azt komollyá, mivel lealacsonyította a köznapi szertartások szintjére.

Mestereink még azt is meghatározták, melyik az alkalmas időpont arra, hogy lényünk mélyebb területeivel teremtsünk kapcsolatot az imán keresztül. Azt mondták, a jó időpont a kora reggel. Mi ennek az oka? Az értelem kipihente magát az éjjel és reggel még nem kezdett el tevékenykedni. Amikor a spiritualitást ebben az időpontban gyakoroljuk, akkor az nagyobb hatással van az elmére. A behatás akkor történik, amikor az elme még friss és ártatlan, amikor még nem kezdte el rágcsálni az értelmet. A nagy mesterek nem semmiért ajándékoztak meg bennünket a spiritualitással.

Nayanmarok - Shiva megvilágosodott mester 63 tamil hívő szentje, akiknek életét a Periya Puranam könyv tárgyalja.

Amikor a szándékot megértjük, a spiritualitás egyenes úttá válik ahhoz, hogy visszanyerjük az ártatlanságot és a bizalmat.

Egy este a gazda a piacról hazamenet azt vette észre, hogy hiányzik az imakönyve. Kocsija kereke éppen az erdő közepén esett le, és sajnálkozott, hogy ezen a napon nem tudja elmondani imáit.

Tehát kitalált egy imát az Istenhez. Hangosan beszélt, 'Ó, Isten, egy ostobaságot követtem el! Ma elfelejtettem magammal hozni az imakönyvet. Az emlékezőtehetségem pedig olyan rossz, hogy képtelen vagyok egyetlenegy imára a könyv nélkül. Tehát ezt fogom tenni. Elismétlem ötször, nagyon lassan az ábécé betűit, és te - mivel ismered az összes imát -, légy szíves, rakd össze a betűket, amelyek az imákat képezik és amikre én nem emlékszem!'

És aznap Isten így szólt az angyalaihoz, 'Az összes mai nap hallott imáiból, kétségkívül ez volt a legjobb, mivel szívből jött, egyszerű és őszinte volt.'

A spiritualitás egyenlő azzal a megnyílással, amely az ártatlanságot akarja kifejezni, annak a legtisztább formájában. Az ártatlanság maga az egy ajánlás Istennnek. Az ártatlanság maga a legnagyobb ima Istenhez.

A vallás az magában helytálló, és nem pedig a belőle gyártott hitek miatt. Minden vallás az azt megalapító nagy mester mély spirituális élményének eredménye. Amit ők átéltek, azt vallásként nyújtják át az emberiségnek, amelyen keresztül ők is megtapasztalhatják ugyanazt. A szándék soha nem volt ettől eltérő. Ha ezt megértjük, akkor bárki gyakorolhat bármilyen vallást. Ez a szépsége az összes eredeti vallásnak.

Ugyanez igaz amikor a mester közelében vagy. Légy az ártatlan átadás hangulatában! Amikor ártatlan vagy és imával teli hangulatban akkor a mester csendje behatol lényedbe. A csend vallása a legnagyobb vallás. Az a nagy mesterek és a nagy tanítványok vallása. Az az igazi spiritualitás is.

Amikor Szatyakama történetét meséltem egy csoportnak, valaki azt kérdezte, 'Szvámidzsi, talán ezek a technikák a magasszintű lelkek számára szolgálnak? Ebben a történetben a tanítvány megvilágosodik, amikor a mester egyszerűen megáldja. Biztosan egy magasszintű léleknek kellett lennie, hogy ez megtörténhessen.'

Azt feleltem ennek a személynek, 'Nem, az nem magasszintű lelkeknek való. Az a nagy mértékben ártatlan lelkeknek való!' Értsd meg ezt! A magasszintű lényeknek nincs szüksége technikákra. Az ilyenfajta technikák, mint amit Szatyakama kapott, azon ártatlanok számára szolgálnak, akik belefáradtak a ravaszságba. Értsd meg a kifejezést: belefáradtak a ravaszságba! Mi a ravaszság? Az intelligencia ellentéte. Vagy ravasz vagy, vagy pedig intelligens; soha nem létezhet a kettő együtt. A ravaszság a sebezhetőség ellentéte is. Amikor ravasz vagy, akkor nem lehetsz nyitott. Amikor sebezhető vagy, akkor olyan tiszta vagy, mint egy gyermek.

Egy gyermek képes intelligens és ártatlan lenni egyszerre.

Idővel az intelligenciája növekszik, de az ártatlansága irányt változtat a ravaszság felé. Ekkor már nem tiszta többé. A társadalmi feltételekhez kötés teszi azt, hogy az ártatlanság a ravaszság felé fordul. A gyerekek ártatlanok maradnak, ha magukra hagyják őket. De annyi mindent tanítunk nekik, hogy társadalmi állatokká válnak. Értsd meg ezt! Nagy a felelősségünk abban, hogy úgy neveljük gyermekeinket, ne váljanak ravasszá.

Khalil Gibran, a költő így szól gyönyörűen a gyerekekről.

Nyújthatsz szeretetet nekik, de nyújtsd a gondolataidat,

Mivel nekik megvannak a saját gondolataik.

A ravaszság megosztást jelent. Az egy állandó számítgatás. Gátolja a szabad és ártatlan kifejezőkészséget. Csak azt a kifejezésmódot ismeri, ami a számítgatásból származik. A számítgatás jó a számtanhoz, de nem jó a lénynek. Rossz okokból számítgatunk. Számítgatjuk-e valaha az áldásainkat? Soha! Egyszerűen magától értetődőnek vesszük őket.

A ravaszság az Egész megosztásával kezdődik. Az ártatlanság akkor vész el, amikor az elme megtanulja a megosztást. Amikor rátalál a fonalra, tovább folytatja, és az elme eltávolódik az eredeti ártatlanságától.

Két kisbaba volt a babakocsiban egymás mellett a sétaúton.

Egyikük a másik felé fordult és megkérdezte, 'Lány vagy, vagy fiú?'

'Nem tudom,' válaszolta a kisbaba.

Az első azt mondta, 'Én megmondhatom.' A ruhák alá kukucskált, majd előbújt és kijelentette,

'Te lány vagy, én pedig fiú.'

A lány kisbaba meglepődött és azt kérdezte, 'Honnan tudod?'

A válasz már készen állt, 'Ez egyszerű. Neked rózsaszín kiscipőd van, nekem pedik kék!'

Már korai időszaktól a gyerekeket a megosztásra tanítják azok, akik maguk a ravaszsággal küzdenek. A gyerek tudatán kívül vásárba bocsátja ártatlanságát a ravaszságért cserébe.

A ravaszság veszélye az, hogy mélyen gyökeret ver különböző irányban, és megszilárdul az egyén alapvető természeteként. A személy nem is lesz tudatában annak, hogy ő ravasz. Nem is lesz tudatában annak hogy minden magával való küzdelmének oka a ravaszsága.

Egyszer valaki eljött hozzám és elkezdte mesélni, 'Szvámidzsi, házasságon kívüli kapcsolataim vannak.' Azt kérdeztem, 'úgy gondolod, hogy ez helytelen?' Azt felelte, 'Igen, teljesen tisztában vagyok vele, hogy helytelen, amit teszek.' Azt mondtam neki, 'Akkor fejezd be!' Így felelt, 'Nem,

csak te tudod megállítani ezt.' Azt mondtam neki, 'Hé, nem én vagyok az, akinek kapcsolatai vannak és meg kellene állítanom valamit! Te vagy az, és neked kellene döntést hozni és befejezni!'

Csendben állt előttem. Megkérdeztem tőle, 'Mit értesz azalatt, hogy nekem kellene megállítani? Azt, hogy vegyem el az autókulcsaidat, hogy ne tudj odamenni? Mit értesz rajta, hogy én állítsam meg?'

Ez a ravaszság. Azt mondta nekem, 'Nem, mivel átadtam magam neked, neked kell ügyelni rá!' Azt mondtam neki, hogy ez egy jó történet! Ezután azt mondtam, 'Épp most mondtad, hogy mindent átadtál nekem. Rendben van, akkor csak ülj itt nyugodtan és meditálj!' Azt kérdezte, 'Mi a szándékod ezzel, Szvámidzsi?' Én azt feleltem, 'Te mondtad nemrég, hogy mindent átadtál nekem! Akkor tedd azt, amit én mondok! Ne mozdulj innen csak ülj nyugodtan!' Arra ő nem volt képes!

Egy nap a folyók összegyűltek és panaszt tettek a tenger ellen. Megkérdezték tőle, 'Miért van az, hogy mi friss és iható vízzel érkezünk hozzád, és te sóssá és ihatatlanná változtatsz bennünket?'

Ha nem állsz készen egy egyszerű megoldásra, akkor biztos lehetsz abban, hogy egy ravasz játékot folytatsz! Mindaddig míg bele nem fáradsz a ravaszságba, nem lehet rajtad segíteni. Nincs technika, amely segít rajtad, mert a ravaszságod tudja, hogyan kell megszökni minden egyes technikától. Az emberek hozzám fordulnak és azt mondják, 'Szvámidzsi, minden amit mondasz, az helytálló, de...' Értsd meg ezt! Abban a pillanatban, amikor kiejted a 'de...' szót előttem, az azt jelenti, hogy nem értettél meg! Amint azt mondod 'de', kész vége. Megpróbálsz elszökni a ravaszság útján.

Néhányan ezt mondják, 'Bármi, amit mondasz, igaz, de légyszíves, vegyél rá arra, hogy azt tegyem, amit mondasz.' Mit értesz ezen? Talán két vagy három emberrel kellene hogy állandóan figyeltesselek, hogy megtedd, amit kell? Felejtsd el a ravasz játékod, és automatikus módon nekikezdesz azt csinálni amit mondok! A ravaszság az egy bújócska amit magaddal játszol. Velem nem játszhatod. Rögtön tudom hogy hol bújkálsz. Nem kell mennem hogy megkeresselek. Tehát vedd észre, hogy csak magaddal játszol! Hozz egy magabiztos döntést, hogy teljes mértékben őszinte és valós leszel magadhoz! Csak ekkor leszel képes véget vetni a ravaszságodnak.

Amikor a ravaszság feloldódik, a valódiság és őszinteség nyer teret és hamar megvilágosodsz. A valódiság miatt képtelen leszel a pletykára. A pletyka a ravaszság elsőrendű kifejeződése. Amikor olyan ravasz vagy, hogy képtelen vagy valamit az ember szemébe mondani akkor elkezdesz a háta mögött beszélni.

Amikor véget vetsz a ravaszságnak akkor a közvetlenség virágzik benned. A közvetlenség az ellentéte a számításnak. Az intelligencia hozzáadva az ártatlansághoz közvetlenséget eredményez. A közvetlenség az nem más, mint az ártatlanságod kifejeződésének folyama. Az egy számításoktól mentes elmebeli állapot. Sahaja* a neve, amikor minden tehertől mentesen létezel, önmagad vagy. A teher az állandó számítgatás terhe.

Sahaja (ejtsd: szahadzsa) - Spontán isteni élvezet.

Értsd meg ezt, lehet hogy azt hiszed, a ravaszsággal sok mindent nyersz de az igazság az, hogy elveszíted az ártatlanságodat. Elveszíteni ártatlanságodat annyit jelent, mint elveszíteni az egész életed. Bármit elveszíthetsz de nem engedheted hogy elveszítsd az ártatlanságodat.

A Dhammapada* szerint:

Gyújtsd fel a lámpát odabent, tegyél meg mindent a bölcsességedért! Légy tiszta és ártatlan, és élj a fényben!

Amikor megérkeztél ebbe a világba, egy ártatlan gyermekként érkeztél. Sugároztad ezt az ártatlanságot midaddig, míg a társadalom el nem látott téged az elmével. Most meg akarsz szabadulni tőle és ártatlanná válni újból. A visszanyert ártatlanságot hívjuk érettségnek. Lehetséges visszanyerni azt. Hidd el hogy valaha ártatlan voltál! Bízz benne hogy az ártatlanság még mindig benned van! Akkor lehetséges hogy újból elkezdd sugározni azt. Ez a megértés beindítja a folyamatot.

Az érettség azt eredményezi, hogy a teljességben éljünk. A teljesség azt jelenti, hogy hatalmas mértékű ártatlanság a működésed alapja, és teljesen átadod magad a jelen pillanatnak. Nincs vélemény, ítélkezés benned, nincsenek töredékek benned. Csak az intenzív lelkesség a pillanatért létezik. A pillanat iránti nyitottság egyenlő az ártatlansággal.

Ahhoz, hogy éretté váljunk, először a belső világunk felé kell fordulnunk, mert az érettség maga azt jelenti, hogy ki vagyunk békülve igazi természetünkkel elvárások nélkül. Az érettség során a természetes lényed válik természeteddé. Ehhez az legjobb módszer, ha könnyítesz a lényegi részeden. Hagyd, hogy ez a lényegi részed mindig nyugodtan legyen, függetlenül attól, hol vagy, vagy mit csinálsz! Akkor megtarthatod a tisztaságodat. Érezd ezt a lényegi részedet mindig megterheléstől, erőfeszítésektől és elvárásoktól mentesnek!

A hamisság problémája abból ered, hogy a társadalom mindig azt várja hogy valaki különleges légy. Nincs szükség arra hogy mindig valaki különleges légy. Az egy éretlen felfogás, elvárni mindig a különlegességet. Amint ezt a felfogást elvetjük, az elme ellazul. Többé nem érez feszültséget amivel küzdenie kellene. Ez az ellazulás hozza létre az ártatlanságot.

Ahhoz, hogy érezd, sürgősen vissza kell nyerned az ártatlanságod, talán téves útra kell térned, mert amikor eltévedsz és viseled annak következményeit, elkezdesz befelé, magad felé fordulni. Ez a betekintés magával vonja az ártatlanság visszanyerésének igényét. Ne vesd meg magad azért mert téves útra tértél! Csak tudatosítsd magadban, hogy eggyé válsz örökre a megfelelő ösvénnyel! Ha az érettség létrejön ilyen módon, akkor az biztos, hogy megéri.

Az érettség annyit jelent, hogy egy határozott döntést hozol hogy többé nem ámítod magad.

Dhammapada - Buddha tanításai szöveges formában.

Annyit jelent, felébreszted a benned rejlő tudatot, hogy egyesítsd magad az őszinteséggel. Amikor ez megtörténik, akkor újra gyerekké válsz. Amikor gyerek voltál, akkor ártatlan voltál, de tudatosság nélkül. Valahol a felnőtté válás útján elvesztetted az ártatlanságot. Most visszanyered azt. Az új ártatlanság teli lesz tudattal, és az az igazi ártatlanság.

Amikor visszanyered az ártatlanságod, akkor az a megértés fog benned kivirágozni, hogy nincs annál értékesebb dolog, mint újból gyerekként létezni. Ez a megvilágosodás folyamata.

Ezért fontos, hogy a gyermek ártatlanságát a legnagyobb figyelmességgel tápláljuk. Minden ártatlan megfigyelése alkalmával, ha képesek vagyunk arra, ne erőltessük rá a tudásunkat, akkor a gyermek úgy nő fel, hogy megőrzi ártatlanságát. Például, ha azt kérdezi, 'Miért van az, hogy az ég néha kék és néha fehér?' akkor válaszold egyszerűen azt, hogy az ég néha kék és néha fehér. Úgyis megtanulja majd az iskolában. De ha azt mondod, a dolgok olyanok, amilyenek, egyenes módon azt fogja megérteni, hogy a természet spontán jellegű. Nem fogja azt keresni, hogyan töltse meg magát több tudással. Az egyetemek gondoskodnak erről mindenképpen.

Otthon, amikor még te vagy a legnagyobb befolyással rendelkező személy az életében, ha megérteted vele a dolgok lényegét, hogy nem kell mindent a tudás révén ismerni, akkor az ártatlansága megmarad. Nem veszi fel azt a szokást hogy ítélkezzen a természet felett. Megtanulja úgy látni a dolgokat hogy ne kelljen szavakat hozzáadni. Megtanul csak látni és lenni. Amikor a szavak megjelennek, akkor az ártatlanságnak vége. Akkor az már nem látás többé. Az nézéssé válik és elveszíti minden szépségét.

A felnőtté válást mindig egy komoly dolognak tekintik. Amikor komolyságban nősz fel akkor csak öreggé növekszel. Amikor játékosságban nősz fel, akkor fiatal maradsz! Megfigyelni a gyerekeket, állatokat és más élőlényeket, néha egy jó szokás, mivel azok mind az ártatlanságban és játékosságban élnek. Segít megérteni az ártatlanságot és segít visszakapcsolódni hozzá.

A gyermeki ártatlanság sok mindent felfedez de képtelen megérteni annak nagy részét. Élvezi mindazt az ártatlansága szintjén, és kész. Míg a visszanyert ártatlanság nemcsak felfedezi ezeket az új dolgokat, hanem meg is érti mindazt. Ez a különbség.

A gyermeki ártatlanság az gyönyörű, de nem elegendő. Hagyni kell elveszteni az életben, majd visszanyerni azt teljes tudatossággal és érettséggel.

Azt mondják, hogy az őrült és a misztikus egyformának tűnik. Mindkettő furcsa lesz a maga módján, hirtelen nevetni kezd vagy érthetelen dolgokat művel. De igazából ugyanazon spektrum két végét alkotják! A szélsőségek mindig egyformának tűnnek. Külsőleg egyformának tűnnek, ennyi az egész. Hasonló módon egy gyerek és egy szent egyformának tűnhet az ártatlanságban, de ők is ugyanazon spektrum két végét alkotják. A gyermek még el sem kezdte az ártatlanság visszanyerésének folyamatát, míg a szent már befejezte azt.

A gyermek ártatlansága még mindig az isteni erő által teremtett ártatlanság, amivel megérkezett, nem az, amit visszanyert az élet során.

A gyermek ártatlanságát könnyű megzavarni míg egy bölcs ártatlansága rendíthetetlen. Az éretté válás folyamata az nem más mint a megzavart ártatlanság állandó jellegű visszanyeréséért folytatott munka. Az egy utazás a spektrum másik oldalára a szentté válásig.

A visszanyert ártatlansággal újra képes leszel a másik szemébe nézni. Az ártatlanság nemcsak nyitottá tesz téged hanem egyesít is téged. A tudással belsődben töredezett vagy. A visszanyert ártatlansággal integrált, őszinte vagy magaddal és másokkal. Ez az őszinteség sugárzik a szemeidből és megérinti a másikat. Ez az őszinteség egyenlő az érettséggel.

Elegendő a vágyakozás hogy újból ártatlan légy. Az lerombolja mindazt benned, ami nem te vagy. Végülis csak azon feltételek rétegei benned amiket meghatároztak számodra. De fontos hogy az akaratod erős legyen mindaddig, míg a folyamat teljessé nem válik. Az akarat az állandó emlékeztető arra hogy őszinte és ravaszságtól mentes légy. Határozd el magad hogy nem nyugszol, amíg a megszabott feltételektől való megválás folyamata teljessé nem válik.

Az érettség szépsége abban rejlik, hogy amikor érett személyként kell fellépned, akkor azt lehetővé teszi, de minden más alkalommal nyitott a kapu, hogy olyan légy, mint egy gyerek. Könnyedén lehetővé teszi, hogy az egyiktől a másikig evezz, tökéletes harmóniában légy az Egésszel.

Amikor visszanyered az ártatlanságod, akkor a neved dvija*, aki újjászületett, aki érett. Az a kulcs, soha ne add fel erőfeszítésedet azért, hogy visszanyerd az ártatlanságod. Lehet, hogy az út néhányszor csalódást okoz, mert időbe telik és még mindig nem sikerült. Ez azért van, mert a társadalom túl sok feltételt szabott meg számodra. A hagymát meg kell hámozni rétegről rétegre ahhoz, hogy elérjük a közepét. A csalódás egy feltétel ahhoz hogy kirobbanó átalakulást érjünk el. Meg fog történni. Emlékezz, az ártatlanság benned rejlik! Az nem egy külső célpont. Ez az emlékezet elegendő lesz, hogy megpihenj minden csalódás után.

Mindennap ülj le egy pár percre, ülj le magadban és merülj el nyugodtan magadban! Érezd az ártatlanságot magadban! Érezd a tisztaságot magadban! Érezd azt, ami túlárad benned! Engedd, hogy elárassza testedet, elmédet és a lényedet! Érezd, hogy milyen gyönyörű vagy az ártatlanságodban! Tedd meg ezt mindennap! Hamar meglátod, hogy ráébredsz az igazi természetedre. Minden, ami nem te vagy, elég, és az igazi te bukkan elő.

Az ártatlanságban rejlik a teljesség. Ezt a teljességet hívjuk bájnak. Ezért van az hogy a megvilágosodott mesterek annyira bájosak és gyönyörűek mindig. Az ártatlanság csodálatos módon fejezi ki magát a megfigyelő szemei számára. Az annyira teljes, hogy a legravaszabb elme sem tagadhatja. Minden logikát meghalad és megérint téged.

Mindig azt hisszük, hogy a gyerekek éretlenek. Azt hisszük hogy a felnőttek, akik sírnak, éretlenek. Arra tanítottak bennünket hogy elhiggyük, bármilyen érzelem kifejezése éretlenségről árulkodik.

Dvija (ejtsd: dvidzsa) - Aki kétszer született. A tudat felébredésére utaló megnevezés.

Az érzelmek mindenfajta szűrő nélküli kefejezése az ártatlanság egyik jele. A ravaszok még az érzelmeiket is manipulálják. Néha jó sírni az emberek előtt. Mi baj van vele? Mit akarsz elfedni? A sírással csak az igazi érzelmeidet fejezed ki. Mit kellene rejtegetni? De az az igazság, a társadalom mindig arra tanított bennünket, hogy elrejtsük igazi énünket és csak a kivetített személyiségünket mutassuk. Ezért van, hogy időközben elfelejtjük, mi is az igazi természetünk. Elfelejtjük, hogyan kell ártatlannak lenni.

Egy tanár azt mondta a szülőnek az értekezleten, 'A lánya minden tevékenységben kiváló. Érzelmileg egy kissé éretlen, de minden rendben lesz vele.'

Ha a gyerekekkel vagyunk - úgymint barátjaik vagy játszótársaik -, akkor lehetőség van rá, hogy visszanyerjük a kapcsolatot ártatlanságunkkal. Amikor velük vagy, ne tettesd, hogy gyerek vagy! Vedd komolyan a dolgot, és legyél egy gyerek! Ez a legnagyobb szívesség, amit megtehetsz magadnak.

Ezer módja van annak, hogy újra felfedezd a gyermeket magadban. Játssz bújócskát, tanulj meg sütit készíteni, a Tom és Jerry rajzfilm is segít, vagy egyél különböző színű vattacukrot, vagy készíts agyagból figurákat! Mindez előhozza belőled a gyereket. A szilárd azonosságtudatod feloldódik. Folyékonnyá válsz és áramlasz, mint a folyó. A komolyságod súlya eltűnik és könnyed leszel, valamint boldog.

A komolyság mögött az egó áll. Amikor félsz attól, hogy bántódás ér, amikor attól tartasz, elveszted uralmad vagy a hatalmad, akkor komollyá válsz. Akkor történik ez, amikor túlzottan magadra összpontosítasz. Amikor elengeded magad, játszol és visszakapcsolódsz az ártatlanságodhoz, akkor hirtelen elszakadsz magadtól. Ez az elszakadás jelenti a komolyság eltűnését. Ebben az üres térben ráébredsz arra, hogy nincs mihez ragaszkodni. Csak a szabad szellem létezik. Amikor tudatosodik ez benned, akkor tovább dolgozhatsz rajta, hogy teljesen ártatlanná és őszintévé válj.

Az ártatlanság azt jelenti, hogy a tudatunk a szív szintjén lakozik és nem engedjük, hogy a fejünkben telepedjen le.

Most egy kissé összetettebb témához érkezünk. A körülöttünk lévő világgal való kapcsolatunkról szól. Miért látjuk azt, amit látunk? Hogyan látjuk azt, amit látunk? Hogyan illeszkedünk a Lét rendszerébe?

Miből áll ez a világ? Az öt érzékünk - a látás, a hallás, a szaglás, az ízlelés és az érintés - a világ érzékeléséhez vezető kapuk. Azt adják tudomásunkra, hogy ez a világ anyagi természetű különböző formájú, alakú, színű és minőségű tárgyakból áll.

Egy három dimenziós világban élve tekintünk magunkra, amely alapvetően öt elemből épül fel: föld, víz, tűz, levegő és légtér. Látjuk, hogy a világban létező összes tárgy egy változáson megy keresztül az idő során, az alkotás, a fenntartás és a szétbomlás folyamatában.

A klasszikus fizika képviselői azt állítják, hogy az anyagot a fizika törvényei uralják, úgymint ez a három: a mozgás törvénye, a gravitáció törvénye, és a folyadékok dinamikájának törvénye, és így tovább. Minden tárgy molekulákból épül fel, amelyeket atomok alkotnak a három részelemeikkel, ami a proton, neutron és az elektron. Megtanultuk már ezeket az alapvető dolgokat az iskolában.

De a modern tudomány szerint a világ alapvetően nem anyagból áll; az alapvető részelemek nem a protonok, neutronok és elektron. A modern tudomány azt állítja, hogy az anyag maga valójában energia!

Albert Einstein híres egyenlete, E=mc2 (amelyben az E=energia, m=a tárgy tömege, c=fénysebesség), bizonyítja az anyag és az energia egyenlőségét. Olvastam nemrég egy cikket a US Journal Science magazinban egy kutatásról, amely alátámasztja Einstein egyenletét. A sejtmagban található részelemek további kisebb részelemekből épülnek fel, amelyek neve quark, és amelyeket az ún. gluonok kötnek össze. Meglepően a gluonok tömege nulla, és a quark elemek tömege csak 5%-nyi. A tanulmány szerint a többi 95%

a quark és a gluon elemek mozgási és együttműködési energiájából származik. Tehát az energia és a tömeg egyenlő egymással.

Ezt a tudomány által néhány évtizede felfedezett igazságot a Keleti rishik* már kifejezték az Upanishadokban, a védikus tudomány alapelveként. A több ezer éve íródott Isa Vasya Upanishad első sora kijelenti, Isa vasyam idam sarvam, mely azt jelenti hogy minden energia ami létezik!

Az anyag valójában nem más, mint különböző frekvenciákon vibráló energia, amely különböző formákban fejezi ki magát. Nem vagyunk képesek szemünkkel érzékelni ezt a vibrációt mivel a vibráció frekvenciája túl magas. Ez olyan mint amikor a mozgás túl gyors, és a szem nem képes a mozgó tárgyakat különálló keretekben érzékelni. A szem a tárgyakat állandóan egymásba olvadó módon érzékeli.

Ehhez hasonlóan a szem nem képes érzékelni a vibrációt. Az egy szilárd anyagként jelenik meg előttünk. Az energia alacsonyszintű megjelenési formája az anyag. Az anyag kifinomult formában való megnyilvánulása az energia. A test a kifinomult elme alacsonyszintű megjelenési formája. Az elme a fizikai test kifinomult megnyilvánulása. Fontos itt megjegyezni, hogy a világ érzékelése minden személynél más mivel az elme működése különbözik minden személynél!

Az emberek közti közreműködés is csak az energia közreműködése. Vegyünk például egy atomot, amely egy sejtmagból áll és a körülötte lévő elektronfelhőből, és azt összehasonlíthatjuk egy futball pályával. A sejtmag az olyan, mint egy mogyorószem a futballpálya közepén és az elektronok egy üres teret alkotnak a pályán. Egy másik hasonlat, ami eszembe jut: ha a világ összes atomja közötti teret eltávolítanánk, a fennmaradó anyag mérete nem lenne nagyobb egy kockacukorénál!

Amit szilárd anyagként érzékelünk, mint a futball pálya ebben a példában, az valójában az elektronfelhők, hatalmas üres terek egymásra hatása. Hasonló módon a mi közreműködéseink és kapcsolataink más személyekkel, valamint tárgyakkal, nem más, mint az energia egymásra hatása. Egy energiacsere megy végbe. Te átadod energiád egy részét és energiát nyersz a másik személytől vagy tárgytól!

Most nézzük meg, hogy mi az anyag és az energia eredete? Mi a test és az elme eredete? Honnan származik a tárgyak energiája?

Mi is a valóság ebben az érzékelt világban? Ha nem vagyunk képesek felfogni az érzékeinken keresztül ezt a világot úgy, ahogy az valójában létezik, akkor mi a valóság természete?

Ezt a kérdést tette fel Dévi*, Shiva* társa a Shiva Szutrákban, amely a megvilágosodás tudományának védikus irata, 'Mi a természete ennek a csodával teli univerzumnak?' Válaszként Shiva 112 megvilágosodást elősegítő technikával szolgál, amelyek közvetlen tapasztalat formájában adnak választ erre a kérdésre, ha gyakorolják őket!

Ez a kérdés a valóságról egy anyagon és energián túli világba vezet el bennünket, a tér és az idő korlátain is túl. Ez az a világ, ahol minden lehetőség magja létezik. Ez a gondolatok eredete és lényege, valamint az anyagi világban végbemenő események eredete és lényege.

Ebben a korlátlan világban az egyszerű logika nem létezik. Az okozat és eredmény kapcsolata nem létezik. Egy esemény lefolyása nem okozza a másik esemény létrejöttét, de kapcsolatban lesz a másik eseménnyel. Ez a kapcsolat nem függ a tértől és az időtől. Tehát amit magnak nevezünk, az a lehetőségek végtelen óceánja, amelyből az események hullámai emelkednek.

A Lét egésze és annak minden eseménye egy magától adódó módon létezik úgy, ahogy a hullámok keletkeznek az óceánban. A Lét az a boldogság és eksztázis óceánja. A túláradó eksztázisból alakul ki a Teremtés hulláma a Lét óceánjában!

Ilyen módon történnek a dolgok. A fenntartás erejének nevezzük azt az isteni erőt, amely a számtalan univerzum végtelen megnyilvánulási formáival játszik. A feloldódás folyamata jön létre, amikor véget vet a játéknak és ellazul Önmagában. A feloldódás egyenlő az Abszolút vagy Parabrahma állapotba való visszatéréssel. Ezután... mindenfajta ésszerű ok nélkül a játék újra kezdődik...! És így megy tovább. Amit mi látunk, az az univerzum végtelen eseményeinek sorozata.

A Lét ok nélküli és eksztatikus játékára a mi saját egyéni felfogásunkon keresztül tekintünk! Ez a gyönyörű folyamat leszűkül egy helyhez kötött valóságra az érzékelésünk során. Minden egyes lény leszűkíti ezt a gyönyörű folyamatot az ő egyéni valóságának szintjére.

Valaki azt kérdezte tőlem, 'Látom itt ezt az asztalt. Mindenki, aki itt van ebben a szobában látja ugyanazt az asztalt. Akkor hogyan mondhatod, hogy ez az asztal nem a valóság?' Légy szíves, értsd meg, hogy amit te asztalnak látsz, az nem ugyanaz, mint amit a másik személy lát! Mindenki más módon látja ezt az asztalt! Ez az igazság. Ez az, amit megpróbálok elmagyarázni.

Mindaddig, míg az elme próbál érzékelni valamit, addig az érzékelt dolog nem az abszolút valóság. Csak egy végtelen lény képes pontosan úgy érzékelni a valóságot, ahogyan az történik.

Shiva – Megvilágosodott mester.

Dévi - A Hinduizmus legfőbb istennője, a Kozmikus Anya.

Parabrahma - Abszolút lény.

De ő nem tudja azt elmagyarázni szavakkal, mivel a szavak nem képesek kifejezni, ami a téren és az időn túl létezik. Csak annyit mondhat számodra, hogy várj arra, míg az saját élményeddé válik! Ez az oka annak, hogy Shiva nem filozófikus választ ad, hanem technikákkal szolgál. Közvetlenül technikát nyújt Dévi* számára, hogy ő megtapasztalja a Valóságot - az univerzum természetét.

Hadd magyarázzam el ezt az elméletet az energia-anyag eszmére alapozva! Láttuk, hogy az anyag az valójában energia. A klasszikus fizika képviselői azt állították, hogy az elektron az egy részelem. Míg a kvantum fizika képviselői azt mondják, hogy az egy hullám. Valójában az elektron különböző helyzetekben megjeleníti mind a részelem, mind a hullám sajátosságait. A fizikusok most arra a végkövetkeztetésre jutottak: az elektron kettős természetű, vagyis 'részelem-hullám'!

Ha az elektron egy részelem, mi annak a helybeli pontja? Ha az elektron egy hullám, mi annak az időpontja? Ezekre a kérdésekre adott válaszok egy nagyon meglepő felfedezéshez vezetnek: a részelem-hullám lehet részelem vagy hullám vagy mindkettő ugyanabban az időpontban. De nem lehet meghatározni egyszerre az elektron helyszínét és időpontját, mert maga a helyszín megfigyelésének aktusa megváltoztatja az elektron időpontját, és az időpont meghatározásának aktusa megváltoztatja az elektron helyszínét! Ez az, amit a tudományban a Heisenberg-féle bizonytalansági alapelvnek nevezünk.

A részelem-hullám az mind részelem, mind hullám, amíg a megfigyelés aktusa színre nem lép. Ezt a megfigyelési aktust összeköthetjük a Lét ok nélküli történéseinek megfigyelési aktusával. Amikor megfigyelünk valamit, akkor azt a megszabott feltételeinken – engramokon - keresztül tesszük, amelyek előre kialakított, a memóriába mélyen bevésett emlékek és következtetések. Minden egyén megfigyelési aktusát a saját megszabott feltételei – engramjai - színezik. Minderre alapozva leszűkíti a folyamatot, hogy megfeleljen az ő saját valóság élményének!

A részelem-hullám esetében, maga a megfigyelés aktusa 'leszűkíti' a részelem-hullámot egy részelemmé vagy hullámmá. Ez elvezet bennünket ahhoz a mélyreható megértéshez, hogy mindkét lehetőség egyidőben létezik, és maga a megfigyelés aktusa alakítja a lehetőséget egy bizonyos valósággá.

Hadd szolgáljak mégegy tudományos kísérlettel, amely fényt vet arra, hogy a felmérés aktusa eltorzítja a gyönyörű valóságot. Talán hallottál a fénnyel való dupla-rés kísérletről.

Ebben a kísérletben egy fénysugarat bocsátanak egy akadály felé, amelyen két függőleges rés található. Az akadály túlsó oldalára egy filmet helyeznek, amely rögzíti a fényt amint az áthalad az akadályon.

Dévi - A Hinduizmus legfőbb istennője, a Kozmikus Anya.

Ha csak egy rés van nyitott állapotban, akkor a filmen rögzített minta - az elvárásnak megfelelően - egyetlen fényvonal egyvonalban a réssel. Ha mindkét rés nyitott állapotban van, azt várnánk, hogy két fényvonal jelenjen meg a filmen egyvonalban a résekkel, de a megfigyelés során többszörös fényvonalakat tapasztaltak, különböző mértékű sötétséggel váltakozva. Ez az interferencia alapelve, amikoris a fénysugarak hullámként viselkednek, amelyek egymásba ütköznek.

Ha a fénysugarat lelassítjuk annyira, hogy a fénysugár helyett részelemek vagy fotonok érkeznek a filmre, minden egyes foton egyenként érkezik a filmre, akkor nem lehetséges az ütközés, és a filmnek a réssel egyvonalban lévő fénymintát kellene mutatnia. De a minta, amit eredményül kaptak, még mindig interferenciát rögzített!

Hogyan lehetséges ez? Csak ez az egyetlen foton létezik, mivel tud ütközni, hacsak nem magával? Azt a következtetést vonták le hogy minden egyes foton nemcsak áthalad mindkét résen, de egyidőben minden lehetséges utat megtesz a célpontig!

Kísérletet végeztek az egyedi foton útjainak rögzítésére, hogy megértsék ezt a jelenséget. De az történt, hogy a felmérés egy módon megzavarta a foton útjait. Minden egyes megfigyelési próbánál csak két fényes vonalat láttak a filmen, egyvonalban a résekkel! Ha eltekintettek a próbáktól, akkor a fényminta újból a többszörös fényvonalak és sötétségek kombinációja lett!

Értsd meg, minden egyes foton egyidőben számos úton mozog! De a megfigyelés művelete egyetlen útra szűkíti mindezt! Hasonló módon, erőfeszítéseink, hogy a Lét óceánjának végtelen hullámait érzékeljük, oda vezetnek, hogy a korlátolt elménk általi valóságként jelenjenek meg.

Egyszer egy tanítvány azt kérdezte a Zen mestertől, 'Mi az út?' A mester így felelt, 'A mindennapi élet az út.'A tanítvány megkérdezte, 'Meg lehet azt tanulni?'

A mester azt mondta, 'Ha tanulni próbálod, eltávolodsz tőle.' A tanítvány tovább kérdezett, 'Ha nem tanulom, honnan fogom tudni, hogy az az út?'

A mester válasza, 'Az út nem tartozik az érzékelhető világhoz. De a nem érzékelhető világhoz sem tartozik. Az érzékelés az egy ámítás, és a nem-érzékelés pedig értelmetlen. Ha el akarsz jutni a kételyeken túli igaz úthoz, légy végtelen, mint az ég! Ne nevezz semmit jónak vagy nem jónak!'

Most nézzük meg, mi történik a fizikai szinten, amikor bizonyos dolgokat érzékelünk!

Amikor a fizikai valóság érzékelése van folyamatban, akkor az agy különböző területein változás tapasztalható a neurális működésben, mivel a neuronok, amelyek az idegrendszer alapkövei, szinkron módon aktív állapotba kerülnek. Ennek az lesz az eredménye, hogy a fény spontán mintáit meghatározott formákban és alakokban érzékeljük.

Minden egyes érzékünkön keresztül beérkező információt ilyen módon érzékelünk, egy bizonyos hang, érintés, illat, íz vagy látvány formájában.

Ha visszatekintesz és vizsgálat alá veszed, láthatod, hogy a megfigyelés vagy érzékelés előtti időben, mind a világ, mind te - ami nem más, mint a megfigyelt és a megfigyelő -, egy dinamikus és kaotikus aktív állapotban volt. Az érzékelés aktusa átváltoztatja a kaotikus állapotot egyfajta renddé mind a külvilágban látott dolgot, mind a megfigyelőben végbemenő megfigyelés folyamatát (mint az idegrendszer működését) érintően. A megfigyelés pillanatában a megfigyelt dolog valószínűsége egy bizonyos formában fejeződik ki.

A Bhagavad Gitában*, Krishna, aki az úr és a mester, elhatározza, hogy megadja Arjuná*-nak a Krishna kozmikus formája élményét. Mindaddig Arjuna csak a hat lábnyi magas, vonzó barátként látta Krishnát. De Arjuna kérelmének engedve, látván, hogy az megérett a kozmikus forma élményére, elhatározza, megadja azt neki. Ezután Arjuna meglátja Krishnát az egész kozmosz, és annak minden látszólagos káosza megtestesítőjeként.

Felkiált, 'Ó, Uram! Látom az összes istenséget és bálványt a Testedben. Látom az összes bölcset és isteni kígyókat. Ó, Világegyetem Ura! Látok rengeteg kart, gyomrot, arcokat, szemeket és a végtelen formádat. Ó univerzális forma, nem vagyok képes felfogni a kezdeted, a közeped vagy a véged.'

Arjuna képtelen elviselni az élményt, mivel elveszti az intellektuális kontrol képességét! Könyörög azért, hogy visszanyerje az egyensúlyt, vagyis hogy elméje újból az értelme ellenőrzése alá kerüljön. Ismerni kívánja a dolgok okát és annak kihatását, és érezni, hogy mindazok az ő ellenőrzése alatt állnak, mert az élmény maga elszakítja őt az ok és az eredmény logikájától.

Mindaddig míg az ok és eredmény logikája az ellenőrzésed alatt áll, azt érzed hogy a valóságot érzékeled! Egód erős és szilárd. De abban a pillanatban amikor a logika megrendül, hatalmas félelmet tapasztalsz. Azt érzed hogy csak egy csepp vagy az óceánban. Amit Arjuna lát, az abszolút Valóság de fél ettől a Valóságtól, mert az nem felel meg az ő logikájának. Könyörög azért, hogy visszatérhessen az előző érzékelési állapotába, csak az öt érzékén keresztül, a saját szilárd azonosságtudatán, a saját szilárd énjén keresztül.

Elemezzük, mit jelent a tér!

Vegyünk egy alapvető elemet, a pontot, egy egydimenziós tárgyat! Amikor a pont egy irányba halad akkor egy vonalat képez.

Bhagavad Gita – Ősi szent irat, amely Krishna megvilágosodott mestertől származik, és amelyet a spirituális bölcsesség lényegeként tartanak számon.

Arjuna (ejtsd: Ardzsuna) - Egy harcoló herceg, a híres Mahabharáta hindu eposzban szereplő Pandava család öt fivérének harmadik tagja. Krishna, megvilágosodott mester tanítványa volt aki a Bhagavad Gitán keresztül részesült bölcs tanításban Krishnától.

Most kövessük a vonal vagyis egy kétdimenziós tárgy mozgását. Ha az ugyanabban az irányban mozog, mint amiben éppen van, akkor továbbra is egy vonal lesz. Ha olyan irányban mozog, amiben még nem létezett idáig, akkor egy felszínt, egy síkot hoz létre.

Hasonló módon, ha a felszín vagy sík olyan irányban mozog, amelyben mindeddig nem létezett, akkor egy határozott háromdimenziós tárgyat hoz létre.

Tehát a vonal végtelen pontok összessége. A felszín végtelen vonalak összessége. Egy szilárd tárgy a végtelen felszínek összessége. Hasonló módon, el tudunk képzelni egy négydimenziós teret, mint a háromdimenziós terek végtelen összességét. Ahogyan most felépítjük ezeket a magasabb dimenziókat az alacsonyabb dimenziókból, érzékelhetjük az alacsonyabb dimenziókat a magasabb dimenziójú tér részeiként vagy metszeteként.

Például, egy pont az két vonal kereszteződése. Tehát a pont a vonal egy része.

Egy vonal az egy sík része. Egy sík az egy metszete a szilárd tárgynak.

Kiterjesztvén ezt a magyarázatot, mondhatjuk, hogy egy szilárd tárgy az a metszete egy négydimenziós testnek. A mi háromdimenziós terünk az a metszete egy négy dimenziós térnek. P.D. Ouspensky* a Tertium Organum című könyvében nagyon szépen leírja ezt. Arra utal, hogy sok különálló háromdimenziós testek, úgymint az emberi lények, valójában egy négydimenziós test részei vagy metszetei!

P.D. Ouspensky - Orosz filozófus, matematikus és George Gurdjieff, megvilágosodott mester tanítványa.

Egy egyszerű példával szolgál. Vegyük azt, hogy egy horizontális sík párhuzamosan a föld felszínével átszeli egy fa felső részét! Most ezen a síkon a faágak metszetei mind különállóknak tűnnek, mint ha nem tartoznának össze. De a háromdimenziós térből láthatjuk, hogy mindezek ugyanazon fa ágainak metszetei.

A négydimenziós világunkban a tér dimenziójának száma maximum három lehet. A negyedik dimenziót hívjuk az időnek. Tehát a négydimenziós világot a tér és az idő folytonosságában tapasztaljuk. Azt mondhatjuk, hogy az idő a tér negyedik dimenziója.

Az időt három formában fogjuk fel: múlt, jelen és jövő. Azt hisszük, hogy a múltnak vége és nem létezik többé. A jövő még nem történt meg, tehát nem létezik. Ezért a jelent úgy éljük meg, mint egy átmenetet a nem létező jövőből egy másik nem létező múltba.

A háromdimenziós világban úgy látjuk, hogy a fa látszólag különálló metszetei a kétdimenziós síkban valójában összetartoznak a háromdimenziós síkban. Hasonló módon, ha elképzeljük, hogy tudatunk a létünk síkja fölé tud emelkedni, ez a tudat arra is képes, hogy lássa a folyamatosságot az idő negyedik dimenziójában - a múltat, a jelent és a jövőt, mind egyidőben.

Ez a tudat az események egyidőben való lefolyását érzékeli, míg a közönséges tudat különböző eseményeket érzékel, amelyeket az idő választ el egymástól.

Egy háromdimenziós test az időben haladva egy négydimenziós testet alakít ki. Az idő haladtával látjuk azt a mozgást, ahogy a gyerekből fiatallá, felnőtté, majd idős személlyé válunk. De nem vagyunk képesek látni vagy érezni ezt a 'négydimenziós testet' a korlátolt érzékelő képességünk miatt. Mivel a háromdimenziós világban létezünk, a négydimenziós testnek csak a metszetét látjuk, ami a normál háromdimenziós test. Ez olyan, mint a képek sorozatának egy része a mozifilm tekercsen.

Ahhoz, hogy megértsük, hogyan érzékelünk egy négydimenziós világot egy háromdimenziós formában, nézzük meg hogyan látunk egy háromdimenziós történést egy kétdimenziós világban!

Feltételezzük, hogy egy kétdimenziós világban létezel, a síkok és a felszínek világában! Életed, érzékelésed egy síkra, mint egy függőleges falra korlátozódik. Most képzelj el egy kereket, amelynek minden küllője különböző színűre festett, és függőlegesen forog azzal a síkkal szemben, amiben te élsz!

Hogyan fogod érzékelni a kerék mozgását? Amikor a kerék egy küllője átszeli a síkot, egy meghatározott színű vonalat fogsz látni abban a pontban ahol a kerék keresztezi a síkot. Ezután, amint a küllő tovább halad egy szünet lesz amikor nem látsz semmit. Majd a következő, más színű küllő szeli át a síkot. Tehát a kerék mozgását úgy érzékeled mint különböző színű vonalak folyamata, meghatározott időtartamban.

Ami valójában történik az a következő: a korlátozott érzékelés egy alacsonyabb dimenziójú világban átalakítja a tér érzékelését egy időbeli jelenséggé! Mivel a tér három dimenziójából csak kettő érzékelésére vagy képes, csak akkor látod a harmadik dimenziót, amikor az az idő múltával megjeleník a síkodon. Emiatt úgy látod, hogy az független a te két térbeli dimenziódtól, és egy időbeli jelenségnek hívod.

Most képzeld el, hogy egy zöld színű küllő szeli át a síkot, és ugyanabban az időben egy másik független jelenség is történik, mondjuk egy kutya ugatása. A kétdimenziós világban ez úgy fog tűnni, hogy a zöld kerékküllő megjelenése és a kutyaugatás hangja kapcsolatban áll egymással, amikor valójában ez nem így van!

A kétdimenziós lény nem képes elhinni hogy az események egy magasabb szinten is létezhetnek, az ő érzékelési síkján kívül. Ez annyit jelent hogy a háromdimenziós világ megértéséhez fel kell emelkednie a háromdimenziós tudati szintre, nem maradhat a kétdimenziós tudatban. Hasonló módon, ahhoz hogy megértsük a négydimenziós világot, a négydimenziós tudati szinten kell léteznünk.

Lehetséges ez? Lehetséges-e számunkra meghaladni az érzékeinket, amelyek csak a háromdimenziós látványt teszik lehetővé? Láthatjuk-e igazából a valóságot ahelyett, hogy a valóság villanásait lássuk, mint időbeli jelenséget? A válasz IGEN.

Mélyreható kutatások és fejlesztések során a keleti misztikusok és bölcsek felfedezték, hogy a Valóságot lehetséges megérteni és megtapasztalni úgy, ahogy az létezik. Ez az élmény az élet természetes folyamában létrejöhet, nemcsak a véletlen során. Ők megélték ezt.

A meditáció segítségével lehetséges számunkra, hogy átéljük ugyanezt a éber tudati állapotot.

Egyszer két katona nézett egy szélben lengedező zászlót. Egyikük azt mondta, 'A zászló mozog.'A másik azt mondta, 'Nem, a szél az, ami mozog.'

Egy Zen mester aki elhaladt mellettük meghallotta a vitát. A katonák megkérték őt, hogy segítsen megoldani ezt a komoly kérdést.

Az egyik katona megkérdezte, 'Mester, én azt mondom, hogy a zászló mozog. De ő azt állítja, hogy a szél mozog. Mi az igazság?'

A mester így szól, 'Egyik állítás sem helytálló. Csak a tudat az, ami mozog.'

Amit jelenleg életünk mindennapos valóságának érzünk, az is csak egy 'virtuális' valóság. Csak a térben és időben különálló dolgok érzékelése. Ha mélyen megvizsgálod, láthatod, hogy magának a világnak az érzékelése is kétségbe vonható. Bármilyen minőségű tudati szintről nézzük, AZ jelenik meg számunkra, mint valóság, és nem az abszolút Valóság.

Azt hisszük, hogy egy három térdimenzióból és egy negyedik idődimenzióból álló világban élünk. Bár igazából tizenegy dimenzió létezik. Az alapvető dimenziók: a hosszúság, szélesség, mélység, az idő és a tudat. A magasabb dimenziók mindezen alapvető dimenziók kombinációi.

Például, egy botnak van hossza, szélessége és mélysége. Az időben és térben létezik. Ha fenntartjuk a hosszat és a szélességet és eltávolítjuk a mélységet, akkor a botot látni fogjuk, de a kéz keresztül halad a boton. Fenntarthatjuk a mélységet és eltávolíthatjuk a hosszat és a szélességet. Ekkor nem fogunk látni semmit, de a kéz beleütközik valamibe, amikor át akarjuk szelni.

Ilyen módon, számos kombináció létezik, amely elvezet a tizenegy dimenzióig, mely a világegyetemet alkotja. Amikor felülemelkedsz a négydimenziós tér-idő síkja fölé, akkor érzékelheted és láthatod ezt a tizenegy dimenziót, láthatod a Valóságot úgy, ahogy a megvilágosodott lények látják azt.

Legyen az energia az atomban, vagy energia a kozmoszban, az energia játékban egy nagy káosz rejlik. Ebban káoszban létezik egy olyan rend, amit el sem tudsz képzelni.

Minden, ami káoszban van, az vad és energiával teli. Minden, ami rendben van, az életszegény. Bármely szabály megfékezi a szabadságot, lecsökkenti az energiát. Minden szabályzat lecsökkenti energiádat. Még akkor is, amikor valaki az otthonodban azt mondja, 'Ne ülj arra a helyre,' úgy érzed, csak arra a helyre kívánkozol. De amikor ez a szabály nem létezett, nem is érdekelt az a hely!

Még a szokások fenntartása is - mint a dohányzás - egy kifinomult elmebeli kielégülés miatt történik, azért, hogy vad lehess, hogy téged nem kötnek a szabályok. Ha tudatosan megvizsgálod magad, akkor megérted, majdnem minden boldogságod abból ered, hogy megszeghetsz néhány szabályt, amikor kaotikus lehetsz!

A Lét egésze egy káosz. A világegyetemben nagyon sok bolygó kering. Nem léteznek közlekedési jelek, rendőrök vagy útjelző táblák! Mindezek ellenére, a bolygók gyönyörű rendben keringenek. Hasonló módon, a kvantum fizikában a legkisebb elemek, mégcsak nem is részelemek; részelemek és hullámok és temérdeknyi valószínűségek! De létezik egyfajta rend ebben a káoszban.

Ha az univerzum káosz lenne mindenfajta rend nélkül, akkor a pusztulás felé tartana. 'Kozmikus intelligenciának' hívom azt a 'káoszt, amely rendben' létezik.

Alkalmam volt arra, hogy találkozzam Dr. Charles Townes-zal, a Nobel-díjas fizikussal, aki jól ismert a lézer és a mézer alkalmazhatóságáról szóló munkájáról.

Gyönyörűen így szólt hozzám, 'Úgy érzem, az egész világegyetem egy különleges, egy spirituális lény. Egy saját intelligenciával rendelkezik. Annak ellenére, hogy nem vagyok képes a szavak segítségével bizonyítani ezt, mégis érzem, hogy egy intelligens és spirituális lény.'

A kozmosz nemcsak egy erőforrás. 'Az erőforrás és az intelligencia' összege. Válaszol a gondolataidra, az imáidra, a lényedre, mert ő intelligencia.

Egyszer valaki megkérdezte Buddhától, 'Ki a világegyetem teremtője?' Buddha azt válaszolta, 'A világegyetem maga a teremtő erő.'

Ha a teremtő és a teremtett dolog két különálló intézmény, akkor azt jelenti, hogy a teremtő intelligens és a teremtett dolog nem intelligens. A kozmosz maga a teremtő erő, hiszen saját intelligenciával bír. A kozmosz egy élettel teli energia. Egy élettel teli energiában üldögélsz.

Alapvető hiba azt gondolni, hogy a világ csak anyagi természetű. Ez a hit a gyökere a földön létező minden terrorizmusnak és erőszaknak. Amíg azt hisszük, hogy az univerzum csak egy élettelen anyag, csak még több hatalomvágyat keltünk.

A béke magját akkor vetjük el, amikor felismerjük, hogy az univerzumnak megvan a maga intelligenciája, amikor felismerjük, hogy az univerzum az egy spirituális lény. Amikor megértjük, hogy a gondolataink válaszra találnak, életvitelünk elismerést nyer, imáink teljesülnek, egy élettel teli intelligens erő és rend létezik a káoszban, akkor valósíthatjuk meg és dolgozhatunk a békéért, boldogságért és a spiritualitásért.

Dr. Charles Townes – Nobel-díjas fizikus, aki a mézerrel és a lézerrel kapcsolatos munkájáért kapta a díjat.

Akkor – ahelyett, hogy megpróbálnánk birtokba venni vagy kiterjeszteni határainkat - inkább megpróbáljuk kiterjeszteni a tudatunkat. Abban a pillanatban, amikor elhisszük vagy bízunk abban, hogy az univerzum az 'intelligencia', egyszerűen ellazulhatunk, bízván Benne.

Egy gyönyörű Zen történet szerint:

Egy tanítvány egy Zen mesterhez fordul és arra kéri, 'Mester, légy szíves, magyarázd el, hogyan kezdted, hogyan utaztál az úton, hogyan jutottál el az abszolút élményhez!'

A mester azt feleli, 'Amikor elkezdtem, a hegy az hegy volt, a folyó az folyó volt, a fa az fa volt. Amikor utaztam az úton, a hegy az nem hegy volt, a folyó az nem folyó volt, a fa az nem fa volt. Amikor eljutottam az út végére,a hegy az újra hegy volt, a folyó az újra folyó volt, a fa az újra fa volt.'

Az eredmény elérése előtt - annak ellenére, hogy azt hiszed, rendkívüli vagy - valójában közönséges vagy. Az eredmény elérése után - annak ellenére, hogy rendkívüli vagy – megérted, hogy közönséges vagy.

Te nem csak egy egyszerű test vagy. Nem csak egy mikrokozmosz vagy. Te a makrokozmosz vagy miniatűr változatban. Ismerd fel hogy te vagy az abszolút, a potenciális energia végtelen óceánja ugyanúgy, mint az univerzum. Csak amikor felismered a kozmikus tudatot a testedben, a makrokozmoszt a mikrokozmoszban, válsz igazán rendezetté és tanulod meg hogyan kell rendezettnek lenni anélkül, hogy lecsökkentenéd energiád. Amíg igyekszel rendezett lenni, csak azt éred el, hogy elnyomod energiád és ezzel mindenki mást is elnyomsz.

Először is, amikor felismered a rendet a káoszban, egy spirituális lénnyé válsz, szeretetet és boldogságot tapasztalsz. Amikor felismered a káoszt a rendben akkor egy együttérző lénnyé válsz. Amikor felismered a rendet a káoszban, átéled a szeretet és a boldogság tapasztalati formáját. Amikor felismered a káoszt a rendben, akkor a szeretet kifejeződési formáját tükrözöd, ami nem más, mint az együttérzés.

A 'megfigyelés' folyamatában két dolgot látunk: a megfigyelőt és a megfigyelt dolgot. Mi is történik a megfigyelés folyamatában? (A szem példáját vesszük, de ez az összes érzékre vonatkozik.)

A megfigyelőtől a tudat állandó jelleggel a megfigyelt dologra ugrik, mert nem képes ellazulni a megfigyelőben. A nyugtalansága miatt életre kelti a megfigyelt dolgot.

Az állandó ugrálást, ami a megfigyelő és a megfigyelt dolog között megy végbe - a megfigyelőtől a megfigyeltig, a megfigyelttől a megfigyelőig és újból a megfigyelttől a megfigyelőig, és újból a megfigyelőtől a megfigyelőig - Megfigyelésnek (nézésnek) nevezzük.

Amikor a megfigyelő nincs magával teljesen kibékülve, nem boldog saját magával, nyugtalanná válik és ugrál. Amikor ugrál, életre kelti a megfigyelt dolgot. Mivel életre kelti a megfigyelt dolgot, ez az ugráló folyamat lesz a Megfigyelés (nézés).

Kétféle módon mondhatunk le erről a megfigyelési folyamatról. Vagy a megfigyelő vagy a megfigyelt dolog kell, hogy leállítsa a megfigyelés folyamatát.

Amikor a megfigyelt dologról lemondunk, az elveszti a megfigyelőre gyakorolt hatalmát. Nincs értelme ugrálni, mert nincs mit megfigyelni. Amikor nincs hová ugrani, és a megfigyelő ellazul a megfigyelőben, így a megfigyelés nem megy végbe. Amikor a megfigyelés nincs jelen, a megfigyelő a megvilágosodás állapotában van.

Aki leállítja ezt a ugrálást, mivel lemond a 'megfigyelt dologról', az egy szannyaszi, aki lemond minden vágyáról, hogy lássa a dolgokat, lemond arról, hogy elhiggye, bármelyik érzékelhető tárgy értékes számára. A megfigyelt dolog nem lesz többé érdekes, és vége az ugrálásnak. Megvilágosodik a lemondáson keresztül. Ez az igazi önismeret - gnana*.

A gnana* útján, a megfigyelő megtapasztalja a ragaszkodástól való mentességet és az élet teljes mértékű tanusítását.

Gnana (ejtsd: gnyána) - Tudás.

Ilyen módon próbálja felfedezni a Valóságot. A legfőbb cél az éles és tiszta intelligencia kifejlesztése, amelyen keresztül a Valóság élménye létrejöhet.

A másik lehetőség, amikor maga a megfigyelő mond le magáról, és ami marad, az a megfigyelt dolog, így szintén megszűnik az ugrálás. A Valóság kerül előtérbe. A megfigyelő megvilágosodik az áhítat, a hívő szeretet, vagy bhakti* útján.

Amikor a megfigyelő azonosságtudata megszűnik és feloldódik a megfigyelt dologban, a Lét iránti mély áhítat alakul ki! Minden a Lét érdekfeszítő megnyilvánulásának fog tűnni számára! Azonosságtudata többé nem létezik. Egybe olvad a Léttel. Ezért van, hogy megvilágosodott szentek, mint az Hindu Meerabai*, akik a bhakti útját követték, állandóan önkívületben voltak, feloldódva az isteni tudatban, feledvén saját tudatukat. Meerabai Istent imádó zsoltárokat énekelt és végigjárta az utcákat anélkül, hogy saját maga tudatában lett volna.

Tehát, valamilyen módon, vagy a megfigyelőnek vagy a megfigyelt dolognak meg kell szűnnie. Csak akkor ér véget a megfigyelő és a megfigyelt dolog közötti ugrálás. Amikor az véget ér, akkor a megfigyelés is véget ér.

Vagy a megfigyelőben, vagy a megfigyelt dologban vagy elveszve, légy teljesen elveszve - és akkor megvilágosodsz! Ha ugrálsz a megfigyelő és a megfigyelt dolog között, és egyikben sem lazulsz el, akkor még mindig abban az illúzióban élsz, hogy a megfigyelőnek és a megfigyelt dolognak két különböző léte van. Ez az ugrálás a te egyéni megfigyelésedben nyilvánul meg.

Amikor a megfigyelt dolog frekvenciája nagyobb, mint a megfigyelőé, a megfigyelt dolog képes megváltoztatni vagy manipulálni a megfigyelőt. Amikor a megfigyelő frekvenciája nagyobb a megfigyelt dolog frekvenciájánál, a megfigyelt dolog megváltoztatható vagy manipulálható a megfigyelő által.

Bhakti- Hívő szeretet

Meerabai - Chittor hercegnője, Krishna-hívő, misztikus költő és énekes, akivel rosszul bánt férje a Krishna iránti hívő szeretete miatt.

Nem vagyunk egy különálló sziget, ahogy azt gondoljuk. Talán a testi szinten mindnyájan egyedi szigetnek látszunk. De - tetszik-e vagy sem, elfogadjuk-e vagy sem, akarjuk-e vagy sem mindnyájan összetartozunk a kollektív tudat által.

Ez így működik: ha egy étel mérgezett, csak az szenved tőle aki evett belőle, nem mindenki. Ebben az értelemben képzelheted magad különállónak. De, ahogy tovább haladsz a Lét kifinomultabb szintjeire, tisztábban láthatod az összetartozásunkat. Például, ha a légtér szennyezett, bárki, aki lélegzik elszenvedi annak hatását, még akkor is, ha egymástól messze vannak az emberek. Ez a kapcsolódás a lélegzés szintjén jön létre. Ez azt jelenti hogy a kifinomultabb energiaszinteken a közöttünk lévő távolság lecsökken.

A testi szinten és a lélegzés szintjén túl vagyis a mentális szinten még inkább összekapcsolódunk. A mentális szinten a gondolatok szintjét értem. Gondolataink nem csak ránk vannak hatással hanem mindenkire magunk körül és azon túl. Gondolataid még a náthádnál is jobban fertőzőek. Valójában az emberek elszökhetnek a náthád elől de nem szökhetnek el a gondolataid elől.

Ha egy egyéni elme szennyezett, nem csak az egyén, de egy nála nagyobb csoport szenved. Például, ha egy zavart elméjű személy ül egy város vezetésének a posztján, az egész város elszenvedi a döntései hatásait! A megzavart gondolkodási módja rossz döntéseket eredményez majd, és így káros lesz az egész város számára.

Egy lépéssel tovább lépve, ha egy téves vizualizáció vezet egyfajta akcióhoz, az az akció hatalmas mértékű behatást gyakorolhat egy nagyszámú lakosságra, nem csak magára a személyre, aki tévesen döntött.

Vegyük például az atombomba esetét. Ez nem más, mint a nukleáris elmélet 'vizualizációja'! A nukleáris bomba alapelve megtalálható abban a híres formulában, E=mc2, amelyet Albert Einstein fizikus fedezett fel. De ennek a formulának a téves vizualizációja az egész földgolyót megzavarta. Manapság mindnyájan fenyegetve vagyunk ezáltal az elmélet, találmány által. Jelenleg annyi atomfegyver van a Földön, hogy egymás után 700-szor lerombolhatjuk ezt a bolygót.

Csak tekints erre a diagramra itt! Elmagyarázom az igazságot, ennek a diagramnak az alapján.

Ez a hét kör a bennünk létező hét energiaréteget jeleníti meg. Az első a fizikai test, a test, amit magadénak érzel, kezeid, lábaid, stb. A második a pránikus test - az a test melyben a prána, vagy életenergia áramlik. Ilyen módon hét energiaréteg építi fel a test egészét amelyben a fizikai test csak egy réteg, nem több.

Most a testi réteg szintjén, te, Isten és Én három különböző pontként jeleníthetők meg a körben. A testi szinten a köztünk lévő távolság nagy.

Ha befelé haladsz egy kicsit a pránikus réteg felé, a köztünk lévő távolság csökken. Ha mélyebbre mész a mentális rétegbe, a távolság méginkább csökken. Amikor mélyebbre és mélyebbre mész, a távolság végül egy pontba olvad. Láthatod, hogy az összes réteg legbelsőbb pontján Isten, te és Én egyek vagyunk. Nem létezik távolság. Ez az Igazság még az alapszinten is! Csak a te felfogásod alakítja ki azt a gondolatot, hogy különálló intézmény vagy. Amint éberré válsz és felismered, hogy a kollektív tudat része vagy, hogy nincs egyéni azonosságod, nincs egy különálló éned, többé nem szenvedsz.

Ha megfigyeltél egy halrajt úszni vagy egy csapat madarat együtt repülni, láthattál egy gyors és rövid szinkronhatást a mozgásukban. Több száz madár repülhet együtt V alakban, de amikor irányt kell változtatniuk, mind egyszerre teszik azt, minden tévedés vagy késés nélkül! A tudósok próbálták megérteni, hogyan lehetséges ez. Még az állatokon végzett tanulmányok is azt mutatják, veszély esetén a válaszadási módjuk olyan gyors, hogy a kommunikáció megszokott módszereivel nem megmagyarázható.

Egy érdekes kísérletet végeztek, hogy tanulmányozzák a gondolatok kutyákra gyakorolt hatását. Arra kérték a kutyatulajdonosokat, hogy hagyják el a házukat mindenfajta úticél nélkül. Miután elhagyták házukat, utasításokat kaptak, hogy menjenek bizonyos helyekre és véletlenszerűen visszahívták őket. Úgy találták, amikor a tulajdonos elkezdett hazaindulni, majdnem mindig abban az időben a kutya az ajtó felé indult, hogy ott várja a gazdát.

Az óriás szökőár esetében, amely megrengette Bharat Andaman és Nicobar szigeteit, azt találták, hogy a szökőár érkezése előtt az állatok - beleérteve a nagytestűeket, mint az elefánt - mind magasabban fekvő helyekre vonultak, biztonságos távolságban az óceántól. Számos tapasztalat volt arra, hogy az állatok tudatában voltak a közelgő földrengésnek percekkel a rengés előtt. Mi a különbség köztünk és az állatok között? A természettel való kapcsolatuk! Mivel összhangban vannak a természettel, képesek érzékelni a természet jelzéseit. Az emberek esetében, a mi hamis azonosságunk és énünk miatt, elvesztettük a természettel való kapcsolatot, és érzéketlenné váltunk a természet közvetlen jelzéseire.

A történelemben láthatsz nagyon sok példát arra, hogy a föld különböző területein élő emberek, akik nem is ismerték egymást, ugyanarra a felfedezésre jutottak körülbelül azonos időben. Ennek oka, hogy az ötletek a kollektív tudatban lebegnek. Ilyen módon: a levegőben elektromagnetikus jelek százai találhatók, de a televíziód csak azokat a jeleket veszi, amelyik frekvenciára van hangolva. Hasonló módon az elmék, amelyek készen állnak és várnak a lebegő ötletekre, ráhangolják magukat és a lehetőséget valósággá alakítják!

Ahogyan az univerzum rengeteg jelet ad számunkra arról, hogy egy lényként létezik, mi is vehetünk jeleket a természetből a valóság természetéről. Az 1920-as években folytatott kísérletekben azt találták, függetlenül attól, mekkora részt távolítottak el a patkány agyából, az megőrizte a memóriáját, hogy végrehajtsa azokat az összetett feladatokat, amelyeket a műtét előtt tanult meg. A patkány agya egyfajta 'holografikus' memóriát mutatott. A tudósok úgy vélték, a memória nem a neuronokban van bejegyezve, hanem az idegi impulzusok mintáiban, amelyek az agyban cikáznak, hasonlóan ahhoz, ahogyan a hologram jön létre, amikor a lézerfény különböző mintái egymást keresztezik. Ez talán magyarázatot ad arra, hogyan képes az emberi agy tízmilliárd bit információt elraktározni egy két ökölnyi kis területen!

A világegyetem egy hologram melynek mi részei vagyunk. Egy hologramban minden rész, még egy kis szikrányi rész is, a hologram egészét tükrözi vissza. Ilyen módon mi is a világegyetem egészét tükrözzük. A világegyetem nem egy élő és élettelen anyagok választéka. Egy óriási és összetartozó Egész. Nagyon nagy mértékben kapcsolódsz a körülötted lévő emberi lényekhez, fákhoz, állatokhoz és sziklákhoz a földön, úgy mint a bolygókhoz, a csillagokhoz és a galaxisokhoz a világegyetemben. A tudatod érzékelési síkjától függ hogy érzékeled-e mindezt.

Amikor felismerjük szerepünket a Lét rendszerében, többé már nem érezzük magunkat különállóknak attól, ami bennünket körülvesz. Csak akkor érezhetjük magunkat különállóknak, amikor nem vagyunk tudatában szerepünknek, amikor nem vagyunk éberek.

Elérkezett az az idő, amikor megvilágosodott egyének befolyással bíró tömegét kell megteremteni a földön. Csak egyre több és több felébredt, megvilágosodott emberrel lehet az egyéni negativitás kollektív befolyását kiküszöbölni. Minden, a világban zajló zavart a tudattalan lények hozzák létre. A globális felmelegedés, HIV-fertőzés, vallási terrorizmus, fanatizmus, atomfegyverek tömege, mind ennek a negativitásnak tudható be. Manapság annyi veszéllyel nézünk szembe, hogy egy békés, boldog, örömteli és megvilágosodott társadalom kialakítása nélkül nem lehetséges megőriznünk ezt a gyönyörű földgolyót.

Az én misszióm ennek a békés, örömteli, boldog és tudatos, megvilágosodott társadalomnak a megteremtése.

Tulajdonképpen, többségünk a saját magunkkal való küzdelemben van megrekedve. A magunknak ellentmondó gondolatok és vágyak hálójában küszködünk. Gondolataink és szavaink erőteljesek, mégis könnyedséggel használjuk őket.

Például, vegyük a fejfájás példáját, mit teszel? Azt mondod magadban, 'Milyen jó lenne megszabadulni ettől a fejfájástól!' Ezeknek a szavaknak a kiejtésével a 'fejfájás' és a 'megszabadulni' ugyanannnyi energiát nyer. Ezt értem a magunknak ellentmondó gondolatok fogalmán. A saját gondolatoddal ellentmondasz az eredeti vágyadnak. Még a pozitív szándékod is harcba keveredik, a gondolataid és a szavaid dilemmájába. Azt kérdezheted, 'Akkor hogyan szabaduljak meg ettől a fejfájástól?' Csak mondd azt, 'Hadd gyógyuljak meg!' - ennyi az egész.

Amikor újra és újra gyógyító erővel bíró gondolatokkal árasszuk el lényünket, akkor pozitív szavaknak és gondolatoknak adunk erőt. Azok belevésődnek izomzatunk memóriájába. Tehát a depressziós és lehangolt időszakokban ezek a gyógyító erejű gondolatok automatikusan megjelennek a belső világunkban és kihúznak bennünket a lehangolt állapotból.

Egy gyönyörű történet Buddha életéből:

Devadatta, Buddha egyik unokatestvére csatlakozott a Buddha által létrehozott szerzetesi rendhez. A státusz és hatalom iránti éhség vezérelte. De Buddha nem járulhatott hozzá, hogy ilyen fajta éretlen személy, aki a hatalmat és státuszt keresi a megvilágosodás helyett, vezesse a missziót. Tehát Devadatta féltékeny volt Buddhára és negatív érzelmeket táplált, még meg is akart ölni őt.

Egyszer Devadatta arra vette rá a királyi udvar elefántgazdáit, hogy engedjenek szabadon egy vad elefántot, amikor Buddha arra vonul. Az elefántot megmérgezték és szabadon engedték az utcán, ahol Buddha szokás szerint sétált. A megőrült elefánt vadul száguldozott. Az emberek pánikba estek és szétszaladtak minden irányban.

Az elefánt elérkezett Buddhához, aki továbbra is sétált, sugározva a szokásos békét és nyugalmat, még ilyen veszély közepette is. Boldogságát és békéjét egyáltalán nem zavarta meg a vad elefánt fenyegető veszélye. Az elefánt veszetten rohant Buddha felé. Amint eléje ért, azonnal lenyugodott teljes mértékben. Vad természete egyszerűen feloldódott Buddha megvilágosodott jelenlétében. Buddha megérintette az elefánt homlokát és szelíden megveregette. Az lenyugodván a hízelgő érintéstől, a térdeire ereszkedett és meghajolt Buddha előtt.

Az emberek, akik tanúi voltak a jelenetnek, nem hittek a szemüknek!

Az a boldogság, amelyet egy békés ember sugároz magából, automatikus módon megérinti az embereket, állatokat, fákat és sziklákat, és minden közelben lévő dologra kihat.

Ahhoz, hogy az egész világot boldoggá tedd, nem kell mást cselekedned, mint megváltoztani központodat. Amikor egy horror filmet nézel, világod tele lesz félelemmel. De ha egyszerűen átváltasz egy komédiára, tapasztalhatod a változást világodban!

Amikor a belső felébredés létrejön, magasabb szintű érzelmek alakulnak ki. Végülis minden, ami történik, a saját élményed lesz. Ahhoz, hogy megmentsd a világot, arra van szükség, hogy megmentsd magad!

Jelenleg mindenféle dolog történik ebben a világban - nagyszerű spirituális tanítások -, amelyekben a megvilágosodás tudományát osztják meg, és ugyanabban az időben terrorista gyűlések, ahol az erőszakot terjesztik. Attól függ, mire hangolod magad, azt a világot fogod látni és vonzani. Hasonló embereket és helyzeteket fogsz magadhoz vonzani.

Egyetlen személy keresése, a megvilágosodásért való küzdelme felemeli legalább egymillió ember tudatossági szintjét.

Először is meg kell értenünk, hogy a magasabb, kormányzati szinten hozott minden egyes döntés a kollektív pozitív vagy kollektív negatív tudat kifejeződése, mert a kollektív tudat, vagyis a tömeg tudata hozza létre a vezetőket! Tehát mielőtt másokat hibáztatnánk - legyenek azok kormányzati posztban, legyenek politikusok vagy hivatalnokok -, hacsak egy kis energiát magunkba fektetünk és elkezdünk azon dolgozni, hogy valamivel pozitívabb tudatot alakítsunk ki belső világunkban, akkor egy igazán hasznos dolgot teszünk.

Itt az ideje…

Hogy több pozitivitást alkossunk részünkről.

Hogy több szeretettel hajtsuk végre tetteinket.

Hogy növeljük egyéni tudatunk frekvenciáját.

Ahelyett, hogy a negatív döntéseken mérgelődünk, alkossunk pozitív energiát, hogy a körülöttünk lévő világ is érezze, és hatással legyen rá a pozitív tudat. Akkor meglátod, hogy a vezetőkön is tükröződni fog mindez. Amikor egyre több ember kezdi átalakítani magát, a kollektív pozitív tudat kell, hogy kifejezésre jusson a megfelelő politikusokon és megfelelő vezetőkön keresztül.

Ha ideges leszel és mérgelődsz, mit érsz el vele? Csak az fog történni, hogy valamivel több depressziót és valamivel több negativitást gyűjtesz össze. Emiatt te magad adsz hozzá negativitást a világhoz, növeled a negatív tudat tömegét.

Tehát a forradalom nem egy járható út. A fejlődés útja a járható út.

Minden forradalom megígérte, hogy igazságot tesz vagy elhozza a végső megoldást. De mit látunk, ha visszatekintünk? A földgolyó utóbbi 3000 éves történelmében 5000 háborút jegyezhetünk fel! A történészek úgy számítják, hogy a földgolyó utóbbi 3000 éves történelmében legalább 9000 békeegyezményt hoztak, amelyek átlagos időtartama nem volt több 8 évnél!

Hozz létre pozitív energiát, hogy az emberekre körülötted és világszerte ez a pozitív tudatosság legyen befolyással! Akkor meglátod, mindez a vezetőkben is megnyilvánul.

Számos tanulmányt folytattak arról, hogy felmérjék a meditációnak a közösségekre gyakorolt hatását. Néhány tanulmány megfigyelte a Transzcendentális Meditáció™-nak egy nagy tömegre kifejtett hatását. Kimutatták, hogy a bűnözés aránya lecsökkent azokban a városokban, ahol csoportos meditációt folytattak.

Más tanulmányok azt mutatták, hogy az erőszakos cselekmények jelentős mértékben csökkentek, míg az együttműködő és segítő cselekedetek megnövekedtek. A háborúval sújtott területeken csökkent a halottak száma, és a sebesültek száma. A statisztika egésze csökkent bűnügyi arányt, kevesebb kórházi felvételt és csökkent erőszakos eseményeket mutatott, amely az életminőség egészének javulását jelentette.

Szeptember 21. a Nemzetközi Béke Nap. Emberek milliói gyűlnek össze, hogy imádkozzanak, meditáljanak, ünnepeljenek és együttműködjenek a világbékéért és globális harmóniáért.

Ebből az alkalomból minden évben a THE SUPREME PONTIFF OF HINDUISM BHAGAWAN SRI NITHYANANDA PARAMASHIVAM Misszió központjai kollektív csoportmeditációt folytatnak világszerte. A kollektív tudatot sokkal hatásosabban lehet felemelni, amikor a meditációt csoportban folytatják.

Amikor az anyagot osztjuk meg, az csökken a méretében. Például, ha egy almát kell megosztanunk négy ember között, akkor azt négy részre kell vágni. Mérete kisebb lesz. Ha az elektromos energiáról van szó, az nem csökken le, ugyanaz marad, amikor a feszültség megosztódik. Például, ha 10V elektromosság van egy vezetékben, és egy személy megérinti a vezetéket, az 10V-ot fog érezni, és négy személy is 10V-ot fog érezni, ha ugyanazt a vezetéket érinti meg.

De az erőteljes és kifinomult energiájú meditáció esete különböző. Amikor emberek csoportja meditál, annak hatása megsokszorozódik! Ahelyett, hogy csökkenne vagy ugyanaz maradna, hatása megosztódik és kiterjed az egész csoportra és azon túl. Ha egy személy meditál és az 10V energiát hoz létre, akkor 100 ember meditációja, 10x100 vagyis 1000V energiát kelt. Csak képzeld el! A létrehozott energia ereje egyszerűen megtisztítja az egész területet, ahol a meditáció zajlott. Ez az oka annak, hogy nagy hangsúlyt helyeznek a kollektív csoportmeditációra.

Élt egyszer egy bandita, akit Angulimalának hívtak. Egy erdőben élt, amelyet sok embernek kellett átszelnie. Csapdát ejtett az embereknek és kirabolta őket, majd minden egyes személynek levágta a kisujját, hogy egy füzért készítsen belőlük. Ezért hívták Angulimalának, vagyis az ujjak füzérének.

Egyszer Buddha utazása során épp az erdőn akart átmenni, de az emberek óva intették a félelmetes Angulimalától. De Buddhát ez nem tántorította el attól, hogy tovább folytassa útját. Az erdő mélyére érve Angulimala kiugrott a bokrok közül és fenyegetően Buddhára kiáltott, 'Állj nyugodtan!'

Buddha megállt és válaszolt, 'Én nyugodt vagyok. Te légy nyugodt!'

Angulimala életében először érezte magát egész lényében megrázkódni. Valami megérintette őt Buddha lényéből. Még csak magát erőltetve sem volt képes rátámadni. Kezei megfagytak. Egyszerűen Buddha lábai elé esett és bocsánatért könyörgött!

Ez a történet a megvilágosodott lények által keltett befolyás igazságát illusztrálja. Minden fajta erőfeszítés vagy szándék nélkül, a megvilágosodott lény egyszerűen hatalmas békét és együttérzést sugároz magából, amely képes arra, hogy könnyedén átalakítson más egyéneket.

Ez a hatás nem csak az emberi lényekre korlátozott. Még az állatok is a tiszta szeretet és együttérzés befolyása alá kerülnek, ami a megvilágosodott lényből sugárzik. Minden megváltozik, amint a magas frekvenciájú energiamezőnek lesz kitéve.

Létezik egy gyönyörű történet Ádi Shankara életéből, aki az ősi Bharat idejéből származó megvilágosodott mester volt:

Shankara Dél-Bharatban vándorolt a Shringeri nevű városban. Egy nap különös és szép jelenet játszódott le előtte. Két béka ült egy sziklán. Nagyon meleg lett, tehát a békák éppen azon voltak, hogy a vízbe ugorjanak. Éppen ebben a pillanatban egy kobra kinyitotta csuklyáját és kiterjesztette a két béka fölé, hogy árnyékot nyújtson számukra. A békák élvezték az árnyékot és ott maradtak még egy kis ideig. Egy idő elteltével a vízbe ugrottak, és a kobra is visszahúzta csuklyáját és tovább haladt.

Shankara mindezt megfigyelte és elámult. Ő egy nagyon éles logikájú intellektuális személy volt. Nem hagyta annyiban az eseményt.

Azonnal felismerte, nem lehetséges, hogy az állatok elfeledjék ellenséges mivoltukat és ilyen gyönyörű módon együtt létezzenek, hacsak a hely valamilyen módon érintett nem lenne egy magasabb szintű energia által. Elkezdett kérdezősködni a hely részleteiről. Megtudta, hogy valamikor a múltban, egy híres megvilágosodott bölcs itt alapította meg az ő ashram területét, amely itt működött hosszú éveken át!*

Shankarára olyan hatással volt ez az esemény, hogy elhatározta, egynap ő is ezen a helyen fogja létrehozni a misszióját. Évekkel később, amikor arra járt, megállt ott és kialakította az első ashramát ezen a helyen, amit Shringeri Math-nak neveztek. Még a mai napig is ott áll, és a spirituális bölcsesség egyik kulcs székhelyeként tartják számon.*

Egy megvilágosodott lény erőfeszítés nélkül sugározza a mindenre kiterjedő belső világterét, amely egy kollektív pozitivizmust hoz létre. Ahogyan Patanjali* mondja a Jóga Szutrákban*, 'Egy megvilágosodott lény jelenlétében még a természetes ellenségek is kibékülnek.'

Ashram - Hindu vagy Buddhista szerzetesek gyülekezeti helyszíne.

Jóga Szutrák - A jógáról szóló könyv, amelynek szerzője Patanjali, megvilágosodott mester.

Erre a bolygóra való eljövetelem lényege, hogy az egyéni tudat új ciklusát hozzam létre, amelynek következménye az lesz, hogy a Kollektív Tudat belép az Abszolút Tudat zónájába.

Ahhoz, hogy ezt elérjük, százezer egyént fogunk beavatni a Jeevan Mukta életbe, vagyis felszabadult egyének életébe, akik megtapasztalják a 'megvilágosodás átélését.'

&

Egymillió egyént fogunk beavatni a Nithya Dhyaan, vagyis Life Bliss meditációba, amelynek célja az egyéni tudat pozitív átformálása ezen a földön.

A világbéke eléréséhez az egyéni békét kell megteremtenünk. A világbéke meditáció az egy kollektív meditáció. Egy nagyon egyszerű de hatékony meditáció.

Egy körbe vagy koncentrikus körökbe kell ülni egymás kezét fogva, oly módon, hogy a jobb oldaladon lévő személy kezét a jobb kezeddel fogod, a tenyered lefelé néz, amely a béke és a boldogság 'nyújtását' fejezi ki, míg felajánlod a bal kezed, a tenyered felfelé néz, hogy békét és boldogságot 'fogadj' magadba a bal oldaladon lévő személytől. Az emberek ilyen módon összakapcsolt köre egy erőteljes energiaciklust hoz létre. Egy személy meditatív energiája megosztódik a többi személlyel. Ezt a meditációt legalább 21 percig érdemes folytatni.

Az a képességünk, hogy egymással és a Léttel összhangban legyünk, attól függ, hogyan viseljük magunkat. Attól függ, hogy minek adunk elsőbbséget az életben. És mi történik, ha nem választunk egyáltalán? Mi történik, ha elfogadjuk a dolgokat úgy, ahogy azok történnek velünk?

Eljött az ideje, hogy a lemondásról beszéljünk. A lemondás nem az élettől való megfutamodást jelenti. A lemondás azt jelenti, hogy az élettel együtt áramlunk mindenféle ellenállás nélkül. A Szanszkrit szó, szannyasz, erre a Léttel való bizalmi állapotra utal, amely lehetővé teszi, hogy az élet egyéb dolgai ne befolyásoljanak bennünket.

Megvilágosodása után Buddha sok helyet meglátogatott, ahol dhammáját, vagyis tanításait prédikálta, és beavatta az embereket a spirituális életbe.

Eljutott Kapilavasztuba, amely a születési helye volt. Tanítványaival az utcán sétált, a sáfrány színű tógát viselve. Mindenki csodálattal nézte őt.

Buddha felesége, Yashodhara, meghallotta az utcai zajt és megkérdezte, mi történik. Cselédjei azt mondták, nem más, mint férje tért haza, mint Buddha, a megvilágosodott lélek. Ő nem igyekezett, hogy találkozzon vele. Ehelyett a fiát, Rahult szólította. Rahul aznap este született, amikor Buddha elhagyta otthonát a megvilágosodás keresése végett.

Megkérdezte Rahult, 'Látod azt a sugárzó lényt, aki koldusedényt tart a kezében és mégis királynak látszik? Ő az apád, menj és kérd az örökséged.'

A fiatal fiú szaladt és utat nyitott magának a tömegben, hogy eljusson oda, ahol Buddha állt. Buddha lábai elé esett és bátran elismételte, amit anyja mondott.

Buddha gyengéden felemelte őt egy mosollyal az arcán és ránézett. Egyszerűen lecserélte az aranyozott ruhát, amit a fiú viselt, a sáfrány színű tógára.

A hétéves fiú megkapta az örökségét. Ő volt az első és egyetlen gyermek Buddha szerzetesi rendjében.

Valaki azt kérdezte tőlem, 'Ha az életben minden természetes módon fejlődik saját maga a fejlődés folyamatában -

úgymint majomtól az emberig, rossztól a jóig -, végülis az ember nem fejlődne ilyen módon istenséggé? Akkor miért van szükség meditációra, szannyaszra..., miért van szükség ösztönzésre?'

Azt feleltem, 'Ötezer évre volt szükség, hogy a majom emberré váljon, és ugyanolyan hosszú folyamat lesz az ember számára, hogy istenséggé váljon. Ha hajlandó vagy annyit várni, számomra rendben van!'

Vagy dönthetsz úgy is, hogy tudatos módon élsz az életről, az univerzum törvényeiről és szerkezetéről alkototott tiszta felfogással és meditációval. Te forradalmasíthatod fejlődésed folyamatát. A megfelelő forradalom fejlődéshez, vagyis a megvilágosodáshoz vezet. Ez a szannyasz, az egyén legnagyobb forradalma. Ez olyan, mint úgy élni, mint egy Paramahamsza, mint egy megvilágosodott lény.

Ádi Shankara, a hindu megvilágosodott mester így szólt az ő munkájában, amelynek címe Vivekachoodamani*: A emberi születés ritka az összes élőlény között, és még ritkább a szattvikus (bölcs jóindulat) hozzáállás,

és még ritkább az, hogy kitartóan haladjunk a spirituális tevékenység útján, úgy, ahogy azt a Védák* írják...

Ezek a szavak nagy hatást gyakoroltak egy hindu megvilágosodott mester, Szvámi Vikekananda életére, aki Ádi Shankara után több ezer évvel élt. Amikor Szvámi Vivekananda jogi vizsgáira készült, ezek a szavak úgy érték őt, mint egy villámcsapás. Nem tudott tovább olvasni. Otthagyta könyveit és végigszaladt az utcán. A mesteréhez, Rámakrishna Paramahamszához szaladt. A futás közben Ádi Shankara szavainak igazsága zengett a lényében. Azt gondolta magában, 'Én mind a három dolgot megkaptam: Emberi lényként születtem. Meg van bennem a felszabadulás iránti vágy. Egy nagyszerű mesterem is van... akkor miért vesztegem az időmet még mindig? Miért vesztegetem az időmet még mindig?' Ezek a szavak üldözték újra és újra. Szvámi Vivekananda folytatta útját a megvilágosodásig, és folytatta Rámakrishna Paramahamsza missziójának terjesztését a világban.

A szannyasz az út azok számára, akik győzedelmeskedni akarnak maguk felett, akik örökre meg akarnak szabadulni az irigység, a harag, a stressz és a depresszió béklyóitól. Az emberek azt gondolják, hogy a szannyasz a vesztesek választása. Nem.

Természetesen akad néha olyan egyén, aki nem tud mit kezdeni életével és a szannyaszt választja. De ez nem a szannyasz szelleme.

Vivekachoodamani (ejtsd: Vivékacsúdamani) - Ádi Shankara megvilágosodott mester filozófikus műve.

A szannyasz azt az erőfeszítést jelenti, hogy első alkalommal tudatossá válj, megértsd azt a mechanizmust, ami téged, mint emberi lényt körülvesz. Te a Lét része vagy. A Lét a maga mechanizmusával működik, a maga zenéjével. Összhangba kerülni vele egyenlő a szannyasz tudományával. A szannyasz az egy lényi szintű kapcsolat, összhangban lenni a Lét egészével. Ez az élet sikeréhez vezető legrövidebb út.

Ahhoz, hogy a Lét dalát halljad, el kell kezdened a megfelelő térben mozogni. Ahhoz, hogy megtaláld ezt a teret, el kell hogy feledj mindent, amit eddig ismersz, és mély éberséggel kell figyelned a dallamot. Meg fogod találni. Abban a térben az élet úgy fog áramlani, mint egy folyó, amely a tenger felé tart. Bármilyen más út több időt vesz igénybe.

Amikor az élet egy áramló folyóvá válik, el kell érnie a tengert. Nem létezik más lehetôség. A szannyasz tudománya: a Lét természetes folyamatával együtt áramlani és végül feloldódni benne.

Egy folyó csak a tenger felé tarthat. Sehol nem rekedhet meg. Egy szannyaszi csak a célja felé tarthat, ami a megvilágosodás. Ő nem ismer semmilyen eltérítést. A folyó boldogan áramlik bármilyen dolgot dobnak belé az útján. Annyi mindent beledobnak a folyóba - virágokat, gallyakat, ételt, állatokat, halott testeket, stb. -, de a folyó csak áramlik, nem törődve semmivel.

Ilyen módon egy szannyaszi boldogan él és semmi nem befolyásolja, ami az útján éri őt.

Az áramlat átsegíti a folyót az akadályokon, és az állandó zubogó zenével halad a tenger felé. A kozmikus intelligencia átsegíti a szannyaszit az akadályokon, amint az a legfőbb cél felé tart. Ő nincs tudatában, milyen akadályok azok, mert számára minden egy lépcsőt jelent a boldogság felé vezető úton.

Egyszer egy Zen mestertől azt kérdezték, 'Mi a Zen?'

Azt felelte, 'Haladj tovább!'

A Zen buddhizmus gyönyörűen mondja, az élet olyan mint egy folyó, mely áramlik és megtölt minden formát és eloszlatja saját korlátait, hogy kiterjessze kapacitását. Ez az élet és a szannyasz lényege. A szannyasz nem filozofálás, hanem tanulás az akció során, ahogy az élet halad. A szannyasz egy erő nem egy dogma. Egy igazi szannyaszi számára az élet egyszerűen a helyes irányban halad. A tanulás a folyamat során jön létre nem egy különálló dolog formájaként.

A szannyasz nem más, mint az igazságok közvetlen gyakorlata minden egyes pillanatban. Elég filozófia létezik a világban, de senki nincs, aki gyakorolná azokat. A szannyasz egyszerűen a tudatos vállalása, hogy az igazságot éld azonnali hatállyal.

A Zen mester gyönyörűen mondja tanítványának, 'Az igazság filozófikus tanulmányozása nem más, mint prédikációs anyag gyűjtése. Emlékezz, hogy állandó gyakorlat nélkül az igazság fénye benned kialudhat!'

A gyakorlat nem más, mint az állandó helyes irányban való áramlás, megakadás nélkül. Még a megakadás idején is jelen lesz a mozgás, amelyben az újbóli áramlás keresése megy végbe. Nincs megállás.

Egy szannyaszi állandóan a lét intelligenciájával halad, és a megadás a hozzáállása. A megadáson nem az akció hiányát értem. Akciót értek rajta a megadás hozzáállásával. Nincs megállás. A jelenben él spontán módon és a jelen pillanat szükséglete szerint, amit folyékonyságnak lehet nevezni.

A szannyaszt téves módon mindig a lemondással kapcsolták össze. Nem kell lemondanod semmiről. Csak azt kell megértened, hogy te átmeneti megőrzője vagy egy bizonyos vagyonnak, amely a Lét része úgy, ahogy te magad vagy. Akkor nem kell lemondanod, mert eleve nem birtokoltál semmit! Még akkor is, ha el kell hagynod a világot és vagyonod, nem fogod azt érezni, hogy odaadod vagy elveszted javaidat. A probléma a birtoklási hozzáállással kezdődik, az 'enyém' érzésével.

Egy szannyaszinak nem kell lemondania a világról, és egy szamszárinak* (családi életet élő) sem kell a lemondástól félnie. Az egyszerű megértése, hogy a Lét a megfelelő pillanatban ad és vesz el, elegendő. Akkor tudod, ami történik az helyes az adott pillanatban, és az élet úgy halad, ahogy haladnia kell. Ez a felfogás kialakít egy mentális űrt közted és a vagyonod közt, ezt az űrt lehet lemondásnak nevezni! Az csak egy űr, a birtoklási hozzáállás megtörése, semmi más. Téves módon használták a lemondást a szannyasz fogalmával összefüggésben.

Egy kis történet:

Két szerzetes utazott együtt. Egyikük erősen hitt a vagyonszerzésben. Ezen keresztül gyakorolta a spiritualitást. A másik szigorúan betartotta a lemondás elveit. Elkezdték megvitatni a két életstílust. Amint vitatkoztak, besötétedett és elérték a folyót, amin át kellett kelniük.

Amelyik hitt a lemondásban, nem tartott magánál semennyi pénzt. Azt mondta, 'Nincs pénzünk arra, hogy átkeljünk a folyón. Töltsük itt az éjszakát, és majd valaki segítségével átkelünk a folyón holnap reggel!'

A másik azt felelte, 'Az nem lehetséges. A vadállatok prédáivá válunk, ha itt töltjük az éjszakát. Nálam van pénz, fizessünk a csónakosnak, és átkelünk a folyón.'

Amint biztonságosan átkeltek a folyón, megkérdezte a társát, 'Most hogyan értelmezed a pénz értékét? Ha én is a lemondás pártján lennék, mi történt volna velünk?'

Az így felelt, 'A te lemondásod segített, hogy átkeljünk a folyón. Megváltál pénzedtől, hogy átkeljünk a folyón!'

Szamszári - Aki megrekedt a szamszára, vagyis a születés és halál ciklusában.

A lemondás azt jelenti, hogy 'birtokolunk' a birtoklás tudata nélkül, és 'megválunk' a javaktól a megválás tudata nélkül. Más módon a külső gazdagság egyszerű lemondásával nem nyersz semmit. Csak azt éred el, hogy érezni fogod az 'enyém' feláldozásának fájdalmát. A szannyasz nem jelenti az 'enyémtől' való megfutamodást. Azt jelenti, hogy túlhaladod az 'enyémet'. És az csak a megfelelő megértés során lehetséges. Ha megértéssel mondasz le, az rendben van. Egyébként az 'enyém' egyszerűen követ téged, bárhová mész. Nemcsak az, hanem a tudat, hogy lemondasz a 'tiédről', egy rossz alapon hozott jó cselekedetté válik! A külső gazdagság egyszerű lemondásával soha nem lehetsz szannyaszi. A szannyasz egy belső mentális világban hozott változást jelent, nem a külső anyagi világ változását. A külső gazdagság lemondása azért, hogy szannyaszi légy, az egyenlő a rossz alapon hozott jó cselekedettel.

A gazdagság és a szannyasz nem zárják ki egymást. Valójában a szannyasz az a gazdagság gördülékeny módon való megteremtésének művészete és tudománya.

Ha a védikus iratokat olvasod, láthatod, mindig az élet bőségéről beszélnek. Soha nem oktatnak arra, hogy megszökj tőle. Azt tanítják, hogyan lazíts a ragaszkodáson, nem pedig azt, hogy lemondj vagy gyűlöld a gazdagságot. A szannyasz azt jelenti, hogy látod az élet végeláthatalan bőségét, mint egy egész egységet, és emiatt nem ragaszkodsz a te kis birtokaidhoz. Azt a tudást jelenti, hogy a gazdagság is a Lét megnyilvánulása, és nem maga az élet lényege.

A szannyasz az nem öngyilkosság. Az élet. A szannyasz az óriási gyönyörűségben élni, mind a belső, mind a külső világban.

Értsd meg, hogy a külső szépség és a gazdagság nem ellenségei a szannyasz útjának. Kiegészítik azt. A szannyasz belső gazdagságot és szépséget ad hozzá a külső gazdasághoz és szépséghez. Intelligenciát nyújt számunkra, hogyan kezeljük a külső szépséget és gazdagságot.

A szamszár szó szerint a 'világot' vagy az 'utat' jelenti. A mindennapi világban folytatott életünkre utal, mely a végtelen születések és halálok ciklusát okozza.

Kétféle módon haladhatunk bármilyen útról: vagy poggyásszal és emberekkel együtt, vagy egyedül. Az első esetben sokáig kell várnod. A második esetben elérheted célodat ebben a pillanatban.

A szannyasz azt a döntéshozatalt jelenti, hogy nem viszünk magunkkal poggyászt miközben haladunk az úton. Mindened meglehet, de nem kell magaddal vinned. Amikor nem hordasz semmit, akkor a Lét hozza el számodra, amire szükséged van az adott pillanatban. Ez a szannyasz!

Egy gyönyörű történet Buddha életéből...

Buddha tanítványai egy nap köréje gyűltek és arra kérték őt, hogy tanítsa meg nekik a szannyasz lényegét. Egy kis történetet mesélt nekik:

Egy ember magában élt egy szigeten. Hirtelen elfogta az az érzés, hogy el kell hagynia a szigetet. Nem volt csónakja. Tehát készített egyet gallyakból, ágakból, levelekből, és felhasznált bármit, amit talált. Nehéz úttal kellett megküzdenie, de valahogy eljutott a másik partra.

Buddha megkérdezte a tanítványokat, 'A másik part elérése után az embernek szüksége van-e a csónakra, vagy megválhat tőle?'

A tanítványok különböző válaszokkal álltak elő.

Buddha tovább folytatta a tanítást, 'A szannyasz embere megválik a csónaktól, mert tudja, hogy a jövőben a szükséglete szerint lesz ellátva. A szamszár embere megtartja csónakot, nehogy erőfeszítései kárba vesszenek, ha esetleg vissza akar térni!

A szannyaszi gondolatai a Lét felé irányulnak miközben vándorol. A szamszári miközben vándorol, azon gondolkodik, hogyan létezzen. A szannyaszi az élet óceánjának átkelésére használja a csónakot. A szamszári magával viszi a csónakot akkor is, amikor már nincs rá szüksége, mert nem tudja, hogy igazán megválhatna tőle. Ez a különbség. Nincs ebben semmi helyes vagy helytelen, ez csak két különböző életforma.

Hadd magyarázzam el a szannyaszt a karmával összefüggően, mivel a szannyasz a karma kimerítéséhez vezető rövid út!

A karma nem más, mint a múltadból származó beteljesületlen tettek összessége, amelyek újra és újra a születésre kényszerítenek azért, hogy beteljesítsd őket. A születés és halál ciklusának közvetlen oka. Arra késztet, hogy újra és újra szüless mindaddig, míg ki nem merül.

Három fajta karma létezik: szancsita*, prárabdha* és agamya*. A szancsita* karma a több életen át összegyűjtött beteljesületlen tetteidnek (karma) az egyenlege. A prárabdha karma a szancsita* karmának azon része, amelyet ebbe az életbe hozol, hogy kimerítsd. Minden alkalommal, amikor megszületsz, egy kis szancsita* részt hozol magaddal kimeríteni a prárabdha karmádként. Magába foglalja az összes beteljesületlen vágyadat, kívánalmadat, haragodat, félelmedet és hasonló dolgokat. A harmadik, vagy agamya* karma az új karma, amit ebben az életben hozol létre az új beteljesületlen tettek miatt.

Végső ponton erre a három dologra van szükség, hogy az összes karmát teljes mértékben kimerítsük. Először is, nem kellene új agamyát* létrehozni, mert csak hozzáadódik az egyenleghez, vagy szancsitához az élet végén. Másodszor, a prárabdha, amivel érkeztél, ki kell, hogy merüljön, vagy be kell teljesednie ebben az életben teljes mértékben, hogy semmilyen nyomot ne hagyjon. Harmadszor, a szancsita terjedelmét valamilyen módon meg kell semmisíteni, hogy születéseid száma lecsökkenjen.

Szancsita - Összegyűjtött karmák egyenlege, amelyből választunk egy néhányat, hogy magunkkal hozzuk ebbe az életbe, prárabdha karma formában.

Agamya - Azon tettek összessége, amelyeket valaki szabad akaratából folyamatosan végrehajt, miután megszületik a földön. Ezek nem igazi vágyakból születnek, hanem másoktól megfigyelt, kölcsönvett vágyakból.

Ez úgy jön létre, hogy az életed során beteljesül a prárabdhád, és nem gyűjtesz agamyát.

Ha a prárabdha a megfelelő módon merül ki, nem keletkezik agamya. Az az intelligencia, amely gondoskodik az agamya megfelelő kimerítéséről, gondoskodni fog arról is, hogy ne alakuljon ki új agamya. A szancsitát csak a megvilágosodott mester kegye merítheti ki.

Most világosan értsd meg: ha a prárabdhád fantáziája az intelligenciádnál nagyobb mértékű, akkor a szamszár (családi élet) útja a megfelelő számodra! Ha a prárabdhád fantáziája kisebb mértékű, mint az intelligenciád, akkor a szannyasz a megfelelő út számodra! A szannyasz útján intelligenciád győzelmet arat a prárabdhád felett, ellenőrzése alá vonja és kimeríti azt. A szamszár útján az élet tanít meg téged arra különböző módon, hogyan merítsd ki a prárabdhád a születések milliói során.

Patanjali a Jóga Szutrákban* a megvilágosodáshoz vezető nyolc részből álló utat írja le. Mind a nyolc részt egyidőben kell követni. Három rész a nyolc közül a pratyahára, dharana és a dhyána. A pratyahára azt jelenti, hogy az elmét belső terünk felé irányítjuk, függetlenítve az öt érzékünktől. Ezt követi a dharana, vagyis elolvasztani az elmét a belső Lényben. A harmadik a dhyána, vagyis a meditáció.

Akkor tudjuk függetleníteni az elmét az öt érzéktől, amikor az elme maga feloldódik a belső Lényben! Például, képes vagy elmozdítani a lábadat a létra alsóbb fokáról, amikor megtaláltad a magasabb fokát a létrának, nemde? A fa alacsonyabb ágáról a magasabbra rugaszkodhatsz, amikor megkapaszkodtál a magasabb ágban. Azt hisszük, hogy csak a világbeli dolgainkról való lemondás után juthatunk el Istenhez. Nem igaz! Az igazság, hogy Istenhez való eljutás után rázhatjuk le magunkról igazán a világbeli dolgainkat. Csak amikor megtapasztaltad nithyanandát - a korlátlan és végtelen boldogságot -, akkor vagy képes lerázni magadról mithyanandát, a világbeli fantáziáidat.

Ha képes vagy tudatossá válni és erőteljesen a magasabb létrafokba kapaszkodni, talán hamarabb elengeded az alacsonyabb létrafokot. Ezt a tudatosságot hívják szannyasznak. Ez a megértés folyamata, amelyben a magasabb fokra lépsz és elhagyod az alacsonyabbat. Amint haladsz, a lemondás lesz a melléktermék. Mert rájössz, ahhoz, hogy feljebb mássz, nincs szükséged másra, mint saját magadra! Bármi, amit magaddal viszel, csak megnehezíti a mászást.

A szamszári azért mozog, hogy fantáziáit hajkurássza. Azért megy különböző helyekre, hogy lássa a Lét gyönyörűségét. A szannyaszi már eleve mindent isteninek és gyönyörűnek lát maga körül! Az ő fantáziája az, amit lát! Amikor egy szamszári elkezd maga felé fordulni akkor szannyaszivá válik. Amíg el nem éri az égető szükségletet erre, jobb ha folytatja, amit addig csinált. Egy szannyaszi elméje mindig boldog. Amit kap, az éppen az amit akar. Mindig a hálás elfogadás hangulatában él. Egy szamszári elméje túl sok konfliktussal van teli. Továbbra is azt próbálja elérni, amit ő akar. Az intelligencia segítségével a szamszári ráébredhet az igazságra: amit kap, az épp az, amire az adott pillanatban szüksége van, és épp az, amire a végső beteljesedéséhez szüksége van.

Jóga Szutrák - a megvilágosodott mester, Patanjali (ejtsd: Patandzsali) által a jógáról íródott könyv.

A szamszári az anyagi dolgokkal törődik, és az életet korlátolt formában éli. A szannyaszit a halál érdekli - mindannak a halála, ami nem ő, az egó, a birtoklási vágy, kívánalmak, harag, félelem, féltékenység és az elégedetlenség. Tudja, hogy ő mindezen túl létezik. Minden kihívása megtalálni, ami mindenen túl létezik, mert ha egyszer meglelte, akkor megtalálta a létra magasabb fokát is és elrugaszkodhat az alacsonyabb fokról, ahol ezen érzelmek és anyagi dolgok állandó huzavonája zajlik.

Szannyasz a válasz keresése arra a kérdésre, 'Ki vagyok én?' Egy szannyaszi összes energiáját abba fekteti, hogy felfedezze a választ erre a kérdésre. Ha az emberek megkérdezik, 'Ki vagy te?', általában azt feleled, 'Én ennek és annak a gyereke vagyok, Én egy mérnök vagyok, tanár vagyok.' De ezek a szavak csak a világgal való kapcsolatodról beszélnek. Ha nem lenne világ, akkor ki lennél?

Híres megvilágosodott mesterek, akik a világ vallásait alapították, mindig azt ismételték, 'Aham Brahmasmi', amely azt jelenti ' Én AZ vagyok' a hindu hagyományban, vagy 'Légy nyugodt és tudd, hogy Isten vagy!' a keresztény hitben, vagy Anal Haq, amelynek jelentése 'Én vagyok az Igazság' az iszlám hagyomány szerint. Az emberi élet lényege, hogy megtapasztald isteni mivoltodat.

Amint ezt a lényeget megtapasztalod, a nagy mesterek által említett belső boldogság kezd kialakulni benned. Akkor megérted, hogy a külső világ az egy gyönyörű színpad, ahol az isteni komédia játszódik. Minden világbeli nehézségtől mentes, abszolút szabadság létezik benne. Te teszel és mégse teszel, te beszélsz, mégse beszélsz. Te sírsz és mégsem sírsz. Belső világodat nem érinti semmi. 'Végtelen boldogságban' élsz, aminek neve - nithya ananda.

Az a gond, hogy az emberek azt hiszik, a szannyasz akadály az élet előtt. Azt hiszik, hogy a szannyasz komolyságot jelent. Nem! A szannyasz egyfajta optimális életminőség. A komolyság soha nem vezet arra, hogy az életet a teljes potenciáljában éljük. Csak az őszinteség és a nevetés segíthet. A nevetés a legnagyobb spirituális tulajdonság.

Egy mester leült a tanítványaival áradó érzelmi hangulatban, így tanítványai elhatározták, arról fogják őt kérdezni, milyen szakaszokon kellett átjutnia, hogy elérje az Isteni mivoltát.

'Isten először kézen fogva vitt engem a Tettek Földjére. Néhány évig ott maradtam. Ezután Isten visszatért és elvitt engem a Siralmak Földjére. Mély bánatokat éltem át, de végül túlestem rajtuk. Boldog voltam. Ezután úgy találtam, hogy Isten a Szeretet Földjére helyezett. Égető érzelmeken mentem keresztül és végül alaposan megtisztultam. Ezután a Csend Földjére vitt engem. Ott megtanultam az élet és a halál rejtélyeit.'

A tanítványok azt kérdezték, 'Mi volt kihívásod utolsó szakasza?'

A mester így felelt, 'Egy nap Isten azt mondta, Ma a szívem közepébe vezetlek... és elvitt engem a Nevetések Földjére.'

A szannyasz az alapenergiád. Hogyan lenne az akadály bármi előtt?

A szannyasz energiájával mindig fiatal vagy. A szannyasz energiájával készen állsz az élet kihívásaira.

Az emberek azt kédezik tőlem, 'Miért nem folytathatjuk a szamszár életet a szannyaszi tudatosságával?' Lásd, az ember természete olyan, hogy amíg egy határozott döntést nem hoz, nehéz megteremtenie az állandó tudatbeli átalakulást. A szannyasszal egy tudatos döntést hozol, hogy átalakítsd a tudatod. A szannyaszz az egy tudatos döntés. Ezért van szükség a fogadalomra. A tudatos döntés során az éberség folyamatossága lesz biztosítva. A folyamatos éberség csökkenti a visszacsúszás esélyét. E nélkül semmi nem köti az egyént, hogy az úton tartsa magát. Könnyen lecsúszhat.

A szannyasz során ugyanazt fogod tenni, amit eddig, de sokkal jobb módon. A szannyasz során megfigyelője leszel mindennek. Egy megfigyelővé válsz. A megfigyelés miatt egy rés keletkezik közted és a másik személy közt. Ezt a rést félreértik és 'lemondásnak' veszik. Ha észreveszed, a rés azelőtt nem létezett. Mindenki fojtogatta a másik egyént. Most a rés létezik. A rés nem egyenlő a távolság résével, hanem az éberség résével.

A szannyasz azt is jelenti, hogy nem élsz tovább a belső nő vagy belső férfi terhével. Mit jelent a belső nő vagy belső férfi fogalma? Nem mást, mint az elméd rejtett kéjét, a fantáziákat, amiket elmédben kialakítottál. Shiva mondja gyönyörűen a Tantrában*, 'A férfi, aki elhagyta magában a nőt, az szannyaszi még akkor is, ha családban él. 'Ezzel ellentétben, ha egy szannyaszi elméjében léteznek a nővel kapcsolatos gondolatok, akkor nem lehet szannyaszinak hívni. Ez a mércéje, hogy egy férfi szannyaszi-e valójában.

Buddha tanításaiban, a Négy Fő Igazságban, a második igazság a szenvedés okairól beszél. Azt vallja gyönyörűen, hogy a szenvedés oka az élettől minden pillanatban elvárt követelmények sorozata. Ez olyan, mint azt várni a banánfától, hogy mangót teremjen! Megértjük ezt a szokást, amikor éberré válunk.

Ezen túl, a megfigyelés során észreveszed, pontosan hogyan mennek végbe a a kapcsolatokban zajló eljárások. Látod, hogy az elvárások milyen módon irányítják a dolgok egészét. Látod mindenben a végső okot.

Kevesen tudnak arról az igazságról, hogy egy szannyaszi a Lét egészéért vállal felelősséget. Nem ismer különbséget a családja és a világ között. Mindkettő egy és ugyanaz. A felszabadulást

kívánja bárkinek, aki elé kerül. Míg a szamszári egy családért vagy esetleg egy pár intézményért vállal felelősséget. Ez a felelősségvállalás mindig egy meghatározott célért történik,

Tantra - ősi védikus hagyomány, amelyben a megvilágosodást a spirituális technikákon vagy gyakorlatokon, meditáción és szertartásos áhítaton keresztül keresik.

vagy azért, hogy jószolgálati pontokat gyűjtsön, eleget tegyen valamely kötelességnek, vagy azért, hogy a körülötte lévő emberekkel jó kapcsolatban éljen.

A szannyaszi felelősségének természete teljesen más. Számára az egész világ egy család. Nem a kötelességtudat vezérli. Felelőssége teljes mértékben a belső lényének minőségéből ered. Egy szamszári megpihenhet élete egy bizonyos szakaszában, miután teljesítette kötelességét. Egy szannyaszi állandóan dolgozik, mert az embereknek állandóan szükségük van az igazságokra az életükben.

Egy szannyaszi kapcsolatai mélyrehatóak. Az emberek azt gondolják, hogy a szannyaszik elmenekülnek az emberi kapcsolatoktól. Egyszer egy fiatal lány kérdezte tőlem egy iskolai gyűlésen, 'A sikertelen szerelem okozta, hogy szannyaszi legyél?'

Azt mondtam, 'A sikeres szerelem okozta, hogy szannyaszi legyek!' Valójában a szannyasz lágyít meg téged igazán a valódi szeretethez; az a szeretet, amely nem csak egy személy felé irányul, hanem a Lét egésze felé.

A mindennapi szeretet mögött mindig létezik egy ok vagy egy vágy. Az igazi szeretet nem ismer okot. Az egyszerűen egy ok nélküli, túláradó energia a Lét minden része iránt.

Igazából a szannyasz: királyi módon élni. A szannyasz a királyi élet kezdete, mert amikor megtisztítottad magad szenvedéseidtől akkor mindent elnyertél, amit nyerni lehet! Sokkal többet nyersz mint amit az egyszerű gazdagság nyújthat.

A szannyaszi felismeri a Lét vegtelen bőségét. Látóköre óceáni jellegű. Nem reked meg szűklátókörű felfogásokban. A Létet egy egységként érzékeli. Az egész részének érzi magát. Ez gazdagságának lényege. Egy gazdag ember aki birtokában van egy pár hektárnyi területnek, nem igazán gazdag ember. Aki érzi a Lét bőségét, az az igazán gazdag ember.

Lásd, maga a 'gazdag' szó tartalmát félreértettük! Hogyan lehet gazdag, aki egy pár házat élvez? Nem, ez képtelenség! Az a gazdag ember, aki minden körülötte lévő dolgot folyamatosan képes élvezni. Gazdagsága egyenlő az egész Lét gazdagságával. Mindent élvez anélkül, hogy ragaszkodna bármihez.

A 'penitencia' szó maga annyit jelent, hogy egyesíted magad, egyetlen lénnyé formálod magad. Azt kérdezheted, 'Nem ilyenek vagyunk jelenleg?' Ha közelről megvizsgálod, akkor láthatod, hogy különböző lényekként létezünk, soha nem egyetlen lényként. Minden létezik életünkben, kivétel az integritás.

Ha mélyen magadba nézel, megérted, hogy hangok ezrei szólnak hozzád folyamatosan a belső világodban. Amikor az elme azt mondja, 'Csináljuk ezt a dolgot!', a következő pillanatban megérkezik a gondolat, 'Nem, ne csináljuk!' A mellékhatásokon és utóhatásokon gondolkodva, az elme elkezd ingadozni.

Az elme széttöredezett részeinek egyesítése az élet igazi lényege. Egyesíteni az érzelmeidet az elméddel, egyesíteni az arcodat az elméddel, biztosítván azt, hogy az arcod ugyanazt mutatja, amit az elméd gondol, az élet lényege.

Ha a híres mesterek életét tanulmányozod, és ha megpróbálsz egy alapvető lényegi részt találni bennük, azt találod, hogy nem a tudás vagy az áhítat a lényeg. A lényeg az integritás! Amiben hittek, azt élték meg. Ennyi az egész! Az integritásuk szilárd alapokon állt. Készen álltak életük feláldozására, de nem voltak hajlandók feladni integritásukat.

Chaitanya Mahaprabhu*, egy híres hindu megvilágosodott mester az utcákon vándorolt, egyszerűen az áhítat dalait énekelve. Soha nem törődött azzal, hogy mások mit gondolnak róla. Amit érzett, azt kifejezésre juttatta. Egy mélyreható áldozatra való készség szükséges ahhoz, hogy ilyen lény. Bátorságra van szükség, hogy mindent feláldozz azért, hogy integritással élj!

Ezért van, hogy bármi, amit ezek a mesterek tettek az életükben, végtelen jószerencséhez vezetett! Bármi, amit tettek, annak az erőfeszítésnek a megnyilvánulása volt, hogy egyesítsék magukat mély őszinteséggel és elkötelezettséggel. Az intenzív erőfeszítést önmagunk egyesítésére hívjuk penitenciának, ami mindig jószerencsét hoz.

Megszámlálhatatlan dolog fog veled történni az életedben állandó jelleggel. Felvenni a harcot velük, miközben egyre intenzívebbé teszed integritásodat - aminek neve a penitencia -, vagy megengedni, hogy az élet történései megrázzanak és szerencsétlen módon végezd. Tőled függ, hogy melyik utat választod.

Ádi Shankara egy nagyszerű hindu megvilágosodott mester volt. Fiatal fiú korában azzal a dilemmával küszködött, mikor válassza a szannyasz útját. El akarta hagyni otthonát, de az édesanyja engedélyével, aki viszont nem volt hajlandó megválni tőle.

Egy nap lement fürdeni a folyóhoz. Hirtelen édesanyja hallotta őt hangosan segítségért kiáltani. Kiszaladt utána és látta, hogy egy krokodil elkapta a lábát. Küzdött azért hogy szabadon engedje.

Hirtelen bevillant számára a gondolat, hogy azt kiáltsa, 'Anyám, ha engedélyt adsz, hogy szannyaszi legyek, ez a krokodil szabadon enged engem, hogy folytassam életemet.'

Az anya meglepődött és azt kérdezte, hogyan lehetséges ez. Ő elmagyarázta: 'A Védák szerint, ha belépsz egy új ashramába, vagy életszakaszba, az egyenlő az újjászületéssel. Tehát, ha* megengeded, hogy belépjek a szannyasz korszakomba, talán Isten egy friss életbérlettel jutalmaz meg!'

Ashrama - Az élet négy szakasza: brahmacsarya mint tanuló, grihasztha mint házas ember, vánaprasztha a termékeny házas élet vége felé, és szannyaszi mint az a személy, aki lemond az élet összes anyagi megnyilvánulásairól.

ÉLD A MEGVILÁGOSODÁST

Az anya teljesen tehetetlen volt. Hirtelen elhatározta magát. Jobb, ha szannyasziként látja a fiát, mint halottként. Tehát beleegyezett.

A krokodil azonnal elengedte őt a szorításából! Ádi Shankara hatalmas örömmel futott anyja felé. Megélte az igazságot, amit a pillanat hozott... és az eredményhez vezetett.

Lásd, három dolog létezik:

Az Igazságra gondolni

Az Igazságot beszélni

Az Igazságot élni

Az első kettőt könnyű követni. De a harmadikat, vagyis minden alkalommal élni az Igazságot, az nehéz dolog. Nagyon ritka alkalommal adódik. A szannyasz az a bátorság, hogy megéljük azt, amit Igazságnak hiszünk. Fontosságot tulajdonítunk annak, hogy az Igazságot mondjuk. De az Igazság megélése a legfontosabb. Ha az Igazságodat éled meg, a magad iránti tisztelet növekedni fog. Ez benne a szépség.

Amikor egyesíted magad és az Igazságot éled, lemondasz az álszentségedről. Álszentség annyit jelent, igyekszel az lenni, ami nem vagy, elbújni különböző helyeken, hogy az emberek ne lássák, ki is vagy igazán. A benned lévő töredékek uralnak téged és tesznek álszentté. Amikor megküzdesz töredékeiddel és győzöl, akkor dheera (ejtsd: díra) vagy, vagyis egy bátor lény! Könnyű másokkal küzdeni és nyerni. Amikor másokkal küzdesz és nyersz, akkor veera (ejtsd: víra) vagy, egy katona. De magaddal küzdeni, több bátorságot követel. Csak akkor küzdesz magaddal, amikor belefáradtál magadba. Csak akkor fogadod el, hogy el kell kezdeni a harcot, amikor elfáradtál.

Amint egyesíted magad, első alkalommal válik világossá számodra, ki is vagy valójában. Minden álarc lehull. Készen állsz arra, hogy kapcsolataidban nyíltan lépj fel. Sokkal eredetibb leszel. Hirtelen rájössz, hogy saját magad voltál az oka annak, hogy bizonyos dolgokat hiányoltál. A szannyasz arról szól, hogyan váljunk eredetibbé. Ezen azt értem, hogy amikor eredeti vagy, akkor a saját egyéniségedet sugárzod a személyiséged helyett. Az integritással egyéniséggé válsz. Az egyéniség annyit jelent, hogy saját szemeden keresztül látod a benned rejlő eredetiséget. A személyiség a társadalom szemében kialakított kép. A mester munkája az, hogy olyan teret hozzon létre számodra, amelyben nem kell a személyiségedet őrizned, ahol szabad lehetsz, ahol csak az egyszerű megértés átalakulást hozhat létre benned.

Buddha mondta tanítványainak, 'Csak a szannyasz fogadalma után számítsd az életedet!'

Valaki azt kérdezte tőlem, hogy a brahmacharya* vagy szannyasz fogadalma a megvilágosodáshoz vezet-e? Az, hogy a fogadalom megvilágosodáshoz vezet-e, másodlagos. De ha a fogadalmat szigorúan betartod, egy hónapig és sikert aratsz, a magad iránt érzett tisztelet nagy mértékben megnövekszik. Ez elegendő! Ezt úgy hívják, hogy aszatya szadhana, vagyis a látszólag lehetetlen feladat sikeres teljesítése. Ez azt jelenti, hogy végrehajtod, amire elméd azt mondja, nem vagy képes! Olyan technikák, mint például a parázson való séta, ebbe a kategóriába tartoznak. Egyszerűen elméd azt állítja, hogy nem tudsz gyalogolni egy parázssal teli ágyáson. Ha egyszer végrehajtod, a magad iránt érzett tisztelet megnövekszik! Akkor az integráció folyamata végbemegy benned.

Brahmacharya (ejtsd: brahmacsarja) - Szó szerint azt jelenti, hogy valaki a realitás területén jár. A védikus hagyományban az élet első szakasza, amelyben valaki az önmegtartóztatást vállalja.

Az integritást kétféle módon kell értelmeznünk.

Az első rész, amikor az elme küszködő részeit egyesítjük. Lásd, az élet egésze elfecsérlődik az elme ingadozásaiban! Ha egy ösvényen haladhatsz, akkor kitartasz mellette. Például, tegyük fel, két úton lehet eljutni Bangalore-ba. Az egyik 30 kilóméternyi, míg a másik 30,000 kilóméter hosszú. Ingadozol a kettő között, melyiket válaszd. Ha választasz egyet és elindulsz rajta, akkor eljutsz Bangalore-ba.

De ha továbbra is ingadozol, ha egyiken mész fél óráig, azután meggondolod magad, és a másikra térsz egy másik fél órára, mi fog történni? Soha nem érsz Bangalore-ba! Ha legalább eldöntöd, hogy a 30,000 km-nyi utat választod, el fogsz jutni Bangalore-ba még akkor is, ha egy évre van szükséged rá! De ha továbbra is ingadozol a két út között, még harminc év után sem jutsz el Bangalore-ba.

Még akkor is, ha a választott út téves, aki integritással halad, az végül automatikus módon rátalál a helyes útra. Eléri, amit el kell érni. Kétféle embertípus létezik a földön: aki integritással él és aki integritás nélkül él, ennyi az egész! Egy ember felmérésének mércéje nem az, hogy milyen úton haladt, hanem hogy integritással élt-e.

Az integritás az az erő, hogy a hited szerint élj, történjen bármi.

Másodszor, az is integritást jelent, hogy nem engedjük, a külső behatások feloldjanak bennünket. Az a képesség, amellyel nem hagyjuk, hogy integritásunkat megváltoztassák, vagy nem hagyjuk magunkat elveszni a belső konfliktusokban vagy külső behatásokban. Aki integritással él - még akkor is, ha a vonatállomáson hal meg -, azzal az elégedettséggel fog meghalni, hogy teljes mértékben élte életét. Aki integritás nélkül él - még akkor is, ha a legjobb kórházban hal meg -, elégedetlen lesz. Egy emberi élet minőségének mércéje az, hogy milyen mértékben élt összhangban azzal, amit ő életnek érzett. Például, ha ő egy ateista, és szigorúan istentagadó életet élt és úgy is halt meg, nincs semmi gond. Eléri az igazságot! A kitartó ereje, amint mélyebbre és mélyebbre hatolva kutat, megmutatja számára az igazságot!

Az élet lényege az elme integrálása. Határozd el hogy mindig azt mondod és teszed, amit helyesnek érzel! Akkor egy hatalmas tisztánlátás és meggyőződés lesz a jutalmad mind a belső világban, mind a külvilágban.

Szvámi Vivekananda élettörténetében meséli hogy mestere, Rámakrishna Paramahamsza*amikor meghalt, ráhagyta a missziója felelősségét. Ugyanabban az időpontban halt meg Szvámi Vivekananda édesapja aki szegénységben hagyta a családot. Szvámi Vivekananda volt a család egyetlen reménye. A családja és a világ megmentése között kellett döntenie. Senki nem ismerte el a missziót amiről ő beszélt. Gyönyörűen mondja, 'Ugyan ki adna hitelt egy fiatal gyerek képzeletének?' Végülis egy fiatal fiú volt még!

Rámakrishna Paramahamsza - Az hindu Nyugat-Bengália területéről származó megvilágosodott mester. Szvámi Vivekananda volt legközelebbi tanítványa.

Azt a pár napot 'leírhatatlan pokolként' élte meg. Egy kis csoporttal együtt élt minden pénz nélkül, csak egy dolog állt rendelkezésére; az integritás, hogy az életet aszerint élje, amiben hitt, aszerint az élet szerint, amit mestere tanított. Tíz évvel később azt írta, 'Tíz éve nem voltam képes száz embert összeszedni, hogy a mester születésnapját ünnepeljük. Ma ötvenezren vagyunk!' A szannyasz erőteljes döntéshozatal arról hogy nem hagyjuk hogy a tudatalatti gátolja a tudatos elmét, valamint arról, hogy a mesterre és szavaira alapozzuk tudatosságunkat.

Szvámi Vivekanandát kétségbe vonták amiatt hogy elhagyta családját egy nehéz pillanatban. Gyönyörűen felelt erre, 'Hittem abban hogy Paramahamsza Rámakrishna tanításai értelmet hoznak Bharat és sok külföldi nemzetiség számára. Ez a hit segített felismerni, jobb elsőbbséget nyújtani annak, hogy ezek az eszmék ne vesszenek ki a világból. Ha egy anya és két testvér meghal, legyen az egy áldozat. Áldozat nélkül nem történhetnek nagy dolgok. Egy vérző szív oltárra helyezésével nagy dolgokat lehet elérni!'

Ilyen mértékű volt az integritása.

Akik azt mondták, hogy elhagyta családját, nem ismerik a tényeket. Teljesítette kötelességét azzal, hogy ellátta őket az alapszükségletekkel. Még a bíróságra is eljárt, hogy elintézzen egy jogi vitát, amivel szembe kellett nézniük.

A japán polgárháborúk idején egy ostromló hadsereg érkezett a városba és irányítása alá vette azt. Mielőtt a hadsereg elérkezett volna egy bizonyos faluba, mindenki elmenekült, kivéve egy Zen mestert.

A főparancsnok kíváncsi volt, miféle ember ez a mester, tehát elment a templomba. A mester el sem ismerte a parancsnokot. Az nagyon mérges lett, mivel nem részesült a megszokott tiszteletben.

Elővette kardját és azt kiáltotta, 'Te őrült! Nem látod, hogy olyan ember áll előtted, aki keresztül döfhetne téged egy szemrebbenés nélkül?'

A mester higgadtan azt kérdezte, 'És te nem látod, hogy olyan ember előtt állsz, akit keresztül lehet döfni és a szeme sem rebben?'

Az integritás ereje a végső szabadságot és boldogságot hozza el. Szabadsággal és boldogsággal nem létezik a félelem sem a belső világban, sem a külvilágban!

Az élet alapvető célja a megvilágosodás. Lehet, hogy más céljaid vannak, de - tudva vagy tudtodon kívül -, azok mind a megvilágosodás céljának adott különböző nevek. Hasonló módon, bármit keresel, az nem más, mint maga a szannyasz keresése. Csak nem tudod ezt. Ez a gond!

Lehet, hogy azt hiszed, a célod az, hogy több pénzed legyen, vagy több kapcsolatod legyen. Az igazság, hogy még az is, aki a több pénzt keresi, valójában csak a megvilágosodást keresi!

Lásd, csak két dolog létezik! Az egyik a pénz, a másik a hírnév. A hírnév annyit ér, hogy több kapcsolatod van. Bármilyen élményhez, amit úgy hiszel, hogy a pénzen vagy a kapcsolatokon keresztül lehet megszerezni, csakis a megvilágosodáson keresztül fogsz hozzá eljutni!

Ezért van, hogy a lélek nem nyugszik, amíg a megvilágosodás meg nem történik. Semmilyen mennyiségű pénz nem nyugtatja meg a lelket. Semmilyen kapcsolat nem elégíti ki a lelket. Amikor a pénz és a kapcsolatok nem nyújtanak kielégülést, azt hívjuk a 'siker depressziójának'. Ez történik a karrier tetőpontjának elérésekor. Az emberek eljönnek hozzám és azt mondják, 'Elértem mindazt, amit el akartam érni, de nem értem el azt, amiért akartam mindezt. Valami hiányzik.' Értsd meg, hogy ez a lényed hívása, amely nem keres más célt csak a megvilágosodást. A szannyasz a válasz erre.

Minden probléma alapvető oka az élet céljának nem megfelelő megértése. A szannyasz a cél megfelelő felismerése és az integráció, hogy elérjük azt. Bármilyen célod van az életben, legyen az a pénz utáni hajsza, vagy kapcsolatok, vagy bármi, a végső célod csak a boldogság. Nem létezik egy másik különálló cél!

Két fajta ember létezik. Az egyik csoport ismeri a 'boldogság' vagy a 'megvilágosodás' szavát és az utat, amely elvezet hozzá. Életüket aszerint élik. A másik csoport nem ismeri a szót vagy az utat, tehát körbe körbe járkál. Ennyi az egész! Az első a szannyaszi, a második a szamszári.

Elérted, hogy emberi testben szüless, mely a legnagyobb lehetőséget biztosítja számodra, hogy a tudatosság terébe ugorj. Az üveg már eleve tükrözi a napfényt. Amit az üvegnek most tennie kell, hogy lássa a tükröződés forrását. Ennyi az egész! A megvilágosodás egyenlő a forrásban való feloldódással. Az egyéni tudat feloldása a kozmikus tudatban.

Ha ez megtörténik, az élet célját elértük, az üveg megteremtésének célját elértük. Akkor, ha az üveg el is törik, már nincs gond. De ha ezt nem érjük el, és az üveg eltörik, akkor az a legnagyobb veszteség. Ha az emberi test elvész a megvilágosodás elérése előtt, nincs annál nagyobb veszteség.

A szannyasz az út ehhez a célhoz. A szannyasz nem az élet vége, hanem annak a kezdete. A szannyasz a megvilágosodás felé haladás, amely az egyetlen ás állandó cél az életben.

Ha az élet célja a megvilágosodás, melyik ponton vagyunk megrekedve jelenleg? Életünk mely területein haladunk rossz irányban? Értsd meg, a probléma a megfelelő cél felfedezésében van! Ha a cél megfelelő, akkor el is érted azt. Ha a cél megfelelő, azt jelenti, hogy már jelenleg is éled azt.

A függővé tétel az oka annak hogy eltéveszted a célt. Amikor megszülettél, szabad madárként érkeztél mint egy Paramahamsza - a nagy hattyú -, hogy lebegjél és szálldossál körbe-körbe és élvezd a Lét egészét. De megérkezésed után nemcsak körbeszálldostál, hanem tudtod nélkül landoltál is a földön. Ez volt a hiba. Sokan várnak ilyen madarakra hogy elkapják őket a földön. A társadalom arra vár, hogy beillesszen téged a nemzetiség, a vallás, a kaszt, a közösség és faj keretébe.

Egy édes lélek voltál amikor megérkeztél. Nem voltál Hindu vagy mérnök vagy segédmunkás. De értsd meg hogy a társadalom mérnököket és segédmunkásokat kíván! Nem érdekli a tudatod. Valójában sem a szüleid, sem a társadalom nincs tudatában hogy létezik egy olyan dolog, amit tudatnak hívnak. Ők maguk nélkülözik ezt az intelligenciát. Azt tanítják neked amit ők tanultak. Ennyi az egész. Függővé tételük nem egy előre megfontolt szándékú kísérlet arra hogy korlátozzanak vagy függővé tegyenek téged.

A függővé tétel egy nem kívánt hozomány amelyet generációkon és életeken át adtak tovább egyik személytől a másiknak. Először is léteznek a szülői feltételek, aztán a társadalmi feltételek. Erre a kettőre alapozva alakítasz ki magadnak egyfajta etikát. Ezt hívjuk önmagad függővé tételének, a saját dharmádnak*, a saját helyes cselekedeted útjának.

Mivel annyi sokrétegű feltételhez kötjük magunkat, képtelenek vagyunk felismerni az Igazságot közvetlen formában. Nem vagyunk képesek közvetlenül érzékelni a célt. Nem vagyunk képesek közvetlenül élni a célt. Megrekedünk a feltételekben és elfelejtjük, kik is vagyunk igazán. A függővé tétel egyfajta korlátokat alakít ki bennünk és azt hisszük, hogy ezek a korlátok határozzák meg a valós énünket. Még a ruházatunk is képes függővé tenni bennünket és elhitetni, hogy mi vagyunk maga a ruházat!

Sok, a társadalom által gyártott feltétel arra szolgál hogy békében létezzünk egymás társaságában. Például a kommunikáció megkönnyítése végett sok nyelvet megtanítanak. Nincs semmi rossz egy nyelv megtanulásában, de függővé tenni magad tőle, életed lényegévé tenni azt és bánatot okozni magadnak és másoknak, az bizony helytelen. A mentális hozzáállás helytelen. Rengeteg ember feláldozta az életét a nyelve kedvéért. Ha a függővé tétel nem létezett volna, akkor nagyon sok halálesetet el lehetett volna kerülni! Az emberiség története egészen másként íródott volna. A függővé tétel az oka az emberek közötti terrorizmusnak. Manapság a feltételekhez kötött megosztások a meghatározott politikai pártokhoz tartozás szintjére vezethetők vissza!

A szannyasz fogadalmával megteszed az első lépést, hogy a múltat magad mögött hagyd és belépj egy új világba. A múlt ismerős, ezért szereted magaddal hordozni. Az elme mindig szereti a megszokott mintákat. A társadalom is arra tanít, hogy magaddal hordozd a múltad, így lehetősége legyen a félelmet és a bűntudatot beléd önteni a múlt eseményeire alapozva. A múlt az egy nem kívánt poggyász. A szannyasz a múltból való kikapcsolódást jelenti.

Dharma - Szanszkrit megfelelője a Pali dhamma szónak, amit Buddha használt. A 'helyes viselkedési mód'-ként is szokták értelmezni.

Amikor kikapcsolódsz a múltból és egy új jövő felé haladsz, kezdetben teljes a bizonytalanság. A szannyasz teljes bizonytalanságot jelent. A teljes bizonytalanságban nincs semmi, amibe belekapaszkodj, tehát megtalálod Istent!

Mit gondolsz, miért adok neked egy spirituális nevet? Azért adok egy spirituális nevet neked hogy segítsek abban hogy könnyedén kikapcsolódj a múltból. Az új név mindig emlékeztetni fog téged arra a pszichológiai forradalomra, ami végbement benned, a megértésre, ami megtörtént benned. A név arra is rámutat, mi a te egyéni spirituális utad a veledszületett természeted szerint, amely tudatod abszolút virágzásához vezet el téged.

A szannyaszi a jelen pillanatért dolgozik. Azért dolgozik hogy az egész életét a Létnek szentelje és ne aggódjon az eredményért. Az eredmények gondoskodnak magukról. Ez a rendje ennek. Csak a pillanatot ismeri, semmi mást. Ezért egyenesen a Léttől tanul minden pillanatban. Ez az oka annak, hogy nem ismer sem doktrínát sem vallást. Az egész Léttel összhangban halad és azon keresztül tanul.

Egy Szufi szólás szerint, 'A Szufi a pillanat gyermeke.' A Szufi szövegekben minden pillanatot egy lélegzetnek neveznek. A Szufik pedig a 'lélegzet emberei', mert teljes éberséggel élnek meg minden egyes lélegzetet, minden egyes pillanatot. Szerintük minden pillanatban egy új Lény érkezik. Ez a szannyasz szelleme, minden pillanatban frissnek lenni. A pillanat embere a pillanatból tanul. Számára a Lét a tanár.

Amikor a híres Szufi misztikus, Haszan haldoklott, valaki azt kérdezte tőle ,'Haszan, ki volt a mestered?'

Azt felelte, 'Sok mesterem volt. Ha elsorolom nevüket, az hónapokig tarthat, talán évekig, de most már túl késő. Bármely pillanatban meghalhatok, tehát csak három mesterről beszélek.

Az első egy tolvaj volt. Egyszer, amikor elvesztem egy sivatagban és egy közeli faluba értem, későre járt és minden zárva volt. Végül találtam egy embert, aki megpróbált lukat ütni egy ház falán. Megérdeztem tőle, hol tölthetném az éjszakát. Azt mondta, 'Ebben az órában nehéz lesz találni valamit. Ha nem bánod, hogy egy tolvajjal kell maradnod, meghívlak, maradj nálam!'

Egy hónapot töltöttem ezzel az emberrel. Minden este azt mondta, 'Megyek ellátni a munkámat. Te pihenj és imádkozz értem!' Amikor visszatért, megkérdeztem tőle, 'Hozott-e valamit?' mire ő azt felelte,'Ma este nem, de holnap, ha Isten akarja, újból megpróbálom.' Mindig boldog és reményteli állapotban volt, soha nem vesztette el reményét!

Amikor meditáltam hosszú éveken át és semmi nem történt, sokszor adódott az a kétségbeesés, reményvesztés, amikor azt gondoltam, abba kellene hagyni mindezt az értelmetlenséget. Akkor hirtelen emlékeztem a tolvajra, aki minden este azt mondta, 'Ha Isten is úgy akarja, holnap meg fog történni.'

A második mesterem egy kutya volt. Egyszer lementem a folyóhoz, hogy szomjamat oltsam. Egy kutya jött arra, aki szintén szomjas volt. A folyóba nézett és egy másik kutyát látott, ami az ő tükörképe volt. Megijedt tőle.

Ugatott és elszaladt, de a szomja olyan nagy volt, hogy visszatért. Végül a félelme ellenére beugrott a vízbe, és a tükörképe eltűnt. Felismertem, hogy ez egy Isteni üzenet: a félelem ellenére ugranod kell.

A harmadik mester egy kisgyermek volt. Egy városba tértem ahol egy gyermek égő gyertyát hordozott. A mecsetbe tartott, hogy a gyertyát elhelyezze ott.

Megkérdeztem a fiút, 'Magad gyújtottad meg a gyertyát?' Azt felelte, 'Igen'. Ezután megkérdeztem, 'Volt egy pillanat, amikor a gyertya nem volt meggyújtva, és volt egy pillanat, amikor az meg volt gyújtva. Meg tudod mutatni a fény forrását?'

A fiú nevetett egyet, elfújta a gyertyát és azt mondta, 'Most láttad, hogyan tűnt el a fény. Hová lett? Mondd meg te!'

Az egóm és minden tudásom kihúnyt.

Az igaz, hogy nem volt mesterem, de ez nem jelenti azt, hogy nem voltam tanítvány. Az egész Létet elfogadtam mesteremnek. Bíztam a felhőkben, a fákban, tanultam minden lehetséges forrásból.

A szannyasz az élvezetes éber tudat, 'a pillanat' egyre közelebb hoz téged a megvilágosodáshoz. Csak nyitottnak kell lenned, ennyi az egész.

A holnap is a ma formájában érkezik el. Tehát, miért ne összpontosítsunk csak a mára? Amikor a jelen pillanatban vagy nincs helye a fájdalomnak vagy a szenvedésnek. Csak amikor a múltban vagy a jövőben élsz, alakítod ki magadnak a szenvedés terét. Amikor a jelenben élsz, automatikus módon olyan teret hozol létre, ahol minden csodálatos. Az élet maga a Léttel való románccá válik! Az egésszel együtt visszhangzol, mindent és mindenkit szeretsz mindenféle ok nélkül. Ez a szannyasz. Ekkor nem halmozol fel semmit. Nem félsz. Nem aggódsz. Körülötted minden oly módon történik, mint egy csodálatos álomban.

Egy szannyaszi lélekben egy örök vándor. Még akkor is ha egy helyen tartózkodik, lelke mindenfajta megszabott minta nélkül vándorol, sok mindent érintve a távolban. Nem aggódik amiatt hogy bármit is felhalmozzon. Mindent tovább ad, ami az útjába kerül. Sokkal többet kap mint amire szüksége van. Király módjára él.

Part 11: Living Enlightenment (Gospel of THE SUPREME PONTIFF OF HINDUISM BHAGAWAN SRI NITHYANANDA PARAMASHIVAM)_Hungarian_part_11.md

A szannyasz minden dolog múlandó természetének a megértése. Minden vágy, anyagi javak, érzelmek változnak. Minden mozgásban van és változik. Semmi sem örökkévaló. Ha megvizsgálod vágyaidat, mielőtt egy vágy teljesül, egy hatalmas hegynek, egy Nagy célnak tűnik. Miután teljesült, ugyanaz a vágy egy kis vakondtúrásnak látszik. A teljesülése előtt életed értelmének tűnik. Miután teljesült, egyszerűen tovább haladsz a következő vágy felé! Értsd meg, ez a folyamat arra mutat, hogy a vágyak nem szilárdak és nem állandóak. Nem mások, mint az elme változó fantáziái.

A szannyasz segít számodra felismerni a vágyak átmeneti jellegét. Lassan a vágyak kialakítása megszűnik. Ekkor mindaz az energia, amely a vágyakban volt lekötve, szabadon a rendelkezésedre áll.

A benned rejlő lehetőségek automatikus módon feltárulnak. Készen állsz bármire. Annak ellenére, hogy benne élsz, semmi nem vonz téged az anyagi világból. Még akkor is, ha látsz valami szépet, nem vágysz annak birtoklására. Csak élvezed és tovább haladsz. Ennyi az egész. Ez a szannyasz.

A szannyasz úgy működik, mint a fadarab, amelyet a halott test elhamvasztására használnak és végül a tűzbe dobnak. Kiégeti belőled az összes fantáziát és végül megadja magát ugyanannak a tűznek. Ez egy eszköz.

Ádi Shankara gyönyörűen énekli híres dalában, a Bhaja Govindam*-ban:

Amikor már a napok és az éjszakák,

a telek és a tavaszok is elmúltak,

az élet majdnem véget ért,

a vágy ereje még mindig létezik!

A vágynak olyan ereje van a tudatalatti szintjén, hogy attól felszabadítani magunkat a legnagyobb felszabadulást jelenti.

Egy kis történet:

Élt egyszer egy kőfaragó, aki nem volt megelégedve életével. Egy nap egy gazdag kereskedő háza mellett haladt el. A kapun keresztül észrevette a temérdek javat és a fontos látogatókat a kereskedő házában. Azt gondolta, ez a kereskedő nagy befolyással bírhat. Irígy lett rá és azt kívánta hogy olyan lehessen, mint a kereskedő.

Nagy meglepetésére a kőfaragó hirtelen a kereskedővé vált, aki sokkal több luxust és hatalmat élvezett, mint amit el tudott volna képzelni azelőtt.

Egy nap az úton állt, amikor meglátott egy magasrangú hivatalnokot arra haladni. Egy gyönyörű trónon hordták szolgák kíséretében és katonák testőrségében, akik a zenét is szolgáltatták. Mindenkinek meg kellett hajolnia a felvonulás előtt, bármilyen gazdag is volt.

Azt gondolta, 'Milyen hatalommal bír ez a hivatalnok! Bárcsak egy magasrangú hivatalnok lehetnék!'

Azonnal a magasrangú hivatalnok lett belőle, akit mindenhová hordoztak a gyönyörű trónjában.

Egy nap rendkívüli meleg támadt, és nagyon kényelmetlenül érezte magát a felpárnázott trónban. Felnézett a Napra, amely annyira sugárzó és gyönyörű volt az égen. Arra gondolt, 'Milyen erőteljes a Nap! Bárcsak a Nap lehetnék!'

Ezután a Nappá változott, és élvezte az ő mindenre kiható erejét!

Egy nap egy hatalmas fekete felhő került elé, tehát nem volt képes tovább sugározni mindenre a földön. Meglepődve azt gondolta, 'Milyen hatalommal bír a nagy fekete viharfelhő! Mennyire szeretnék a felhő lenni!

Bhaja Govindam (ejtsd: Badzsa Govindam) - Ádi Shankara megvilágosodott mester költeménye, amely 32 (néha 34) áhítatos strófából áll. A Vedanta és Advaita, vagyis a dualitás mentesség lényegeként tartják számon.

Átalakult a viharfelhővé, amely elárasztotta a mezőket és falvakat.

Hamar úgy találta, egy nagy erő félrelökte őt, mire rájött, hogy az a szél volt. Úgy gondolta, 'Milyen hatalmas a szél, hadd legyek a szél!'

A széllé vált és nagy erővel végigfújt a háztetőkön és az erdőkön.

Egy nap talált valamit, ami nem mozdult, annak ellenére, hogy erőteljesen fújt rá. Egy hatalmas toronyszerű szikla volt az. Arra gondolt, 'Milyen erős ez a szikla! Szeretnék a szikla lenni!'

Ezután szikla lett belőle, mindennél erősebb a földön. De amint ott állt szilárdan, meghallotta egy kalapács hangját, amint az kemény felszínbe faragott, és átalakítva érezte magát. Azon gondolkodott hogy, 'Vajon mi lehet hatalmasabb egy sziklánál?'

Lenézett és meglátta a kőfaragót maga alatt a távolban!

Ez a történet világosan illusztrálja, hogyan gondolkodik mindig az elme. Amit még nem ért el, az mindig nagyobbnak tűnik, mint amit már elért A fű a másik oldalon mindig zöldebb. De amikor átjutunk a másik oldalra, mi történik? Azt érezzük, hogy a fű az ellentétes oldalon a zöldebb! Egyik dologról a másikra ugrunk, egyik vágytól a következőig, egyik nézettől a másikig, de ritkán vagyunk elégedettek.

A szannyasz világosan látja, hogy minden állandóan változik és minden gyönyörű úgy, ahogy az éppen létezik. Azt is tudja, hogy a szépség a megfigyelő tekintetében van elrejtve. Ezért kell először a látása megtisztításán dolgoznia. A szem a lélek tükre, tehát azon dolgozni az alapvető munkát jelenti. Ha a világot egy piros színű lencsén keresztül nézed, minden pirosnak fog látszani. Ha zöld színű lencsén keresztül nézed, akkor minden zöldnek látszik. Ha mindent tiszta szemmel látsz, akkor minden tisztának és gyönyörűnek fog tűnni. A Lét mindig is gyönyörű volt, de elfelejtettünk úgy tekinteni rá. A szannyasz egy döntés arról hogy tiszta szemmel nézzünk a világra.

Ha az élet állandóan változik, akkor miért akarjuk egy keretbe szorítani? Buddha mondja a Dhammapadában*, 'Az élet olyan, mint a villám villanása az égen.' Az élet múlandó. Akkor hová is igyekszünk? Egy lehetetlen feladatot akarunk teljesíteni. Feladatunk, hogy lássuk és

élvezzük a dolgokat és tovább haladjunk. Minden a Lét múlandó kifejeződési formája, akkor hová fér itt az egó vagy a félelem vagy a kapzsiság? A szannyasz maga nem változtat meg semmit. Minden ugyanaz marad. De megváltoztatja annak a módját, ahogy a dolgokra tekintesz. A szannyasz létrejön benned. A szannyasznak nincs köze a külvilághoz.

A szannyasz egyenlő a hintó lovasának felébresztésével. Az emberi test olyan mint egy hintó, és a tudata a lovas. A lovas mélyen alszik és a hintó szabadon fut a lovak akarata szerint. Az öt ló az öt érzéknek felel meg, mindegyik a saját eszméjével, amelyek közül egyik sem az igazság.

Azok mind múlandó eszmék!

Dhammapada Buddha tanításai szöveges formában.

Még a legnehezebb időkben is egy szannyaszi azzal a tudattal él hogy az élet egy pillanatnyi múló álom! Egy teljesen másfajta siker és kudarc fogalmat hordoz magában. Nem viszi magával sem a sikert, sem a kudarcot, míg egy szamszári bárhová megy, magával viszi mind a sikert, mind a kudarcot. Itt kezdődik a probléma.

A szannyasz egy 'igent' mondás a Lét számára. Az 'igen' odaadást jelent. Az 'igen' szeretetet és együttérzést jelent.

Az emberi elmét arra tanították, hogy mindig 'nemet' mondjon. A 'nem' táplálja az egót. Mivel az 'igen' sebezhetővé teszi az egót, az elme folytatja a nemet mondást. A szannyasz az 'igen' a Lét számára. A Lét alkotott téged, arra vár, hogy kifejezze isteni játékát rajtad keresztül. Az 'igennel' megengeded, hogy az isteni játék kifejeződjön rajtad keresztül. Amikor az isteni játék zajlik, a dolgok pontosan a Lét áramlata szerint történnek. Ekkor minden jó előjellé válik!

Az igent mondás erőfeszítése során elkezdesz ellágyulni. A szannyasz az a folyamat, amiben lággyá válsz. Mindaddig míg nemet mondasz, kemény maradsz. Amikor erőt veszel magadon, hogy igent mondjál, elkezded a lágyulási folyamatod. Amikor egy tudatos döntéssel mondasz igent, a folyamat elkezdődik. Itt kezdődik a mester szerepe. A szannyasz egy igent mondás a mester számára anélkül, hogy bármilyen magyarázatot kérnénk. Amikor elkezdesz teljes mértékben bízni a mesterben, a szannyasz folyamata kezdődik benned. Valahol bekattan számodra, hogy ő többet tud, mint te. Ekkor elkezdesz megszabadulni elméd szorításától és a mester kezébe kapaszkodsz. A mester keze mindig is feléd irányult, de te nem álltál készen arra, hogy megfogd azt. Amint az 'igen' megtörténik, megfogod a kezét.

Ekkor egy olyan tér alakul ki, ahol a szeretet történik. A szeretet csak akkor történik amikor 'igent' mondasz. Az 'igennel' nem csak te kezdesz el szeretni, hanem megengeded, hogy a másik személy is szeressen téged. Ekkor belső világtered, amely egy szikla volt azelőtt, elkezd olyanná válni, mint a gyapot! Teleszívja magát szeretettel. A szeretet nem csak egy személy iránti vagy nem csak egy bizonyos okból származik. Az egy túláradó energia az egész Lét iránt, mindenfajta ok nélkül. Elkezdesz eggyé válni a fákkal és mindennel ami körülötted van. Azt érzed, hogy az élet egy dallam, a Lét dala, melynek te része vagy. Mindennel és mindenkivel saját magadat beleértve -, egy mélyreható összhangban találod magad. Tetteid a téged körbeölelő élvezet és eksztázis egyszerű kiáramlása.

Egy Zen mester érkezett a Cambridge Buddhista Társulat találkozóhelyére. Mindenkit a nagytakarítás közepette talált, készülve a látogatására.

Látva őt, meglepődtek, hiszen csak a következő nap kellett volna megérkeznie.

Ő egyszerűen feltűrte tógája ujját és csatlakozott az előkészületekhez. Nem hittek a szemüknek, hogy ő is segíteni akar. Mire azt kérdezte, 'Miért ne készülhetnék én is érkezésem nagy napjára?'

Amikor összhangban vagy a Léttel, mindent élvezel, magadat is beleértve. Nem tekintesz úgy magadra, mint ha különálló lennél bármitől is. Nem látsz egy különálló okot semmiben. Vannak, akik egynek érzik magukat a természettel de gyötrelmes kapcsolatban vannak az emberekkel. Akkor a természettel való egyesülésük nem igazi egyesülés. Csak a természet iránti érzés nem egy mérce amivel a szeretet mérhető.

Az emberek azt mondják nekem, hogy már egynek érzik magukat a Léttel. A fák és állatok nem okoznak gondot neked. Ezért hivatkozol arra, hogy egynek érzed magad velük! Azok nyugalomban vannak. Bármit kifejezhetsz számukra. Megoszthatod velük érzéseidet, megkönnyebülhetsz és jobban érezheted magad, ennyi az egész. Ez csak egy egó utazás. A lényeg abban áll, hogy a Lét egészével érezd egynek magad még akkor is, amikor gondokkal nézel szembe! Ha képes vagy megteremteni ezt a szeretet-teret olyan körülmények között, akkor elmondhatod, hogy az egyesülés folyamatában vagy.

Egy költő egyszer egy szerelmes verset költött és elküldte a barátainak. Egy pár nap múlva levelet kapott egy hölgytől, aki számára küldte a verset.

Azt írta neki, 'Annyira meghatott a verse. Legyen szíves, jöjjön el hozzánk, találkozzon a szüleimmel és kérje meg őket, hogy megházasodjunk!'

A költő meglepetten válaszolt neki, 'Az egy a szívemből jövő dal volt, melyet egy pár lélekkel akartam megosztani, semmi más!'

A hölgy azt felelte, 'Maga egy álszent. Maga miatt most már soha többé nem bízom a költőkben.'

Az a gond hogy minden az értelem által megszabott okból történik. A szeretet a másik személy teste iránti kéj szintjére korlátozódott. Ez egy probléma. Az igazi szeretet az egy túláradó energia kifejeződése, ami akkor alakul ki benned, amikor 'igent' mondasz a Létnek.

A híres költő, Kabir* mondja, hogy amikor a szeretet ural téged nem gondolsz egyet sem hanem egyenesen beleugrasz. Ha elkezdesz gondolkodni, az olyan, mint ha elrendeznéd a párnádat, amikor a mély alvás állapotába jutottál. Azt mondja, 'Még akkor is, ha fejedet veszik, miért sírni érte!'

A mester sok életen át vár rád. De neked 'igent' kell mondanod. Emlékezz arra hogy a mester az egy úriember. Megadja számodra a szabadságot hogy kötelékben légy. Vár rád. Amint 'igent' mondasz, ő a karjaiba vesz téged. A mester az egyetlen aki képes számodra megmutatni a szeretet hatalmát.

Egy megvilágosodott lény szeretete és együttérzése korlátlan. A szannyasz egyenlő egy megvilágosodott lény módjára élni, egyenlő élni a megvilágosodást.

Kabir - hindu származású, a misztikus áhítat költője.

Egy szannyaszi az a személy, akinek belső világa szilárd a szeretetben és az együttérzésben, míg a külvilágban pontossággal és összpontosítva jár el. Egy igazi szannyaszi egy kard pontosságával működik. Amikor becsukja szemét a külvilág nem létezik számára. Amikor kinyitja szemét, munkája tökéletes, nem csak a munkában de az emberi kapcsolatokban is tökéletes! Ő egy apa, egy anya, egy testvér és egy barát is egyidőben.

Mozdulatait a belső világ intelligenciája irányítja. Ezért van, hogy állandóan a jelen pillanatban él. A pillanatra válaszol. Ez az abszolút felelősségtudat - közvetlen módon választ nyújtani a jelen pillanatnak. Az igaz szeretet és együttérzés a jelen pillanat számára nyújtott közvetlen választ jelenti. Ez az oka annak, hogy az emberektől és a helyzetektől függetlenül nyilvánulnak meg.

Egyszer egy ember egy Zen kolostorhoz látogatott, és így szólt a mesterhez, 'Mester, egész életemre szeretném gyakorolni a Zent, de soha nem kötöttem le magam semmivel túl hosszú ideig. Mindenben a rövid utat keresem. Létezik egy rövid út a megvilágosodáshoz?'

A mester azt felelte neki, 'Két napig maradhatsz ebben a kolostorban. Ebben a két napban megtanítjuk neked a megvilágosodáshoz vezető rövid utat. Van valami különleges dolog, amit igazán kedvelsz?'

Az ember azt mondta, 'Mivel nem ragaszkodom semmihez hosszú időn át, képtelen vagyok meghatározni, mit is szeretek igazán. De kedvelem a sakkozást.'

A mester magához hívott egy fiatal tanítványt, aki jó sakkozó hírében állt. Megkérte mindkettőt, hogy üljenek le, és egy sakktáblát helyezett közéjük.

Ezután elővette kardját, és mindkettőjük elé helyezve azt, így szólt, 'Mindkettőtöknek játszani kell. Amint valamelyikőtök veszít a játszmán, annak fejét veszem.'

Megrökönyödtek a mester szavain! Elkezdték a játszmát, és folyt a játék.

Olyan mértékben összpontosítottak, mint azelőtt még soha.

Kezdetben a fiatal szerzetes jó mozdulatokat tett, és úgy tűnt, hogy ő fog nyerni. De aztán elkövetett egy hibát. Az ember kihasználta az alkalmat, és előnyre tett szert. Nemsokára tisztán látszott, hogy közeleg a győzelme.

Hirtelen ránézett a fiatal szerzetesre és arra gondolt, mennyi áldozattal és odaadással élt a mesterrel ilyen fiatal korban. Ezután saját életére gondolt és arra, hogy milyen módon vesztegette azt. Hirtelen rájött, hogy ha valakinek meg kell halnia, hát Ő legyen az. Készakarva egy rossz mozdulatot tett. A fiatal szerzetes észrevette ezt és újból átvette a vezetést.

A mester mindennek tanúja volt. Ennél a pontnál elvette előlük a sakktáblát, és a figurák a levegőbe szálltak. Így szólt, 'Senki nem lesz itt nyertes, senki nem lesz itt vesztes. Vége a játszmának. Csak két dologra van szükség a megvilágosodáshoz, az összpontosításra és az együttérzésre. Ma mindkettőt megtanultad. Maradj velem és tanulj olyan módon, ahogyan sakkoztál ma! A megvilágosodás lesz a jutalmad!'

A szannyasz az összpontosítás és az együttérzés összehozatala. Az összpontosítás során soha nem feleded az élet célját, ami a megvilágosodás. Együttérzéssel készen állsz feláldozni az életed, hogy a másik elérje a célt! Ha mindkettő jelen van, mind te, mind a másik személy is eljut oda! Ez a szannyasz nagyszerűsége. Ez a szannyasz térsége.

A szannyaszi legnagyszerűbb tulajdonsága a Létbe vetett hatalmas bizalma. A társadalom arra képez téged hogy mindig megóvd magad mindentől. Ez a gond. Elhitetik veled, hogy a Lét az ellenséged amitől meg kell védened magad. Ugyanezt a szabályt alkalmazod a mesterre is hogy megvédd magad tőle. A mester csak egy céllal történik életedben - hogy lerombolja az egódat és elősegítse a szannyaszi hozzáállás virágzását benned.

A szannyasz arról szól hogy megtaláld a pontot, ahol tévesen jársz. Ennek a pontos helye nem más mint amit egónak hívunk. Ha ezt megérted, akkor egyszerűen feltárod magad a mester előtt és megengeded, hogy lerombolja az egót. Egyszerűen eldobod minden védekezésedet és megnyílsz. Bezárulni a mester jelenléte előtt annyit jelent, mint ujjaiddal szorítani az orrodat, amikor jó illat árad. Amikor bizalommal feltárod magad előtte, meglátod hogy csodák történnek körülötted.

A bizalomnak elbűvölő ereje van. Az meghaladja a logikát. Bármi, ami a bizalmon túl működik, az közvetlen igazság. Soha nem hibázik. Amikor bízol a mesterben, amikor átadod magad a mesternek, felruházod őt az irántad való felelősséggel. Ő soha nem követ el hibát! Ez nem azt jelenti, hogy átadod magad neki és azután ostobaságokat csinálhatsz. Nem! Az első dolog, amit felismersz, hogy amikor az igazi odaadás létrejön, akkor soha nem tudsz ostoba dolgokat elkövetni. Csak az odaadás nevében létrejövő odaadás késztet ostoba dolgokra. Az igazi odaadás az tudatosság, nem pedig egy próbaeszme.

A szannyasz egyfajta tudatosság, amely emberek csoportjaiban alakul ki a mester jelenlétében. Évek során a szannyasz mindig csoportokban alakult ki. Minden nagy mester szannyaszi csoportokat avatott be. Amikor egy emberi csoport elkezd feloldódni a szeretetben, amikor elkezd megolvadni, a szannyasz folyamata kezdődött el. Hirtelen annyi gyönyörűség árad, hirtelen a Lét mélyrehatóan misztikusnak és gyönyörűnek tűnik. Az egybeesés hatalma lesz a mindennapi gyakorlat. Hatalmas energia áramlata indul be. Az élet nagyszerű mindenféle ok nélkül. Minden tökéletesnek tűnik. Egy megmagyarázhatatlan virágzó érzés ölel át mindent.

Nem a Lét vált szebbé. A Lét mindig ugyanaz. Te kezdtél el választ adni számára, ennyi az egész. Saját emberi tulajdonságaid váltak jóval gazdagabbá. Ez a szannyasz! Amikor elkezdesz válaszolni a Létnek gazdagabb minőséggel, amikor elkezdesz felolvadni a Létben, amikor elkezded őt óhajtani, a szannyasz folyamata elindult benned.

Amikor a szannyasz folyamata történik, automatikus módon szépséget adsz hozzá a Léthez. Alkotó lesz belőled. Az emberek azt hiszik, a szannyasz azt jelenti hogy lemondasz az alkotásról. Nem!

A szannyasz során egy lépéssel közelebb kerülsz Istenhez és Isten az abszolút alkotó. A szannyasz alapenergiája az alkotás. Ez egy kevésbé ismert tény a szannyaszról.

Egy kis történet:

Egy nap egy fiatal férfi Szókratészhez, a görög filozófushoz járult és így szólt, 'Ó, nagy Szókratész*, tudásra vágyom, ezért jöttem el hozzád!' Szókratész* elvitte a férfit a tengerhez és belenyomta a fejét a vízbe egy pár pillanatig.*

Amikor elengedte, a férfi lélegzet után kapkodott. Szókratész megkérte, hogy ismételje el, mit akar. A férfi azt mondta, 'Tudásra vágyom.' Szókratész újból a víz alá nyomta, most hosszabb ideig. Ezután elengedte és megkérdezte, 'Mit akarsz?' A férfi azt válaszolta, 'Tudást'.

Szókratész megismételte mindezt egy párszor.

Ezután megint megkérdezte, 'Mit akarsz?' A férfi fulladozva mondta, 'Levegőt, levegőt akarok!'

Szókratész azt felelte, 'Rendben. Amikor a tudást olyan mértékben kívánod, mint a levegőt kívántad most, tiéd lesz a tudás.'

A szannyasz egy mély, sürgős kívánalom amely belsődből fakad. Az egy mély óhajtás. Ha a vágy nem is tartós teljes mértékben az időben és térben, nincs gond. Ugorhatsz. Talán nem lesz állandó, de az nem alapfeltétel itt. Amikor gyökeret ver benned, az elegendő. Készen állsz. Amint egyszer ugrasz, minden magától adódik azután.

Egy ember vándorolt a Himalaya hegyei felé a téli hónapokban. Egy idős ember látta őt és megkérdezte, 'Olyan hideg van a hegyekben. Biztos vagy benne, hogy sikerrel jársz?' A férfi azt felelte, 'A szívem már eleve ott van. Tehát a többi részemnek könnyű dolga van, hogy eljusson oda.'

Maga a beavatás elindítja benned a folyamatot. A szannyasz külső díszítménye gondjai alá veszi a belső díszítményt. Ezért adnak új nevet és sáfrány színű ruházatot. Ezek elvégzik a munka nagy részét számodra. Minden pillanatban életben tartják a tudatosságodat.

De ha elkezded elemezni, hogy vajon döntsél-e az ugrás mellett, akkor elveszted az alkalmat. A szannyasz az energiáddal kapcsolatos. Látva energiádat, meg tudom mondani, hogy készen állsz-e a szannyaszra! Az energiát nem lehet a logikával elemezni. Az energia a logikán túl létezik. Amikor szannyaszi fogadalmat teszel, akkor az a megfelelő pillanat, ennyi az egész. Még ha később le is mondasz róla, ne bánd meg! A mag el lett vetve. Aki egyszer szannyaszi lett, az mindig szannyaszi lesz. Újból megtörténik a megfelelő pillanatban, mely lehet hogy a döntő pillanat lesz.

A szannyasz az intelligens ember döntése. Amikor az élet egy forrási pontra jutott, egy depressziós csúcspontra, ahol úgy érzed, a külvilágnak nincs semmi haszna,

Szókratész - Görög filozófus. Platón kortársa.

amikor úgy érzed hogy már semmit nem lehet tenni, hogy megmentsd a helyzeted, akkor három lehetőséged van.

Az első lehetőség az öngyilkosság. Az öngyilkosság azonnali szabadságnak tűnhet, de az igazság az, hogy szörnyű szenvedést okozol vele magadnak. Az emberek azt hiszik, hogy az öngyilkossághoz bátorságra van szükség. A bátorság gyönyörű szavát téves módon használjuk itt. Van-e szükség bátorságra ahhoz, hogy chiliport szórj a szemedbe? Nem! Az egyszerűen ostobaság. Hasonló módon nincs szükség bátorságra ahhoz, hogy öngyilkos légy. Az is egyszerűen ostobaság. Semmi köze a bátorsághoz.

Értsd meg az öngyilkossággal kapcsolatos tudományt! Feltételezzük, hogy ebben az életben a normál élettartamod kilencven évre van szabva, és öngyilkosságot követsz el negyvenöt évesen. A fennmaradó negyvenöt évben várakoznod kell egy lélek formájában. Csak a kilencven év után választhatsz egy új testet, amelyben formát öltesz. Ez a negyvenöt év lesz a legrosszabb pokol, amelyet el lehet képzelni. Rosszabb lesz, mint a küzdelem, amikor a testben voltál. Az öngyilkosság nem hozza el azt a megkönnyebbülést, amire számítasz.

A második lehetőség, hogy alkoholfüggő vagy kábítószerélvező leszel, és lassan megmérgezed a szervezeted, amíg az ki nem múlik. Ez is ugyanolyan ostobaság, hiszen készakarva mérgezed a tested.

A harmadik és egyben a legokosabb út az, hogy magadba tekintesz. Amikor a külvilág elmédben a végéhez érkezett, eljött az ideje, hogy magadba tekints. A szannyasz akkor kezdődik, amikor eldöntöd, hogy magadba nézel és megvizsgálod belső világod. A szannyasz az az alkímiai folyamat, amelyben átalakítod az egész életstílusodat, és az összes energiádat a megvilágosodás irányába összpontosítod. Amikor az első befelé tekintés gondolata megjelenik, amikor az első gondolat megjelent, hogy átöleld a spiritualitást, az intelligens egyén végrehajtja az ugrást a szannyaszba. A szannyasz a rövid út.

Egy ötven éves tanítvány, aki a megvilágosodásért dolgozott, így szólt a Zen mesterhez, 'Kisgyermek korom óta tanulom a spirituális tudományokat. Azt tanultam, hogy még a fűszálak és a fák is megvilágosodnak. Ez mind nagyon furcsa számomra.'

A mester megkérdezte, 'Mi haszna arról vitatkozni, hogy a fűszálak és a fák hogyan világosodnak meg? Az a kérdés, hogy te hogyan jutsz el oda. Gondoltál-e valaha erre?'

Az idős férfi azt válaszolta, 'Soha nem gondolkodtam ilyen módon.'

A mester azt felelte, 'Akkor menj haza és jól gondold ezt át!'

A szannyasz egy összpontosított összejövetel saját magaddal. Egy tudatos ígéret saját magadnak, hogy mindent lerombolsz, 'ami nem te vagy' és teljesen megtisztítod magad.

Amint a kompromisszum létrejön, elkezdesz másfajta módon látni, hallani, beszélni és érezni. Ugyanaz a dolog egy újfajta megértést hoz létre benned. Ez az, amit a szannyasz fogadalom ajándékoz neked. A jövőben a szannyasz lesz az egyetlen megoldás, mert az az egyetlen, amely azt tanítja neked, hogy szilárdan önmagad légy, mégis játékosan, vidáman és eksztatikus módon cselekedj a külvilágban. A szannyasz lehetővé teszi számodra, hogy bármennyi szerepet betölts, de ne azonosítsd magad egyikkel sem.

Állandó izgalmi állapotban és eksztázisban tart téged. Segít megtapasztalni születésed lényegét ezen a földön.

Egy igazi anya elengedi magától a gyermekét, amikor annak eljön az ideje. Annak az anyának, aki birtokolni kívánja a gyermekét, talán meg kellene gondolnia, hogy szüljön-e gyereket egyáltalán! Maga a szülés folyamata is egy megválás, hiszen megengedi a gyermeknek, hogy elhagyja a testét! Csak az az anya lehet igazi anya, aki készen áll a második szintű megválásra is, aki képes ösztönzést nyújtani.

Ha birtokolni vágysz, ha szomorú vagy amiatt, hogy elválsz a gyermektől, akkor nem kellene a gyereket megszülnöd! Állandóan a köldökzsinórodon keresztül kellene táplálnod. A köldökzsinóron keresztüli kapcsolatot kellene állandóan fenntartani! Hasonlóan ahhoz hogy kilenc hónap elteltével a gyerek már csak az anyaméhen kívül, a születés után tud fizikailag növekedni, pszichológiai szempontból csak akkor tud növekedni ha egy bizonyos idô után hagyod hogy önállósítsa magát.

A születés az a fizikai elválás. A szannyasz az a pszichológiai kikapcsolódás.

Ebből a szempontból én nagyon szerencsés vagyok. Amikor anyukámhoz járultam, hogy kijelentsem neki, elhagyom az otthont a szannyasz miatt, késő este volt, tizenegy óra körül. A templomban töltöttem az időmet, szokásomhoz híven, és a szokásos időpontban tértem haza. Kinyitottam az ajtót a kulcsommal és beléptem.

Egy olyan fapapucsot hordtam amilyet a vándorló aszkéták viselnek. Hatalmas zajt keltettek a kőpadlón! Anyukám szokás szerint minden alkalommal felkelt, elkészítette a választásom szerinti ételt és kiszolgált, amint beléptem. Ha véletlenül a templomban vacsoráztam, akkor megmondtam neki, és mind a ketten aludni tértünk.

Azon az estén is felkelt és nekiállt ételt készíteni. Magamhoz hívtam és azt mondtam neki, 'Elhatároztam, hogy elhagyom a házat, és a szannyasz útjára térek. Ma este még vacsorázok, annak ellenére, hogy már ettem. Most még eszem de holnap útnak indulok.

Ez egy nagyon köznapi kijelentés volt részemről. Természetesen, őt megrázta a dolog, de nem szólt semmit. Egy dolgot már ismert rólam az egész családom, meggyőzni engem, hogy máshogy cselekedjek, soha nem hoz eredményt. Tudták hogy mielőtt kijelentek valamit, nagyon biztos vagyok abban a bizonyos dologban. Csak akkor beszélek róla hangosan miután tudom mit kell tenni. Amikor kimondok valamit, akkor az azt jelenti hogy úgy lesz - és kész!

Szemei könnybe borultak. Ránéztem és azt kérdeztem, 'Mit jelentenek a könnyeid? Azt akarod mondani hogy ne menjek?'

Fejét rázta és azt mondta, 'Nem, nem azt akarom mondani, hogy ne menjél. Azért sírok mert nem vagyok képes tartóztatni magam. Nem vagyok képes elfogadni ezt. De nem mondhatom hogy ne menjél.'

Ő mindig tudta, hogy egy nap ez meg fog történni. Egyszer csak vándorútra kelek. A horoszkópomban megjósolták. Az volt mindebben a szépség, hogy soha nem mondott 'nemet!' Nem csak azt nem mondta, hogy nem mehetek, még ő hirdette ki mindezt az apámnak. Az apám azt hitte, hogy ő kiabált velem, vagy valamilyen más gondot okozott, és azért akarok elmenni. Megkérdezte tőle, 'Kiabáltál vele? Valamilyen gondot okoztál neki? Már ismered őt, hogy milyen!'

Anyukám azt felelte, 'Nem, nem kiabáltam és nem szóltam semmit. Ő saját maga jött el és mondta nekem mindezt.' Ekkor az apám megnyugodott.

Egy egyenes és egyszerű kijelentés volt. Az apám eljött hozzám, leült és azt kérdezte, 'Szvámi, anyukád néhány szavadat idézi nekem. Igaz mindez?'

Mókás módon, már akkor 'Szváminak' hívott engem!

Azt válaszoltam, 'Igen, elhatároztam, elhagyom az otthont, hogy a szannyasz útjára térjek és megvilágosodjak.

Megrázkódtatás volt ez számára, de látta, hogy mindez nagyon világos előttem, összeszedett, határozott és nyugodt vagyok. Csak egy kijelentést tett. Így szólt,'Ha beteg vagy, légy szíves, értesíts bennünket! Szeretnénk gondodat viselni.' Ennyi volt. Egyszerűen azt mondta, 'Ha bárhol utad során megbetegedsz, légy szíves, értesíts bennünket! Gondoskodni akarunk rólad. Ez az egyetlen, amit kívánunk, semmi mást. Egyébként, tégy ahogy jónak látod!'

Szüleim soha nem álltak az utamba. Értsd meg: bármely kapcsolat, beleértve a szülői kapcsolatot, csak akkor egészséges kapcsolat, amikor az egyén készen áll arra, hogy a következő életszakaszba lépjen. Olyan fiatalok ezreit láttam akik kellőképpen lelkesek és határozottak voltak, kellőképpen bátrak voltak ahhoz, hogy erre, a keresés útjára lépjenek. Ennek ellenére a szüleiktől tartva ,meg sem próbálják a felfedezés útját.

A szülők egyszerűen megadják magukat a köznapi életnek, azért élni hogy más emberek egójának eleget tegyenek és gyerekeket neveljenek. Nagyon ritkán adódik néhány lelkes lélek aki bátran kiáll a felfedezésért. Próbáld megérteni, én nem azt kérem, tanítsd vagy erőltesd a gyermekedet arra, hogy szwami legyen! Nem! Azt akarom mondani, hogy ha valaha is érzi az elhivatottságot a szannyasz iránt, ne állj az útjába!

Légy intelligens és vedd észre az utat, amit a gyerek választott! Az abszolút utat választotta. Még akkor is, ha küszködik és sír és kudarcot vall, nincs semmi gond - ha ettől tartasz. Lehet, hogy én kudarcot vallottam az előző tíz életemben. Ezért van, hogy most sikert arattam! Értsd meg, amikor a küzdelem a szannyaszért folyik, még akkor is, ha a megvilágosodás nem történik meg, nem lehet kudarcról beszélni! Az egy nagy siker, mert integritással éltél, és ráadásul a tudatos zónában. A tudatos zónában a Lét teljes mértékben figyel rád. Minden lépésedre ügyel. Tehát, értsd meg, bármely - a tudatos zónában folytatott - felfedezést, kutatást és kalandot megengedni, bíztatni és támogatni kell!

Örök hálát érzek a szüleim iránt, hogy nem álltak az utamba.

*Miért kell meditálni?

*Nithya Dhyaan – Life Bliss Meditáció

*Nithya Jóga – a testnek, az elmének és azokon túl

*Nyolc lépés a mindennapi boldog élethez

Most érkezünk az abszolút élményhez, vagy - ahogy én nevezem - az élmények tetőpontjához. Abszolút tudásra és élményre tehetünk szert annak felismerésével, hogy kik vagyunk és mi a szerepünk ebben a világban. A tudatlanság sötétségéből az igazság fényébe jutunk. Megvilágosodunk.

Amikor látsz valakit úszni, három dolgot értesz meg. Az első, hogy az úszás lehetséges, az emberi test képes a vízen lebegni. Másodszor, egy hatalmas vágy keletkezik benned: 'Ha ő képes rá, én miért ne? Én miért ne lennék képes rá? Én is képes vagyok rá!' A harmadik dolog az a következő, 'Hadd ugorjak én is!' Ösztönzést és bátorságot nyersz!

Hasonló módon, amikor egy megvilágosodott lényt látsz a földön és mellette élsz, akkor is három dolog válik világossá számodra. Az első az, hogy a megvilágosodás lehetséges. Lehetséges Isten módjára élni ezen a földön. A következő: 'Ha ő képes megvilágosodni, én miért ne?' hiszen olyan egyszerűség és közvetlenség sugárzik belőle, amely közel áll a te emberi természetedhez. Természetes módon magabiztossá válsz, hogy ez számodra is lehetséges. A harmadik dolog a bátorság, 'Hadd ugorjak!' Mindez akkor jön létre, amikor egy megvilágosodott mester mellett élsz és folyamatosan figyeled a testbeszédét. Semmi más nem képes ezt előidézni benned.

A megvilágosodás azt jelenti, hogy a korlátlan folytonosságban élsz. A korlátlan folytonosság akkor alakul ki benned, amikor eltávolódsz a magadról kialakított képtől mind a külvilágot, mind a belső világot érintően. Amikor szilárdan ebben a korlátlan folytonosságban létezel, mégis képes vagy aktívan tevékenykedni, akkor éled a megvilágosodást. Ha nem vagy képes megállapodni benne, de legalább egy élményed van róla, akkor mondhatod, hogy szatoriban volt részed.

A megvilágosodáshoz szükséges alapfeltétel a 'pszichológiai forradalom', egy újfajta tisztánlátás a belső lényről (jeeva), a világról (jagat) és Istenről (Ishwara).

A belső lényről, vagy jeevá-ról alkotott megértés, tisztánlátás azt jelenti, hogy tudod, milyen módon gondolkodsz, miért gondolkodsz, milyen módon jársz el, mi ösztönöz téged az életben.

A világról, vagy jagat-ról alkotott megértés, tisztánlátás azt jelenti, tudod, hogyan kell elérni vágyaidat ebben a világban, és hogyan kell elkerülni a félelmeket és bármi mást, amit rád erőltettek.

Ishwará-ról, vagy az Istenről alkotott megértés során tudod, hogy az mindkettő, az egyéni lény és a világ forrása is egyben. Eljutni a forrásig, ismerni mind a három elemet, egyenlő a megvilágosodással.

Amikor tudod hogy miért gondolkodsz és hogyan gondolkodsz akkor ez a lényed tiszta élményéhez vezet. Amikor megérted hogyan kapcsolódj a világhoz, hogyan érd el amit kívánsz, és hogyan kerüld el amire nincs szükség, akkor a világ tiszta élményéhez jutsz. A harmadik az Isten, Ishwara élménye, mely a világ és a lény forrása.

A megvilágosodás a belső lény, a világ és Isten valós megértése.

Az emberek azt kérdezik tőlem, 'A megvilágosodás után lehetséges-e élvezni a dolgokat a megvilágosodott lények számára?' Azt mondom hogy csakis a megvilágosodás után vagy képes igazán élvezni a dolgokat! Azelőtt csak gondolod vagy elképzeled hogy élvezed azokat.

A megvilágosodás után még az érzékelés tárgyára sincs szükség. Egyszerűen élvezel mindent folyamatos jelleggel. Ilyen mértékű intenzív izgalomban lesz részed minden ok nélkül.

Ha két szóban kell meghatároznom a megvilágosodást, akkor azt mondom, az 'intenzív izgalom' minden ok nélkül, intenzív szenvedély, amely nem irányul semmilyen tárgy felé. Nem létezik tárgy, de létezik az intenzív szenvedély. Ez az amit én megvilágosodásnak nevezek. A megvilágosodás nem elmenekülést jelent. Megízlelni az életet itt és most, ezt hívom én megvilágosodásnak.

A megvilágosodás azt jelenti számomra, hogy ugyanazt az életintenzitást, amit magadban érzel, átéled a testeden kívül is. Nemcsak a testedben élsz, hanem élő vagy minden más egyénben, fában, sziklában. A testedhez való ragaszkodás átalakul a kozmikus testhez való ragaszkodássá!

Jeeva (ejtsd: dzsíva) - a halhatatlan szellem, amely minden élő lényben lakozik.

Jagat (ejtsd: dzsagat) - a Világegyetem.

Ishwara (ejtsd: isvara) - Az Abszolút.

A kozmosz minden sejtjében élsz. Minden sejt egy egész és teljes része a kozmosznak.

Értsd meg hogy én annyira élek a testemen kívül, mint amennyire a testemben! Élő vagyok a milliónyi fejekben, szemekben, lábakban és a kozmosz összes lényében.

Ahhoz, hogy ezt elérd, kezdj úgy nézni mindenre, mint ha először látnád azt, ne hozd magaddal a múltbeli bevésett emlékeket! Ekkor elkezded átélni ugyanazt az életintenzitást a testeden kívül, mint a testedben. Próbáld ki mindezt tíz napon át! Ha egyszer rájössz, hogyan, már soha nem véted el! Meglátod hogy minden ok nélkül eksztázisban leszel. Minden ok nélkül izgalomban leszel. Soha többé nem veszed biztosra a dolgokat. Minden alkalommal boldognak érzed magad.

Jelenleg összekapcsolod múltad összes élményét és egy tengelyt hozol létre. Minden jövőbeli élményedet meghatározza hogy milyen módon alkottad ezt a tengelyt. Attól függ, milyen szavakat gyűjtöttél össze és hogyan alakítottad ki a tengelyt. A jövőbeli érzelmeid, reakcióid, gondolataid és szavaid teljes egészében erre a tengelyre vannak alapozva. De a megvilágosodás után az élet nagyon különbözik ettől. Kialakulnak a gondolatok és ha azok munkára késztetnek, akkor a test követi a gondolatokat. Amint a munka véget ér, a gondolatok eltűnnek. Ezután - amikor újból szükség van valamely teendőre - a gondolatok ismét előjönnek, és a folyamat folytatódik. Mindez egy gyönyörű, magától lezajló folyamat. Egyáltalán nem létezik a gondolattengely.

Jelenleg mindnyájan állandó ingerültséget hordozunk magunkban az ágyból való felkelés pillanatától kezdve az esti lefekvés pillanatáig. Állandóan létezik valamilyen ingerültség bennünk. Arra várunk hogy valakinek nekiugorjunk. Csak egy kiváltó okra van szükségünk. A megvilágosodás után az állandó félelem, bűntudat vagy a vágy, ami állandóan ingerel bennünket, nem létezik. Ha egy pillanatra is üresbe kapcsolsz a tengelyből, betekintést nyersz a megvilágosodásba.

A tengelytől való elrugaszkodás a másodperc töredéke alatt történik. Ha igazán éber vagy, akkor képes vagy elcsípni azt az értékes pillanatot, amikor az üresbe kapcsolódás létrejön. Minden 'tapas', spirituális tréning csak arra szolgál, hogy felkészítsen bennünket elcsípni az elrugaszkodás pillanatát. Az elrugaszkodás nagyon sokszor létrejön, arra van szükség, hogy igazán éber légy és akkor elcsíped. Amikor állandósul benned a tengelyből való üresbe kapcsolás, akkor megvilágosodsz.

Elmondhatom, hogy néhány állandó változás jött létre bennem, amikor megvilágosodtam.

Az első dolog az volt, hogy minden belső csevegés megszűnt. A belső csevegés alatt azt az állandó szózuhatagot értem amely általában bennünk zajlik. A szavaim közti szünetben, most amikor beszélek, még ebben a pár másodpercben sincs csevegés belül. Csak az egyszerű tiszta tér, a csend létezik.

A második dolog: megszűnt az az eszme, hogy testem határa egy ponton végetér, és onnan kezdődik a világ többi része. A határok tudata feloldódott. Nem érzem azt hogy csak ez a hat lábnyi magasságú forma vagyok. Látom és érzem magam mindenben. Ha megfigyeled, én leszek az első aki élvezi a fényképeimet egy fotózási sorozat után vagy a könyvek fedelén! Négy vagy öt napig játszom velük.

A harmadik dolog az, hogy annak ellenére, a test az férfi test, a belső férfi vagy női tudat eltűnt. A pszichológiai eszme hogy 'Én férfi vagyok', vagy 'Én nő vagyok', többé nem létezik bennem.

És végül a negyedik változás, hogy állandó izgalomban vagyok belül, minden izgalmat kelt. Még az apró dolgok is nagy izgalmat keltenek. Még egy egyszerű dolog is intenzív izgalmat kelt és boldogságot okoz.

Elmondhatom hogy ez a négy változás állandó jellegű, ami a megvilágosodás során jött létre bennem.

Légy tisztában vele, hogy a megvilágosodás nem egy végső pont! Az egy abszolút élmény, de nem az utolsó élmény.

Meg kell különböztetned ezt a két szót: 'utolsó' és 'abszolút', mert nagyon különbözőek! Példaképpen, egy sorozat első előadása után valaki eljött hozzám és azt mondta, 'Mindent elmondtál. Miért van szükségünk még egy előadásra?' A következő nap egy másik személy így szólt, 'Szvámidzsi, az első nap azt gondoltam, hogy nem tudsz mélyebbre juttatni bennünket; ez a végső pont. És ma pedig hirtelen azt éreztem, hogy mégis mélyebbre juttattál bennünket a tegnapinál, de már tovább nem lehetséges. Minden nap azt érzem, hogy mélyebbre már nem lehet jutni, mégis egyre mélyebbre hatolunk.' Az illető minden nap azt érezte, hogy az élmény az abszolút volt.

Az abszolút azt jelenti, hogy minden pillanatot teljes mértékben átélünk. Az abszolút az nem végső pont, lehetőség van arra, hogy aktuálissá tegyük.

Nagy különbség van a két szó között, abszolút és végső. Ha az abszolútról van szó, akkor az minden pillanatban folyamatban van, az nem a végső pont.

Amikor egy lény megvilágosodik, nem csak a benne rejlő lehetőségeket tapasztalja meg, hanem elkezd még több megvilágosodott lényt létrehozni. Egyre több megvilágosodott lény megteremtésének lehetőségét hozza folyamatba.

Amikor megvilágosodsz, semmilyen betű vagy szó vagy gondolatképzési folyamat nem lesz jelen a köldök és a torok energiaközpontjai között. A szavak a torok szintjéről erednek. Azt mondhatom, hogy ez az egyik pontos leírása a megvilágosodásnak. Egyetlen szó, gondolat, szótag vagy hang nem keletkezik a köldök és a torok közti térben.

A szavak akkor lesznek jelen, amikor beszélsz. Amikor nem beszélsz, egyetlen szó sem létezik belsődben. Csak az energiaáramlat lesz jelen.

BIRODALMAD KULCSA, A MEGVILÁGOSODÁS

Nem létezik sem egyetlen gondolat, sem egyetlen szóbeli kifejezés, sem a folyamatos belső csevegés.

Értsd meg, hogy amikor nincs benned belső csevegés, az nem jelent síri csendet! Az egyenlő az intenzív energiával! Ebből az energiából származóan minden tennivaló egy teljeskörű vizualizáció formájában jelenik meg. Amikor belsődben létezik a csevegés, akkor minden egyenként jelenik meg, úgymint, 'Reggel, fel kell kelnem. Azután a hivatalba kell mennem. Ott az új terven fogok dolgozni. Este hazajövök. Azután talán elmegyek valahová vacsorázni...' Egy vonalszerű formában, egyenként érkeznek a gondolatok és a szavak.

Amikor megszűnik a belső csevegés, amikor egyszerűen csak magaddal vagy, az egész vizualizáció egy csomagban, egy információadatként jelenik meg. Ez az, amit megérzésnek hívunk. Amikor a logikus folyamaton mész keresztül, az az intellektus munkája a belső csevegés útján. De amikor megszűnik a belső csevegés, akkor a dolgok megérzésként fejeződnek ki benned. Mindent tudsz közvetlen módon.

Az a személy, aki eltávolította az álszentséget a belső világából, átéli a megvilágosodást. Ramakrishna Paramahamsza, a Hindu megvilágosodott mester mondja gyönyörűen, 'A belső csevegésed és a kiejtett szavaid integrációja egyenlő a megvilágosodással.' Azt mondja, egyesítsd a belső csevegésed a szavakkal, melyeket kiejtesz. Hadd egyesüljön mindkettő, és akkor megvilágosodsz.

A megvilágosodott egyén egy rendkívül éles, felsőszintű éberségre tesz szert. Ebben az éberségi állapotban nagyon könnyű kutatást végezni, kísérletet folytatni és elemezni. Még a megvilágosodás után is annyi mindenféle kísérletet és gyakorlatot végeztem a külvilág és a belső világ tudósaival és kutatóival együtt, valamint jómagammal.

Értsd meg, amikor egy megvilágosodott lény spirituális gyakorlatokat végez, azt nem csak saját maga számára teszi! Arra szolgál, hogy létrehozza a megfelelő formulát, hogy tanítványai ugyanazt az élményt éljék át.

Valaki azt kérdezte tőlem, 'A megvilágosodás az egy természetes emberi létállapot, vagy az emberi lét határainak meghaladása?'

Biztos, hogy a megvilágosodás az emberi lét határainak meghaladását jelenti. Bármi, amit az emberi létről gondolsz, nem teljeskörű. Te csak egy mag, egy potenciál, egy lehetőség vagy. De nem vagy egy fa.

Nem létezel, mint aktualitás. Aktualitásod a megvilágosodás.

Emberi lény a neved a lehetőséged állapotában. Az aktualitásodban, a megvalósított állapotodban megvilágosodott lény a neved. Légy azzal tisztában hogy nem egy emberi lény vagy spirituális élménnyel hanem egy spirituális lény vagy emberi élménnyel!

Amikor meditálsz, különböző jógikus képességekre vagy más néven sziddhikre tehetsz szert. De a megvilágosodás akkor jön létre, amikor túlszárnyalod ezeket a képességeket is. A megvilágosodás azt jelenti, hogy képes vagy ezeket az erőket kezelni és megérted, hogy mikor van szükség feladni őket.

A minap olvastam egy érdekes cikket a 'Rejtett Kémia' nevű könyvről, amely Annie Besant és Charles Leadbeater teozófusok a különböző elemek molekuláris szerkezetének kutatásain alapul. Azt állítja, hogy jóval előbb annál, mint a fizikusok felfedezték, hogy az atomnak van egy magja, a teozófusok már sok elemnek meghatározták az atomszerkezetét, és azoknak még kisebb részelemeit, ún. 'quark', melyeket ma a kvantumfizika ismer!

Hogyan fedezték fel mindezt mindenféle modern tudományos készülék nélkül, még mielőtt a kvantumfizika létezett volna? A jelentés arról szól, hogy mindezt a sziddhi vagyis misztikus képesség tette lehetővé, amit Patanjali a Jóga tudományának apja és megvilágosodott mester, a Jóga Szutrákban animaként ír le.

Patanjali az animát úgy határozta meg, mint 'azt a képességet, mellyel képesek vagyunk az apróról, a rejtettről vagy a távoliról tudásra szert tenni egy olyan fény kibocsátásával, amely fizikai adottságainkon túl létezik.'

A jógikus tréning során olyan apró tárgyakról alkottak vizuális képet amelyek túl kicsik voltak ahhoz, hogy normál szem megfigyelje őket. Öt új elemet találtak ezen jógikus képességek segítségével. Még a quark szintjét is túlhaladták a szubquark részletes szerkezetéig, amit a tudománynak még igazolnia kell. Ugyanezekhez a felfedezésekhez jutott legalább három, különböző helyről származó ember, különböző időpontban mindezen okkult képességek segítségével.

Arra a következtetésre jutottak, hogy minden anyag olyan mint a buborékok a térben, gyöngyök egy láthatatlan fonalon. A jelentés azt állítja, hogy a kutatók nemcsak 'látták' a szubatom részelemeket, hanem az atom belsejébe is betekintést nyertek a szubquark szintig, amelyhez a tudománynak egy jelentős összegű, milliárd dolláros részelem gyorsító készülékre lenne szüksége!

Nagyon sok jógi létezik ezekkel a sziddhikkel vagy képességekkel amelyek a meditáció eredményeként születnek. Ez mind megfelelő mindaddig, míg nem rekedsz meg bennük. Egyébként elveszted a célpontot, az abszolút célt ami a megvilágosodás.

Sziddhik - jógikus képességek, melyek a spirituális út során alakulnak ki

Jóga - szó szerint a test-elme-lény 'egyesítési' folyamatát jelenti.

BIRODALMAD KULCSA, A MEGVILÁGOSODÁS

A megvilágosodás az olyan mértékű erőteljes és nyilvánvaló béke érzése a belsődben, hogy még a gondolataid sem zavarhatnak meg.

Ne gondold, hogy a megvilágosodott mestereknek nincsenek gondolatai! Csak arról van szó, hogy belső világuk olyan tágas, hogy az elme egy elhanyagolható részt tölt be. Számodra, ha elméd tíz hektárnyi területű, mind a tíz hektár egy állatkerttel egyenlő. Egy megvilágosott lény esetében egy egymillió hektárnyi területen csak tíz hektárnyi az állatkert. Egymilliónyi hektáron, ha egy kis tíz hektárra kiterjedő mozgás van, vajon zavarónak találod-e? Nem! Az elhanyagolható. Gyakorlatilag nem létezik. Ezért van, hogy egy átlagos ember azt érzi, 'Én a test vagyok', de a megvilágosodott lény azt érzi, 'Én a test is vagyok.'

Nem arról van szó, hogy 'Én a test vagyok' eszme eltűnik, hanem arról, hogy kiterjed arra az eszmére, Én a test is vagyok.'

'Mindig intenzívnek lenni', a megvilágosodott mester fő védjegye. Amikor te látod ezt, 'boldogságként' értelmezed. Őszintén szólva én nem érzem magam egy különálló boldog lénynek. Csak annyit tudok hogy valami rendkívüli megy bennem végbe folyamatos jelleggel és nagy intenzitással. Csak a kívülálló érzi azt 'boldogságnak'. Valójában az nem is 'boldogság'. Az egy olyan minőség, mely leírhatatlan, melyet az elme nem képes felfogni.

Jelenleg három különálló dolgot látsz: az átélőt, az élményt és az átélt dolgot. Például most éppen olvasod ezt a könyvet. Te mint olvasó vagy, aki átéli az olvasást, ami az élmény, és az átélt dolog a könyv. Amikor megvilágosodsz, mind a három, az átélő, az élmény és az átélt dolog eggyé válik. Te csak az átélő vagy, aki átéli önmagát, ami egyben az átélt dolog!

Jelenleg nem vagy eléggé érett arra, hogy a káoszt, a kozmoszt magadhoz öleld a testeden belül. Szükséged van arra, hogy a káoszt rendbe tedd, mert nem vagy képes úgy befogadni a kozmoszt, mint amilyen. A hat láb méretű tested kerete nem eléggé érett arra, hogy befogadja a káoszt, mint amilyen, hogy megtapasztalja és élvezze a kozmoszt, mint amilyen.

A test, elme és az agy felébresztése, ráhangolása, hogy megtapasztalja a kozmoszt, mint amilyen, egyenlő élni a megvilágosodást.

Mindehhez a testet, elmét és az agyat fel kell készíteni. A testet fel lehet készíteni olyan technikákkal mint például a Nithya Jóga.

ÉLD A MEGVILÁGOSODÁST

Az elme olyan, mint a számítógépes program. A tudatos és a tudatalatti elméből áll. A tudatos elmét meg lehet tisztítani tanításokkal, a téves eszmék eltávolításával, valamint a tiszta és helyes eszmék felvételével. A tudatalatti elmét meg lehet tisztítani meditációs technikákkal.

De végül ahhoz, hogy a program megváltoztatása állandó jellegű legyen, a hardvert is meg kell változtatni. Agyad barázdáit kell megváltoztatni ahhoz, hogy magába fogadja az élményt és sugározza a megvilágosodás átélését. Ez a beavatás során jöhet létre, a mester érintése során. A beavatás az nem más, mint az energia közvetlen átvitele, amely után különböző dimenzióid kezdenek felébredni benned.

Élni a megvilágosodást nem áll kapcsolatban a házasélettel vagy az önmegtartoztató élettel. Csak annyit jelent, hogy egy konfliktusmentes életet élsz, amelyben a tetteid és tudásod összhangban állnak a vággyal.

Elkerülni a végleteket minden helyzetben, nem áldozatul esni az érzelmek végleteinek az, amit Arany Középútnak hívunk. Ha a Középúton, a *madhyapanthá-n tartózkodsz, hirtelen meglátod, hogy a minden tett kezdete előtt keletkező gondolatok száma lecsökken. Ez az 'élni a megvilágosodást' időszaka. Amikor a gondolatok teljes mértékben hiányoznak, és képes vagy ellátni minden teendődet gondolatok nélkül, akkor megvilágosodtál.

Amikor megállapodsz a sattvá-ban*, a pozitív energiában, akkor tisztán látod a belső lényt, a jeevá-t*. Tisztán látod, hogyan kell a világgal, a jagat-tal* kapcsolatba lépned. A belső lényről és a világról való tisztánlátás révén, természetes módon megtalálod a forrást, Ishwará-t*, Istent.

Maga a megértés tisztánlátáshoz vezet téged. A tisztánlátás felébreszti agyad nem-mechanikus részeit. Amikor ez a felébredés végbe megy, káosz alakul ki a rutin tevékenységeidben. Rutinod majd kezd magától újra rendeződni. Működj együtt vele! Ez, amit én úgy hívok, 'élni a megvilágosodást'. Együttműködni a benned zajló felébredéssel, számomra egyenlő tanítványnak lenni, vagy élni a megvilágosodást.

Madhyapantha (ejtsd: madjapanta) - az 'Arany Középút', melyet Buddha, megvilágosodott mester szorgalmazott. A megfigyelés erejét értjük rajta, mely azt eredményezi, hogy valaki megfékezett formában létezik anélkül, hogy az érzelmek végletei húznák-vonnák őt.

Sattva (ejtsd: Szattva) - A természet három tulajdonságának (szanszkrit nyelven: gunas – ejtsd: 'gunasz') egyike. Ez a passzív tevékenység tulajdonsága

Jeeva (ejtsd: dzsíva) - a halhatatlan szellem, amely minden élő lényben lakozik.

Jagat (ejtsd: dzsagat) - a Világegyetem.

Ishwara (ejtsd: isvara) - Az Abszolút.

'Élni a megvilágosodást' a megfelelő kifejezés. Amikor átéled ezeket a nagy igazságokat, megvilágosodsz, ennyi az egész.

Az igazságokat kell, hogy átéld. Amikor a nagy igazságok válnak életed részévé, akkor megvilágosodott állapotban vagy. A megvilágosodás nem azt jelenti hogy elhagyod a tested, meghalsz. Nem! Az öt érzékeddel, de egy olyan központodban fogsz élni, amely az öt érzéken túl van. Csak a központod lesz más. Csak a megértésedben jön létre a fordulat. Ez az amit én jeevan muktinak, vagyis a megvilágosodás átélésének nevezek.